Kis Ujság, 1935. június (48. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-09 / 131. szám

A Köztudomású, hogy HANGSZEREK­­ legjobb, legolcsóbb beszerzése á m REMÉI­Y­ W IMS jspil Budapest. Vl/9, Király­ utca 5S/H ÉV* V K­SÍJ JKU Kérje H díjmentes 9. ez, fc j­­árjegyzéket Megalakult a Hasznosi Bokréta Sok százéves ruhák kerültek elő a ládafiókokból - A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL -Heves megye hatvani járásában fekszik a pár­­ezer lakosú Hasznos nagyközség, melynek fia­talsága kedvvel fogott össze, hogy felelevenít­sék hajdani színes viseletüket. Bugyi Endre iskolaigazgató Tóth István községi főjegyzővel együtt fáradhatatlanul kutatta és szedegette ki a régi ládák fenekéről a már-már szétfoszlott régi ruhákat. Ők tették lehetővé, hogy szinte m­áról holnapra meginduljon a hírnév felé a Mátra hegyei közt eldugott falu. Már hónapok óta folyt a munka. A szövő­gépek zakatolása, a varrógépek zöreje verte fel Hasznos község csendjét. Serény asszonykezek éjjel-nappal készí­tették az il-­i ládákból előkerült eredeti minták nyomán, a színes tarka holmikat. Előkerültek a férfiak örömére a régi, bé vá- Szongunyák, amelyeknek kiment fodrait mo­solygós menyecskék szedték ráncba. Folyt a munka egész télen, hogy tavasz ébredtével a régi hasznosi viselet is feléledjen, így támadt fel újra az fd­ Hasznos emléke, mint élő valóság, így nyílt ki most a „Hasznosi Bokréta". Igaz szívvel, lelkendező örömmel készültek szerepükre a menyecskék, leányok, legények hogy színes, ragyogó viseletükben, nótás kedv­vel táncos mókával meghódítsák a világot. Most már az illetékeseken a sor, hogy ez meg is valósuljon és a többi Bokréták közé a kis Hasznos köz­ség bokrétája is bevonulhasson, újabb színnel, ragyogással ékesítve a magyar népi művészet gyönyörű gyűjteményét. E. Gy. Félelmetes új angol csodafigyű Az angol hajóhad új lég­i­e­lh­á­rí­t­óágy­új­ára­l, amelyet eddig hétpecsétes titokként, kezeltek, most kerültek először az angol hatóságok, részéről adatok a nyilvánosságra. Az új csodaágyú a legtöbb tengerésztiszt nézete szerint a leghatásosabb elhárító esz­köz a nem nagyon magasból intézett légitámadások ellen. Ez az elhárítóágyú tulajdonképpen nem más, mint egy nagykaliberű, többcsövű gép­fegyver, amely percenként mintegy száz rendkívüli robbanóképességű gránátot tud kilőni. J­ötávolsága messze túlhaladja azt a távol­ságot, amelyen belül valamely bombavető­­repülőgép eredményes támadást intézhet egy hadihajó ellen. Az időre beállított, vagy ütö­­désre robbanó gránátok sorozata zárótűz­­szerűen akadályozza meg a repülőgépeknek a fővonalon való át­haladását. [Az ü­tődési robbanóképesség olyan érzékeny beállítású, hogy még a repülőgép sodronyá­val való érintkezés is előidézi a robbanást. Kezdődő útfiérelmeszesedésnél reggel éh­gyomorra egy pohár természetes „Ferenc József”- keserűvíz úgy az alhasi pangást, mint az emésztés renyheségét megszünteti, a re­keszizom emelkedését csökkenti és a magas vérnyomást mérsékli. Fekete pókkal gyilkoltatta meg magát Borzalmas módon követett el öngyilkos­ságot egy Nyinski Iván nevű orosz mérnök az amerikai Worcesterben. A mérnök arca, ahogy holtan találták, szörnyen el volt tor­zulva és a külső jelek arra vallottak, hogy halálát fulladási roham okozta. A halott mellett nagy szivarosdoboz feküdt gondosan lezárva. Rajta egy cédulát talál­tak, amelyen a következő szavak állottak: Vigyázat, a dobozban a halál lakozik!" A rendőrségen kellő elővigyázatossági in­tézkedések után kinyitották a dobozt. Hatalmas fekete pókot találtak benne. A rendkívül mérges ,,fekete özvegy “-faj­ta jól megtermett példányát. Ennek a pókfajtá­­nak a csípése föltétlenül halálos; a csípés nyomán az emberi szervezetbe beszivárgó méreg szétroncsolja a tüdőt és fulladá­sos halált okoz. Mint megállapították, Nvarski