Kis Ujság, 1936. december (49. évfolyam, 275-298. szám)
1936-12-08 / 281. szám
4 SZÍNHÁZ Ünnepi előadások az Operában és Nemzeti Színházban a kormányzó névnapján Miklós napja előestéjén, szombaton a Nemzeti Színház rendezett díszelőadást, amelyen színre került Herczeg Ferenc történelmi drámája,az Ócskász brigádéról, részben új szereposztással és Új rendezésben. Az ünnepi előadást a Himnusz és Lehotay Árpád ünnepi köszöntője vezette be. A Nemzeti Színház kitűnő előadásban újította fel az illusztris szerző darabját. Petheő Attila daliás Ocskay brigadérosa, Tasnády Ilona Tisza Ilonája mellett Gál Gyula, Tímár József, Szeleczky Zita, Lukács Margit elevenítették meg a magyar hangulattól izzó drámát, amelyet Kiss Ferenc rendezett Az Operaház díszelőadása szintén társadalmi esemény volt. Einek rég nem játszott Május királynője című operája és Hubay Jenő magyar csárdajelente került színre. A klasszikus daljátékot nagy tetszéssel fogadta a közönség és együtt ünnepelte Rékásy András rendezőt a szereplőkkel, Dobay Líviával, Rigó, Magdával, Réthy Eszterrel, Laurisin Lajossal és Koréh Endrével. Utána Hubay Jenő ismert hegedűkompozícióiból összeállított csárda jelenete következett, melynek balettmeséjét Lányi Viktor írta. A szereplők között első helyen ,áll Bardy Bella, Vera Ilona, Zsedényi Károly, Kőszeghy Ferenc és kitűnt a bravúrosan táncoló Harangozó Gyula. A hegedűszólót Szentgyörgyi László, játszotta. A díszelőadáson Berg Ottó és Rubányi Vilmos vezényelt. Mind a két díszelőadáson megjelent Magyarország kormányzója, Horthy Miklós is családjával, akit nagy szeretettel fogadott a közönség. Megjelentek az előadásokon a kormány tagjai, a diplomáciai kar vezetői, a hadsereg képviselői és a társadalmi és művészi élet kitűnőségei/ Karácsonyi premierek A karácsonyi hétre lázasan készülnek a budapesti színházak. A Magyar Színházban Csathó Kálmán ,Szakítani nehéz dolog" című zenés komédiájára készülnek, melynek szenzációja Kis Manyi lesz, a Szegedről jött fiatal szubrett, aki már pesti színházakban is sok szép sikerrel szerepelt. Amagyar filmsztárok is felvonulnak a Royal Színházban, ahol Bársony Rózsival és Dénes Oszkárral készülnek a „3:1 a szerelem javára"c. előadásra. Rökk Marika szintén fellép a Művész Színházban az ,Egy lány aki mindenkié" ' című operettben melynek szövegét Emőd Tamás, zenéjét pedig Fialph Benátzag írta., Zilahy Irén, aki hosszabb párizsi filmszereplése után újra itthon tartózkodik, teljes gőzerővel próbál a Kamaraszínházban, ahol az új operett főszerepét játssza. Turay Ida, aki szintén Bécsből jött vissza, ahol befejezte egy osztrák filmnek a felvételeit, több színházzal tárgyal és valószínűleg legközelebb az Andrássy úti Színház egyik új darabjának női főszerepét játssza. Jelenleg vidéken vendégszerepel a „Méltóságos asszony" című vígjáték. KIS ÚJSÁGKedd, 1036 december 8 Hótakaró alatt az ország Eddig még nem okozott zavart a vasúti forgalomban a havazás , Budapesten 3000 hómunkás dolgozik Mikulás napjának estéjén stirfs pelyhekben indult meg a hóesés. A hó eleinte elolvadt az utcákon, de a vidéken megmaradt Alig telt bele azonban félóra, már igazi téli hó csikorgott az emberek talpa alatt. Hétfő reggelre a havazás országossá vált, mindenfelé vastag lett a hótakaró. A vasárnap este munkába állt hólapátolók, akik hosszú idő óta vártak erre az alkalomra, hétfőn egész nap serényen dolgoztak. Az ország minden részében hóekék járták be a vasútvonalakat, a fővárosban pedig a kotrószerkezettel felszerelt villamosok tisztították a síneket. A Köztisztasági Hivatal, mint azt velünk hétfőn este közölték, közel háromezer hólapátolót vett fel, akik 725 állandó munkás, és 37 altiszt irányítása mellett dolgoznak. Mivel a hóesés hétfőn egész napon át tartott, a Köztisztasági Hivatal