Kis Ujság, 1935. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-25 / 21. szám
a Kis Újság regénye írta? ? i 4 4 A szerelmesszívü rabszolga — Ali, talán ma már kapunk hírt róla... Mindennap ezzel a mondattal fogadta Fraknóy Dénes gróf az Aranygyík-kastély hűséges őrét, amikor a szobájába hozta reggelijét — Vagy az is meglehet, hogy váratlanul megérkezik, — tette hozzá, mert Al nem mondott semmit. Hallgatott és mosolygott. Titokzatosan és szomorúan, ahogyan csak az arabok tudnak mosolyogni. Ennek a különös népnek a mosolya soramit nem árul el és semmit nem jelent. Nincs benne gúny és nincs benne fölényesség, de a vidámság leghalványabb fénye sem csillan meg benne. Hűvös és titokzatos, mint maga az arab lélek. Olyan, mint a végtelen sivatag napgolyójának fénye, amelynek izzó nyugalma és látszólagos derűje a minden pillanatban kirobbanó számum borzalmait rejti magában. Ali azonban ezenfelül még arab fejedet srtek leszármazottja is volt, ami még rejtélyesebbé varázsolta mosolygását. Mintha az évezredes királyi múlt valóságos mosolyálarcot merevített volna reá, ami őseinek arcáról soha le nem hervadt, harcokban és békében, diadalban és vereségben, szerelemben és cselvetésben mindig ugyanazt az arcot, ugyanazt a mosolygást véste a redőkbe, hogy semmit el ne áruljon a lélek érzelmeiből, amit a tömegnek, a millióknek, de még a legközelebbi jóbarátoknak is, még" csak megsejteniük"sem szabad. — A mosoly a lélek áthatolhatatlan takarója, — ez volt Az őseinek a meggyőződése és ezt örökölte ő is anélkül, hogy tudott volna erről az örökségről. — Mosolyogj, ám bánatod van és mosolyogj, ha gyűlölet ég a szívedben ... Mosolyogj, ha meg akarsz halni és akkor is mosolyogj, ha valóban úgy érzed, hogy mosolyognod kell... De óvakodj attól, hogy mosolygásod változzék és különböző legyen ... Csak úgy lesz a lelked áthatolhatatlan takarója, ha mindig egyforma marad és a lélek viharaiból semmit el nem árul... Ilyen volt mindig Ali mosolya. Akkor is, ha a parancsnoksága alá tartozó arab testvéreivel beszéd és akkor is, ha szépséges úrnője előtt hajolt a földig. Parker doktor is csak ezt az egyformán mosolygó, hűséges arcát ismerte és leánya, Fatime se látta másnak az édesapját. Dénest eleinte ingerelte ez az állandó, hallgatag mosoly, de aztán beletörődött Belátta, hogy ez a mosoly épúgy hozzátartozik Ali lényéhez, mint a bőre színe, fekete szemének csillogása és végtelen nyugalma, amit a végtelen homoktenger kényszerít a lélekre. Így történt ez minden reggel, amikor Dénes első mondatai mindig elhangzottak. Aztán hirtelen szomorú lett, amikor megkérdezte: — Vagy azt hiszed, hogy ma sem?. . . Hogy még ma sem?... Ali olyan mozdulatot tett mintha a kezei mosná, hogy nem oka semminek, de a mosolya akkor sem változott — Uram mondta mélységes áhítattal —v Allah szándékai kifürkészhetetlenek és kiszámíthatatlanok az ő útjait... __ De én a feleségemről beszélek! — ellenkezett Dénes. — Én csupán hűséges szolgája vagyok sápadtarcú úrnőmnek, nem pedig parancsolja ... — De hisz már meg kellett volna jönnie!... Már itt kellene lennie! — kiabál' tehetetlen' dühében Dénes. — Engedd meg, uram — szólt halkan Ali —, hogy ezt feleljem erre: az út elején még nem láthatjuk és nem ismerhetjük az út valódi hosszúságát, amit meg kell tennünk... Dénes szomorúan sóhajtott __ Igazad van... Nem minden történik az életben úgy, ahogy az ember szeretné. Ali ilyenkor rendszerint