Kis Ujság, 1935. október (48. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-18 / 238. szám
Ciril, a trapézművész Sátori János még egy feketét rendelt, megitta és csak azután folytatta a történetet... ... Az Eszkamilló-vándorcirkusz három kordája vidáman gurult az országúton. Az igazgató úr kordéjában Selyem Matyin, a feleségén, Miklós grófon — azaz hogy Ivanov, orosz gárdakapitányon — és a kis Júlián kívül még egy fiatalember tartózkodott, akit az igazgató úr így mutatott be: — Ciril, kötéltáncos és trapézművész!... Ez a különös viselkedésű, finom és választékos beszédű, nemes arcvonású, hullámos szőkehajú és nagyon ápoltkezű fiatalember Miklós gróf figyelmét magára vonta és már az utazás alkalmával bizalmába és szeretetébe fogadta. A szibériai vándor finom ösztönével és érzékenységével, az első pillanatban megsejtette, hogy a trapézművész személye mögött olyanféle rejtély és titokzatosság lappanghat, mint az ő személye mögött. El is határozta, hogy nem nyugszik addig, amíg ezt a rejtélyt meg nem fejti és a trapézművész igazi személyét meg nem állapítja. Másnap délben megérkeztek az első városkába, ahol előadást akartak tartani. Felállították a ponyvasákat és végigpróbálták a műsort. Utána az egész személyzet pihenőt tartott, az előadás kezdetéig. Hat óra előtt már zsúfolva volt a ponyvasátor. Selyem Matyi boldogan dörzsölgette kezeit. Az előadás minden számánál egyre fokozódott a siker. Ciril trapézművész száma után következett Ivanov orosz gárdakapitány fellépése. Miklós grófot hatalmas tapsvihar fogadta, amikor a porondra lépett. Ez a taps most még csak hófehér gárdakapitányi egyenruhájának szólt. Aztán csönd lett és Miklós gróf, önmagát kísérve a balalajkán, egy gyönyörű orosz dalt kezdett énekelni. A közönség férfitagjai közül azok, akik maguk is végigszenvedték az orosz hadifogságot, visszaemlékeztek az átélt borzalmakra és boldogan könnyeztek, hogy egyszer ennek is vége lett és újra övéik körében lehetnek. Ráismertek a rég nem hallott orosz dalra, ami a fogság szomorú esztendeiben egyetlen vigasztalójuk volt, de amit egészen el is felejtettek volna, ha Ivanov orosz gárdakapitány nem idézi újra az emlékezetükbe. Miklós grófnak még sok orosz dalt kellett ráadásul énekelnie, mert a közönség nem akarta kiengedni a porondról. Amikor visszament az öltözőjébe, Ciril trapézművész könnyezve állt eléje és megszorította a kezét: — Ivanov gárdakapitány úr, soha nem fogom önnek elfelejteni ezt az estét. .. Mert onnan való vagyok én, onnan jöttem és onnan űztek el, ahol ezek a dalok születnek ... Miklós gróf nagyon a szemébe nézett a fiatalembernek. Ebből a néhány szóból sokat megértett és érezte, hogy most már közeledik a rejtély megoldásához. Ezen az estén, a nagy siker örömére ünnepi vacsorát adott az igazgató úr. Javában beszélgettek és poharazgattak az igazgatói kordéban, amikor kopogtak az ajtón és egy parancsoló hang kihívta az igazgató urat. Amikor néhány perc múlva visszajött, nagyon halkan és nagyon ijedt hangon súgta Miklós gróf fülébe: —* Téged keresnek ... A pesti rendőrség ... Miklós gróf azonnal lement a kordé lépcsőjén és kilépett a csillagos éjszakába. Két hatalmas termetű férfi ugrott melléje és jobbról-balról megfogták a vállát. — Kósza Pityu, cirkuszi bohóc, önt letartóztatjuk!... Mindenekelőtt azonban mondja meg, hol van és hová rejtette el Koltaváry Júlia grófkisasszonyt, akit elrabolt az édesanyja palotájából?!... Miklós gróf elfojtott ingerültségű hangon kérdezte: — Mit akarnak az urak az én leányomtól?!... Vegyék tudomásul, hogy én Koltaváry Miklós gróf vagyok és Júlia az én gyermekem! ... A két férfi gúnyosan kacagott. -! Fickó, még most is hazudni merészelsz? I.