Kis Ujság, 1936. december (49. évfolyam, 275-298. szám)

1936-12-08 / 281. szám

4 SZÍNHÁZ Ünnepi előadások az Operában és Nemzeti Színházban a kormányzó névnapján Miklós napja előestéjén, szombaton a Nem­zeti Színház rendezett díszelőadást, amelyen színre került Herczeg Ferenc történelmi drá­mája,­­az Ócskász brigádéról, részben új szerep­osztással és Új rendezésben. Az ünnepi előadást a Himnusz és Lehotay Árpád ünnepi köszön­tője vezette be. A Nemzeti Színház kitűnő elő­adásban újította fel az illusztris szerző darab­ját. Pe­theő Attila daliás Ocskay brigadérosa, Tasnády Ilona Tisza Ilonája mellett Gál Gyula, Tímár József, Szeleczky Zita, Lukács Margit elevenítették meg a magyar hangulattól izzó drámát, amelyet Kiss Ferenc rendezett Az Operaház díszelőadása szintén társadalmi esemény volt. Einek rég nem játszott Május királynője című operája és Hubay Jenő ma­gyar csárdajelente került színre. A klasszikus daljátékot nagy tetszéssel fogadta a közönség és együtt­ ünnepelte Rékásy András rendezőt a szereplőkkel, D­obay Líviával, Rigó­, Magdával, Réthy­ Eszterrel, Laurisin Lajossal és Koréh Endrével. Utána Hubay Jenő ismert hegedű­­kompozícióiból összeállított csárda jelenete kö­vetkezett, melynek balettmeséjét Lányi Viktor írta. A szereplők között első helyen ,áll Bardy Bella, Vera Ilona, Zsedényi Károly, Kőszeghy Ferenc és kitűnt a­ bravúrosan táncoló Haran­gozó Gyula. A hegedűszólót Szentgyörgyi László, játszotta. A díszelőadáson Berg Ottó és Rubányi Vilmos vezényelt. Mind a két díszelőadáson megjelent Magyar­­ország kormányzója, Horthy Miklós is család­jával, akit nagy szeretettel fogadott a közönség. Megjelentek az előadásokon a kormány tagjai, a diplomáciai kar vezetői, a hadsereg képvise­lői és­ a társadalmi és művészi élet kitűnőségei/ Karácsonyi premierek A karácsonyi hétre lázasan készülnek a buda­pesti színházak. A Magyar Színházban Csathó Kálmán ,Szakítani nehéz dolog" című zenés komédiájára készülnek, melynek szenzációja Kis Manyi lesz, a Szegedről jött fiatal szubrett, aki már pesti színházakban is sok szép siker­rel szerepelt. A­­magyar filmsztárok is felvonul­nak a Royal Színházban, ahol Bársony Rózsi­val és Dénes Oszkárral készülnek a „3:1 a sze­relem javára"c. előadásra. Rökk Marika szin­tén fellép a Művész Színházban az ,Egy lány aki mindenkié" ' című operettben melynek szö­vegét Em­őd Tamás, zenéjét pedig Fialph Be­nát­z­ag írta., Zilahy Irén, aki hosszabb párizsi filmszereplése után újra itthon tartózkodik, tel­jes gőzerővel­­ próbál a Kamaraszínházban, ahol az új operett főszerepét játssza. Tu­ray Ida, aki szintén Bécsből jött vissza, ahol befejezte egy osztrák filmnek a felvételeit, több színház­zal tárgyal és valószínűleg legközelebb az Andrássy­ úti Színház egyik új darabjának női főszerepét játssza. Jelenleg vidéken vendég­szerepel a „Méltóságos asszony" című vígjáték. KIS ÚJSÁGKedd, 1036 december 8 Hótakaró alatt az ország Eddig még nem okozott zavart a vasúti forgalomban a havazás , Budapesten 3000 hómunkás dolgozik Mikulás napjának estéjén stirfs pelyhekben indult meg a hóesés. A hó eleinte elolvadt az utcákon, de a vidéken megmaradt Alig telt bele azonban félóra, már igazi