Kis Ujság, 1937. június (50. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-01 / 121. szám

A ki tudja, hogy a magyar történelem a továbbiak során miképpen alakult volna? Gömbös Gyula szerepe A parlamentben a megszállási tervezet kapcsán közbeszólások formájában erősen céloztak arra a „vezérkari tisztre­", aki ezt csinálta volna és bár nem nevezték meg, mindenki tudta, hogy Gömbös Gyulát értik alatta. Gömbös szükségesnek is látta nyilatkozni a kérdésről és elmondotta, hogy mint nacionalista fajvédőnek rokon­szenves volt neki minden, a Hitlerik­hez hasonló megmozdulás, de sem neki, sem a fajvédő csoportnak az Ulain-féle bajor-magyar szerződéshez semmi köze nem volt, arról ők soha nem beszéltek. Gömbös Gyula lényegileg igazat mondott, mert abban az időben, amikor ez a meg­állapodás készült, már távoltartotta magát az ügytől. Frain Ferenc teljesen a saját felelőssé­gére dolgozott a Felépítéssel és Scheub­­ner-Richterékkel tovább. És Eckshardt Tibor ! Eckhardt Tiborról ugyanezt mondhatjuk el. A fajvédő csoport tagjaként természete­sen ő is tudott és hallott arról, hogy Hitle­rék budapesti letelepedése mögött mi van, tudott és hallott azokról a tárgya­lásokról, amelyeket Fram­ Münchenben folytatott Ludendorffal, Hitlerrel és Kahrral, hiszen ezekről a tárgyalások­ról Gömbös lakásán, Eckhardt jelenlé­tében is sokszor esett szó. A kezeink között lévő okmányok alapján még azt is állíthatjuk, hogy Eckhardt se­gítségét is igénybe kívánták venni céljaik eléréséhez, azonban Eckhardt és Ulain kö­zött bármennyire nagy barátság és kitűnő viszony állott mindig fenn, 1­923-ban Ulain már egyedül haladt a maga útján. Joggal mondhatta így Eckhardt Tibor a Nemzet­­gyűlés 1924 január 23. ülésén, mint az Éb­redő Magyarok akkori elnöke interpelláció­­jában, hogy neki semmi tudomása sincs arról, hogy a vezetése alatt álló egyesület fegyveres puccsra készült. Eckhardt élesen összetűzött egyébként ek­kor Vois József helyettes miniszterelnökkel és megbélyegezte a rendőrség eljárását az­zal, hogy a Döhmel-féle akció tulajdonkép­pen csak egy beugratás volt, azért, hogy K­lári Ferencet, aki Eskütt Lajosnak a vé­dője volt, lehetetlenné tegyék és komprom­­mittálják. Az előzmények ismeretében Eckhardt Tibornak ebben nem volt igaza, mert ha a Döhmel Frigyes-féle akció végül is olyképpen folyt le, hogy a rendőrség előzetesen mindenről tudomást szerzett és Döhmel kétségtelenül végül a rendőrség be­súgója lett is, nem jelenti ez azt, hogy az Ulain—Döhmel-féle akció megindu­lásakor nem volt komoly és nem fut­hatott volna tragikus irányba. Echardt Tibor egyébként is Ulain Ferenc-­ cel együtt akart 1923 november 7-én Mün­chenbe utazni. Legalább is nem vitásan: szó volt arról, hogy tájékozódás céljából ő is kiutazik. A rendőrség megállapítása szerint azonban, — amint Dab­os Eszter nevét szobalánya vallotta, — Eckhardt azért nem utazott, mert nem kapott idejében vízumot. Mi inkább azt hisszük, azért nem utazott, mert az utolsó pillanatban nem kívánt részt venni ebben az akcióban. Következik: Fiam­ és társai bíráik előtt KIS ÚJSÁG KEDD, 1937 JÚNIUS T " „Magyar fajvédők a hi­tlerizmus bölcsőjénél” Történelmi riportsorozat a német­­ nemzeti szocializmus ostorából (Copyright by Kit Ulrig) írja LÉVAI JENŐ Tetvesei Budapest megszállására készült azonban egy úgynevezett megszállási tervezet is, amely úgy került a rendőrség birtokába, hogy Döhmel Frigyes Seybold Vilmos de­­tektívfelügyelőt Hetényi főkapitányhelyettes utasítására elvitte a Gellért-szállodába Do­bnia Tituszhoz és ott Franz Mü­ller néven bajor őrmesterként mutatta be. Bobilla gyanútlanul előadást tartott Seyboldnak és részletesen ismertette vele azokat a terve­ket, amelyeket arra az esetre szőttek, ha a bajor pucss sikerülte után a Nyugatmagyar­­országon gyülekező bajorok teherautókon Budapestre