várt még néhány percig, aztán nagyon mélyen meghajolt, homlokát a padlóhoz érintette és keresztbe font karral, hajlongva és nesztelenül távozott. Volt azonban nap, amikor a beszélgetés, Dénes gróf és Alá között, nem volt igen csendes lefolyású. Dénes idegessége néha annyira fokozódott hogy nem bírt uralkodni magán és ingerülten kiáltotta: — Hát én nem várok tovább!... Ha holnap se jön hír felőle, útnak indulok és megkeresem!... Nem maradok itt további... Ali megvárta, amíg Dénes befejezte, amit mondani akart, mert a világ minden kincséért sem vágott volna a szavába, aztán anélkül, hogy a mosolya egyetlen árnyalattól is sötétebbe vált volna, halkan, de határozottan így szólt: — Ismétlem, uram, hogy én csupán hűséges szolgája vagyok sápadtarcú úrnőmnél!, nem pedig parancsoltja!... De azt is hozzáteszem, hogy parancsait megtartom és végrehajtom, ha az életembe is kerül!... — Nem értem, mit akar ez jelenteni, Ali? — kérdezte Dénes. — Azt, uram, hogy ne forgass agyadban olyan terveket, amiket meg nem valósíthatsz... Dénes elsápadt. — Mit!?!... Azt akarod ezzel mondani, hogy én nem mozdulhatok el ebből a kastélyból ? — Úgy van, uram!... Dénes felugrott, villáim lett a szeme és fenyegetően csengett a hangja: — Hogy mersz velem így beszélni?!... AH néhány pillanatig várt és csak azután válaszolt: — Uram, nem én mondom ezt neked... Hanem távollévő úrnőm beszél most hozzád! — Neked úrnőd!... De nekem feleségem! Akinek parancsolhatok . .. Az mélyen meghajolt. — Nem vonom kétségbe, uram, hogy így van abban az életben, ahol más törvények uralkodnak... De itt, ebben a kastélyban, csak egy parancs van, az én sápadtarcú úrnőm parancsa!... Amit az életem árán is megtartok és végrehajtok ... Dénes elsápadt — Hát mi ez?!... Mi történt velem?!... Ma vagyok én?!... Rab vagyok, akit a saját feleségem hurcolt a börtönbe?!... Ali a fejét csóválta. — Ne beszélj így, uram ... Reám nem tartozik az, hogy úrnőm és le... Elhallgatott. Dénes, amikor látta az arab különös szeméremérzetét, amellyel távoltartja magát a személyes ügyeknek még csak a meghallgatásától is, elszégyelte magát. Bántotta, hogy ilyen erős kitételt használt feleségével szemben, holott erre Glória nem szolgált reá. Hiszen az ő kezdeményezésére és együtt határozták el azt, ami történt önként jött ide, a sivatag közepén lévő Aranygyík-kaistélyba, hogy eltűnhessen a világ szeme elől. önként vállalta ezt a rabságot, hogy ily módon megszerezhessék a Frakney-vagyont és királynői életet biztosítson hitvesének. Nincs joga tehát így nyilatkozni Glóriáról, aki bizonyára nem is oka annak, hogy még nem jöhetett vissza és hírt sem adhatott magáról. A következő pillanatban azonban újra ingerült lett, mert bántotta, amit Ali szavaiból kiérzett. Tulajdonképpen nem is gondolt komolyan arra, hogy már holnap felkerekedik és útnak indul, hogy megkeresse Glóriát? ha mégis ez volna a szándéka ...? — Szóval... te nem engednél engem ki ebből a kastélyból?