Kis Ujság, 1935. április (48. évfolyam, 75-97. szám)
1935-04-12 / 84. szám
! Vaszilov intézkedik Ide figyelj, Lili — és a hangja egészem suttogóra változót! —, az oroszok nem akarnak már tovább harcolni. Borzalmas polgárháborúk folynak Pétervárott és Moszkvában. A frontokon a katonák már nem engedelmeskednek tisztjeiknek. Csak véletlen, hogy ezen a szakaszon még aránylag rend van. Talán azért, mert vaskézzel tartjuk a jegyeimet. A legkisebb megmozdulást halállal büntetjük. De ki tudja, hogy mikor érkeznek az országból vörös csapatok, amelyek tökéletesen fel vannak fegyverkezve. A mai legénységünkre nem számíthatunk, mert már teljesen meg vannak fertőzve a bolsevista tanokkal... Szóval, mi hamarosan befejezzük a háborút. Azt mondják, hogy hadvezetéségünk már titokban külön béketárgyalásokat folytat a központi hatalmakkal. Ha ez megtörtént, nem leszünk többé ellenségek és semmi akadálya nem lehet házasságkötésünknek ... — Akkor hát legyünk türelemmel, Fedor, ezt mindenesetre be kell várnunk. És te azt hiszed, hogy nincsen messze ez az idő? —* Várok, Lili, de ezt meg kell mondanod, őszintén és becsületesen: szeretsz? Ettől a kérdéstől jött előre Lili. Tudta, hogy nem kerülheti el. — Ezt nem szabad most kérdezned, Fedor ! — Miért ne szabadna? A háború nem von Ilatkozhatik a szívekre is. Én változatlanul imádlak. Mit tehetünk mi ketten arról, ami történt? ... Felelj, szeretsz? ... — Milyen önző és kegyetlen tudsz lenni!... Miért gyötörsz, miért kívánsz lehetetlen nyilatkozatokat, mikor tudod, hogy nem rendelkezem személyem felett. Elfogadnál egy ilyen vallomást, egy fogolytól, aki a hatalmadban van? Hinni tudnál az ilyen szavaknak? Nem fogna el a kétség, nem szégyenlenéd magadat, hogy ezt kicsikartad? Hát ki kényszerűltt engem Bécsben arra, hogy hozzád menjek, hogy megmondjam: a feleséged leszek?! Vaszilov szeme újra örömtől csillogott. — Igazad van. Milyen emelkedett lelkű, tökéletes nő vagy... Köszönöm, Lili! Egyelőre csakugyan be kell érnem azzal, hogy itt vagy, hogy mindennap látni foglak... Ne légy nyugtalan ... A legjobb dolgod lesz ... minden kényelmedről gondoskodni fogok... Most elbúcsúzom, nem akarom, hogy a dolog feltűnő legyen... és különben is rengeteg dolgom van. Gondoskodnom kell ezekről a szerencsétlenekről... Köztünk legyen mondva, nem lesz valami jó dolguk. Örülök, ha egyelőre száraz kenyeret és valami kását tudok juttatni nekik ... De hát mit tegyek, ha nem lehet szétosztani a nyomorultakat... A viszontlátásig, szívem... talán ma még, de legkésőbb holnapi Ragyogva állt fel, néhány erélyes utasítást adott az őröknek és kocsit hozatott. • Nem engedem, hogy gyalog kísérjenek a táborba. Melléd adom az adjutánsomat, aki intézkedni fog, hogy a legkényelmesebb bárakban szállásoljanak el. Egyébként a női tábor majdnem teljesen üres. A régebbi foglyokat már régen elküldtük a Bajkál tó mellé... Majd küldeik könyveket, gramofont, írd fel egy kis papírra, hogy milyen piperecikkekre van szükséged? Púder, kölnivíz, rúzs, körömlakk ... esetleg fehérnemű ... Ebben az átkozott városban ugyan már minden kifogyott, de zugkereskedelemben azért minden kapható. És nekem megvannak az eszközeim arra, hogy a bujkáló dolgokat napvilágra hozzam. Úgy beszélt már, mint egy férj. Mint aki ezt akarja, hogy a felesége minél csinosabban várja haza. Búcsút intett és