Kis Ujság, 1936. augusztus (49. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

OLYMPIA TV 3 6 Olimpiai szerkesztőségünk jelenti Berlinből: PÉNTEK írógép-ütegek a sajtófőhadiszálláson Berlin, július 31. Olyrhpia-Pressehauptquartier... és még ugyanez angolul, franciául és spanyolul hirdeti a stadion közelében öles betűkkel, hogy a sajtófőhadiszáláson vagyok. Ezen a néhány szobás irodán keresztül fog érte­sülni az egész világ az olimpiai versenyek lefolyásáról. Minden van itt, amire újság­írónak szüksége lehet. Azok a külföldi újságírók, akik hivatalos Olympia-Pass (igazolvány) birtokában vannak, kis kulcsot kapnak. Ez a kulcs arra való, hogy a sajtófőhadiszállás posta­­fiókjait, amelyek az illető kiküldött nevével vannak ellátva, kinyithassák és a számukra szóló küldeményeket köz­vetlenül vehessék ki. A szekrények, mint nálunk a postákon, a szoba belseje felé nyitottak. Az alkalmazottak, innen dugják be a küldeményeket az illető rekeszbe. A szomszéd szobából fülsiketítő írógép­kattogás hallatszik. Belépek és különös lát­vány tárult szemem elé. Négy hosszú asz­talon a világ ötvenhárom országának kis lobogóival jelzett írógépek állanak. Mindenfajta betűt lehet itt találni, még japán, török és héber betűket is. A görögök részére a régi görög, a szerbek és bolgárok részére pedig a cirill írás is megtalálható. Az újságírónak nem is kell hazamennie a stadionból, hogy leveleit megírhassa. Le­megy a sajtófőhadiszállásra és ott azonnal, frissen gépelheti le benyomásait. Az itt működő postahivatal alkalmazottai az úgynevezett „F­ernschreiber" - gépeken dolgoznak. Ezeknek a gépeknek az a saját­ságuk, hogy amikor az alkalmazott a betű­ket kopogja, a világ minden országában felállított felvevőgépekből már készen, gépírásos szöveggel bújik ki egy szalag, rajta a legfrissebb eredményekkel. Ilyen úton értesül a világ Berlin nagy eseményéről, az olimpiáról. Mivel szórakoznak „Olidorf“ lakói Berlin, július 31. Pénteken kitették a táblát a döberitzi falu kapujára, mert megtelt minden hely­ötvenhárom nemzet 6800 versenyzője foglalja el a falu lakóházainak ágyait és szobáit. Péntektől kezdve már nem volt az a szabad ki- és bejárás a faluba, mert a rendezőség éberen ügyel a bennlakók nyu­galmára. Hogy azonban az igen tisztelt olimpiko­nok ne unatkozzanak és ne gondoljanak folyton az elkövetkezendő versenyekre, a rendezőség gondoskodott szórakoztatásuk­ról. Nagyszabású programot állítottak ösz­­sze, amely változatos és sokoldalú. Az olim­piai szórakozások középpontja az előadási terem, amelyet Hindenburg képe díszít. Film- és kabaréelőadások vannak itt estén­ként, a szünetekben pedig katonazene ját­szik. Rengeteg híradó, trükkfilm és né­hány sportfilm egészíti ki a műsort. Minden este levetítik azokat a filmeket, amelyeket napközben vettek fel a tréningpályákon. Itt ismerhetik fel a versenyzők ellenfeleiket. Fénypontja volt a szórakoztató műsor­nak a berlini opera balettjének vendég­­szereplése. A terem padsorai zsúfolásig megteltek, mert a nőknek tilos a faluba a bemenet. Mindennemű női látogatónak útja megsza­kad a falu kapujában, rendelkezzék bár­milyen igazolvánnyal is. A balettkart is hatalmas csukott, lefüggönyözött ablakú autókarban vitték a Hindenburg-teremig, itt egy mellékajtón mentek be és előadás után éppen ilyen szigorú körülmények között távoztak. A nőknek nagy sikerük volt, mert a versenyzők Vörösre tapsolták tenyereiket az előadás alatt. Minden egyes táncosnőnek