Kis Ujság, 1935. augusztus (48. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-15 / 185. szám
A bolygód mégis találfoznafi Konrád a hang felé fordult. . De most már nem volt nyugtalanság a tekintetében. Boldogság és öröm csillogott a szemében, mintha ezt a fényt az ég csillagaitól kapta volna kölcsön. A hangja sem reszketett, hanem végtelen nyugalom, muzsikált benne, amikor így szólt:— Vártalak, Izabella!... Már nagyon vártalak ... — És én eljöttem — felelte a leány —, mert tudtam, hogy nagyon vársz engem .. — Honnan tudtad ezt? — kérdezte a férfi. — Mit feleljek erte? — mosolygott a leány. — Mondjam azt, hogy megéreztem ?... Meg kellett éreznem?... Mint ahogy te is megérezted, mennyire vártalak ... És ezért jöttél el értem, Almériába!... — Úgy van, Izabella__azért!... Mindketten elhallgattak. Izabella mozdulatlanul állt és a férfit nézte. Konrád pedig lehajtotta a fejét, mint akin hirtelen végtelen fáradtság vesz erőt. — Nem örülsz annak, hogy eljöttem? — kérdezte nyugtalanul Izabella. — Ha nem örülsz, Konrád, mondd meg és én ázonnál ------A férfi megfogta a leány kezét. — Ide hallgass, Izabella!... Örülnöm kellene, boldognak kellene lennem és nem tudok örülni, nem tudok boldog lenni!... — Miért? — Annyi minden történt, ami megmérgezte boldogságomat... És én olyan végtelenül fáradt lettem, hogy már nemtudok örülni... Aztán keserűen hozzátette: ** Hogy már nem tudok boldog lenni!..... Izabella várt néhány pillanatig, aztán leült a férfi mellé. — Azért jöttem utánad, hogy meggyógyítsalak, — mondta halkan. — Hogy akarsz engem meggyógyítani? — kérdezte hihetetlenül Konrád. — Hogy akarsz meggyógyítani éppen te, aki miatt annyit szenvedtem? ... A leány a férfi szemébe nézett. — Nem miattam szenvedtél, Konrád, mondta határozottan. — Az emberek gonoszsága miatt, akik el akarták pusztítani, tönkre akarták tenni a mi szerelmes boldogságunkat ... •— Bár igazat beszélnél! — sóhajtotta a férfi. — Nem hiszel nekem?... Nem akarsz hinni? • • ■ Még most sem, amikor ezt a végtelen hosszú utat megtettem érted?... — kérdezte szemrehányóan a leány. ~ Izabella, hinni akarok neked... De nem tudok addig, amíg — — Elhallgatott. Nem folytatta, mert nem akarta újból bántani a leányt. Izabella azonban ennyiből is mindent megértett. Most már nyugodtan és magabízóan mosolygott. — Milyen más a férfi, mint a nő!... Mennyire különböznek egymástól!... Soha nemhittem volna, hogy ekkora különbség lehet férfi és nő közötti... Konrád furcsán nézett reá. — Mit akarsz ezzel mondani? — kérdezte. — A férfi bizonyítékot követel ott, ahol a legsúlyosabb bizonyíték is semmi... Ahol csupán a hit jöhet számításba és csak a hit segíthet... A férfi józan esze mégis bizonyíték után sóvárog... De mit szólnál ahhoz, ha én is bizonyítékot kívánnák tőled?... Bizonyítékot? ... Tőlem?... Miért? ... Mire? — kérdezte elcsodálkozva Konrád. — Hogy miért nem jöttél el akkor értem, amikorra ígérted.... Hogy miért késtél, Konrád ... ..A férfi lehajtotta a fejét. — Én tudok erre felelni... És bizonyítékkal is szolgálok ... Izabella mosolygott. — Ne fáradj, Konrád!... Nincs szükségem semmi bizonyítékra!... Érted? . . . Nincs szükségem!... Mert én bizonyíték nélkül is hiszek neked!... Hinni akarok!... És nemcsak hiszem, hanem tudom, hogy súlyos, leküzdhetetlen akadályok gátoltak még abban, hogy teljesítsd ígéretedet!. . . És pirtos szükségem semmi bizonyítékra!...Ha nem tudnám ezt anélkül is elhinni, hiába volna minden bizonyíték!... Konrád mosolygott. Ajkához emelte Izabella kezét és megcsókolta. •— Köszönöm, hogy hiszel nekem ... "Végtelen csönd borult föléjük. A csillagos végtelenség mámoros csendje. A közeli őserdőben különös hangú madarak énekeltek, de hangjuk nem zavarta a csöndet. Sőt, inkább olyan volt, mintha a csönd énekelt volna. Kis ideig hallgattak.’ ' . Aztán újra, mégegyszer elkezdte Konrád: — Csak egy kérdésre felelj, Izabella ! . . . Egyetlen kérdésre!.. . Többre nem kell válaszolnod ... — Jó, ~ mosolygót'! a leány, aki látta a férfi furcsa vergődését és érvezte, hogy addig nem fog megnyugodni, amíg erre a kérdésre választ nem kap. De csak egy kérdést adhatsz fel!... És én csak erre az egyre válaszolok!... Konrád elgondolkozott! örült, hogy Izabella ezt az egyetlen lehetőséget megadta neki, amellyel visszaszerezheti lelke egyensúlyát. De azt is tudta, hogy a leány komolyan értette az egyetlenegy kérdést. Neki tehát vigyáznia kell, hogy mit kérdez és hogyan kérdezi, mert ettől függ minden. Megfogta a leány kezét és a szemébe nézett. — Izabella, felelj nekem arra, hogyan került a te fényképed egy fényűző berendezésű, ezüstszínű vitorlásra? ... — Mit beszélsz?! •— kérdezte ijedten a leány. — Igen!... Egy fényűző berendezésű vitorlás hálószobájának a falára! — Konrád! — ugrott fel sértődötten a leány. ’ — Miért nem felelsz?!, — Hazugság, amit mondasz!... A — Hazugság? — csengett gúnyosan Konrád kérdése. — Hát akkor ide nézz!... A kabátja zsebéből elővette Izabella fényképét, amit régen, az ezüst vitorláson talált és átnyújtotta. — A tiéd ez a fénykép, vagy nem a tiéd? A leány megnézte, elsápadt és reszketni kezdett: — Az enyém, Konrád ... ez a fénykép az enyém, — felelte elhaló hangon. Konrád most már, mintha új vádat emelne, csengő hangon mondta: — Ezt a fényképet találtam az ezüstszínű vitorlás hálófülkéjének a falán!... Erre kérek feleletet tőled!... Izabella lehajtotta a fejét. — Nem tudok felelni, — mondta. — Ne kínozz, Konrád ... Nem tudok felelnit. •, A fénykép valóban az enyém . . . Arról azonban sejtelmem sincs, hogy az általad említett helyre hogyan került... Csönd lett. De most mintha még a csillagoknak is hideg lett volna a fényük és mind a ketten megborzongtak a trópusi, éjszakában ... Nem fújt a szék de ők mégis furcsa, sejtelmes, sőt fenyegető zúgást hallottak az őserdő fáinak lombjai között... Egész közel voltak egymáshoz, de ebben afülairátban mégis végtelen távolságban érezték magukat. Mintha valami ismeretlen erő, az ezüst vitorláson talált fotográfia újra eltaszította volna őket egymástól. Maguk se tudták volna megmondani, meddig ültek így, szótlanul. Lehet, hogy csak néhány perc volt az egész, de az is lehet, hogy órák múltak el. Hirtelen, egyszerre mosoly szaladt Izabella arcára. .. — Konrád, hol találtad a fényképemet? — kérdezte. — Egy ezüstszínű vitorláson. — felelte szomorúan a férfi. — És hol találtad azt a vitorlást? — Itt, a Csendes-óceánon ... Délamerika közeliben' — — Lima városától nagyon messze. — Nem. — felelte csodálkozva Konrád.