és Miklós gróf agyát elöntötte a vér, felemelte az öklét, hogy elégtételt vegyen a sértésért, de néhány lépés távolságban, r. hold fényében megpillantotta Melinda grófnét, aki lassan jön feléjük. — Melinda ... hát te is itt vagy?!... „ A grófné azonban nem felelt, hanem a két rendőrtisztnek mondta: — Uraim, ne törődjenek ezzel a bolonddal! ... Nem ragaszkodom a letartóztatásához ... Az egyik úr vigyázzon addig reá, amíg én a másik úrral megkeresem szerencsétlen leányomat... Aztán az egyik rendőrtiszt kíséretében, a világos ablakú kordé felé vette útját. A másik rendőrtiszt addig Miklós gróf kezére tette a bilincseket. Melinda méltóságteljesen felment a lépcsőn, megállt a kordé ajtajában és szinte zsarnoki hangon szólt be: — Júlia, kövesse... Én, az édesanyád parancsolom neked, hogy azonnal hagyd el ezt a helyet és gyere vissza velem a Koltaváry palotába! ... — Nem megyek! — tört ki szinte sikoltva a felelet Júlia torkán. — Édesapámmal akarok maradni!... A rendőrtiszt is felszólította, hogy kövesse édesanyját. Júlia érezte, hogy más menekülés nincs mint a futás. Anyja és a rendőrtiszt között kiszaladt a kordéból. Azt remélte szegényke hogy valahol ráakad az édesapjára, aki megmenti őt kétségbeejtő helyzetéből. De a rendőrtiszt utána iramodott és hamar utólérte. Amikor elkapta Júliát, a kisleány izgatottsága már olyan nagyfokú volt hogy ájultan hullott a férfi karjai közé. — Gyerünk az autóba és indulunk haza! — parancsolta Melinda grófné. Aztán rámutatott Miklós grófra: — Ezt a szegény bolondot pedig hagyjál futni!... — Júlia, ne félj! Visszahozlak én! — kiáltotta Miklós gróf, de Júlia ezt már nemhallotta. . A másik rendőrtiszt levette Miklós gróf kezéről a bilincset és ő is Melinda utál ment. Miklós gróf halálsápadtan vánszorgott fel a kordéba. — Gondolhattam volna, hogy nem a te leányod, — ezekkel a szavakkal fogadta az igazgató úr. — Egy közönséges cirkuszé bohócnak nem lehet ilyen finom úrikisaszszony leánya!... Nagyon csengett Miklós gróf hangja, amikor mondta: — Júlia az én leányom!... Esküszöm!.. Egyelőre azonban többet nem mondhatok!... Ciril, a trapézművész, odament Mikló grófhoz és szent meggyőződéssel a hangja van így szólt: — Gárdakapitány úr, én hiszek önnek!... Miklós gróf hálásan nézett a trapézművész szemébe... János kis szünetet tartott, aztán így folytatta: — így azonban soha nem érek a történés végére... Engedjétek, hogy a továbbiakat rövidre fogjam és csak távirati stílusban meséljem el... — Kár volna, — szólt hirtelen, de őszinte hangon Eszterághy Márta. János hálásan mosolyogva köszönte meg ezt a mondatot. — De mégse tehetek másként, — szólt aztán. — Igen, ez a trapézművész, aki hit! Miklós gróf szavainak, ugyanúgy, mint ő, egy szörnyű tragédia áldozata volt ... És ugyanúgy nem az volt, akinek mondta magát, mint ahogy Koltaváry Miklós gróf sem orosz gárdakapitány, ahogy az Eszkamillóvándorcirkusz plakátjai hirdették ... — De hát