Kis Ujság, 1937. június (50. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-01 / 121. szám
A ki tudja, hogy a magyar történelem a továbbiak során miképpen alakult volna? Gömbös Gyula szerepe A parlamentben a megszállási tervezet kapcsán közbeszólások formájában erősen céloztak arra a „vezérkari tisztre", aki ezt csinálta volna és bár nem nevezték meg, mindenki tudta, hogy Gömbös Gyulát értik alatta. Gömbös szükségesnek is látta nyilatkozni a kérdésről és elmondotta, hogy mint nacionalista fajvédőnek rokonszenves volt neki minden, a Hitlerikhez hasonló megmozdulás, de sem neki, sem a fajvédő csoportnak az Ulain-féle bajor-magyar szerződéshez semmi köze nem volt, arról ők soha nem beszéltek. Gömbös Gyula lényegileg igazat mondott, mert abban az időben, amikor ez a megállapodás készült, már távoltartotta magát az ügytől. Frain Ferenc teljesen a saját felelősségére dolgozott a Felépítéssel és Scheubner-Richterékkel tovább. És Eckshardt Tibor ! Eckhardt Tiborról ugyanezt mondhatjuk el. A fajvédő csoport tagjaként természetesen ő is tudott és hallott arról, hogy Hitlerék budapesti letelepedése mögött mi van, tudott és hallott azokról a tárgyalásokról, amelyeket Fram Münchenben folytatott Ludendorffal, Hitlerrel és Kahrral, hiszen ezekről a tárgyalásokról Gömbös lakásán, Eckhardt jelenlétében is sokszor esett szó. A kezeink között lévő okmányok alapján még azt is állíthatjuk, hogy Eckhardt segítségét is igénybe kívánták venni céljaik eléréséhez, azonban Eckhardt és Ulain között bármennyire nagy barátság és kitűnő viszony állott mindig fenn, 1923-ban Ulain már egyedül haladt a maga útján. Joggal mondhatta így Eckhardt Tibor a Nemzetgyűlés 1924 január 23. ülésén, mint az Ébredő Magyarok akkori elnöke interpellációjában, hogy neki semmi tudomása sincs arról, hogy a vezetése alatt álló egyesület fegyveres puccsra készült. Eckhardt élesen összetűzött egyébként ekkor Vois József helyettes miniszterelnökkel és megbélyegezte a rendőrség eljárását azzal, hogy a Döhmel-féle akció tulajdonképpen csak egy beugratás volt, azért, hogy Klári Ferencet, aki Eskütt Lajosnak a védője volt, lehetetlenné tegyék és komprommittálják. Az előzmények ismeretében Eckhardt Tibornak ebben nem volt igaza, mert ha a Döhmel Frigyes-féle akció végül is olyképpen folyt le, hogy a rendőrség előzetesen mindenről tudomást szerzett és Döhmel kétségtelenül végül a rendőrség besúgója lett is, nem jelenti ez azt, hogy az Ulain—Döhmel-féle akció megindulásakor nem volt komoly és nem futhatott volna tragikus irányba. Echardt Tibor egyébként is Ulain Ferenc- cel együtt akart 1923 november 7-én Münchenbe utazni. Legalább is nem vitásan: szó volt arról, hogy tájékozódás céljából ő is kiutazik. A rendőrség megállapítása szerint azonban, — amint Dabos Eszter nevét szobalánya vallotta, — Eckhardt azért nem utazott, mert nem kapott idejében vízumot. Mi inkább azt hisszük, azért nem utazott, mert az utolsó pillanatban nem kívánt részt venni ebben az akcióban. Következik: Fiam és társai bíráik előtt KIS ÚJSÁG KEDD, 1937 JÚNIUS T " „Magyar fajvédők a hitlerizmus bölcsőjénél” Történelmi riportsorozat a német nemzeti szocializmus ostorából (Copyright by Kit Ulrig) írja LÉVAI JENŐ Tetvesei Budapest megszállására készült azonban egy úgynevezett megszállási tervezet is, amely úgy került a rendőrség birtokába, hogy Döhmel Frigyes Seybold Vilmos detektívfelügyelőt Hetényi főkapitányhelyettes utasítására elvitte a Gellért-szállodába Dobnia Tituszhoz és ott Franz Müller néven bajor őrmesterként mutatta be. Bobilla gyanútlanul előadást tartott Seyboldnak és részletesen ismertette vele azokat a terveket, amelyeket arra az esetre szőttek, ha a bajor pucss sikerülte után a Nyugatmagyarországon gyülekező bajorok teherautókon Budapestre