Kis Ujság, 1936. szeptember (49. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

Kedd, 1936 szeptember 1 KIS ÚJSÁG 1 Nem tudnak aludni a madridi kórházak betegei a halálos áldozatok borzalmas üvöltése miatt Londoni jelentés szerint a madridi vörös terror pusztításai minden képzeletet felül­múlnak. A Manzanares folyó reggelenként tele van a meggyilkoltak meztelenre vetkőz­­tetett holttesteivel. Malaga körül újból fellángolt a harc. A felkelők repülőgépei újból bombázták Mad­­ridot. A robbanások rendkívüli pusztítást végeztek a belügyminisztérium épületében. A frontokon egyébként nem történt külö­nösebb esemény. A legutóbbi jelentés sze­rint Madridban egyetlen éjszaka 240 embert végeztetett ki a kormány. Párizsi jelentés szerint a kormánycsapatok kivégezték a faenzai püspököt és kanonok­­jait is. Madridból Alicanteba helyez­ték át a német követséget Berlin, augusztus 31. A Diplomatisch-Politische Korrespondenz a következőket írja: — A madridi német nagykövetség védel­mére a madridi kormány rendőrséget vezé­nyelt ki. A nagykövetség helyzete azonban később igen aggasztó lett, amikor a rendőr­csapatokat milícia váltotta le, amely nem volt alkalmas arra, hogy biztosítsa a német nagykövetség védelmét. A német nagykövet­ség részéről ismételten felhívták a madridi kormány figyelmét erre az igen aggályos állapotra és azt kérték, hogy a madridi kor­mány gondoskodjék kielégítő védelemről. A német nagykövetség ismételt közbenjárása azonban sikertelen maradt, mert a madridi kormány mindössze annak kijelentésére szorítkozott, hogy rendőrcsapatok nem áll­nak rendelkezésére. A helyzet alakulására való tekintettel ily módon Alicantéba kellett áthelyezni a spanyolországi német nagy­­követséget. iiulescu bukása az európai politika szenzációja Rendkívüli meglepetést keltett nemcsak nálunk, hanem egész Európában , is az, hogy Titulescut kihagyták az új román kormány­ból és hogy Tatarescu miniszterelnök új külügyminisztere Antonescu lett. Antonescu Románia párizsi követe volt és így bizo­nyára ő is franciabarát politikát fog követni, mégis: a francia lapok többsége nagyon fáj­lalja Titulescu bukását. A háború óta szakadatlanul Titulescu volt Románia külügyminisztere. Akármilyen kormány jött, liberális, vagy parasztpárti, Titulescu nélkül nem lehetett elképzelni a kormányt, óriási tekintélye volt bent az országban, Párizsban pedig nagyon szerették, mert az ő személye jelentette azt, hogy Románia hű marad Franciaországhoz és támogatja a francia külpolitikát tűzön­­vizén keresztül. Nagy külpolitikai szenzáció tehát Titulescu bukása, amelyet sokféleképen magyaráznak. Több ízben megemlékeztünk már azokról a forradalmi állapotokról, amelyek­ Romá­niában uralkodnak. A Vasgárda és a többi szélsőséges terrorista párt mind erősebb lett,­­aminek az volt az oka, hogy a kormány két minisztere, Inkulec belügyminiszter és Pop Valér igazságügyi miniszter nyíltan és titok­ban támogatták a szélsőségeket. Amíg a bal­oldalnak tilos volt minden megmozdulás és szervezkedés, addig ezek a szélsőséges terro­rista pártok szabadon agitálhattak, terjesz­kedhettek, ami odáig fajult, hogy megszűnt Romániában mindeni vagyon- és életbizton­ság. A Vasgárda halálos ítéleteket hozott és azokat a politikusokat, akiket halálra ítélt, ki is végeztette. Emlékezetes még, amikor Stelescu nevű poli­tikust felfegyverkezett fiatalemberek az egyik bukaresti kórházban, ahol műtétet hajtottak végre rajta, agyonlőtték. A gyilkos gaztett után a fiatal orgyilkosok nyomban jelentkez­tek a rendőrségen, de semmi bajuk sem tör­tént, mivel Inkulec belügyminiszter elren­delte szabadlábra helyezésüket és ügyüket az esküdtbíróság elé utalta, ami Bukarestben annyit jelent, hogy az esküdtek fel is mentik őket. Titulescu állandóan tiltakozott az ellen, hogy a Vasgárdát a kormány szabadjára ereszti. Követelte, hogy Pop Valér és Inkulec távozzék a kormányból. Nem tud eredmé­nyes külpolitikát folytatni — hangoztatta —, ha Párizsban állandóan azzal kell véde­keznie, hogy a román belpolitika a hitleriz­­mus felé sodródik és a szinte egyedül ural­kodó Vasgárda Németország felé kacsintgat. Most aztán váratlanul az