Kis Ujság, 1936. május (49. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-01 / 100. szám

2 Az államhatalom kötelessége • Adassák dicséret Fabinyi pénzügyminisz­ternek, hogy a kipattant Phönix-botrány kapcsán gyorsan, szinte éjjeli munkában el­rendelt intézkedésekkel védte meg 36 ezer magyar kisember érdekeit. Adassák dicséret a­nnak az ellenzéki képviselőnek, aki az eset kapcsán azonnal indítványt jegyzett be a parlament indítványkönyvébe a biztosítás kérdésének új rendezését követelve s adas­sák dicséret megint csak a pénzügyminisz­ternek, aki nem nézte, hogy melyik oldal­ról jön ez az indítvány, de érezve, hogy az élet szükséglete hozta azt létre, azonnal ki­adta a Pénzintézeti Központnak, hogy felül­vizsgálva, tegye magáévá abból mindazt, amit a közönség érdekében valónak talál. Azért már nem kell dicséretben részesí­tenünk a magyarországi biztosító intézete­ket, hogy összefogva, együttesen akarják vállalni a bécsi biztosító intézet összeroppa­násából keletkezett károkat a biztosítókkal szemben. Ez érthető s nemcsak helyes üz­leti érzékre vall, de a természetes életösztön megnyilvánulása is. Ne feledjük azt a szinte már közmondá­sossá vált esetet, amit még a békeévekben oly gyakran hallhattunk az Osztrák-Magyar Bank megbízhatóságával kapcsolatosan. Egyszer egy előkelő úr egy ropogós ezres bankót tett le a bank asztalára — a szó­beszéd szerint. Akkori időben óriási vagyont jelentett az ezer forint. — Többet kaptam — mondja — s vissza­hoztam. A bank tévedett s nem akarom az intézetet megkárosítani. A bank nem fogadta el a pénzt. — A mi bankunk sosem téved, — volt a visszautasítás rövid, de velős magyarázata. Igaz-e az eset, vagy csak kitalálás? Mindegy. A nagy tanulság benne van s kell föladnunk valóságnak, hogy egy’ pénzintézet, legnagyobb ereje és értéked a­ közönség bizalma. Ezzel minden kárt ki­­­heverhet. Enélkül minden haszna kárrá változik. És ez most a biztosító intézetekre is áll. Érdekük, hogy a közönség bizalma meg ne rendüljön bennük. Az egész gazdasági éle­tünk megszenvedné, ha a megriadt társa­dalom visszavonulna a tőkegyűjtés ama faj­tájától, amit sokan az életbiztosításon és a járadékrendszeren keresztül gyakorolnak. Ezt az összeget hozzávetőlegesen száz millió pengőre lehet becsülni. És ez az összeg for­galomba kerül s motorikus erejével termé­kenyíti meg egész gazdasági életünket. Baj volna, ha a csalódások és a szenvedett vesz­teségek a megriasztott közönségünket arra késztetné, hogy visszatérjen a nagymamák és a régi öregek kezdetleges pénzgyűjtési módszeréhez s nem mervén kiadni a pénzét, otthon — amint mondani szokás — „haris­nyában" őrizgetné. Különben is a mai „pók­háló" harisnyák nem is alkalmasak erre a célra, de még hozzá nagy kár is származnék belőle az egész közületre. Éppen azért foglalkozunk a kérdéssel is­mételten, mert fontosnak s közérdekűnek tartjuk mind az állam, mind a társadalom szempontjából. Elfogult és beteg, felfogás az, amely az államhatalomban csak az adóprést és a csendőrszuronyt hajlandó látni. Mi ezzel az egyoldalú felfogással szemben azt valljuk, hogy az államhatalomnak sokkal több és sokkal magasztosabbb hivatása is van, töb­bek között például a gyenge védelme az erőssel, a tisztesség és becsület védelme a bűnnel, a bűnös spekulációval szemben. Ha a mostani veszedelmet a magy­ar ér­dekeltek a Phönix-szel szemben megússzák, vonjuk le belőle a tanulságot s ne engedjük az ország területét idegen intézetek hódító területévé. A magyar társadalom megnyug­tatása csak erős és gyökeres intézkedések­kel érhető el. Minden reményünk megvan hozzá, hogy az államhatalom érvényesíteni fogja a maga korlátlan erejét a magyar polgárság védel­mében s egyszers mindenkorra lehetetlenné teszi e téren a visszaéléseket s azok lehető­ségét. Horváth Ferenc (független kisgazdapárti) kevesli a közmunkákra