téli hó csikorgott az emberek talpa alatt. Hétfő reggelre a havazás országossá vált, mindenfelé vastag lett a hótakaró. A vasárnap este munkába állt hólapátolók, akik hosszú idő óta vártak erre az alkalomra, hétfőn egész nap serényen dolgoztak. Az or­szág minden részében hóekék járták be a vasútvonalakat, a fővárosban pedig a kotró­szerkezettel felszerelt villamosok tisztították a síneket. A Köztisztasági Hivatal, mint azt velünk hétfőn este közölték, közel háromezer hólapátolót vett fel, akik 725 állandó munkás, és 37 altiszt irá­nyítása mellett dolgoznak. Mivel a hóesés hétfőn egész napon át tartott, a Köztisztasági Hivatal körzeti helyiségei előtt még mindig hosszú sorban állnak azok, akik alkalmazta­tást várnak és félnapi munkájukkal négy pengőt akarnak keresni. A Köztisztasági Hi­vatal a délután folyamán még vett fel mun­kásokat, de estére már beszüntették a felvé­teleket. Egyelőre elég munkás áll rendelke­zésre. A MÁV igazgatósága közölte velünk, hogy a hétfői nap folyamán a vasúti forga­lomban semmiféle késés nem volt, az országutak pedig, mint a Királyi Magyar Automobil Club közli, még alkalmasak az­tán, amely annak idején az Andrássy­ úti Szín­házban nagy sikert aratott. A karácsonyi bemutatók során tehát a ma­gyar filmsztárok térnek vissza a színpadra. A debreceni Csokonai Színházban kitűnő elő­adásban színre került Földes Imre ifj. Horváth Pál“ című színdarabja.. A szereplők közöl ki­emelkedett Sipó Mária Ilma szerepében. Túró­cly Gyula fölényes alakítókészsége is dicséretet érdemel. A többi szerepben Kamarás Gyula, Al­­szeghy Lajos, Sugár Mihály, Szabó Imre, Sár­­mási, Kőműves Sándor és egy kis epizódszerep­ben feltűnt Szilágyi Zsóka. Szabó Imre rende­­zett'­"^fofíí^^áribbi­­fiszterei " nagyban Hozzá­járultak a darab sikeréhez. A KECSKEMÉTI SZÍNHÁZ a mikulási hét­ben mutatta be az utóbbi évek egyik legna­gyobb sikerű zenés vígjátékét „Az esernyős ki­rályt**. A mulatságos darab nagy tetszést ara­tott, Lajos király szerepében Pillér, Suzanne autóközlekedésre, bár ajánlják, hogy azok a gépkocsitulajdonosok, akik magasabb helyre igyekeznek, hóláncot vigyenek magukkal. Hófúvás még nem volt sehol. A Meteorológiai Intézet közlése szerint az országot összefüggő hótakaró borítja, amely­nek magassága általánosságban tizenöt centiméter. A főváros kivételével mindenütt fagypont alatt van a hőmérséklet és a hét folyamán még újabb havazások is lesznek. A jelenlegi hótakaró sportolásra kiválóan alkalmas. A fővárosban a villamosközlekedés terén igen sok akadály volt. Már a kora reggeli órákban több helyen megálltak a villamosok és a kisszakaszhatároknál sokszor százakra menő tömeg várakozott a kocsikra. A hegy­vidékeken közlekedő járatokat csak a sínpár erős homokozásával tudták fenntartani, de sokszor félórás késések is voltak. Mint az esti órákban a Meteorológiai Inté­zettől értesültünk, néhány napos olvadás kö­vetkezik a fővárosban, amely igen nagy fel­adatot ró a Köztisztasági Hivatalra. Nincs ugyanis elég kocsi a felhalmozott hórakások elhordására, amelynek nagy része az utcán olvad el A havazás nemcsak Magyarországon volt ilyen erős, hanem egész­ Európában. Angliá­ban helyenkét eléri a hóréteg