hamiskásan mosolygott. Nagyon boldog volt. De azért mindenesetre jónak látta megjegyezni a segédtisztjének: — Úgy vigyázzatok erre a nőre, Alex, hogy ha a hajaszála meggörbíti vagy megszökik, az egész őrséget sajátkezűleg lövöm halamra, mint a kutyákat. Különben küldd ide Pávelt... Pável két méter tíz centiméteres magas óriás volt. Rettenetes bivaly izmokkal. — Ide hallgass, Pável, — mondotta Vaszilov. — A női barakba nem mehetsz be, de ott fogsz mától kezdve posztolni a kapujában. Jól nézd meg ezt a leányt, aki Alex-szel kocsiba száll. Ez a nő semmi körülmények között nem hagyhatja el a barakot az engedélyem nélkül. Ha mégis kiszökne és bárhol megpillantod férfitársaságban, szó nélkül lelövöd azt a férfit, bárki legyen is. írásba adom a parancsot, ha felmutatod, nem lehet semmi bajod. Hát jól ügyel! ! Pável tisztelgett, katonásan jelentette, hogy megértette a dolgot. A férfi fogolytábor a nyomor és züllés megdöbbentő képét mutatta. Az újonnan érkező óriási tömegekre senki sem számított. Már amúgy is szűken voltak, de most valósággal egymásra zsúfolták az embereket, a szobákban lehetetlen volt tartózkodni az orrfacsaró bűz miatt. Voltak régi hadifoglyok, akik már esztendőket töltöttek ebben a lágerben, mert mindig el tudták kerülni, hogy valamelyik szibériai transzportba oszszák be őket. Ezek az mondták, hogy ez egy mintatábor volt. A tisztek pontosan kapták fizetésüket, jó volt a koszt, emberségesen bántak velük. De most minden feje tetejére állt. A legénység összekeveredett a tisztekkel, a fegyelem és tekintély teljesen meglazult, a tisztek megkapták ugyan fizetéseiket, csak éppen vásárolni nem tudtak semmit, mert a pénz vásárlóereje rohamosan csökkent, az áruk pedig rejtélyes módon eltűntek. Már mindenki éhezett és rémülten nézték, hogyan hajtanak be újabb embertömeget a baraktáborba. Gyűlölettel és ellenségesen álltak szembe a jövevényekkel, akik még azt a falat kenyeret is eleszik majd előlük, amely eddig rájuk jutott. Valóságos lázadás tört ki. A tisztek rendkívüli ülést hívtak össze és követelték, hogy Vaszilov fogadja az öttagú küldöttségek A küldöttség felháborodva tiltakozott a tűrhetetlen állapotok ellen. Hónapok óta nyoma sínesem a legkisebb tisztaságnak. Elmaradtak a fürdések, az elrongyolt ingek és alsónadrágok helyett nem lehet újakat kapni, éheznek, elvették a szobákat... Fenyegetődztek, hogy az amerikai missziós nővérek útján bejelentik sérelmeiket és akkor a központi hatalmak hasonlóan fognak bánni az orosz foglyokkal. Vaszilev vállát vonogatta. Nagyon sajnálja, de nem tehet semmit. Mindennek az átkozott vörösök az okai, ők tartják megszállva a vasúti vonalakat, miattuk nem indíthatják el a fogolyvonatokat. Ezért romlik a pénz, bújik el az áru. De némi engedékenységre hajlandó. Belátja, hogy a foglyok a mai helyzetben éhhalálra vannak ítélve. Ő ezt nem veszi a lelkére. Hajlandó megengedni, hogy a foglyok őrök kíséretében a városba menjenek és munkát vállaljanak. A vállalt munkát elvégezhetik a táborban is, így mindenesetre növelhetik a keresetüket és ezzel javíthatják élelmezésüket is. Vaszilov szavait nagy megdöbbenés fogadta. Erre nem számítottak. Testi munkát eddig csak a legénység végzett. De hogy a lisztek menjenek fát vágni, cipőt talpalni, dobozokat ragasztani, esetleg utcát söpreni, plakátokat ragasztani... erre álmukban