Kis Ujság, 1936. április (49. évfolyam, 76-98. szám)

1936-04-01 / 76. szám

4 KIS ÚJSÁG Salgótarján polgársága fél a vízhiánytól és egy esetleges földcsuszamlástól 18.000 lakosú város, amelynek nincs ravatalozóterme Salgótarjánból jelenti a Kis Újság kikül­dött munkatársa. Fenyvesek és gyárkémé­nyek között robog a vonat. . Hatvan után már a bányavidék következik. Pásztó, Nagy­bátorig, N­agy vápái­falva hatalmas gyár­telepei, a szén- és­ vastermékek halomba gyűjtött­ tömege adja meg a vidék jellegét. Csaknem kizárólag bányászok lakják a vi­déket, alig néhány százaléka a lakosságnak foglalkozik csak földműveléssel, de ezek­­helye a családoknak egyik-másik tagja is a bányában dolgozik. A bányavidék központjába, Salgótarjánba érkezünk. Igazi iparváros. Hatalmas kül­területével szemben a belváros csupán né­hány utcából áll. Azok, akik néhány év óta nem jártak Tarjánban, a város erőteljes fejlődéséről beszélnek. Fejlődött, fejlődött a város, de . .. a helyi sérelmek a régiek maradtak... Panasz van a vízhiány miatt, amelynek ügyét évek óta tárgyalja ugyan már a bányaváros lakossága, de most újból napirendre került. A szénbánya igazgatósága ugyanis megálla­pította, hogy értékes és nagy kiterjedésű szénér húzódik a város alatt. A bánya veze­tősége a szakértők felfedezése után jelezte, hogy a város egy kisebb része alatt meg­indítja a bányamunkákat és napfényre hozza az értékes bányatermé­keket. Ezt természetesen a közérdek is megkívánja, hiszen mentesíteni kell köz­­gazdasági életünket a külföldi szén behoza­tala okozta károktól. A város lakosságának érdekelt része állást foglalt e terv ellen, illetve felhívta az illeté­kesek figyelmét arra, hogy a város vízellátását veszély fenyeget­heti, ha nem kellő óvatossággal és előrelátással indulnak meg a város alatt a bányamunkálatok. Salgótarján közönsége ugyanis régóta kevés és élvezhetetlen vízzel rendelkezik, és most attól tartanak egyesek — indokolatlanul persze?—, hogy sok a kiaknázás „elfojtja" a vízereket, betömi a forrásokat, így az­­amúgy is csekly vízmennyiség még­ jobban kiapadhat.­Salgótarjánban előzetes óvintézkedéseket kértek annak érdekében, hogy ne szenved­jen kárt a vízszolgáltatás, de a földréteg egy részének kiemelése következtében talaj­süllyedés se fenyegessé Tarjánt. Utalnak a budapesti Várhegy-csuszamlásra is. A bánya igazgatósága a munkálatok meg­indításának bejelentésével egyidejűleg kö­zölte a város vezetőségével, hogy természetesen gondoskodik a vízszolgál­tatásban esetleg előálló fennakadás el­hárításáról, továbbá jól bevált védő­­berendezések segítségével a földcsu­szamlás megelőzéséről. Egyes háztulajdonosok és földbirtokosok ennek ellenére kifogást emeltek a bánya vezetőségének terve ellen és kétségbe vonták a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársa­ságnak azt a jogát, hogy szabadon rendel­keznek a város területe alatt levő földréteg kibányászásának lehetőségével. Az elmúlt héten aztán küldöttségileg mentek az érdekeltek a városházára és kérték, vegye védel­mébe őket a város vezetősége, illetve hasson oda, hogy a bánya igazgató­sága garantálja a bányamunkák révén eset­leg előállott károk megtérítését. Pedig ez szinte felesleges volt. Akik a salgótarjáni bánya vezetőségét, elsősorban dr Chorin Ferenc elnököt ismerik, jól tudják, hogy semmi olyasmi nem fog történni, ami a legkisebb mértékben is veszélyeztetné a város bármelyik polgárának is jogos érde­keit. « Tizennyolcezer lakosa van Salgótarján­nak, ennek ellenére a városnak nincs ravatalozó helyisége. Naponta két-három halott van, akiket a család kénytelen otthon felravatalozni, mert a városnak nincs erre a célra megfelelő terme. A hat- és nyolctagú családok, akik egyszobás-konyhás lakásban laknak szűkö­sen, maguk között kénytelenek tartani ha­lottjukat a temetés idejéig. Nyáron és télen egyformán egészségellenes a „háziravatalo­­zás“. Régen vajúdó és sürgősen meg­oldásra