vastagsága az egy métert is. Az alpesi üdülőhelyek egy nap alatt benépesedtek, míg a tengeren hóvihar szerepében pedig Jaczkó Cia, a legfiatalabb vi­déki primadonna arattak nagy sikert. A többi szerepekben Selmeczi, Sólyom, Szilassy Ibi és Jáki Alice tűntek ki. A közönség jól mulatott és sokat tapsolt­a Az esernyő* király*1 szerep­lőinek. Öreg­ember öreg cukrászdában Elbeszélés, irta ifj. b. Batizfalvy Pál özvegy volt, nyugdíjas a megyei takarékpénz­tárnál magányos, önmagának élő öregúr. Ko­rán kelt, keveset evett, kevesett beszélt és na­gyokat sétált az ebédje után; néha a temetőbe ment ,ott kisírta magát a feleségénél, aztán jött vissza a régi városba az emberek közé. Kemé­nyen járt a régi utcákon s utolsó stációként mindig betért a város legrégibb cukrászdájába és onnan már csak hazament. Aztán nem látták aznap többé. Január volt. A­­ fagyos. . havas napok után végre egy borús, enyhe ünnep következett. A rengeteg hó megmozdult és szennyes sárrá ros­­kadt. Embertömeg hullámzott az utcán­­ vidám farsangi kedvvel. Prémes,bundában,­kötött sállal a nyaka kö­rül, kemény lépésekkel ment Aknai István a főutcán végig. Arcán egy fellobbanó mosoly, mellyel az enyhe napot köszöntötte s nem­­tö­rődve a folydogáló hősével, letért a főútról és nekivágott egy külvárosi utcának, mely a te­metőbe­ vitt kifelé. Hosszú, sáros út, a város legrégibb utcája, melyen kétfelől apró, egyformán szegény kis házak sorakoztak, de mégis az ő utcája volt. Az övé, mert még nem bontotta meg az új vi­lág s az úton hagyták el a várost és nem jöt­tek vissza többé. Gazdag, díszes temetések vonulnak el erre, még utoljára megcsillogtatva, hogy életében ki mit ért. És a szegény kis házak nézik a gaz­dag temetéseket. Aknai István elérte a temetőkaput Elballa­gott a­­ stációk előtt s lassan beért a sírok közé. Egy fehér nyírványoszlop előtt megállt Hona asszony aludt alatta, Aknai István felesége, ki ifjan jött ki ide a régi városból és akit a megvénült férj nem tudott elfelejteni. Itt még magasan, frissen állt a hó, nem tu­dott letérdelni, csak a kalapját vette le s örök­zöld folyondárjait emelte ki a hó alól. Friss, fehér­­virágokat tett a márvány tövébe, végig pillantott a síron, aztán egyszerűen, gépiesen átölelte a fehér oszlopot. Sokáig maradt így és gondolkozott K­oná­ asszonyról, aki már régóta nincs és saját, ifjúságáról, mely eltűnt Ilona asszonnyal együtt. Mire megfordult, könnyesek voltak­­ a szemei. Kabátja ujjával hirtelen végig­törölte az arcát, kalapját a fejére tette,­ aztán kifelé indult. Már künn járt valahol a temető szélén, a széles kriptaúton. Lépései alatt zizegett, ropo­gott a hó és mély nyomokat hagyott maga után. Egyszerre megállt. — Ugyan ki járhat ilyenkor itt — dünnyögte meglepetten —, hiszen ma még temetés sincs. Összehúzott, szempillákkal nézett előre. Előtte egy alak sötétedett, de nem ment, hanem áll­dogált az út közepén és amint közelebb ért hozzá, kivehette, hogy az a valaki nagyon vé­kony, kicsi alak: egy fiatal leány. Nagyon el volt merülve, a lépések ropogására sem mozdult meg. Végre a háta mögé ért és átpillantott a vál­lán. A leány egy zsebkendő sarkát tartotta a kezei között, melyben szemmel