Kis Ujság, 1937. június (50. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-05 / 125. szám

8 A KISAUTÓK KORÁBAN — Ön az az ember, aki el­lopta a kisautómat? — Kérem, motozzon meg! ELKÖNYVELTETI AZ ESKÜVŐT Bankigazgató (a főkönyve­lőhöz) : Kérem, főkönyvelő úr, tegnap férjhez adtam a leányomat, írjon a javamra egy vöt és terhelje meg a számlámat ötvenezer pengő­vel. KOCAHORGÁSZOK — Te már fogtál valamit? — Egy félpár cipőt és két fadarabot... A halak ma nem éhesek és ezért elkerü­lik a horgot... JÓSZIVÜ GYERMEK* — Apukám, adj egy pen­gőt, oda akarom adni egy szegény asszonynak. — Hol van az a szegény asszony? — kérdi az apa meghalva. — A mozipénztárban. Kérés... — Szegény barátom, az ön anyósa nagyon rosszul van. — Drága doktor úr, úgy kezelje, mintha a saját anyósa volna! TÁVIRAT VORONOF PROFESSZOR Nizza Verebély tanár budapesti elő­adása szerint a fiatalító műté­tek nem vezettek eredményre. Remélem ezek után már békében hagy engem és társaimat. Egy csimpánz AZ ÖTLETES FELESÉG írta: GÖMÖRI LÁSZLÓ A feleségem vonzalmat érez a bankjegyek iránt. A tízpengőst szereti, a húszasért rajong, az ötvenest imádja egy százpengős láttán vallá­sos áhitat fogja el. Az apró­pénzt sem veti meg. Apjától, húgától, bátyjától, ahányszor csak együtt van velük, nik­kelpénzeket kunyerál. Egy tíz filléresért gügyögni képes. . Szabad idejében üzleteket bonyolít le. Eladja a pongyo­­lóját, az előszobafogast, a gyúródeszkát meg a fagylalt­cifrázókést és új rendszerű si­kálókefét vásárol rajta. Csu­pa vibráló kereskedelmi szel­lem. Most aztán elérkezett az ő napja. A királyi pár látoga­tása sokezer külföldit vonzott Budapestre. De jöttek mások is, angolok, svédek, hinduk, japánok, a világ minden tá­járól, hogy a város regényes és cinikus szépségeiben gyö­nyörködjenek. A feleségemben szunnyadó élelmesség talpraugrott. Majd ujjongva táncra perdült, hogy végre alaposan kitombolhatja magát. Én erről mit sem tudtam. Hétfőn délben szokás szerint negyedháromkor érkeztem haza. Kulcsom van az elő­szobához, kinyitottam az aj­tót és az ebédlő felé indul­tam. Az asszonyka kiugrott a konyhából. — Pszt!... Ne menj be, kiadtam egy dán házaspár­nak. Bámultam. Leesett az ál­lam. SZÓRAKOZOTTSÁG A szórakozott tanár úr be­megy az egyetemre. A por­tásfülke előtt elhaladva meg­áll, töpreng, aztán odaszól a portáshoz: — Mondja csak, Lajos, én most jöttem be, vagy most távozom innen? JÓ TANÁCS Lemaradt utas: Hallatlan ! Mit csináljak én most három óra hosszat ebben az átkozott fészekben? Hordár: Tessék talán be­jönni a váróterembe és hu­­szonegyezünk egy kicsit tíz­filléres alapon. ANTIALKOHOLISTA Bíró: Miért rabolta ki azt a részeg embert? Vádlott: így akartam le­szoktatni az iszákosságról. MAJÁLISON 5— Látod, Jani, igazán föl­kérhetnéd szegény Papi kis­asszonyt is egy táncra. — Mindjárt, csak várok, míg valami ábrándos kerin­­gőt játszanak. Akkor leg­alább lehunyhatom tánc köz­ben a szememet. ÍGY OLCSÓBB — Már megint költöz­ködsz? Hisz ez rettentő sok pénzbe kerülhet! — Még mindig olcsóbb, mintha megfizetném a ház­bért. — Az ebédlőnket? — Mit csodálkozol?! A vá­ros tele van idegenekkel, so­kan nem tudják megfizetni a méregdrága szállodát és in­kább magánlakásba költöz­nek. Én ezt a dán házaspárt csíptem el. Húsz pengőt fi­zetnek egy hétre és csak az ebédlőt használhatják. Élel­mes vagyok?! A hálószobában ebédel­tünk. A feleségem összetött két nachtkasztlit, az volt az asztal. Én az ágyon ültem, ő a hintaszékben. A leves, tá­lalás közben folyton kilocs­­csant... a világ folyásáról KÖVÉRI: Mit szól hozzá, szomszéd, hogy milyen pénzügyi vita volt a Házban? SOVÁNYI: Az nálunk állandóan van... KÖVÉRI: Hogy mondhat ilyet? Hiszen csak évenként egyszer tárgyalják a pénzügyi költségvetést. SOVÁNYI: De nem nálunk! KÖVÉRI: Hogy érti ezt? SOVÁNYI: Úgy hogy a mi házunkban naponta nagy pénzügyi vita van köztem és az asszony között... KÖVÉRI: Már megint tréfás szomszéd! Én a képvi­­selőházról beszélek. SOVÁNYI: Hát bizony, ott azért mégis csak máskép­pen van, mint nálunk odahaza ... KÖVÉRI: Ezt hogyan érti? SOVÁNYI: Úgy hogy ott a képviselő urak, tehát fér­fiak döntenek, nálunk meg mindig csak az asszony... KÖVÉRI: Úgy látszik, nagyon neki van keseredve, szomszéd ... Aztán miért? SOVÁNYI: Ez csak a boradó miatt van. KÖVÉRI: Hogy hogy? SOVÁNYI: Úgy hogy megkérdeztem délben a felesé­gemet: „Adó’ bort vagy nem adó’?