váró problémája és panasza ez Tar­­jánnak. Deputációk jártak egymásután a városházán, ígéretet is kaptak, de a meg­valósítás mindig elmaradt . .. Elmondtak több esetet munkatársunknak arra vonatkozólag, hogy milyen helyzetet teremt sokszor a ravatalozóterem hiánya. Legutóbb például meghalt egy salgótarjáni polgár. Nyolc hozzátartozója aludt a halottal együtt. A gyerekek sírógörcsöt kaptak és csak hetek múlva nyerték vissza nyugalmukat, annyira hatott rájuk, hogy az elhunyt a lakásban volt felravatalozva. Az ilyen cse­lek napirenden vannak. A Kis Újság munkatársa felkereste dr Förster Kálmán salgótarjáni polgármestert, aki a vízhiányról, valamint a ravatalozó­helyiség hiányáról a következőket mon­dotta: — A bányakapitányság előtt fekszenek a város aláaknázására vonatkozó terveze­tek. Az ügyben a bányakapitányság a hivatalos fórum és tudomásom szerint tár­gyalások is vannak folyamatban az ügy­ben. A város egyébként ebben a kérdés­ben természetesen arra az álláspontra he­lyezkedik, hogy a bánya köteles garantálni az elvo­nandó vízmennyiség kárpótlását. A garancia nemcsak közegészségügyi, de természetesen tűzvédelmi szempontból is igen lényeges. Néhány nappal ezelőtt kül­döttség járt nálam, amelynek tagjai azok a földbirtokosok és háztulajdonosok vol­tak, akik kétségbe vonják a bányaigaz­gatóságnak azt a jogát, hogy aláaknázhatja a várost. Május 24-én egyébként tárgyalás Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy mi mindenkinek megadjuk a lehetőséget a pá­­linkakészítésre és senkit sem korlátozunk ebben. — A gyár kifogásolja, hogy a polgármes­ter neve rajta szerepel a címkéken, — mond­juk Kis­­Endre dr polgármesternek, aki erre csak a következőket mondja: — Az iparkamara szerint joga van a­ pol­gármesternek aláírásával ellátni a címkéket, lesz ebben a kérdésben, amelyen a Salgó­tarjáni Rt. bemutatja bizonyítékait erre a jogára nézve. — Mi biztosítást kérünk a földréteg eset­­leges süllyedése ellen is — folytatta a pol­gármester —, de ma már olyan védő­­berendezések vannak, amelyek, úgy tu­dom, Tatabányán is jól beváltak és így ebben az irányban nem fenyegeti veszély at várost. —­ Ami a ravatalozóhely kérdését illeti — folytatta Förster Kálmán úr már három évvel ezelőtt fel akartuk építeni ezt az épületet, de én azon az állásponton vagyok, hogy egyelőre függesszük fel enne­k­ a létesítését, amíg az új köztemető parcel­lázása sorra kerül. Erre már megindultak a tárgyalások és így rövidesen felépítjük a ravatalozó helyiséget. Salgótarjánban egyébként jelentős épít­kezések folynak. A városi menházat kibőv­­ílik, új katolikus templomot építenek és a tűzoltószertárház kibővítésén is dolgoz­nak. Kijelentette még Kiss Endre dr, hogy fel­tétlenül életre hívják azt a szakbizottságot, amelyet a Kereskedelmi és Iparkamara aján­lott és amely hivatott az egyenlő elbánás tekintetében véleményt mondani. Kecskeméten ebben az esztendőben hatvan­ezer darab barackfával van több, mint az előző években. Jelenleg összesen közel négy­százezer barackfája van" Európa gyümölcsös­­kertjének, Kecskemétnek. (K. 1.) Elkeseredett harc a barackpálinkáért Kecskemét és a Zwack-gyár között Négyszázezer barackfa virágzik a „hirös városban", Európa gyümölcsöskertjében Kecskemétről jelenti a Kis Újság kiküldött munkatársa. Az alföldi aranyhomok Európa gyümölcsöskertjévé avatta a „hirös várost". Kecskemét a barack-Kánaán. A barack- és mandulafák százezrei az idén a szokottnál két héttel hamarább borultak virágba. Az elmúlt évben a jég elverte a termés nagy­ részét, de az idén a termelők reménykednek, bizakodnak. Reménykedésükbe azonban resz­ketés is­ vegyül. „Ne sújts bennünket Iste­nünk a fehér átokkal!