Kis Ujság, 1937. május (50. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-01 / 98. szám

2 itílm­ilen nap vegye meg a Kis Újságot, amely mai számában kezdte meg a német nem­zeti szocializmus őskorának magyar vonatkozásait megvilágító cikksorozat közlését. Lillai Jenő történelmi riportsorozata iránt min­denfelől óriási érdeklődés nyilvánul meg. A mű­ minden fejezete újabb és , újabb meglepetéssel szolgál. A szerző cikksorozata keretében Hitler Adolf, Gömbös Gyula és Ulain Ferenc kapcsolatai elevened­nek meg. magyar fajviddk a hitlerizmus Micsaienfil a feltűnően érdekes történelmi riport­­sorozat címe. megtisztelő látogatásával bizonnyal még bensőbekké és erősebbé fog tenni. Miklas elnök útja Bécs, április 30. Miklas elnök hétfőn, május harmadikán reggel 6 óra 5­­3 perckor utazik el Bécsből hi­vatalos budapesti látogatására. Az elnök és felesége, továbbá Schuschnigg szövetségi kan­cellár, Schmidt külügyi államtitkár és kísé­­retük tagjai Bécsből Hegyeshalomig az oszt­rák államvasutak gőzmozdonnyal vontatott négytengelyes szal ónkocsiján teszik meg­ az utat. A bécsi Keleti pályaudvaron az osztrák kormány tagjai, a hatóságok vezetői és a magyar követség tagjai búcsúztatják az el­nököt, feleségét és a Budapestre utazó oszt­rák kormányférfiakat. A különvonatot, amely a magas vendége­ket Budapestre viszi, csak Hegyeshalmon állítják össze reggel nyolc órakor. A külön­vonatot a magyar határtól kezdve villamos­­mozdony vontatja. A mozdony után sze­mélykocsit csatolnak, ezután következik majd az osztrák szalonkocsi, utána az ét­kezőkocsi, majd a magyar termeskocsi, végül egy személykocsi. Hegyeshalmon szállnak fel a vonatra Miklós elnök és feleségének üdvözlésére a Budapestről érkező magyar díszkísé­­ret tagjai és velük együtt az említett összeállításban érkezik meg délelőtt 10 óra 30 perckor a különvonat a budapesti Keleti pályaudvarra. A Normandia nevű francia gőzös, amely újra elnyerte az Óceán kékszalagját, vagyis rekordidő alatt kelt át az Atlanti­­óceánon Európa és Amerika között. Az eddigi rekorder az angol Queen Mart­ volt A képviselőház pénteki ülését Sztra­­nyavszky Sándor elnök délelőtt tíz órakor nyitotta meg. A költségvetési vitát folytat­ták. Griger Miklós (legitimista) volt az első felszólaló. Visszatekint politikai üldözteté­sére, amellyel megakadályozták, hogy az általános választások során és még azt kö­­vetőleg is hosszú ideig visszajuthasson a parlamentbe. Ő azonban a kormány üldö­zése ellenére is politizált és hála a független ellenzéki sajtónak, nyilatkozatainak a köz­véleményben visszhangja is volt. Emberi kegyelettel emlékezik meg Gömbös Gyula egyéni tragédiájáról, de kormányzása felett éles bírálatot gyakorol. A legutóbbi kép­viselőválasztások felett — mondotta — erkölcsileg megbélyegző ítéletet mondott a közigazgatási bíróság, a kormány azonban nem vonta le ennek következményeit. El­lenkezőleg térdre akarta kényszeríteni a közigaz­gatási bíróságot azzal, hogy az igaz­­ságügyminisztérium fennhatósága alá helyezte. Lázár Andor Igazságügy miniszter (indu­latosan): Hogy lehet ilyet mondani? Kép­telenség! Giiger Miklós ezután hangsúlyozta, hogy a bíróság függetlenségét élet-halálra meg kell védelmezni. Ezt a függetlenséget az in­tézmények nem­bástyázzák kellően körül. Lázár Andor igazságü­gyminiszter: Sehol a világon nincs erősebben körülbástyázva mint nálunk. Griger Miklós bírálta ezután az előző kormány választójogi politikáját s el­mondta, hogy a Gömbös-korszak szomorú és vesze­delmes volt, mert burkolt diktatúrát