— kérdezte. — Hangsúlyozom, uram — felelte AH —, hogy nem az én engedélyemről van szó... Hanem úrnőm parancsáról... — Ő tiltotta ezt meg?! — kérdezte az indulattól rekedt hangon Dénes. — Sápadtarcú úrnőm szigorúan megparancsolta, hogy úgy vigyázzak az ő szerelmes szívű rabszolgájára, mint a két szemen világára... És hogy az élelemmel felelek azért, hogy parancsát teljesítem... — De én a férje vagyok?! — kiáltotta Dénes. A nyugodtan mosolygott és még nyugodtabban mondta: — Több, uram!... Több, szebb és boldogabb! ... Mert te vagy az én sápadtarcú úrnőm szerelmes szívű rabszolgája!... — Vigyen el az ördög! — kiáltotta Dénes és az ellenkező irányba fordult, amivel azt akarta jelezni, hogy nem kívánja folytatni ezt a beszélgetést Ali azonban most is várt még néhány percig, aztán nagyon mélyen meghajolt, homlokát a padlóhoz érintette és keresztbefont karral, hajlongva és nesztelenül távozott, Dénes tovább heverészed. Sem ahhoz nem volt kedve, hogy a reggelihez nyúljon, sem ahhoz, hogy fölkeljen. Tiszta haszonnak érezte, amit sikerül ellopni az időből. Szerette volna fokozott gyorsaságra kényszeríteni az órák és napok múlását, hogy minél hamarább itt legyen az idő, amikor Glória megérkezik. Lelki szemei előtt most is azt a képet látta, amikor hitvese a levekaravánnal elindult, hogy nekivágjon a sivatagnak . . . Hogy Kairóba és onnan Tárnokvölgyre menjen, az örökség átvétele céljából... Azóta mindennap keserű szemrehányásokat tett saját rangának, amiért beleegyezett ebbe az eltűnési komédiába és a mézeshetek közepén egy teljes évig lemondott arról, hogy felesége mellette legyen, az egy év elmúltával pedig újra beleegyezett, hogy hosszú, bizony talan időre elváljanak egymástól. — És most rab vagyok ! — legyintett keserűen a kezével. — Ebből a rabságból pedig csak Glória szabadíthat ki!... Ali arca mosolygó, de szavaiból megértettem, hogy könyörtelenül Végrehajtja úrnője parancsát... És ezt Ali, a többi arabbal együtt, meg is tudja tenni!... Aztán gúnyosan kérdezte saját magától: — Fraknóy Dénes gróf, kellett ez neked?!... Édesapja megkínzott arca jelent meg előtte ... Ahogy az utolsó találkozásuk alkalmával látta: sápadtan, meggyötörten és a közeledő halál fájdalmas borzongásában ... Ahogy a szemébe nézett, mintha a lelkében akart volna olvasni... Ezt a nézést, ezt az emlékeiben újra élővé váló tekintetet, nem bírta elviselni Dénes. Megborzongott, felült a kereveten és összekulcsolta kezeit Aztán, mintha édesapjához beszélne, fennhangon mormolta maga elé: — Fraknóy Sándor gróf, bocsáss meg nekem, aki a fiad vagyok és mégis méltatlannak érzem magam a te neved viselésére!... Bocsáss meg, hogy szembe mertem szállni végakaratoddal és az általad követelt munkás élet helyett, már több mint egy esztendőt töltök itt a sivatagban, a legteljesebb dologtalanságban... De te tudod, drága jó halott édesapám, mert a holtak az élőknek még a gondolatát is ismerik, de tudod, hogy miért történik mindez... Nem magamért, édesapám!... Az én imádott asszonyomért, akit az életemnél is jobban szeretek és akinek királynői életet akarok biztosítani . . . Végrendeleted azonban ezt lehetetlenné tette volna... Elhallgatott, sőt a gondolatai is megpihentek, mintha nem merné folytatni, amit elkezdett. Később azonban érezte, hogy így nem bír megnyugodni és halkan folytatta: — Fraknóy Sándor gróf, szigorú édesapám, ha könyörtelen végakaratod nem dönti romba minden álmomat, akkor másként folytatódott volna az életem... Te igazságos voltál, mert csak a régi, könnyelmű fiadat ismerted, aki rászolgált erre a szigorú ítéletre... Honnan tudhattad volna, hogy én már egészen megváltoztam?... Hogy a tiszta szerelem tisztító füzében, egy szerelmes asszony szerelmes szíve mellett, egészen más ember lett a te könnyelmű fiadból?... Hiszem, hogy másként szólt volna a te végakaratod, ha nem jön olyan gyorsan érted a könyörtelen halál