Kis Ujság, 1936. augusztus (49. évfolyam, 175-198. szám)
1936-08-01 / 175. szám
OLYMPIA TV 3 6 Olimpiai szerkesztőségünk jelenti Berlinből: PÉNTEK írógép-ütegek a sajtófőhadiszálláson Berlin, július 31. Olyrhpia-Pressehauptquartier... és még ugyanez angolul, franciául és spanyolul hirdeti a stadion közelében öles betűkkel, hogy a sajtófőhadiszáláson vagyok. Ezen a néhány szobás irodán keresztül fog értesülni az egész világ az olimpiai versenyek lefolyásáról. Minden van itt, amire újságírónak szüksége lehet. Azok a külföldi újságírók, akik hivatalos Olympia-Pass (igazolvány) birtokában vannak, kis kulcsot kapnak. Ez a kulcs arra való, hogy a sajtófőhadiszállás postafiókjait, amelyek az illető kiküldött nevével vannak ellátva, kinyithassák és a számukra szóló küldeményeket közvetlenül vehessék ki. A szekrények, mint nálunk a postákon, a szoba belseje felé nyitottak. Az alkalmazottak, innen dugják be a küldeményeket az illető rekeszbe. A szomszéd szobából fülsiketítő írógépkattogás hallatszik. Belépek és különös látvány tárult szemem elé. Négy hosszú asztalon a világ ötvenhárom országának kis lobogóival jelzett írógépek állanak. Mindenfajta betűt lehet itt találni, még japán, török és héber betűket is. A görögök részére a régi görög, a szerbek és bolgárok részére pedig a cirill írás is megtalálható. Az újságírónak nem is kell hazamennie a stadionból, hogy leveleit megírhassa. Lemegy a sajtófőhadiszállásra és ott azonnal, frissen gépelheti le benyomásait. Az itt működő postahivatal alkalmazottai az úgynevezett „Fernschreiber" - gépeken dolgoznak. Ezeknek a gépeknek az a sajátságuk, hogy amikor az alkalmazott a betűket kopogja, a világ minden országában felállított felvevőgépekből már készen, gépírásos szöveggel bújik ki egy szalag, rajta a legfrissebb eredményekkel. Ilyen úton értesül a világ Berlin nagy eseményéről, az olimpiáról. Mivel szórakoznak „Olidorf“ lakói Berlin, július 31. Pénteken kitették a táblát a döberitzi falu kapujára, mert megtelt minden helyötvenhárom nemzet 6800 versenyzője foglalja el a falu lakóházainak ágyait és szobáit. Péntektől kezdve már nem volt az a szabad ki- és bejárás a faluba, mert a rendezőség éberen ügyel a bennlakók nyugalmára. Hogy azonban az igen tisztelt olimpikonok ne unatkozzanak és ne gondoljanak folyton az elkövetkezendő versenyekre, a rendezőség gondoskodott szórakoztatásukról. Nagyszabású programot állítottak öszsze, amely változatos és sokoldalú. Az olimpiai szórakozások középpontja az előadási terem, amelyet Hindenburg képe díszít. Film- és kabaréelőadások vannak itt esténként, a szünetekben pedig katonazene játszik. Rengeteg híradó, trükkfilm és néhány sportfilm egészíti ki a műsort. Minden este levetítik azokat a filmeket, amelyeket napközben vettek fel a tréningpályákon. Itt ismerhetik fel a versenyzők ellenfeleiket. Fénypontja volt a szórakoztató műsornak a berlini opera balettjének vendégszereplése. A terem padsorai zsúfolásig megteltek, mert a nőknek tilos a faluba a bemenet. Mindennemű női látogatónak útja megszakad a falu kapujában, rendelkezzék bármilyen igazolvánnyal is. A balettkart is hatalmas csukott, lefüggönyözött ablakú autókarban vitték a Hindenburg-teremig, itt egy mellékajtón mentek be és előadás után éppen ilyen szigorú körülmények között távoztak. A nőknek nagy sikerük volt, mert a versenyzők Vörösre tapsolták tenyereiket az előadás alatt. Minden egyes táncosnőnek