— De miért kérdezed, ezt? — Az előbb te kérdeztél, most engedd meg ezt nekem . . . És tudod, hogy kié az ezüst vitorlás? — Sejtelmem sincs róla!.. — Kár... — Miért mondod, hogy kár?... — Mert ha az ezüst vitorlás Don Miguel Tarragona tulajdona... ha Délamerika leggazdagabb emberéé ... akkor... talán ... — Akkor?! — vágott a szavába idegesen Konrád. . . . — Akkor meg tudok felelni arra,hogyan került, illetve hogyan kerülhetett oda a fényképem ... Már semmit nem értek, — mondta idegesen Konrád. " . Most Izabella fogta meg a férfi kezét és így kezdett beszélni: , ’ Figyelj ide és hallgass nyugodtan végig!..__Emlékezzél vissza a mi első találkozásunkra és te ígéretedre!... Nagyon jólemlékszem, — felelte a férfi. — Emlékezzél vissza, hogy mit kértem tőled !.. Hogy jöjj el érteni és szabadíts meg, mert a mostohám férjhez akar adni... — Emlékszem... — Tudod, hogy kihez kellett volna férjhez mennem? . .. Délamerika leggazdagabb emberéhez... Don Miguel Tarragonához, akit soha életemben nem is láttam!... — Ez mind szép... És a fényképed?— Valószínűleg a mostohám adta neki, amíg elevenen is szállított volna a palotájába ... És most már én akarom, én követelem, tudd meg, hogy kié volt az a vitorlás?!... Mert ha kiderül, hogy Don Miguel Tarragona tulajdona, akkor biztos, hogy az éli fényképem a mostohám jóvoltából került reá Konrád már mosolygott. Izabella szavai olyan nyugodtak voltak és olyan , valószínűen hangzottak, hogy nem volt oka kétségbevonni igazságukat. — Izabella... hiszek neked... mindent elhiszek, — mondta őszintén. — De most már én követelem a teljes világosságot! ... — Bocsáss meg nekem, hogy annyi fájdalmat és gyötrelmet okoztam, — kérlelte Konrád. •— Nincs mit megbocsátanom — felelte mosolyogva a leány —, mint ahogy nem is volt mit... Mert akkor nem jöttem volna ide ... utánad ... érted ... — Megcsókolhatom az ajkadat? — kérdezte Konrád. Izabella csak ennyit felelt: — A tiéd, Konrád ... Nem is vették észre, hogy nyílt a kis ház ajtaja és négy sötét alak jött ki rajta. Négy sötét, de nem gonosz szándékú ember. A Pimberton házaspár, Hill Bob és a világhírű amerikai regényíró. Elég zajosan közeledtek, de Izabella és Konrád mégsem vett róluk tudomást. Annyira el voltak foglalva saját magukkal, hogy ilyen jelentéktelenségre nem lehettek figyelmesek. Hiszen most találtak egymásra igazán, egy sok hónap és év szenvedései után. Bolygók voltak a végtelen világban, de mégis összekerültek, hogy örökre találkozzanak. — Vacsorázni szeretnénk, — mondta Pimberton, amikor egész a közelükbe értek. A többiek hallgattak. — Bocsássanak meg — szólt Konrád, akimost vette csak észre őket —, de szolgáljon mentségemül, hogy ... — Ne mentegetődzzék, kedves barátom, — szólt közbe Lenthi Dionizosz. — A hibásak egyedül mi vagyunk, akik idejöttünk ... — Tiltakozom! -- mondta mosolyogva Konrád. — Életük legszebb és legáldottabb cselekedete volt ez, amiért örökre hálás leszek ... — Én is. — tette hozzá Izabella és boldog pir futotta el az arcát. — Akkor kétszeresen itt az ideje, hogy vacsorához üljünk, — jelentene ki Pimberton Róbert, a vén tengerész és házigazda. Jókedvűen mentek vissza a házba. Hiszen most már valamennyien meggyőződtek arról, hogy nem hiába tették meg ezt a végtelen hosszú utat, Almériától a Gailapagosz-szigetekig. Vidám hamgulatban folyt le a vacsora. — De most pihenjünk le —- jelentette ki a vacsora végén Pimbertont,mert reggel valamennyien kimegyünk az ezüst vitorlásához!... . Bob és a regényíró ugyan nem értették, hogy miről van szó, de nem volt ellenvetésük, sőt még csak nem is kíváncsiskodtak. Pimberton, a házigazda, úgy intézkedett, hogy Pipic és Montabán Izabella benn töltik az éjszakát