Kis Ujság, 1936. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-14 / 10. szám

' Kedd. 1936 Január 14 kis ujsAo Egy magyar mű­* meghalt Nóta... irta Lévai Jenő Vasárnap temettek Bécsben egy vá­­ratlanul elhunyt magyar mérnököt. Más címet sohasem viselt. Vezére volt a leg­nagyobb osztrák villamostársaságnak, a háború u­táni osztrák energia­gazdálko­dás egyik legfontosabb tényezője, de megmaradt haláláig annak, amit a leg­többre tartott: mérnök volt. Mérnök volt és magyar volt. Bécs és Ausztria villamos-energiáinak egyik legfőbb ve­zetőjéről ma, — amikor talán utoljára írunk róla az életben —, el kell mon­dani néhány olyan apróságot, amelyet meg nem örökíteni háládatlanság és mulasztás volna. Ernst Rezső a budapesti József ki­rályi műegyetemen szerezte mérnöki diplomáját és már a háború előtt Bécs­ben, az akkor világhírű A. E. G. mérnök­vezetője volt. Úgy látszott, hogy kar­rierje megtorpant, amikor a világháború miatt munkáját félbe kellett szakítania. Lehetett volna arról is szó, hogy a há­ború kitörésénél mint „nélkülözhetet­len“ munkaerőt visszatartsák. Ernst Rezső a népfelkelő korosztályhoz tar­tozó tartalékos honvédhadnagy azonban haladéktalanul jelentkezett és munkás­osztagaival Przemysl várába vonult be. Az ott történt erődítési munkálatok egyik vezetője lett. A vár bukásával ve­lünk együtt ő is orosz hadifogságba ke­rült. Szibéria kellős közepén, a kraszno­­jarszki hadifogoly-táborban a szociális intézmények egész sorát hívta életre Ezren és ezren emlékezünk ma is vissza a volt osztrák-magyar monarchia szét­szóródott egykori katonái közül arra az áldásos tevékenységre, amelyet ott Ernst Rezső kifejtett. Az ő eszméje volt az önkéntesek, a tanítók és az intelligens póttartalékosok felkarolása és támoga­tása. Az így szervezett tiszti akciónknak éveken át vezetője és életbentartója volt. Ernst Rudolf, az ember így segített a testieken, Ernst Rudolf, a mérnök vi­szont igyekezett a szellemi nyomort is megszüntetni. Szabadegyetem-félét szer­vezett, fáradthatatlan buzgalommal ren­dezte az előadások sorát, műszaki és kereskedelmi kurzusokat tartott, hatal­mas könyvtárat gyűjtött egybe. Egy svéd vöröskeresztes kórházvonat­tal 1921-ben került végre haza és fog­lalta el újra pozícióját Bécsben, ahol egy kis hadifogoly-múzeumot is létesített Az utolsó évtizedben gyakran lehetett Budapesten, Szegeden és Miskolcon ta­lálkozni vele. A legszívesebben azonban abban a mérnöki irodában tartózkodott, ahol az időben a mai magyar iparügyi miniszter Bornemisza Géza dolgozott. Az A. E. G. időközben különböző tranz­­akciók révén az Oest. Industrie Credit 4- 6. energia­ osztályává alakult át, amely a Salgótarjáni Kőszénbányával és a Központi Gáz- és Villamossági rt.-al szoros kapcsolatban egy csomó magyar és jugoszláv gázgyár és villanytelep fö­lött rendelkezett. Magyarország elektri­­fikálásának nagy problémáiról ez­­időben sokszor hallottuk ezt a két lelkes szakembert: Bornemiszát és Ernstet vi­tatkozni és tárgyalni. Legutoljára ak­kor, amikor a mai magyar iparü­gyi mi­niszter a bánhidai Talbot-Controlle ügyeivel foglalkozott és osztrák részről a Hegyeshalom—Wien-i vasútvonal vil­­la­osítását sürgette. Ebben az ügyben K.Vasi magyar kollégája másképpen látta a helyzetet­, s magyarázatai meglehető­sen lesújtóan ilyképpen hangzottak: — Ausztria, — nézetem szerint —, sohasem fogja ezt a vonalat villanyo­­sítani úgy, hogy a bánhidai Talbot- Centrale erre a célra áramot adhas­son. A vasutak elektrifikálása ilyen formában véleményünk szerint