Kis Ujság, 1935. február (48. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-22 / 44. szám

A filmvezér diadala Telfer Dávid, a kövér és kopasz filmelnök,­ I:­ a Savoy-bár egyik páholyában várta Frak­­ l­ór Dénes grófnét. A szokatlan időben történt telefonálás, s amely a lakásán érte, meglepte ugyan, de­ nem túlságosan. Kitűnő üzletember volt és­ olyan, akinek csápjai mindenhová elnyúl­­á­siak. Régen tudott már arról, hogy bajok és­ nehézségek vannak „Az élet királynője"­ című film elkészítése körül. Emberei, akik­ mindenhol ott voltak, pontosan és azonnal értesítették még azokról a dolgokról is, amikről csak Glória és Gordon tudott. Vagy legalább is azt hitték, hogy csak ők ketten tudnak. Hasonlóképpen pontosan tudta a Zsoké­­kaszinóban lejátszódó eseményeket. Sőt már a ma éjszakai veszteséget is jelentették neki. Mindebben semmi különös nincsen. Telfer ugyanis nem sajnálta a pénzt és valóságos filmhálózatot épített ki, hogy Fraknóy Dé­nes grófné és Gordon Olivér minden dolgá­ról azonnal értesüljön. Meg akarta torolni azt a sértést, amit filmszínésze követett el ellene, amikor Glória kétszázezer fontjának birtokában, felbontotta a vele kötött szerző­dést. Szórta a pénzt, hogy megnehezítse a film előkészületének reklámozását. Tudta, hogy a végén mégis csak vagyona fog győzelmet aratni, az Ö hatalmas Csak éppen azt nem tudta, hogy ez mikor következik be. Glória telefonálása­ után azonnal autójába vitt, és a Savoy-bárba ment. Azt a páholyt választotta ki, ahol a legkisebb feltűnést fogja kelteni jelenlétük. Tudta, hogy úgy őt, a hatalmas filmvezért, mint az Operabál Ünnepelt élet királynőjét figyelni fogják az emberek. Az esetleges feltűnés nem bántotta volna, sőt üzleti szempontból előnyösnek is tartotta. Egyelőre azonban nem tudta még, hogy írni lesz a beszélgetésük vége. Ezért tartotta jobbnak, hogy minden feltűnést elkerüljön. A személyzetnek megparancsolta, hogy Frak­­nóy Dénes grófnőt azonnal és lehetőleg fel­tűnés nélkül vezessék az ő páholyába. Nem kellett soká várakoznia. Csak éppen annyi ideje volt, hogy­ gondo­latait kissé rendezze és minden eshetőséggel számolva, fölépítsen valami haditervet, ami­kor megjelent a grófné. Telfer felugrott, kezet csókolt és szótlanul helllyel kínálta meg.­­- Csodálkozik, elnök úr? — kérdezte ide­gesen Glória. * - y u , — Megtisztelve érzem magam. — felelte Telfer olyan hangon, amiből semmit nem lehetett kiolvasni. — El se tudja képzelni, hogy miért al­kalmatlankodom . A kopasz Telfer pufók arcán mosoly su­hant át. — Először is, méltóságod nem zavartat engem ... Másodszor pedig, mit szólna ah­hoz, ha azt mondanám, hogy tudom?... Vagy legalább is sejtem?... Glória hangja még idegesebb lett. — Képtelenségnek tartanám ... —, Ahogy parancsolja, grófné, — hajolt meg Telfer­­ben.Csak most foglalt helyet, Glóriával szem­éjfél utáni két óra volt. A bár műsora már véget ért és most a közönség táncol­ az asztalok közötti szabad térség forgó üveg­korongján. A jazz megállás nélkül szólt. Egyelőre tényleg zavartalanul beszélgethet­tek, mert a vendégek nem törődtek velük. — Mit parancsol, grófné? ... Pezsgőt ta­lán? — kérdezte udvariasan Telfer. — Semmit! — felelte komo­lyan Glória. — Fontos tárgyalni valóim van önnel, elnök úr, amihez teljes józanságomra van szük­ség... — De azt kegyeskedik megengedni, hogy én. .? Feleletet se várva, ivott a poharából. Glória néhány pillanatig hallgatott, mintha a gondolatait szedte volna össze. Aztán így szólt: — Kedves elnök úr, egy nagyon előnyös ajánlattal jöttem ide...