Kis Ujság, 1938. július (52. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

4 „KiSrai­er a magyar bölcsör..." Az Egészségpolitikai Társaság népszaporo­dási alapot létesített és célkitűzéseinek meg­ismertetése céljából sajtóankétet rendezett, amelyen Antal Lajos úr ismertette a sajtó képviselőivel az alap célját. Az alap közvetlen célkitűzése: a magyarság déli végein pusztuló Szeremle község megmentése, további „egy­­kés“ községek megsegítése és a magyar házas­sági kedv elősegítésére a házassági kölcsönök bevezetése. Csütörtökön felhívást intéztek ebben az ügy­ben a magyar társadalomhoz. — A magyar bölcsek lassan kiürülnek — mondja többek között a drámai hangú felhí­vás — a kilencmilliónyi Magyarországot negy­­venkilencmilliós lélekszámú idegen hatalmak veszik körül, eltekintve a nyugati végektől. Harminc év múlva, ha a magyarság fel nem ébred, tizenegymillió magyart hatvannégymil­liós idegen tömb fogja északon, keleten és délen körülvenni. Felhívjuk a magyar társa­dalmat: egyetlen hatalmas nemzeti akarásban támogassa a legnagyobb élő magyar gondola­tot, a magyar népesedés ügyét, mert ez az esz­me hordja magában a nemzet sorsának száza­dokra szóló alakulását A magyar társadalom kezében nyugszik történelmünk formálásának legmegbízhatóbb és legszentebb eszköze: a ma­gyar gyermek élete. Az új magyar élet, az új magyar erő kibontakozásáért folytatott küz­delmünkhöz kérjük a magyar társadalom tett­­erős és lelkes támogatását! Dicséret Magyarországnak — a jó adósnak London, június 30. A népszövetségi kölcsönök londoni bizottsága hatodik évi jelentésében kiemeli, hogy 1937. évi tevékenységének egyik fő sikere a magyar népszövetségi kölcsön eredeti fizetési feltéte­leinek módosítása volt, amelyhez az összes kötvénybirtokosok 96 százaléka hozzájárult. Az új feltételek alapján első ízben esedékes szelvényeket 1938 február 1-én szabályszerűen és hiánytalanul beváltották. A Times ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a bizottság dicséri a jó adósokat — köz­tük elsősorban Magyarországot , és szokás­­szerint megrója a rosszakat. A lap hozzáteszi, hogy maga az a tény, hogy jóformán az összes kötvénybirtokosok elfogadták a feltételek mó­dosítását, annak az elismerése, hogy a magyar kormány mindig lojálisan és pontosan teljesí­tette kötelezettségeit. Más lapok szerint is, a magyar kölcsön ren­dezése nagyon kielégítő megoldás. I­ly mindenről értesül, ha a Sra Kis Újságot olvassa! Antal István, Tasnádi Nagy András, Slayer János és Széll József az időszerű politikai kérdésekről Battonyáról jelentik: Antal István államtit­kár szerdán részt vett Vásárhelyi Sándornak, a battonyai kerület országgyűlési képviselőjének beszámológyűlésén. Antal István államtitkár felszólalt és többek között a következőket mon­dotta: — Meg kell állapítani, hogy nem volt a ma­gyar parlamentarizmus történelmének még egy olyan korszaka, amely a nagyszabású, a jövő­nek szóló, az ország közjogi és gazdasági fel­építésének alakulására oly döntő kihatással lévő törvényalkotások sorával gyarapította volna a magyar nemzet erkölcsi, kulturális és anyagi birtokállományát, mint a jelenlegi A magyar törvényhozás az elmúlt ősztől kezdve szinte éjt nappallá téve dolgozott: korszerűen átalakította magyar állam alkotmányos beren­dezkedését, de ugyanekkor véghez vitte a ma­­gyar társadalom gazdasági és szociális újjá­szervezésének munkáját. A gazdasági és társadalmi rend hatályosabb biztosításáról szóló törvénnyel kapcsolatban megállapította Antal István, hogy a végrehajtás során a kormány nem lépte túl a törvény kereteit, mint azt bizonyos oldalról állítják. A végre­hajtási rendelettel a kormány megakadályozza