Kis Ujság, 1935. május (48. évfolyam, 98-123. szám)

1935-05-03 / 100. szám

4 Hlinka mentette meg­­ a cseh csendőröket Nyitrasárfő felvidéki megszállott község­ben ,a szlovák néppárt nagygyűlést tartott. A környékről mindenünnen oda csődültek Hlinka hívei, úgyhogy mintegy tízezer ember volt jelen. Mikor Hlinka éppen beszélni kezdett, a je­lenlevő csendőrparancsnok hirtelen felszó­lította a néptömeget, hogy oszoljanak szét. A gyűlés résztvevői azonban nem engedel­meskedtek a csendőrparancsnoknak,­­ ha­nem rávetették magukat és elvették a fegy­verét. Már-már úgy látszott, hogy agyonütik, ami­kor Hlinka közbevetette magát és kiszaba­dította a csendőrt, akit magával vitt az elő­adói emelvényre. A csendőrparancsnok fel­használta az alkalmat, és sípjába fújt, mire még két szakasz csendőr érkezett. A felhá­borodott tömeg azonban ezektől is elvette a fegyvereket és vér­ontásra került volna a sor, ha Hlinka erélyes fellépése nem menti meg a hely­zetet. Felszólította a csendőrparancsnokot, hogy vonuljon el csendőreivel együtt, amit a pa­rancsnok m­eg is ígért, erre visszaadták a csendőröknek a fegyvereket és azután za­vartalanul megtartották a gyűlést. A híres kerékpárbajnokot agyonlőtte a barátnője Pelissier francia kerékpárbajnokot agyon­lőtte a barátnője. Pelissier a francia sport­körökben népszerű versenyző volt, így ért­hető, hogy a véres eset egész Franciaországban nagy feltűnést kelt. A gyilkosság Dampierre városában történt vacsorja közben, amelyre Pelissier és barát­nője meghívott egy ismerős családot. Ott volt a háziasszony fiatalabbik húga is. Eleinte vidám volt a hangulat, de aztán Pe­lissier valami csekélység miatt összeszólal­kozott kedvesének nővérével. A szóváltás azzal végződött, hogy a leány sírva futott ki a szobából, mert Pelissier meg akarta ütni. A kerékpárbajnok utána rohant, mire barátnője elővette a szekrényből a töltött revolvert, kiszaladt a szomszéd szobába és négyszer rálőtt Pelissierre. Mind a négy golyó talált. Az orvosok meg­állapították, hogy mind a négy lövés halálos volt. Pelissierről köztudomású, hogy törvényes felesége férjének kegyetlen bánásmódja miatt két évvel ezelőtt öngyilkosságot köve­tett el. A vidéki piacok tájékoztató árai GABONAPIAC (Az árak métermázsánként pengőben) Békéscsabán a­ terménypiac forgalma nagyon gyenge volt. A termelők részéről eladási haj­landóság az érvényben lévő árak alacsonysága miatt nincs, de a kereslet is meglehetősen szűk keretek között mozog. Árak: búza 15.80— 16.20, takarmányárpa 12.50—13.00, morzsolt tengeri 12.00—12.20. Csornán mérsékelt felhozatal mellett az árak, a búza kivételével csökkentek. Árak: búza 16.50—16.60, rozs 12.50—12.60, takar­mányárpa 13.00—13.20, zab 12.50—12.70, mor­zsolt tengeri 12.40—12.60. Fegyverneken csak a tengeri iránt volt némi kereslet, egyébként a piac üzlettelen maradt. Árak: búza 15.50—15.80, takarmányárpa 12.50 —13.00, zab 12.50—12.80, morzsolt tengeri 11.20 11.50. Győzött eladások csak kisebb tételekben történtek a terménypiacon, az árak nem vál­toztak. Árak: búza 16.20—16.40, rozs 12.20—­ 12.40, takarmányárpa 13.00—13.50, morzsolt tengeri 12.00—12.50. Szarvason minimális felhozatal mellett a következő árakat fizették a terménypiacon: búza 15.80—16.00, takarmányárpa 12.50— I­SSO, zab 12.40—12.60, morzsolt tengeri 12.00—K­.