fognak érni. Elmondotta Bo­bula, hogy Szemere Béla az állambiztonsági megbízottakkal próbamozgósításokat fog el­rendelni a hatóság félrevezetésére. Váloga­tott embereivel éjjel három órakor meg­szállja a középületeket, elfoglalja Budapes­tet, V­jjas Iván és Prónay Pál pedig az utca rendjét fogják biztosítani, a túszokat összeszedni, a kormányt lemondásra kész­tetni és a miniszterek közül, aki nem enge­delmeskedik, azokat letartóztatni. Ez a megszállási tervezet Seybold Vilmos jelen­tése szerint úgy, amint Rupert Rezső a nemzetgyűlésen előadta, a következőket tar­talmazta: „Feladat Budapestet mindjárt kezdet­ben olyképpen megszállani, hogy egy ko­moly ellenállás teljesen lehetetlen legyen. A főmunka kell, hogy a már felállított és a felállítandó tizenkét rohamosztályra háruljon. E rohamosztályokat munkájuk­ban a többi századokban lévő egyének támogassák. A rohamosztályok állománya egyenként 250—250 fő. Minden 250 főnek a következő a fel­szerelése: Négy könnyű gépfegyver, 250 fegyver, 250 pisztoly, 1250 kézigránát ro­hamosztályonként. A jelenlegi állomány azonban csak a következő: az első ro­hamosztály 80, a második 210, a harma­dik 185 fő, a negyedik még nincs fel­állítva, az ötödik 242 fő, a hatodik 250, a hetedik 250, a nyolcadik 250 fő, a ki­lencedik még nincs felállítva, a tizedik 193 fő, a tizenegyedik 105 fő és a tizen­kettedik 62 fő. A meglévő legénység fel­szerelése kézi tűzfegyverekkel teljesen be­­végeztetett. A rohamosztályokhoz csakis olyan em­berek oszthatók be, akik teljesen megbíz­hatók. A 12 rohamosztály kell, hogy 24 órával a megállapított akció előtt tel­jesen harcképes állapotban legyen. Ezek­nek harcképes állapotba helyezése azért szükséges, mert a felkelés előtt nem le­hetne nagyobb csapatokat összevonni anélkül, hogy ez feltűnést ne keltene. Ép­pen azért a rohamosztályok kezdjék a fölkelést, azután pedig ezek védelme alatt állítsák össze a már riadókész embere­ket. A rohamosztályoknak feladata kü­lön terv szerint van meghatározva. Ezek a majd kiadandó parancs kihirdetése után azonnal megszállják az összes hida­kat és fontos középületeket. Alakulna még ötven cirkáló csoport és állanának csoportonként 20 főből. E csoportoknak felszerelése fegyverből és revolverből áll és a következő feladatuk van: a parancs kihirdetése után azonnal cirkálnak cso­­portonként a városon keresztül és az ösz­­szes nyilvános helyen lévő rendőri és ka­tonai személyeket kíméletlenül ártalmat­lanná teszik. Ezek a cirkáló csoportok 1950-ig számszerűleg már fölállíttattak. A főharcászati csoport, amely a roham­­osztály védelme alatt fog összegyűlni, képződik 20 egységből, minden egység áll 500 főből, ezeknek fegyverzete álljon fegyverből, revolverből és kézigránátból. Minden egységnek, századnak álljon je­lenleg 2, inkább azonban 10 gépfegyver rendelkezésére. A főcsapat egységek ép­­ply kevéssé harcképesek, akár a roham­osztály. A szükséges 10.000 ember he­lyett, m­int a mellékelt kimutatásból lát­ható, csak 5200 emberrel rendelkezünk. Nem kételkedünk azonban abban, hogy a hiányzó számok a megjelölt napig el lesznek érve." A puccsistáb fegyverraktárai Rupert Rezső parlamenti előadását a rendőrségnek azzal a jelentésével is alá­támasztotta, hogy a pnoesisták két nagyobb fegyverrak­tárral rendelkeztek. Mind a két raktár a VI. kerületben van és azokat gyári tisztviselők és több kórházi alkalmazott őrzi. Az egyik raktárban, hír szerint, 800, a másikban pedig 1200 darab német mintájú Mauser-fegyvert őriztek volna, amellyel a magyar rohamcsapatokat fegyverezték volna fel. A rendőrség nem tudott ezeknek a fegy­verraktáraknak nyomára bukkanni és a bírói tárgyaláson sem derült ezekre fény. Mindenki azonban, aki figyelemmel ol­vasta végig cikksorozatunkat, láthatja, hogy ennek a bejelentésnek alapja volt, mert mi bebizonyítottuk, hogy