Kis Ujság, 1936. március (49. évfolyam, 51-75. szám)

1936-03-13 / 61. szám

JU Capone,a banditák királya SPORT I lépett és a III. ker. FC kötelezte magát, hogy azokat a mérkőzéseket, amelyeken ők a pályaválasztók, Erzsébete viszik. Természetesen a pesterzsébeti vezetők ra­gaszkodnak ahhoz, hogy az Újpest is ott sze­repeljen, a Phöbussal kötött megállapodás el­lenére. A jelenlegi helyzet szerint a Phöbus ragasz­kodik a már aláírt szerződéshez és azt köve­teli, hogy az Újpest-meccsét ott játssza. Tekintettel arra, hogy a mérkőzésig alig vala­mivel több, mint két hét áll rendelkezésre, az Hogy van a lába, Géza ? Ma, amikor a világot háborús gondok gyöt­rik, Londonban éjjel-nappal konferenciáznak a békeapostolok, akadnak még egyes jókedé­­lyű újságírók, akiknek egyéb gondjuk nincsen, mint azután érdeklődni, hogy Toldi Gézának, a magyar válogatott csapat egyik oszlopának lába miképpen van. A színes szaklap első olda­lán ugrik a címben jelzett kérdés az olvasó szemébe. Meg vagyunk győződve róla, hogy Toldi lába nem egy csekélység, de talán még­sem olyan fontos, hogy a napsütésben űzőbe kellett volna venni őt és ebből a célból ,,nyi­latkozatot" kérjenek tőle. Toldi lába vasárnapig egyáltalán nem fon­tos. Majd a németek ellen, amikor negyven­ezer néző fogja figyelni a híres csatár lábainak mozgását, akkor lesz majd égető kérdés, hogy miképpen van Géza lába. Addig nem... Kavarodás a III. ker.—Újpest mérkőzés körül Március 29-ére sorsolták ki a III. ker. FC- nek az Újpest elleni mérkőzését. Ezen a mécs­esen az óbudai csapat a pályaválasztó és már a szezon elején megállapodott a Phöbussal, hogy az Újpest elleni­­ mérkőzést a Berlini­utcában lejátszandó Phöbust Kispest meccs elé viszik. Közben többször fordult a sors kereke. Elő­ször az óbudaiak felajánlották az Újpestnek a mérkőzés megrendezését, mert rendkívül szo­rult helyzetben voltak. Újpest kihasználta előnyös helyzetét és kétszáz pengőt ígért a pályaválasztó jogért. Az óbudaiak vezetősége annyira megrémült, hogy a másik újpesti csapathoz szaladt, a Phőbushoz és azzal meg is állapodott. Lénye­gesen előnyösebb anyagi feltételeket szabott a Phöbus, de a mérkőzés a jelek szerint mégsem ott lesz, mert Óbuda és Pesterzsébet közben házasságra Rögtön jegyezze fel! A Kis Újság telefonszáma: 25-0-90 A Magyar Hétfő telefon­­száma hétköznap: 25-0-90, vasárnap 44-4-00 és 44-4-05 ügy minden valószínűség szerint az egyesbíró előtt fog eldőlni. Szabadstílus, vagy görög-római ? A már lekötött görög-római stílusú­­magyar és olasz nemzetek közötti mérkőzés keretében szabadstílusú mérkőzések is lesznek, mert a magyar szövetség a szabadstílusú olimpiai keretbe sorozottakat is foglalkoztatni akarja. Ezért átírtak az olasz szövetséghez, hogy küldjenek válogatott csapatukkal két­­három szabadstílusú birkózót is. Az olaszok eleget tettek a kérésnek és értesí­tették a szövetséget, hogy a pehely-, könny él­és nagyközépsúlyban hoznak ellenfeleket. A legjobb olaszoknak a közismerten jó magyar szabadstílusúakkal való találkozása erősen t a Kalandok és szerelmek pp. Amerika legfélelmetesebb gonosztevőinek világában éj Csikágó alvilágának rejtelmei egy magyar újságíró naplójában «« A vörös Ház borzalmai Az íróasztal előtt álló támlásszékből acél­­karok nyúltak elő, amelyeket az íróasztalon lévő villanygomb megnyomásával lehetett működésbe hozni. Olyan gyorsan ugrottak elő, hogy nem lehetett ellenük védekezni. Teljesen lefogták a székben ülőnek alsó karjait. Marán nagyot nevetett. — Ne ijedj meg, kicsikém. Ez csak át­meneti intézkedés olyanokkal szemben, aki­ket m­ég nem ismerünk jól. Ezzel elvette a