Kis Ujság, 1937. május (50. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-01 / 98. szám

4 KIS ÚJSÁG SZOMBAT, 1937 MÁJUS 1 Nem sikerült az angol fegyverkezési kölcsön A Daily Herald szerint a csütörtökön ki­bocsátott százmillió font összegű felfegy­verkezési kölcsönre a közönség csak húsz­millió fontot jegyzett. A City majdnem tel­jesen bojkottálta a kölcsönt,, a biztosító társaságok és leszámítoló intézetek úgyszól­ván semmit sem jegyeztek, a bankok és magántőkések nagyon keveset. Az aláírat­­lanul maradt 80 millió fontot köztestületek veszik át, főként a közegészségügyi minisz­térium, amely alá a társadalombiztosítási és munkanélküliség elleni biztosítási alapok tartoznak, továbbá az Angol Bank kibocsá­tási osztálya és a fontkiegyenlítő alap. A kormányhoz közelálló Morning Post és a Financial News nem titkolja, hogy a kibocsátás nem járt sikerrel, amiért a Morning Post a tőzsdei pangást okolja. Egy Amerikába kivándorolt rutén veszedelmes gangszter •Kalandjai Az amerikai újságok néhány nappal ezelőtt tele voltak annak a szerencsétlen embernek ta­nulságos történetével, aki mint álláskereső sze­gény ember jött Amerikába és a véletlenek kü­lönös összejátszása folytán a leghajmeresztőbb gangster-regény középpontjába került — min­den alap nélkül. Iwan Kocziurko volt ennek az embernek a neve .Ruthénföldről került ki az Újvilágba, szerencsét próbálni. Kis vagyonkáját előre el­küldte az egyik new Yorki banknak és amikor az óceánjáró fedélzetéről Amerika partjára lé­pett, azonnal a bankba sietett, hogy pénzének egy részét fölvegye. A bank épülete a Broadway-n, a város leg­forgalmasabb útvonalán van. A szédítő forga­lomtól elkábult ember lassan ért az épülethez, amelyet előbb jól megnézett kívülről. Néhány perc kellett hozzá, amíg belépett a forgóajtón, ami érhető is, hiszen hazájában nem forgó­ajtókon keresztül lépnek be a házba. Ügyetle­nül tolta maga előtt az ajtó szárnyát. Nem látta azonban, hogy a bejáratnál egy gumi­­szőnyeg van és abban meglpotlott. Kocziurka elvágódva a padlón ét ebben a pillanatban há­rom egyenruhás ember rohant hozzá, jól meg­markolta a karjait is fölemelték a földről. A vasmarkák szorítása alatt szinte elzsibbadt a karja. Magyarázkodni kezdett, de a három férfi nem értett ruténül. Minden hiábavaló volt, a férfiak beemelték egy autóba és a közeli rendőrőrszobára szállították. Csak másnap derült ki, amikor tolmács ke­rült elő, hogy Kocziurko viselkedése gyanús volt a bankot őrző rendőrök előtt, mert az épü­letet hosszasan figyelte és az elesést titkos jel­nek vették. Ugyanis ugyanekkor nagyobb pénz­szállítmány érkezett a bankba, amelyet foko­zottabban őriztek. Kocziurkának a kellemetlen eset után máris elég volt New Yorkból. Amikor a rendőrségről hozzátartozóinak beavatkozására elbocsátották, csomagolt és elutazott Chicagóba, ahol néhány nap múlva a vágóhídon alkalmazták. Egy pen­zióban vett ki olcsó szobát. Lakása igen for­galmas kerületben volt és ablakai a legnagyobb chicagói áruházra tekintettek. A falusi élethez szokott rutén férfi minden szabad idejét az ablakban töltötte és ámulva figyelte a világvá­ros kábító forgalmát. Néhány nap mlva új szomszédot kapott Ko­cziurko. A szomszéd muzsikusnak mondotta magát. Hegedűt hozott magával, amelyen igen sokat játszott. Kocziurko közben még mindig figyelte szabad idejében az áruházat, amely nagyon érdekelte. Megfigyelte, hogy minden délelőtt detektívek felügyelete