Kis Ujság, 1937. november (50. évfolyam, 249-272. szám)
1937-11-03 / 249. szám
4 KIS ÚJSÁG SZERDA, 1937 NOVEMBER 3 Eckhardt Tibor két beszéde a diktatúrás törekvésekről és külpolitikai kérdésekről Zászlószenteléssel egybekötött képviselői beszámolót tartott Házban Soltész János képviselő. A beszámolón megjelent és hosszabb beszédet mondott Eckhardt Tibor. Kifejtette, hogy a párt igazsága, a népi igazság, amelynek lényege: szabad élet, szabad fejlődés, szabad kereskedelem, nemzeti önkormányzat, helyi önkormányzat és a népakarat teljes mértékben való érvényesülése. Ennek pedig első feltétele a titkos választójog. Kijelentette, hogy a javaslat hamarosan a Ház elé kerül, természetesen ez nem jelenti azt, hogy a kormánypárt el is fogadja a javaslatot. A kormánypárt soraiban ezt a törvényt kevesen akarják igazán. Ennek ellenére mielőtt a parlament nyári szabadságára megy, törvénybe iktatja ezt a javaslatot. Később így folytatta: — Mi sohasem voltunk felforgatók és nem is leszünk soha, mert a felfordulásból nekünk dolgozóknak hasznunk semmi esetre sem lehet. Ez a párt a rendszeretet pártja, mert haladni és fejlődni csak rendben, fegyelmezetten lehet. Amikor most külföldről jövő agitátorok a külföldről szított különböző politikai mozgalmakkal próbálkoznak Itt Magyarországon is telkünktől teljesen idegen erőszakra felépített parancsuralmi gondolatokat terjeszteni, akkor én azt hiszem, valamennyiünk nevében felelem: ennek a magyar népnek nem az a baja, hogy túl keveset parancsolnak neki, ennek a népnek nem az fáj, hogy nincsenek diktátorai, mert a legkisebb faluban is vannak kis vicinális diktátoraink, akik parancsolni próbálnak. Ennek a népnek az fáj, ha nincs elég szabadság. Ma elszaporodtak a vicinális diktátorok, mert féltik pozíciójukat, tisztában vannak vele, hogyha meglesz a titkos választójog, nem basáskodhatnak többé. A reakció, amely fél a haladástól, összefogott napjainkban a diktatúrás iránnyal, hogy megakadályozza a népi politikát. Személy szerint is ugyanazokat az embereket látom ma a diktatúra lovagjaiként szerepelni, akik a levitézlett Néppolitikában mint élharcosok, tömeghajcsárok, lélektiprók és lelkiismerethamisítók éveken keresztül próbálták erre a népre a maguk hatalmát rákényszeríteni és mert nem sikerült nekik ezt felülről megcsinálni, most népbolondítással próbálják ugyanezt alulról megcsinálni. Sem a levitézlett rendszerek, sem a pedig a külföldről Magyarországba beplántált erőszakos politika a szabadságszerető magyar nép fölött az többé nem lehet. Ekhardt így fejezte be beszédét: — Igazságot a magyar népnek! Kedden Balatonbogláron koszorúzta meg Eckhardt Gaal Gaszton sírját és beszámolt a sírnál a párt ötéves munkásságáról. Kijelentette, hogy ez az öt esztendő, amióta Gaal Gaszton eltávozott az élők sorából, sok becsületes törekvés sajnálatos meghiúsulását hozta. A nemzetközi helyzet legjelentősebb eseménye öt év alatt: az angol külpolitika fordulata. Anglia megszüntette a különállást és csatlakozott a francia vonalhoz. Meghiúsult az a remény, hogy a német-angol együttműködés fogja orvosolni az igazságtalan békeszerződések által teremtett helyzetet. — Ma ismét az a helyzet állott elő — mondotta Eckhardt —, hogy a német birodalom útjai elváltak Anglia útjaitól. Szembekerült Németország Oroszországgal, Franciaországgal, sőt az Egyesült Államokkal és ebben a konstellációban olyanok az erőviszonyok, hogyha háborúra kerülne a sor, az Európa közepén elhelyezkedő hatalmaknak össze kellene roppanniuk a kétoldali nyomás alatt. Meg kell emlékeznem azokról a tárgyalásokról is, amelyeket Magyarország szomszéd államaival folytat Amíg ezek a tárgyalások folynak, nem foglalok állást ezekkel szemben, de igenis kijelentemi, hogy