külön kellett a függöny elé kijönnie. Az étkezések alkalmával a zavartalan emésztésről is gondoskodik a rendezőség. Reggeli, ebéd és vacsora ideje alatt zenekar játszik, amelynek hangjait megafonok viszik szerte az étkezőhelyiségekbe. Kellemes indulók hangjai mellett fogyasztják el ételeiket a versenyzők. Délutánonként térzene is van, amelyen főleg a komolyzene játszik szerepet, így szórakoznak az olimpiai falu, Olidorf lakói... BIEBER MARTIN Magyarország ökölvívóinak első számú közellenségei az argentinek Nem könnyű dolog az olimpiai győztest kiszámítani olyan sportágban, ahol idővel és méterekkel mérik a teljesítményeket. Az atlétikában ugyan meg lehet határozni egy olyan élcsoportot, amelyből a győztes kikerül, de hogy személy szerint melyik lesz az, azt annyi külső körülmény határozza meg, hogy az előre történő kijelölés merészségnek számít. Különösen nehéz azonban olyan versenyágban meghatározni a győztest, amelyekben nincsenek mérhető teljesítmények. Ilyen az ökölvívás is Mégis retteg az egész világnak Berlinben kiválogatott 196 ökölvívója attól a nyolc sötétbőrű argentin fiútól, akik ma érkeztek meg Berlinbe. Érkezésük után meglátogattam őket. Vezetőjük elmondta, hogy legalább három vagy négy olimpiai győzelmet várnak, mert nagyon erős csapattal jöttek Berlinbe. Minden súlycsoportban indítanak versenyzőt. Az utóbbi két olimpiai versenyen négybajnokságot nyertek. Amszterdamban Avendano a félnehézsúlyban, Jurado a nehézsúlyban, Los Angelesben pedig Irobledo a pehelysúlyban, Alberto Lovell pedig a nehézsúlyban szerzett olimpiai aranyérmet. — Eddig még egy nemzetnek sem sikerült két súlycsoport bajnokságát hazavinni, mi ezt a rekordot most meg akarjuk dönteni __ mondja bizakodó pillantással vezetőjük. — Ezek a versenyzők a természetben tanulták meg az ökölvívás nehéz mesterségét és csak a technikai simításokat kellett elvégezni rajtuk. Megkérem, hogy mutassa be a versenyzőket. Előzékenyen áll rendelkezésemre és az étkezőterem asztalánál sorban mondja el a versenyzők neveit. __ Ez az egyenesorrú, álmostekintetű gyerek még nem is töltötte be tizenkilencedik évét. Neve Alfredo Carlomagno. Két éve bokszol és huszonegy mérkőzése közül mindössze kettőt vesztett el. A tréningben nagy keménységről és önbizalomról tett tanúságot és ha rutinja még nem is megfelelő, mégis az olimpiai aranyéremre pályázik. Ami őnála valószínű, az majdnem biztos a kantamsúlyú Leonardo Gutlenál, aki huszonkétéves, három éve bokszol és nyolcvan mérkőzése közül hatvannyolcat megnyert. Született küzdőbokszoló, aki mindkét kezével borzalmas erejű ütéseket képes leadni. Oscar Casanoval, a pehelysúlyú versenyző, szőke gyerek. Huszonkétéves kora ellenére már tíz esztendeje bokszol. Száznyolc mérkőzése közül csak négyben hajlott meg az ellenfél tudása előtt. Tökéletes versenyző, aki az ökölvívás minden fortélyát ismeri. — A huszonegyéves Lidoro Oliverrel szemben nehéz dolguk lesz a könnyűsúly versenyzőinek. Különösen balborogütése veszélyes, olyan mérges mindig, mint egy oroszlán. ÚJSÁG Szombat, 1936 augusztus 1 Ellentéte a wehezsúlyú Raul Rodriguez. Színesvérű félnéger, aki hetvenkilenc eddigi mérkőzése közül egyet sem vesztett el. Technikás bokszoló, akinek kezei villámgyorsan mozognak. Az ő balkezére is jó lesz vigyázni, mert ez a kéz igen hosszú. Hogy őszinte legyek, a félnehézsúlyú Raul Villareal és a középsúlyú Francisco Bisiglione szerepléséhez