Kis Ujság, 1937. november (50. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-03 / 249. szám

4 KIS ÚJSÁG SZERDA, 1937 NOVEMBER 3 Eckhardt Tibor két beszéde a diktatúrás törekvésekről és kü­lpolitikai kérdésekről Zászlószenteléssel egybekötött képviselői be­számolót tartott Házban Soltész János kép­viselő. A beszámolón megjelent és hosszabb beszédet mondott Eckhardt Tibor. Kifejtette, hogy a párt igazsága, a népi igazság, amelynek lényege: szabad élet, szabad fejlődés, szabad kereskedelem, nemzeti önkormányzat, helyi önkormányzat és a népakarat teljes mértékben való érvényesülése. Ennek pedig első feltétele a titkos választójog. Kijelentette, hogy a javas­lat hamarosan a Ház elé kerül, természetesen ez nem jelenti azt, hogy a kormánypárt el is fogadja a javaslatot. A kormánypárt soraiban ezt a törvényt kevesen akarják igazán. Ennek ellenére mielőtt a parlament nyári sza­badságára megy, törvénybe iktatja ezt a javas­latot. Később így folytatta: — Mi sohasem voltunk felforgatók és nem is leszünk soha, mert a felfordulásból nekünk dolgozóknak hasznunk semmi esetre sem lehet. Ez a párt a rendszeretet pártja, mert haladni és fejlődni csak rendben, fegyelmezetten lehet. Amikor most külföldről jövő agitátorok a külföldről szí­­tott különböző politikai mozgalmakkal pró­bálkoznak Itt Magyarországon is telkünktől teljesen idegen erőszakra felépített parancs­­uralmi gondolatokat terjeszteni, akkor én azt hiszem, valamennyiünk nevében felelem: ennek a magyar népnek nem az a baja, hogy túl keveset parancsolnak neki, en­nek a népnek nem az fáj, hogy nincsenek dik­tátorai, mert a legkisebb faluban is vannak kis vicinális diktátoraink, akik parancsolni pró­bálnak. Ennek a népnek az fáj, ha nincs elég sza­­badság. Ma elszaporodtak a vicinális diktátorok, mert féltik pozíciójukat, tisztában vannak vele, hogyha meglesz a titkos választójog, nem basáskodhatnak többé. A reakció, amely fél a haladástól, összefogott napjainkban a diktatú­­rás iránnyal, hogy megakadályozza a népi poli­tikát. Személy szerint is ugyanazokat az embe­reket látom ma a diktatúra lovagjaiként sze­repelni, akik a levitézlett Nép­politikában mint élharcosok, tömeghajcsárok, lélektiprók és lelkiismerethamisítók éveken keresztül próbál­ták erre a népre a maguk hatalmát rákény­szeríteni és mert nem sikerült nekik ezt felül­ről megcsinálni, most népbolond­ítással próbál­ják ugyanezt alulról megcsinálni. Sem a levitézlett rendszerek, sem a pedig a külföldről Magyarországba beplántált erőszakos politika a szabadságszerető ma­gyar nép fölött az többé nem lehet. Ekh­ardt így fejezte be beszédét: — Igazságot a magyar népnek! Kedden Balatonbogláron koszorúzta meg Eckhardt Gaal Gaszton sírját és beszámolt a sírnál a párt ötéves munkásságáról. Kijelen­tette, hogy ez az öt esztendő, amióta Gaal Gasz­ton eltávozott az élők sorából, sok becsületes törekvés sajnálatos meghiúsulását hozta. A nemzetközi helyzet legjelentősebb ese­ménye öt év alatt: az angol külpolitika fordulata. Anglia megszüntette a különállást és csatla­kozott a francia vonalhoz. Meghiúsult az a re­mény, hogy a német-angol együttműködés fogja orvosolni az igazságtalan békeszerződések által teremtett helyzetet. — Ma ismét az a helyzet állott elő — mon­dotta Eckhardt —, hogy a német birodalom útjai elváltak Anglia útjaitól. Szembekerült Németország Oroszországgal, Franciaországgal, sőt az Egyesült Államokkal és ebben a kon­stellációban olyanok az erőviszonyok, hogyha háborúra kerülne a sor, az Európa közepén elhelyez­kedő hatalmaknak össze kellene roppan­­niuk a kétoldali nyomás alatt.