sem gondoltak. Akkor már inkább kereskedni fognak. Vad tervek születtek ezen a délután. Voltak akik cukorkával, mások cipőzsinórral, borotvapengékkel, szappannal, péksüteménnyel akartak kereskedni. Nyomban akadtak vállalkozók, akik többekkel összeálltak, pékműhelyt rendeztek be és azt mondták, hogy a maguk sütötte kenyerekkel fognak kereskedni. Szinte órák alatt kialakult egy új társadalom. Voltak kereskedők, ipari munkások, vállalkozók, tőkések, uzsorások. A fehér kesztyűs elegancia megszűnt, kenyér kellett!... Traulenfels Egon herceg álmélkodva és szédülve nézte, hogy mi történik körülötte. A gyomra korgott az éhségtől és nem tudta felfogni, hogy komolyan nem hoznak ebédet, hogy lehetetlen egy tányér leveshez, néhány falat húshoz hozzájutni. Az undor és utálkozás rosszullétet idéztek elő. Borzad az elférgesedett, mocskos emberektől, akik körülötte szaladgáltak. Gyámoltalanul nézett szét, megszólított néhány legénységbelit, de azok nem igen törődtek vele. Elvadultak, durvák és önzők voltak. Azt szimatolták, hol akad számukra egy harapás étel. A zsebében még ott lapult néhány nagyobb bankjegy. De fogalma sem volt, hogy hogyan lehetne azt egy kis kényelemre és főleg élelmiszerekre változtatni. Még szerencse, hogy a vele együtt elfogott tisztek nem voltak megfertőzve a tábor romlott levegőjétől és töretlenül élt bennük a feljebbvaló iránti köteles tisztelet és a hódolat, mellyel a herceggel szemben viselkedtek. Rónai főhadnagy, aki civilben ruhakereskedő volt, vette pártfogásába és együtt mentek a városba. Mindenekelőtt a hercegnél lévő pénzt váltották be dollárokra. Persze rengeteg volt az árfolyamveszteség, de maradt vagy ötven dollár, ami rengeteg pénznek számított. Azon a praktikus Rónai kabátokat, szvettereket, ingeket vásárolt. Megállapodtak, hogy közös üzletet alapítanak. Társas céget: Rónai Samu és Traulenfels Egon!... A herceg nevetett. Ha ezt a felséges család tudná ... A társas cég alapítását kis lakomával ünnepelték meg. Gyanús illatú kifőzdében ettek tojást és szalonnát. Mindennek enyhe, petróleumíze volt. Rónai figyelmeztette a herceget, hogy Oroszország a nagy petróleumforrások hazája. Itt nem spórolnak a petróleummal. Jut belőle a tojásrántottába is. Lili két vőlegénye Mikor visszaérkeztek a táborhoz, a herceget már mindenütt keresték. Már a kapuban figyelmeztették, hogy tűvé tették érte a tábort, a parancsnok személyesen is járt erre és kereste. Valami baj lehet, mert a parancsnok nagyon ingerültnek és izgatottnak látszott, káromkodott és dühöngött, mikor azt mondták, hogy a herceget nem találják. Megparancsolta, hogy ha jön, azonnal vigyék hozzá rapportra. Traulenfels Egon herceg rosszkedvűen vakarta a fejét. Mi az ördögöt akarhat tőle a parancsnok? De amikor belépett a parancsnoki szobáiba és szemtől szembe állt Vaszilovval, egyszerre mindent megértett. Nyomban megismerte Vaszilov jellegzetes fekete szakállas fejét. Az orosz arca valósággal eltorzult a dühtől. — Remélem, megismer, — kiáltotta magánkívül. — Csak az imént tudtam meg, hogy micsoda előkelő vendége van táboromnak. Ön úgy látszik makacsul ragaszkodik a személyemhez... A herceg minden nyomorúsága mellett elmosolyodott. — Remélem — mondotta fanyar humorral —, hogy most is olyan szerencsém lesz, mint Bécsben, amikor kiutasított színházából. — Nincs kedvem tréfálkozni, herceg, — válaszolta