Kis Ujság, 1935. október (48. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-01 / 223. szám
4 Szemet-szemért Nem tartanék ildomosnak, de megoktatnak nem, hogy amikor a budapesti képviselők egy részének a bíróság megsemmisítette a mandátumét, mi is idézzük ama bizonyos német molnármester örök szállóigévé lett megállapítását a bírókról, akik még vannak. Mindig tudunk, soha egy percig kétségbe nem vontuk, hogy minden politikai rendszerváltozáson, forradalmakon és ellenforradalmon túl is felül van a magyar bíróság. Az akataiért e helyen foglalkozunk a közigazgatási bíróság ítéletével, nem az, hogy megerősítsük hitünket bíróink igazmondásában, hanem a mai ítélet egyik ragyogó része. A képviselők, akiket megfosztottak a dísztől, amelynek fényét a szabályszerűtlen választás amúgy is igen elhomályosította, lehet, hogy nem is bűnösök a törvénysértések elkövetésében. Természetes, hogy a törvények megszegése mégis az ő mandátumuk elvesztét okozza. Eddig ez így rendben is volt, de nem láttuk, hogyan bűnhődnek a törvénysértők? A magyar bíróságok ma, főképpen ezekre sújtottak le. Polgárok, akikre rábízták azt, hogy polgártársaik akaratmegnyilvánítása felett hűséggel őrködjenek, nem sáfárkodtak igazán ezzel a bizalommal. A mai ítélet legkimagaslóbb része nem a mandátum megsemmisítés, hanem az, amely a megbélyegzett választás elnökére és két bizottsági tagjára sújt le. Azokat, akiket előbb polgáraik fölé emeltek, most, hogy e bizalomra érdemtelennek bizonyultak, egy időre megfosztották szavazati joguktól. Amit ők tettek a törvény ellenére polgártársaikkal — ezt kapták vissza a törvény dicsőségére — bíróiktól. Újból a tizenkilenc Pár nappal ezelőtt, amikor Olaszország a népszövetségi alapokmány 19. §-ának alkalmazását ajánlotta Abesszíniával szemben, igen szerényen megmondottuk, hogy e pontot alkalmazzák velünk szemben is. Ez az egyetlen, amely lehetővé teszi a békeszerződések megegyezésen alapuló revízióját. E halk megjegyzésre vad rikácsolással felelt a cseh sajtó. Nem is követelt enyhébb megtorlást, mint egész Magyarország teljes felosztását. A cseh rémlátás szült már ilyen víziókat, nem is volna érdemes róluk szólni. A francia külügyi hivatal azonban, bár csak magánbeszélgetés során, érthetőnek mondotta a cseh sajtó vészkiáltásait, mert mi a 19. §-ra hivatkoztunk. Lehet, a „győzők"* úgy képzelik, hogy a népszövetségi alapokmányra csak nekik van joguk hivatkozni. Ajánljuk azonban a cseh sajtó szíves ügyelmébe azt a válaszjegyzéket, amelyet Anglia intézett Franciaországhoz, főképpen a jegyzék egy mondatát: .. az alapokmány maga elismeri, hogy a világ nem megmerevedett valami.. •** Kíváncsian várjuk, hogy a cseh vezérkar lapja követeli-e ezek után Nagybritannia teljes feloszlását is? a s Kincsek Az eseményeknek mindig több arcuk van. Sok mindent lehet ezekről leolvasni, különösen, ha az érdekesebbik felükön kezdjük is olvasást. A kecskeméti zálogházi rablás, mint bűnügyi esemény is izgatja a képzeletet, de a detektívregényeket olyan gyakran lepipáló élet már nagyobbakat is produkált. Hát betörőszerszámmal követik el ezeket, hot másféle, fájdalom, sokszor egészen törvényes eszközökkel. A feltaláló, aki kasszafúrásra indul, hogy így próbálja ki betörés elleni tanulmányát, szintén nem egészen új típus a bűnözők világában. Pár évvel ezelőtt egy orvos elhurcolt egy dúsgazdag kereskedőt egy lakatlan villába, hogy ott megzsarolja. Mikor elfogták, azzal védekezett, hogy a megfélemlített ember lelkivilágát akarta tanulmányozni. Milliós rablásról olvasva, a szegény magyar polgár első érdeklődése nem is a bűnöst keresi, hanem azt kérdezi — Hol vannak ma még milliós kincsek? Válasz: a zálogházban. Marokszámra mérhető arany, zsebeket megtöltő briliánsok, egykor sokszáz polgári család apróbb-nagyobb kincsei ma milliós értékké egyesülve, csak a zálogházak páncélszekrényeiben