leány kézitáskáját és ke­resgélni kezdett benne. — Ejnye, ejnye, kicsikém. Ilyen csinos gyöngyházzal kirakott pisztolyod van és töltve is van, lövésre készen, nahál ez iga­zán kedves. Egyelőre magamhoz veszem, ha nem haragszol érte. Marán megint nagyot nevetett és hátsó zsebébe dugta Evelin revolverét. Aztán to­vább kezdett keresgélni a retikülben. A táska tartalma azonban semmit sem árult el, Eve­lin valamennyi igazolványa Cecília Astor névre szólt. Marán maga­ se tudta, mit csináljon ezzel a leánnyal, aki kétségtelenül azért jött ide, hogy beleártsa magát az ő dolgaiba, de aki amellett veszedelmesen tetszett neki. Odakint a ház előtt autó állt meg. Két erős férfi emelt ki belőle egy harmadikat, a lábtöréses Weisst. Nem tudta megállni, hogy az elmúlt napok nagy eseményeinek hatása alatt maga is a vörös házba ne menjen. — Mi van az öreggel? — ez volt az első kérdése. — Egy kicsit már megdolgoztuk. Mindent aláírt, amit elébe tettünk. Mindenről le­mondott, a külföldi bankokban lévő vagyon­részeit is kiutalhatta nekünk. Ebben a pilla­natban a tiszteletreméltó Sam Ahrens olyan szegény, mint a templom egere. — Még így is sok, ami megmaradt neki. — Szóval úgy véled, hogy fölösleges to­vább élnie. — Úgy én. — Remélem, Morannak is ez a véleménye, aki különben e pillanatban igen csinos hölgy társaságában szórakozik. — Nincs ezekben a nehéz órákban egyéb gondjai — Ne haragudj rá, öregem, mert nem tudod, hogy ki az a leány. — Ki lenne? — Evelin, Ahrens leánya. Hymie Weiss megelégedetten bólintott erre a nem várt jó hírre. Be akarta magát vitetni abba a szobába, ahol Mórán tartóz­kodik a leánnyal, de az ajtó zárva volt. Odabent a kopogtatásra Mórán ismét megnyomott egy gombot, mire az acélkap­csok eleresztették a leányt. Evelin megsimo­gatta karjait, amelyeken a vaskígyó szorí­tása fájdalmas, vörös nyomokat hagyott, Mórán pedig kinyitotta az ajtót. Weisst nagy nehezen leültették. A bandita nagyokat nyögött, mert minden mozdulata fájdalommal járt. — Ki ez a leány? — kérdezte, mintha semmit se tudna. Most már csak hárman maradtak a szobában Evelinnel: Weiss, Mó­rán és Crucci. — Rosszul megy a kicsike sorsa és sze­retne belépni hozzánk, én pedig megbízom benne — folytatta Mórán a színészkedést —, Cecília Astor a neve. — Tudja, ugy-e — kérdezte Weiss a leánytól —­, hogy annak, aki hozzánk belép, nehéz próbákon kell átesnie? — Hajlandó vagyok minden próbát le­tenni, — mondta a leány határozottan. Ebben a pillanatban megint felhangzott a fájdalmas ordítás. Evelin elsápadt, összeráz­ódott és majdnem sírva fakadt. Micsoda szörnyű eszközökkel kínozhatják ebben a pillanatban is az apját. Weiss meg is je­gyezte: — Úgy látszik, nem bírja a jajgatást? No, ne szégyelje, hiszen a részvét a nők leg­szebb tulajdonsága. Légy szíves — fordult Druccihoz —, intézkedj, hogy azonnal szün­tessenek be minden testi fenyítést. Drucci egy pillantást vetett a lengyellel, kiment a szobából és rövidesen visszajött. — Teljesítettük rendelkezésedet. Evelin hálás pillantást vetett a lengyelre. Közben az egész vörös ház megtelt a banda tagjaival. Ilyen izgalmas napon, mint a mai, szinte valamennyien összegyülekeztek a központban. Az irodahelyiség mellett, amelyben a há­­­rom vezér „tanácskozott" a leánnyal, volt egy egészen szűk kis szoba, amiben csak egy öreg íróasztal és két szék állott. Weiss az ajtóra mutatott és így szólt: — Azt hiszem a legjobb lesz, ha Cecilia bemegy a szomszéd szobába és ott gondol­kozik afölött, hogy csakugyan belép-e hoz­zánk. Az a szokásunk, hogy a tagokul je­lentkezőknek hagyunk egy pár percnyi gon­dolkozási­ időt, hogy teljes nyugalomban fontolják meg, csakugyan hozzánk akar-e tartozni. Mert bennünket elhagyni nem le­het: aki elhagy, az áruló és az áruló bün­tetése halál! Tehát néhány perc múlva még dönthet, nem akar-e visszavonulni. Ha itt marad, akkor következnek a próbák ... Evelin! bevezették a kis szobába. Becsu­kódott mögötte az ajtó, amely igen erős volt. Kívülről rázáródott a kulcs. Evelin kime­rülten hullott a székre. — Kitűnő ötletem támadt, — mondotta odakint Weiss a barátainak. — Evelin Ahrens maga fogja az apját kivégezni... 