körzeti helyiségei előtt még mindig hosszú sorban állnak azok, akik alkalmaztatást várnak és félnapi munkájukkal négy pengőt akarnak keresni. A Köztisztasági Hivatal a délután folyamán még vett fel munkásokat, de estére már beszüntették a felvételeket. Egyelőre elég munkás áll rendelkezésre. A MÁV igazgatósága közölte velünk, hogy a hétfői nap folyamán a vasúti forgalomban semmiféle késés nem volt, az országutak pedig, mint a Királyi Magyar Automobil Club közli, még alkalmasak aztán, amely annak idején az Andrássy úti Színházban nagy sikert aratott. A karácsonyi bemutatók során tehát a magyar filmsztárok térnek vissza a színpadra. A debreceni Csokonai Színházban kitűnő előadásban színre került Földes Imre ifj. Horváth Pál“ című színdarabja.. A szereplők közöl kiemelkedett Sipó Mária Ilma szerepében. Túrócly Gyula fölényes alakítókészsége is dicséretet érdemel. A többi szerepben Kamarás Gyula, Alszeghy Lajos, Sugár Mihály, Szabó Imre, Sármási, Kőműves Sándor és egy kis epizódszerepben feltűnt Szilágyi Zsóka. Szabó Imre rendezett'"^fofíí^^áribbifiszterei " nagyban Hozzájárultak a darab sikeréhez. A KECSKEMÉTI SZÍNHÁZ a mikulási hétben mutatta be az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerű zenés vígjátékét „Az esernyős királyt**. A mulatságos darab nagy tetszést aratott, Lajos király szerepében Pillér, Suzanne autóközlekedésre, bár ajánlják, hogy azok a gépkocsitulajdonosok, akik magasabb helyre igyekeznek, hóláncot vigyenek magukkal. Hófúvás még nem volt sehol. A Meteorológiai Intézet közlése szerint az országot összefüggő hótakaró borítja, amelynek magassága általánosságban tizenöt centiméter. A főváros kivételével mindenütt fagypont alatt van a hőmérséklet és a hét folyamán még újabb havazások is lesznek. A jelenlegi hótakaró sportolásra kiválóan alkalmas. A fővárosban a villamosközlekedés terén igen sok akadály volt. Már a kora reggeli órákban több helyen megálltak a villamosok és a kisszakaszhatároknál sokszor százakra menő tömeg várakozott a kocsikra. A hegyvidékeken közlekedő járatokat csak a sínpár erős homokozásával tudták fenntartani, de sokszor félórás késések is voltak. Mint az esti órákban a Meteorológiai Intézettől értesültünk, néhány napos olvadás következik a fővárosban, amely igen nagy feladatot ró a Köztisztasági Hivatalra. Nincs ugyanis elég kocsi a felhalmozott hórakások elhordására, amelynek nagy része az utcán olvad el A havazás nemcsak Magyarországon volt ilyen erős, hanem egész Európában. Angliában helyenkét eléri a hóréteg vastagsága az egy métert is. Az alpesi üdülőhelyek egy nap alatt benépesedtek, míg a tengeren hóvihar szerepében pedig Jaczkó Cia, a legfiatalabb vidéki primadonna arattak nagy sikert. A többi szerepekben Selmeczi, Sólyom, Szilassy Ibi és Jáki Alice tűntek ki. A közönség jól mulatott és sokat tapsolta Az esernyő* király*1 szereplőinek. Öregember öreg cukrászdában Elbeszélés, irta ifj. b. Batizfalvy Pál özvegy volt, nyugdíjas a megyei takarékpénztárnál magányos, önmagának élő öregúr. Korán kelt, keveset evett, kevesett beszélt és nagyokat sétált az ebédje után; néha a temetőbe ment ,ott kisírta magát a feleségénél, aztán jött vissza a régi városba az emberek közé. Keményen járt a régi utcákon s utolsó stációként mindig betért a város legrégibb cukrászdájába és onnan már csak hazament. Aztán nem látták aznap többé. Január volt. A fagyos. . havas napok után végre egy borús, enyhe ünnep következett. A rengeteg hó megmozdult és szennyes sárrá roskadt. Embertömeg hullámzott az utcán vidám farsangi kedvvel. Prémes,bundában,kötött sállal a nyaka körül, kemény lépésekkel ment Aknai István a főutcán végig. Arcán egy fellobbanó mosoly, mellyel az enyhe napot köszöntötte s nemtörődve a folydogáló hősével, letért a főútról és