történt, hogy Tatarescu tényleg megbuktatta Inkulec és Pop Valér minisztereket, ugyanakkor azonban megbukott maga Titulescu is. Titulescu távol volt Romániától és semmit sem tudott arról, hogy kimarad az új Tatarescu-kormányból. Monte Carlóban üdült, minthogy beteg és mocsárlázban szenved és teljesen váratlanul érte a bukás híre. Ami­kor közölték vele, hogy kimaradt a kor­mányból, így kiáltott fel: — Ez összeesküvést Titulescu nem titkolja felháborodását és bosszúra készül. Párizsban attól félnek, hogy Titulescu bukása a franciabarát politikának végét je­lenti. Más francia lapok viszont azt írják , amit egyébként az új Tatarescu-kormány is hirdet —, hogy a változás nem jelenti a kormány franciabarát politikájának bukását, legfeljebb csak arról van szó, hogy Bukarestben győzött a szovjetellenes irányzat. Titulescu ugyanis szovjetbarát politikát is folytatott, amit a román politikusok tekin­télyes része idegenkedve nézett. Genfben továbbra is Titulescu képviseli Romániát Bukarest, augusztus 31. Tatarescu miniszterelnök felajánlotta Titu­­lescu volt külügyminiszternek, hogy to­vábbra is képviselje Romániát a Népszövet­ségnél. Titulescu válasza még nem érkezett meg Bukarestbe. Titulescu bukása a francia befolyás hanyatlását jelenti Párizs, augusztus 31. A Havas-iroda londoni tudósítójának je­lentése szerint angol politikai körökben bi­zonyos kétkedéssel fogadták az új Tata­­rescu-k­ormánynak azokat a kijelentéseit, amelyek szerint Románia eddigi külpoliti­ Bádogbor­litografálás, bád­ogplateát, bélyegző­párnadoboz Fehér és fekete bádogból, valamint alumí­niumból. Minden fazonban. Sima (blank) és egy vagy több színűre litografált. Minden ilyen anyagból készült cikket gyártunk. Bérmunka. Újonnan beren­dezett modern üzemünkben a lég­ kifogástalanabb árut, gyors szállítási határidő mellett állítjuk elő. Cégünk nincsen árközösségben. LEVROL BÁDOGÁRY DÁN L. és NAGY J. VI., Petneházy*utca 27-31. T.: 2­927-19 SS Romanelli ezredes, a kommün alatt bebörtönzöttek hős életmentője Budapestre érkezett Budavár visszafoglalásának 250-ik évfordu­lójára mindazon nemzetek képviselői eljöttek, akik annak idején résztvettek Budavár ostromá­ban. Budapest legérdekesebb ilyen vendége kétségtelenül az olasz küldöttség vezetője Romanelli ezredes, aki hétfőn délután szintén Budapestre érkezett. Magyarország nagy ba­rátjának, Romanelli ezredesnek neve ismert minden magyar ember előtt, aki a kommün alatti időket átélte. Sok embert, sok családot mentett meg Romanelli a haláltól 1919-ben, mikor Budapesten, mint az olasz misszió ve­zetője működött. Több mint egy évtizede an­nak, hogy Romanelli utoljára Pesten járt, ek­kor a parlament kupolacsarnokában ünnepelte őt lelkesen a hálás magyar nemzet. Csernoch János, az akkori bíboros hercegprímás nyújtotta át neki annak idején a díszes emlékplakettet, később Budapest törvényhatósági bizottsága utcát is elnevezett Romanelliről. Hétfőn délután 2 órakor robogott be az a Bécsből érkező vonat, amelyen Romanelli ez­redes, rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter Budapestre érkezett. A Keleti pálya­udvar várótermét virágokkal és zászlókkal dí­szítették fel, megjelent a fogadtatáson Co­­lonna herceg budapesti olasz követ is. A Jú­niusi Bajtársak Szövetsége részéről báró Pe­tényi Zsigmond koronaőr és Ocskay Rudolf fogadták Romanellit, elébe utazva Komáromig. Az ezredes, aki időközben fényes diplomáciai karriert futott be, többek között Barcelonában volt olasz főkonzul, megindultan hallgatta a Júniusi Bajtársak elnökeinek üdvözlő szavait. Felelevenítve azokat a súlyos időket, mikor Romanelli ezredes olyan nagy szolgálatokat tett Magyarországnak, Ocskay Rudolf emlékez­tette őt arra, a kijelentésre, amelyet 1919 augusztusában tett a Kitz szállóban. Romanelli akkor ezt mondotta Ocskaynak, aki a Margit körúti vörös fogházból szabadulva az életét köszönte meg neki: — Kérem, mind a két nemzet, a magyar is, meg az olasz is a piros-fehér zöld színeket vi­seli a lobogón. Már csak ezért is kötelességem volt az, amit tettem és amit tehettem a baráti magyar nemzet polgárainak védelmében. Romanelli ezredes mikor Oakay Rudolf most emlékeztette