Kis Ujság, 1936. december (49. évfolyam, 275-298. szám)

1936-12-01 / 275. szám

4­1 KIS­UJLA. Fejedelmi pompával fogadták Bécsben a kormányzói párt Horthy Miklós lelkes ünneplése tengerészbajtársai között Bécs, november 30. Horthy Miklós kormányzó különvonata szombatról vasárnapra virradó éjszaka lépte át az osztrák határt. Fél kettő órakor haladt át a vonat Villachon fél három órakor ért el ,Klagenfurtba és hat óra után a mura­menti Bruckba. A nagyobb állomásokat min­denütt fellobogózták és a reggeli szürkület­ben magyar és osztrák zászlókat lengetett a szél. A kormányzó már a kora reggeli órák­ban felkelt és fogadta a vonatba beszállott urak üdvözlését, akik Bécsből elébe utaztak. A bécsi keleti pályaudvar már szombat óta teljes díszben várta a kormányzónak és kíséretének megérkezését. Zeneszóval érke­zik a testőrzászlóalj díszszázada, majd fel­sorakozik a perronon. A pályaudvar épüle­tével szemben két díszruhába öltözött lovas­­rendőrosztag sorakozik fel. Lassan gyülekeztek az előkelőségek. Meg­jelent Miklós elnök és felesége, Schuschnigg kancellár, Hülgerth altábornagy, alkaticellár, a kormány tagjai teljes számban, Schmidt Guidó külügyi államtitkár feleségével. Ma­gyar részről Bobrik Arna követségi tanácsos vezetésével megjelentek a magyar követség tagjai, Darányi miniszterelnök felesége és számosan mások. Diadalnl Araikor a vonat befutott a pályaudvarra, meg­szólaltak a kürtök, a díszszázad vigyázzba állt, a zászlótartó meghajtotta a zászlót és a zenekar a magyar himnuszt játszotta. Először Miklat elnök és felesége üdvözölte a kormányzót és feleségét, majd a kölcsönös üdvözlések és be­mutatkozások következtek. A kormányzó ellé­pett a díszszázad előtt s ezután megkezdődött a bevonulás a városba. A pályaudvar épületét és környékét megtöltő hatalmas tömeg lelket éljenzésben részesítette a kormányzót. Rendkívüli melegséggel, szüntelen éljenzéssel és kendőlobogtatással fogadta a bé­csi magyarság Horthy kormányzót és feleségét. A menet az úgynevezett Gürtelen, a Prinz Eugen alop, a Schwarzenberg téren és a Ring Strassén keresztül vonult az Imperial-szállóig Az, útvonalat szegélyező házakat magyar és oszt­rák nemzetiszínű zászlók díszítik. Az útvonal mentén a bécsi helyőrség legénysége állt sor­falat díszruhában, acélsisakkal. Ahol a kor­mányzó elhaladt, a diszörség fegyverrel tisztel­gett A kormányzó lakosztálya előtt a testőrség diszörsége állott fel ezüstzsinóros egyenruhá­ban, acélsisakkal. A kormányzó megkoszorúzza a hősi emlékművet és Ferenc József sírját Háromnegyed öt órakor a kormányzói pár Haber Ottó kabinetirodai főnök kíséretében el­hagyta a szállót és látogatást tettek Miklós szö­vetségi elnöknél és feleségénél, a Ballhaus téren. Rövid udvariassági látogatás után Horthy kor­mányzó Schuschnigg kancellár látogatását adta vissza a kancellári hivatalban. A kormányzó felesége a minős­­ták templomába ment, ahol csendes­ misét hallgatott. 11 óra 45 perckor a kormányzó a hősök em­lékművéhez érkezett, hogy koszorút­­ helyezzen el annak talpkövén. A kormányzót érkezésekor kürtjellel fogadták. A kegyeletes aktushoz egy gyalogos zászlóalj vonult ki zenével A zenekar az érkezéskor a magyar Himnuszt játszotta­ A kormányzó ellépett a díszzászlóalj arcvonala előtt, ezután felment a lépcsőkön a hősi emlék­műhöz. Az emlékmű körül a tengerész-szövetség tiszti tagjai állottak diszőrséget régi formaruhá­jukban. A hősi emlékmű előtt két hatalmas kandeláberben magas lánggal lobogott