elhi­bázott, csak ott van jelentősége, mint például Stájerországban, ahol rend­kívül ollcsó vízierők, természetes víz­esések kihasználásával a villanyáram termelése feltűnően olcsón elvégez­hető . •. E beszélgetés elhangzása óta jóné­­hány év teltett el. Bornemisza Géza mér­nökből Magyarország kereskedelemügyi miniszter lett, a MÁV legfőbb vezére. Az első üdvözlők sorában ott volt Ernst Rezső: — Boldog vagyok, hogy a magyar vasutak élére végre mérnök-szakem­ber kerül. Most kezdődik Magyaror­szágon az a korszak, amikor úgy lát­szik a műszaki tudást megbecsülik. Most fogok csak igazán harcolni, hogy segítsek én is az új miniszter­nek, előttem ismert nagy terveinek megvalósításában. Egy év múlott el. Bornemisza Géza már nem kereskedelemügyi miniszter, már nincs a MÁV élén. Hol vannak nagy vasúti tervei és azok megvalósí­tása? Ernst Rezső pedig halott, vasár­nap volt a temetése ... Magyar barátai és bajtársai, ezren és ezren csak e sorokból értesülnek majd arról, hogy ha bajtársuk, jó barátjuk, sokszor támogatójuk, gyakran gyámolí­­tójuk megszűnt élni... Egy magyar mérnök Bécsben örök nyugalomra tért... A A budapesti sütőipartestület Hársfa­ utcai székháza hétfőn délután és este olyan volt, mint a megbolygatott hangyafészek. Egyesek szerették volna a kenyér árát 4 fillérrel föl­emelni, mások megriadtak attól, mit szól a közönség? Sokan azt indítványozták,­­hogy jelentsék be budapesti és pestkörnyéki pékek a fizetésképtelenségüket. — Legalább háromszázan úgysem tudunk már fizetni — érveltek —, mert sorra tönkretett bennünket a sütőipar­­testület elnöksége által védelmezett pékkartel. — Ha bejelentjük a fizetésképtelenségün­ket, akkor elhiszi a nagyközönség, az adó­hivatal és minden hivatalos szerv is, hogy a kenyéren mindenki kereshetett a legutóbbi esztendőkben, kivéve a közép- és kispékeket. Kézről kézre adták azt a legújabb röpira­­tot, amit Patsay István és Lőrinc­ István ismert budapesti sütőüzem tulajdonosok ad­tak ki s am­elyben társaik nevében Ruzicska Edének, az ipartestület elnökének és egész vezérkarának azonnali lemondását követelik . Ila Ruzicskáék távoznak, akkor órá­kon belül megszüntettük az évek óta fennálló és nagymértékben erkölcstelen pékkartelt, azaz az úgynevezett „Egyez­mény “-t — érveltek. Ugyanezt követelték a közép- és kispékek százai, kivéve a nagy kenyérgyárakat és az­ adóktól függv­mnyes külvárosi és egyes pest­­környéki pékeket. Hogy ez a kartel miként engedi egyes pékeek garázdálkodását, arra nézve a követ­kezőket mondották el a Kis Újság munka­társának:­­ Az Egyezmény előírja, hogy a kartel tag­ai milyen kenyeret mennyiért árusíthat­nak kicsinyben vagy nagyban. Ha valaki olcsóbb árakat próbál kérni, azt választott bíróság elé viszik ennek elnöke maga a kar­­telnek és a síiteion kerületnek ’s elnöke. Ruzicska Ede és a bíróság az Egyezmény alapján szigorú pénzbírságra ítélheti az ille­tőt. Ugyanakkor azonban közel száz olyan pékinester van, akit nem mer a választott bíróság felelős­ségre vonni és akik saját tetszésük sze­rint változtatják a kenyér és péksüte­mény árait.­­ A nagy kenyérgyárak vezetői a mar­kukba nevetnek, mikor a közép- és kispékek veszekszenek, mert tetszésük szerint ural­kodhatnak, főleg a malmok segítségével, a piacon. .A pékkartel ellen az a legfőbb­ vád, hogy amióta fennáll, százezreket szedett be, sok­szor erőszakos módszerekkel a sütőüzemek­től, ugyanakkor azonban nem biztosította a közép- és kispékek tisztességes polgári hasz­nát. Erre vonatkozólag az ülésen érdekes adatokat sorolt elő Lőrincz István. — 1993-ban, azaz az Egyezmény életbe­léptetése napján — kezdte — négy zsák liszt ára 91 pengő 42 fillér volt. Ugyanaz a tiszt ma 117 pengő 30 fillérbe kerül. Vagy 240 kilogramm fa a kartel kezdetekor 7 pengő 20 fillérért volt megszerezhető. Ma azért 8 pengő 1a 4 fillért kell fizetnünk. 