a viszonyokat normalizálni a Dunamedencében nemcsak a szomszéd államoknak, de Magyarországnak is kötelessége. Kijelentem azonban, hogy amíg a trianoni hátsorok fennállanak, nem vállalkozhatunk barátságra a szomszéd államokkal, mert a barátság azt jelentené, hogy mi legalább erkölcsi kötelességet vállalunk a jelenlegi határok megvédésére, márpedig nem védelmezhetünk meg olyan határokat, amelyeket igazságtalanoknak tudunk. Gazdasági kérdésekkel foglalkozott ezután, majd megállapította, hogy az új ezredév mélypontot jelentett Magyarország szociálpolitikája terén. Érthetetlenül és feleslegesen beledobták a közéletbe és a politikába a diktatúrás törekvéseket, először párttotalitás, később szélsőjobboldali mozgalom alakjában, legutóbb pedig katonaállam követelése formájában. Az antiszemitizmus kimélyült és e fátyol mögött húzódik meg minden illegális törekvés a magyar alkotmány ellen. — Mi szabad nép vagyunk és nem szolganépi — folytatta Eckhardt. — El akarják venni elszakított testvéreinktől utolsó foszlányait a kisebbségi jogoknak egyesek, el akarják dobni ezeréves történelmi hivatásának minden lehetőségét csak azért, hogy stréberek és kalandorok forradalmát csinálják meg. Többféle formában akartak ezek diktatúrát csinálni. — A szélsőjobboldali sajtóban olyan hazug helyzet alakult ki, amelyet kiirtani a közéleti tisztesség alapvető követelménye. Örömmel hallom, hogy a kormány megfékezi a zugsajtót, de egyúttal azt mon A JÁROM JEGENYÉK A KIS ÚJSÁG REGÉNYE ÍRTA CSERMELY GYULA A „sárosi sors" Férjhez mehetett volna Hortenzia; kérője volt több is, köztük egy városi tanácsos, nagyon jól szituált előkelő ember, de mert egyikhez sem vonzódott a szíve, a tanácsos még ezenfelül már ötvenkét éves volt, inkább elutasított mindenkit és leány maradt. — No persze, hogy mindenkit kikosaraz, — vélekedtek Pozsonyban itt meg ott. — Mert Trauttenstein Hortenzia a fiatal főherceget szereti. És alkalmasint a főherceg is őt, mert mint kiszivárgott, nem akar nősülni s ezért büntetésből áthelyezték Erdélybe ... Gróf Kavoscsányi Imre és Béla már csak akkor került az ötösökhöz Pozsonyba, mikor a Trauttenstein-család már eltűnt a nyilvánosság teréről. Csak tiszttársaiktól hallottak róluk egyetmást, milyen nagyúri életet éltek, minden legújabb diratot ők mutattak be elsőnek a városán, milyen nagyszerű táncosnő volt mindegyik leány s hogy a Trauttenstein-familia nélkül nem eshetett meg még főúri estély sem. Mindenütt ott voltak, de most sehol sem mutatkoznak, mert szegények. A gyászévnek már vége, még sem mutatkoznak sehol, mert letörtek. — Vagyis — mosolygott rá Béla grófra Imre gróf —, őket is sárosi sors érte. A „valamikor volt, most nincs 11 (8) sorsa. Látatlanban is rokonszenvezek a családdal... nem sárosmegyei származás ez a família? — Nem hiszem, — felelte Béla gróf. — Ha sárosi vér volna benne, akkor szegénysége mellett is valamelyes látszatot mutatna. Hogy báró Immerharttal vívott párbajának mi volt a háttere, Trauttensteinné nem tudta, nem is kérdezte. A Stefánia-úti nyolcszobás villából a Káptalan-utca egy kis házába költözött; fölösleges bútorát eladta, a kocsit is, mást is és ennek árából fizette a temetési költséget és ami vele járt, az, ami megmaradt, három hónapra is csak szűköcskén futotta. Hogy miből éltek ezután? Kezdetben abból, hogy az asszony egy-egy barátnője jött látogatóba és mielőtt eltávozott, finom kedvességgel azt mondta: — Bocsáss meg, édes jó Améliem, adós maradtam az uradnak — ne kételkedj, kérlek, asszonyi szavamra mondom —, adós maradtam az uradnak... és diszkréten a kezébe nyomott néhány százast, de a hónapok folyamán mind ritkábbak lettek a barátnők és egyik ékszerdarab a másik után messze útra ment. Egy tavaszi