Kis Ujság, 1935. szeptember (48. évfolyam, 198-222. szám)
1935-09-01 / 198. szám
Vasárnap, 1935 szeptember 1. KIS ÚJSÁG: Orvosi vagy betörő ? ör* Miklós Bél® és orvosi műszertáskája a főkapitányság központi ügyeletén Szombaton délután elegáns, 35—40 évesnek látszó férfit állítottak elő a főkapitányság központi ügyeletére. Egy rendőr kísérte le. Azzal gyanúsította az egyik Teréz-körúti bérpalota házfelügyelője, hogy álkulccsal akart behatolni egy lakásba, amelynek bérlője nem tartózkodik Budapesten. Az intelligens arcú ember körömszakadtáig tagadta, hogy ilyen szándékokkal járt az épületben. Erélyesen kérte ki magának a gyanúsíttatást. Igazolványokat vett elő a zsebéből. Be akarta bizonyítani, hogy társadalmi állásánál fogva is nevetséges az a vád, amellyel gyanúsítják. — Orvos vagyok. Dr Miklós Béla a nevem és az egyik betegemet akartam meglátogatni. Eltévesztettem a házszámot, ahova hívtak és bizonyosan az tett engem gyanússá, hogy hosszabb ideig csengettem a lakás előtt, majd amikor nem nyitottak ajtót, lehajoltam és a kulcslyukon bepillantva akartam megállapítani, hogy nem tartózkodik-e valaki a lakásban. Ebben a pillanatban jött fel liften a házfelügyelő és amikor meglátta, hogy a kulcslyukon nézek be, lekiáltott a feleségének: „Zárjátok be az ajtót és hívjatok rendőrt!“ — Engem annyira meglepett ez a gyanúsítás, amelyet nemcsak bosszantónak, hanem nevetségesnek is tartottam, hogy az esetleges inzultus elkerülése miatt nem is ellenkeztem. Szégyenkezve engedelmeskedtem ennek a rendőrnek, akit az utcáról hívtak fel, hogy bekísérjen a rendőrségre. Az egész épület folyosója tele volt kíváncsiakkal és előttük voltam kénytelen megszégyenítve, rendőr kíséretében elhagyni a házat... — mondotta felháborodott hangon az állítólagos orvos. — Ez az úr, — jegyezte meg a házfelügyelő, aki a rendőrrel és az állítólagos Miklós doktorral együtt jött be a főkapitányságra, hogy személyesen tegyen panaszt a megkísérelt betörés miatt, — nemcsak bekukucskált a lakás előszobájának ajtaján, hanem álkulccsal be is akart oda hatolni... — Mit szól ehhez a doktor úr?... — mondta a fogalmazó. A gyanúsított elegáns férfi, aki kezében orvosi táskát szorongatott, mintha semmit sem hallott volna, szótlan maradt. — Megértette a vádat ... — hallatszott most már hangosabban. — Hozzám tetszett szólni — kérdezte a gyanúsított. — Méltóztassék hangosabban beszélni, mert a harctéren légnyomást kaptam és azóta rossz a hallásom. A rendőrtiszt megismételte a kérdését. — Nevetséges a vád . . . süket betörőt én még életemben sem láttam — válaszolta a gyanúsított. A bűnügyi osztály betörési csoportjának egyik detektívje is végighallgatta a panaszt és az orvos vallomását. Jól szemügyre vette az állítólagos Miklós doktort. Látszott rajta, hogy valahonnan már ismerte és azon tépelődik, hogy hol találkozott vele. A központi ügyeiben jegyzőkönyvet vettek fel. A rendőrtisztnek közben fellőni, hogy az állítólagos orvos kezei kidolgozottak. — Tessék aláírni a jegyzőkönyvet — hangzott a rendőrtiszt felszólítása. Az állítólagos orvos, aki a jegyzőkönyv sablonos szövegének kitöltésekor dr Miklós Bélának mondotta magát, B betűvel kezdte aláírni a nevét, majd egy hirtelen pillantást vetett a rendőrtisztre, hogy észrevette-e a tévedését. A B-ből M betűt csinált és így, kijavítva írta alá a jegyzőkönyvet. A rendőrtiszt alig hallhatóan szólt hátra a mögötte álló detektívnek, hogy az orvost kísérje át