­­ Meg kell emlékeznem azokról a tárgya­lásokról is, amelyeket Magyarország szomszéd államaival folytat Amíg ezek a tárgyalások folynak, nem foglalok állást ezekkel szemben, de igenis kijelentemi, hogy a viszonyokat normalizálni a Dunameden­­cében nemcsak a szomszéd államoknak, de Magyarországnak is kötelessége. Kijelentem azonban, hogy amíg a trianoni hátso­rok fennállanak, nem vállalkozhatunk barát­ságra a szomszéd államokkal, mert a barátság azt jelentené, hogy mi legalább erkölcsi köte­lességet vállalunk a jelenlegi határok meg­védésére, márpedig nem védelmezhetünk meg olyan határokat, amelyeket igazságtalanoknak tudunk. Gazdasági kérdésekkel foglalkozott ezután, majd megállapította, hogy az új ezredév mély­pontot jelentett Magyarország szociálpolitikája terén. Érthetetlenül és feleslegesen beledobták a közéletbe és a politikába a diktatúrás törekvéseket, először párttotalitás, később szélsőjobboldali mozgalom alakjában, legutóbb pedig katonaál­lam követelése formájában. Az antiszemitizmus kimélyült és e fátyol mögött húzódik meg min­den illegális törekvés a magyar alkotmány ellen. — Mi szabad nép vagyunk és nem szolga­­népi — folytatta Eckhardt. — El akarják venni elszakított testvéreinktől utolsó foszlá­nyait a kisebbségi jogoknak egyesek, el akar­ják dobni ezeréves történelmi hivatásának min­den lehetőségét csak azért, hogy stréberek és kalandorok forradalmát csi­nálják meg. Többféle formában akartak ezek diktatúrát csinálni. — A szélsőjobboldali sajtóban olyan hazug helyzet alakult ki, amelyet kiirtani a közéleti tisztesség alapvető követelménye. Örömmel hallom, hogy a kormány meg­fékezi a zugsajtót, de egyúttal azt mon­ A JÁROM JEGENYÉK A KIS ÚJSÁG REGÉNYE ÍRTA CSERMELY GYULA A „sárosi sors" Férjhez mehetett volna Hortenzia; kérője volt több is, köztük egy városi tanácsos, nagyon jól szituált előkelő ember, de mert egyikhez sem vonzó­dott a szíve, a tanácsos még ezenfelül már ötvenkét éves volt, inkább eluta­sított mindenkit és leány maradt. — No persze, hogy mindenkit kiko­saraz, — vélekedtek Pozsonyban itt meg ott. — Mert Trauttenstein Hor­tenzia a fiatal főherceget szereti. És al­kalmasint a főherceg is őt, mert mint kiszivárgott, nem akar nősülni s ezért büntetésből áthelyezték Erdélybe ... Gróf Kavoscsányi Imre és Béla már csak akkor került az ötösökhöz Po­zsonyba, mikor a Trauttenstein-család már eltűnt a nyilvánosság teréről. Csak tiszttársaiktól hallottak róluk egyet­­mást, milyen nagyúri életet éltek, min­den legújabb diratot ők mutattak be elsőnek a városán, milyen nagyszerű táncosnő volt mindegyik leány s hogy a Trauttenstein-familia nélkül nem es­hetett meg még főúri estély sem. Min­denütt ott voltak, de most sehol sem mutatkoznak, mert szegények. A gyász­évnek már vége, még sem mutatkoznak sehol, mert letörtek. — Vagyis — mosolygott rá Béla grófra Imre gróf —, őket is sárosi sors érte. A „valamikor volt, most nincs 11 (8) sorsa. Látatlanban is rokonszenvezek a családdal... nem sárosmegyei szárma­zás ez a família? — Nem hiszem, — felelte Béla gróf. — Ha sárosi vér volna benne, akkor szegénysége mellett is valamelyes lát­szatot mutatna. Hogy báró Immerharttal vívott pár­bajának mi volt a háttere, Trautten­­steinné nem tudta, nem is kérdezte. A Stefánia-úti nyolcszobás villából a Káp­talan-utca egy kis házába költözött; fö­lösleges bútorát eladta, a kocsit is, mást is és ennek árából fizette a teme­tési költséget és ami vele járt, az, ami megmaradt, három hónapra is csak szűköcskén futotta. Hogy miből éltek ezután? Kezdetben abból, hogy az asszony egy-egy barát­nője jött látogatóba és mielőtt eltávo­zott, finom kedvességgel azt mondta: — Bocsáss meg, édes jó Améliem, adós maradtam az uradnak — ne kételkedj, kérlek, asszonyi szavamra mondom —, adós maradtam az uradnak... és diszkréten a kezébe nyomott néhány százast, de a hónapok folyamán mind ritkábbak lettek a barátnők és egyik ékszerdarab a másik után messze útra ment. Egy