1-7 Hogy érted ezt? — kérdezte Crucci. — Próbabábura célba kell lőnie és a próbabábu ... Ahrens lesz. — őszintén szólva sajnálnám, ha a ki­csike őrültek házába kerülne tőlünk. — mondta Mórán. — Neked adjuk, viheted ahová akarod. De ne fecséreljük az időt. Munkára! A két férfi kiment, Weiss pedig egyedül maradt a szobában és elgondolkozva nézett az ajtóra, amely mögött Ahrens Evelin ült és imádkozott apja életéért. Drucci és Marán a padlásra mentek, ahol Ahrens karjainál fogva felfelé húzva lógott a kötélen. Ahrens nagyon rossz állapotban volt, sze­retett volna meghalni, hogy vége legyen szenvedéseinek. A két bandita a sarokból elővett egy ha­talmas ládát, amelyben embernagyságú baba feküdt. Gumiszerű anyagból készült, amely belül üres volt. Darabokra szét lehetett szedni, minden tagját külön lehelett fel és leszerelni. Levágták Ahrenset a kötélről. A kimerült ember úgy esett össze, mint egy darab zsák. A bokáján összecsomózott kötelet is meg­oldották és kivették szájából a kendőt. — Állj, félt .— kiáltott rá Drucci. Ahrens megpróbált felemelkedni, de nem ment. A valamikor erős embert teljesen összetörték a kínzások. — Meg akarok halni... — nyögte. — Most akarsz meghalni, mikor viszont­láthatod a leányodat? — A leányomat, hol? — kérdezte Ahrens ijedten. — Itt van, a mi vendégünk. — Az Istenért, hogy kerül ebbe a bűn­barlangba? Ahrens a térdeire rogyott és kezeibe te­mette arcát. — Akarod látni a leányodat, vagy nem? — Oda visztek hozzá? — Igen. — Nem tudok járni. ... — Majd viszünk! Ekkor azonban olyasmi történt, amit a bankár nem értett. Leültették a földre és a gumibaba fogja növelni a nagyszabású verseny érdekes­ségét. SPORTHÍREK Összeállították a budapesti amatőrcsapatot. A német­magyar mérkőzés előtt Budapest amatőrválogatottjai játszanak a vidék csapata ellen. A budapesti csapat a következő: Havas 33 FC - Barna MTK, Császár VSC — Pósa FTC, Kolozsvári Elektromos, Bokor Postás — Karácsonyi FTC, Kiss FTC, Keszéi II. Törekvés: K41­­lay UTE, Pflander Elektromos. A német tekeválogatott. A vasárnapi német-magyar tekéző válogatott mérkőzésen, amelyet a Park-szálló új versenypályáján játszanak le, a német válogatott a kö­vetkező összeállításban szerepel: Gleitsmann (Flöra), Wasner (Pirna), Bösger (Chemnig), Uhrmann (Drezda). Zellnert (Drezda) és Bőhme (Lipcse). A csapat tulaj­­donképen nem is német, hanem a szászországi váloga­tott, mert a német Érchegység városaiból kerültek ki. A szombaton kezdődő egyéni ökölvívó bajnokságokon a következő párok mérkőznek: Szántó—Kiss, Szabó- Réka, Rubin­­i— Benácai, Bandi—Lovas, Szabó—Kiss, Frigyes—Móriczi, Harangi—Sallai, Kővári—Tatai, Mán­­di—Kővári, Oláh—Búza, Varga—Jeles, Erdős—Hidasi, Szolnoki—Pálinkás, Németh—Váradi, Nagy—Jánosi, As­­kenázi—Szabó. Székesfehérvár, Szeged, Miskelc, Pécs, Debrecen és Aquincum lesz a színhelye a vasárnap megtartandó mezei kerületi bajnokságoknak. Filotás tovább dolgozik. Albrecht királyi herceg, az MVSz elnöke tárgyalásokat folytatott Filotás Ferenccel, a lemondott ügyvezetővel. A tárgyalás eredményeképen Filotás nem vonja ugyan vissza lemondását, de