előirányzott összege­ket és a javaslatot nem fogadja el. Friedrich István (keresztény ellenzéki) a javaslatot elfogadja, mert haladást lát benne. Nem ért Horváth Ferenc nézeteivel, mert ellensége minden inflációnak. Bethlenék hogy adósságokat halmoztak fel és évtizedekre el­­adósították az országot. Pénz nincsen, belső tőke nincs. Hiába beszélünk a munkanélküli­ség megoldásáról, tőke nélkül ezt a kérdést megoldani nem leh­e. Így tehát csak arról lehet szó, hogy a Népszövetséghez forduljunk kölcsönért. Beszédekkel ezt elintézni nem lehet. Itt pénzre van szükség, azt pedig idehaza nem tudjuk előteremteni. Mi tehát a teendő? A Népszövet­séghez kell fordulni, hogy a külföldi kölcsö­nöket rendezni tudjuk, hogy a valutánkat meg­erősítsük és hogy beruházásokkal a magán­gazdaságot elindíthassuk. Másképpen a munka­­nélküliség kérdését nem lehet megoldani. Ezenkívül szükséges még az is, hogy Közép- Európában a megértés légkörét megteremtsük. Tizenöt év óta hirdetem azt, most is azt val­lom, hogy a római paktum kiterjesztésére szükség van. Tizenöt év alatt ezermilliók jöttek be­­az országba, de mindent elherdáltak. Kéri a pénz­ügyminisztert, hogy a közmunkákat ne­­nségmunkák formájá­ban végeztessék, mert vidéken kezd ez a bérre irányadó lenni. Nem érti, hogy miért van tőkeellenes hangu­lat. Tőkére szükség van, örülnünk kell, ha akad vállalkozó tőke. A NÉP oldalán állandóan szidják a karteleket, viszont a kartelvezéreket rangokkal, elmékkel, fizetésekkel díszítik fel. 1931-ben a kormányzó tízéves jubileuma alkal­mából :a törvényhozás egész sereg közmunkát határozott el. Akkor meg volt ehhez a fede­zet is, a közmunkák azonban, csekély kivé­tellel még mindig késnek. Most új beruházási törvényt hoznak, holott a régiek sincsenek még végrehajtva. Friedrich István a következő szavakkal fe­jezte be beszédét: — Pénz nincs. Hitel nincs De van munkaerő és van élelmünk, össze kell fogni, meg kell szereznünk e két tényező mellé a másik ket­tőt: ez lenne az igazi nemzeti munkaterv. Reibel Mihály (független kisgazdapárti) is­mertetett újságcikkeket, amelyek a csongrádi szegény nép borzalmas helyzetéről számol be. A javaslatban kevés haladást lát. A földmunkás évi keresete Magyarorszá­gon nem több 100—150 pengőnél. Egy embernek két mázsa búzára van szüksége, egy család élelmezése tehát tíz-tizenkét mázsa búzát igényel. Rámutatott arra, hogy nem inségmunkát, hanem becsületes munkát kell adni a mezőgazdasági munkásoknak. Helytele­nítette, hogy leszállították a répatermő terü­letek és dohánytermő területek nagyságát. A javaslatot nem fogadta el. Homonnay Tivadar (kereszténypárti) azt fejtegeti, hogy­ nemcsak a fizikai munkásokat kell a közüzemek révén munkához juttatni, hanem az intellektueleket is. Határozati javas­latot nyújt be, amelyben azt kéri, hogy a kép­viselőhöz utasítsa a kormányt arra, hogy­ az államnál és az állami üzemeknél ezer fiatal diplomást helyezzenek el és három év múlva véglegesítsék őket A javaslatot elfogadta. A Ház legközelebbi ülését pénteken délután négy órakor tartja. KIS ÚJSÁG Újjászervezik az osztrák kormányt Ismeretlen forrásokból azt a hírt terjesz­tették az utóbbi napokban, hogy Német­ország katonai akcióra készül Ausztria el­len és hogy a bajor határvidéken már lá­zasan folynak a német katonai készülődé­sek. Berlinben és egész Németországban az a meggyőződés, hogy francia forrásból származnak ezek a hírek, amelyeknek semmi alapjuk sincs. Egyetlen forrásuk az a páratlan rémü­let, amely a franciákat fűti, valahány­szor Németországról esik szó. Ausztriában is elterjedtek ezek a hírek és meglehetős bizonytalan helyzetet terem­tettek. Schuschnigg kancellár legutóbbi ki­jelentései, amelyekben Ausztria „aláakná­­zásáról" szólott, szintén ezeknek a híreknek tulajdoníthatók. Állítólag küszöbön áll az osztrák kor­mány újjászervezése; a