­­ — Kire nézve előnyös? —­ Önre, elnök úr!... — Nem hiszem, — mosolygott fölényesen Telfer. — Ha meghallja, igazat fog adni nekem! — vágott vissza Glória. Telfer a kezeit dörzsölhette — Ebben az esetben azt kell hinnem, hogy tévedtem ... Hogy mégis méltóságod­nak volt igaza és nekem még csak sejtelmem sincs arról, hogy miért keresett fel méltó­ságod ... — Csakhogy beismeri, hogy tévedetts — akarta visszanyerni a fölényét Glória. — Grófné, nagyon kérem, hagyjuk abba ezt a játékon... Ami nagyon hasonlít ah­hoz, mint amikor a macska kerülgeti a forró kását... Semmi szükség erre!... Meggyő­ződésem, hogy tudom, miért keresett fel mohóságod ... És ezt mohóságod is nyugod­tan beválthatja, mert ebből méltóságodra semmi hátrány nem származhatik!... — Ha olyan biztos ebben, felhatalmazom, hogy ön mondja meg, kedves Telfer, — mondta most már nagyon idegesen a grófné. — Kérem, — felelte nyugodtan a filmet­­n­ök. — Régen tudok azokról a nehézségek­ről, amik . „Az élet királynője" című film el­készítését hátráltatják!... — Semmi nehézség nincs! — próbált til­takozni Glória. Telfer azonban nem zavartatta magát, ha­nem folytat­ta: — Pontosan tudom mindazt, ami a Zsoké­­kaszinóban történt... Sőt a mai veszteség nagyságát is . .V Glória elsápadt. — Mi az?!... önnek kémei vannak, ked­ves Telfer?! — Ha így parancsolja nevezni méltósá­god, — mosolygott a filmelnök. — Egy jó üzletembernek még kémekre is szüksége van!... — De hisz ez rettenetes! — súgta fojtott ingerültséggel Glória. — Kénytelen vagyok védekezni olyan ki­tűnő jellemek ellen, mint Gordon Olivér filmművész úr! — mondta mélységes meg­vetéssel Telfer. Grima megérezte, hogy elérkezett a szá­mára legalkalmasabb pillanat. Hiszen neki még sokkal lesújtóbb a véleménye Olivér­ről! Ha az elnök így gondolkozik, akkor a megegyezés könnyen sikerülhet. — Amennyiben azonban méltóságodnak más a véleménye a kitűnő filmművészről... — Nem!... Ugyanaz! — felelte őszintén Glória. Ezek szerint tehát? — kérdezte szára­zon az elnök. Glória néhány pillanatig hallgatóit, aztán mégis csak elkezdte: — Nézze, kedves Telfer, őszinte leszek magához... Olyan őszinte, amilyennek ta­lán nem is volna szabad... De most már nem bírok hazudni és tagadni >... Beisme­rem, hogy Önnek van igaza... Valóban azért jöttem, amit ör­ gondol... De még valamit bevallok önnek!... Valami­, amit még ön sem sejt... Amit még csak elkép­zelni sem bír!___Olyan rettenetes és olyan szégyenletes, hogy nincs férfi, aki ilyet még csak elképzelni is mernél... — Beszéljen, grófné. — mondta most már szelíd és megértő hangon Telfer. — Nagyon meglep a viselkedése... Valami olyan tör­ténhetett, ami... — Rettenetes!... Rettenetes! — sóhaj­totta Glória. — Tönkretette Gordon?... Kifosztotta minden vagyonából! — Teljesen kifosztott!... Ráadásul a be­csületemet is elrabolta ... mit akarok ezzel mondani?Remélem, tudja. Tudom, — felelte komolyan az elnök. — És most ideküldött önhöz, hogy te­gyem meg ezt az ajánlatott... Nem ő jött el, hanem engem küldött!... Telfer kissé elgondolkozott. Azon törte a fejét, hogy reá nézve