Claussen Holmar, Krause Rolf és Ilefty Richárd bi­zonyos bajor-magyar fegyverüzleteket nagy eréllyel bonyolítottak le és ezek a fegyver­­raktárak tulajdonképpen üzleti raktárak voltak, amelyekből a Balkán­ felé is történ­tek szállítások. Nem kételkedhetünk azon­ban abban, hogy ha 1923 novemberében a Hitler-puccs Münchenben­­ sikerrel járt volna, a hatalom átvétele után Magyarországon is sor került volna egy ilyen puccsra és Szegedről jelentik: Szeged városa a világ­háborúban elesett tizenkétezer hősi halott­jának emlékére megépítette a Hősök Kapu­ját, amelyet vasárnap délelőtt Horthy Mik­lós kormányzó jelenlétében avattak fel. A leleplezési ünnepség délelőtt féltizenkettő­­kor volt, amikor kürtszó jelezte a kor­mányzó és hitvesének érkezését. A kormány­zói pár József királyi herceggel, Hóman Bálint kultuszminiszterrel, Glattfelder Gyula megyéspüspökkel, valamint özvegy gróf Klebehberg Kunónéval jött. Pálfy József dr polgármester üdvözölte az államfőt és hálás szavakkal emlékezet meg néhai gróf Kle­­belsberg Kunóról, aki a Hősök Kapuja gon­dolatát felvetette. Hóman Bálint kultuszminiszter mondott ünnepi beszédet, amelyben megemlékezett azokról, akik a hit és bizalom, erő és tudás, hivatástudat és önzetlenség vértjébe öltözve indultak el Szegedről nemzetmentő és országépítő munkára, .A miniszter beszéde után a két pillér tövé­ben felállított hatalmas kőszobrokról lehul­lott a lepel. A kormányzó hatalmas koszorút helyezett el az egyik szobor talapzatán. Az ünnepség után került sor a Horthy Miklós Tanítók Háza felavatására. Az iskola­­épületben Duskó László tanyai igazgató­­tanító mondott köszönetet a tanítók háza létesüléséért, majd két magyarruhás kisleány ünnepi vers kíséretében nefelejccsel és búza­virággal díszített kis fészekben fehér ga­lambpárt nyújtott át a kormányzónak. Délután a kormányzói pár az alsóvárosi Népkör helyiségének falában elhelyezett ellenforradalmi emléktáblát tekintette meg. Itt Deák János elnök emlékezett meg az el­lenforradalmi idők szegedi eseményeiről. Horthy kormányzó meghatva köszönte meg az ünneplést, majd hosszasan elbeszélgetett a gazdákkal. A kormányzó pályaudvari búcsúztatása ugyanolyan ünnepélyes külsőségek között folyt le, mint az érkezés. 21 ágyúlövés dör­dült el, amikor délután 1 órakor a külön­vonat elhagyta a pályaudvart. Az ország minden városában és községében a lakosság kegyelettel áldozott a világháború­ban elesett hősei emlékének. Az országzász­lóknál, hősi szobroknál, temetőkben ünnepé­lyeket tartottak és a templomokban ünnepi harangzúgással hirdették az emlékezést. Budapesten a Millenniumi emlékoszlop előtt rendezte meg a főváros a hivatalos emlékünne­pet, amelyen vitéz Rapaich Richárd lovassági tábornok a kormányzó képviseletében koszorút he­lyezett el az emlékműre. Utána díszszemle volt, majd egymásután he­lyezték­ el koszorúikat a különböző kerületek és egyesületek. Debrecenben a Frontharcos Szövetség hely­beli főcsoportja a világháború magyar hőseinek emlékére alapított Hősök Serlegét Lázár Andor dr. igazság­­ü­gyminiszter avatta fel, aki beszédében rámutatott arra, hogy a nem­zet minden egyes tagjának tudnia kell, hogy mi nem kockáztathatunk a magunk­ból sem­mit, mert ezzel pazarolnánk nemzeti erőnket. Zalaszentgrót községben nagyszabású ünnep­ség keretében avatták fel a Hősök kútját, amely a Közegészségügyi Intézet támogatásával a község lakosságának áldozatkészségéből épült. Az ünnepségen megjelent Johan Béla dr belügyi államtitkár is, aki arról beszélt, hogy vannak gondolatok, amelyeket nehéz kőbe fa­ragni, ércbeönteni: az özvegy­, az árva kétség­­beesését megörökíteni nem lehet. Kápolnásnyéken Griger Miklós országgyűlési képviselő mondott beszédet, amelyben kifej­tette, hogy olyan békességben kell élni egymás­sal minden magyarnak, mint ahogy a harctéren együtt