jövő héten több miniszter lemond és he­lyükbe más miniszterek ülnek. Hivatalos cáfolat az osztrák határon történő, német csapatösszevonásokról Róma, április A Stefani-iroda bécsi tudósítójának je­lentése szerint Papén bécsi német követ a szövetségi kancellári hivatalba ment, hogy megcá­folja a német határon történt csapat­összevonásokról szóló híreket és hogy megny­tígtató kijelentéseket tegyen. red­lice Lovaglás ügy két gyöngyösi főtisztviselő között A Gyöngyösön rendezett országos tűz­­oltókongresszus után vntéz dr Kiss Kálmán alparancsnokot, aki a város árvaszéki ülnöke, érdemei elismeréséül járási tűz­rendészet felügyelővé neveztek ki. Később megtudta, hogy dr Makrányi Gyula polgár­mesterhelyettes, a tűzoltófőparancsnok állí­tólag meg akarta akadályozni kinevezését. Az alparancsnok sértő kifejezéseket hasz­ Félláb ára Elbeszélés, írta Csermely Gyula A fűrésztelepen, az iparvasútnál súlyos baleset áldozata lett Tátu Irimre munkás, aki, mint a neve is mutatja, nem magyar ember volt, hanem oláh. Úgy történt a bal­eset, hogy elrom­tott az iparvasút fékje. A vonat elütötte Tátu Iránnét és a térden felül elvágta a féllábát. A telep minden munkása s így Táta Irimre is, biztosítva volt baleset ellen. A biztosító társaság űzetett is, még pedig 1280 pengőt, de a fentnevezett összeget a fűrésztelep pénz­tárába fizette be, a fűrészgyár igazgatója pedig átadta a pénzt a vállalat ügyvédjének, dr. Elekes Gábornak, azzal, hogy fizesse ki Táta Irimrének, de vegyen tőle írást, hogy minden további igényéről lemond. Dr. Elekes ügyvéd levéllel be is rendelte magához az embert, de nem írta meg, hogy miért. Ha közli vele, hogy sok pénzt kap, még kifecsegi a faluban és abból baj lehet. Megleshetik az úton hazafelé és még elveszik tőle, ami nála van. Harmadnapra meg is jelent Tátu. — Meg­kaptam a levelét — mondta —­, meg is ijed­tem tőle, de úgy, hogy a mankó bizony ki­esett a kezemből. Mi baja van velem az úr­nak?­­— Mondd, ember — kérdezte az ügyvéd —, mindig lecsap a mankó, ha megszólal az ég? — Nem mindig. — No látod, Irimie, most is így van. Más­kor jobban fogd meg a mankót, ha tőlem levelet kapsz. Azért rendeltelek be magam­hoz, hogy megmondjam neked: sok pénzt kapsz. — ügyvédtől pénzt kapni, uram! Olyat még nem láttam, hogy született ember ügy­védtől pénzt kapjon. — No most te leszel az a született ember. Kifizette a biztosító a te féllábadnak az árát. .. tudod-e, mennyi az? — Sok nem igen lesz, uram ... öreg láb volt már. — Hát csak jól fogd meg a mankót, hogy el ne ejtsd, annyi pénzt fogok leolvasni a ke­zedbe. Ezerkétszáz és nyolcvan pengőket. Lassan szótagolta az ember: ezer és két­száz és nyolcvan .. . majd dadogva kérdezte: mennyi ez? — Megmondtam, hogy mennyi. Ezerkét­­száz nyolc van. — Éppen azt nem tudom, hogy ennyi, mennyi? Hogy mennyi egy marék tengeri, azt még tudom, hogy ezer marék mennyi, azt már nem tudom. — No hát idenézz, barátom, — mondta Elekes ügyvéd az embernek és kivett a tárcájából egy százpengőst. — Tudod-e mennyi ez? — Honnan tudjam, uram? Igen nagy pénzt én még sohasem láttam. —­ Ez száz pengő, — felelte az ügyvéd. — És te tizenkét ilyen bankót és tetejébe még nyolcvan ezüst pengőt kapsz. Tata Irimie erre elröstelte magát és meg­szólalt. — Féllábamért ennyit... mennyit kap­tam volna, ha a fejem is ott marad, nagy uram? Erre a kérdésre a fiskális már nem felelt, csak megmondta az embernek, hogy ennyi pénzen ő házat vehet kerttel, vagy két-három hold jó földet kaphat. Tatu koma arca az ü­dvözültség folttalan tükre lett... házat, kertet, két-három hold jó földet?... de már egy perc múlva párás lett a tükör.­­ —­­Jaj, nagy uram — sopánkodott —, ennyi rengeteg pénz! Félek a barátaimtól... három is van.