nem sok reményt fűzök. Egyik sem tanulta még ki teljesen az ökölvívás mesterségét, ők az argentínai legénység gyenge pontjai. Ezzel szemben igen nagy olimpiai esély a nehézsúlyú Guillermo Lovell, a los angelesi győző fivére. Mindössze tizennyolcéves ez a hatalmas néger fiú, ütései kemények, gyorsasága megdöbbentő, csak az állára kell vigyáznia, mert ha ide kap ütést, vége van. Az argentin vezető nyilatkozatából, még ha a hazaszeretet okozta túlzást le is vonjuk, még éppen elég marad ahhoz, hogy a többi nemzetek féljenek. Hozzájuk véve a nagytudású újzélandiakat, a délafrikaikat és ausztráliaiakat, nagyon nehéz dolguk lesz a magyar bokszolóknak. N. L. Hitler és az olasz trónörökös Berlinbe érkeztek Berlin, július 31. Hitler Adolf vezér és birodalmi kancellár pénteken délután 4 órakor Münchenből váratlanul megérkezett repülőgépen a tempelhofi repülőtérre állandó kíséretével együtt. A vezért és kíséretét az olasz trónörökös fogadására megjelent olasz és német előkelőségek levesen ünnepelték. Umberto királyi herceg, olasz trónörökös pénteken délután megérkezett a tempelhofi repülőtérre. A repülőtéren Attolico olasz nagykövet fogadta a nagykövetség tagjai élén. Hitler kancellár és a német birodalmi kormány nevében Neurath báró birodalmi külügyminiszter üdvözölte az olasz trónörököst. Egyetlen magyar művet sem díjaztak a szellemi olimpián Berlin, július 31. A Kaiserdammon levő nagy csarnokban dr Göbbels birodalmi miniszter pénteken nyitotta meg az olimpiai kiállítást, amelyen egyúttal kihirdették a szellemi olimpia részletes eredményeit. Magyarország számára a nagy világverseny szellemi része nem hozott sikert, mert egyetlen magyar beküldött művet sem tartott a zsűri díjazásra érdemesnek. A résztvevő huszonhárom nemzet lobogóival feldíszített teremben dr Lewald bejelentette, hogy a rendezőbizottság felkérésére augusztus 5-én a nagy svéd Ázsiakutató, Sven Hedin a stadionban beszédet mond, miként azt egykor Athénben Herodotos és Thukydides tették. Lewalder ezután kihirdette a művészeti olimpia eredményeit. Az építészetben az első díjat egy német, a tervezésben osztrák, a grafikában svájci, domborműben olasz, a másik domborműcsoportban német, a költészetben német, az elbeszélő művekben finn, énekkari zenében német, zenekari művekben ugyancsak német pályázó vitte el az aranyérmet. A festészetben és rajzolásban egy művet sem tartottak díjazásra érdemesnek. Németország legjobb játékosa beszél a vízipólótorna esélyeiről A német vízipólócsapat tréningjén mindenki a vörösesszőke hajú Erich Schultze körül forog, ő a német vízipólózók Homonnaija, a csapatban legrégebben szereplő játékos. Részt vett azokban a kemény csatákban, amelyeket a német csapat vívott ellenünk. Tagja volt annak az együttesnek, amely 1928-ban olyan fájó vereséget mért válogatottjainkra és tagja volt annak a csapatnak is, amelyen a magyar pólózók Kalifornia tűző napja alatt vettek revansot a németeken. — Soha nem fogom elfelejteni az amszterdami döntőt — mondta. — Ilyen kemény csatánk soha nem volt. Csak a meghosszabbításban tudtuk legyőzni a magyarokat, több mint egy órás küzdelem után. Egész Németország ünnepelt bennünket olimpiai győzelmünkért, amely minden győzelmünk között a legértékesebb volt. Négy év múlva már nem ment úgy a játék. A feledhetetlen Komjádi Béla által példásan előkészített magyar csapatnak nem tudtunk ellenállni. Amerikában nem ment úgy a játék és a