fognak érni. Elmondotta Bobula, hogy Szemere Béla az állambiztonsági megbízottakkal próbamozgósításokat fog elrendelni a hatóság félrevezetésére. Válogatott embereivel éjjel három órakor megszállja a középületeket, elfoglalja Budapestet, Vjjas Iván és Prónay Pál pedig az utca rendjét fogják biztosítani, a túszokat összeszedni, a kormányt lemondásra késztetni és a miniszterek közül, aki nem engedelmeskedik, azokat letartóztatni. Ez a megszállási tervezet Seybold Vilmos jelentése szerint úgy, amint Rupert Rezső a nemzetgyűlésen előadta, a következőket tartalmazta: „Feladat Budapestet mindjárt kezdetben olyképpen megszállani, hogy egy komoly ellenállás teljesen lehetetlen legyen. A főmunka kell, hogy a már felállított és a felállítandó tizenkét rohamosztályra háruljon. E rohamosztályokat munkájukban a többi századokban lévő egyének támogassák. A rohamosztályok állománya egyenként 250—250 fő. Minden 250 főnek a következő a felszerelése: Négy könnyű gépfegyver, 250 fegyver, 250 pisztoly, 1250 kézigránát rohamosztályonként. A jelenlegi állomány azonban csak a következő: az első rohamosztály 80, a második 210, a harmadik 185 fő, a negyedik még nincs felállítva, az ötödik 242 fő, a hatodik 250, a hetedik 250, a nyolcadik 250 fő, a kilencedik még nincs felállítva, a tizedik 193 fő, a tizenegyedik 105 fő és a tizenkettedik 62 fő. A meglévő legénység felszerelése kézi tűzfegyverekkel teljesen bevégeztetett. A rohamosztályokhoz csakis olyan emberek oszthatók be, akik teljesen megbízhatók. A 12 rohamosztály kell, hogy 24 órával a megállapított akció előtt teljesen harcképes állapotban legyen. Ezeknek harcképes állapotba helyezése azért szükséges, mert a felkelés előtt nem lehetne nagyobb csapatokat összevonni anélkül, hogy ez feltűnést ne keltene. Éppen azért a rohamosztályok kezdjék a fölkelést, azután pedig ezek védelme alatt állítsák össze a már riadókész embereket. A rohamosztályoknak feladata külön terv szerint van meghatározva. Ezek a majd kiadandó parancs kihirdetése után azonnal megszállják az összes hidakat és fontos középületeket. Alakulna még ötven cirkáló csoport és állanának csoportonként 20 főből. E csoportoknak felszerelése fegyverből és revolverből áll és a következő feladatuk van: a parancs kihirdetése után azonnal cirkálnak csoportonként a városon keresztül és az öszszes nyilvános helyen lévő rendőri és katonai személyeket kíméletlenül ártalmatlanná teszik. Ezek a cirkáló csoportok 1950-ig számszerűleg már fölállíttattak. A főharcászati csoport, amely a rohamosztály védelme alatt fog összegyűlni, képződik 20 egységből, minden egység áll 500 főből, ezeknek fegyverzete álljon fegyverből, revolverből és kézigránátból. Minden egységnek, századnak álljon jelenleg 2, inkább azonban 10 gépfegyver rendelkezésére. A főcsapat egységek épply kevéssé harcképesek, akár a rohamosztály. A szükséges 10.000 ember helyett, mint a mellékelt kimutatásból látható, csak 5200 emberrel rendelkezünk. Nem kételkedünk azonban abban, hogy a hiányzó számok a megjelölt napig el lesznek érve." A puccsistáb fegyverraktárai Rupert Rezső parlamenti előadását a rendőrségnek azzal a jelentésével is alátámasztotta, hogy a pnoesisták két nagyobb fegyverraktárral rendelkeztek. Mind a két raktár a VI. kerületben van és azokat gyári tisztviselők és több kórházi alkalmazott őrzi. Az egyik raktárban, hír szerint, 800, a másikban pedig 1200 darab német mintájú Mauser-fegyvert őriztek volna, amellyel a magyar rohamcsapatokat fegyverezték volna fel. A rendőrség nem tudott ezeknek a fegyverraktáraknak nyomára bukkanni és a bírói tárgyaláson sem derült ezekre fény. Mindenki azonban, aki figyelemmel olvasta végig cikksorozatunkat, láthatja, hogy ennek a bejelentésnek alapja volt, mert mi bebizonyítottuk, hogy