ingerülten Vaszilov. — Sokkal komolyabb dolgokról van szó. — A hatalmában vagyok. Kénytelen vagyok végighallgatni. — Nyíltan beszélek. Mióta Bécsben találkoztunk, lényegesen megváltozott a helyzet, ön tudja, hogy mire célzok. Akkor még ön volt Matolcsy kisasszony vőlegénye, de mint tudja, azóta a kisasszony az én menyasszonyom lett. Csak a háború kitörése akadályozta meg, hogy feleségül vegyem. De ön, úgy látszik, alattomosan kihasználta a kényszerhelyzetet. Sietett visszalopakodni kegyeibe. Sőt a frontra is kicsempészte ... — Nem igaz ... — Ugyan kérem. Tagadni meri? Hiszen agyi! kerültek fogságba! A herceg zsibbadni érezte tagjait. Csodálatos, hogy erre még nem is gondolt. Hiszen Vaszilov mindkét fogolytábor parancsnoka, természetesen tudnia kell arról, hogy Lili is itt van. Tiszti szavamat adom önnek, hogy Matolcsy kisasszonnyal véletlenül találkoztam a fronton. Ezt egyébként ön az elfogott tisztek és legénység vallomásából is megállapíthatja. Láttatja, hogy egészn más csapattesthez tartozom, mint a fogságba kerültek. Én csupán mint Psitek tábornok adjutánsa kerültem oda és egyáltalában nem tudhattam arról, hogy Matolcsy kisasszony történetesen ott van ... Vaszilov bólintott: — Ebben lehet igazság. Az egymástól független jegyzőkönyvek és vallomások csakugyan ezt látszanak bizonyítani. Mert remélem, természetesnek találja, hogy ebben az ügyben már alapos nyomozást folytattam le. — És milyen jogon? — kérdezte megdöbbenve Egon. — Mint Matolcsy kisasszony vőlegénye. Ezt vegye tudomásul, százados úr. Ön most a hatalmamban van. Két percen belül minden további nélkül főbe lövethetem, ha kedvem tartja. Igazán nem kell nagyobb okok után fürkészni. Szökést kísérelt meg. Lázadást szított. Merényletet akart ellenem elkövetni. Csak a zsebembe kell nyúlnom és kivenni a revolveremet. A Kilépő katonáknak annyit mondok, hogy fegyvert rejtegetett magánál. Egy kést igazán nem nagy dolog a zsebébe csempésznem! — Miért mondja mindezt? — sápadt el a herceg. — Egyelőre csak figyelmeztetésül. Nem szeretném, ha kiderülne, hogy ön még mindig bizonyos reménységeket fűz Matolcsy kisasszonyhoz. Jól jegyezze meg: ha a legkisebb ebbeli kísérletet is felfedezném, úgy nem hagyhatja el élve ezt a tábort. Most elmehet! Egy órával később Vaszilov már a női fogolytábor parancsnoki szobájában beszélt Lilivel. — Miért hazudtál? — kérdezte indulatosan. — Micsoda hang ez? — tiltakozott Lili. Vaszilov gúnyosan nevetett. — Mondhatnám, hogy a parancsnokod vagyok, de hagyjuk ezt. Miért hallgattad el, hogy a herceg is itt van, hogy együtt estelek fogságba?! Lili rettentő erővel igyekezett uralkodni magán. Tudta, hogy egy elhamarkodott szó mindkettőjük életébe kerülhet. — Nem értem a kérdést, — válaszolta színlelt nyugalommal. — Hiszen éppen ilyen jogon kérdezhetnéd azt is, hogy miért nem tettem jelentést a többi fogságba került tisztről is... Engem a herceg éppen olyan kevéssé érdekel, mint azok! Vaszilov ellágyult. — Igaz ez, komolyan mondtad? — kérdezte meghatottam — Természetesen! — Talán csakugyan az igazat mondod, Lili. Már nyomoztam ebben az ügyben. Úgylátszik, valóban véletlenül találkoztatok a fronton__Drága... ha tudnád, micsoda rettenetes lidércnyomástól szabadítottál meg! — Örülök, Fedor... de most én mondom, hogy beszéljünk komolyan. Ha azt akarod, hogy legalább