a kegye­let tüze. A kormányzó ezután hatalmas babérkoszo­rút helyezett el az emlékművön. Horthy Miklós kormányzó innen a hősök emlékterén és a Hofburgon keresztül a Michae­ ter-templomba ment kíséretével és ott megko­szorúzta a tengerész-emlékművet. A kormányzó ezután a közelben levő kapuci­nusok templomához hajtatott és az ottani sir­boltban Ferenc Józsefnek a középen álló koporsó­jára pompás babérkoszorút helyezett el, sza­lagján a következő felírással: „Hódolattel­jes és hálás megemlékezéssel Horthy". A koszorú elhelyezése után a kormányzó vissza­tért az Imperial szállóba, ahová időközben a mise végeztével megérkezett a kormányzó fele­sége is. 12 óra­­10 perckor Darányi Kálmán miniszter­elnök tisztelgő látogatást tett a Ballhaus-téren Miklós szövetségi elnöknél. 12 óra 45 perckor Miklós szövetségi elnök és felesége viszonozta a kormányzói pár látogatá­sát az In­versal-szállóban. 13 óra 30 perckor Miklós szövetségi elnök és felesége a szövetségi kancellári hivatal délszaki növényekkel díszített, úgynevezett „kongresz­­szusi" termében pillásreggelit adott, amelyen résztvett a kormányzó öt felesége, kilététének tagjai, a magyar államtiarfiák, az osztrák kor­mány tagjai és a legjjőbb állami méltóságok. Vasárnap délután 3 órakor Darányi Kál­mán miniszterelnök, Kánya Kálmán külügy­Vasárnap 16 óra 30 perckor a kormányzó feleségével látogatást tett a Schwarzenberg­­téren levő tiszti kaszinóban, ahol a tengerész szövetség tagjai fogadták a kormányzói párt. Az épület előtt Dittrich Brúnó sorhajókapi­tány, a szövetség elnöke, továbbá l­erler báró ellentengernagy és Simonnc sorhajókapitány üd­vözölték a szövetség nevében a magas vendége­ket és a mögöttük felsorakozott parancsnok­­tisztekkel együtt felkísérték őket a nagy­terembe, ahol már összegyűlve várakoztak a volt sorhajótisztek és a volt flottaparancsnok­­tisztek. Külön csoportban gyűltek össze a Habsburg, a Navara, a Prinz Eugen és a Viri­­bus Vnilis sorhajók tisztjei, akik egykor a kor­mányzó parancsnoksága alatt szolgáltak. Ugyancsak ott voltak feleségeikkel együtt azok a tengerésztisztek akik egykor a kormányzó baráti és bajtársi köréhez tartoztak. A kormányzó meghatottan fogadta egykori ismerőseinek és bajtársainak hódolatát, míg a kormányzó felesége szívélyesen elbeszél­getett a megjelent hölgyekkel. A Tengerész Szövetség összejövetelén Horthy Miklós kormányzót és feleségét a szövetség elnöke, Dittrich Brúnó nyugalma­zott sorhajóhadnagy üdvözölte. Beszédében a többi közt ezt mondta: " Szeretett flottaparancsnokunk, a mi Jungeri Előre-marsallunk" újra közöttünk van. Föméltóságod a haditengerészet tiszte­letreméltó történetét tettekkel gazdagította, amelyekre mi valamennyien joggal vagyunk büszkék. A Mária Terézia-rend káptalanja előtt aligha volt ennél tisztább eset. De hogy Főméltóságod felé a csodálaton és a bizalmon felül még mindnyájunk szí­ve is repesett, az az Ön legsajátabb lova­giasságának következménye, amely min­denkit, a tengernagytól le a tengerészig lebilincselt. 