Kis Ujság, 1937. szeptember (50. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-01 / 198. szám

4 Tizennégy kivégzés Moszkva, augusztus 31. A „Minszki Munkás" című lap jelentése szerint a fehéroroszországi katonai törvény­szék nyolc trockijista kémet halálra ítélt katonák megmérgezése, valamint kaszár­nyák és katonai raktárak felgyújtása miatt. Az ítéletet végre is hajtották. A lap jelenti, hogy néhány nappal ezelőtt ugyancsak kivégeztek hat embert hasonló bűncselekmények miatt. Szegeden 320-400 vagon, Kalocsán 160-200 vagon lesz az idei paprikatermés A fűszerpaprikát értékesítő központi szövet­kezet Wünscher Frigyes elnöklésével és A­t­­talfy Sándor miniszteri osztálytanácsos, a föld­művelésügyi miniszter megbízottja részvételé­vel értekezletet tartott. Az értekezleten Gergely István, a szövetkezet ügyvezető igazgatója, rö­viden ismertette a szövetkezet eddigi forgal­mát. Eszerint a szövetkezet ezideig összesen 454 vagon őrölt paprikát vett át és ezért 6.407.000 pengőt fizetett ki. A beváltott papri­kából 370­ vagont értékesítettek, még­pedig export útján *488-at, a belföldön 171-et, úgy­hogy a szövetkezet mostani készlete 75 vagon. A szegedi szövetség elnöke az idei termést 320—100 vagonra becsülte felszólalásában. Sze­geden az első szedés már folyik és a piacon meg is jelentek az első új füzérek. Gallai Antal, a kalocsai szövetség titkára szerint a tavalyihoz hasonló termés várható, szóval 160—200 vágón. Az értekezlet megállapította, hogy Szegeden is, Kalocsán is mintegy 200!­ kataszteri holdon engedély nélkül termelnek. Miután a szövetkezet csak az engedély alapján termelt paprikát köteles átvenni, fölmerült a kérdés, mi történjék a zugpaprikával. Szabóky Jenő gazdasági főtanácsos indítványozta, hogy a legszigorúbb büntetés helyett — 8000 pen­gőig terjedhető pénzbírság, két hónapi elzá­rás, a termés elkobzása — a szövetkezet a zugtermelő paprikáját 20, esetleg 50 százalékos átértékeléssel vegye át. Több hozzászólás után az a nézet alakult ki, hogy az ellenőrzést az egész vonalon a legtel­jesebb szigorral kell végrehajtani, esetleg kü­lön ellenőrző szerv felállítása útján. A termő területek ellenőrzése egyébként mind a két szövetség részéről máris folyik. A feldolgozás, illetve a beváltás tekintetében az értekezlet három időszakot állapított meg: október-februárban a termés ötven százalékát, a következő négy hónapban harminc százalé­kot és az utolsó három hónapban húsz száza­lékot vált be a­­ szövetkezet. Amennyiben a paprika beérése már szeptemberben is lehe­tővé teszi az őrlést, október helyett szeptem­berben kezdődik az­ első időszak. Viszont, ha az értékesítési lehetőségek, elsősorban az exporteredmények megkívánják, a beváltás százaléka is megfelelően , emelhető lesz Az értekezlet egyébként szegedi kereskedők részé­ről tett indítvánnyal ellentétben egyhangúan a paprika csomagolása ellen foglalt állást, egyrészt azért, mert a csomagolt paprika meg­­pakosodik, másrészt, mert a csomagolás az Kalocsa vidékén élő mintegy ezer szegény bátyus család biztos pusztulását jelentené. Zavargások és gyilkosságok Palesztinában Jeruzsálem, augusztus 31 Az utolsó két nap alatt egész sor merény­letet követtek el Palesztinában. Az arabok meg­támadtak egy társasgépkocsit, amelyen zsidók ültek. Valóságos ütközet fejlődött ki, amelynek során két arabot megöltek. Egy másik he­lyütt a mezőn két meggyilkolt zsidó holt­testére találtak. Az ország különböző vidékein lövöldözések voltak, az egyik összetűzés alkalmával két arab súlyosan megsebesült. Az újabb merényletek igen nagy nyugtalansá­got keltenek a lakosság körében. A rendőrség minden utast megmotoz és minden járművet átkutat. Az angol főbiztos a