^6 Szigetváron csak elvétve kerülnek kis*?'3 tételek eladásra kenyérm­agvakból, mig a geri forgalma kissé élénkebb. Árak: búza JK 10 •—15.80, zab 12.00—12.50, morzsolt tengeri ^P40 t—11.80. ÁLLATPIAC (Az árak élősúlykilogramonként fillérben) Békéscsabán hízott sertésből alig van felho­zatal, a sovány sertések felhajtása javult, de kereslet alig van irántuk. Árak: mangalica, fiatal uradalmi 62—66, fiatal szedett 52—54, hússertés 48—52. Kaposvárott a sertésvásáron a következő árakat fizették: mangalica, fiatal uradalmi 65 —68, hízott öreg szedett 52—54, uradalmi sül­dő, beállítani való 62—65, hússertés 52—54. Nagykanizsán gyenge forgalmat bonyolítot­ak le az állatvásáron, az irányzat lanyha volt.­­ak: ökör 48—56, növendék 44—52, borjú —60, mangalica, hízott öreg, szedett 50—56 al 48—52, beállítani való átvészelt uradalmi kő 58—62, hússertés 45 — 50. KIS ÚJSÁG Hogyan folyt le most 20 éve a világháború legnagyobb csatája, a gorlicei áttörés Pontosan húsz esztendeje volt csütörtökön, május 2-ikán, a világháború egyik legnagyobb eseményének, a nevezetes gorlicei áttörésnek. Fordulópontot jelentett ez a méreteiben és következményeiben óriási ütközet a háború történetében és ez egyesült német-osztrák­­magyar fegyvereknek olyan dicsősége, amely a világtörténelem lapjain a legfényesebb örök­ betűkkel van feljegyezve. 1914—15 telén az orosz seregek már egész Galíciát elfoglalták és a Kárpátok gerincén átkelve Zemplén és Sáros megyékben mélyen benyomultak magyar területre. Nagy erőfeszítéseket tettek egész télen át, hogy áttörve a déli harcvonalat, a Kárpátokon át Budapestre nyomuljanak előre, de Uzsoknál, Duklánál és az egész vonalon visszaverték őket. A tél folyamán a legsúlyosabb harcokban áll­tak a Kárpátokat védő magyar csapatok az oroszokkal, akik április elején, a húsvéti nagy csatában még egyszer megkísérelték az áttörést, de véres fejjel verték őket vissza csapataink, elsősorban Boroevics tábornok magyar ezre­dikből álló hadserege. Április hónap második fele viszonylagos csendben múlt el. A hadihelyzet azonban rend­kívül gyászos volt reánk nézve. Nyugaton a francia támadások ekkor szüneteltek ugyan, de keleten az ellenség mélyen benyomult Ausztria és Magyarország testébe, Dél felől pedig új ellenségek mutatkoztak. Bizonyos volt már, hogy Olaszország­­elmondja a szö­vetséget és napokon belül ellenségeinkhez csat­lakozik, Románia pedig, másik szövetségesünk, ugyancsak ugrásra készen állott, hogy hátba­­támadjon bennünket. A német és az osztrák­magyar hadevezetőség szükségét látta annak, hogy a téli erővesztés után győzelmet mutas­son fel és ezzel új lelkesedést és kitartást önt­sön a csüggedő lelkekbe. A két vezérkar tehát elhatározta, hogy megkísérli a galíciai Gorlice és Tamov kö­zött a front áttörését és ezzel a Kárpátokra támaszkodó és onnan északra forduló orosz frontot éppen az elhaj­lás közvetlen közelében kettészakítani­ lepő támadásai megvetették lábukat. Ennek a hadmozdulatnak az volt a célja, hogy az orosz tartalékokat oda vonja és ellentámadásra bírja. Ez így is történt: kora hajnalban az oroszok erős ellentámadásba kezdtek a front északi részén. Amint világosodni kezdett, ezer ágyú bömbölő torka ontotta a vészt és hatált az orosz rajvonalra. Három órán keresztül az egész frontot, a front mögötti területeket, országutakat és vasútvona­lakat