üzleti szempontból mi az előnyösebb? Ha a gróf­né­t nyeri meg ma­gának vagy Gordont kényszerül bocsánat­­kérésre, esetleg mindkettőjüket a maga ér­dekkörébe kapcsolja. Végül is úgy döntött, hogy abban az esetben, ha a grófné kivá­lik a Gordonnal való társulásból, teljes dia­dalt arat. Ennek természetes következménye, hogy „Az élet királynője" soha el nem ké­szül, hogy Gordon bocsánatkérően újra je­lentkezni fog nála, végül ő dicsekedhetik az ünnepelt szépasszony barátságával, ami férfi­­hiúságát is kielégíti és üzleti szempontból is csak hasznára lehet. Szó sincs róla, a kopasz és kövér film­­elnök gondolkodása se volt sokkal becsüle­tesebb és nemesebb, mint Gordon Olivéré. Ebben a világban azonban, ahol üzlet a mű­vészet és művészetté emelték az üzletet, egész más szokások uralkodnak, mint a ren­des, tisztességes emberek között. Telfernek pedig más célja nem volt, minthogy teljes diadalt arasson, akármilyen eszközzel is. — Grófné, figyeljen ide, — szólt hirtelen. — Mentsen fel az alól, hogy bírálatot­­ mondjak Gordon viselt dolgairól!... En­gedje meg azonban, hogy én kérdezzek vala­mit ... — Tessék! —- felelte Glória. Telfer közelebb hajolt hozzá és úgy kér­dezte: — Teljes és tökéletes bosszút akar állani ezen a jellemtelen fráteren? — Nem nyugszom addig! —- sziszegte Glória. — Akkor ne törődjék a filmmel!... Ne törődjék a pénzzel, ami odaveszett!. ., És ne törődjék Gordonnal!... — Az elsőre és az utolsóra boldogan vál­lalkozom! ... De mi lesz velem, ha minden pénzem odavész?’.... Az egész vagyonom, sőt az ékszereim?!... Telfer arcán kaján mosoly jelent meg: — Kegyeskedjék megtisztelni engem ki­tüntető barátságával!.., Glória most értette csak meg, hogy mit kíván tőle Telfer Dávid, a kopasz és kövér filmelnök. Az első pillanatban fel akart ug­rani, visszautasítani és faképnél hagyni. Az­tán eszébe jutott Gordon gyalázatos viselke­dése, amit megérdemelt bosszúállásban akar részesíteni. Most már tetszett is neki Telfer ajánlata. Szerencsétlen enyistet örökölt vére, amely odaszédítette őt a züllés útjára, újra felperzselt minden erkölcsi korlátot. Nem tudott egyébre gondolni, mint arra, hogy az elpocsékolt Fraknóy-vagyon miatt Déneshez nem mehet vissza. A másik gondolata pedig az volt, hogy Gordont minél mélyebben és fájdalmasabban megalázza. Ha elfogadja Telfer ajánlatát, akkor Gordonnal, aki gya­lázatos módon ide engedte őt, sőt valóság­gal ide küldte, még az az elégtétele sem lesz, hogy legalább filmszínészi minőségben győztesen kerül ki ebből a helyzetből. Ö pe­­dig, aki most már itt áll teljesen pénzte­­lenül, mégis csak folytathatja csillogó életét és amit Gordon nem tudott megszerezni neki, Telfer hatalmával és pénzével mégis az élet királynője lesz!... — Nos? ... Elfogadja az ajánlatomat? — kérdezte Telfer. Glória a kezét nyújtotta, amit Telfer hos­­­szan megcsókolt. — Grófné, úgy érzem, hogy ebben a pilla­natban én vagyok a világ legboldogabb és legirígyeltebb férfia! —­ Nem hittem, hogy így is tud beszélni. — mosolygott Glória. •­­ /­­— Én sem hittem... De az ön csodála­tos szépsége költővé tett. — hókolt Telfer. — Most megkínálhat egy pohár pezsgő­vel! — mondta Glória olyan hangon, mint akinek a szívében egy egész világ dőlt össze, de a romok alól mégis diadalmasan akar kimászni, hogy elérje bűnös vére egyetlen