akkor ki volt? — kérdezte kíváncsian Dallos Györgyike. — Ez a szőke, finom arcú trapézművész — felelte János — a valóságban nem volt más, mint Ciril Nikoláj nagyherceg, akinek édesapját meggyilkolták a vörösök... Akinek el kellett menekülnie a nagyhercegi palotából, sőt egész Oroszország területéről.. És aki megesküdött, hogy megkeresi édesapja orgyilkosát, hogy bosszút állhasson rajta!... — És megtalálta?! — kérdezte mohón Áldássy Tibor. János mosolygott. — Várj, mindent meg fogsz tudni... Most azonbani írrég nem tartunk ott... Miklós gróf és a trapézművész faluról-falura vándorol a cirkusszal és egyre jobban összebarátkoznak ... Egyik sem ismeri a másik valódi személyét... A trapézművész már tudja, hogy a cirkusz népszerű énekese tulajdonképpen Koltaváry Miklós gróf, de Miklós grófnak sejtelme sincs arról, hogy a fiatalember nem más, mint Ciril Nikoláj nagyherceg ... De még más valami is történik ... A két fiatal, az ő leánya és a trapézművész szívében bimbózni kezd a tiszta szerelem ... Aztán egy súlyos baleset a cirkuszban és a trapézművész, aki nem tudja, hogy életben marad-e, fölfedi valódi személyét, megvallja Miklós grófnak élete nagy titkát és szent fogadalmát... János az órára nézett. — De már későre jár.. Talán holnap folytatom ... Most aztán különös dolog történt. Bor Bálint, a komoly, szemüveges fiatalember, aki eddig némán hallgatott, hirtelen megszólalt: — Nem így, János!... Aki á-t mondott, annak b-t is kell mondania!... — Hogy érted ezt, Bálint? — kérdezte János. — Egyszerűen úgy, hogy nem lehet a hallgatóságot felizgatni, aztán cserbenhagyni! ... Ebbe nem egyezünk bele!... Én olse tudtam semmit a te szibériai vándo(17)rodról és bevallom, hogy nem is érdekelt különösképpen a személye... De amit most hallottam tőled Koltaváry Miklós grófról... amit eddig meséltél az életéből... megkövetelem, hogy folytassad!... Ha a többieket nem érdekli a dolog, hát akkor el fogod mondani nekem!... Ennyit igazán kérhetek tőled!... — Én is kérem, János, — szólt halkan Eszterághy Márta. — Én is, — tette hozzá a másik köttő. János szeretettel nézett reájuk. Egészen más emberek ültek az asztal körül, mint amikor belépett a kávéházba. Ezek már nem gúnyos, fölényes arcok, amikről le lehet olvasni, hogy nem érdeklődnek más ember élete és sorsa iránt. Ezek a szemek, melegen csillognak, mert a részvét és szeretet tüze gyűlt ki bennük. Ezek a hangok már bársonyosak és simogatóak, mintha még ily módon is éreztetni akarnák, hogy együtt remegnek és fáznak egy eddig teljesen idegen élet tragédiájával, amiből azonban most már kiérezték a testvér fájdalmát. — Legyen úgy, ahogy ti akarjátok, — mondta János. — Azt azonban engedjétek meg, hogy a továbbiakat már csak röviden, kivonatosan meséljem el nektek... Azok négyen még közelebb hajoltak hozzá... Szombaton következik: A szibériai vándorból Koltaváry Miklós gróf lesz SPORTÚJSÁG Különös fejlemények a Hircsák-ügyben A Kis Újság elsőnek foglalkozott a meggondolatlan cselekedeteiről híres Hircsák Istvánnak, Európa legjobb jéghokki kapusának ügyével. Híresük közel két hete az NSC futballcsapatában játszott és ebben a minőségében a mérkőzés vezető bíráját nyomdafestéket el nem tűrő szidalmakkal illette. Ezért a BLASz fegyelmi bizottsága másfélévi eltiltással sújtotta. Cikkünkben megemlítettük, hogy