1.Főméltóságát nagy­ feladatokra elhivatva ugyanilyen erős és erélyes kézzel szű­kebb hazáját a legnagyobb nyomorúságból előre vezette a lénybe és a felvirágzásba. A határo­kon is túlterjedő sorsközösség érzésével mi a mi tengernagyunknak ebben a küldetésében is együttéreztünk. Dittrich szövetségi elnök így fejezte be szavait: . —­ Főmélt­óságtok, Magyarország kor­mányzója, a mi szeretett flottaparancsno­kunk és felesége hip, hip, hurrái A háromszoros hurrá visszhangzott a teremben és az egybegyűltek lelkes ovációt rendeztek Horthy , kormányzó , tiszteletére. Horthy Miklós kormányzó meghatottan válaszolt: — Köszönöm, kedves Dittried, szép és szives Üdvözlő szavaidat. Megnehezí­tetted számomra, hogy megfelelő szavakat találjak. Köszönöm mindenekelőtt a Ten­gerész Szövetségnek, hogy módot adott nekem arra, hogy itt együtt lássam sok régi bajtársamat, akik annak idején becsü­­lettel viselték a kék kabátot A mi hadi­tengerészetünk az én meggyőződésem sze­rint a régi monarchia legegészségesebb intézménye volt; egészséges lélek lakozott benne és mindannyiunkat hiú kötelesség­­teljesítésre nevelt Mindnyájan éreztük a háború előtt hogy Európa lassan katasz­trófa felé közeledik. De ma tudjuk, hogy az összeomlás nem volt elháríthatatlan sors- Ez az összeomlás talán legjobban minket sújtott, tengerésztiszteket Emberi lélek, mennyire hasonlítasz a vízhez! Em­beri sors, mennyire hasonlítasz a szélhez! — mondta Goethe. Ami elkövetkezik, Isten kezében van. A mi dicsőséges piros­­fehér-piros lobogónkhoz a mi közös esz­ményeinkhez örökké hís maradok és egy­kori haditengerészetben öreg bajtársaim­hoz is! Viharos tetszés és Hoeh-kiáltások követték a kormányzó szavait. A látogatás mintegy háromnegyed óráig tar­tott és azután a kormányzó öt felesége elbúcsúz­tak a megjelentektől és visszatértek az Imperial­­szállóba. miniszter, Schuschnigg kancellár és Schmidt külügyi államtitkár megbeszélésre ült össze a szövetségi kancellári hivatalban. A négy államférfi megbeszélése 30 percig tartott .A megbeszélést hétfőn délután folytatták s a­­­nak befejezése után közleményt adnak ki a megbeszélések eredményéről, viseletek vezetői, magas állami méltóságok és az osztrák közélet kiváló alakjai. A díszebéd után fényes fogad­ó-estély volt, amelyen megjelent a teljes diplo­máciai kar, az osztrák politikai, művé­szeti és társadalmi élet kiválóságai. Két helyiséget a cérc­e számára tartottak fenn, a többi teremben mintegy hatszáz meghívott előkelő vendég hullámzott fel és alá. A díszkertet, a díszkertben levő szobro­kat és a szemközti dómban­­álló Glo­­rielle oszlopait az est folyamán fény­szórókkal világították meg, amelyek szinte nappali fénybe öltöztették a schönbrunni éjszakát. A schönbrunni kastély úgynevezett ,,nagy galériájában" rendezett ünnepélyes díszva­csorán Miklas osztrák köztársasági elnök a következő beszédet mondta: — Főméltóságú Uram! Hála a régi szép­­ szokásnak, örvendetes alkalmam nyílik ma­­ arra, hogy ebben a ragyogó körben az ünnepi­­ asztalnál kiváló és különösen kedves vendé-­­ geket üdvözölhessek pohárköszöntőben. Fő­­méltóságod és fenkölt felesége megtiszteltek azzal, hogy látogatást tettek Ausztriában. Mind a magam, mind az osztrák nép nevében kijelenthetem, hogy Főméltóságod ezzel ben­nünket a legnagyobb köszönetre kötelezett. Egészen kivételes tisztesség számomra és legőszin­tébb örömömre szolgál, hogy Főméltó­ságodat és fenkölt hitvesét ma Bécsben, az osztrák szövetségi fővárosban a legmelegeb­ben köszönthetem és a legszívélyesebb ad- s vözlellel fogadhatom. — Főméltóságod hivatalos és ünnepélyes látogatásában nem csupán az Ausztria és Ma­­gyarország között fennálló baráti kapcsola­tok eklatáns megnyilatkozását látom. Ennek­­ a látogatásnak a történelmi szemlélet szem- s portjából, de érzelmileg is egészen különle-­­­ges jelentősége van. Egészen különös örömöt­­ kelt valamennyiünkben, hogy ideérkezésekor­­ köszöntésünk éppen ama