Kis Ujság, 1935. július (48. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

' Kedd, 1935 július 2 Limanova és Breszt Liftovszk közvetlenül a háború kitörése előtt Arz bárót főtábornaggyá nevezték ki és ebben a rangban osztályfőnök lett a közös hadügyminisztérum­­ban. Ezért Bécsbe kellett költöznie, ahol igen fontos feladat hárult reá, neki kellett kidolgoznia a mozgósítás elő­készületeit. 1914 augusztusában átvette a 15-ös gyalogos divízió parancsnokságát, majd pedig Boroevics tábornok távozása után a 6. számú hadtestet. Arz ott volt a Jimanovaii áttörésnél, ahol a magyar huszárság olyan bámulatos hőstetteket vitt véghez, később pedig a gorliczei áttörésnél aratott nagy hadve­zéri sikereket. Ugyancsak hervadhatatlan érdemeket szerzett Bresztlitovszk bevételénél is. Ekkor a legmaga­sabb kitüntetésekben részesült. A vezérkar élén Amikor a románok betörtek Erdélybe, az uralkodó bizalma Arzot az egyesített német és osztrák csapatok élére állította. A hadvezér az 1916-ban és 1917-ben vívott győzelmes harcokban kiverte a magyar te­rületre benyomult románokat. Az erdélyi harcokban szerzett érdemei ju­­talmaképen vezérezredessé és a katonai Mária Terézia-rend középkeresztes lovagjává nevez­ték ki. Ugyanakkor megkapta a magyar bárói méltóságot is. Nemsokára azután hötzendorfi Conrád, a ve­zérkar főnöke, távozott helyéről és Arz Artúrnak jutott ez a sorsdöntő és a há­ború vége felé már annyira tragikus szerep. Arz Artúrt elhalmozta hálával az uralkodó és a társadalom. Több magyar város díszpolgá­rává választotta, kinevezték a főrendiház örö­kös tagjává és a Mária Terézia-rend parancs­nokává. Érdekfeszítő emlékiratait megírta ezzel a címmel: ...A nagy háború történetéhez A hontalan hadvezér Az összeomlás után Arz az osztrák főváros­ban telepedett le és ott csakhamar súlyos anyagi viszonyok közé, valóságos nyomorúságba került. Miután ugyanis nagyszebeni születésű volt, román állampolgárnak tekintették és Ausztria nem adott neki nyugdíjat. Ugyancsak nem volt KIS ÚJSÁG. Arz Arthur báró, az osztrák-magyar hadsereg egykori vezérkari főnöke meghalt a helyőrségi kórházban Önkéntesben küzdötte fel magát a hadvezéri rangig és sokat szenvedett élete utolsó éveiben A világháború egyik legnépszerűbb, leg­ismertebb hadvezére fejezte be földi pálya­futását. Arz Artúr báró, nyugalmazott vezér­­ezredes életének 79. évében a budapesti helyőrségi kórházban elhunyt. Arz vezér­­ezredest, aki Ferenc József királynak meg­hitt embere volt és egyszerű önkéntesből emelkedett a vezérkari főnökségig, a hábo­rúban egymás után aratta a legszebb had­­vezéri sikereket. A háború küzdelmes évei után sem tudott azonban nyugalomra ta­lálni ez a kiváló katona. Sajátságos körül­mények folytán , , éveke­n át súlyos megpróbáltatásokat élt keresztül, míg végre a magyar nemzet hálájából és a magyar kormány jóaka­ratából Budapesten talált megnyugvást. Arz Artúr Erdélyből, Nagyszebenből, régi szász polgárcsaládból származott és családja már évszázadokkal ezelőtt elnyerte a stras­­senburgi előnevet, önkéntesi évének leszol­­gálása után Arz elhatározta, hogy megma­rad a katonai pályán. Csakhamar a 23. va­dászezred hadnagyává nevezték ki, majd beiratkozott a hadiiskolába és onnan jutott fiatalon a vezérkarba. Megbízhatósága és kiváló katonai képes­ségei hamarosan feltűntek és abban a ki­tüntetésben részesült, hogy Rudolf trónörö­kösnek és feleségének kísérője volt a trón­örökös egyik boszniai utazása alkalmával. Vezérőrnagy Budapesten Hat évvel a háború előtt Arzot vezérőrnag­gyá nevezték ki és ebben a rangban a 61-ik