mellett viszik az áruház pénzét a bankra egy páncélautón. Egyik délelőtt is lakása előtt állt az utcán, amikor megérkezett a páncélautó az áruház elé. A detektívek leugráltak róla, de ebben a pillanatban egy személyautó rohant bele a pán­ Nyugodtan élhet, biztosítási akciójában, mert óriási biztosítási kedvezményt nyújtunk előfizetőinknek. Lapvállalatunk kedvezményes biztosítás­hoz juttatja minden előfizetőjét, aki 18-ik életévét betöltötte, illetőleg 55-ik életévét nem haladta meg. 1. Balesetbiztosítás 250 pengőt fizetünk baleset következtében történt rok­kantság esetében. 500 pengőt folyósítunk kocsival, lóval vagy kerékpárral kapcsolatban történt, halálos közlekedési baleset után. 1000 pengőt utalunk ki, ha sínen járó közlekedési eszkö­zön éri halálos szerencsétlenség a biztosí­tottat. .. Temetkezési segély 200 pengőt „temetkezési segély" címen adunk minden előfizetőnk örököseinek egy összegben, ha a biztosított meghalt. Ha az I. számú kedvezményünket kívánja igénybevenni, havonta 6 fillér, a II. számú kedvezmény igénybevétele esetén is havonta 38 fillér kezelési díj fizetendő be. Részletes felvilágosításokkal kiadóhiva­talunk szolgál a célgépkocsiba, amelynek elülső részét hatalmas csattanással összezúzta. Ugyanekkor több férfi ugrott ki az autóból. Pillanatok alatt zajlott le az egész támadás. A rablók ráugrottak arra a két emberre, akik a pénzeszsákokat cipelték éppen a kifele. Az áruházból kirohanó detektívek revolver­lövésektől találva rogytak össze, míg a pénzes­­zsákokat vivőket a banditák berántották indu­lásra kész autójukba. A zsákokat ugyanis nem­ tudták nélkülük elvinni, mert azokat az em­berekhez erősítették láncokkal. Kocziusko tágra nyílt szemekkel figyelte a rablótámadást, amely azzal ért véget, hogy a gangszterek autójukkal és zsákmányukkal el­robogtak. Alig tért vissza Kocziusko szobájába, rend­őrök hatoltak be oda és a penzió több lakójá­val együtt letartóztatták. A rendőrségen közöl­ték vele, hogy a banda egyik tagjának tartják, aki szo­bájának ablakából több lövést adott le a a detektívekre. Több­ tanú is jelentkezett, az újságok is fog­lalkoztak személyével és a szegény ember nem tudott máshollétet bizonyítani, mert egyedül ücsörgött az utcán. Mindenki azt hitte, hogy biztos a halálos ítélet. A detektívek csoportvezetője hitt csupán neki és tovább nyomozott. Sikerült megállapí­tani, hogy a szomszéd muzsikus a merénylet után eltűnt. Kutatni kezdett a házban és az egyik élés­kamrában megtalálta a titokzatos muzsikus he­­gedűsokját, melyben egy teljesen modern go­lyószóró volt. Most már bizonyossá vált Ko­­cziurk­o ártatlansága. A „fogadatlan ganszert" szabadon bocsátották. KIS ÚJSÁG a napi események hű tükre L­ ­ MAJOM BiMlPm KIS ÚJSÁG REGÉNYE * IRTA LELESZY BÉLA Pontosan vele szemben egy nagyon is isme­­rős arc meredt rá, sápadtan és nagyon zavar­tan. Ez az arc aztán hirtelen eltekintett róla és nagy gyorsasággal hajolt egy terv fölé. Két fehér munkaruhás mérnök feltűnő előzékeny­séggel folytatta vele a nyilván régebben kez­dett megbeszélést. Könnyű köhögési roham arra kényszerítette az idegent, hogy a zsebken­dőjét az arca elé emelje. A kendő ott is­ ma­radt mindvégig, Dunny pedig nyugodtan for­dult el tőle. Dunny nagyon hálás volt a személyzetnek a figyelmetlenségért. Senki sem sietett eléje és nem kérdezte, mi tetszik neki a tervezőterem­­ben? A felügy­elő elsétált az asztalok mellett és úgy intézte, hogy