magyar királyság államfőjének szól, amelyet évszázados törté­nelem, sok közös dicső tett, öröm és bánat köt össze velünk és amellyel a jelenben és a­k jövőben a nagy világpolitika terén messze-­ menően egyirányú érdekek tartanak össze. — Örömteljes üdvözlésem szól ezért min-­­denekelőtt a szellem és a kedély oly gazdag­­ ajándékaival megáldott lovagias magyar nem­zet legfőbb reprezentánsának. Ez a nemzet Ausztria népe részéről ősidőktől fogva a ba­rátság és a mély lelki megértés legőszintébb érzelmeivel találkozott, nem is beszélve a természetes érdekközösségről, amely Európa­ szívében a nagy Dur­afolyam mellett fekvő­­ két országunk földrajzi helyzetéből adódik. Ez­­ a helyzet ősrégi, már a természettől kijelölt , szoros kölcsönhatásokat hoz magával gazda- ,­sági és közművelődési téren. — Ahogy a történelem folyamán a két or­szágot a sors sok évszázadon át egymáshoz­­ kapcsolta, Ausztriát és Magyarországot a jó­létben is bajtársiasan együtt látjuk, így ha­ladnak vállvetve előre a jövőbe, szívósan ki­tartva törekvésükben, ama közös célok felé,­­ amelyek vezető államférfiaink számára adva­­ vannak. Közös és becsületes küzdelem ez a béké­ért, de Európa igazi békéjéért is, amely végeredményben csak igazságos alapo­kon és úgy biztosítható, ha közös éle­tünket gazdasági és szociális tekintetben a természetes életfeltételeket figyelembe véve alakítjuk ki. — Főméltóságod a benyomásokban gazdag olaszországi napok után érkezett hozzánk. Tudom, hogy egyet gondolunk Főméltóságod­­dal, ha ebben az órában az őszinte barátság érzésével emlékezem meg arról az értékes és hatásos együttműködésről, amely a mi két országunkat az olasz királysághoz fűzi a ró­mai jegyzőkönyvek kizárólag békét és felépí­tést szolgáló munkaközösségében kívánom, hogy áldás kísérje három országunk e becsű jeles békeművét, amely tetemesen előbbre ju­tott azzal, hogy Ausztria és a Német Birodalom, a két né­met állam között helyreállt a természet­adta baráti viszony. — Mi osztrákok, Főméltóságod és fenkölt hitvese látogatásában a régi barátság ragyogó megerősítését látjuk, amely újból jó gyümöl­csöket hoz majd és még jobban kimélyíti és még bensőségesebbé teszi az Ausztria és Ma­gyarország között szerencsés módon már régóta fennálló szívélyes viszonyt és meg­alapozza két népür­k még szorosabb lelki kapcsolatának útját, ami javára válik mind a két államnak és áldásos az egész emberi kö­zösségre. ■ — Azt kívánom, hogy Főméltóságodnak városunkban oly szívélyesen látott látoga­tása újabb kellemes benyomásokkal gyara­pítja azt a sok emléket, amely Főméltósá­godat már régebbi időktől Ausztriához fűzi és emelem poharam öföméltóságának a ma­gyar királyság kormányzójának és fenkölt hitvesének egészségére és a velünk szoros ba­rátságban élő nemes magyar nemzet boldo­gulására és felvirágozására. Éljen! Éljen! Éljen! (A háromszoros éljent Miklós elnök magyarul fűzte hozzá beszédéhez.) „Országaink baráti kapcsolatai Horthy Miklós kormányzó Miklós elnök felköszöntőjére a következőképen válaszolt: — Elnök Úrt — Engedje meg, hogy most kifejezésre jut­tatott szíves üdvözléséért őszinte köszönetet mondjak. Biztosíthatom, hogy szaval az egész magyar népben élénk visszhangra találnak és a két államunk között szerencsére fenn­álló jó és benső kapcsolatok újabb megszi­lárdításának tekintik azokat. A kötetlenség ellen századokon keresztül közös védelemre egyesült két népünk az 1918-ik esztendő katasztrófája nyomán tá­madt tévelygések és zavarok után újra ba- Túlságosan kezet nyújtott egymásnak. Újra egymásra találtak közös és cél­tudatos munkában, amellyel elő akarják mozdítani a jólétet a Dunamedencében és meg akarják teremteni a tartós békét Középeurópában, ami egész Európa bé­kéjének lényeges alkotórésze. •­ Excellenciád külön nyomatékkal emelte ki a barátság őszinte érzését és a mély telki megértést, amelyet Ausztria népe a magyar nemzet iránt régtől fogva tanúsít. Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy a magyar nép eze­ket az érzelmeket a legteljesebb mértékben viszonozza. Megelégedéssel állapíthatom meg, hogy országaink baráti kapcsolatai mély gyö­keret vertek a két nemzet szívében. — Nagy történelmi hagyományaira joggal büszke szép fővárosukba Olaszországból ér­keztünk ide- Az a rendkívül meleg fogadta­tás, amelyben ott részünk volt, tanúbizony­sága annak, hogy az általunk követett s az olasz kormány által támogatott politikai irányt az olasz nép is mindenben helyesli. — Elnök úr joggal utalt arra, hogy váll­­vetett becsületes küzdelmünk Középeurópa békéjének megóvására Irányú. Államainktól teljesen távol áll minden­nemű ellenséges szándék harmadik or­szágok ellen. Mi a megoldást reálpoli­­tikai alapon keressük, minden számba­­jövő állam érdekeinek kölcsönös elis­­merése mellett. Célkitűzéseink egyáltalá­ban nem összeegyeztethetetlenek a más ál­lamok iránti barátsággal, amint ez a többi között kitűnik az Ausztria és Németország közötti tüzk­észetadta barát­ságos viszony helyreáll­ításából is, amiről Excellenciád maga emlékezett meg. Hogy röviden szóljak, a római jegyzőkönyvek­ből adandó törekvéseink olyan szabad és független államok érdekközösségén alapul­nak, amelyek csak egy célt tartanak szem előtti a Középeurópa normális viszonyainak helyreállítására irányuló küzdelemben békés eszközükkel biztosítani népeinknek helyet a napon. — Poharamat emelem Excellenciád és családja egészségére, árazásának boldogulá­sára és virágzására és közös munkánk sike­rére. Az estély a késő éjszakai órákig tartott és azon Horthy Miklós kormányzó az oszt­rák érdemrend nagykeresztjét viselte. Az osztrák érdemrend nagykeresztje a mai Ausztria legnagyobb kitüntetése. A kitünte­tést vasárnap délben Miklós elnök nyúj­totta át a magyar államfőnek.­­ (A hétfői nap eseményeiről lapunk első és második oldalán közlünk tudósítást.) Horthy megható ünneplése volt bajtársai kör­ében Az államfők pohárköszöntői a schönbrunni kastélyban Este 8 órakor Miklós szövetségi elnök a schönbrunni kastélyban, a „Grosse Galerie"­­ben díszebédet adott a magyar kormányzói pár tiszteletére. Hivatalosak voltak a ma­gyar és az osztrák államférfiak, a kor­mányzó kíséretének tagjai, a külföldi kép­ Kedd, 1036 december 1 Kalapácsos rablótáb­dás Pestszenterzsébeten Pestszenterzsébeten, az Árpád­ utca 27. számú házban van az Erzsébet Baromfi­fel­dolgozó Rt. telepe Vasárnap éjszaka a telep nulyka padlása felől kétségbeesett kiáltozás hallatszott. Kálmán Péter napszámos rohant el a telepről, a padláson pedig vérző tejjel találták a telep egyik alkalmazottját. Kovács Imré. Vad üldözés után az egyik kerékpáros­­rendőr elfogta Kálmán Pétert, aki beismerte, hogy ki akarta rabolni Kovács Imrét. Tudta, hogy 150 pengő van náta, felcsalta Kovácsot a padlásra, ahol egy kalapáccsal kétszer fejbesujtotta Kovács azonban csak megszédült, kiáltozni kezdett, mire a meg­ijedt támadó elszaladt. A rablógyilkos napszámost beismerő val­lomása után letartóztatták.

Next