60 kiló krumpli 4 pengő 80-ba­n.­érült, ma fölment az ára 8 pengő 40 filérra. Két kiló vasat 33-ban 4 pengő 40-ért vettünk, ma kell érte fizetnünk 5 pengő 60-at. Számítsuk még a szintén szükséges egy kiló Diamalt, melynek ára 90 fillérről 127 fillérre drágult Összehasonlítva az említett és múlhatatlanul szükséges anyagok árát, látjuk, hogy a kis tételnél összesen 32 pengő 49 fillér külön­bözet állt elő — a kis sütőműhelyek hátrá­nyára. Ez abból a szempontból fontos — magyarázta —, mert hatósági ellenőrzés mellett állapították meg a kartel létrehozása napján, hogy az akkori árak mellett a kenyér- és süteményárak éppen hogy minimális hasznot biztosítanak. A valóságban azonban erről szó sem lehetett, mert az esetleges hasznot is elvette a kartell Mit szóljanak a sütőmesterek most, amikor a lisztnek, fának, krumplinak, vajnak és a többi segédanyagnak árszintjét sokkal föl­jebb tornázták a különböző kartelek. Érdekes, hogy a nagyobb sütőmestere­ket tőzsdei manőverekbe hajszolták bele az események. Azt hiszik, hogy csak ezen az úton keresnek meg annyit, hogy a legközelebbi hónapok alatt tönkre ne menjenek. Egyik sütőmester bemutatta munkatársunknak 350 zsák liszt­kötését, amit ilyen ár mellett kapott meg. januári, februári vagy márciusi szállításra: 0, 33 25 pengő, 4-es 31.75 pengő. És ennek az „olcsó" lisztnek még örül is, mert a kisebb pékek jóval drágábban jutnak hozzá. — Egyetlen élelmezési cikknél sem tör­ténik több kartel visszaélés, mint a kenyérnél — fakadt ki a gyűlésen egyik budai pék­mester. — Hiszen az ország lakosságának mindennapi főétele a kenyér. Azonban nem a pékeké a haszon, hanem a gőzmalmok, az élesztőgyárak és a tüzifakartel keresik meg a sokmillió pengőre rágó rendkívüli hasz­not. A kenyér az egyetlen cikk, melynél semmiféle kartelalakulatot egyetlen napig sem volna szabad megtűrni. A hétfői sütőm­esteri nagygyűlésnek volt egy látható eredménye: hatályon kívül he­lyezték a saját kartell­üket és mától kezdve jön a szabad verseny. A budapesti sütőipartestület kettészakadá­sát ezúttal csak úgy sikerült a vezetőknek el­kerülni, hogy az időszerű kérdéseket az el­nökség saját hatáskörébe utalta és a napok­ban rendkívüli közgyűlésre mozgósítja a ta­gokat. Ez a pékek százainak nem tetszik mert azt mondják, hogy ..régi taktika szerint nem a sütőiparosok szavaznak, hanem a kemencék" ... Egyébként a kenyér drágítása körül is hasonló történt hétfőn: az egyik kenyérgyár bejelentette, hogy 2 fillérrel emeli kedd reggeltől kezdve a kenyér árát és a l­egtöbb sütőüzemnek a kenyér árát és a legtöbb sütőüzemnek igazodnia... A Kis­ Újság munkatársa ezek után kérdést intézett a Községi Kenyérgyár igazgatóságá­hoz és a következő felvilágosítást kapta: — Mi nem emeljük a kenyér árát, azaz úgy a rozs, mint a barna, félbarna, fehér kenyér ára kedden is változatlan marad. Ami a sütőüzemek áremelését illeti, erre vonatkozó­lag a helyzet az, hogy a liszt a múlt év szeptembere óta horribilis módon drágult. T­ula­jdonképen a komolyabb sütőüzemek még az akkori árdrágulás előtt szerezték be a nagyobb mennyiségű lisztet, amely azonban az új év küszöbén elfogyott.