Claussen Holmar, Krause Rolf és Ilefty Richárd bizonyos bajor-magyar fegyverüzleteket nagy eréllyel bonyolítottak le és ezek a fegyverraktárak tulajdonképpen üzleti raktárak voltak, amelyekből a Balkán felé is történtek szállítások. Nem kételkedhetünk azonban abban, hogy ha 1923 novemberében a Hitler-puccs Münchenben sikerrel járt volna, a hatalom átvétele után Magyarországon is sor került volna egy ilyen puccsra és Szegedről jelentik: Szeged városa a világháborúban elesett tizenkétezer hősi halottjának emlékére megépítette a Hősök Kapuját, amelyet vasárnap délelőtt Horthy Miklós kormányzó jelenlétében avattak fel. A leleplezési ünnepség délelőtt féltizenkettőkor volt, amikor kürtszó jelezte a kormányzó és hitvesének érkezését. A kormányzói pár József királyi herceggel, Hóman Bálint kultuszminiszterrel, Glattfelder Gyula megyéspüspökkel, valamint özvegy gróf Klebehberg Kunónéval jött. Pálfy József dr polgármester üdvözölte az államfőt és hálás szavakkal emlékezet meg néhai gróf Klebelsberg Kunóról, aki a Hősök Kapuja gondolatát felvetette. Hóman Bálint kultuszminiszter mondott ünnepi beszédet, amelyben megemlékezett azokról, akik a hit és bizalom, erő és tudás, hivatástudat és önzetlenség vértjébe öltözve indultak el Szegedről nemzetmentő és országépítő munkára, .A miniszter beszéde után a két pillér tövében felállított hatalmas kőszobrokról lehullott a lepel. A kormányzó hatalmas koszorút helyezett el az egyik szobor talapzatán. Az ünnepség után került sor a Horthy Miklós Tanítók Háza felavatására. Az iskolaépületben Duskó László tanyai igazgatótanító mondott köszönetet a tanítók háza létesüléséért, majd két magyarruhás kisleány ünnepi vers kíséretében nefelejccsel és búzavirággal díszített kis fészekben fehér galambpárt nyújtott át a kormányzónak. Délután a kormányzói pár az alsóvárosi Népkör helyiségének falában elhelyezett ellenforradalmi emléktáblát tekintette meg. Itt Deák János elnök emlékezett meg az ellenforradalmi idők szegedi eseményeiről. Horthy kormányzó meghatva köszönte meg az ünneplést, majd hosszasan elbeszélgetett a gazdákkal. A kormányzó pályaudvari búcsúztatása ugyanolyan ünnepélyes külsőségek között folyt le, mint az érkezés. 21 ágyúlövés dördült el, amikor délután 1 órakor a különvonat elhagyta a pályaudvart. Az ország minden városában és községében a lakosság kegyelettel áldozott a világháborúban elesett hősei emlékének. Az országzászlóknál, hősi szobroknál, temetőkben ünnepélyeket tartottak és a templomokban ünnepi harangzúgással hirdették az emlékezést. Budapesten a Millenniumi emlékoszlop előtt rendezte meg a főváros a hivatalos emlékünnepet, amelyen vitéz Rapaich Richárd lovassági tábornok a kormányzó képviseletében koszorút helyezett el az emlékműre. Utána díszszemle volt, majd egymásután helyezték el koszorúikat a különböző kerületek és egyesületek. Debrecenben a Frontharcos Szövetség helybeli főcsoportja a világháború magyar hőseinek emlékére alapított Hősök Serlegét Lázár Andor dr. igazságügyminiszter avatta fel, aki beszédében rámutatott arra, hogy a nemzet minden egyes tagjának tudnia kell, hogy mi nem kockáztathatunk a magunkból semmit, mert ezzel pazarolnánk nemzeti erőnket. Zalaszentgrót községben nagyszabású ünnepség keretében avatták fel a Hősök kútját, amely a Közegészségügyi Intézet támogatásával a község lakosságának áldozatkészségéből épült. Az ünnepségen megjelent Johan Béla dr belügyi államtitkár is, aki arról beszélt, hogy vannak gondolatok, amelyeket nehéz kőbe faragni, ércbeönteni: az özvegy, az árva kétségbeesését megörökíteni nem lehet. Kápolnásnyéken Griger Miklós országgyűlési képviselő mondott beszédet, amelyben kifejtette, hogy olyan békességben kell élni egymással minden magyarnak, mint ahogy a harctéren együtt