a detektívek szobájába, hozassák fel a bűnügyi nyilvántartó fényképalbumát és nézzék meg, hogy az állítólagos Miklós Béla dr nem azonos-e valamelyik bűnözővel, akinek B-vel kezdődik a neve. — Hogy méltóztatik ilyent gondolni, — kérdezte a most már jól halló orvos —, hogy én betörő vagyok . . . — A védekezését majd a bíróság előtt mondja el, kedves Berecz István — jegyezte meg a betörési csoport detektívje, akinek ebben a pillanatban jutott eszébe, hogy látta már az alorvost. Berecz István alias dr Miklós Béla nem tagadott tovább. Beismerte, hogy valóban azért ment fel a Teréz körúti bérpalota első emeletére, hogy az ott lakó, de nyaralóhelyen tartózkodó háztulajdonos lakásába betörjön és azt kifossza. — De minek a betöréshez orvosi táska? — kérdezte a detektív. A rendőrkézre került betörő anélkül, hogy válaszolt volna, kinyitotta táskáját, amelyből a legmodernebb álkulcsok és betörőszerszámok kerültek elő. Új jegyzőkönyvet vettek fel és Berecz Istvánt kihallgatása után betörés kísérletének címén letartóztatták. B. T. • #Öt perc és más semmi...! Hungária—Phőbus 2:0 (2: 0) Meglepően nagyszámú néző gyűlt össze a Phöbus sporttelepén a Hungária vendégjátéka alkalmából. Mintegy 3500-ra tehető a nézők száma, amikor a Hungária csapata a középkörön feláll és üdvözli a közönséget. A pálya teljes egészében áll. A Phöbus kissé várat magára. Felállanak a csapatok: Hungária: Szabó — Mándi, Bíró — Egri, Sebes, Dudás — Sas, Müller, Hadrévi, Cseh, Titkos. Phöbus: Juhász — Wéber, Törös — Gombkötő, Sáros, Péter — Béky, Szikár, Solti, Titkos II., P. Szabó. Viczenik bíró sípjelére Mándi és Péter választanak kaput. Mándinak kedvez a szerencse és így a Phöbus kezd erős nap ellen. Már a 2. percben eredményes a Hungária. Cseh kiugrasztja Hadrévit, aki Juhász előtt éri el a labdát és a kapuba emeli, (1:0). A Phöbus két eredmény lesen támadása után az 5. percben Sas viszi a labdát. A beadást Titkos Csehhez, ez Hadrévihez gurítja, aki továbbadja Müllernek. A bécsi csatár lapos lövését Juhász beengedi, (2:0). Müller szép lövése elkerüli a kaput. A Phöbus teljesen zavart. Az otthoni csapat a 12. percben kornert ér el, melyet Bíró tisztáz. A 16. percben szép szabadrúgást rúg Solti 20 méterről, de P. Szabó melléfejel. Máris Müller bombalövését menti a kapufa. Hungária-korner, majd P. Szabó kitörését Szabó menti. Most a Phöbus a többet támadó fél, de Szabónak jó napja van és sok veszélyes labdát ment. A játék lassanként unalmassá válik. Mezőnyjátékkal telik az idő, csak egyszer hoz elevenséget Titkos kapásból küldött lövése, amit Juhász nehezen ment. A Phöbus csatársora rengeteget ront. A félidő a Hungária térfelében végződik. Szünet után csapkodással indul a játék. Cseh végigdriblizi a pályát és végül rosszul adja le a labdát. Tehetetlen vagdalkozás, gurigázás folyik a salakos talajon. A Hungária a biztos győzelem tudatában nem nagyon igyekszik, a Phöbusnak pedig nem megy a játék. Solti jó labdát kap, de azt hiszi, hogy billiárdszalonban van és lehetetlen elgondolással rontja el a helyzetet. Korner után Müller lő fölé. A Phöbus is Kornerrel válaszol, meg is ismétli, de Béky ügyetlen. A játék unalmát a közönség a tribünön ezerszámra repkedő legyek elhessegetésével üti el. Weber kíméletlenül gáncsolja Cseh-t. Figyelmeztetésben részesül. Nagyon jó volt a Hungáriának, hogy két gólt rúgott az első percekben. Cseh Hidrévivel helyet cserél. Két Phöbus-korner, de végül is Gombkötő tisztáz — hatalmas fölérúgással. A Phöbus is átcsoportosít. Solty—Titkos II.