gyalogezred parancsnoka lett. A gyalogezred akkoriban Budapesten állomásozott és Arz Artúr hosszú éveken át itt élt a fővárosban. Előzékeny modorával, lovagiasságával és magyar érzelmeivel igen sok barátot, sőt ra­jongót szerzett magának, nemcsak katonai kö­rökben, hanem a polgári társadalom minden rétegében. Később elvetette a sors Budapestről,­ de mindig szeretettel volt a főváros iránt és életének utolsó éveiben — bár távol kellett lennie felesé­gétől és leányától — szívesen élt itt­ módja a magyar kormánynak sem, hogy nyug­díjat folyósítson számára. Végül azonban a magyar kormány arra­ a belátásra jutott, hogy tekintettel a román betöréssel szemben Erdély megvédése érdekében tett szolgálataira, nem lehet Arzot nyugalmának éveiben nél­külözések között hagyni, így aztán 1932-ben véget ért az egykori ve­zérkari főnök hontalansága: Magyarország megadta neki a nyugdíjat. Egyszeri! Bakó a szállodában Miután egy néhány évvel ezelőtt hozott törvény szerint mindazok, akik a magyar ál­lamtól nyugdíjat élveznek, kötelesek magyar földön élni, Arz báró nyugdíjügyének elinté­zése után azonnal Budapestre költözött. A Rákóczi-,úti Imperial-szál­lóban bérelt la­kást és ott is lakott mindaddig, amíg egyre súlyosbodó betegsége miatt kórházba kellett bemennie. Felesége, aki az előkelő gyöngyösi Thomka-családból származik és leánya, Arz Melanie bárónő, továbbra is Bécsben marad­tak, de sűrűn meglátogatták a Budapesten élő családfőt. Maga Arz szintén gyakran kereste fel feleségét és leányát az osztrák fővárosban. Legutóbb a tavasszal járt Bécsben és ami­kor hazatért, arról panaszkodott az előrehala­dott korban lévő hadvezér, hogy rosszul érzi magát. Gyakran szívgyöngeség lepte meg, ami ütőérelmeszesedésnek volt a következménye. A szállodában nemcsak a személyzet, hanem az állandó vendégek is nagy szeretettel és érdek­lődéssel vették körül. Betegsége és halála A vezérezredes, amikor állapota súlyosabbra fordult, felvétette magát a Gyáli­ úti helyőrségi kórházba, ahol egyik különszobában kezelték az orvosok. Megadással tűrte szenvedéseit és bár a be­tegség mindjobban elhatalmasodott fö­lötte, még gyakran el is hagyta az ágyat. Néhány héttel ezelőtt felesége és leánya is szállást kaptak a kórházban, hogy állandóan a nagybeteg közelében tartózkodhassanak. Egy hónappal ezelőtt Horthy Miklós kor­mányzó is meglátogatta a kórházban az egy­kori vezérkari főnököt és ugyancsak ott járt Arznál budapesti látogatása alkalmával Mackensen német tábornok is. Az elmúlt napokban végleg hanyatlani kez­dett Arz Artúr állapota és ■ 9­1 ' * hétfőn délben klszenvedett. Darabokra vágott férfi holttestet találtak a sínek mellett Kecskemétről jelenti a Kis Újság tudó­sítója. Rejtélyes ügyben folytat nyomozást két nap, óta a kecskeméti rendőrség. A város határában a vasúti síneken és azok mértén egy darabokra vágott férfi­­holttestet találtak és most annak­­ a feli­­dezítésére folyik a vizsgálat, hogy bűn­tény, baleset vagy öngyilkosság áldo­zata lett-e az ismeretlen halott. Tiszaugról este nyolc óra 51 perckor me­netrendszerű pontossággal indult el a moto­ros vonat. Amikor a szerelvény Lakytelek és Koháryszentlörinc között haladt, borzalmas kiáltásra lettek figyelmesek a vonat utasai. A motoros megállóit. Először a személyzet, majd az utasok nagy része leugrott, hogy megtudják, miért állott meg a vonat. Ami­kor a motorkocsihoz érkeztek, borzalmas lát­vány tárult szemeik elé. A sínpár jobboldalán egy férfifej és egy láb hevert, a kerekek alatt pedig egy összeroncsolt csonka törzsre világí­tott a villanylámpák fénye. Az esetről