legutóbbi esemé­­nyek miatt megszakította üdülését és vissza­tért Jeruzsálembe. Tel avivben a cionisták nagy tüntetésre hasz­nálták fel a gyilkosságnak áldozatul esett Bar­­kovszki zsidó szabó temetését. Mintegy három­ezer zsidó tüntetett a temetésen. Rendzavarás nem történt. A hatóságok felhívással fordultak a lakosság­hoz és igyekeztek lecsillapítani a kedélyeket. Jaffa és Telaviv határán hétfőn este bomba robbant, amely egy zsidót és két arabot megsebesített. Jeruzsálemben több helyen zavargások vol­tak. A lövöldözések során egy arab meghalt, több pedig megsebesült. A helyzet rendkívül feszült. A rendőrség mindenütt készenlétben van. M­indenről értesül, ha a Kis Újságot olvassa! KIS ÚJSÁG SZERDA, 1937 SZEPTEMBER 1 súlyos zavarokat okoz Bonnion a lanan-kinai háború miért halasztottén a Népszövetség őszi ülés­­szakénak megnyitását szeptember 13-ra? Genf, augusztus 31. A Kis­­fjság kiküldött tudósítójának te­lefon jelentése: A Távolkeleten lejátszódó véres háború komoly probléma elé állította a Nemzetek Szövetségének nagytanácsát. Mint ismeretes, Japán ügyes diplomáciai sakkh­úzással, fel­használva a nyári szünetet, kezdte meg északkínai offenzíváját a nemzetközi jog min­den figyelembevétele nélkül. Miközben az újabb véres háború ezrek és ezrek életét kö­veteli, a japán diplomáciának sikerült sokáig azt a látszatot kelteni, hogy az északkínai of­­fenziva, amelyben több hadosztály vesz részt, helyi jelentőségű és csupán megtorlás jellege van. A nagyhatalmak, amelyeket a japánok északkínai offenzívája közelebbről érint, tét­lenül voltak kénytelenek nézni a véres dráma fejleményeit és csupán a koncessziós terüle­tek lakosságának biztonsága érdekében tettek komoly lépéseket. Senki nem volt tisztában Japán katonai céljaival, amelyekről most ki­derült, hogy végtelenek és nemcsak hogy veszélyeztetik a nagyhatalmak távolkeleti ér­dekeit, hanem még jobban aláássák a Nép­­szövetség tekintélyét, amelyet az olasz-abesz­­szin háború és a spanyol események amúgy is megrendítettek. A nagyhatalmak a japánok „diplomáciai" lépésével szemben továbbra is a nemzetközi joghoz kénytelenek alkalmazkodni és ez az, ami súlyossá teszi a helyzetet. A Népszövetség alapokmánya értelmé­ben, miután Kína tagja a Népszövet­ségnek s mivel Japán volt a támadó fél, Japánt a Népszövetség minden tag­államának háborús félnek kellene te­kintenie. Tulajdonképen ezt kellene kimondania a szeptember első napjaiban összeülő tanács­nak. Ez pedig beláthatatlan következmények­kel járna. Viszont a tanács nem ülhet össze úgy, hogy a távolkeleti véres eseményeket fi­gyelmen kívül hagyja. Jól értesült körökből erre vonatkozólag a Kis Újság genfi tudósítójának a következőket sikerült megtudnia: Londonban a napokban, anélkül, hogy er­ről a sajtót tájékoztatták volna, értekezletet tartottak az angol külügyi hivatalban, ame­lyen különösen Hollandia londoni nagykövete követelt sürgős intézkedést a japán-kínai há­ború ügyében, hangoztatva, hogy kormánya genfi megbízottja útján az őszi ülésszakon azonnali beavatkozást fog követelni. Állítólag a holland állásponthoz a londoni amerikai nagykövet is csatlakozott és csupán a szovjet megbízott tanúsított tartózkodó magatartást. E titokban tartott londoni konferenciáról sajnos nem szivárogtak ki közelebbi részle­tek, tény azonban, hogy Genfben a népszövetségi körökben e konferenciával magyarázzák az őszi ülésszak 13-ára való elhalasztását. Egyrészt, hogy ez idő alatt mégegyszer pró­bálják Japánt jobb belátásra bírni, ami már meg is történt, másrészt a nagyhatalmak még nem határoztak arról, hogy milyen magatar­tást tanúsítsanak a népszövetségi ülésen. He­lyesebben, Anglia nagy erőfeszítéseket tesz, hogy