és alkalmad nyílik, hogy megismerd fiadat új, megváltozott mivoltában... Hiszem, hogy akkor nem vagy ilyen kérlelhetetlen és nem kívánod, nem követeled, hogy szürkén, szomorúan múljék el a fiatalságunk, holott a Fraknóy-vagyon csillogó, fényes életet biztosíthat számunkra ... Hiszem, drága jó édesapám, hogy a te jóságos és igazságos lelked megbocsátja nekem, amiért én akarom jóvátenni a te tévedésedet és ha az emberi törvények szerint nem is választhattam olyan módot, ami ellen senki nem tehet észrevételt, a te mosolygó lelked, megérti és megbocsátja nekem, mert tudja, hogy így kellett cselekednem! ... És mintha meg akarná ismételni a legerősebb érvet, amit a védelmére felhozhat, újra csak ezt mondta: — Drága jó édesapám, te tudod, hogy amit tettem, nem magamért tettem!... Hanem az én imádott hitvesemért, akit még az életemnél is jobban szeretek!... És ezért hiszem, hogy megbocsátod nekem ezt a... ezt a ... Nem merte félhangosan kimondani, de még csak gondolatban se merte befejezni, hogy: — Ezt a bűnömet!... Néhány pillanatig mérésen bámult maga elé. Mintha édesapját látná és édesapja szeméből akarná kiolvasni a feleletet... Nagy hőség volt, de hideg borzongás futott rajta végig. A tekintete fénytelen lett és összeverődtek a fogai. Aztán, mintha valami rém elől menekülne, ijedten adta fel a kérdést: — De hátha nem bocsátasz meg nekem?... Hátha nem?... Végigdobta magát a kereveten és a párnák közé fúrta a fejét. Ott viaskodott valami láthatatlan rémmel, mintha Fraknóy Sándor gróf végakaratának szellemével viaskodna. Dénes lelkében ez a harc most már egyre gyakrabban megismétlődött és amíg az első napokban még úgy érezte, hogy édesapja megbocsát neki, ahogy múlt az idő, egyre inkább ő maradt alul, az ő lelkiismerete szenvedett vereséget ebben a harcban, amit saját magával vívott. Ha Glória megjött volna... ha Glória itt lenne... akkor talán... — De így?... Amikor mindig vissza kellett térnie ennek a gondolatnak. — És most rab vagyok!... Fraknóy Dénes gróf, miért kellett ez néked? ... Egész nap ki nem mozdult szobájából, amiben a rekkenő hőség is szerepet játszott. Alival sem óhajtott találkozni, aki most már világosan tudomására hozta, hogy úrnője parancsa szerint addig nem mozdulhat el innen, amíg Glória ezt meg nem engedi. Este, amikor már csökkent a rekkenő hőség, elhagyta szobáját, hogy kissé járkáljon. Akastélyt körülvevő falak között. Mint rab a börtönében. A kastély közvetlen közelében kis patak csörgedezett, amelynek partján pálmafák díszlettek. Dénes itt sétálgatott. Az egyik holdfényes estén, amikor gyötrfi gondolataiba mélyedve járkált, hirtelen ezt a kérdést hallotta: * — Uram... miért vagy te mindig szomorú? ... Szombaton, következik: A pálmafák alatt. TANÁCSADÓ A Tanácsa doboz intézet! kérdések egy szerfi levélben vagy levelezőlapon küldendők a következő címre: Kis Újság, Budapest 4. Válaszbélyeget mellékelni felesleges, mert csak a Tanácsadóban válaszolhatunk. A. b., Szolnok. A magyar Vöröskereszt sorsjegy nyereményei papírkoronában voltak megállapítva és elértéktelenedtek, ezért a húzásokat nem tartották meg. Lehet, hogy még sor kerül a sorsjegyek átértékelésére, mindenesetre tartsa meg azokat. A lebélyegzés alakalmával visszatartott bankjegyek értékének megtérítéséről még nem történt ?intézk©ciés. A cégtől két hétig, jár a fizetés és ha előétesekb két éven át tagja volt az OTI-nak és hat hónapot megelőző időben