nekivágott egy külvárosi utcának, mely a temetőbe vitt kifelé. Hosszú, sáros út, a város legrégibb utcája, melyen kétfelől apró, egyformán szegény kis házak sorakoztak, de mégis az ő utcája volt. Az övé, mert még nem bontotta meg az új világ s az úton hagyták el a várost és nem jöttek vissza többé. Gazdag, díszes temetések vonulnak el erre, még utoljára megcsillogtatva, hogy életében ki mit ért. És a szegény kis házak nézik a gazdag temetéseket. Aknai István elérte a temetőkaput Elballagott a stációk előtt s lassan beért a sírok közé. Egy fehér nyírványoszlop előtt megállt Hona asszony aludt alatta, Aknai István felesége, ki ifjan jött ki ide a régi városból és akit a megvénült férj nem tudott elfelejteni. Itt még magasan, frissen állt a hó, nem tudott letérdelni, csak a kalapját vette le s örökzöld folyondárjait emelte ki a hó alól. Friss, fehérvirágokat tett a márvány tövébe, végig pillantott a síron, aztán egyszerűen, gépiesen átölelte a fehér oszlopot. Sokáig maradt így és gondolkozott Koná asszonyról, aki már régóta nincs és saját, ifjúságáról, mely eltűnt Ilona asszonnyal együtt. Mire megfordult, könnyesek voltak a szemei. Kabátja ujjával hirtelen végigtörölte az arcát, kalapját a fejére tette, aztán kifelé indult. Már künn járt valahol a temető szélén, a széles kriptaúton. Lépései alatt zizegett, ropogott a hó és mély nyomokat hagyott maga után. Egyszerre megállt. — Ugyan ki járhat ilyenkor itt — dünnyögte meglepetten —, hiszen ma még temetés sincs. Összehúzott, szempillákkal nézett előre. Előtte egy alak sötétedett, de nem ment, hanem álldogált az út közepén és amint közelebb ért hozzá, kivehette, hogy az a valaki nagyon vékony, kicsi alak: egy fiatal leány. Nagyon el volt merülve, a lépések ropogására sem mozdult meg. Végre a háta mögé ért és átpillantott a vállán. A leány egy zsebkendő sarkát tartotta a kezei között, melyben szemmel láthatóan néhány pénzdarab volt bekötve. Most kibontotta s lassan számlálgatta. Nagyon sok függhetett attól a kevés kis pénztől, mert szájára téve mutatóujját, elmélyedve nézegette. Csak arra rezzent össze, mikor Aknai István a válla felett a kezére nézett. De erre aztán úgy megijedt hogy a kezében megcsúszott a zsebkendő és a pénzdarabok egyszerre hullottak le s apró lyukakat ütve, eltűntek a hóban. A leány rábámult az idegen úrra, majd ijedten kezdett kapkodni a pénze után. Erre nem számított, ezt nem akarta Aknai István. Belenézett a kis üde arcba, a hidegtől oirosló orrocskára, borzas szőke hajára és egyszerre azon vette észre magát, hogy lehajolva, keresgélni kezd a hóban. — Bocsánat, kedves kisasszony, hogy megijesztettem. Majd segítek megkeresni. Mennyi is volt a pénz? — Negyvennyolc fillér, — felette halkan, elfogultan a leány és reguggolva ő is keresgélni kezdett A kutatás mindössze harminc fillért eredményezett, a többi tizennyolc úgy elbújt, mintha tudj’ Isten mi nyelte volna magába. Aknai István felegyenesedett és a pénztárcája után nyúlt. — Ennek én vagyok az oka. Természetesen kedves kötelességemnek tartom, hogy jóvá tegyem .. . szólt és már nyújtotta át a hiányzó tizennyolc fillért. A leány fiatal volt és üde, csupa friss vidámság. Pénzét már biztonságban érezte a zsebe mélyén, hát hangosan kacagott. — Ó, köszönöm — mondta egyre nevetve —, ez csak az uzsonnapénzem volt, nem lett volna nagy kár érte. -r De igen, akkor kétszeresen nagy kár lett volna érte. — sietett valami udvarias semmiséget mondani Aknai István. ~~ Lassan tettek előre néhány lépést, aztán önkéntelenül lassan megindultak egymás mellett. A kis süldőleány vidáman csacsogni kezdett A városba indult egy cukrászdába és éppen azt számította, hogy mit lehetne enni négy fettnyome fillérért Akdai Istvánnak fülébe akadt a cukrászda szó, végig nézett a kis üde zacskón, valami