“ — imádkozzék. A régi templomtorony erkélyéről csodás látványt nyújtanak a virágzó mandula- és barackfák. Csupa fehér és llás foltokból áll a határ, amint a­ negyven méter magasság­ból letekintünk. De a kecskeméti barack körül most el­keseredett pereskedés és harc folyik. A világhírű „barack", helyesebben a kecskeméti barackpálinka előállítása és forgalomba hozatala körül éles hőre folyik Kecskemét város és a budapesti Zwack és Társa likőrgyár között. A gyümölcstermelő város beperölte a likőr­gyárat tisztességtelen verseny címén, mert Zwackék „kecskeméti barackpálinka“ fel­írásos címkékkel látták el a forgalomba ho­zott palackokat. A kecskemétiek bírói úton kérték, aka­dályozzák meg, hogy a likőrgyár „kecs­keméti barackpálinka" néven árulja az Italt. Kiss Endre dr polgármester panasszal for­dult a budapesti Kereskedelmi és Iparkama­rához is. A kamara kimondotta, hogy Kecs­kemétnek joga van igénybe venni minden olyan eszközt, amely alkalmas arra, hogy a barackpálinka eredetiségét hatósági felügye­lettel ellenőrizhessék. A barackpálinka-per érthetőleg élénken foglalkoztatja a várost. Különösen rossznéven veszi Kecskemét kö­zönsége, hogy országszerte ismert előkelő likőrgyár használja egyik gyártmánya ré­szére a „kecskeméti" megjelölést. Nagy megdöbbenést és izgalmat keltett ezek után, hogy a Zwack és Társa­skőrgyár viszonvá­­dat emelt a város ellen és pert indí­tott ugyancsak tisztességtelen versenyre hivatkozva Kecskemét város ellen. Óriási felháborodást keltett a kisgazdák kö­zött az újabb bonyodalom, úgy látszik, tudo­mására juthatott a likőrgyár budapesti igaz­gatóságának a kecskeméti baracktermelők elkeseredése, mert közvetlenül a tárgyalás időpontjának kitűzése előtt halasztást kért Zwack és Társa a bíróságtól. A likőrgyár szerint meg nem engedhető üzleti tevékenységet bonyolít le Kecske­mét, amikor előállítja és értékesíti a vi­lághíres „barackot". A Kis Újság munkatársa felkereste Kiss Endre dr kecskeméti polgármestert, aki az ügyben a következőket mondotta: — A likőrgyárral szemben folyamatban levő perrel kapcsolatban érdemben nem áll módomban nyilatkozni, miután ebben az ügyben a bíróság hivatott véleményt mon­dani. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a város közgyűlésének egyik legutóbb hozott szabályrendelete módot ad min­denkinek, hogy egyenlő feltételek mel­lett Kecskeméten pálinkát készíthes­sen.­­ A szabályrendelet csupán azt írja elő, hogy két mintacsomagot kell a forgalomba­­hozatal előtt ellenőrzés végett bemutatni. A város közgyűlése ezt a szabályrendeletet fel­terjesztette az illetékes minisztériumba jóvá­hagyás céljából.­­ Kilenc kis- és nagypálinkafőzde mű­ködik Kecskeméten. Nagy eseménye volt hétfőn este Budapest sakktársadalmának. Aljechin Alex, az orosz származású, francia állampolgárságú exvilág­­bajnok mérte össze lovainak és parasztjainak erejét negyven fiatal sakktitánnal, akik a Li­pótvárosi Casino dísztermében, hosszú h­alas­ú asztal körül várták, hogy világos mivel indul. Világossal Aljechin játszott s­­ahogyan a kezdő húzást futólépésben megtette a negyven táblán, utána következett a fejek törése és állások elemzése . . . Túlnyomórészt fiatalok ültek össze, hogy megbirkózzanak Aljechinnel, közöttük a leg­fiatalabb egy tizenegyéves fiúcska, aki édes­apja gibicelésével húzogatja a figurákat és legkevésbé sincs megilletődve azon, hogy el­lenfele az az. Aljechin, aki röviddel ezelőtt veszítené el a világbajnoki címet, talán nem is tudása miatt... ő legalább is ezt mondja. — Azután, hogy elveszítettem a világbaj­nokságot Entve dr.