küzdöttek. lően szólt az akkori pártszervezési rendszer­ről, amely odáig fajult, hogy a pártot irá­nyító főtitkár titkos rendőrsége az ellenzéki vezéreket ellenőrzés és felügyelet alá akarta helyezni. Bekövetkezett a sajtónak gúzsba­kötése, a nagy anyagi eszközökkel táp­lált dömpingsajtó megteremtése, am­ely a kormánynak hivatalos világnézetét úgyszól­ván ingyenesen árusította, mikor a többi sajtóvállalat a legnehezebb körülmények kö­zött sínylődött. Rátért ezután Darányi Kál­mán kormányalakítására, akiről megállapí­totta, hogy új helyzetet teremtett a magyar politikában. Darányi megtagadott minden közösséget a diktatúrával, hitet tett nyíltan és őszintén az alkotmányosság mellett és ennek bizonyítékául személyi változtatá­sokat is eszközölt a kabinetben, amiket a közönség megnyugvással fogadott, őszintén vázolta ezután, hogy a régi bűnök még nem tűntek el nyom­talanul és azok társadalmi szervezkedé­sek köpönyegében jelentkeznek. Még vannak csökevények — mondotta —, mert van a kormány háta mögött ülő párt­ban egy láthatatlan front, amely időről-időre láthatóvá válik. Elvárja a kormánytól, hogy likvidálja ezeket a csökevényeket és kije­lenti, hogy a közjogi reformok tekintetében meg­nyugtatónak tartja a miniszterelnök ki­jelentéseit. A hallgatóság viharos tetszése közben ez­után a következőket mondotta: — Szét kell válniok azoknak, akik de­mokratikus fejlődést alkotmányos nem­zeti alapon hirdetnek, azoktól, akik parancsuralmat hirdetnek, vagy a dik­tatúra mellett foglalnak állást. — Szét kell válni a mérsékelt keresztény és nemzeti irány alapján állóktól azoknak, akik egy szélsőséges antikommunizmus kö­vetelményeit akarják megvalósítani. Ezután a titkos választójog kérdéséről beszélt, mely­ről megállapította, hogy nagy próbaköve lesz a politikai tömegek érettségének és nagy próbaköve a vezetők képességének is. Hogy egy hasonlattal éljek. — folytatta. — a ma­gyar politikai élet egy keskeny földnyelven halad előre, amelyet egyik oldalról a vörös tenger hullámai, a másik oldalról egy barna tenger hullámai csapkodnak. A tömegek csak akkor tartják meg a helyes utat, ha a nemzeti keresztény alapon álló alkotmányos demokráciát megvalósítani akaró polgári pártok egy­mással kezet fognak. Beszélt ezután a Németországban dúlt pol­gári széthúzásról, amely a parancsuralmi rendszert vonta maga után. A birtokkérdés sürgős megoldását követelte, majd pedig külpolitikai problémákról szólt és hangoz­tatta, hogy mindenben egyetért Kánya kül­ügyminiszter felfogásával. Bethlen beszédét óriási taps fogadta, utána Sulyok Dezső tolmácsolta a Független Kis­gazdapárt üdvözletét és ezzel a gyűlés vé­getért. ---------- ''TTT’i----------­Hősi halottak emlékének hódolt az ország A kormányzó jelenlétében avatták fel Szegeden a Hősök Kapuját Bethlen István gróf demokratikus, keresztény és nemzeti fejlődést sürgetett Nagykanizsán­ ­Bethlen István gróf választókerülete szék­helyén, Nagykanizsán mondott beszámoló­­beszédet vasárnap. Bethlen Istvánt a politikai élet számos kiválósága kísérte el Nagykani­zsára, ahol ünnepélyesen fogadták. A be­számoló beszéd meghallgatására zsúfolásig megtelt az iparoskor hatalmas terme, de az utcán is ezrével állottak Bethlen választói. A beszámoló gyűlést Páter Cirfus Viktórián ferences plébános nyitotta meg. A karzaton ülő hölgyek virágesőt zúdítottak Bethlen Istvánra, aki ezután megkezdte beszédét. Először visszatekintést vetett az elmúlt po­litikai rendszerre, megállapította, hogy an­nak törvényalkotásai nem lépték túl egy rendes, normális kormány tevékenységét, al­kottak jó és rossz törvényeket, de messze voltak attól, hogy a magyar közönség köré­ben világrengető új korszakok benyomását keltsék, mint ahogy ezt beígérték. Ismertette azokat az okokat, amelyek miatt a Gömbös­­kormánytól támogatását megtagadta. Elíté­

Next