vonzó ötlete támadt és hirtelen egy ajánlatot tett a leánynak. — Látja, én mindennap cukrászdában ozsonnázom, hát nagyon szép volna magácskától, ha együtt tartanánk és most az én vendégem lenne. Majd a kezét nyújtotta a kisleány felé: — Aknai István vagyok. A leány először bizalmatlanul, a szeme sarkából nézett rá, sokat hallotta otthon, hogy ismeretlen Uraktól mindig óvakodni kell egy leánynak, de az idős úr iránt különös vonzódást érzett. Beleegyezőleg bólintott, csacsogni kezdett, elmondta, hogy Vilmának hívják és a jövő hónapban lesz tizenhét éves, az apja temetőőr. És sok, hasonló semmiséget csiripeli és Aknai István mosolyogva hallgatta. Végig mentek a főutcán, ahol két cukrászda is volt, az a bizonyos régi és nem messze tőle a túloldalon egy nagy, újdivatú, elegáns cukrászda. Amint a régi elé értek, Aknai István önkéntelenül megállt és a kilincsre tette a kezé. A kis szőke szinte meghökkenve nézett rá, aztán lappal odapillantott a fényes, új cukrászda felé, ahová igazában indult De az ajtó már nyitva volt és Vilmácska belépett az öregúr társaságában. Már sokan ültek a cukrászdában, de még egy kis asztal az ablaknál nekik is jutott. Egy fehérkötényes tündér suhogott hozzájuk és Aknai István puncsot rendelt Puncs! Költészet, idealizmus, ezernyi iz és zamat zengedezett ebben a szóban. Vilmácska hálatelten nézett az öreg úrra ezért a gyönyörű ötletért és kijelentette, hogy ő is puncsot óhajt inni. Mikor már ott párolgott előtte, rátapasztotta szomjazó tekintetét, azzal itta meg először, aztán óvatos, gyönyörteli lassúsággal érintette ajkát a pohár forró szegélyéhez és kihörpintett belőle egy picikét. Végül apró kortyocskákban, takarékos lassúsággal inni kezdte a puncsot Aknai István kicsiny tányéron tarka s porcukortól fehéredő süteményeket hozatott neki Megfeledkezett már a másik cukrászdáról, az öregúr pedig azt mondta neki, hogy itt még a forradalom előtti receptek szerint készül minden. És még sok mindent mesélt Aknai István régi cukrászdáról A fehér, üvegezett szekrény mögött akkora mélyedés van, mint egy dézsa. Azt valamikor ágyúgolyó, vágta... Azok a képek ott az ajtó fölött Görgeit, Peresei Mórt ábrázolják . — Borzasztó érdekes, — mondta Vilmácska mélázón, miközben tekintete kikalandozott az utcára. Aknai István lenézett a puncsos pohár fenekére és tovább beszélt. Szép, új cukrászda volt ez valamikor. Itt erre vonultak el Jellasich seregei s aztán utánuk a magyar fiúk jöttek diadallal a szabaddá lett magyar városba. Honvédek, sokan, nagyon sokan és velük jött Aknai István... — Kinek köszön, Vilmácska? A leány úgy tett, mintha vizet inna és a pohár mögül nézett ki az ablakon. — Egy ismerősöm ment erre, annak köszöntem, — felelte egy kis gondolkodás után. Aknai István mesélt tovább. Mintha valami kizökkentette volna az eddigi befagyott életéből, édes, ismeretlen, meleg izgalom szállt a szívére ... Vilmácska ezalatt a süteménye utolsó falatját majszolva sűrűn pislogott ki az utcára. Akinek az imént visszaköszönt csinos, fiatal fiú volt és aki nem ment tovább, hanem roeffállva a kirakatablak mellett, szem- és jelbeszédekkel kérdezte a leánytól, hogy kijönne-e. De Vilmácska a keze fejével diszkréten intett, ami azt jelentette, hogy várjon. Szeretett volna már szabadulni öreg patrónusától, aki csak addig, érdekelte, míg a sok édességtől el nem émelkedett Aknai István mindebből nem vett semmit észre. Elgondolkozva beszélt tovább. De Vilmácska hirtelen felállt és észrevétlen kifelé intett a szemével. — Későn van — mondta halkan —, besötét ,tedett és haza kell , mennem. Aknai István felrezzent, kissé meglepte a leány türelmetlen hangja. Talán unalmas az, amit neki mondott? — mert neki szép volt és túlesett, ő, kinek azelőtt oly kevés szava volt az emberek számára, most