az igazi sportfelfogás értelmében Hircsek eltiltását a gyep- és jéghokki szövetségben is érvényesíteni fogják. Ezen állításunkkal a sportsajtó is foglalkozott és nyilatkozatot hozott a BLASz főtitkárának, Lénárt Ernőnek szájából, amely szerint a BLASz csak a saját hatáskörében érvényesíti a büntetést és nem törődik azzal, hogy társszövetségei mit csinálnak. Híresük nyugodtan védte vasárnap a magyar gyephokki válogatott kapuját Ausztria ellen. A gyephokki szövetségnek úgy látszik nincsenek ilyen tekintetben aggályai, pedig Hircsák náluk sem viselkedett a legkifogástalanabb mólon. Egyik hokkiszövetség sem akarja Hircsák eltiltását érvényesíteni magasabb sportérdek címén. Nem tartják szükségesnek, hogy egy olyan sportembert, aki egy nálánál idősebb és sokkal különb úriembert sportolás közben súlyosan megsért, ne engedjenek a pályára lépni. Nem is csoda, hiszen a korcsolyázó szövetség azt is eltűri, hogy Hircsák sötétkék trikóján élénkvörös színekkel viselje saját — és nem az egylet — nevét. A magéról megfeledkezett Hircsák tehát nyugodtan fog kimenni a februári téli olimpiára is, ha csak a legfelsőbb sporthatóság bele nem avatkozik és az ő nevét végleg ki nem törli a magyall, sportolók névsorából. A játékos eltiltását már csak azért is érvényesíteni kell, mert van egy szabály, amely kimondja, hogy aki egyik sportágban hivatásos, az a másikban nem lehet amatőr. Aki az egyik sportágban sportszerűtlen, az lehet jó fiú a másikban? Atlétavezetők, figyelem! Különös, kusza írás érkezett szerkesztőségünkbe. Cseresnyés Sándor zirci asztalossegér küldite hozzánk a levelet, amelyben a saját nagy sportteljesítményeire hívja fel a figyelmet. Leírja, hogy azelőtt futballozott, de öt héttel ezelőtt látott egy atlétikai versenyt és ekkor kedvet kapott a futáshoz. Erős tréningbe fogott és csakhamar nagyszerű eredményeket is ért el. Eredményei — amennyiben igazak — valóban szenzációsak. A levél szerint száz méterre 11 2, 400-ra 51, 800-ra 2:57, 1500 4 perc, 5000-re pedig 15:09 időt ért el. Ezek az eredmények kissé hihetetlenek, de mivel elhallgatásuk egy magyar sporttehetség esetleges elvesztését jelentené, helyt adunk nekik. Cseresnyés levelében arra kért bennünket, hogy vigyük keresztül az ő kipróbálását akármelyik gyesületben. E hó 25-én jön fel Budapestre és leglátogat bennünket a szerkesztőségben. Németh János, a magyar válogatott vizipólócsapat gólrekordere, aki Újpesten kórházi gondnok, szombaton délután tartja esküvőjét Papp Mimi úrleánnyal. i SPORTMEPE& Csehet, a Hungária válogatott játékosát, akit a bíró az elmúlt évben a közönség megsértéséért kiállított, a fegyelmi negyven pengő pénzbüntetéssel sújtotta. Tíz pengős büntetést és kétheti eltiltást kapott durvaság miatt Nemesi, a Törekvés játékosa. A Salgótarjáni BTC leigazolta Krascsenicset, a kiváló szombathelyi játékost. Beleznay László dr. a magyar vizipólócsapat kapitánya a csapat tuniszi vendégszerepléséért a „Nichan-Aftikhar“-rend parancsnoki keresztjét kapta. Gilk Ferenc visszaérkezett stuttgarti versenyéről és elmondotta, hogy száz méteren azért szenvedett vereséget Fischertől, mert rosszul indult és az utolsó métereken eltaktikázta a versenyt. Primo Carnera, az olaszok hatalmas testalkatú ökölvívója november elsején Newyorkban a német Walter Neusel ellen vív mérkőzést.