vágyát és az élet királynőjévé legyen. — Parancsoljon, Glória! — mondta most már bizalmaskodva Telfer és töltött. Mindketten poharat emeltek. — Szóval? — kérdezte Telfer. " i . — Mit akar még tőlem?! — idegeskedett Glória. — Leszögezni szerződésünk három pont­ját.... Első: sem önnek, Glória, sem nekem, semmi közünk Gordon Olivér filmművészhez! — Elfogadom! — „Az élet királynője" című film felvé­telei befejeződtek! — Elfogadom! — Én pedig az ön kitüntető barátságá­ban részesülök! ■— Elfogadom! — Most már igyuk ki ezt a pohár pezs­gőt, mert magam is megszomjaztam!... Később, ami már évek óta nem történt meg, Telfer Dávid még arra is vállalkozott, hogy Glóriával táncoljon. Természetes, ez, már olyan feltűnést keltett, hogy az egész vendégsereg őket bámulta. Másnap pedig a hírlapok sokat sejttetően, de nevek említése nélkül, ezt az újabb pletykát is világgá kür­töiték. Ami pedig szintén természetes, min­denki rögtön kitalálta, hogy kikről van szó. Reggel hat óra volt, amikor távoztak a bárból. Telfer a szálloda előcsarnokába, a fel­vonógép ajtajáig kísérte Glóriát. .Az asszony, aki keserűségében és bosszúvágyában, kissé mértéktelenül fogyasztotta a pezsgőt, a bú­­csúzáskor megkérdezte: — Telfer, még nem bánta meg, amire vál­lalkozott? — Sem a férfi, sem a filmelnök nem bán­hatja meg, — bókolt a férik — Akkor jó éjszakát!... És megengedem, hogy rólam álmodjék szépet!... — Boldogan fogok élni az engedelemmel, — mondta Jelfer Dávid és kezet csókolt. Glória belépett a felvonógépbe. A lakosztályában az a meglepetés érte, hogy Barbara kisasszony ébren várta. — Hát most megint mi a baja?... Miért­ nem­ feküdt le, kedves Barbara? — támadt neki felelősségrevonósm. — Grófné, nem tudtam aludni, — felelte a társalkodónő. — Ugyan miért? — Mert minden tíz percben csöngetett a telefon... — Aztán ki telefonált? —• Mindig és mindig Gordon Olivér úr. —• felelte ingerülten Barbara kisasszony. —­­Így? — kérdezte gúnyosan Glória. —• Gordon Olivér? — Igent... És folyton azt kérdezte, haza­jött-e már a méltóságos asszonyt... Újra csöngetett a telefon, Barbara fel­vette a kagylót, aztán jelentette: — Megint, ö! Gordon Olivér!... — Mondja meg neki, Barbara, hogy már itthon vagyok, — parancsolta Glória. — És hogy semmi mondanivalóm nincs a szá­njára ! ... Se ma, se soha többé! . . . Soha!... Szombaton következik: Pillangólánc. TANÁCSADÓ A Tanértaéóhoz intőre !! kérdést! egyszerű Űrésben f*tT kvtkiírson hűldridők * k$vétkesű címre: Kis VJeif. Budapest­­. Válasjbélyeges mellékein! feleslegre, mset eeek » Tanácsadóban tálesjoihedmk. Esztergom. A régi százkoronásokat már sehol nem Tiltják be. Nyolc évvel ezelőtt­­ járt le a beváltási határidő. l­. T., Nagyatád, h­a a férje bebizonyíthatóan­ harc­téren szerzett bajában halt meg, akkor kérheti az özvegyi nyugdíjat, különben nem. A másik kérdésére a legkö­zelebb válaszolunk a Tanácsadóban. Vidéki vadke leány. A tanfolyam minden év szeptem­ber elsején kezdődik és tíz hónapig tart. Felvételre júniusban kell jelentkezni a magyar királyi tudomány­egyetemi bábaképző intézet igazgatóságánál. Budapest, Vfil., Bükk Szilárd-mea 33. Mint hadiárva előnyben részesül. Négy polgári előképzettséget kérnek. P. I., Sóskút. Előad munkaadója min január 1é-én megszűnt az igényjogosultsásra, tehát ha­­ b­ére révén nem