láthatóan né­hány pénzdarab volt bekötve. Most kibontotta s lassan számlálgatta. Nagyon sok függhetett attól a kevés kis pénztől, mert szájára téve mutatóujját, elmélyedve nézegette. Csak arra rezzent össze, mikor Aknai István a válla felett a kezére nézett. De erre aztán úgy megijedt hogy a kezében megcsúszott a zsebkendő és a pénzdarabok egyszerre hullottak le s apró lyu­kakat ütve, eltűntek a hóban. A leány rábámult az idegen úrra, majd ijedten kezdett kapkodni a pénze után. Erre nem számított, ezt nem akarta Aknai István. Belenézett a kis üde arcba, a hidegtől oirosló orrocskára, borzas szőke hajára és egy­szerre azon vette észre magát, hogy lehajolva, keresgélni kezd a hóban. — Bocsánat, kedves kisasszony, hogy meg­ijesztettem. Majd segítek megkeresni. Mennyi is volt a pénz? — Negyvennyolc fillér, — felette halkan, el­fogultan a leány és reguggolva ő is keresgélni kezdett A kutatás mindössze harminc fillért eredmé­nyezett, a többi tizennyolc úgy elbújt, mintha tudj’ Isten mi nyelte volna magába. Aknai Ist­ván felegyenesedett és a pénztárcája után nyúlt. — Ennek én vagyok az oka. Természetesen kedves kötelességemnek tartom, hogy jóvá te­gyem .. . szólt és már nyújtotta át a hiányzó tizennyolc fillért. A leány fiatal volt és üde­, csupa friss vidám­ság. Pénzét már biztonságban érezte a zsebe mélyén, hát hangosan kacagott. — Ó, köszönöm — mondta egyre nevetve —, ez csak az uzsonnapénzem volt, nem lett volna nagy kár érte. -r De igen, akkor kétszeresen nagy kár lett volna érte. — sietett valami udvarias semmisé­get mondani Aknai István. ~~ Lassan tettek előre néhány lépést, aztán önkéntelenül lassan megindultak egymás mel­lett. A kis süldőleány vidáman csacsogni kez­dett A városba indult egy cukrászdába és ép­pen azt számította, hogy mit lehetne enni négy­ fettnyome fillérért Akd­ai Istvánnak fülébe akadt a cukrászda szó, végig nézett a kis üde zacskón, valami vonzó ötlete támadt és hirtelen egy ajánlatot tett a leánynak. — Látja, én mindennap cukrászdában ozson­­názom, hát nagyon szép volna magácskától, ha együtt tartanánk és most az én vendégem lenne. Majd a kezét nyújtotta a kisleány felé: — Aknai István vagyok.­­ A leány először bizalmatlanul, a szeme sarká­ból nézett rá, sokat hallotta otthon, hogy isme­retlen Uraktól mindig óvakodni kell egy leány­nak, de az idős úr iránt különös vonzódást érzett. Beleegye­zőleg bólintott, csacsogni kez­dett, elmondta, hogy Vilmának hívják és a jövő hónapban lesz tizenhét éves, az apja temetőőr. És sok, hasonló semmiséget csiripeli és Aknai István mosolyogva hallgatta. Végig mentek a főutcán, ahol két cukrászda is volt, az a bizonyos régi és nem messze tőle a túloldalon egy nagy, újdivatú, elegáns cuk­rászda. Amint a régi elé értek, Aknai István önkéntelenül megállt és a kilincsre tette a ke­­zé. A kis szőke szinte meghökkenve nézett rá, aztán lappal odapillantott a fényes, új cuk­rászda felé, ahová igazában indult De az ajtó már nyitva volt és Vilmácska belépett az öreg­­úr társaságában. Már sokan ültek a cukrászdában, de még egy kis asztal az ablaknál nekik is jutott. Egy fe­­hérkötényes tündér suhogott hozzájuk és Aknai István puncsot rendelt