külön kellett a függöny elé kijönnie. Az étkezések alkalmával a zavartalan emésztésről is gondoskodik a rendezőség. Reggeli, ebéd és vacsora id­eje alatt zenekar játszik, amelynek hangjait megafonok viszik szerte az étkezőhelyiségekbe. Kellemes indulók hangjai mellett fogyasztják el ételeiket a versenyzők. Délutánonként térzene is van, amelyen főleg a komoly­zene játszik sze­repet, így szórakoznak az olimpiai falu, Olidorf lakói... BIEBER MARTIN Magyarország ökölvívóinak első számú közellenségei az argentinek Nem könnyű dolog az olimpiai győztest kiszámítani olyan sportágban, ahol idővel és méterekkel mérik a teljesítményeket. Az atlétikában ugyan meg lehet határozni egy olyan élcsoportot, amelyből a győztes ki­kerül, de hogy személy szerint melyik lesz az, azt annyi külső körülmény határozza meg, hogy az előre történő kijelölés merész­ségnek számít. Különösen nehéz azonban olyan versenyágban meghatározni a győz­test, amelyekben nincsenek mérhető teljesít­mények. Ilyen az ökölvívás is Mégis retteg az egész világnak Berlin­ben kiválogatott 196 ökölvívója attól a nyolc sötétbőrű argentin fiútól, akik ma érkeztek meg Berlinbe. Érkezésük után meglátogattam őket. Ve­zetőjük elmondta, hogy legalább három vagy négy olimpiai győzelmet várnak, mert nagyon erős csapattal jöttek Berlinbe. Minden súlycsoportban indítanak verseny­zőt. Az utóbbi két olimpiai versenyen négy­­bajnokságot nyertek. Amszterdamban Aven­­dano a félnehézsúlyban, Jurado a nehéz­súlyban, Los Angelesben pedig Irobledo a pehelysúlyban, Alberto Lovell pedig a nehézsúlyban szerzett olimpiai aranyérmet. — Eddig még egy nemzetnek sem sike­rült két súlycsoport bajnokságát hazavinni, mi ezt a rekordot most meg akarjuk dön­teni __ mondja bizakodó pillantással veze­tőjük. — Ezek a versenyzők a természetben tanulták meg az ököl­vívás nehéz mesterségét és csak a technikai simításokat kellett el­végezni rajtuk. Megkérem, hogy mutassa be a verseny­zőket. Előzékenyen­ áll rendelkezésemre és az étkezőterem asztalánál sorban mondja el a versenyzők neveit. __ Ez az egyenesorrú, álmostekintetű gyerek még nem is töltötte be tizenkilence­dik évét. Neve Alfredo Carlomagno. Két éve bokszol és huszonegy mérkőzése közül mindössze kettőt vesztett el. A tréningben nagy keménységről és önbizalomról tett tanúságot és ha rutinja még nem is meg­felelő, mégis az olimpiai aranyéremre pályázik. Ami őnála valószínű, az majd­nem biztos a k­antamsúlyú Leonardo Gutle­­nál, aki huszonkétéves, három éve bokszol és nyolcvan mérkőzése közül hatvannyol­cat megnyert. Született küzdőbokszoló, aki mindkét kezével borzalmas erejű ütéseket képes leadni. Oscar Casanoval, a pehelysúlyú versenyző, szőke gyerek. Huszonkétéves kora ellenére már tíz esztendeje bokszol. Száznyolc mérkőzése közül csak négyben hajlott meg az ellenfél tudása előtt. Töké­letes versenyző, aki az ökölvívás minden fortélyát ismeri. — A huszonegyéves Lidoro Oliverrel szemben nehéz dolguk lesz a könnyűsúly versenyzőinek. Különösen balborogütése veszélyes, olyan mérges mindig, mint egy­ oroszlán. ÚJSÁG Szombat, 1936 augusztus 1 Ellentéte a weh­ezsúlyú Raul Rodriguez. Színesvérű félnéger, aki hetvenkilenc eddigi mérkőzése közül egyet sem vesztett el. Technikás bokszoló, akinek kezei villám­gyorsan mozognak. Az ő balkezére is jó lesz vigyázni, mert ez a kéz igen hosszú. Hogy őszinte legyek, a félnehézsúlyú Raul Villareal és a középsúlyú Francisco Bisig­­lione szerepléséhez nem