délelőtt, ahogy Kavoscsányi Imre gróf a Ventur utcán végig a Mihálykapu utca felé igyekezett, egyik kirakat előtt három Kraxelhubert látott, akik háttal az utcának valami kiragasztott papirost bámultak meg. Nem állt volna meg, hogy ő is megnézze, mi az a papiros, de mert a Tóbiások egyike éppen azt mondta: szik transzat glória sundi, és hozzátette borízű hangon: tudtam én már akkor, mikor „in florabosz“ volt a família, hogy csak sund az ő fitogtatott jólétük ... mikor Imre gróf ezt meghallotta, ő is megállt és megnézte azt a papirost. Kifizetetlen számla volt, négy pár magasszárú női cipőről, negyvennyolc forint ötven krajcár összegről, a Familie von Trauttenstein nevére s mert a család nem fizette ki a számlát s a tiszteletreméltó suszter csak hiába szaladgált a pénze után, fogta magát és „kitette az ablakba11, vagyis a kirakatba tette ki, de fölélte még egy cédulát: „Verkauflich11. Vagyis eladó ez a kifizetetlen számla. Imre gróf nem ismerte sem Trauttensteinnét, sem bármelyik leányát, tehát nem lehetett mondani, hogy megsajnálta a szépséges leányokat; azt sem tudta még akkor, hogy parancsnoka, báró Stubnyai ezredes, rokona a Trauttenstein családnak, de még az sem jutott eszébe, amit mondott volt, hogy látatlanba is rokonszenvezik a családdal, akit a „valamikor volt, most nincs 11 sorsa ért, hogy meglátta azt a kiragasztott számlát, mellyel otromba módon meghurcoltak egy szerencsétlen családot; úri vére bizseregni kezdett. Nyomban be is ment a suszterhez, aki bevándorolt cselák volt és zordonan rászólt: — Azonnal vegye be azt a papirost! — Talán rokona a Trauttensteincsaládnak? — Semmi köze hozzá, — förmedt rá Imre gróf. — De most azonnal vegye be a számlát. — Tessék kifizetni, akkor beveszem szívesen. Imre gróf elővette tárcáját és kivágott a pulpitusra egy százast. — S most egy-kettő, adja ide, hadd tegyem el. Megtörtént késedelem nélkül s mikor a mesterember visszaadott a százasból — öt tízest és apróban egy ötvenet —, nagy magamelégedéssel nevetgélve motyogta: — Tudtam, hogy csak így jutok a pénzemhez. Hogy valamelyik gavallér majd csak bevéteti velem a számlát. De már erre Imre grófban nagyot ágaskodott a sárosi indulat. Negyvenegy forint ötvenet zsebre tett, egy tízforintost otthagyott az asztalon és azt mondta: — öt forint egy pofon? Nesze tíz forint, de ezt a pofont is tedd el. És hatalmasan képen vágván a cselakot, nyugodtan kifordult az üzletből, a legközelebbi kávéházban pedig borítékot adatott magának, betétette a kifizetett számlát és egyetlen kísérő szó nélkül postára adta von Trauttensteinék címére. Másnap délelőtt nagyot nézett az aszszony, ugyanígy a gyönyörű Hortenzia is. Két húga akkor már férjnél volt. Ki fizette ki helyettük a számlát? Ki volt az az ismeretlen gavallér és honnan tudta, hogy a suszternél kifizetetlen számlájuk van? S tán sohasem tudják meg a valót, ha a Pressburger Zeitung aznapi esti lapja indiszkrétül meg nem írja, hogy mi történt. Humorosan tárgyalta az esetet, hogy lám, egy élelmes suszter milyen eredeti módon tudott a pénzéhez jutni, amely után hiába futkosott. Következik: Az ismeretlen gavallér dom: fékezze meg a saját sajtóját is! — A párt Gaal Gaszton szellemében változatlanul kötelességének érzi a hídverést minden becsületes szándék, törvény, alkotmánytisztelő magyar, úr és paraszt, felekezetek és közjogi véleménykülönbségek között, hogy a széles népi tömegek akaratával akadályozzon meg egy újabb forradalmat — fejezte be Eckhardt Tibor. E heti sporttfppályázatunk győztese: Fabinyi István (Budapest) A vasárnapi mérkőzések eredményei alapján az e heti győztes pontszám: 22 pont Az abszolút győztes Fabinyi István lett, aki 22 ponttal és 0 találattal lett első. Második lett 