telefonon azonnal értesítették a kecskeméti rendőrséget, ahonnan bizottság szállott ki a helyszínre. Az első vizsgálat csak azt tudta megállapítani, hogy a motoros kerekei roncsolták halálra a szerencsétlen embert. A bizottság először átkutatta az áldozat ru­háit, azonban semmiféle iratot nem találtak azokban. A rendőrorvos megállapítása sze­rint középkorú gazdálkodó lehetett az il­lető. e ’a­vio­.if enchi­­pme.if . Kilétét nehezebb megállapítani, mert fejét a felismerhetetlenségig összeron­csolták a kerekek. Bonyolulttá teszi a vizsgálatot az a körül­mény, hogy három lehetőség merült fel arra vonatkozólag, hogy az ismeretlen férfi miképen került a kerekek alá. Állítólag a motoros alá lökték a gazda­külsejű áldozatot. A másik feltevés szerint az illető a sínek mellett elbújt és akkor mászott a sínekre, amikor a motoros arra robogott. Ez esetben öngyilkosság történt. Felmerült az a lehető­ség is, hogy baleset áldozatát találták meg a sínek mellett. A szétvagdalt férfiholttestet beszállították a kecskeméti temető halottasházába. A nyo­mozás teljes erővel folyik az ismeretlen halott kilétének felderítésére, továbbá an­nak megállapítására, hogy a szerencsétlen ember bűntény, baleset, vagy pedig öngyil­kosság áldozata lett-e? Életcélt tesz fáét és könyörög az újszegedi fi­lmsgyüttos Szegedről jelenti a Kis Újság tudósítója. Kötél általi halálra ítélte a tavasszal a sze­gedi törvényszék Szalai Illést, az újszegedi fe­­leséggyilkos kertészt. Gyilkosság bűntettében mondották ki bű­nösnek a 41 éves kertészt, mert a törvény­szék megállapította, hogy tervszerűen, előre készült a felesége megölésére. Az ítélet szerint tettet aljas indokból azért kö­vette el, hogy Iga elkerülje a háza elárverezé­sét s felesége pénzéből kifizesse az adósság egy­­részét. Szalai Illés, aki a főtárgyalásig a legnyugod­­tabban viselkedett, amióta a nyaka körül érzi a hurkot, azóta elveszítette a hidegvérét, folytonosan siránkozik és jajgat, a védőjét állandóan ostromolja, hogy mentse meg az életét. Az ítélőtáblás tárgyaláson a vádlottat megbi­lincselve vezették elő a Csillagbörtönből. Úgy állott bírái előtt, mint valami eszelős, aki minduntalan az életérét retteg. A védő a felleb­­viteli tárgyaláson főleg azt igyekezett hangsú­lyozni, hogy nem Szalai csalta vissza a felesé­gét, hanem az asszony ajánlkozott arra, hogy visszatér hozzá. Ugyanis a törvényszéki főtár­­gyaláson a bíróság bebizonyítva látta, hogy a vádlott, aki hosszabb idő óta már együtt élt I­ggy Rozáliával, vadházastársa miatt űzte el a feleségét, kilencéves kisleánya édesanyját. Az anya később nemcsak nő-, hanem gyermektar­tási pert is indított a férje ellen és meg is nyerte. A kertész, aki a munkáját elhanya­golta, lassanként eladósodott, viszont a szor­galmas feleségének, amint megtudta, többszáz pengő megtakarított pénze volt. Szalai Illés tehát, amikor a felesége meg­ölését elhatározta, ugyanakkor arra számí­tott, hogy megkaparintja a pénzét, meg­szabadul a nő- és gyermektartási pertől, azután nyugodtan élhet tovább Nagy Ro­záliával. A táblai tárgyaláson a gyilkos kertész ta­gadta, hogy előre készült volna felesége meg­ölésére. Tagadta azt is, hogy ő hívta volna vissza a feleségét. Szerinte az asszony hívás nélkül jelent meg egyik délelőtt a házában és bejelentette, hogy visszaköltözik, de nem tűri tovább a közös házukban Nagy Rozáliát. — Miért ölte meg tehát a feleségeit — kér­dezte a tanácselnök. — Azért — válaszolta a vádlott —, mert a feleségem éjszaka felköltött és elkezdett vesze­kedni. Ugyanabban a szobában aludt a kis­leányunk és