a lakóházban. Ők, a férfiak, pedig mind a négyen kihurcolkodnak a csillagos ég alá. — Illő — mondta nevetve —, hogy most már mireánk is mosolyogjanak a csillagok!... Hiszem, hogy valamennyiüknek szép és nagyon boldog éjszakája lesz ... És reggel kimegyünk az ezüst vitorláshoz! . . • Szombaton következik: Arany napsugárban ezüst pillangó NPORTUjs Rt. megnyerte a magyar csattal a vizstulabajnokságot Zsúfolásig megtelt a Császárförde uszodája a szerda délutáni versenyekre. A közönség soraiban ott láttuk Bairet-Satomt, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét. A műsor a toronyugrással kezdődött .Toronyugrásban főiskolai világbajnok: Vieban (Németország) 110.42 pont, 2. Memaluinen (Finnország) 109.38 pont, 3. Hídvégi (Magyarország) 106.06 pont, 4.Jiódy (Magyarország) 103.06 pont. Az eredményhirdetés után az 1300 méteres gyorsúszás előfutamaihoz állnak fel. Lengyel annak ellenére, hogy biztosan a döntőbe jut, erős iramban úszik és könnyen nyeri a versenyt. Ideje 21 p 19.1 mp, 2. Cavallero (Franciaország) 22.47.8, 3. Pader (Ausztria) 22 p 57.4 np. Az 1500 méteres gyorsúszás második előfutamának startja előtt kitör a borzalmas felhőszakadás. . . A verseny mezőnye sűrű esőfüggöny mögött úszik. A szegedi Pleplár nyeri a versenyt 22 p 13.8.6 mp alatt. 2. a cseh Schön (22 p 22.8 mp), 3. Gyerkényi-Pyber Magyarország 22 p 43 mp, így tehát az ezerötszáz méteres gyorsúszás döntőjébe három magyar, egy cseh, egy osztrák és egy francia indul. Az eső még mindig nem állt el, amikor a százméteres hátúszás döntőjének mezőnye feláll a starthoz. Sorrendben Bitskey, Schumann, Gombos, Bauer, Karlicek és Besford állanak fel az egyes pályákon. A start után azonnal Besford vág az élre. Mögötte a két magyar válik el a mezőny többi tagjaitól. A fordulóban már az angol úszó biztos győztes és hiába biztatja a közönség a két magyart, azok a főiskolai világrekordot úszó Besford mögött, kitűnő idővel csak a második és harmadik helyet tudják elfoglalni. Százméteres fi at úszásban főiskolai világbajnok: Besford (Nagybritannia) 1 p 11.8 mp, 2. Bitskey (Magyarország) 1 p 13.2 mp, 3. Gombos (Magyarország) 1 p 13.8 mp. Magyarország-Csehszlovákia 6:0(4:1) A lettek alaposan megverték a magyar kosárlabdásokat Lettország—Magyarország kosárlabda végeredménye a lettek javára: 45:26, félidő 14:11. Kissé előre hajló időben, 4 órakor elsőnek a magyar csapat fehér dresszben lép a pályára. Egymás után éri el góljait. Már 5:0-ra vezet Szamosy és Lehel góljával, amikor a lettek ellentámadásba mennek át. A lett csapat centere, Junkins a világ legjobb kosárlabdázója, egymás után két mezőnygólt dob és máris 5:4-re apasztja a magyar előnyt. a magyar védelem, amely az előző mérkőzésen gyenge lábon állt ,ezen a meccsen milyen jó ,azonban mégsem sikerül megakadályozni, hogy a lettek újabb gólokat ne küldjenek. A félidő végéig 14:11 az eredmény. A második félidőben a magyar csapat jóval gyengébben játszott, mint az első félidőben. vetkeznek. A lettek ezideig mindig a második félidő közepetáján jöttek fronba, most is úgy látszik ,a gólgyárukból most kerülnek elő a gólok. Egymás után érik el mezőnygóljaikat. A lettek góljaira a magyar csapat egy mezőnygóllal és egy büntetővel tud csupán felelni és a második félidő 45:24 arányban végződik a lettek javára. A magyar csapatból Kotozs és Nagy játszott jól, a lett csapatból Junkins középcsatár játszott kiválóan