találkoznak. A zálogház meg lehet elégedve. Üzleti forgalmával is, a rendőri nyomozással is. Most már csak egyet szeretnénk. Ha a sok apró kis ékszerből összerakott kuncs ismét egységeire bomolva, ott volna, ahonnét a betörők csak sokezer betörés árán vihetnék el a tulajdonosaiknál. KIS ÚJSÁG Kedd, 1935 október T 1 wtiaammimmacasz Egy napig milliomos volt a csodálatos feltalálás másnap fogoly lett a Fried Sándor betörése, lelkiismeretfurdalása, hat hetes házassága, találmányai és bandafőnöki terrorjai egy hihetetlen betörés hátterében Vasárnap reggel a főkapitányság központi ügyeletén jólöltözött férfi jelent meg. Egész testében remegett. Idegsokkos volt. — Fried Sándor vagyok — mondotta. ~ Az éjszaka több társammal kifosztottuk a kecskeméti zálogházat. Az én részemet, amely rámjutott, magammal hoztam. Tessék, átadom... A lelkiismeretfurdalás nem hagyott pihenni, ezért teszek feljelentést magam és a tettestársaim ellen ... Fried Sándor vászonzsákot tett a rendőrtiszt asztalára, amelyből mintegy tizenöt kilógram súlyú arany és platinaékszer szóródott ki. A drágaköves holmik vakítóan csillogó össze visszaságban hevertek a központi ügyelet vezetőjének asztalán. Nem hitték volna el a rendőrségen a kecskeméti betörés történetét, ha a sokezer pengő értéket képviselő drágaságok nem bizonyítják Fried Sándor szavahihetőségét. Néhány perc alatt kihallgatták az önként jelentkezett betörőt, akitől csak arra kértek felvilágosítást, hogy kik voltak a bűntársai, Fried vallott. Beismerő vallomása alapján indult meg a hajsza a kecskeméti zálogház betörőinek kézrekerítésére. A főkapitányság bűnügyi osztálya telefonon hívta fel a kecskeméti rendőrség vezetőjét, Jávor Pál rendőrtanácsost, akinek azt az utasítást adták, hogy azonnal tartóztassa le Rigó Lajost, a zálogház becsüsét. Tizenhatórás izgalmas hajsza után rendőrkézre kerültek a milliós zálogházi rablás tettesei és megkerültek azok az ékszerek is, amelyeknek a súlya 14 kiló volt. Heten vettek részt a betörésben. Barna Mihály szőnyegkereskedő, Fried Sándor B- listás hivatalnok, Kohner Ferenc műszerész, Valentin Mihály nemzetközi kasszafúró, a híres „kutyás Valentin", Ruzicska Gyula pékmester, az ismert professzionista birkózóbajnoki Rigó Lajos, a kecskeméti zálogház becsüse és Spornyák Gyula sofőr, aki a BJs 999. rendszámú autóval vitte le Kecskemétre a zálogház kifosztóit. Fried terrorizálta bűntársait Hétfőn délelőtt kezdték meg a főkapitányságon az elfogott betörők részletes kihallgatását. Hihetetlen izgalmak, megfejthetetlennek látszó események változatos sorozata követték egymást a rendőri jegyzőkönyvekben. A nyomozás első perceiben az volt a feltevés, hogy Valentin Mihály elgondolásai alapján és az ő irányításával követték el a milliós ékszerrablást. Ő volt az egyetlen, akit már évek óta ismertek a rendőrségen, a többiek valamennyien büntetlen előéletűek voltak. A kihallgatások folyamán azután bebizonyosodott, hogy Fried Sándor dolgozta ki, szinte mérnöki pontossággal az elkövetendő betörés minden részletét és keresetülvitelét. Fried Sándor a bűnügyi krónikában példátlan bátorsággal és elszántsággal hajszolta tettestársait a bűnbe. A gyenge testalkatú ember hihetetlen eréllyel kényszerítette bele a betörésre szövetkezett társaság tagjait a milliós rablásba. Ez a körülmény volt a legérdekesebb mozzanata a rendőri nyomozásnak, így vallottak az elfogottak valamennyien. Fried szinte szuggerálta a hálójába jutott embereket, akik közül néhányan ráeszmélve arra a felelősségre, amelyért a bűncselekmények miatt felelniök kell, vissza akartak lépni. Ezeket megfenyegette: Öt óráig készültünk — mondja Valentin Valentin Mihály minden mellékkörülményre kiterjedően mondotta el a kritikus órák történetét. Elmondotta, hogy szombaton este hét órakor érkeztek le Kecskemétre és öt órán keresztül dolgoztak, amíg