Kis Ujság, 1937. június (50. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-05 / 125. szám
8 A KISAUTÓK KORÁBAN — Ön az az ember, aki ellopta a kisautómat? — Kérem, motozzon meg! ELKÖNYVELTETI AZ ESKÜVŐT Bankigazgató (a főkönyvelőhöz) : Kérem, főkönyvelő úr, tegnap férjhez adtam a leányomat, írjon a javamra egy vöt és terhelje meg a számlámat ötvenezer pengővel. KOCAHORGÁSZOK — Te már fogtál valamit? — Egy félpár cipőt és két fadarabot... A halak ma nem éhesek és ezért elkerülik a horgot... JÓSZIVÜ GYERMEK* — Apukám, adj egy pengőt, oda akarom adni egy szegény asszonynak. — Hol van az a szegény asszony? — kérdi az apa meghalva. — A mozipénztárban. Kérés... — Szegény barátom, az ön anyósa nagyon rosszul van. — Drága doktor úr, úgy kezelje, mintha a saját anyósa volna! TÁVIRAT VORONOF PROFESSZOR Nizza Verebély tanár budapesti előadása szerint a fiatalító műtétek nem vezettek eredményre. Remélem ezek után már békében hagy engem és társaimat. Egy csimpánz AZ ÖTLETES FELESÉG írta: GÖMÖRI LÁSZLÓ A feleségem vonzalmat érez a bankjegyek iránt. A tízpengőst szereti, a húszasért rajong, az ötvenest imádja egy százpengős láttán vallásos áhitat fogja el. Az aprópénzt sem veti meg. Apjától, húgától, bátyjától, ahányszor csak együtt van velük, nikkelpénzeket kunyerál. Egy tíz filléresért gügyögni képes. . Szabad idejében üzleteket bonyolít le. Eladja a pongyolóját, az előszobafogast, a gyúródeszkát meg a fagylaltcifrázókést és új rendszerű sikálókefét vásárol rajta. Csupa vibráló kereskedelmi szellem. Most aztán elérkezett az ő napja. A királyi pár látogatása sokezer külföldit vonzott Budapestre. De jöttek mások is, angolok, svédek, hinduk, japánok, a világ minden tájáról, hogy a város regényes és cinikus szépségeiben gyönyörködjenek. A feleségemben szunnyadó élelmesség talpraugrott. Majd ujjongva táncra perdült, hogy végre alaposan kitombolhatja magát. Én erről mit sem tudtam. Hétfőn délben szokás szerint negyedháromkor érkeztem haza. Kulcsom van az előszobához, kinyitottam az ajtót és az ebédlő felé indultam. Az asszonyka kiugrott a konyhából. — Pszt!... Ne menj be, kiadtam egy dán házaspárnak. Bámultam. Leesett az állam. SZÓRAKOZOTTSÁG A szórakozott tanár úr bemegy az egyetemre. A portásfülke előtt elhaladva megáll, töpreng, aztán odaszól a portáshoz: — Mondja csak, Lajos, én most jöttem be, vagy most távozom innen? JÓ TANÁCS Lemaradt utas: Hallatlan ! Mit csináljak én most három óra hosszat ebben az átkozott fészekben? Hordár: Tessék talán bejönni a váróterembe és huszonegyezünk egy kicsit tízfilléres alapon. ANTIALKOHOLISTA Bíró: Miért rabolta ki azt a részeg embert? Vádlott: így akartam leszoktatni az iszákosságról. MAJÁLISON 5— Látod, Jani, igazán fölkérhetnéd szegény Papi kisasszonyt is egy táncra. — Mindjárt, csak várok, míg valami ábrándos keringőt játszanak. Akkor legalább lehunyhatom tánc közben a szememet. ÍGY OLCSÓBB — Már megint költözködsz? Hisz ez rettentő sok pénzbe kerülhet! — Még mindig olcsóbb, mintha megfizetném a házbért. — Az ebédlőnket? — Mit csodálkozol?! A város tele van idegenekkel, sokan nem tudják megfizetni a méregdrága szállodát és inkább magánlakásba költöznek. Én ezt a dán házaspárt csíptem el. Húsz pengőt fizetnek egy hétre és csak az ebédlőt használhatják. Élelmes vagyok?! A hálószobában ebédeltünk. A feleségem összetött két nachtkasztlit, az volt az asztal. Én az ágyon ültem, ő a hintaszékben. A leves, tálalás közben folyton kilocscsant... a világ folyásáról KÖVÉRI: Mit szól hozzá, szomszéd, hogy milyen pénzügyi vita volt a Házban? SOVÁNYI: Az nálunk állandóan van... KÖVÉRI: Hogy mondhat ilyet? Hiszen csak évenként egyszer tárgyalják a pénzügyi költségvetést. SOVÁNYI: De nem nálunk! KÖVÉRI: Hogy érti ezt? SOVÁNYI: Úgy hogy a mi házunkban naponta nagy pénzügyi vita van köztem és az asszony között... KÖVÉRI: Már megint tréfás szomszéd! Én a képviselőházról beszélek. SOVÁNYI: Hát bizony, ott azért mégis csak másképpen van, mint nálunk odahaza ... KÖVÉRI: Ezt hogyan érti? SOVÁNYI: Úgy hogy ott a képviselő urak, tehát férfiak döntenek, nálunk meg mindig csak az asszony... KÖVÉRI: Úgy látszik, nagyon neki van keseredve, szomszéd ... Aztán miért? SOVÁNYI: Ez csak a boradó miatt van. KÖVÉRI: Hogy hogy? SOVÁNYI: Úgy hogy megkérdeztem délben a feleségemet: „Adó’ bort vagy nem adó’?