22 ponttal és 10 találattal Benkő Péter gazdász. Szarvas. Harmadik: Tóth Antal gyógyszerész, Tapolca, 22 ponttal és 0 találattal. Könyvjutalomban részesülnek: 22 ponttal és három találattal: Dömötör Ambrus Budapest, Gelányi János Pestszentlőrinc, Auspitz Róbert Pestszenterzsébet, Rigó Ferenc Fehérvárcsurgó, Szőke Gyula ököreg, Nadler Bertalan Törökbálint, Krebsz Endre Szenci. ÜZENET A PÁLYÁZÓKNAK: Tóth József. Füzesabony. Rosszul összegezte a számokat. Az első oszlopba tévesen 23 helyett 24-et, a másodikba 24 helyett 22 pontot irt. A Kis Újság által kiirt *puitpály*untilnk részttevőinek az eddigi pályázatoktól eltérően nem kell eltalálniuk a mérkőzések számszerű eredményeit, hanem csak st győzteseket, vagy a döntetlen eredményt. A pályázati szelvényen minden héten 10—12 mérkőzést sorolunk fel amelyek a következő vasárnap kerülnek lejátszásra. A felsorolt mérkőzéseknél az előlállók rendszerint a pályaválasztók A pályázók a római számmal megjelölt oszlopba egymás alá írják tipjeiket mégpedig oly módon hogy ha az elölálló csapatot Hvetik győztesnek akkor tesszám jegyet írnak a kordába ha a hátul álló egyesület győzelmét várják, akkor 2 és számol ha döntetlen várnak akkor S számjegyet A* így egymás alá írt számokat összeadják é* az .Összesen rovatba beírják a pontok végösszegét Ezzel 12 összesített pontszámmal vesz részt a pályázó allo versenyben A mérkőzések lejátszása vitán ugyanilyen módon vámnjak ki a végeredmény! A győztesek azok akik eltalálják a heti buszpontszámot vagy azt legjobban megközelítették A pályázó a beküldött szelvényhez 10 fillér értékű bélyeget tartozik nevezési díjként mellékelni Ha valaki két vagy több változatban kíván tipeln! akkor ugyanazon a szelvényen kitölti a ||. ill. IV .lb. számú oszlopot és oda is beírta a tipelt számokat Mindenki annyi oszlopot tölt ki, amennyit akar de minden kitöltött oszlopért kiilön tó Hitére* hétvégét kell mellé* kelni Természetesen aki több változatban tipel és több oszlopot tölt ki annak nagyobb a győzelmi esélye Ha a pályázó több oszlopot tött ki és kevesebb bélyeget küld be, csak annyi sorrendben! oszloppal vesz részt a pályázaton amennyinek megfelelő bélyeget beküldött. Ha egy vagy több mérkőzés bármely okból félbemarad az az eredmény számit amelynél a mérkőzés félbeszakadt Az eheti pályázat pénzdíjai: I. díj: 25 P II. díj: 10 P HI. dijj 5 P Ha többen taláják el a végeredményt a díjak összevonatnak és az összes a győztesek között kerős feiosztásra. Egyenlő pontszám esetén a beküldött szelvények száma dönt. A pályázati szelvénynek legkésőbben szombat délután 4 óráig kell szerkesztőségünkhöz beérkeznie. Ezután beérkezett szelvények nem vesznek részt a versenyben. A pályázatokat lapunk szerkesztőségének rímére: V., Aradi útra H. alá kell beküldeni, vagy ott személyesen leadni. Az eredményt a Kis Újság keddi számában közöljük és a győzteseknek járó összeget legkésőbb szerdáig postára tesszük s ugyancsak szétosztjuk a további tárgynyereményeket és könyvdíjakat azok között, akik legjobban megközelítették a végeredményt. Továbbá külön díj jutalmazza azt, aki a legtöbb szelvénnyel pályázott. Pálcásat! szelvény Név ............................Foglalkozás . . ......... Lakhely utca ... . szám . » • • . November 7. L II Ili IV « VI VIL Vili IS X. Ferencváros—Szürketaxi I | | * Nemzeti—^T”TM”TM' Újpest—Budai I Budafok—Törekvés | I | | I | | | | Kispest—Phöbus | I Elektromos—ETO I I * I * I I I II Szeged—Bocskai ”””””UM””T"""" I ”1^”I Salgótarján—Simontornya I I I I I FTC—KAC I | I I | | | | I Drasche—MTK | | | I | | I || UTE—BSZKRT , k.k.L.. J, ,1 I. I I I I * HAC—Testvériség I j | j | | j j | | összesen | I I I I I I I I I Alávetem magam a csűk megfellebbezhetetlen döntésinek