“ És nem adott... „MOST MÁR TUDJÁK!..." Egy fiatal chicagói házas­pár postán két színházje­gyet kapott az egyik szín­házba. A jegyekhez mind­össze ez a rövid levél volt mellékelve: „Találjátok ki, ki küldte." Az ifjú pár elment a szín­házba és egész este azon tör­te a fejét, hogy vájjon ki le­hetett a figyelmes gavallér. Amikor előadás után haza­tértek, az egész lakás ki volt fosztva. Az asztalon mindösz­­sze ez a párszavas levélke izárta őket: „Most már tud­játok." — De kedves kisasszony, úgy látszik, ön szélhámosnak tart engem! — Isten ments, nem va­gyok olyan, hogy nyomban a külső után ítéljek meg min­denkit ... KÍNAIUL TANUL Két pesti kereskedő talál­kozik egymással. — Mit csinálsz mostaná­ban? — kérdezi az egyik. — Kínaiul tanulok. — Kínaiul? — Igen. Hallgasd csak: Kint sincs kund-saft, bent sincs kund-saft, csőd csüng, bolt pang. , Bokros teendőim kora dél­után elszólítottak hazulról és csak vacsoraidőben érkeztem haza. Az előszobában még idejekorán eszembe jutott, hogy az ebédlőben dánok laknak. Egyenesen a háló­szoba felé tartottam. A feleségem már ott állt az ajtóban. Ragyogott az arca: — Huszonöt pengőt fizet. — Ki? — kérdeztem ré­mülten.­­— Egy görög agglegény. Tíz napra kivette a hálót. A fürdőszobában vacsoráz­tunk. Feleségem behozta a vasalódeszkát, keresztülfek­TAPINTATLAN — Mit gondol, kisasszony, jól állna nekem a szakáll? — Hogyne, legalább keve­sebbet lehetne látni az arcá­ból, tette a kádon és azon terí­tett. Szép damasztabroszt tett rá —­ Hol fogunk aludni? — érdeklődtem vacsora után. — A kádban. Majd leve­szem a vasalódeszkát, hogy reggel ne üsd be a fejed. Én a kádban aludtam, a feleségem a földön. Hajnal­ban felváltottuk egymást. Másnap délután az előszo­bában fürödtem. Feleségem a fürdőszobát kiadta egy hol­land zenekarnak. Szerdán kiadta a konyhát is. — Egy néger hittérítő vet­SZERENCSE — Most jövök Indiából, ahol tigrisekre vadásztam. — És szerencsével járt? — De mennyire. Egyetlen eggyel sem találkoztam. te ki, — dicsekedett —, tizen­öt pengőt fizet egy hétre, konyhahasználattal. Az előszobában főztünk. Csütörtökön az előszobát is kiadta a feleségem. Úgy volt, hogy a spájzban fogunk lakni, de kiderült, hogy ket­tőnknek szűk. Hotelbe költöztünk. Nem ment könnyen. Zsú­folva voltak az összes szállo­dák, csak nagy nehezen kap­tunk szobát, napi húsz pen­gőért. — Nyolc napig tart az egész — vigasztalt a felesé­gem — viszont gondolj arra. INDOKOLÁS — Segítsen rajtam, asszo­nyom. Három napja nem et­tem. — Ugyan ... hiszen magá­ból csak úgy dől az alkohol. — Éppen ez az, tessék el­képzelni, három napig üres gyomorra inni. .. „AMIKOR ÉN DIÁK VOL­TAM ...“ — Megőrültél? Miért ége­ted el az iskolai bizonyítvá­nyaidat ? — Tudod kérlek, a fiam most kezd olvasni tanulni és nem szeretném, ha a bizo­nyítványaim a kezébe kerül­nének, hogy kilencven pengőt kere­sünk a lakókon. — Itt a szállodában meg kiadunk százhatvanat. — Ja, kérlek, ez a rezsi. Befektetés nélkül nincsen jö­vedelem. Hallgattam. Hetven pengőt fizetek rá, de este legalább nyugodtan alhatom. Megéri. Késő este derűs lélekkel siettem a hotelbe. A felesé­gem a kapu előtt várt. Ra­gyogott az arca. A hotelszobába sem tehet­tem be a lábam. Kiadta egy arab teveügynöknek. Nem olyan biztos nem ítél a külső után — Szivecském!... Mi most már boldogok leszünk... Semmi baj nem történhetik ... Szombat, 1937 június 5. Szombat, 1937 június 5.9 Csipős nyelv Egyik asszony: A férjem imád. A legszebb nőnek tart. Másik asszony: Akár csak az én uram. Harmadik asszony: Szivecskéim, a férjetek is rövidlátó, mint ti? ... A KITŰNŐ AUTÓ — ... és jó ez a gépkocsi?­­— Kitűnő!. .. Tíz karam­bolom volt és alig látszik rajta . . . HELYETTEST KERES Részeg ember kapaszkodik a villamoson a rúdról lelógő bőrfogantyúba. Jön a kalauz: — Parancsol jegyet? — Adjon nekem egy sza­kaszt — motyogta az orra alatt a részeg ember. — Mibe kerül? — Tizenhat fillérbe. A részeg a szabad kezével tapogatni kezdi a zsebeit, de nem talál pénzt. Elereszti a szíjjá­t és így szól: — Várjon, mindjárt elő­keresem. Addig kapaszkod­jék meg helyettem.

Next