“ És nem adott... „MOST MÁR TUDJÁK!..." Egy fiatal chicagói házaspár postán két színházjegyet kapott az egyik színházba. A jegyekhez mindössze ez a rövid levél volt mellékelve: „Találjátok ki, ki küldte." Az ifjú pár elment a színházba és egész este azon törte a fejét, hogy vájjon ki lehetett a figyelmes gavallér. Amikor előadás után hazatértek, az egész lakás ki volt fosztva. Az asztalon mindöszsze ez a párszavas levélke izárta őket: „Most már tudjátok." — De kedves kisasszony, úgy látszik, ön szélhámosnak tart engem! — Isten ments, nem vagyok olyan, hogy nyomban a külső után ítéljek meg mindenkit ... KÍNAIUL TANUL Két pesti kereskedő találkozik egymással. — Mit csinálsz mostanában? — kérdezi az egyik. — Kínaiul tanulok. — Kínaiul? — Igen. Hallgasd csak: Kint sincs kund-saft, bent sincs kund-saft, csőd csüng, bolt pang. , Bokros teendőim kora délután elszólítottak hazulról és csak vacsoraidőben érkeztem haza. Az előszobában még idejekorán eszembe jutott, hogy az ebédlőben dánok laknak. Egyenesen a hálószoba felé tartottam. A feleségem már ott állt az ajtóban. Ragyogott az arca: — Huszonöt pengőt fizet. — Ki? — kérdeztem rémülten.— Egy görög agglegény. Tíz napra kivette a hálót. A fürdőszobában vacsoráztunk. Feleségem behozta a vasalódeszkát, keresztülfekTAPINTATLAN — Mit gondol, kisasszony, jól állna nekem a szakáll? — Hogyne, legalább kevesebbet lehetne látni az arcából, tette a kádon és azon terített. Szép damasztabroszt tett rá — Hol fogunk aludni? — érdeklődtem vacsora után. — A kádban. Majd leveszem a vasalódeszkát, hogy reggel ne üsd be a fejed. Én a kádban aludtam, a feleségem a földön. Hajnalban felváltottuk egymást. Másnap délután az előszobában fürödtem. Feleségem a fürdőszobát kiadta egy holland zenekarnak. Szerdán kiadta a konyhát is. — Egy néger hittérítő vetSZERENCSE — Most jövök Indiából, ahol tigrisekre vadásztam. — És szerencsével járt? — De mennyire. Egyetlen eggyel sem találkoztam. te ki, — dicsekedett —, tizenöt pengőt fizet egy hétre, konyhahasználattal. Az előszobában főztünk. Csütörtökön az előszobát is kiadta a feleségem. Úgy volt, hogy a spájzban fogunk lakni, de kiderült, hogy kettőnknek szűk. Hotelbe költöztünk. Nem ment könnyen. Zsúfolva voltak az összes szállodák, csak nagy nehezen kaptunk szobát, napi húsz pengőért. — Nyolc napig tart az egész — vigasztalt a feleségem — viszont gondolj arra. INDOKOLÁS — Segítsen rajtam, asszonyom. Három napja nem ettem. — Ugyan ... hiszen magából csak úgy dől az alkohol. — Éppen ez az, tessék elképzelni, három napig üres gyomorra inni. .. „AMIKOR ÉN DIÁK VOLTAM ...“ — Megőrültél? Miért égeted el az iskolai bizonyítványaidat ? — Tudod kérlek, a fiam most kezd olvasni tanulni és nem szeretném, ha a bizonyítványaim a kezébe kerülnének, hogy kilencven pengőt keresünk a lakókon. — Itt a szállodában meg kiadunk százhatvanat. — Ja, kérlek, ez a rezsi. Befektetés nélkül nincsen jövedelem. Hallgattam. Hetven pengőt fizetek rá, de este legalább nyugodtan alhatom. Megéri. Késő este derűs lélekkel siettem a hotelbe. A feleségem a kapu előtt várt. Ragyogott az arca. A hotelszobába sem tehettem be a lábam. Kiadta egy arab teveügynöknek. Nem olyan biztos nem ítél a külső után — Szivecském!... Mi most már boldogok leszünk... Semmi baj nem történhetik ... Szombat, 1937 június 5. Szombat, 1937 június 5.9 Csipős nyelv Egyik asszony: A férjem imád. A legszebb nőnek tart. Másik asszony: Akár csak az én uram. Harmadik asszony: Szivecskéim, a férjetek is rövidlátó, mint ti? ... A KITŰNŐ AUTÓ — ... és jó ez a gépkocsi?— Kitűnő!. .. Tíz karambolom volt és alig látszik rajta . . . HELYETTEST KERES Részeg ember kapaszkodik a villamoson a rúdról lelógő bőrfogantyúba. Jön a kalauz: — Parancsol jegyet? — Adjon nekem egy szakaszt — motyogta az orra alatt a részeg ember. — Mibe kerül? — Tizenhat fillérbe. A részeg a szabad kezével tapogatni kezdi a zsebeit, de nem talál pénzt. Elereszti a szíjját és így szól: — Várjon, mindjárt előkeresem. Addig kapaszkodjék meg helyettem.