mérnök Kaliforniából küldette magának a pókot és annak csípésével végeztette ki magát. KIS ÚJSÁG Szombaton ismét Budapesten töltött két órát Göring porosz miniszterelnök - A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL -­­ , Beszámoltunk arról, hogy két héttel ez­előtt Göring tábornok a porosz miniszter­­elnök feleségével és kíséretének több tagjá­val repülőgépen Berlinből Budapestre érke­zett. Két és fél napot tartózkodtak itt a német vendégek, majd Bulgáriába és Szer­biába repültek. Szombaton délelőtt Göring és kísérete repülőgépen elhagyta Belgrádot és három­negyed tizenkettőkor a mátyás­földi repülőtérre érkezett. Fogadására a miniszterelnök képviseletében megjelent bárcziházi Bárczy István minisz­terelnökségi­­államtitkár,­ Förstner Pál titkár a külügyminisztériumból, Ferenczy Tibor­­fő­kapitány, Grosschmidt István légügyi fő­felügyelő és Mackensen György, a budapesti német követ feleségével és a követség több tagjával. Göring kíséretében­­ugyanazok voltak, mint első itt tartózkodása alkalmával. A német vendégek nem­ hagyták el a repülőteret, hanem az ottani vendéglőben ebédeltek, papri­kás pörköltet. Göringnének annyira ízlett a magyaros étel, hogy a vendéglő szakácsától elkérte készíté­sének leírását. Göring és felesége azután, hogy megebé­deltek, kedélyesen elbeszélgettek a fogadtatá­sukra megjelent magyar előkelőségek­kel, majd két óra előtt néhány perccel a három német repülőgép útnak indult München felé. Onnan még szombaton tovább repültek Göringék Berlinbe. muimuimmifuiunmuinniiniiiimuiiminn Nyolc embert hozott le a Ferenc József-híd turuljáról egy bátor tűzoltó A Ferenc József-hídon járókelők egy kopott rullázatú férfit vettek észre, aki a hídláncolt a pillér Turul-madár felé igyekezett. A közben odaérkezett rend­őr értesítette, a tűzoltókét, akik a ha­­lálra szánt embert rövid küzdelem után lehozták a turulmadárról. (Időnként étazzation budapesti napibir.) A Ferenc József-híd pillérjeinek turulég­isze ízója vonult be az öngyilkosok rendőri króni­kájába, amióta —­ még a háború előtt — egy Zsipcsala József nevű artista fogadásból arra vállalkozott, hogy a turul­ról fejest ugrik a Dunába. Az ugrást — amit le is filmeztek — elvétette, hasra esett. A hatalmas ütődéstől megrepedt a hasfala, úgyhogy a szerencsétlen ember nyom­ban meghalt. Azóta pontosan a negyvennyolcan másztak fel a turulra ön­gyilkossági szándékból, de ezek­ közül mindössze hárman ugrottak va­lóban a Dunába. Azok közül is egyet kitű­en tett a rendőri motoros. A turul többi lovagját a tűzoltók hozták le a magasból. Régebben a kilencedik kerületi őrség vonult ki mindig a Ferenc József­ hídra, újabban, azonban a negyedik kerületi tűzoltó­ság vonul ki ilyen esetekben, mert nekik van a legmagasabb totólébrájuk. Tűzoltónak nem vesznek fel olyan jelent­kezőt, aki szédül, de még a tű­zoltólegénység tagjai közül sem mindegyik alkalmas arra, hogy a Duna fölött 33 m­, tehát több mint öt emelet ma­gasságban birkózzon az esetleg ellenszegülő öngyilkos jelöl­ttel. A negyedik kerületi őrségen teljesít szolgá­latot Hidas Gyula, aki valósággal külön kiké­pezte magát a turulról való mentésben és az elmúlt nyár óta nyolc embert hozott le a retzedelmes vasmadár társaságából. A közepesnél valamivel magasabb, tagbasza­kadt tűzoltó, akiről első pillanatban el sem hisszük, hogy a testsúlya 109 kiló, régebben hentes, majd állványozómunkás volt. A vágó­hídon erősödtek meg az izmai, állványozás közben pedig a szédülésről szokott le. Sehogy sem akar hőstetteiről beszélni. Végre feljebbvalói unszolására csak ennyit mond: — Ha egyszer parancsot kapok, hogy men­jek fel a turulra, akkor felmegyek. Engem azért fizetnek, hogy szolgálatot teljesítsek. Ez éppen olyan szolgálat, mint ha tüzet kell oltani. ~! Mégis, hogy történik a mentés? — kér­dezzük. —• Hát