visszatartsa Amerikát és Hollandiát attól, hogy ebben az ügyben visszavon­hatatlan intézkedésekre ragadtassák magukat és ezekkel esetleg újra lángba borítsák a vi­lágot. Anglia azt reméli, hogy a Japánnal való szakadatlan folytatott diplomáciai tár­gyalások, amelyek a legnagyobb titokban folynak, még az őszi ülésszak megnyitása előtt eredményre vezetnek. Reméli azt is, hogy ha ezek a diplomáciai tárgyalások nem is járnak eredménnyel, legalább annyi előny származik belőlük, hogy ezek alatt sikerül a japán célokról konkrét képet nyerni. Anglia kormánya tisztába szeretne jönni azzal, hogy mit is akar Japán, meddig akar elmenni, hogy aztán ezek szerint foglaljon állást a népszövetségi ülésen. Minden­esetre A CELLÉRTHEGYI AKIS ÚJSÁG IRTA ♦ REGÉNYE Ib. LELESZYBÉLA „Bizonyos Arany János" A császári hadnagy azt vette észre­­— nagy párbaja napján az volt a lapok szenzációja, hogy meghalt egy magyar író, akinek Ő’soha a nevét sem hallotta és annak az árvái és özvegye részére országos gyűjtést rendeztek. Montebelli pedig ezt nem hitte volna erről az országról. Hiszen ugyanabban a lapban olvasta, hogy valami Tompa Mihály nevű úrtól kerek száz darab aranyért vett meg ki­adásra egy költeményfüzért Friebeisz úr, az ismert könyvkiadó. A kötet címe ez lesz: Virágregék. A lapok megírták: szeretnék, ha ezek a költemények csak­ugyan aranyat érnének! Az olasz költőket nem fizetik ilyen jól a kiadóik, —- gondolta a hadnagy. És furcsállotta, hogy a magyar írók miért nem takarékoskodnak egy kicsit. Hiszen ilyen díjazásnál igazán szerez­hetnének valamit a halálukig. Nagy meglepetésére Dudumitól is ta­lált valamit az egyik német lapban. Bi­zonyos Arany Jánosról azt olvasta, hogy éppen akkor fejezte be a Toldit és új sorozathoz fogott, amelyből a Keveháza című verset már le is közöl­tette valahol, de ő ennek az Aranynak sem hallotta a hírét. Nagyon helyeselte, hogy hallgatnak a párbajáról és inkább azt írják meg, hogy a Király-utca jobb oldalán több háztulajdonos költségére járda készül és a Szép-utcát is kiköve­zik legközelebb egészen a gyönyörű Horváth-házig. Víg olvasgatásait azonban megzavar­ták. Egy ismeretlen, polgári ruhás úr ugrott ftz asztalához a Kedélyes Sör­tócsában és óvatosan súgta feléje:­­— Császári hadnagy úr. Megbízott vagyok, itt az igazolásom. Azonnal sies­sen a parancshelyére. A város forrong és a parancsnokság komoly események­től tart. — Történt valami? kérdezte a hadnagy fizetés közben. — Talán, — volt a felelet. — Azt sut­togják, hogy megtalálták lent Orsová­­nál a magyar koronát, amit a nagy lá­zadás után, negyvenkilencben Kossuth elásatott. És ilyenkor sose lehet tudni, mire ad alkalmat az ilyen híresztelés. Montebelli rohant. — A hatos ágyú, — gondolta riad­tan. — Ma mögötte lesz a tüzér! És ilyenkor...★ Montebelli az utcán valami olyat lá­tott meg, ami nagyon megtetszett neki az első pillanatra. Feketére lakkozott, piros csikós kocsi döcögött az úton, szemmel láthatólag üresen. Egyetlen lo­vacska lépkedett előtte. A tiszt tudta, hogy tegnap még az egész Pest terüle­tén nem találhatott volna ilyen furcsa alkotmányt, de most igazán megért neki minden pénzt. Odaintett hát és belevágta magát. — A citadella alá! — kiáltotta. A kocsi elindult. Az első konflis meg­kezdte útját Pest utcáin és benne egy császári tüzérhadnagy iparkodott a lá­zadók városai között és ütege felé. Amint a múzeum épülete előtt elro­bogtak, messze felülről, a kaszárnyák felől hangos trombitálás, dobolás hal­latszott. Nagyon készülnek a császár katonái. Amíg a Lánchídig értek, egyre-­­ másra találkoztak futólépésben igyekvő katonákkal. A Dorottya­ utca sarkán ne­héz lovasság dübörgött keresztül előt­tük és feltartotta