­­— Barátaidtól félsz? Nem a rossz embe­rektől, Tátu? — Barátaimtól féllek. És tudja mit, ügy­véd úr, csak tartsa itt a pénzemet még pár flagig, majd bejövök érte és átveszem. Elmúlt egy hét, és kettő is, Tátu koma nem jelentkezett a pénzéért. No, semmi baj — gondolta az ügyvéd —, jó helyen van ná­lam a pénze. Vagy két hét múlva dr. Elekes, aki egyút­tal ügyészségi megbízott is volt, átnézte a bíróságnál a beérkezett bűnvádi feljelentése­ket, hogy ráírja az egyes darabokra, melyik­ben képviseli, melyikben nem képviseli a vádat, hát egyszerre három olyan darabra is akadt, amelyekben Tátu Irimie volt a ter­helt. Feljelenti Máré Joil becsületsértés vét­sége miatt, mert pofont kapott tőle kettőt is; feljelenti Dobos Pál, mert tolvajnak, lator­nak mondta őt Tátu Irimie és feljelenti végül Mik Lázár, mert végighúzott mankójával a húsosan. — Mi lelte azt a Táta Irimjét, miért nem fér a bőrébe? — tűnődött dr. Elekes ügy­véd úr. — Ám a rejtély csak egy hét múlva ol­dódott meg. Bejött hozzá az ember és három darab idézést tett le eb­be az asztalra. — Tessen képviselni a tárgyaláson, ügyvéd úr. — Kik azok, akikkel kikezdte!? — kér­dezte dr. Elekes ügyvéd. — Csak nem Máté Jósi, Dobos Pál és Mik Lázár. Haragosaid voltak, te ember? Tátu koma erre fölényesen nevetett. Dehogy is, ügyvéd úr, — mondta. — Barátaim voltak; említettem, hogy három van,­lva emlékszik. — Emlékszem, Tátu. És miért kezdtél ki velük? — kérdezte a fiskális. — Hogy most már a haragosaim legy­enek és ne kérjenek kölcsön tőlem, ha hazaviszem a lábam­ árát, nagy uram. Mert most már hazaviszem... Péntek, 1036 május 1 nált társaságban főparancsnokával szem­ben Erre dr Makrányi Gyula megbízottjai útján lovagias elégtételt kért az árvaszéki ülnöktől. A segédek a jegyzőkönyveket fel­terjesztették a miskolci vegyesdandár pa­rancsnokságához, mert mindkét városi fő­­tisztviselő emléklapos tiszt. Ernszt ajánlásait elfogadták Esztergomból jelenti a Kis Újság tudósí­tója. A választási biztos befejezte az aján­lások felülvizsgálását. Ernszt Sándor aján­lásait elfogadta, Varga Károly nyilaskeresz­tes jelöltet pedig 288 aláírás pótlására uta­sította. Tö­­b ház Leégett Kács községben Kács községben özvegy Balogh Jánosné is­tállója ismeretlen okból kigyulladt A tűz át­terjedt Szabó Lászlónné, Szabó Pál, Szabó Jó­zsef lakóházaim és Molnár Nándorné üzlethe­lyiségére is, amelyek teljesen leégtek. A tüzet a kocsi és tibolddaróci önkéntes tűzoltók csak megfeszített munka árán tudták lokalizálni. A kár 1­1 ezer pengő. A tűz keletkezésének meg­állapítására a csendőrség nyomozást indított meg . Lenyelte a diót és meghalt egy kisfiú Farsangi Miklós rákospalotai asztalosmester egy­éves Miklós nevű fia, Desewffy­ utcai házuk udvarán diót evett. A házőrző kutya ráugrott, mire a kisfiú ijedtében lenyelte a diót. Édes­anyja több orvos lakására elfutott vele, de egyik orvost sem találta otthon. A Bocskai­mra és az Arany János­ utca sarkán a kisfiú el­vesztette eszméletét. Oda hívták ki a mentőket is. Kórházba szállítása közben azonban meg­halt. Rablógyilkos merénylő öngyilkossága Szombathelyről jelenti a Kis Újság tudósítója. Megdöbbentő rablógyilkos merénylet zajlott le Németlövő községben, Schlaffer János vendég­lőjében. Az áldozat maga a vendéglős, akit a­­ kocsmába betérő Roger János munkanélküli lakatossegéd egy óvatlan pillanatban revolve­rével hátbalött. Amikor látta, hogy a vendéglős összeesik, odaugrott hozzá és még fejbe akarta lőni, a pisztoly azonban csütörtököt mondott. A rablótámadó ki akarta fosztani a pénztár­fiókot, de közben kopogás zavarta meg. A hátsó ajtón keresztül kimenekült. A súlyosan sebesült Schlaffer közben megához tért és a bekopogó embernek elmondotta, hogy mi történt vele. Értesítetté­k a csendőröket, akik azonnal ki­mentek Koger lakására, hol azonban már nem tudták elfogni, mert Koger ítéletet mondott ön­maga felett és pisztolyával fejbelőtte magát.­­ A revolvergolyó fejét teljesen szétroncsolta.

Next