kérem eddig a nyolc, közül, akit le­hoztam csak egy volt, aki ellenkezett. Az még az elmúlt év őszén történt. Emlékszem a ne­vére is éppen azért. Juhász Jánosnak hívták, 26 éves hentessegéd volt. Mikor meg akartam fogni, birkózni kezdett. Egy kis birkózástól én nem ijedek meg, mert valaha a Postás SE ne­hézsúlyú birkózóversenyzője voltam, de ott fent nem egészen veszélytelen dolog a birkózás. A turul harminchárom méternyi magasban van a híd járdájától. A híd­ pillér boltozatának szé­lessége mindössze két és fél méter, de nem tömör ám, hanem nyolc centiméter széles­ vas­gerendákból van összeszer­jesztve. A gerendák nyolcvan centiméteres négyzeteket határolnak, a négyzetek közepe pedig üres, úgyhogy azon keresztül lehet esni. — Mikor a Juhász okoskodni kezdett, én megkaptam, de ő erre társamat ellökte magá­tól, úgyhogy­ ha annak szerencséjére nem akadt volna bele a tűzoltó baltája két vasgerenda közé, akkor lezuhant volna. Azután mégis csak sikerült rákötni a dere­kára kötelet, amelynek a felső végét a létra utolsó fokához kötötiik.­­» Jelzem — folytatta Hidas, aki végü­l egé­szen belejött a beszédbe —, a turulosok leg­többje reklámöngyilkos. Arra számítanak, hogy úgyis megmentjük őket, azután­ a mindök mingpen­ a rendőrség életvé­delmmi osztályára szállítják mindegyiket. Ott „hagyják magukat lebeszélni az öngyilkosság­ról" csak azért, hogy azután az életvédelmi osztálytól három-négy napra, való élelmet és­ lakást kapjanak. —­ Azt hiszi, hogy csak azért másznak fel a turulig? — Hát persze,­hogy azért, kérem. Azaz hogy a legtöbb esetben azért. Ha ugyanis valaki igazán a Dunába akar ugrani, az egyszerűen átveti magát a híd korlátján. De az, aki a turulra mászik, az arra számít, hogy mászás közben észreveszik és közben ki­hívnak bennünket. De még akkor is volna ideje a komoly szándékú öngyilkosnak bele­­ugrani, mert hiszen ahhoz igazán egy pillanat elég, hogy valaki a mélységbe vesse magát. De ez csak a legritkább esetben történik meg. Mi innen a központi városháza udvaráról a telefonjelentés után pontosan két perc múlva mér a Ferenc József hídon vagyunk és toljuk felfele a létránkat. — Nem mondom, van olyan is, aki odafent retten meg és tériszonyt kap a nagy magasság­ban, mert ottan úgy látszik, mintha a villamosok kis sárga játékkocsik volnának, az emberek meg akkorának látszanak, mint a tücskök. Azért bizony amire felérünk, a legtöbbször görcsösen a hídba kapaszkodó és remegő em­bert találunk a turul alatt, aki boldog, ha végre megfogom és erősen belémcsimpaszko­­dik mikor lefele viszem. Érdekes különben, hogy a turulra eddig még egyetlen nő sem má­szott fel. A beszélgetésnek az vetett véget, hogy a tűzőrségnek riadót csöngettek, mert egy kis kéménytűz volt valahol. A turul lovagjainak megmentője is elköszönt hát, m­ert­ neki is ki kell vonulni a tűzhöz. Társaitól tudom­ meg azután, hogy Hidas Gyula még mindig birkózik, sőt kitűnő­ úszó is, aki 66 mélért 18 másodperc alatt tett meg, ami koránál és súlyánál fogva igen jó ered­mény. De ennél mégis jobb az, hogy nyolc ember életét mentette meg eddig, ha nem is a Du­­nába ugrástól, de attól, hogy a turulról lezu­hanva összezúzzák magukat. Hidas Gyula ­ A­z érett gólyaaténtilt eretek ellen A mindig humoros és jókedvű Csoór Lajos legutóbb nagy beszédben méltatta a falusi szülésznők munkáját s különösen felhívta a belügyminiszter figyelmét az öreg, kiszolgált gólyanéan­k nehéz sorsára. — Nagyon, kérem a miniszter urat —­ mondta beszéde végén — nyissa meg szívét az öreg szülésznők előtt s karolja fel szeretettel­­őket. Kozma Miklós, aki közismerten szem­revülő férfi, nagy derültség között kérdezte meg a­ képviselőt: — Pont én? ... Ata Muszí Vasárnap, 1935 június 9 SUHOGO + Párb­ajUx &­ kéy»vt«eloltást»&i­ Az utolsó hét eléggé puskaporossá tette a levegőt a