honosított meg, amely sokkal veszélye­sebb, mint a nyílt diktatúra. Hogy a kísérlet nem sikerült, azt néhány kiváló politikusunknak köszönhető. Az al­kotmányjogi javaslatok megvalósításának terve aggodalommal tölti el, mert nem le­het semmi más közjogi tényezőnek olyan hatalmat adni, amelynek birtokában a leg­demokratikusabb képviselőház akaratnyil­vánítását is meghiúsíthatja. Előbb a választójogi törvényt kell megvalósítani. Erős és többoldalú olyan törekvést lát, amelyek ezt meg akarják akadályozni. Beszédét azzal fejezi be, hogy bizonyos el­lentéteket lát a tények és a miniszterelnök jóhiszemű nyilatkozatai között. A költség­vetést nem fogadja el. (Óriási taps a közé­pen, a bal- és a szélsőbaloldaloi­.) Tóth Pál (NÉP) népélelmezési és mun­kásügyi problémákról beszél. Helyesnek és kívánatosnak tartja az általános titkos vá­lasztói jog megvalósítását, majd elítéli a diktatúrákat, amelyek a szabadság, egyen­lőség és testvériség eszméiből a szabadságot mindenképen megvonják az emberektől. A költségvetést elfogadja. Láng Lénárt (Független Kisgazda) arról beszélt, hogy a gazdasági helyzet megjavult ugyan, de ez a javulás a kisebb falusi ré­tegekhez még nem jutott el. Súlyosan ki­fogásolja a kötött gazdasági rendszert és sürgeti a szabadforgalom visszaállítását. Beszéde végén a hazai németajkú polgárság nevében tiltakozik az ellen az irányzat ellen, amely ezt a réteget az egyetemes ma­gyarság iránti hűtlenséggel gyanú­sítja. A költségvetést nem fogadja el. Pintér József (NEP) felhívja a kormány figyelmét az 1938-as eucharisztikus eszten­dőre. A szélsőségek elleni küzdelem legha­tásosabb módjául a szociális reformok megvalósítását tartja. A szociális Magyar­­ország megteremtése a legméltóbb megün­neplése lenne Szent István 900 éves ju­bileumának. Riesz Ádám (Független Kisgazda) a kisgazdák megsegítését kívánja. Rámutatott arra, hogy sok állat kerül kivitelre, ez azonban csak a bőség látszata, mert való­jában a magyar állatállomány aránylag sokkal kisebb, mint a külföldi agráror­szágokban. A költségvetést nem fogadja el. Teleki Mihály gróf (NÉPI a belső fo­gyasztás emelésének szükségességét fejte­geti. Hibáztatja a cukorfogyasztás alacsony fejkvótáját, majd a dunavölgyi Átokcsa­tornáról szól. Beszéde végén a tanyai nép elhanyagolt közegészségügyi viszonyait han­goztatja. A költségvetést elfogadja. Hadm­ Artúr: Mi ott élünk, ismerjük a bajokat! Esztergályos János: Akkor miért nem se­gítenek? Haám Artúr: Segítünk. Esztergályos János: Dehogy! Dehogy! Az urak a kaszinóban töltik az idejüket. Malasits Géza: A vidéken elpusztul a felhalmozott élelmiszer. A tőkénél nem le­het különbséget tenni, hogy keresztény, vagy zsidó tőke-e és ezt példákkal igazolja. Nem fogadja el a költségvetést. Ronkay Ferenc (NÉP): Az adózási rend­szer igazságtalan. Részletesen mutatja ki ennek a rendszernek a hiányosságait. A költségvetést elfogadja. Tau­ffer Gábor (Kereszténypárti): Nem lehet egyedül az iparosítástól várni a gaz­dasági élet javulását. Nem is szerencsés dolog versenyezni azokkal az ipari álla­mokkal, amelyek a mi mezőgazdaságunk legfőbb fogyasztói. Kifogásolja, hogy az ifjúság nem megy a gazdasági pályákra, tízezer érettségizett ifjú közül csupán há­rom százalék az, amely a gazdasági pályá­kon helyezkedett el. Vitéz Szalay László (NÉP) vitatkozott az ellenzék szónokaival és annak a véleményé­nek adott kifejezést, hogy az egészséges parlamentári rendszer, hogy két párt legyen: egy nagy kor­mányzópárt és egy ellenzéki párt. Például hozta fel