őt erre a régi kijelentésére, ezt mondta: — Igen, emlékszem erre. Petényi Zsigmond báró és Ocskay Rudolf a Júniusi Bajtársak elnökei a beszélgetés folya­mán megemlítették Romanelli ezredes volt bar­celonai főkonzulnak, hogy most a forrongó Spanyolországban is nagy szükség volna egy Romanellira. — Sajnos, azokon a szegény embereken most nem lehet segíteni — felelte az ezredes. Budapestre megérkezve Rom­­anelli ezredes autójába szállt és a margitszigeti Palatínus­­szállodába hajtatott. Budapesti tartózkodásának napjaiban a Júniusi Bajtársak Szövetsége va­csorát ad tiszteletére. Ezen a vacsorán, ame­lyet a tervek szerint a Ludovikában fognak megtartani, részt vesznek a komm­ünben meg­mentett túzok teljes számban. Perinyi Zsig­mond bárón és Ocskay Rudolfon kívül ott lesznek vitéz Bajor Ferenc ezredes, vitéz Bartha László tábornok a Ludovika akkori parancs­noka, Galba Gyula nyugalmazott őrnagy, Kes­­seő László vezérkari ezredes, Szindssy Béla, Ferry Tibor miniszteri titkár, a komm­ünben kivégzett Ferry Oszkár fia, dr. Kriszticz Sándor pécsi egyetemi tanár, Altenburger Gyula egye­temi tanár és még soha­ mások, akik mind Romanelli ezredesnek köszönhetik életüket. 3 kájának folytonosságát Titulescu kihagyása ellenére is fenntartják. Londonban szinte egyöntetű az a vélemény, hogy Titulescu bukása Romániában a német befolyás jelen­tékeny megnövekedését jelzi. Londoni felfogás szerint Titulescu távo­zása a kisántant meggyengülését is a fran­cia befolyás hanyatlását is jelenti. A tudó­sító hozzáteszi, hogy mindezeket a tünete­ket Londonban bizonyos aggodalommal állapították meg. Tüntető ünneplésekkel fogadta Párizs Rydz-Smigly tábornokot, a lengyel hadsereg vezérkari főnökét Párizs, augusztus 31. Párizsban nagy ünnepségekkel fogadták Ridz- Smigly tábornokot, a lengyel hadsereg vezér­kari főnökét. A rendkívül barátságos fogadta­tásnak politikai célja is van, mert a francia ál­lamférfiak a tábornok látogatásában a francia— lengyel kapcsolatok megrősítését látják. Hétfőn délelőtt Blum miniszterelnök, majd pedig Delbos külügyminiszter fogadta a lengyel tábornokot, majd Daladier hadügyminiszter tárgyalt vele hosszabb ideig. Daladier feltűnően meleg­hangú beszédben Üdvözölte a lengyel hadsereg fővezérét Párizs, augusztus 31. Rydz-Smigly tábornok hétfőn délelőtt Colson tábornok, francia vezérkari főnökkel tárgyalt. Délben Daladier hadügyminiszter díszebédet adott a lengyel hadseregfelügyelő tiszteletére. Az ebéd alatt Daladier hadügyminiszter be­szédet mondott, amelyben többek között a kö­vetkezőket mondotta: — Tábornok Úr! Büszke vagyok, hogy önt a francia hadsereg nevében mint a lengyel hadse­reg főparancsnokát üdvözölhetem. Franciaor­szág teljes szívéből üdvözli önt, mert ismeri Lengyelország jövőjébe vetett törhetetlen hitét és emlékszik arra, hogy a megpróbáltatás ne­héz óráiban mily hősiességgel küzdött hazájáért. Most néhány napon át vezér­ tekintetével fogja követni a francia hadgyakorlatokat. A francia hadsereg büszke lesz, hogy ön előtt az megmu­tathatja, hogy Franciaország számíthat rá füg­getlensége és szabadsága védelmében. Franciaországot továbbra is a legmelegebb barátság tölti el Lengyelország iránt, ame­lyet a béke védelmében egyik legfőbb szö­vetségesének tekint. Rydz-Smigly tábornok megható szavakban mondott köszönetet az üdvözlésért. A lengyel hadseregfelügyelő délután két óra­kor távozott a hadügyminisztérium épültéből. Az épület előtt felsorakozott köztársasági dísz­­őrség katonai tiszteletadásban részesítette, mi­közben a zenekar a lengyel és a francia him­nuszt játszotta. A hadügyminisztérium körül hatalmas töz­­meg gyűlt össze, amely lelkesen ünnepelte a lengyel hadsereg képviselőjét. Rydz-Smigly tábornok gépkocsiba ült és Ga­­melin tábornokkal együtt Reimsba utazott. KISEBB BALESET ÉRTE EDWARD KIRÁLY HAJÓJÁT Athénból jelentik: A Nahlin, VIII. Edward király jachtja a Kalkisz-szorosban nekiment egy híd pillérének. A jacht és a híd is Mssé megrongálódott. Istanbuli jelentés szerint Edward angol király jachtja, a Nahlin, az elnöki palota előtt vet horgonyt. Kemal Atatürk személye­sen fogadja a partraszálló angol uralkodót.

Next