politikában. Azt mondják, hogy a túlfeszített munka megárt az idegekének és olyan hatással van az emberekre, mint beteg kutyára a víz. Harapósakká lesznek tőle. A politikusok idegesek, veszekedők s harapósak lettek, aminek következménye a sok párbaj, tizenkétórás ülések hatása sem maradt, el, a jegyzőkönyv és lovagias ügy. Történt, hogy ebben az időben egyik vidéki városból feljött egy gazda, aki beszélni akart a képviselőjével. Becsenget hozzá a lakásán­ Kijön az üzenet, hogy most nem lehet tár­gyalni a képviselővel, mert az éppen lovagias ügyben van elfoglalva s most vannak nála éppen a segédek. Nagy haragra lobban, mert sürgős a dolga is, sietős az útja is. Gondolja, magához a miniszterelnökhöz fordul. Ott sem jut tovább a portásnál, mert hát a kegyelmes úr is el van foglalva a párbaj ügyével s éppen­ most tárgyalnak nála is a segédek, összecsapja a kezét erre a magyar és nagyon káromkodik. — Azt a jebuzeusát ennek a furcsa világ­nak, ahol ennyit kell tanácskozni egy­ kis vere­kedéshez. Jönnének csak az urak a mi fa­lunkba. Ott megtudnák aztán, hogyan lehet verekedni s egymást helybenhagyni. Az igaz, hogy aztán nem is egy-két nap államfogház jár ki érte, mint az uraknak. Az urak még ak­kor is játszanak, ha­­ veszekesznek. Hogy játszanak akkor, ha valóban játszanak és nem verekednek? H­ázas­idjatok­, Aggletfésterek.! Most már igazán komoly veszedelem fenye­ é­geti az agglegényeket. A pénzügyminiszter ha­tározottan kijelentette, hogy rövidesen életbe lép az agglegényadó, mégpedig olyanformán, hogy ezek huszonöt százalékkal többet fognak fizetni, mint amennyit eddig fizettek. A kijelentés — érthetően — nagy forrongást­ idézett elő az agglegényfronton. Szervezkednek s ki akarják mutatni, hogy az agglegény sok­kalta drágábban él, mint a házasember s hozzá le is kell mondaniok az emberi élet leg­szebb boldogságáról: a gyermekek édes cseve­géséről és kacajáról s egy-egy kis üdítő vihar­ról a feleséggel,­ avagy hébe-korba az anyós­kával. Mindezt írásba akarják foglalni s most keresik a képviselőt, aki ügyüket azzal a sze­retettel , karolná fel, amelyet a derék agglegé­nyek ezek után méltán megérdemelnek. Mikor gumói­­yett szó, IMMK.hű lenne ehhez a szerep­hez ,a legmegfelelőbb, az egyik agglegény terv­­állott elő.' ! Úgy kgis­metn­ü­nk a­parátimk — mondottta: —, mint az új falusiak tettek ,» herceggel. Élj rövidesen elmondotta az újfalusi esetet: —­ Az újfalusiaknak nem volt se vasúti állo­másuk, se útjuk. Pedig jártak-kellek az érde­kében éppen eleget. Mikor aztán megsokalták a dolgot, cselhez folyamodtak. A község vadászterületét felajánlták egy hercegnek, aki­nek a szerepét és befolyását, mindenki ismerte. A herceg el is fogadta­­ a megtisztelő ajánlatot. A községnek nem volt állomása. A herceg szenvedélyes vadász lévén, gépkocsin jött. De ez meg a sárban úgy elakadt, hogy ökrökkel kellett kivontatni. A község rövidesen állomást is kapott­, utat is. Ami az agglegények esetére lefordítva úgy szól, hogy olyasvalakit kell a politikusok közül választania, aki érdekelt fél, azaz szintén agglegény. Rejtélyes bűntény áldozatát vetette ki a Duna - A WS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL­­ Szombaton reggel a Margit-rakparton, a Jégverem­ utca irányéban egy 25 év körüli nő holttestét sodorta partra a Duna A munkáskülsejű nő 170 cm magas, jóltáp­­lált, barna hajú. Fekete kabát, sárga pon­gyola, barna félcipő, világoszöld trikómér-­ lény van rajta. A rendőrség bűncselekményre gyanakszik, mert a halott nő hónalja alatt keresztkötés volt vastag kötélből. A rendőrorvos meg­állapítása szerint három hét óta volt a holttest a Duná­ban. A holttestről készült fényképet megküldték a csendőr­őrsöknek és a folyam felsőfolyása­­menti külföldi hatóságoknak is, hogy azok­nak a segítségével derítsék fel a rejtélyt. A

Next