az olimpiáig hazafias kötelességének tartja, hogy az ügye­ket vezesse, egyes tagjait kezdték rácsatolni, mint valami páncélruhát. Nem tartott sokáig és Ahrens tetőtől talpig a gumiba volt csomagolva, azután fejére illesztették a gumifigura fejét, Ahrens fulla­dozott a maszkban. Nehezen kapkodott a levegő után. Moccanni se tudott a merev gumiruhában, amelyben páncélbordák kény­szerítették arra, hogy egyenesen álljon. Drucci és Marán beleültették a ládába, amelyet kis tolókocsira húztak rá, azután maguk után húzták abba a szobába, ahol Weiss várt rájuk. Bementek mindnyájan a nagy ülésterembe, amelyet kis ajtó kötött össze az irodával. Hymie Weiss gúnyos fö­lénnyel nézett az előtte tehetetlenül fekvő gumibábura, amelyből a bankárnak csak a szemei látszottak ki. — Jól van, — mondta elégedetten. —• Állítsátok a függöny mögé, egyelőre nem kell látnia semmit. És jöjjenek be a fiúk is valamennyien.. A n­agy üléstermet elözönlöttek a gangste­­rek. Azután behívták a leányt is, hogy pró­bát tegyen.­­Evelint apja iránti szeretete erőssé tette. El volt szánva arra, hogy minden próbát igyekszik­­kiállni. Most már úgy se lehet visszafordulni... A banda­­tagjai szájtátva bámulták a gyö­nyörű, elegáns fiatal nőt. A lengyel mutatta, be az összegyűlőknek: — Astor kisasszony be akar lépni a ban­dánkba. Nagyon örülünk neki, hiszen nem egy hö­lgy tett már nekünk kitűnő szolgála­tokat. A sarokba mutatott, ahol Merna Wardock ült, akit az alvilágban „Fehér Gyémánt" néven ismertek. Merna elmosolyodott. Barna karjain különös tetoválás látszott: tőrök, amelyeket kígyók fontak át. — Gyere közelebb, Merna — mondta Weiss a leánynak —, te fogod vezetni a szertartást. Ekkor a társaság valamennyi tagja fegy­vert fogott. Evelin a fegyverek félkörében állott. Weiss revolvert nyomott az ő ke­zébe is. — Nos, Cecilia Astor, most megmutatha­tod, hogy bátor vagy-e. Szorítsd a revolvert halántékodhoz és nyomd meg a ravaszt! Kicsit reszketett Evelin keze, amikor ke­zébe vette a hideg vasat. Mit akarnak ezek itt? Hogy kövessen el öngyilkosságot? Körülnézett és szeme Merna gúnyos, ka­ján szemébe akadt. Evelin Istennek ajánlotta lelkét és megnyomta a ravaszt. Nem hallott azonban dörrenést, nem érzett semmit. A fegyver töltetlen volt. — Hát bátorság van benned, azt el kell ismerni. Most még csak azt szeretnénk tudni, hogy célozni tudsz-e? Kikeresett egy fegyvert és Cecilia kezébe akarta nyomni, de Marán megelőzte. — Lőjön a saját revolverére!,­ amit az előbb elvettem tőle! A gangsterek félkört alkottak a leány kö­rül és várták, hogy mi fog történni. A füg­gönyt elvonták és láthatóvá vált a furcsa gumifigura, a falhoz támasztott célpont... Ahrens mozdulni se tudott a maszk alatt. Nem tudott jelet adni, hogy a gumi­­babában élő ember van. A gangsterek izgatottan lesték a jó mulat­ságot, tudták, hogy kire céloz a­ leány..­. Evelin mintegy negyven lépésnyire állott a célponttól. Lassan felemelte revolverét és a figura szíve felé célzott. Mutatóujját a ra­vaszra illesztette. Weiss szemeiben állati fény villant meg ... Amikor a leány tüzelni akart, úgy látta, mintha a gumibaba szemeiben megcsillant volna valami. — Miért habozol, Cecília? — kérdezte Marán a leányt. — Szép, ha valaki gondo­san céloz, de ez kezd egy kicsit sokáig tar­tani ... Evelin megrázkódott. Körülötte csupa kárörvendő arc, valamennyi az ő kudarcára vár ... Nem habozott tovább. Ebben a borzasztó pillanatban felharsan­ egy hang: — Evelin, ne lőj, apád van a maszk mögött! Pét hangja volt. Honnan tört elő ez a friss, bátor hang?! Hiszen a szoba tel­jesen le volt zárva ... Következik: MEGMENTJEI

Next