—Szikár a belső trió. Cseh és Müller küldenek szép lövéseket Juhász kapujára. Sáros előremegy a csatársorban Titkos 11. a balfedezet, Péter a centerhart. Hiába csoportosít át a Phöbus, az sem segít. A Hungária kornert rúg. A 43. percben Gombkötő utána rúg Dudásnak, mire a bíró kiállítja. Teljes unalomban ér véget a játék. Egy szegény angyalföldi varrónő hétköznapi drámája Véres családi háborúság , ami nem került a rendőrség elé A Keleti pályaudvar csarnokába lassan be- gördül a vonat, amelyből a visszatérő pestis nyaralók özöne árad ki. A vonat legvégén, két harmadik osztályú kocsi ablakán, barnára pirult, derűs gyermekarcok mosolyognak és vizslaszemekkel kémlelik végig a perront, ki várja őket? A várakozók, többnyire rosszul öltözött, szegény emberek, főképpen asszonyok, a gyermekeik egyik nyaraltatási akció jóvoltából jutottak pár hétig üdítő, falusi levegőhöz, napsugárhoz, jó táplálékhoz. Most boldogan repülnek apáik, anyáik karjába és elfeledik, hogy ott kellett hagyni a mezőt, a derűt és útjuk ismét a sötét külvárosi házak levegőtlenségébe vagy pincelakások nyirkos falai közé vezet. De ők most csak a boldogságot és biztonságot érzik, amit csak a szülő közelléte ad. Gyönyörű, kilencévesnek látszó fiúcska öleli az édesanyját. Koravén, sovány, kopottruhájú asszony ez, de arcán látszanak a még nem is oly régi szépség nyomai. A kisfiú csókolja a sápadt arcot és egyszerre csak, megdöbbenve áll meg kis tenyere az anya homlokán, amelyről félrecsúszott a vékony kis fejkendő, meglátszik a hosszú, még alighogy behegedt sebhely. — Mi történt édesanyám? Az anya nem válaszol, csak hirtelen felcsukló zokogása árulja el, hogy nagy titok rejlik a seb mögött ,amelyikkel nem szeretné gyermekét megismertetni. Az asszonyhoz fordulunk. Szemének nagy szomorúsága, az arcát elöntő zavar pirossága elárulják, hogy több és súlyosabb baj érte, mint amennyit a gyermeknek tudni szabad. A kisfiú kibontakozik anyja öleléséből és a gyermekek könnyen feledő kedélyével búcsúzni kezd pajtásaitól. Ezalatt az asszonyhoz fordulunk. Egy pillanatra megdöbben, azután zavartan válaszol kérdésünkre. — A gyermek előtt nem beszélhetek. Unszolásunkra megadja a lakása címét. A legsötétebb Angyalföld. Még aznap felkerestük. A piszkos, kopottfalú kültelki bérház egyik kis udvari lakásában él K. B.-né, kereskedősegéd felesége, ő így mondja. Kopogtatásunkra maga nyit ajtót. A ház és udvar piszkossága, a pincelakásokból feltörő bűz után kellemes meglepetés a gyéren világított kis konyha ragyogó tisztasága. Ajtaján vékonyra mosott, hófehér függöny. A festetten padkán és zsámolyon a friss súrolás illata érzik. Az asszony bocsánatot kér, hogy nem hív be a szobába, de a kisfiú fáradt volt az úttól és már elaludt. Az ajtót azonban kinyitja. A szoba is magán viseli a gondos asszony fáradhatatlan munkáját. Az ablaknál varrógép áll, mellette régi, gyönyörű asztal, amelynek faragása egy szebb múlt emlékét hirdeti. Az asztalon magasra rakva, új fehérneműk, a magányos asszony foglalkozását árulják el. Nehezen indul meg a beszélgetés, de amint enged a szemérmes szegények, a bánatukat titkolók gyanakvó hidegsége, a szavak szomorúsága egyre melegebben zuhog ránk. — Mondja el, mikor sebesült meg és miért titkolta el a gyermek elött? — tesszük fel hirtelen a kérdést. — Nem akarom, hogy meggyűlölje az apját, mert ő ütött fejbe a