is rokonszenvet érezzek irántad, úgy ne ismételd meg többé az ehhez hasonló jeleneteket, melyek megaláznak és felingerelnek. Az orosz, Lili keze fölé hajolt és ha véletlenül valaki benyitott volna a szobába, bizonyára megrökönyödve látta volna, hogy a parancsnok úr könnyezve csókolja a fogolynő kezét. — Ne haragudj, — mondotta. — De sok mindent meg kell értened. Hiszen annyira szeretlek! Szombaton következik: Az őrület határán. TANÁCSADÓ A Tanácsadóhoz iitézett kérdések egyszerű levélben vagy levelezőlapon küldendők a következő címre: Kis Újság, Budapest 4. Válaszbélyeget mellékelni felesleges, mert csak a Tanácsadóban válaszolhatunk. Uj élet, Kunmadaras. A kérdezett címek: Nagyméltóságú vitéz levelei Kozma Miklós magyar királyi belügyminiszter úrnak. Budapest, I., Országház utca 30. Megszólítás: Kegyelmes Uram! — Nagy méltóságú vitéz jakfái Gömbös Gyula magyar királyi miniszterelnök úrnak. Budapest,II., Szentgyörgy-tér 3. Megszólítás: Kegyelmes Uram! — Nagy méltóságú Lázár Andor dr., mal var királyi igazságügyi miniszter úrnak. Budapest. V., Markó utca 20. Megszólítás: Kegyelmes Uram! K. J., Mohács. Vegyesárukereskedésben megfelelő illatú szagosítót kell venni és azt a főzés alkalmával hozzákeverni. Hegyvidéki 12. Irodalmi kérdésekben kizárólag a vasárnapi melléklet ,,Irodalmi üzenetek" rovatában válaszolunk, szíveskedjék azt figyelemmel kísérni. Ifj. H. M., Mezőberény. A fenti üzenet önnek is szól. A kérdezett zeneszerzőnek a Zeneszerzők Szövetkezete .Budapest, IV., Gerlóczy u. 3.) címre lehet írni. L. I.-né, Szombathely. Az összes adatokat írja meg a Magánbiztosító Intézetek rami felügyelő hatóságának (Budapest, I., Fortuna-köz 2.), de a legsürgősebben, mert április 15-én lejár a bejelentési határidő. K. J., Szerelme. A kérdezett címe: Utász-utca 3., földszint 4. szám. Született 1871-ben, Bécsben. Apja keresztneve Ignác, anyja neve: Kohn Sári. K. S., Hajdúszoboszló. A kérdezett címek: M. kir. kertészeti tanintézet, Budapest, XI., Nagyboldogasszonyalja 45. szám. Budapest székesfőváros kertészképző iskolája. VII., Egressy út 73. Bővebb felvilágosítást az igazgatóságoktól kérjen. T. F., Dévaványa. Fellebbezze meg a főorvos elutasítását a vármegyei tisztifőorvosi hivatalhoz. M. J., Lökösháza. Egyelőre nincs. Iia lesz, idejében hírt adunk róla a Kis Újságban. Ifj. P. J., Győr. A jutalmat a hét folyamán megkapja. A kérdezett könyv, négy kötetben, fűzve 15 pengő, kötve 20 pengő és kötetenként 50 fillér postaköltség. Kisebb kiadás (Tolnai-féle), két kötetben hat pengő ötven fillér és egy pengő postaköltség. A pénz előzetes beküldése után megküldjük. Hetten keressnk feleséget... A Kis Újság házassági polyájában gyakran fordult már elő, hogy jóbarátok együtt kerestek és találtak is élettársat: többnyire két barátnő került a két jóbarát mellé. A végzet és a szerelem útjai kiszámíthatatlanok, akik évek során át együtt járták az életet, együtt és egyszerre jutnak el a boldogság révére is... A Házassági Posta így kap szerepelt a barátok és barátnők sorsának irányításában. Kísérelje meg ön is, hátha megtalálja a szerencséjét! A levelet két így kell címezni: Kis Újság bázassági postája, Budapest 4. Felelős szerkesztő és kiadó: KASS ENDRE Kiadótulajdos: Kis Újság Részvénytársaság Nyomda: Glóbus Nyomdai Műintézet R.-T., VI. Aradi utca 8. Nyomdaigazgató: Havas M.