Puncs! Költészet, idealiz­mus, ezernyi iz és zamat zengedezett ebben a szóban. Vilmácska hálatelten nézett az öreg úrra ezért a gyönyörű ötletért és kijelentette, hogy ő is puncsot óhajt inni. Mikor már ott párolgott előtte, rátapasztotta szomjazó tekintetét, azzal itta meg először, az­tán óvatos, gyönyörteli lassúsággal érintette aj­kát a pohár forró szegélyéhez és kihörpintett belőle egy picikét. Végül apró kortyocskákban, takarékos lassúsággal inni kezdte a puncsot Aknai István kicsiny tányéron tarka s por­cukortól fehéredő süteményeket hozatott neki Megfeledkezett már a másik cukrászdáról, az öregúr pedig azt mondta neki, hogy itt még a forradalom előtti receptek szerint készül min­den. És még sok mindent mesélt Aknai István­­ régi cukrászdáról A fehér, üvegezett szekrény mögött akkora mélyedés van, mint egy dézsa. Azt valamikor ágyúgolyó, vágta... Azok a képek ott az ajtó fölött Görgeit, Peresei Mórt ábrázolják . — Borzasztó érdekes, — mondta Vilmácska mélázón, miközben tekintete kikalandozott az utcára.­­ Aknai István lenézett a puncsos pohár fene­kére és tovább beszélt. Szép, új cukrászda volt ez valamikor. Itt erre vonultak el Jellasich seregei s aztán utá­nuk a magyar fiúk jöttek diadallal a szabaddá lett magyar városba. Honvédek, sokan, nagyon sokan és velük jött Aknai István... — Kinek köszön,­ Vilmácska? A leány úgy tett, mintha vizet inna és a pohár mögül nézett ki az ablakon. — Egy ismerősöm ment erre, annak köszön­tem, — felelte egy kis gondolkodás után. Aknai István mesélt tovább. Mintha valami kizökkentette volna az eddigi befagyott életé­ből, édes, ismeretlen, meleg izgalom szállt a szívére ... Vilmácska ezalatt a süteménye utolsó falatját majszolva sűrűn pislogott ki az utcára. Aki­nek az imént visszaköszönt csinos, fiatal fiú volt és aki nem ment tovább, hanem roeffállva a kirakatablak mellett, szem- és jelbeszédekkel kérdezte a leánytól, hogy kijönne-e. De Vil­mácska a keze fejével diszkréten intett, ami azt jelentette, hogy várjon. Szeretett volna már s­zabadulni öreg patrónusától, aki csak addig, érdekel­te, míg a sok édességtől el nem éme­­lkedett Aknai István mindebből nem vett sem­mit észre. Elgondolkozva beszélt tovább. De Vilmácska hirtelen felállt és észrevétlen kifelé intett a szemével. — Későn van — mondta halkan —, besötét ,­te­dett és haza kell , mennem. Aknai István felrezzent, kissé meglepte a leány türelmetlen hangja. Talán unalmas az, amit neki mondott? — mert neki szép volt és­­ túlesett, ő, kinek azelőtt oly kevés szava volt az emberek számára, most azon kapta rajta magát, hogy untatott valakit. Bizony hálátlan kis fh­yfirity ez a leány, aki csak a puncsért, süteményért jött vele. Felsegítette a kabátját, kifizette az uzsonnát,­­ aztán feltárta előtte az ajtót. — Sötét van, Vilmácska, majd én elkísérem­­haza, — mondta lassan s egy csöpp szomorú írnyalat rezgett a hangjában, mert még elfon­­tolni is borzasztó volt, hogy ebben a locs­pocskán elkísérje a leányt. De Vilmácska megnyugtatta. — Köszönöm, én nem félek... Igazán nem f élek ... Aknai István elbúcsúzott tőle. Megszorította a melegkesztyűs kis kezét, aztán útjára bocsá­­totta. De azért mégsem állhatta meg, hogy a