azon kapta rajta magát, hogy untatott valakit. Bizony hálátlan kis fhyfirity ez a leány, aki csak a puncsért, süteményért jött vele. Felsegítette a kabátját, kifizette az uzsonnát, aztán feltárta előtte az ajtót. — Sötét van, Vilmácska, majd én elkíséremhaza, — mondta lassan s egy csöpp szomorú írnyalat rezgett a hangjában, mert még elfontolni is borzasztó volt, hogy ebben a locspocskán elkísérje a leányt. De Vilmácska megnyugtatta. — Köszönöm, én nem félek... Igazán nem f élek ... Aknai István elbúcsúzott tőle. Megszorította a melegkesztyűs kis kezét, aztán útjára bocsátotta. De azért mégsem állhatta meg, hogy a fordulónál, egy saroképület mögül utána ne nézzen. A szvitek kedd! műsora OPERA: délután: Az fini*irtás, Csárdajelenet, este: A kékszakállú herceg vára. Karnevál, NEMZETI: délután: A rontnok kincse (fél 1), este: Áruház (tél 8). VIC: Társasjáték (81 MAGYAR: Bikil tanár úr (8). BEL,VÁMOSI: Udvari páholy (1), Megvédtem egy asz..IV’1?51 f tii it ■ rifti«, n iimiiiOi«iini»in nirifnrPn in MŰVÉSZ: AITWS* elraboHdíT?. SST PEST!: A virágzó asszony (4, 8). ANDRASSWUTI: Esd ólán küpBnwg (4. 1). DETHEEN TÉBI: Doktor úr (4, 8). KAMIKA: Sok hűbó Emimért (8). TERÉZKÖRUTT: Dr Kerekes Mária (8). PÓDIUM: Kataré műsor (9). KOMÉDIA: Névtelen utca 6( fél 9). ERZSÉBETVÁROSI: Dalol a balalajka (8, hármn. 9). JÓZSEVÁROSI: Snapszberregnd (8, h.romn. 9). KISFALUDY: Botrány a képviselőházban (tél 6. fél 9). dühöng, úgy hogy több hajó kénytelen volt útját megszakítani és kikötőjébe visszatérni. London, december 7. Angliában az egész országban erős hóesés kezdődött meg. Egyes helyeken a hóréteg vastagsága az egy métert is eléri. A La Manche-csatornán az időjárás igen viharosra fordult, úgyhogy a halászhajók sokhelyütt kénytelenek voltak visszatérni a kikötőkbe. Kísértetek a bíróság előtt Különös ügy foglalkoztatta hétfőn a budapesti bíróságot. Pár hónappal ezelőtt Szecsédy Nándor államrendőrségi detektív panaszt emelt, hogy ismeretlen tettesek kövekkel fadarabokkal és más tárgyakkal dobálják lakását Előfordult olyan éjszaka, hogy hajnalig nem volt nyugalma. A rendőrség hosszas nyomozás után megállapította, hogy a dobáló „kísértetek " a szomszéd házban lakó Tóth Lajos és Kiskaczkai Araika voltak. A napokon át tartó izgalmak úgy megviselték Szecsődyné egészségi állapotát, hogy azóta is állandó orvosi kezeliésre szorul. A bíróság most vonta felelősségre a tetteseket. A kihallgatott tanúk valamennyien a vádlottak ellen vallottak. Vallomásuk szerint a rémezgetés hosszú műve volt, mert Szecsődyék kifogásolták, hogy Tóthék gyermekei zavarják a ház és a környék lakóit A bíróság előtt a vádlottak tagadtak, noha a rendőrségen első kihallgatásuk alkalmával már beismerő vallomást tettek.A tárgyalást új tanúkihallgatások végett elnapolták, így a Jurisich-utcai kísértetek ügye újból a bíróság elé fog kerülni. Súlyos vádak a Háztulajdonosok Szövetségének volt vezetői ellen. A belügyminiszter váratlanul felfüggesztette a Háztulajdonosok Országos Szövetségének önkormányzatát és élére miniszteri biztost nevezett ki. A meglepő rendelkezés előzményei hosszabb időre nyúlnak vissza. Németh Béla dr., a szövetség elnöke a múlt évben, Takács Béla dr ügyész tavaly előtt mondott le a szövetség vezetéséről, mert már akkor is egyenetlenségek mutatkoztak az egyesület kebelén belül. A lemondással a súrlódások nem szűntek meg. Akkor héttagú vizsgálóbizottságellenőrizte a szövetség pénzkezelését és mindent rendben talált. Ennek ellenére a súrlódások tovább tartottak, több feljelentés ment a minisztériumba, amely most az elrendelt vizsgálattal véglegesen tisztázni fogja, várjon igazak-s voltak-e a súlyos vádak, váljja pedig valóban csak rosszindulatú háborúskorlásról van szó. " Mindenről értesül, ha a Kis Vjsáfiot olvassa!