a zálogház kirablásával elkészültek. — Az egyik körúti kávéházban keresett fel engem két hónappal ezelőtt Fried Sánddor, — mondotta Valentin, — aki régi ismerősöm volt. Egy esztendővel ezelőtt jött hozzám azzal, hogy kitűnő találmánya van, amelyet azonban nem tud tökéletesíteni, mert nincs meg az a 83 pengője, amely a találmány tökéletesítéséhez és szabadalmaztatásához szükséges. , Pénzem volt és — folytatta Valentin Mihály — én adok, ha kérnek. Nálam nincs értéke a pénznek és boldog vagyok, ha segíthetek valakin. Fried tudta, hogy nem útkaparással keresem a kenyeremet és többször is ellátogatott hozzám. Mindenkor pénzt kért és én adtam is, ha módomban állt. Azt mondotta mindenkor, hogy egyszer majd meghálálja nekem azt a sok jót, amit vele tettem. Fried elhozza ajatippetsi — Két hónappal ezelőtt ismét eljött hozzám. Azt gondoltam, hogy pénzre van szüksége. Tudom, hogy nagyon rossz kérni és én meg se vártam, amíg beszélni kezd, benyúltam a zsebembe, egy tízpengős bankjegyet vettem elő, hogy átadjam. „Nem pénzért jöttem, hanem tippet hoztam" — mondotta nekem. — Várjon mit?... — kérdeztem Fried Sándort. Erre ő elmondta, hogy a Kecskeméti zálogházban több, mint egymillió pengő értékű ékszer van felhalmozva. A Wertheim-szekrények, amelyekben elzárva tartják ezeket a holmikat, régi rendszerűek, könnyen felnyithatók. Hívott, hogy tartsak velük. — És hányan leszünk? ... —• érdeklődtem. Semmivel se törődjön. — válaszolta Fried, — már mindent előkészítettem. Benne van a becsüs is, ő is megkapja a részét. Huszonötezer pengőt ígértem neki, összeszedik a bűntársakat — Gyanúsnak találtam az előadottakat, — mondotta tovább Valentin, — mert valószínűtlennek látszott, hogy a zálogház becsüse belemenjen ilyen üzletbe. Fried azután részletesen ismertette előttem a terveit. Közölte, hogy egyik barátjával, akivel még a harctéren ismerkedett meg, Barna Mihály szőnyegkereskedővel len járt Kecskeméten, ami szoros barátságot kötött Rigó Lajos becsüset. A zálogház alkalmazottja, Fried állítása szerint, igen rossz anyagi viszonyok között élt. Férjhezadandó lányai voltak, de a fizetése még annyit sem tett ki, amennyiből polgári életmódot folytathattak volna. Fried azt is elárulta, hogy a becsüstől megkapta a zálogház ajtajainak kulcslenyomatát és így minden elő van készítve a betörésre. Hittem neki. Megállapítottam, hogy azok, akikkel le kellene mennem Kecskemétre, valamennyien büntetlen előéletűek, tehát attól sem kell félnem, hogy a rendőrség valamiképen megtalálna bennünket. ígéretet tettem, hogy autóról majd én gondoskodom. Ennek a kötelezettségemnek eleget is tettem. Izgalmas éjszaka a zálogházban Valentin Mihály elbeszélése most érkezett a legizgalmasabb részletéhez. A Budapestről való indulástól kezdve a betörésen keresztül az osztozkodásig mondotta el a történteket. — A Szondy-utca és Aréna-tíz sarkán várakozott rám a BE 999. rendszámú autó, — folytatta —, amelynek Spornyák Gyula volt a sofőrje. Este hét órakor érkeztünk Kecskemétre. A Berét váz-szálló előtt állt meg a gépkocsi. Sötét volt. Ekkor láttunk munkához. — Az álkulccsal, amelyet már hetekkel ezelőtt készítettünk el, minden akadály nélkül sikerült bejutnunk a zálogház helyiségeibe. Munka közben lepett meg bennünket Rigó Lajos, a becsüs. — Ne nyúljanak semmihez, mert rendőrt hívok... — fogadott bennünket a zálogház becsüse. Azt sem tudtam, — folytatta Valentin —, hogy tulajdonképen mi történt. Hisz Fried azt a kijelentést tette, hogy a becsüs a mi emberünk. Abbahagytam a munkát. Fried Sándor félrevonta Rigó Lajost és beszélni kezdett vele. Talán tíz percig tartott a tárgyalásuk, amikor azután Rigó láthatóan megnyugodva eltávozott, mi pedig tovább nyugodtan, zavartalanul dolgozhattunk. — Amikor elkészültünk a zálogház kifosztásával, megkérdeztem Friedet, hogy mit beszélt a becsüssel? — Huszonötezer pengőt