fordulónál, egy saroképület mögül utána ne nézzen. A szvitek kedd! műsora OPERA: délután: Az fini*­irtás, Csárdajelenet, este: A kékszakállú herceg vára. Karnevál, NEMZETI: délután: A rontnok kincse (fél 1), este: Áruház (tél 8). VIC: Társasjáték (81 MAGYAR: Bikil­ tanár úr (8). BEL,VÁMOSI: Udvari páholy (1), Megvédtem egy asz­..IV’1?51 f t­ii it ■ rifti«, n iimiiiOi«iini»in nirifnrPn in MŰVÉSZ: AITWS* elraboHdíT?. SST PEST!: A virágzó asszony (4, 8). ANDRASSWUTI: Esd ólán küpBnwg (4. 1). DETHEEN TÉBI: Doktor úr (4, 8). KAMIK­A: Sok hűbó Emimért (8). TERÉZKÖRUTT: Dr Kerekes Mária (8). PÓDIUM: Kataré műsor (9). KOMÉDIA: Névtelen utca 6( fél 9). ERZSÉBETVÁROSI: Dalol a balalajka (8, hár­mn. 9). JÓZSEVÁROSI: Snapszberregnd (8, h­.rom­n. 9). KISFALUDY: Botrány a képviselőházban (tél 6. fél 9). dühöng, úgy hogy több hajó kénytelen volt útját megszakítani és kikötőjébe visszatérni. London, december 7. Angliában az egész országban erős hóesés kezdődött meg. Egyes helyeken a hóréteg vastagsága az egy métert is eléri. A La Manche-csatornán az időjárás igen viharosra fordult, úgyhogy a halászhajók sokhelyütt kénytelenek voltak visszatérni a kikötőkbe. Kísértetek a bíróság előtt Különös ügy foglalkoztatta hétfőn a buda­pesti bíróságot. Pár hónappal ezelőtt Szecsédy Nándor államrendőrségi detektív panaszt emelt, hogy ismeretlen tettesek kövekkel fadarabokkal és más tárgyakkal dobálják lakását Előfordult olyan éjszaka, hogy hajnalig nem volt nyugalma. A rendőrség hosszas nyomozás után megállapította, hogy a dobáló „kísértetek " a szomszéd házban lakó Tóth Lajos és Ki­s­­kaczkai Arai­ka voltak. A napokon át tartó iz­galmak úgy megviselték Szecsődyné egészségi állapotát, hogy azóta is állandó orvosi kezeli­­ésre szorul. A bíróság most vonta felelősségre a tettese­ket. A kihallgatott tanúk valamennyien a vád­lottak ellen vallottak. Vallomásuk szerint a rémezgetés hosszú műve volt, mert Szecsődyék kifogásolták, hogy Tóthék gyermekei zavarják a ház és a környék lakóit A bíróság előtt a vádlottak tagadtak, noha a rendőrségen első kihallgatásuk alkal­mával már beismerő vallomást tettek.­A tár­gyalást új tanúkihallgatások végett elnapolták, így a Jurisich-utcai kísértetek ügye újból a bí­róság elé fog kerülni. Súlyos vádak a Háztulajdonosok Szövetsé­gének volt vezetői ellen. A belügyminiszter vá­ratlanul felfüggesztette a Háztulajdonosok Or­szágos Szövetségének önkormányzatát és élére miniszteri biztost nevezett ki. A meglepő ren­delkezés előzményei hosszabb időre nyúlnak vissza. Németh Béla dr., a szövetség elnöke a múlt évben, Takács Béla dr ügyész tavaly előtt mondott le a szövetség vezetéséről, mert már akkor is egyenetlenségek mutatkoztak az egye­sület kebelén belül. A lemondással a súrlódá­sok nem szűntek meg. Akkor héttagú vizsgáló­bizottság­­ellenőrizte a szövetség pénzkezelését és mindent rendben talált. Ennek ellenére a súrlódások tovább tartottak, több feljelentés ment a minisztériumba, amely most az elren­delt vizsgálattal véglegesen tisztázni fogja, várjon igazak-s voltak-e­ a súlyos vádak, váljja pedig valóban csak rosszindulatú háborúskor­­lásról van szó. " M­indenről értesül, ha a Kis Vjsáfiot olvassa!

Next