a vas és tűz záporával pusztították tüzé­­b­enk. Ehhez hasonló tüzérségi támadást addig n­m ismert a világtörténelem. Ugyanakkor a lövészárkok mélyén ugrásra készen állottak a rohamcsapatok, várva a jelet az elindulásra, megfigyelő helyükön pedig ott állottak a pa­rancsnokok és vezérkarok a legnagyobb izga­lomban, végsőkig feszült idegekkel. Csendesen pihent hajnal felé a Kárpátok vidéke, amikor ráköszöntött a hajnal. Mintha semmi, de semmi sem történnék, mintha né­hány óra múlva nem öntözné véráradat ezt a galíciai földdarabot, mintha békés tavasz len­ne, mint máskor május elején. De egyszerre megnyílt az ezer ágyú torka, bömbölve, zúgva, ugatva, melydörögve robbantak a bombák és gránátok, valóságos szökőkutak löveltek az égnek föld és kőtömegből. Ekkor ismerkedett meg a világ a „pergő­tűz" fogalmával ,amely addig ismeretlen volt, de később nagy szerepet játszott a világháború­ban. . Hirtelen felbukkant a gyalogság, hat néplét és két osztrák-magyar hadosztály és megró­hatta az orosz állásokat. A front közepén a németek elfoglalták Gorlicét és Ropicát, ettől északra Arz hadteste a Kamjenec erdőt és a Puszky-magaslatot. A gyalogsággal együtt nyo­mult előre a tábori hegyi tüzérség. Kemény, ember ember ellen menő ütkö­zetben megtört az oroszok ellenállása és az eg­­z vonalon úrrá lett a szövetségesek serege. Estére az egész harcvonalon győztek a mieink, és az ellenség eszeveszett futásban keresett menedéket. Rengeteg foglyot, fegyvert, ágyút és hadianyagot zsákmányoltunk az első napon. Nagy volt a győzelem, de még nem volt eléggé átható erejű. Kiadták tehát a jelszót: „Egye­nesen előre!" Harmadikén és negyedikén foly­tatódott az ütkö­zet, egyik orosz állás után a másikat foglalták el véres szurony árán és negyedikén végre sikerült teljesen elvágni Mackensen hadseregének a déli és északi orosz frontot egymástól. Rendkívüli titokban folyt az ütközet előkészítése Változatos tárgyalások után a két Vezérkar elhatározta a támadást. Nyugatról Kelet felé való irányban, azzal a szándékkal, hogy ha ez a támad­ás sikerül, akkor a Kárpátokra tá­maszkodó, észak-déli vízszintes fekvésű orosz frontot elvágják és elfoghatják. Annál is in­kább remélhető volt ez, mert a Magyaror­szágba előnyomult orosz haderő visszavonulási útja úgyszólván fehtetlenné vált a hegyvidéken, ha a támadás teljes sikerrel jár. A haditerv Höllendorff Konrád osztrák-ma­gyar vezérkari főnöktől származott, de Fal­­kenhayn német vezérkari főnök is magáévá tette. Minthogy a nyugati fronton viszonlagos Csend volt, kivonták onnan a 14-ik német hadsereget, melynek Mackensen vezértábornok volt a főparancsnoka és a galíciai frontra szállí­tották. Ez a hadsereg négy német hadtestből állott, amelyet előkészítettek erre a támadó célra, bőven ellátták nehéz tüzérséggel és aknavetők­kel, repülőgépekkel és egyéb fegyverekkel. Ehhez csatlakozott az Arz tábornok vezetése alatt álló kcs. és kb­. hatodik hadtest, északon pedig a Ferdinánd főherceg negyedik hadserege, amelyet ugyancsak Mackensen pa­rancsnoksága alá rendeltek. Rendkívül titokban folytak az ütközet elő­készületei. Annyira vigyáztak arra, hogy ellen­séges kémek hozzá ne férkőzzenek a felvonulás részleteihez, hogy egyes részeken az egész pol­gári lakosságot eltávolították a felvonulási te­rületről. Naponként több mint száz