mindig hallhassa, mit beszél­nek odaát. — Amint látja, kérem, ez a tervezet az, ame­lyet ön megrendelt. A legnagyobb műgonddal terveztük utána és még az anyag is ugyan­olyan lehet, aminő az eredeti volt, — fejtegette a szeplősarcú, kistermetű mérnök. — Ez pon­tos mása az indiai Tádzs Malmi­nek. A mére­tekért is elvállaljuk a teljes felelősséget. Igaz, hogy nagyon drága dolog, de nagyon értékes is, kérem! És ha már megvetette a telket hozzá, kár lenne visszalépnie és más tervet választani. — Rendben van. Igen, ez volt az! Az építke­zést a legsürgősebben meg kell kezdeniük azon a telken, a megbeszélt föltételeket. Itt a csekk a kezdethez. Most már nem érek rá, hogy to­vább tárgyaljak róla, majd eljövök máskor! Danny villámgyorsan fordult hátra. — Halló, Mike Gerryst Örömmel látom, hogy maga nem halt meg azóta, hogy kieresztettem a kezemből! Hiszen maga élt Pedig a lapok ugyancsak tele voltak a halála hírével. A magas, vállas, szőke fiatalember, kis ideig hallgatott. Az ajtó felé pillantott, de látta, hogy az teljességgel elérhetetlen. Dunny közben van. Ekkor meglepetésszerűen elfordult a mérnöki asztaltól, lesodorta a kártyapapírterveket és így szólt: — Amint látom, maga is él, Dunny fel­ügyelő. Pedig magáról is azt hitték egy ideig, hogy vége van. Faiismerik a menekülőt! A felügyelő vastag, húsos arca elkékült a dühtől A zsebébe nyúlt. — Azt hiszem, Gerrys, most jobban fogunk vigyázni magára. Adja csak ide szépen a csuk­lóit. Kár, hogy talán egy nagy megrendeléstől fosztom meg magukat, de így kell tennem! — szólt a mérnökhöz, aki üveges szemmel bámult rájuk. Danny azonban megint korán őrült. A szőke fiatalember hatalmas ugrásokkal érte el az ablakot. A következő pillanatban felcsapódott a billenő ablak és Gerrys levetette magát a tizen-n­egyedik emeleti öb­ ............................. (29) A teremben mindenki elszörnyedve kiáltott fel. Danny bámulatos fürgeséggel termett az ablaknál és előrántotta revolverét: — Ha meg nem áll, lövökt Ember! Maga megörült! Hiszen lezuhan onnét! Dehogy zuhant le! Az ablakok megteltek bámuló és lelkendező fejekkel. Akkor a Gerrys már a tizedik emeter párkányán kúszott végig! Még­pedig olyan helyzetben, amely ugyan egye­dül volt lehetséges azon a részen, de gondolni se mertek rá eddig a legvakmerőbb magasság­­mászók sem­. Mike Gerrys nem a lábain haladt ott, ahol olyan keskeny volt a párkány, hogy kapaszkodnia kellett az alsó részeibe is, mert a fal tükörsima volt és nem adott semmi támasztékot! Fővel lefelé! A testétől kifordított arccal a mélységek fölötti A kezet káprázatos gyorsa­sággal szállították tovább, amíg ügyes és erős ujjal a párkány szélén tapadtak meg minde­nütt. A biztossága tökéletes volt és hibátlan, bár aligha volt még egy ember a világon, aki utána merte volna csinálni a Broadway szörnyű szakadéka fölötti Danny és a többiek annyira elbámultak a különös és idegborzongató látványon, hogy pillanatokig elfelejtették a lövöldözést is. Gerrys rendkívül gyorsan haladt. És a felügyelő fél­hangosan rebegte, amire egyszerre rájöttek valamennyien. — A majomtalpú bandita! Azt látták ilyen helyzetekben/ De hiszed akkor... Danny felordított! , Gerrys már a szomszédos alacsonyabb ház csatlakozó emeleténél tartott. Még egy pillanat és megmenekült könnyű fordulattal átkapasz­­kodott rá és felemelte szőke fejét. Danny felügyelő revolvere azonban eldör­­rent. És utána még egyszer gyors egymásután