küzdöttek. lően szólt az akkori pártszervezési rendszerről, amely odáig fajult, hogy a pártot irányító főtitkár titkos rendőrsége az ellenzéki vezéreket ellenőrzés és felügyelet alá akarta helyezni. Bekövetkezett a sajtónak gúzsbakötése, a nagy anyagi eszközökkel táplált dömpingsajtó megteremtése, amely a kormánynak hivatalos világnézetét úgyszólván ingyenesen árusította, mikor a többi sajtóvállalat a legnehezebb körülmények között sínylődött. Rátért ezután Darányi Kálmán kormányalakítására, akiről megállapította, hogy új helyzetet teremtett a magyar politikában. Darányi megtagadott minden közösséget a diktatúrával, hitet tett nyíltan és őszintén az alkotmányosság mellett és ennek bizonyítékául személyi változtatásokat is eszközölt a kabinetben, amiket a közönség megnyugvással fogadott, őszintén vázolta ezután, hogy a régi bűnök még nem tűntek el nyomtalanul és azok társadalmi szervezkedések köpönyegében jelentkeznek. Még vannak csökevények — mondotta —, mert van a kormány háta mögött ülő pártban egy láthatatlan front, amely időről-időre láthatóvá válik. Elvárja a kormánytól, hogy likvidálja ezeket a csökevényeket és kijelenti, hogy a közjogi reformok tekintetében megnyugtatónak tartja a miniszterelnök kijelentéseit. A hallgatóság viharos tetszése közben ezután a következőket mondotta: — Szét kell válniok azoknak, akik demokratikus fejlődést alkotmányos nemzeti alapon hirdetnek, azoktól, akik parancsuralmat hirdetnek, vagy a diktatúra mellett foglalnak állást. — Szét kell válni a mérsékelt keresztény és nemzeti irány alapján állóktól azoknak, akik egy szélsőséges antikommunizmus követelményeit akarják megvalósítani. Ezután a titkos választójog kérdéséről beszélt, melyről megállapította, hogy nagy próbaköve lesz a politikai tömegek érettségének és nagy próbaköve a vezetők képességének is. Hogy egy hasonlattal éljek. — folytatta. — a magyar politikai élet egy keskeny földnyelven halad előre, amelyet egyik oldalról a vörös tenger hullámai, a másik oldalról egy barna tenger hullámai csapkodnak. A tömegek csak akkor tartják meg a helyes utat, ha a nemzeti keresztény alapon álló alkotmányos demokráciát megvalósítani akaró polgári pártok egymással kezet fognak. Beszélt ezután a Németországban dúlt polgári széthúzásról, amely a parancsuralmi rendszert vonta maga után. A birtokkérdés sürgős megoldását követelte, majd pedig külpolitikai problémákról szólt és hangoztatta, hogy mindenben egyetért Kánya külügyminiszter felfogásával. Bethlen beszédét óriási taps fogadta, utána Sulyok Dezső tolmácsolta a Független Kisgazdapárt üdvözletét és ezzel a gyűlés végetért. ---------- ''TTT’i----------Hősi halottak emlékének hódolt az ország A kormányzó jelenlétében avatták fel Szegeden a Hősök Kapuját Bethlen István gróf demokratikus, keresztény és nemzeti fejlődést sürgetett Nagykanizsán Bethlen István gróf választókerülete székhelyén, Nagykanizsán mondott beszámolóbeszédet vasárnap. Bethlen Istvánt a politikai élet számos kiválósága kísérte el Nagykanizsára, ahol ünnepélyesen fogadták. A beszámoló beszéd meghallgatására zsúfolásig megtelt az iparoskor hatalmas terme, de az utcán is ezrével állottak Bethlen választói. A beszámoló gyűlést Páter Cirfus Viktórián ferences plébános nyitotta meg. A karzaton ülő hölgyek virágesőt zúdítottak Bethlen Istvánra, aki ezután megkezdte beszédét. Először visszatekintést vetett az elmúlt politikai rendszerre, megállapította, hogy annak törvényalkotásai nem lépték túl egy rendes, normális kormány tevékenységét, alkottak jó és rossz törvényeket, de messze voltak attól, hogy a magyar közönség körében világrengető új korszakok benyomását keltsék, mint ahogy ezt beígérték. Ismertette azokat az okokat, amelyek miatt a Gömböskormánytól támogatását megtagadta. Elíté