féltem, hogy felébred. Figyelmez­tettem, hogy hagyja abba a veszekedést, erre ő felugrott és megütött. Dühömben kaptam el a torkát és megszo­­o­rítottam­, majd megdöbbenve láttam, hogy ! A m. kir. postankofflizu­r a zálogüzletágában felvett, de le­járatkor nem rendezett zálogtárgya­kat mindenkor részben Árverési Csar­nokában (IX., Lónyay­ utca 30— 32), részben pedig zálogkölcsön­fiókjaiban kényszerárverésre bocsátja. Árverésre kerülnek: arany-, ezüst- és ékszertárgyak, szövetek, selymek, fehérnemű­anyagok, új és használt férfi és női ruhák, fehérnemű, ágy- és asztalnemű, szőnyeg, szőrme, var­rógépek, írógépek, kerékpárok, hangszerek, könyvek, fényképező­gépek, látszerek, bútorok és lak­­berendezési tárgyak. Az árverésre kerülő tárgyak az árverést megelőzőleg megtekint­hetők.­­ Az egyes árverések sorrendjét a naponta megjelenő Árverési Közlönyünk tartalmazza.­­ Kérje legközelebb? zálogkölcsön­­fiókunkban az árverésekről kiadott nyomtatott Tájékoztatónkat A kórház orvosai szerint halálát tulajdonkép­­pen végelgyengülés okozta és a halál közvetlen f­oka szívgyöngeség volt. A vezérkar egykori főnökét csütörtökön dél­­után 6 órakor temetik. amikor leeresztem, már nincs benne élet. Elmondotta még az­t is a vádlott, hogy ami­kor feleségével dulakodott ugyanabban a szó­t bábán aludt a leánya is, aki azonban semmit nem vett észre. Ebből arra lehet következtetni, hogy Szalai Illés álmában fogta meg az asszony torkát és úgy szorította halálra, majd a holttestét hajnalban kivitte az egyik vi­rágágy mögé és ott másnap este eltemette. Felmerült az a gyanú is, hogy Szalai Illés a­ felesége egyes testrészeit szappanba főzte és a nyomozás során tett is ilyen vallomást a vád­lott, azonban később visszavonta. Ezt a körül­i­rányt egyébként a mai napig nem sikerült teljesen tisztázni. Az ítélőtábla mindezek után nem­ hirdetett ítéletet, hanem bizonyítás kiegészítést rendelt el a halálra ítélt újszegedi feleséggyilkos bűnügyében. Főleg azt igyekeznek tisztázni, hogy Szalai Il­­­­és csalta-e vissza a feleségét, vagy pedig az asszony ajánlkozott arra, hogy visszamegy a családjához. Forradalmi állapotott Barcelonában A kormány újból elrendelte az ostromállapotot Katalóniából újból nyugtalanító hírek­ ér­­keznek. A spanyol fővárosban nagy riadal­t­mát keltettek a Barcelonából érkező hírek, amelyek szerint i­s a katalán fővárosban zavargások tör­tek ki. A kormány tagjai azonnal rendkívüli mini­nisztertanácsra ültek össze és úgy határoz­tak, hogy a hadügyminiszter és a belügy­miniszter azonnal repülőgépen Barcelonába induljanak. A minisztertanács azonkívül el­határozta, hogy Barcelonában kihirdeti az­ ostromállapotot. A spanyol közvélemény megdöbbenéssel­ vette tudomásul, hogy Barcelona lakossága egyetért a zavar­gókkal, akik terrorisztikus cselekményeikkel valóság­gal megbénították a fogalmat. A terrorista csoportok több autóbuszt és villamoskocsit felgyújtottak és a barcelonai elektromos művek ellen bombamerényletet követtek el, amely emberéletben nem oko­zott kárt, az anyagi kár azonban jelenté­keny. Eladó a népszövetség genfi palotája A népszövetség új palotája felépült. És ezért most a népszövetségi titkárság kivonul eddigi épületéből és azt áruba bocsátja. A népszövetségi főtitkár ezzel kapcsolatban körlevelet intézett a népszövetség tagállama­i­­hoz, amelyben bejelenti, hogy az annak idején kötött szerződésekhez képest gondoskodni kell az eddigi népszövetségi épület eladásáról. Kéri, hogy egyes kormányok támogassák abban a törekvésében, hogy az üzletet minél előnyösebb­­en bonyolíthassa le.

Next