Németországot, ahol ad­dig, amíg sok párt volt nem voltak képesek komoly alkotásokra. Friedrich István: 1867 óta a magyar par­lament az egy Khuen-Héderváry kormányt kivéve, még egyetlen kormányt sem bukta­tott meg. Vitéz Szalay László: Ezután egészségügyi kérdésekkel foglalkozott, sürgette a cukor­­fogyasztást. A falusi tanítóság problémái­nak megoldását sürgette ezután. A költség­vetést elfogadta. A főispánok politikai szereplése Dinnyés Lajos (Független Kisgada) vitéz Szalaynak a parlamentarizmusról mondott kijelentéseivel száll vitába. Ha a diktatúra híve a képviselő úr és elvbarátai — mondja —, akkor mondjon le a mandátumáról. De szidni a parlamentarizmust, azután felvenni a képviselői fizetést, ez nem korrekt „vonal­­vezetés". Ezután a költségvetés egyes téte­leivel foglalkozik, súlyosan kifogásolja, hogy az összes állami kiadások sokkal na­gyobbak, mint amilyenekben ezeknek hatá­rát annak idején a szanáló Schmidt Jere­miás megszabta. Súlyos az 51 százalékot kitevő nyugdíj- és személyi teher Ma a nyugdíjak összege 242 millió pengő­, míg a békebeli Nagy-Magyar­­országon az utolsó békeévekben 26 mil­lió pengő volt csak a nyugdíjteher. A teherviselés aránytalanságairól beszélt ezután, megállapítva, hogy" a gyáripar az utóbbi évek jó lehetőségeiben nagy tőkét gyűjtött, de a mostani költségvetésben a társulati adó mindössze másfélmillióval emelkedik, míg a kisembereket terhelő köz­vetett adók jelentősen megnövekszenek. A főispánok politikai szereplését kifo­gásolta, ezután, akik pártelnökök, de az állampénz­tártól veszik fel a fizetésüket. Ne legyen a főispán — mondotta — élharcos kuvasz. Korniss Gyula elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Griger Miklós: Azonosítom magam. Korniss elnök: Griger képviselő urat is rendreutasítom. • Dinnyés Lajos ezután Fáy főispán hajdú­­nánási kortesbeszédét említi fel, amelynek során ménlovakat ígért a községnek. Miután a kormány iránt nincs bizalommal, a költ­­ségvetést nem fogadja el. Korniss Gyula elnök napirendi indítványt tesz, amely szerint a képviselőház hétfőn délelőtt folytatja a költségvetés vitáját. , J Egy sirkantot nem szabad fedezékül használni** Griger Miklós személyes megtámadtatás címén szólal fel és ezeket mondja: — Teleki Mihály gróf beszédében kifo­­gásolta, hogy Gömbös Gyulát támadtam. Én nem támadtam Gömbös Gyulát, hanem a kormányzatát és a rendszert, amelyet 5 képviselt. Ezután szószerint felolvassa be­szédének kifogásolt részét, majd így foly­­tatja: — Nem adhattam Gömbös Gyula kijelen­ téseit, melyeket ő maga tett, másnak a szá­jába, például Antal István uréba. Ami Teleki Mihály gróf úrnak azt a megállapí­­tását illeti, hogy nem volt szép, amit mon­­ítottam, talán inkább így lehetne megfogal­mazni: Nem volt kellemes, sőt inkább nagyon kellemetlen volt. Gyűlöletet nem ismerek és nem is érzek senki iránt sem. Én nem sértettem meg a halott emlékét, de ki kell jelentenem, hogy egy sirkantot nem szabad fedezéknek használni. Ne használják azt annak azok, akik a sírdomb örök lakójának hívei, sugalmazói és haszonélvezői voltak. .. . Teleki­­Mihály gróf válaszol Grigornek és arról beszél, hogy hét-nyolcszor kellett pró­bálkoznia, míg képviselőnek megválasztot­ták. A csornai választásokról szól ezután. Korniss Gyula elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkodjék a személyeskedéstől. Teleki Mihály gróf: Nem kívánok szemé­lyeskedni és ezért mondanivalómat befeje­zem. Giiger Miklós felemeli a karját, jelezve az elnöknek, hogy szólni kíván. Korniss Gyula elnök: Teleki képviselő úr lojálisan abbahagyta a személyeskedést... Giigor Miklós erre int, hogy eláll a fel­szólalástól. Az ü­lés ezzel délután 6 órakor véget ért. Éles ellenzőm bírálat a MMsan az ROMvetési vitáidban a múlt kormányzatran­ A Vita a falu nyomoráról Malasits Géza (szociáldemokrata) a dol­gozó néprétegek sanyarú sorsát teszi szóvá, amelynek megoldása nem jótékonyság kér­dése, hanem súlyos gazdasági probléma. A bajok oka a tőkés termelési rendben kere­sendő mindaddig míg a nagytőke haszon­éhségét nem szorítjuk megfelelő korlátok­­ közé. Azután a falu nyomorúságáról be- s­szélt. KIS ÚJSÁG SZOMBAT, 1937 MÁJUS 1 ---------- I— * Fontos politikai tanácskozások lesznek Budapesten az osztrák és magyar államférfiak között Budapest nagy napok előtt áll. Májusban egymást fogják követni az állam életében igen fontos és nagyjelentőségű események. Előbb Miklas osztrák szövetségi elnök láto­gat el Budapestre, hogy viszonozza Horthy Miklós kormányzó őszi látogatását. Már hónapok óta folynak az előkészületek. A Keleti pályaudvaron deszkahalmazok jelzik, hogy nagyszabású átalakításokat végeznek, a Köröndön tribünöket építenek, Budapest helyőrsége pedig már javában készül a pom­­piázatos díszszemlére, amelyhez hasonlót a békeévek óta nem látott a főváros népe. Pénteken hajnalban bakancsok lépteitől és lovak patáinak csattogásától volt hangos is Andrássy-út. Még egészen sötét volt, amikor a budapesti helyőrség csapatai kivonultak, hogy a díszszemle főpróbáját megtartsák. Hajnali öt órakor maga a kormányzó is meg­érkezett autóján és figyelemmel szemlélte a huszárok ,tüzérek és gyalogosok felvonulását a felkelő nap fényében. Vadonatúj ruhákban, sárga szíjazattal, tölgyfaleveles rohamsisak­ban vonultak fel Budapest fegyveres had­erejének képviselői a kormányzó előtt. A magyar katonák nagy lelkesedéssel ké­szülnek a két államfő fogadására, mert a békeévek pompás parádéit akarják ez év májusában visszaidézni. A katonaság pénteken délután Miklas oszt­rák szövetségi elnök budapesti látogatásával kapcsolatban újabb főpróbát tartott. A Ke­leti pályaudvar és a királyi Vár közötti fő­útvonalakon felvonultak a helyőrség vas­sisakos gyalogsági alakulatai, valamint az utász-, árkász- és egyéb műszaki csapatok, amelyeknek tagjai, a tisztek vezényszavára a Rákóczi-út, Erzsébet-körút, Andrássy-út két oldalán egymástól egy méternyi tér­közökre egy vonalban felsorakoztak a Lánc­hídon át egészen a királyi Várig. A felállítás u­tán a katonaság sorfala között az említett útvonalakon magasrangú katonatisztek autóztak végig, mintha Miklós érkezett volna meg. Ez alatt a kürtösök a disztelet fújták és a katonák tisztelegtek az autóban ülőknek. A katonai főpróba annak ellenére, hogy az utcai forgalomban egy pillanatig sem okozott zavart, kitűnően sikerült. ­ ELÍTÉLTÉK A CSÁTAL­JAI GYILKOSSÁG TETTESEIT Bajáról telefonálja a Kis Újság tudósítója. Óriási érdeklődés mellett tárgyalta a bajai törvényszék a csátaljai gyilkosság ügyét. Mint az a Kis Újság annak idején megírta Scheidl Ádám csátaljai gazdálkodót mér­­cius 12-én kocsmai szóváltás után több hely­beli legény halálra szurkálta. A megindult csendőri nyomozás során hat ember ellen indult eljárás, akik közül négy fiatalkorú. A bajai törvényszék most tárgyalta a bűn­ügyet és halált okozó súlyos testi sértés miatt ifjú Schön Józsefet egyévi, Brandt Ádámot félév­ börtönbüntetésre ítélte, a négy fiatalkorút pedig egytől négy hónapi fogházbüntetéssel sújtotta a bíróság. Brandt büntetése jogerős, a többiek fellebbeztek.

Next