sok reményt fűzök. Egyik sem tanulta még ki teljesen az ökölvívás mesterségét, ők az argentínai legénység gyenge pontjai. Ezzel szemben igen nagy olimpiai esély a nehézsúlyú Guillermo Lovell, a los angelesi győző fivére. Mindössze tizennyolcéves ez a hatalmas néger fiú, ütései kemények, gyorsasága meg­döbbentő, csak az állára kell vigyáznia, mert ha ide kap ütést, vége van. Az argentin vezető nyilatkozatából, még ha a hazaszeretet okozta túlzást le is von­juk, még éppen elég marad ahhoz, hogy a többi nemzetek féljenek. Hozzájuk véve a nagytudású újzélandiakat, a délafrikaikat és ausztráliaiakat, nagyon nehéz dolguk lesz a magyar bokszolóknak. N. L. Hitler és az olasz trónörökös Berlinbe érkeztek Berlin, július 31. Hitler Adolf vezér és birodalmi kancellár pénteken délután 4 órakor Münchenből vá­ratlanul megérkezett repülőgépen a tempel­­h­ofi repülőtérre állandó kíséretével együtt. A vezért és kíséretét az olasz trónörökös fogadására megjelent olasz és német előke­lőségek levesen ünnepelték. Umberto királyi herceg, olasz trónörökös pénteken délután megérkezett a tempelhofi repülőtérre. A repülőtéren Attolico olasz nagykövet fogadta a nagykövetség tagjai élén. Hitler kancellár és a német birodalmi kormány nevében Neurath báró birodalmi külügyminiszter üdvözölte az olasz trón­örököst. Egyetlen magyar művet sem díjaztak a szellemi olimpián Berlin, július 31. A Kaiserdammon levő nagy csarnokban dr Göbbels birodalmi miniszter pénteken nyitotta meg az olimpiai kiállítást, amelyen egyúttal kihirdették a szellemi olimpia részletes eredményeit. Magyarország szá­mára a nagy világverseny szellemi része nem hozott sikert, mert egyetlen magyar beküldött művet sem tartott a zsűri díjazásra érdemesnek. A résztvevő huszonhárom nemzet lobo­góival feldíszített teremben dr Lewald bejelentette, hogy a rendezőbizottság fel­kérésére augusztus 5-én a nagy svéd Ázsia­­kutató, Sven Hedin a stadionban beszédet mond, miként azt egykor Athénben Hero­­dotos és Thukydides tették. Lewald­er ezután kihirdette a művészeti olimpia ered­ményeit. Az építészetben az első díjat egy német, a tervezésben osztrák, a grafikában svájci, domborműben olasz, a másik dombormű­­csoportban német, a költészetben német, az elbeszélő művekben finn, énekkari zenében német, zenekari művekben ugyancsak né­­met pályázó vitte el az aranyérmet. A fes­t­­észetben és rajzolásban egy művet sem tartottak díjazásra érdemesnek. Németország legjobb játékosa beszél a vízipólótorna esélyeiről A német vízipólócsapat tréningjén min­denki a vörösesszőke hajú Erich Schultze körül forog, ő a német vízipólózók Homonnaija, a csapatban legrégebben sze­replő játékos. Részt vett azokban a kemény csatákban, amelyeket a német csapat vívott ellenünk. Tagja volt annak az együttesnek, amely 1928-ban olyan fájó vereséget mért válogatottjainkra és tagja volt annak a csa­patnak is, amelyen a magyar pólózók Kali­fornia tűző napja alatt vettek revansot a németeken. — Soha nem fogom elfelejteni az amszterdami döntőt — mondta. — Ilyen kemény csatánk soha nem volt. Csak a meghosszabbításban tudtuk legyőzni a magyarokat, több mint egy órás küzdelem után. Egész Németország ünnepelt bennünket olimpiai győzelmünkért, amely minden győzelmünk között a legértékesebb volt. Négy év múlva már nem ment úgy a játék. A feledhetetlen Komjádi Béla által pél­dásan előkészített magyar csapatnak nem tudtunk ellenállni. Amerikában nem ment úgy a játék és a második