a paragrafusok közötti ügyes bájócska játékot. Végül azt a tanácsot adta azoknak, akiknek a törvény végrehajtása körül valami tennivaló­juk lesz, hogy teljes készséggel járjanak a kor­mány kezére, mert ezt nemcsak az ország, de saját érdekükben is a leghelyesebben cselek­szi. JELSZAVAKBÓL MÉG NEM SZÜLETETT ÉRTÉK Barcsról jelentik: Mayer János volt földmű­velésügyi miniszter, országgyűlési képviselő beszámolót tartott Barcson, amelyen megjelent Tasnádi-Nagy András dr., a NÉP országos el­nöke és több országgyűlési képviselő. Mayer ■János beszédében az Imrédy-kormány munká­ját ismertette. — E helyről is óva intem a falu népét — mondta Mayer János —, vigyázzon, mert min­den politikai kísérletezés az ő bőrére megy. Jelszavakból érték, vagyon és jólét még sohasem született. Józan munkával, egyetértő, szeretetteljes támo­gatással, a közéleti tisztaság és az igazságosság szem előtt tartásával érjük el a boldogabb jö­vőt. Ezután Tasnádi-A­agy András szólalt fel. Be­szédében foglalkozott Imrédy Béla miniszter­elnök és Sztranyinszky Sándor földművelésügyi miniszter vasárnapi debreceni beszédével, majd Eckhardt Tibornak vasárnap Kaposváron elmondott szavaira válaszolt. — Eckhard Tibor Kaposvárott a hitbizomá­nyok azonnali megszüntetését követelte — mon­dotta Tasnádi-N­agy András. — Ha ez megtör­ténnék, egyszerre négyszázezer hold föld szaba­dulna fel, ami a föld árának katasztrofá­lis esését vonná maga után. Ez pedig mezőgazdaságunk teljes felborulását idézné elő. Majd arról beszélt, hogy két évvel ezelőtt törvényt hozott a parlament a hitbizományok­­ról és ennek végrehajtásával pár évtized múlva Magyarországon nem lesz hitbizomány. Utána Csizmadia András országgyűlési kép­viselő beszélt. Délután Babócsa községben tar­tottak gyűlést. SZÉLE JÓZSEF BESZÉDE SALGÓTARJÁNBAN Salgótarjánból jelentik: Széll József volt bel­ügyminiszter a salgótarjáni iparegyesület szék­házában képviselői beszámolót tartott. A gyű­lésen képviseltették magukat a vármegyei ha­tóságok, valamint az iparos és kereskedői kül­döttségek. Róth Flóris bányaügyi főtanácsos üdvözölte Széll Józsefet, majd a volt belügy­miniszter emelkedett szólásra. Megállapította, hogy a nemzet hajója az új kormány alatt is minden irányváltozás nélkül, töretlenül halad azon az úton, amelyet minden hazaszerető és józan embernek követnie kell. Széll József ezután rámutatott arra, hogy a magyarságnak mai hangsúlyozottabb keresz­tény és nemzeti érájában csakis az ugyanilyen gondolkodású sajtó lehet a legmegbízhatóbb fegyvertárs. A beszámoló után Szenthe László méltatta Széli József működését. Róth Flóris zárószavai után a Himnusszal ért véget a gyű­lés. Utána küldöttségeket fogadott Széll József. ­ * A FERDE LOVAG A KIS ÚJSÁG REGÉNYE :­ IRTA BALÁZS JÓZSEF (60) Babonás rémület. A küldöttségek a danzigi köztársaság területén találkoztak. A két régi cim­bora meredten állt meg egymással szemben tábornoki díszben, majd elmo­solyodtak. — Minden elmúlik, de a férfibarát­ság soha! —­ szólalt meg a vértes mo­solyogva s kezét nyújtotta Bartenstein­­nek. Később a fogadóban, ahol meg­pihentek egy kupa bor mellett, csende­sen szólt: — A felséges asszony össze­házasított egy magyar grófnővel, akinek még most sem tudom a nevét kimon­dani. Boldogan élünk Magyarországon, szeretem a magyarokat és a feleségem szájából oly bájosan pötyög a nyelvük, hogy talán még én is megtanulom egy­szer. Bartenstein elborultan hallgatta és vontatottan, mintegy önmagának mondta : — És én még mindig borotvaélen járom a bolondját valakinek, a csilla­gokra vágyódom, földsugarat iszom s mindig­­ szomjasabb, magánosabb le­szek. Mit tudom én, mi vár rám Bécs­ben? Testvér, én