tavaszi délelőtt, ahogy Kavos­csányi Imre gróf a Ventur­ utcán végig a Mihálykapu­ utca felé igyekezett, egyik kirakat előtt három Kraxelhubert látott, akik háttal az utcának valami kiragasztott papirost bámultak meg. Nem állt volna meg, hogy ő is meg­nézze, mi az a papiros, de mert a Tó­biások egyike éppen azt mondta: szik transzat glória sundi, és hozzátette bor­ízű hangon: tudtam én már akkor, mi­kor „in florabosz“ volt a família, hogy csak sund az ő fitogtatott jólétük ... mikor Imre gróf ezt meghallotta, ő is megállt és megnézte azt a papirost. Kifizetetlen számla volt, négy pár magasszárú női cipőről, negyvennyolc forint ötven krajcár összegről, a Fa­­milie von Trauttenstein nevére s mert a család nem fizette ki a számlát s a tiszteletreméltó suszter csak hiába sza­ladgált a pénze után, fogta magát és „kitette az ablakba11, vagyis a kirakatba tette ki, de fölélte még egy cédulát: „Verkauflich11. Vagyis eladó ez a ki­fizetetlen számla. Imre gróf nem ismerte sem Trautten­steinnét, sem bármelyik leányát, tehát nem lehetett mondani, hogy megsaj­nálta a szépséges leányokat; azt sem tudta még akkor, hogy parancsnoka, báró Stubnyai ezredes, rokona a Traut­tenstein családnak, de még az sem ju­tott eszébe, amit mondott volt, hogy látatlanba is rokonszenvezik a család­dal, akit a „valamikor volt, most nincs 11 sorsa ért, hogy meglátta azt a kiragasz­tott számlát, mellyel otromba módon meghurcoltak egy szerencsétlen csalá­dot; úri vére bizseregni kezdett. Nyom­ban be is ment a suszterhez, aki­ beván­dorolt cselák volt és zordonan rászólt: — Azonnal vegye be azt a papirost! — Talán rokona a Trauttenstein­­családnak? — Semmi köze hozzá, — förmedt rá Imre gróf. — De most azonnal vegye be a számlát. — Tessék kifizetni, akkor beveszem szívesen. Imre gróf elővette tárcáját és kivá­gott a pulpitusra egy százast. — S most egy-kettő, adja ide, hadd tegyem el. Megtörtént késedelem nélkül s mikor a mesterember visszaadott a százasból — öt tízest és apróban egy ötvenet —, nagy magamelégedéssel nevetgélve mo­tyogta: — Tudtam, hogy csak így jutok a pénzemhez. Hogy valamelyik gavallér majd csak bevéteti velem a számlát. De már erre Imre grófban nagyot ágaskodott a sárosi indulat. Negyvenegy forint ötvenet zsebre tett, egy tízforintost otthagyott az asztalon és azt mondta: — öt forint egy pofon? Nesze tíz forint, de ezt a pofont is tedd el. És hatalma­san képen vágván a cselakot, nyugodtan kifordult az üzletből, a legközelebbi ká­véházban pedig borítékot adatott magá­nak, betétette a kifizetett számlát és egyetlen kísérő szó nélkül postára adta von Trauttensteinék címére. Másnap délelőtt nagyot nézett az asz­­szony, ugyanígy a gyönyörű Hortenzia is. Két húga akkor már férjnél volt. Ki fizette ki helyettük a számlát? Ki volt az az ismeretlen gavallér és honnan tudta, hogy a suszternél kifizetetlen számlájuk van? S tán sohasem tudják meg a valót, ha a Pressburger Zeitung aznapi esti lapja indiszkrétül meg nem írja, hogy mi történt. Humorosan tár­gyalta az esetet, hogy lám, egy élelmes suszter milyen eredeti módon tudott a pénzéhez jutni, amely után hiába futko­sott. Következik: Az ismeretlen gavallér dom: fékezze meg a saját sajtóját is! — A párt Gaal Gaszton szellemében változat­lanul kötelességének érzi a hídverést minden becsületes szándék, törvény­, alkotmánytisztelő magyar, úr és paraszt, felekezetek és közjogi véleménykülönbségek között, hogy a széles népi tömegek akaratával akadályozzon meg egy újabb forradalmat — fejezte be Eckhardt Tibor. E heti sporttfppályázatunk győztese: Fabinyi István (Budapest) A vasárnapi mérkőzések eredményei alapján az e heti győztes pontszám: 22 pont Az abszolút győztes Fabinyi István lett, aki 22 ponttal és 0 találattal lett első. Második lett 22 