ígértem neki... — felelte. — És honnan akarja elővenni ezt az öszszeget? — Arra ne legyen gondja, — válaszolta Fried. — Nekem sincs rá... Mert mi történik, ha nem kapja meg? — kérdezte gúnyosan. — Talán feljelent majd a rendőrségen? ... — Felháborodtam ezen a lelketlenségén, mert most már láttam, hogy kivel van dolgom. Éreztem, hogy rajta fogok veszíteni ezen a betörésen, mert ilyen alakokkal álltam össze, mint ez a csirkefogó volt. — Nem is beszéltem tovább Fried Sándorral. Egész úton egyetlen szót sem vál tottunk. Azon gondolkodtam, hogy honnan kerítsek elő pénzt, amit eljuttathatok Rigának. Pohnerban bíztam. Őt én vittem magammal erre a kirándulásra. Meg is mondtam neki, hogy ne törődjön semmivel, ne beszéljen senkivel, én még a vasárnap folyamán megszerzem azt a pénzt, amit Fried ígért Rigó Lajosnak és ő azt vigye le Kecskemétre. A „jószándékú" Valentin, mint a többiek, valamennyien, már ülnek a rendőrség fogdájában. Ott gondolkozhatnak a sikerült betörés különös befejezésén. Mit mondanak a Tisza Kálmán-téri bérház lakói Barna barátjáról Barna Mihály és Fried Sándor egy esztendő óta elvárhatatlan barátok voltak. Ugyanis Friednek különféle találmányai voltak és azokra felhívta Barna figyelmét, aki elhatározta, hogy finanszírozza a B- listás Fried Sándort, mert abban bízott, hogy egyszer csak rájuk mosolyog a szerencse és sikerül valamelyik találmányt jópénzért eladni. Barna Mihály ott hagyta Kecskeméten a feleségét és két kis gyermekét, felöltözött a fővárosba s a Tisza Kálmán-tér egyik földszinti lakásában helyezkedett el, ahol az unokanővérénél lakott és megosztotta annak hátbérgondjait. A Kis Újság munkatársa kint járt a Tisza Kálmán-tér 2. számú nagy bérkaszárnyában, ahol a rengeteg lakó — érthetően — az események hatása alatt áll. — Barna Mihály szerényen viselkedett, — mondja a házfelügyelő, — senki nem tételezett fel róla semmi rosszat. Sűrűn járt hozzá a barátja, Fried Sándor és rendesen csak bekiáltott érte az ablakon, majd együtt eltávoztak. Látnivaló volt, hogy Barna teljesen a rossz arcú és erőszakos Fried hatása alatt áll, akinek odaadta fölösleges pénzét, vagy ha éhes volt, a kisasszony — Barna unokahúga —, főzött nekik ebédet vagy vacsorát. Majd elmondották a lakók, hogy a múlt héten nagy zajjal érkezett Fried. Messziről lobogtatta a hivatalos lapot, amelyben benne volt, hogy szabadalmazták az „örökös légyfogó“-ját . El is magyarázta — mondják — a furcsa ember, — akin látszott, hogy vagy feltaláló, vagy őrült, — hogy mi az örökös légyfogó. Előadásából az derült ki, hogy hasonlít a szokásos enyves és gyufaskatulyás légyfogóhoz, azzal a különbséggel, hogy ha a skatulyában kiszáradt az enyvező anyag, abba újat töltöttek és valamilyen elmés módszerrel végig húzták a papírszalagot és így soha nem kellett a légyfogót kicserélni. Mi a házban kinevettük a találmányt, de Barna komolyan vette és védte az ön kedves Sándor barátját, aki zseni". Sőt, megmutatta a hivatalos lap másik számát, melyben az állt, hogy Friednek egy eredeti villanyzárát szintén szabadalmazta az illetékes hivatal. — Barna egyébként elmondotta a múlt héten, beszélik a házban, hogy úgy Fried Sándor, mint ő is, minden reményét arra a találmányra alapítja, amelyet villanypótló lámpa néven szabadalmaztak volna. Villanyáram nélkül tervezte meg ezt Fried és azt hitte, hogy több százezer példányt el tud majd helyezni a vidéki városokban és községekben. Erre áldozott Barna Mihály, valamint régi kecskeméti barátja, Rigó Lajos becsül is évek óta sokszáz pengőt. Érdekes, hogy Fried mindenkit megszédített fantasztikus találmányával. Nem régen nősült másodszor. Fiatal felesége is hitt abban, hogy férje nemsokára milliomos lesz. Fried valósággal rákényszerítette cinkostársait a kecskeméti rablásra, éppen ezért döbiantek meg akkor, amikor megtudták, hogy vezérük lett árulójuk.