helyet is csak gólaránnyal tudtuk megszerezni az USA előtt. Itt meg kell jegyeznem, hogy 1932-ben a magyar csa­patban csupa régi, tapasztalt játékos volt, nálunk pedig friss erők szerepeltek. — Ezen az alapon Magyarország megint olimpiai favorit? — kérdezem Schultzétól, aki magyarázni kezd: — Igen, igen, kétségtelenül nagyobb a magyarok tudása, de mi itthon vagyunk. A német közönség úgy fog bennünket bíz­tatni, mint még soha. A magyarok tapasz­­taltságát kissé túlzásnak tartom. Homonnai már a negyedik, Halasy, Németh, Bródy pedig a harmadik olimpiai játékon vesz már részt. Ez már több mint tapasztaltság és én azt hiszem, hogyha a magyarok játszani tudnak is, de küzdőképességü­k nem lesz olyan, mint a mienk. —­ Mi a véleménye a többi nemzetekről? — Belgium az egyetlen, amely az első hely kérdésébe döntően szólhat bele. A világbajnok az lesz, aki a belgák elleni csatából frissebben kerül ki, mert az ő csapatuk nagyon erős. Ők most akarják megmutatni, hogy nem elégszenek meg a harmadik szerepével. Van egy félel­metes csatáruk. De Pauw, de Coppieters sem elhanyagolható játékos. A magyar­­belga és a német-belga mérkőzések döntően fogják kialakítani a végső helyezés sorrend­jét. Mindez azonban nem változtat a ténye­ken: az olimpiai bajnokságot a magyar és német csapat intézi el egymás között. Mi vissza akarjuk szerezni a Los Angeles­ben elvesztett olimpiai bajnokságot. Lelki­­ismeretesen és szorgalommal készülődtünk. — Szóval német győzelmet vár?­­ — Azt nem mondtam ■— tárja szét kar­jait Schultze —, de remélem, hogy meg­­nyerjük. Várni és reménykedni két külön­böző dolog. A magyarok félelmetesek, ellenük csak a legjobb tudás hozhat sikert, vagy — az erőszakosság. Ezt az eszközt a német csapat nem fogja igénybe venni. A német játékos öntudatosan, de szeré- I­nyen mondotta azt, amit mondott. Szavai közben arra gondoltam, hogy a magyar csa­pat előkészítése körül bizony nem ment minden a legsimábban. Nehezen kaptak megfelelő szállást és táplálkozást, egyes helyeken nem méltányolták a kívánatos módon eddigi érdemeiket, ami aligha­nem hagyott nyomot a játékosok lelkében. El­búcsúzom Schultzétól. Kézszorítása erős és biztos. Utánam szól. — Azért majd meglátjuk, mit tehetünk az érdekükben ... Értse mindenki úgy, ahogy akarja... B. H. Nem lesz toronyugró a magyar úszócsapatban Vajda László, a magyar olimpiai úszó­csapat toronyugrója, mint a Kis Újság na­pokkal ezelőtt megírta, megbetegedett. Az OTT Berlinben székelő tanácsa pénteken ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy Vajda Lászlót, aki betegsége miatt nem ve­het részt az olimpiai műugróversenyen, haza­­küldi. Hogyan ugranak a csodanégerek? Napok óta árgus szemekkel figyelik a szakértők a két néger csodaugrót, Johnsont és Albrittont. Fényképezik, filmezik őket, hogy azután minden nemzet saját maga fiait is megtanítsa az „egyedül üdvözítő" magas­ugró stílusra, amellyel jóval a két méter fe­lett lehet ugrani. Stílusukról a következőket figyeltem meg: Mindketten a „hengergő“ stílusban ugra­nak. Abban a pillanatban, amikor a léc fölé érnek, megfordulnak saját tengelyük körül, hogy a súlypontot állandósítsák és a lécet ne érintsék. Ez a­ ugrási mód egészen külön­leges biztonsági érzést tesz szükségessé. Mind­két ugró érzi, hogy milliméterre hol van a teste és tökéletesen ura idegeinek és izmai­nak Szóval: Johnson és Albritton kivételes tehetségű atléták Olimpiai beszámolónk folytatása a regény­oldalon

Next