tag, akkor nincs igénye a további kezelésre. B. J., Zalaegerszeg. A beküldött bankjegyeket mér évekkel ezelőtt kivonták a forgalomból és a beváltási határidejük is felért már, így elértéktelenedtek. Kivé­telesen visszaküldjük őket. S*. S., Telétleo. Ugy látszik, fejfelejtelt ® leveléből * jelzett mellékletet, így nem tudunk véleményt mondani a 8 ügyről. F. 0- BérgátWon. A hadikőrcsi kikötvényeket a községházán vagy az adóhivatalba helyezze letétbe, nyugta ellenében. Ugyanakkor töltse ki az ott díjtala­n és kapható űrlapokat két példányban, a többit hiva­talból itttésik, P. I. Szakmár. Mivel az egylet vagyonának legn­a­­gyobb részét hadikölcsönbe fektette és azt elveszítette, engedélyt kapott arra, hogy a tagoknak csak 3 heti­ felent tőkéjüket fizesse vissza. Valószínű, hogy ön a tőkét már megkapta, ezért nem kap újabb utalást. Régi bü olvasó. Zirc. 1. Férje beleegyező nyilatkoza­tit kell magával vinni a könyvet kiállító hatósághoz: akkor átírják. 3. Forduljon a magyar kivándorlókat és visszavándorlókat védő irodához. Budapest, VHf, flmvet­­út <. 3. Forduljon a HONSz körzeti csoportjához. 1. Nem, olyan egyesület nincs. A Mindenesetre kap az el­intézésről válasst. A legjobb, ha személyesen sürgeti. T. K. H. Csak mint vulanyszereM kaphat egyelőre iparengedélyt. Rá azután a társának is letelt a segéd­jeeje, ő kérhet m­űszerészengedélyt. F. 3., Gyékényes. 1. Édesapja felettesei útján kísé­relje meg a dolgot elintézni. 3. Csak 16 éves korig jár. 3. Igen, de egyelőre nincs felvétel, ha lesz, hírt adunk róla a Kis Újságban. 1. p.. fi­h­áz. A kérdezett cím: Budapest, VHT­, .rés­zsef-körút 6. A másik ügyben még nem történt intéz­kedés, de valószínű, hogy sor kerüi az átértékelésre. Kis Újság mindennapi olvasóin 1é éves. Most, nincs felvétel, fca lesz. Irttok róla a Kis Újságban. A kérvé­nyeket a Magyar Királyi Vil­la Igazgatósághoz kell cl* mozid. Budapest. 1., Krisztina­ körút 17. V.és S. Sarkad. Első levelét nem kaptuk roes, szíveskedjék a kérdéseket m­egismételnd, akkor rendel­kezésünkre álló helyhez mérten, a beérkezés sorrend­jében válaszolunk. K. N. A., Menőtúr. A közölt adatok alapján nem igényjogosult a segélyre. Magányos Sivegyasszony. Kérdésére a Szivek Tátiká­jában adunk választ, IM. H. R. Forduljon lakhelye szerint illetékes posta­­igazgatóságh­oz. . Melléke­lje Igazolvány­ lapjának máso­latát a kérvényhez. A. 1.. Bebrveea. tla szegénysornak akkor kérhetünk segélyt. Vigyék a kötvényüket az adóhivatalba. I rend­­szerint ugyan csak kétezer koronán felül adnak segélyt, de méltánylást érdemlő esetekben, azon alul is adnak valamit. A kötvényt nyugta ellenében képezzék letétbe az adóhivatalba és ugyanakkor töltsék ki az ott kap­ható űrlapokat. A többit hivatalból intézik. Ketten kerestl­k feleséget... A Kis Újság házassági postájában gyakran fordult már elő, hogy jó­­barátok együtt kerestek is találtak ki élettársat: többnyire hét barátnő került­­ két jóbarát mellé. A végzet és a szerelem útjai kiszámíthatat­lanok, —­ akik évek során át együtt járták a életet, együtt és egyszerre jutnak el a boldogság révére is... A Házas­­ági Posta így kap szerepet a barátok és barátnők sorsának Irá­nyításában. Kísérelje meg ön is, hátha megtalálja a szerencséjén A terete­ket így kell elmenni: Kis Újság há­zassági postája, Budapest 4. t

Next