nem volt ugyanilyen betegsége miatt táppénzes, akkor egy évig kapja a táppénzt. (X K.. Dusnok. Forduljon a főispán! hivatal útján a kormányzóné segélyakciójához . J. A.. Szolnok. Sorsjegyei nem nyerteti P. ML, Vép. Egyszben már közöltük az illető címét,, amely a következő: Budapest, V. Ivákpán-utca 21. Miután az ,illető titkára a hasonló rendszer szerint gyógyítók egyesületének, másik kérdésére is válaszolni fog. . . . I F. J.: Fegyvernek, t. Cégeket elvből nem ajánlunk ,a Tanácsadóban. Maga is kikereshet r megfelelőeket a budapesti telefonkönyv szaknévsorából. A telefonköyvet a postán találja meg. 2. Biztosításra kötelezett, a járulék fele-fele összegben terheli a munkaadót és a munkást. P. L. Kiskunhalas. Ha azonos színben a kijátszottnál kisebb lapja is van, azt is ráteheti. Özv. Sz. Gy. né. Csőt. Sajnos, kérésénke nem tehetünk eleget, mert ,a minisztériumban csak annak adnak felvilágosítást egyes ügyekben, akik abban érdekelve vannak, Írjon talán személyesen a beküldés számába való hivatkozással abelügyminisztériumba és kérjen felvilágosítást az ügy elintézéséről, K. T. H Csongrád. Első levelét nem kaptuk meg, azért nem jelent meg a hirdetők és a válasz a Tanácsadóban. Szíveskedjék újra írni, akkor szívesen felelünk (X T. J., Karcag. Csak az összes íratok alaposan beható tanulmányozása után lehetne véleményt mondani. H. J.. Kumadaras. A községi bíróságnál kérheti a megtérítést. Zs. A. A kölcsönkövetelést nem lehet átértékelt őszi szegben igényelni, különösen az ismertetett körülmé - nyek között. L. A., Félegyháza. Ingyenes betegápolást csak a vagyontalanok igényelhetnek, próbálja meg azonban a községi elöljáróság útján hadirokkant nvveltára való ,tekintettel a szegénységi alapon való elintézést kieszközölni. K. I., Bátya. Perújítással élhet az új bizonyítékok alapján. Hű olvasó. Kenderes. Az adót a haszonélvező tartozik fizetni. Ami apja hagyatékát képezi, arra nézve a tulajdonjog a törvényes leszármazókat illeti. A bíróság hagyatékátadó-végzése alapján a tulajdonjogot a leszármazók nevére át kell írni. Bánhida. Az ismertetett körülmények között panaszt tehetnek a letiltás ellen. Ha olvasó. Kenderes. Ha kezességet vállalt, fizetni© kell, mert különben végrehajtási eljárásnak teszi ki magát. Amit az adós helyett kezességvállalás folytán fizetett, azt visszakövetelheti tőle*. Kurtág, Baja. Ha nyilatkozatát még nem használták fel, úgy visszavonhatja. Hogy azonban az okból jelen- elég hol’ van, azt mi természetesen nem tudhatjuk. T. G., Noszlop. Ha pontosan törleszt, nincs ok a foglalásra. Hatóság előtt folyamatban lévő ügyben nem járhatunk el. G. L., Debrecen. Az Ön nyugdíja a jelzett célra nem foglalható .le. _ , Előfizető: A kérdésre csak a tények részletes ismerete alapján lehet válaszolni a házasságfelbontás tekintetében. A költséget a pervesztes viseli. Hő katona. Jaszkaramenő. Nem igényelhet kártérítést. K. M., Kiskunhalas Forduljon panaszával a gyámhatósághoz. tevékenységéért dijat igényelhet. T. M., Kanaorba. Közölje mennyi a birtok katasztert •tiszta jövedelme és mennyi a házé, csak akkor tudjuk megmondani, mennyi után kell fizetnie. Ha nem fizet be egészről, a hitelezők a kezestől követelhetik. B. K., Dees. Első levelét nem kaptuk meg. Szíveskedjék a kérdést megismételni. Válaszbélyeget: felesleges beküldeni, mert csak a Tanácsadóban válaszolunk. A mostani kérdésre válaszolunk: a megírt dolog 22 érv alatt évül el.