­­ Most megijedtek, mi lesz a drága liszt folytán és ezért törekszenek áremelésre. Egyébként a községi kenyér árának válto­zatlanul hagyása útját vágja minden nagyobb árváltozásnak. Arra a kérdésünkre, hogy a pékek kenye­rének minősége milyen arányban áll a liszt beszerzési árával és érnek-e el a sütőüzemek nagyobb hasznot, a válasz igen érdekes. — Ahány pék, annyi kenyér, — úgymond a Községi Kenyérgyár igazgatósága, — A leg­különbözőbb elnevezéssel bocsátották ki a speciális kenyeret, mint „házi", „családi", „harmincados", „olcsó kenyér" elnevezéssel. Ahány, annyi féle. Általában a közép- és kis­pékek alig kereshettek a legutóbbi időkben. 555m Megakadályozza a községi kenyér a kenyér­puccsot HÉT SZÁZALÉK OSZTALÉKOT FIZET A NEMZETI BANK A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa 1936 ja­nuár 13-án tartott ülésén Lenk Adolf vezér­­igazgatóhelyettes előterjesztése alapján jóvá­hagyta a bank mérlegét, valamint nyereség- és veszteségszámláját, amely szerint az 1935 évi tiszta jövedelem 2.880.317 pengő. A főtanács elhatározta, hogy az elért üzleti eredményből hét százalékos osztalék (részvényenként 8 pengő 11 fillért) kifizetését fogja a február 3-án tar­tandó közgyűlésen javaslatba hozni. Súlyos szerencsétlenséget okozott a köszörűkő Hétfőn délután Rákospalotán, a Kiss Ernő­ utca 37. számú házban levő Szarka­féle lakatosüzemben a köszörükő elkapta Ray Ernő 17 éves napszámos kezét. A sze­rencsétlen fiatalmbernek négy ujját tőből kiszakította a köszörükő. A rákospalotai mentők életveszélyes állapotban az uzsoki­­utcai kórházba szállították. 3 Becsodás mtse [­­ hm­­ /'%] MidégiMíő nem steff /wvzá ciíőfűt /se. Szemesíládé ttiégi* kitűnő a,tefvs&áx­é. % dg SoUlkét kül engedjék eltávozni az élők világából. Két nővére, Leopold Lajosné és Pongrácz Jánosné, valamint féltestvére, Balogh Brúnó, az Angol-Magyar Bank volt igazgatója gyá­szolják. Néhai Jacobi Viktor, a híres zene­szerző is fivére volt. Halála úgy a közgazdasági világban, mint az egész magyar közéletben őszinte részvétet keltett. ­ Jacobi Olivér halála A magyar közgazdasági élet egyik nagy­képességű és nagykoncepciójú tagja és egyik irányító egyénisége, Jacobi Olivér, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ügyvezető igaz­gatója és igazgatóságának tagja vasárnap késő este hosszas szenvedés után 60 éves ko­rában meghalt Jacobi egyike volt az ország legkitűnőbben képzelt jogászbankárainak, aki nemzetközi tárgyalások során sokszor tanú­­jelét adta egész kivételes tehetségének. Ügy­védi prakszist folytatott, majd Weiss Fülöp meghívására belépett a Pesti Magyar Keres­kedelmi Bankba. A háborúban hősiesen küz­dött és megkapta a harmadik osztályú ka­tonai érdemrendet és a Vaskorona-rendet. Jacobi Olivér életében szerény ember volt és erről a szerénységről tesz tanúbizonyságot a vé­grendlete is. Végső akarata az volt, hogy holttestét szállítsák Bécsbe és ott a kremató­riumban hamvasszák el. Azt is kérte, hogy mellőzzék a gyász minden külső jelét, a bank és hozzátar­­ozói ne tegyenek közzé a lapokba gyászjelentéseket és csendben, feltűnés­nél­ Milne Caleb Jones amerikai milliomos szülei több fenyegető levelet kaptak, ame­lyekben banditák pénzt kértek azzal, hogy különben elrabolják a fiút. A múlt héten egy országút mellett találták meg arra járók a fiatalembert, megkötözve és arcán több helyen megsebezve. Kiderült, hogy önmaga volt a „rabló", a támadás és emberrablás csak mese volt, hogy szüleitől ily módon csaljon ki pénzt. A leleményes milliomos-csemetét letartóz­tatták zsarolás és hatóságok félrevezetése miatt

Next