bánt A párkányon túljutott ember a lábát éppen beleakasztotta egy nyitott ablakba és átlendült rajta. Ekkor érhették el a golyók. Megrezzent és ingadozott. A felügyelő ismét felkiáltott. Hi­szen hm Gerrys leesik, akkor örökre elnémul és ki tudja, minő megfejthetetlen titkok ma­radnak utána? De aztán lassan befordult a szomszédos ház tizedik emeleti nyitott ablakán. És Danny szemei észrevették a vérnyomokat ott, ahol az előbb, kapaszkodott. "'“Most már nem menekülhet!, A felügyelőnek csak egy gyors kérdése volt a mérnökhöz, amíg kifelé­­ rohant — Kinek rendelte ez az ember a síremléket az Evergreenben? — Valami Lívia Lambuttinak, felügyelő úr. Egy fiatal leánynak, úgy mondotta. Odaát alig akarták elhinni, hogy a lezárt, la­katlan szobában egy sebesült, vagy egy hal­dokló fekhetik. Hogyan jutott el addig? De amikor megnyitották az ajtót, Mike Gerrys már­ ott feküdt egy­ sarokban, és.. a­ szája szé­lén vércsík futott lefelé. A haldoklónak az ar­cán gyönge mosoly futott végig, amikor Dunny hozzálépett és a fegyverzsebét átkutatta. — Sohasem volt nálam fegyver. Maga tud­hatja legjobban, Dunny felügyelő! — Maga volt a bandita? Bólintott. Intett,­ hogy írták, amit mond: *­­— Nem Mike Gerrys a nevem, hanem Harry Cooper. A kézenjáró kötéltáncos, ha valamikor hallottak rólam. Bár nem New­ Yorkban­ szere­peltem eddig, hanem a Nyugaton, Frisco vidé­kén. Most kerültem volna át a Grotton-cir­­kuszba, amikor megtörtént az a borzalmas do­log... Lívia meghalt! Megölte az apja! Bizony, sohasem ismertem a szédülést, Dunny! És biz­tosabban haladtam a kezeimen, mint mások a lábukon! Most már mindegy, látja. Jól céloz, hiába! — Miért gyilkolt, Cooper? És miért rabolt össze annyi tenger­kincset?­­ — Lívia Sambulti miatt, Dunny. Neki kellett a síremlék, megfogadtam. Akkor már úgyis gyilkos voltam és nem lehetett megállanom többet! — Kit ölt meg először? — Lívia apját, az állatidoruitót, Cesare Sam­­buttit. Nagyon szerelmesek voltunk, én és Livia. Az apja azonban úgy őrizte a leányát, mint a sárkányt. Haza akarta vinni Szicíliába, valami fekete és bozontos olasz fiúnak! Egyszer meglepett bennünket, este. Csókolództunk, se nem láttunk, se nem hallottunk, Dunny. És az a féktelen őrült egyetlen mozdulattal agyon­szúrta a leányát, a karjaimban. Én elejtettem a véres, gyönyörű testet, Dunny. Aztán ... — Ok­? — Nem tudtam mit teszek! Friscoi kínaiak­tól tanultam egy vágást a tarkó alá, a tenyér élével. Mindig biztos is volt. Csak magánál nem sikerült, felügyelő úr! Dunny zavartan bólintott. Jegyzett tovább és figyelt. . — Folytassa a vallomást, Cooper. És ha le­het, hangosabban. Hadd hallja itt mindenki! — Nem lehet. Nem bírom. Legalább három golyója van bennem, Danny. Én nem is hittem, hogy olyan nagyszerű célpont vagyok olyan­­kor. Lívia vére még ott volt a ruháimon a Grotton-cirkusz sátrai mögött, amikor rekedt bőgőssel rohant rám egy vastag szörnyeteg. Sambutti gorilláját Az óriás majom már el­kapta a fogával a kezemet, amikor szabad jobb­­tenyeremmel ugyanúgy csaptam le meggörbült nyakára, mint Sambuttival tettem. Nem hiszem, hogy legyen gerinc, amely azt kibírja, Danny felügyelő! A gorilla csontja megroppant és az állat lebukott elém. — Ez még önvédelem is lehetett eddig, Cooper! — Talán! Csakhogy én megőrültem bor­zasztó fájdalmamban, Danny! Elástam a teste­ket — a zsebemben van, hol? A majom rettentő harapása meggyógyult a karomon, de az impresszáriók