tehervonatnyi katonaságot és hadianyagot szállítottak a vonatok szakadatlan egymásutánban a had­műveleti területre és mégis sikerül az egészet oly titokban végre­hajtani, hogy az oroszok nem is sejtették, hogy német csapatok is érkeztek a galíciai harc­­érre. Az összes terveket, amelyek az ütközetet e­ rákészítették, pillanatnyi pontossággal sikerült végrehajtani, akárcsak a gyakorlótéren és áp­rilis 29-ére Mackensen hadserege, épü­gy mint az osztrák-magyar haderők teljesen készen áll­tak a támadásra. Ezer ágyú bömbölése vezeti be az ütközetet Május elsejének délutánján kezdődött az üt­közet bevezetése. Negyven kilométeres hosszúságban ezer ágyú lőtte be magát az orosz harcvonalra, ■gyanakkor a támadó csapatok, három német és egy osztrák-magyar hadtest rohamközelség­­be jutott az ellenséghez. A repülők állandóan az ellenség fölött cirkáltak és jelezték a tüzér­ség előkészítő­ munka ere­dményét. Ez volt a kezdet. Az éjszaka nyugtalanul telt el. Különösen a­z­arcvonal északi szakaszán, ahol a hadvezető­­ég a rs. és kár. negyedik hadtest egyik támadó oszlopát hajókon átszállította a Dunajec folyó keleti partjára, ahol csapataink sikerült meg­ Péntek, 1915 május 3 A gorlicei áttörés eredményei Május negyedikén, két nappal a gorlicei át­törés után Olaszország felmondta Ausztria— Magyarországnak a szövetségi szerződést. Ugyanakkor Brussilov orosz hadserege meg­kezdte visszavonulását a kárpáti fronton, de Boroevics hadserege szorosan a nyomában volt és nem engedte, hogy rendben folytassa a visz­­szavonulást. A hegyek között visszamaradt és szerte szakadt orosz csapatok egyes helyeken kétségbeesett ellenállást kíséreltek meg, ezeket mind visszavertük és elfogtuk a szétszórt orosz hadseerget. Emmich német tábornok hadserege elfogta Kornilov orosz tábornok hadosztályát és maga a tábornok is fogságba került. Később Korni­­tov megszökött a hadifogságból és Keremzky uralma alatt ő lett az egész orosz hadsereg fő­­parancsnoka. Nikoláj Nikolajevics nagyherceg orosz fő­parancsnok a keleti Kárpátokban még egyszer m­egkísérele az ellenállást, de eredménytelenül. Áldozócsütörtök napján szabadult fel Przse­­mysl, június­­ 22-én Lemberg ér­­hovatovább egész Galícia meg. Lengyelország a mieink ke­zébe jutott, majd mélyen benyomultak orosz­­ területre. A győzelem mégsem volt annyira megsem­misítő, mint lehetett volna, ha Olaszország nem éppen akkor üzen hadat a Monarkiá­nak és nem kényszeríti a hadvezetőséget arra, hogy nagy csapattesteket kivonjon az üldözés munkájából, ezzel meglassítva az üldözés tempóját. Gorlice következménye volt azonban az, hogy az északi frontról nyomban a háború kitörésekor kellő számú csapatot, szállíthat­tunk az olasz frontra. Ennek az óriási győze­lemnek a hatása alatt Románia még nem merte elkövetni az árulást és csak egy évvel később támadott bennünket hátba., A gorlicei győze­lemnek köszönhető, hogy Bulgária mellénk állt és hogy csapatainknak idejük jutott Szerbia elfog­lalására, továbbá arra, hogy az antantot a gallipolii hadjárat megszüntetésére kényszerítse. Az egyesült angol-francia haderők ugyanis Galli­­polinál át a­­rták törni a török frontot, bir­tokba akarták venni a Dardanellákat, de véres fejjjel' kétfy'szert­tték ' abbahagyni ezt a táma­dást. ' . . . gz, a véres május,, dicsőséges története.