ponttal és 10 találattal Benkő Péter gazdász. Szarvas. Harmadik: Tóth Antal gyógyszerész, Tapolca, 22 pont­tal és 0 találattal. Könyvjutalomban részesülnek: 22 ponttal és három ta­lálattal: Dömötör Ambrus Budapest, Gelányi János Pestszentlőrinc, Auspitz Róbert Pestszenterzsébet, Rigó Ferenc Fehérvárcsurgó, Szőke Gyula ököreg, Nadler Bertalan Törökbálint, Krebsz Endre Szenci. ÜZENET A PÁLYÁZÓKNAK: Tóth József. Füzesabony. Rosszul összegezte a számokat. Az első oszlopba tévesen 23 helyett 24-et, a másodikba 24 helyett 22 pontot irt. A Kis Újság által kiirt *pui­tpály*untiln­k résztt­evői­nek az eddigi pályázatoktól eltérően nem kell eltalál­­niuk a mérkőzések számszerű eredményeit, hanem csak st győzteseket, vagy a döntetlen eredményt. A pályázati szelvényen minden héten 10—12 mérkő­­zést sorolunk fel amelyek a következő vasárnap kerül­nek lejátszásr­a. A felsorolt mérkőzéseknél az előlállók rendszerint a pályaválasztók A pályázók a római szám­mal megjelölt oszlopba egymás alá írják tipjeiket mégpedig oly módon hogy ha az elölálló csapatot Hvetik győztesnek akkor t­es­szám jegyet írnak a kor­dába ha a hátul álló egyesület győzelmét várják, ak­kor 2 és számol ha döntetlen­ várnak akkor S számjegyet A* így egymás alá írt számokat összeadják é* az .Összesen­ rovatba beírják a pontok végösszegét Ezzel 12 összesített pontszámmal vesz részt a pályázó a­llo versenyben A mérkőzések lejátszása vitán ugyanilyen módon vá­­mn­jak ki a végeredmény! A győztesek azok akik el­­találják a heti buszpontszám­ot vagy azt legjobban megközelítették A pályázó a beküldött szelvényhez 10 fillér értékű bélyeget tartozik nevezési díjként mellékelni Ha valaki két vagy több változatban kíván tipeln! akkor ugyan­azon a szelvényen kitölti a ||. ill. IV .lb. számú oszlopot és oda is beírta a tipelt számokat Mindenki annyi oszlopot tölt ki, amennyit akar de minden ki­töltött oszlopért kiilön tó Hitére* hétvégét kell mellé* kelni Természetesen aki több változatban tipel és­ több oszlopot tölt ki annak nagyobb a győzelmi esélye Ha a pályázó több oszlopot tött ki és kevesebb bélyeget küld be, csak annyi sorrendben! oszloppal vesz részt a pályázaton amennyinek megfelelő bélyeget beküldött. Ha egy vagy több mérkőzés bármely okból félbe­marad az az eredmény számit amelynél a mérkőzés félbeszakadt Az eheti pályázat pénzdíjai: I. díj: 25 P II. díj: 10 P HI. dijj 5 P Ha többen taláják el a végeredményt a díjak össze­vonatnak és az összes a győztesek között kerős fei­­osztásra. Egyenlő pontszám esetén a beküldött szelvé­nyek száma dönt. A pályázati szelvénynek legkésőbben szombat délután 4 óráig kell szerkesztőségünkhöz be­érkeznie. Ezután beérkezett szelvények nem vesznek részt a versenyben. A pályázatokat lapunk szerkesztősé­gének rímére: V­., Aradi útra H. alá kell beküldeni, vagy ott személyesen leadni. Az eredményt a Kis Újság keddi számában közöljük és a győzteseknek járó összeget legkésőbb szerdáig postára tesszük s ugyan­csak szétosztjuk a további tárgy­nyereményeket és könyv­­díjakat azok között, akik legjobban megközelítették a végeredményt. Továbbá külön díj jutalmazza azt, aki a legtöbb szel­­vénnyel pályázott. P­álcásat! szelvény Név ............................Foglalkozás . . ......... Lakhely utca ... . szám . » • • . November 7. L II Ili IV « VI VIL Vili IS X. Ferencváros—Szürketaxi I | | * Nemzeti—^T”TM”TM' Újpest—Budai I Budafok—Törekvés | I | | I | | | | Kispest—Phöbus | I Elektromos—ETO I I * I * I I I II Szeged—Bocskai ”””””U­M””T"""" I ”1^”I Salgótarján—Simontornya I I I I I FTC—KAC I | I I | | | | I Drasche—MTK | | | I | | I || UTE—BSZKRT , k.k.L.. J, ,1 I. I I I I * HAC—Testvériség I j | j | | j j | | összesen | I I I I I I I I I Alávetem magam a csűk­ megfellebbezhetetlen döntésinek

Next