-ral szemben — mondja Aljechin —, váratlan dolog történt. Vesztes csata után minden sportember deprimált, én azonban ilyesfélét annál kevésbé éreztem, mert vereségem után szinte fokozott mértékben nyi­latkozott meg velem szemben a sakkozók ro- romzem­e. A legelső felkérést a Semmeringtől kaptam, hogy a revánsmérkőzés anyagi felté­telei biztosítva vannak. Már hirdették is az új világbajnoki küzdelmeket, amikor Euwe dr. kijelentette, hogy újra csak Amsterdamban hajlandó ellenem kiállni. Én ugyan jobb sze­rettem volna semleges pályán játszani, mint ellenséges légkörben, de végül elfogadtam az ajánlatot, amelynek értelmében a világbajnok­ságért 1937 októberében játszunk, remélem, az előzőnél reálisabb körülmények között, mert a legutóbbi versenynek különösen a második szakaszában sok minden nem úgy történt, mint ahogy kellett volna. Remélem, hogy ezúttal vissza is nyerem a világbajnokságot, amelyet csak könnyel­­m­­isköd­és miatt veszítettem el. — Miért olyan sokára tartják meg a reváns­­mérkőzést? — Mert a világbajnoknak két évig van joga ezt a címet viselnie anélkül, hogy küzdene érte. — Hogyan érti, hogy elkönnyelműskedte a versenyt? * — Nem voltam tréningben ... — Hogyan treníroz egy sakkbajnok? — Elsősorban a kondícióra vigyáz. Nagyon pihenten, nyugodt idegekkel, jól tápláltan kell kiállni egy olyan viadalra, amely három hó­napon át napi öt órán keresztül folyik. S el­méletileg felfrissíti az ember a tudását és át­tanulmányozza az újabb teóriákat. — A világbajnokság előtt már nem is talál­kozik Euwevel? — De igen, az idei augusztusi nagy nemzet­közi versenyen, amelyet az angliai Notting­­hamben rendeznek. Ezen a versenyen öt mit világbajnok vesz részt és a ma élő legjobb tíz játékos, köztük az önök Steiner Lajosa, akinek képességeit igen nagyra becsülöm. A professzionista sakkozók meglehetősen jól keresnek. A nottinghami versenyek díja 1090 angol font, ebből a győztes 400 fontot kap. Aljechin ma­­gyarországi turnéján 100 pengőt kap minden szerepléséért. Budapest előtt Győrött játszott, Budapest után pedig Kecskeméten és Nagykő­rösön mérkőzik. Aljechin kitűnő fellépésű, sportember kül­sejű az, aki szokingban, fehér szegfűvel je­lent meg a versenyen. Igaz, hogy szmokingja kissé kopott és fényes, deh­át ez a munkaru­hája, minden versenyét ebben küzdi végig. A volt világbajnok kíséretében felesége je­lent meg, aki hatvanéves amerikai hölgy, (Al­jechin 42 éves), továbbá macskája, aki más­fél éves. Ez a csöpp kis sziámi macska a sakkvirág nevezetessége. Nemcsak azért, mert Sakk- Matt a neve, hanem azért is, mert a nem­zetközi sakkversenyeknek elmaradhatat­lan kísérője. Legutóbb a tavalyi varsói Európabajnoki versenyen történt, hogy Sakk-Matt, akit úrnője három méter hosszú zöld zsinóron tart, hogy­­hogynem megszökött. Óriási izgalom támadt a városban, az egész rendőrséget mozgósították és a rendőrfőnök kétóránkint tétetett magának jelentést a macska hollétéiről. Az egyik nehéz versenyen azután, amikor Aljechin rosszkedvűen birkózott ellenfelével, az asszony áttörte az embergyűrűt, a rendezd, kéz és ura felé kiáltott: — Alex! Megvan a macska! Alex abban a pillanatban fellökte a sakktáb­lát, átugrott a korláton és boldogan ölelte ma­gához Sakk-Mattot, azután ellenfelének adott — sakk-mattot. UJ SZIVÁRVÁNY eim£ független kritikai magazin legújabb Száma magas nívójával kelt méltó­­eltűnést. A fan vezére: Friedrich István.­­ószerkesztője: pedig: Hanyag Sándor. .4 40 olda­las, művészi kiállítású füzetben a politika, a riportágr­ a: irodalom és közgazdaság Olyán érdekei együttesét szólaltatja meg a lehetséges munkatársak tömege, ami­lyen hang még a magyar revue-irodalomban eddig isme­retlen volt. A páli­nkát Friedrich István tartalmas írásai képvise­lik. 4 politikai, társadalmi és színházi riportban Szé­kely-Mourdr­­e: -Elmállat­­átutalod beszélgetését. Vili: Rózsás József a magyar katonaeseményről értekezik,­­míg Hangya Sándor a magyar katonapilóták világháborús szereplését mu­tatja be szakavatott tollal. Gáspár Gyula. Kelényi László egy-egy remekbefara­­gott irodalmi miniatürret — egyik novella, másik essau — szerepelnek s a nívós irodalmi részt Fazekas Ernő pompás magyar tárgyú regénye egészíti ki. Hatalmas fővárosi és igen élénk közgazdasági rovat, valamint színes­ színházi, mozi­­zenéi és könonkritikák teszik tartalmassá a vaskos számot. Szerkesztőség és ki­adóhivatal, XI., Hajós­ utca 37. Egy évre !! pengő. aOPwn N Sakk-Matt a táblán és a parketten Szerda, 1996 április .

Next