második helyet is csak gólaránnyal tudtuk megszerezni az USA előtt. Itt meg kell jegyeznem, hogy 1932-ben a magyar csapatban csupa régi, tapasztalt játékos volt, nálunk pedig friss erők szerepeltek. — Ezen az alapon Magyarország megint olimpiai favorit? — kérdezem Schultzétól, aki magyarázni kezd: — Igen, igen, kétségtelenül nagyobb a magyarok tudása, de mi itthon vagyunk. A német közönség úgy fog bennünket bíztatni, mint még soha. A magyarok tapasztaltságát kissé túlzásnak tartom. Homonnai már a negyedik, Halasy, Németh, Bródy pedig a harmadik olimpiai játékon vesz már részt. Ez már több mint tapasztaltság és én azt hiszem, hogyha a magyarok játszani tudnak is, de küzdőképességük nem lesz olyan, mint a mienk. — Mi a véleménye a többi nemzetekről? — Belgium az egyetlen, amely az első hely kérdésébe döntően szólhat bele. A világbajnok az lesz, aki a belgák elleni csatából frissebben kerül ki, mert az ő csapatuk nagyon erős. Ők most akarják megmutatni, hogy nem elégszenek meg a harmadik szerepével. Van egy félelmetes csatáruk. De Pauw, de Coppieters sem elhanyagolható játékos. A magyarbelga és a német-belga mérkőzések döntően fogják kialakítani a végső helyezés sorrendjét. Mindez azonban nem változtat a tényeken: az olimpiai bajnokságot a magyar és német csapat intézi el egymás között. Mi vissza akarjuk szerezni a Los Angelesben elvesztett olimpiai bajnokságot. Lelkiismeretesen és szorgalommal készülődtünk. — Szóval német győzelmet vár? — Azt nem mondtam ■— tárja szét karjait Schultze —, de remélem, hogy megnyerjük. Várni és reménykedni két különböző dolog. A magyarok félelmetesek, ellenük csak a legjobb tudás hozhat sikert, vagy — az erőszakosság. Ezt az eszközt a német csapat nem fogja igénybe venni. A német játékos öntudatosan, de szeré- Inyen mondotta azt, amit mondott. Szavai közben arra gondoltam, hogy a magyar csapat előkészítése körül bizony nem ment minden a legsimábban. Nehezen kaptak megfelelő szállást és táplálkozást, egyes helyeken nem méltányolták a kívánatos módon eddigi érdemeiket, ami alighanem hagyott nyomot a játékosok lelkében. Elbúcsúzom Schultzétól. Kézszorítása erős és biztos. Utánam szól. — Azért majd meglátjuk, mit tehetünk az érdekükben ... Értse mindenki úgy, ahogy akarja... B. H. Nem lesz toronyugró a magyar úszócsapatban Vajda László, a magyar olimpiai úszócsapat toronyugrója, mint a Kis Újság napokkal ezelőtt megírta, megbetegedett. Az OTT Berlinben székelő tanácsa pénteken ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy Vajda Lászlót, aki betegsége miatt nem vehet részt az olimpiai műugróversenyen, hazaküldi. Hogyan ugranak a csodanégerek? Napok óta árgus szemekkel figyelik a szakértők a két néger csodaugrót, Johnsont és Albrittont. Fényképezik, filmezik őket, hogy azután minden nemzet saját maga fiait is megtanítsa az „egyedül üdvözítő" magasugró stílusra, amellyel jóval a két méter felett lehet ugrani. Stílusukról a következőket figyeltem meg: Mindketten a „hengergő“ stílusban ugranak. Abban a pillanatban, amikor a léc fölé érnek, megfordulnak saját tengelyük körül, hogy a súlypontot állandósítsák és a lécet ne érintsék. Ez a ugrási mód egészen különleges biztonsági érzést tesz szükségessé. Mindkét ugró érzi, hogy milliméterre hol van a teste és tökéletesen ura idegeinek és izmainak Szóval: Johnson és Albritton kivételes tehetségű atléták Olimpiai beszámolónk folytatása a regényoldalon