őket. Lovaik patája nyomán szinte rengett a föld, kardjaik, vértjeik csörömpöltek, csattogtak. A hadnagy mindenütt azt kereste, amit annyiszor láthatott az elégedetlen-­­kedő olasz városokban. Csoportosulást, zavart, lármát és verekedést. Itt azon­ban ezekből semmit sem talált sehol. A közönség félénken elsietett azokból az utcákból, ahol nagyobb katonai vagy zsandári csoportok tűntek fel. Az utcák egyre inkább kiürültek, ahelyett, hogy népesednének lázongó tömegektől. Megismerte a hazafelé rohanó hiva­talnoki egyenruhákat is. Már a Gellérthegy alatt voltak, ami­kor Montebelli megállította és kifizette a kocsit. A maga lábán akart feljutni a bástyák alá. Nagy megdöbbenésére már­ a part közelében őrlánc fogadta. A csá­szári tüzér ráemelte a puskáját és a jel­szót kérte, hiába volt rajta az egyen­ruha. — Igen. Ehhez az erődhöz nagyon nehéz lehet a hozzáférés, — gondolta magában. — Nem is értem, hogyan si­kerül mégis minden ilyen éjszakán, mint a mai. Most már ő is futólépésben haladt fölfelé. Még kétszer igazoltatták, amíg elérkezett a kapuig, amelyen végre be­engedték. Holdtalan és csillagtalan este volt, az erődökön fölakasztott lámpák mind égtek. Montebelli látta, hogy va­lami háromszögletes kis zászló is leng a bástyák sarkán, de nem vehette ki a zászló színét. _ A nyugati bástyákon még szólt a riadó, de a keleti szél elvitte az éles hangokat. Montebelli fújt, lihegett és az oldalát tapogatva ült az egyik belső fo­lyosó szögletében. Ez a hosszú futás, eléggé meredek hegyen fölfelé. És most hamarosan magához kellett jönnie, ha még jókor akar cselekedni. Már­pedig a hadnagy előre kitervelt és kidolgozott ötlettel jött a hatos számú nehéz ágyú közelébe. Következik: A szent korona titka A Ma­gyar Hétfői * KIS ÚJSÁG testvérlapja. Olvassa! a Népszövetség őszi ülésszaka igen iz­galmasnak ígérkezik. Noha még jó néhány nap van hátra a meg­nyitásig, máris rengeteg japán és kínai dip­lomáciai szakreferens érkezett a Népszövetség városába. A genfi utcák egyik napról a má­sikra megteltek szemüveges, udvariasan mo­solygó sárgákkal, akiknek az őszi üléseken az lesz a szerepük, hogy népszövetségi meg­­bízottukat támogassák a hatalmas bőröndök­ben magukkal hozott jelentésekkel, fénykép­­felvételekkel és statisztikai kimutatásokkal. Ma délelőtt a Bâtiment de la Conférence du Désermement (leszerelési értekezlet palotája) irodájában a népszövetségi tanfolyamon az egyikkel. Monsieur Akihyomával megismer­kedtem és beszélgettem, de amikor a japán­kínai kérdésre tereltem a szót, így válaszolt: —­ Szép idő van, nemde? ... Ádám T. István ­mMOBBBMk. a windsor herceg** Borsod megyében vadászaton vesznek részt­ ­ Bécs, augusztus 31. A windsori herceg környezetében meg­erősítik azt a hírt, hogy Edward herceg és felesége szeptember első felében többnapos vadászkirándulásra készül Borsod vár­megyébe. Nyilatkozat. A Kis Újság augusztus 20-án megjelent számában hírt adtunk arról, hogy Kádár István autófuvarozó 30.000 pengős kár­térítési pert indított Karcag városa és dr. Far­kas Sándor tanácsnok ellen. Keresetében Ká­dár azt állítja, hogy egy a belügyminiszter ál­tal adott fuvarozási engedélyt állítólag nem kézbesítettek ki részére. Dr. Farkas Sándor vá­rosi tanácsnok most annak közlésére kért fel bennünket, hogy a kártérítési kereset állításai valótlanok. Nem felel meg a valóságnak az az állítás, mintha Kádár Istvánnak valamely en­gedélyt nem kézbesítettek volna ki kellő idő­ben. Kádár Istvánt a közigazgatási eljárásból kifolyólag semminemű károsodás nem érte, így tehát kártérítési követelése alaptalan. Közli a városi tanácsnok azt is, hogy Kádár István el­leni állításai miatt felhatalmazásra bűnvádi el­járást indított.

Next