nem hittek többet bennem. Hogy nem lehet meg a régi biztonságon!! És én nem is nagyon törődtem­ az életemmel akkoriban. Livia emléke kísértett mindenütt És akkor fo­gadtam meg egy átkínlódott éjszaka után, hogy Livia fölött kell a legszebb emléknek megépül­nie.! Az új Táj Mahalnak, amelyet eredetiben láttam az indiai utamon a Willow-cirkusszal! Tudtam, hogy az is a szerelem emléke volt. — Ezért még nem kellett volna gyilkolnia! Sie rabolnia, Cooper! — De, igen! Mert nem akartak szerződtetni, féltek a katasztrófától! Nekem rengeteg pénz kellett volna­ Lívia Táj Mahallához. És nyomo­rogtam! Most már életveszélyes lett minden menetem a sodronyokon a kézenjárással. Hát rájöttem, hogy meg kell kapnom az árát az életem kockáztatásának. Tudtam, hogy a ma­gas épületek széfjeit nem őrzik annyira, mint a könnyen megközelíthetőket Tettem egy kí­sérletet,, az elsőt, a Madison-avenue-n. Tizen­hat emelet magasságában. Sikerült. Csak éppen meglepett valaki, amikor a kincseket szedtem össze. Ijedtemben, félőrültségemben megint azt a szerencsétlen kínai fogást használtam, és... — Értem. Az is meghalt És ezzel maga rablógyilkos lett, Cooper! Letörölték a földön fekvő ember arcát. Kis hallgatás után jóval halkabban mondotta tovább. Kényszerű gyilkosságok — A lapok akkor azt írták, egy majomféle állat követte el a gyilkosságot. Én ráeszmél­tem, hogy ez a hit megfelelne a céljaimnak. Még többet kellett összerabolnom, nagyon so­kat és sokfelé. De ezután meg is játszottam azt, hogy valami nagy állat rabol és gyilkol a newyorki magasságokban. Ezért követtem el ér­telmetlenségeket, téptem a papírpénzt, elvittem értéktelen csecsebecséket is. Aztán... Igen, a majomnyomok! Sambutti majmának az alsó talpait vágattam le és kikészíttettem kesztyű­félének a magam kezére, így, ahol kézen jár­tam, majomnyomokat hagytam mindenfelé. A lábaim kétfelé lábalóztak fölöttem, amíg a­ ke­zemen másztam, hiszen csak így vehettem hasznukat az egyensúlyozásnál! Hogy még föl­­ismerh­etetlenebbé tegyem magam, kétágú gumilebernyeget húztam a lábaimra, amelynek­ szárai gömbszerűen fölfúvódtak és nagyon fur­csán ingadoztak, bólogattak menetközben. — És folyton gyilkolt a rablásai közben, Cooper? — Kellett! Itt is, ott is észrevették. Nők, gyermekek. Hirtelen fellobbant. Indulatos mozdulatot tett és azonnal ömleni kezdett alig elkötött sebeiből a vér. Nem törődött vele. — Dunmore felügyelő! Ha maga nincs, ha maga nincs! Mondom, akkor már áll a Táj Mahal Livia Sambutti üvegkoporsója felett! És az én működésem úgyis véget ért volna! Látja, azóta nem tettem kísérletet újabb rablásra, vagy behatolásra valahová, mióta együtt volt a pénz! Danny hidegen nézett a szemébe. — Miféle kapcsolata volt Ruthertonnal, akit aztán később megölt? —• Hugh Rutherton, a m múzeumszolga? Ó, azért nem volt kár, felügyelő! Én nagyon sokat fizettem neki, mert csak vele tudtam megmen­teni Livia édes szépségét a pusztulástól! Min­den megtakarított pénzem ráment erre a ke­gyetlen gazemberre, aki kifosztott akkor, mert észrevette, hogy hatósági engedélyt nem merek szerezni Lívia bebalzsamozására! — Mi megtaláltuk másodszor is az üveg­koporsót, Cooper! — Ó, igen, a viaszbabával! De ezt már ott rendeztem így! Reméltem, hogy nagy lassan megnyugszanak és elejtik ezt a veszedelmes nyomot, ha a kezekbe juttatok egy üvegkopor­sót viaszatakkal. És nagyon örültem, amikor csakugyan így is cselekedtek­ .Végre következik.

Next