-Sok ezer meg ezer magyar fiú vére szentelte meg Galícia szomjas földjét ezen a n­apon is és ren­geteg magyar anya siratta ezt a napot. Ma már a múlté, a történelemé Gorlice neve,, amelyről a hadtudomány sokat írt már és fog írni a jövendőben is. I­ nniiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiniiiimviimiiiiimiii Sótörő vasraddal és karóval verték agyon a menyecskék a 70 éves szerelmes gazdát Annak idején írtunk arról a borzalmas gyilkosságról, amely a vas megyei Nagynarda községben történt. Február 21-én Hódosi Gé­­záné 28 éves és Sípos Lipótné 46 éves kis­­nardai asszonyok borzalmasan összeverték Köptel István 70 éves gazdálkodót, aki sé­rüléseibe pár napra rá meghalt. A nyomozás során kiderült, hogy a bor­zalmas eset előzményei a következők: Köpfel István hosszabb idő óta udvarolt Hódosinénak, akit elhalmozott szerelmi aján­lataival is, az öreg gazda annyira rajongott a fiatal menyecskéért, hogy bérfizetés nélkül is engedte szántóföldjét használni. Köpfel azonban közelebbi viszonyba akart kerülni Hódosinéval, amiről tudomást szer­zett a szépasszony sógornője, Siposné is. Az utóbbi figyelmeztette a fiatalasszonyt, hogy ne álljon szóba az öreggel, mert falu­­szerte másról sem beszélnek már, mint a köztük levő szerelmi viszonyról. A fiatal asszonyra hatott Siposné intelme és beszüntette még a beszélgetést is az öreg gazdával. Köpfel, amikor megtudta, hogy boldogságának akadályozója Sipos Sipótné, elhatározta, hogy ő csúfos bosszút áll. Február 21-én Hódosiné és Siposné át akartak menni Nagynardára, tojást vásá­rolni. Ezt a tervüket megtudta Köpfel és lesbe állt, hogy találkozzon a két asszony­nyal. Nemsokára szembe is kerültek és szóváltás támadt közöttük, amelynek során az öreg gazda megtámadta az asszonyokat. Ezek a feldühödött gazdától való félelmük­ben menekülni igyekeztek és egy közeli házba futottak Köpfel azonban utánuk szaladt, be­hatolt a ház udvarába és bir­káját előkapva, hadonászni kezdett. A két asszony ekkor karókat ragadott és azzal védekezett a fel­bőszült öregember ellen. Közben Siposné megcsúszott és Köpfel kihasználva a pilla­natot, össze-vissza szurkálta a szerencsétlen asszonyt. Hódosiné sógorasszonya segítségére sietve, felkapott egy sótörő vasrudat és azzal halálos sebet ejtett az öreg gazda fején. A bűnügyet csütörtökön tárgyalta a szom­bathelyi törvényszék, amely előtt Hódosiné és Siposné jogos önvédelemre hivatkoztak. A bíróság elfogadta a két asszony védeke­zését és felmentette őket. Az ítélet azonban nem jogerős, mert az ügyész azt megfelleb­­bezte. Emésztési gyengeség, vérszegénység, lesová­­nyodás, sápadtság mirigybetegségek, ekcémák, furunkulusok eseteiben a természetes „Ferenc József" keserűvíz gyorsan szabályozza a belek annyira fontos működését és a vért biztosan felfrissíti. Az orvosi tudomány számos vezér­ férfia meggyőződött arról, hogy a valódi Ferenc József víz, mint alapos és kellemes hashajtó mindig kitűnően beválik, miért is szoptató nők­nél elválasztáskor kiterjedten alkalmazzák. Perre van a teager, kérdezték a reálért a szökött kisdiákok Három soroksári kisdiák megszökött ha­zulról és kalandos útra indult. A szökés után egy órával Pestszenterzsébeten rendőrnél érdeklődtek a tenger felé vezető út felöl és így elfogták őket, majd értesítették szüleiket, akik haza­vitték­ a kalandvágyó fiúkat.

Next