tudtam, hogy találko­zunk s írtam egy levelet a Császárnő­nek, itt van. Ha megérkezel, ad át. Különben sem történhet semmi rossz Bécsben a cárnő tábornokával. — Tudom. Legfeljebb az, hogy nem ismerik fel. No, majd meglátjuk. — S Bartenstein eltette a levelet, azután elbúcsúztak s kíséretükkel elindultak. Bécs lobogódísszel fogadta a cárnő követeit, akiket díszhintókon vittek be a Burgba. Bartenstein komoran lépett ki kocsijából s­­szinte ellenséges érzéssel állt m­eg a császári pár előtt a nagy fogadóteremben. Németül tolmácsolta a cárnő üdvözletét s átnyújtotta a szer­ződést. Az udvar népe babonás rémülettel súgott össze mögötte. A rendjelekkel borított, nyírott szakállű, délceg orosz tábornokban is felismerték a lobogó­­szemet, ferdevállú titkárt. A császárné tekintete,hűvösen siklott rajta végig, a szerződést átnyújtotta Ivannitznak, majd szárazon szólt: — Az urak ma pihennek, a tábor­nok urat holnap délben külön kihall­gatáson fogadjuk. — Azután jelt adott s a fogadtatás véget ért. Másnap délben Bartenstein újból megjelent a császári pár előtt. — Gratulálok szerencsés felgyógyu­lásához, kedves tábornok, — szólalt meg a császár. — A termete oly töké­­letes, hogy szinte irigyeljük, de szakáll nélkül szellemesebb az arca. Reméljük, hogy őfelsége, Jelizavvetta Petrovna környezetében nem érték hasonló csa­lódások, mint Bécsben? A császárnő ajkába harapott és köz­beszólt, hogy Ferencet elhallgattassa: — Fogadja legnagyobb elismerésün­ket a császári ház érdekében kifejtett működéséért, amelyről Lecoqne úr kü­lön kimerítő értesítéseit nagy megelé­gedéssel olvastuk. Legyen meggyőződve teljes bizalmunkról. — Mosolygott s kék szemeiből lappangó tüzek villan­tak Bartenstein szobormerevségű ar­cára. — Este jelentkezzék nálam, egy kis gyalogsétát teszünk — szólt Ferenc császár közvetlenül s a kihallgatás vé­get ért. Bartenstein úgy ment végig a folyo­sókra tódult a hibókoló udvari nép között, mintha szárnya nőtt volna. Estefelé jelentkezett a császárnál. Egy mellékajtón hagyták el a palotát s bérkocsiba ültek, mely csinos, kerttel körülvett külvárosi ház előtt állt meg. A nyitott verandán szép, karcsú fiatal­­asszony állt, eléjük sietett s szívélyesen üdvözölte a vendéget: — Ó, kedves titkár úr, megérkezett? Sokat beszéltünk magáról s Franz sohasem tudta elhinni, hogy maga el­pusztult. Remélem, nem veti meg a fűz­főmet s velünk vacsorát? — Úgy emlékszem, szívesen ettem belőle az erdészlakban is és sokszor mondtam: olyan jó, hogy a császár is mege­etné. — Igen. Kicsit mulatott rajtam, pe­dig én akkor sem voltam olyan ostoba, mint amilyennek hittek. Persze, te szeretnéd a pipádat? — szólt a császár­hoz kedveskedve. A császár mosolyogva bólintott. Az asszony besietett a házba. A császár széles mozdulatot tett karjával s elérzé­­kenyülten mondta: —­ Látod, ez az én császárságom, ebben semmi sem Habsburg. Ami ezen a kerítésen belül van, mind az enyém, ennek a levegője tele van gondos sze­retettel. Mikor ide indulok, édes nyu­galom árad el rajtam s mindenért kár­pótol az, hogy ez vagyok. Itt császár vagyok, a kapun túl cifraruhás pojáca. De azért azt hiszem, én vagyok a csá­szárok között a leggazdagabb. Ezek után elhiheted, nem töröm a fejem azon, miféle delejes erő hozott vissza Bécsbe? Mert még kitalálom!... Tudd meg, hogy az igazi asszony megtörni a pipádat, megigazítja fejed alatt a pár­nát, hogy rosszat ne álmodj s megtörli kötőjével a széket, mielőtt ráülsz. Vége következik. KIS ÚJSÁG V . ,PÉNTEK, 1938 JÚLIUS­­ 1 K­i­s­ár nagy eredmény ez a Kis Újság apróhirdetései népszerűségének titka ■■xJICra Életfogytiglani fegyh­ázra ítélte a törvényszék a székesfehérvári gyilkost, a felbujtással