faaprító fejszével. Most már kérdezés nélkül folytatja: — Már régen elhanyagolt az uram. Nem törődött velem, szeretőt tartott. Megbocsátottam neki. Mióta tönkre ment, nem tudott elhelyezkedni. Egyik körúti áruházban volt ugyan segéd, de pár heti ottlét után elbocsátották. Nem tudom miért. Én dolgoztam akkor is, eltartottam el is. Megtakaríott pénzem is volt . Egy napon azzal jött haza, hogy társulni tudna egy váci úti élelmiszerboltba, ha volna kétszáz pengője. Adtam neki, itthon nem is maradt, csak pár fillér. — Nem törődtem vele, már csütörtök volt, szombaton fizet az a kereskedő, akinek dolgozom. Pár nap múlva megtudtam, hogy nem társult semmiféle üzletbe, hanem a szeretőjével együtt nyitott egy pincehelyiségben zöldségesboltot. Hallgattam, de az izgalomba belebetegedtem. Két hétig nem kerestem semmit, ő felénk sem nézett. Gyermekemet, magamat is a szegény szomszédok tartották el. — Ekkor jött az értesítés a várostól, hogy a kisfiamat elviszik a Balatonra, az akcióval., Nem akartam, hogy a gyermek rongyosan ^iMZ&adgmmf&s AutoXmcrttfiola. Iorioni11] Minden Orion rádiókereskedőnél kapható Készséggel bemutatja BARTA ÉS TÁRSA Podmaniczky utca 39. Fióküzlet: Rákóczy út 30. (Nagy,diófa-utca sarok) A rádiókészüléket készségesen bemutatja: _ menjen el; fehérneműt, ruhácskát varrtam neki, de az anyag árát a kereskedő levonta a munkabéremből. A gyermek elutazott. Áldom érte az Istent, hogy nem volt itthon, amikor az történt. — Az uram pénzt kért, én nem tudtam adni. Mikor megtudta, hogy a kisgyermek nyaralni ment és új ruhákat kapott, éktelen dühbe gurult. Szidta a gyermeket, őt okozta, hogy nem kaphat tőlem pénzt. — Míg csak engem szidott, tűrtem, de amikor a gyermeket kezdte átkozni, az agyamba lódult a vér. Szó szót követett és —ért ütöttem meg őt először. Erre ő a faaprító baltával megsebesített. Ennyi az egész. — Mentők kötözték be? Kórházba vitték? — Nem, talán félelemből, talán emberségből, az uram nem hívta a mentőket. Elrohant, azóta sem láttam. Hanem azért orvost küldött hozzám. Ez kórházba akart küldeni, én sírva könyörögtem, csak ezt ne. Az egész világ megtudta volna, a fiam is. Nem szégyeníthetem meg a gyermekemet azzal, hogy az apja rendőrkézre kerüljön és ennek az apának a nevét viselje az én fiam. Az utolsó szavaknál könnyek öntötték el a szemét, de a hangjában mégis az anya büszkesége muzsikált. Búcsúzom. K. B.-né könyörög, hogy ne írjuk ki a nevét. A sötét angyalföldi utcákon a házak előtt ülnek a munkától, melegtől, elcsigázott, fáradt emberek. Egy-egy csap,székből borgőz csapódik ki, rekedt gramofontemez rég divatjólmúlt kuplékat harsog bele a fülledt nyári éjszakába. Távolról hallom az „A“-villamos csengetését, futva megyek a megállóhoz, mielőbb él innen, minél messzebbre . .. Elgázolt az mió egy karikázó kis fiat a Városligetben Szombaton este 7 órakor súlyos autógázolás történt a Városligetben. Egy ismeretlen rendszámú autó elütötte Papp Sándor négyéves kisfiút, aki karikáját hajtotta át az úttest másik oldalára. A kisgyermek fején horzsolásokat szenvedett, jobb vállperece eltörött. Súlyos állapotban vitték a mentők a Fehérkereszt gyermekkórházba. Megindult a rendőri nyomozás a gázoló autó lelketlen sofőrjének kézrekerítésére. JiangszerBJ)8rTMGRo“éS |l!ffl!ll]imillinilllllll)liMlIIIHSSBBHBSHESÉESB®^ | Legjobb, legpontosabb, legmegbízhatóbb 11 óverseny ts sportrovat a l KIS U JSÁGsan ?Tiiiiinimminmiimnnmnm««.maraBEiiiua..i—miumm—i