vádolt Csapodyt felmentették Székesfehérvárról jelentik. A székesfehér­vári törvényszék csütörtökön délelőtt hirde­tett ítéletet abban a több nap óta folyó per­ben, amelynek vádlottjai Arany Gyula fű­­szeressegéd és Csorpody Sándor hírlaptudó­­sító volt. A rendkívül nagy érdeklődéssel várt ítélet Arany Gyulát bűnösnek mondotta gyil­kosság és rablás bűntettében és ezért életfogytiglani fegyh­ázra ítélte. Kötelezte továbbá 10.000 pengő bűnügyi költség megtérítésére is. Csapody Sándort a bíróság a felbujtás vádja alól felmentette és elrendelte azonnali szabadlábra helyezését. Az Arany elleni ítélet indokolása igen ér­dekes. Megállapítja a törvényszék, hogy Arany Gyula végtelenül aljas és min­denre elszánt gonosztevő, aki nem átallotta, hogy áldozatának utolsó kincsét, női becsületét is elrabolja. Arany Gyula műveltségéhez és korához képest fel­tűnően éles eszű, fogékony és dús fantáziájú fiatalember, akinél a hazudozás nem bete­gesség, hanem zsenialitás, mert h­azudozását mindig igyekezett logikusan alátámasztani. Arany Gyula erkölcsileg végtelenül bomlott fiatalember, aki Csapody Sándor elleni vádját nem tudta alátámasztani. Csapody Sándor sokkal gyengébb egyéni­ség, semhogy hatással lehetett volna a testi­leg és idegileg is sokkal erősebb gyilkosra. A vádlott aljasságára jellemző tényként megállapította a törvényszék, hogy Arany Gyula a Csapody-család nőtagjai ellen is alaptalan vádakat emelt. Csapody Sándornét még a börtönből is meg akarta zsarolni: ötezer pengőt kért és ha azt megkapja, visszavonja a Csapody Sándor elleni vádjait. A törvényszék a ha­lálos ítélet kiszabásától kizárólag azért tar­tózkodott, mert a gyilkos a bűntett elköve­tésekor a törvényben kiszabott húsz évet csak hat hónappal múlti felül, úgyhogy érett férfinek még nem számítható. Az indokolás ezután részletesen foglalko­zik Csapody Sándor jellemével, pontról-­­ pontra Cáfolja Arany Gyula vádjait, ame­lyekről megállapítja, hogy nem vehetők ko­molyan. Bizonyítékok hiányában fel kellett menteni Csapodyt. Arany Gyula zokogva hallgatta végig az ítéletet és az indokolást, amely után az ügyész fellebbezést jelentett be, a halálbün­tetés mellőzése és Csapody felmentése miatt. Arany Gyula védője az ítéletet és annak in­dokolását megfellebbezte, úgyhogy a gyil­kos fiatalember ügyével a tábla is foglal­­­­kozni fog. SÚLYOS VASÚTI SZERENCSÉTLENSÉG MEXIKÓBAN Súlyos vasúti szerencsétlenség történt San Louis város közelében. Az első jelentések sze­rint a halottak száma 20, míg 32 ember meg­sebesült. A kisiklást bűnös kezek idézték elő. Két másik kisebb jelentőségű kisiklás is történt, az egyik San Luis államban, Carde­­nos közelében, a másik a Veracruz állambeli Jalapa közelében. FRANC­IA-TÖRÖK MEGEGYEZÉS A SZANDZSÁK-KÉRDÉSBEN Az alexandrattei szandzsák ügyében folyó francia-török tárgyalások befejezés előtt álla­nak. Romset szerdán újabb megbeszélést foly­tatott a párizsi török nagykövettel. A Petit Parisien ankarai jelentése szerint a francia-török tárgyalások minden pont te­kintetében megegyezésre vezettek. A megegye­zést a hét folyamán nyilvánosságra hozzák. PUSZTÍTÓ FÖLDCSUSZAMLÁS KLAGENFURT KÖZELÉBEN Klagenfurt, június 30. A Trebesing melletti Gmeincek felett ha­talmas felhőszakadás vonult el, amelynek következtében Alm környékén földcsuszam­lás történt. A lezúduló víztömeg a Trebesin­­gen átfolyó patakot hatalmas folyóvá duz­zasztotta. A gát mögötti víztömeg hatal­mas nyomással megmozdította a magasab­ban fekvő kőgörgeteget, amely mindent ma­gával sodorva zúdult le a Lieser völgyébe. A kőgörgeteg négy hidat, két vízimalmot és­­ igen sok kivágott és megmunkált fát ma­­rgóval sodort. A kár igen nagy.

Next