Kis Ujság, 1938. október (52. évfolyam, 221-246. szám)

1938-10-01 / 221. szám

4 KIs ujjag SZOMBAT, 1938 OKTÓBER­­! A 81. feladás legújabb híres Sirovy rádióbeszédében megindokolja, miért engedelmeskednek a csehek a müncheni döntésnek Prága, szeptember 30 A prágai rádióban Sirovy miniszterelnök délután 6. órakor rádióbeszédében a követ­kezőket mondotta: „Polgárok és katonák! Ti tudjátok legjobban, hogy az, aki a "világháború alatt a csehszlovák hadsereg felépítésé­nek élén állott, én voltam. Tudjátok, hogy a légionisták életüket is fel tudták áldozni a hazáért. Most mégis mint miniszterelnök és mint katona arra gon­doltam elsősorban, hogy ne okozzak fölösleges véráldozato­kat és hogy megmentsük az anyá­kat és gyermekeket a fölösleges gyilkolástól. Minden eshetőséget mérlegelve, arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a háború, amelyben többszörös túlerővel álltunk volna ,szemben, számainkra csak k­atasztrófával járhatott volna. Azt a megoldást választottuk, hogy megmentjük a nemzetet és a nemzet életét. Ezt írja nekünk elő őseink üze­nete is. A mi feladatunk ebben az utolsó órában az volt, hogy eldöntsük, elmenjünk-e meghalni hazáért, vagy éljünk az új házában és ott egyedül lévén magunk között megmentsük ezt a hazát. Ne­m volt más választásunk. Mindezek megfontolása után a béke erellett határoztam. Töret­len erővel melünk új állami életünkbe. — Münchenben négy nagyhatalom nélkülünk (ij, akaratunk ellenére döntött állami szuverenitásunk fölött és állapí­totta meg új határainkat. Erre nem volt példa a történelem folyamán. Északi és déli szomszédaink fegyverben állanak. — Minden lehetőséget megfontolva elhatároztuk — nemcsak saját magunk, de az egész civilizált világ érdekében—­­hogy megmentjük a békét súlyos áldo­zatok árán is. — Ebben a sorsdöntő pillanatban há­lát kell mondanunk katonaságunknak azért a fegyelemért, amellyel az állam épsége melett felsorakozott. Egy hajón vagyunk mindnyájan, igyekezzünk ezt a víz színén tartani. Népünk ismét fel fog emelkedni, mint már annyiszor és ki fogja heverni ezt a rámért csapást. Körülöttünk sokan ékeket akarnak kö­zénk verni, de ezeknek ügynökeivel egy­részt már leszámoltunk. Ne higyjetek ezeknek az ügynökök­nek és minden erőtökkel támogas­sátok újjászületett nemzeti álla­­m­unkat. A mi új feladatunk az lesz, h­ogy a megmaradt határokat megvédjük. A mi országunk neki lesz a világon a legki­sebb és a legszegényebb sem. Szőkébb határok közé kerülünk ugyan, de leg­alább magunk között leszünk és megváltoznak viszonyaink a szom­szédokkal is. Számítok mindnyájatokra, akik itt ma­­radtatok ennek az új államnak határain belül — fejezte be szavait Syrovy mi­niszterelnök — és számítok segítsége­tekre is a további küzdelemben. Krejcy hadügyminiszter hadsereg­parancsa A miniszterelnök után Krejcy hadügymi-­ niszter lépett a mikrofonhoz s rövid hadse-­­regparancsot intézett a katonákhoz. — A kormány kénytelen­ volt a szom­szédok túlerejének engedelmeskedni — mondta — és az ország területének egy ré­­szét átengedni a szomszéd államnak. Ez nem jelenti azt, hogy legyőztek bennünket, ellenkezőleg, bizonyítéka annak, hogy fe­gyelmezett hadseregünk van. — Katonák! Ti esküt tettetek a köztár­saság elnökének arra, hogy az ország hatá­rait nem engeditek megsérteni és megcson­kítani. Ez az eskü nem vonatkozik arra a csonkításra, amely most ért bennünket, annál kevésbé, mert nem magunk határoz­tunk, hanem a túlerő döntött rólunk és nélkülünk. Ennek a tudatnak kellett vezetnie álla­munk képviselőit, hogy megakadályozzák a fölösleges vérontást. — Az igazi katonának el kell viselnie si­kertelenségeket is. A mi hadseregünket pe­dig nem győzték le, nem is verték le". A köztársaságnak szüksége lesz rátok, főképep a közeli jövőben. Eskütök szentsége fennáll a megmaradó területekre. A hadsereg a maga megfontolt magatartásával tanujelét adta fegyelmezett­­ségének. Hadseregünk továbbra is kész az áldozatokra, a mi, most már nemzeti közös hazánkért. Tiltakozik a cseh kormány, de elfogadta a nagyhatalmak döntését Prága, szeptember 30. A prágai rádió Syrovy miniszterelnök beszéde és Krejcy hadügyminiszter had­parancsa után rövid közleményben be­jelentette, hogy a minisztertanács pén­teki határozatában kénytelen volt a TAVASZ A GYÁRBAN iwiiiimiMi)Mi))ii[iiiiiiiiiHui[iiiniiiim[iimiMi«uiiiHiiiiii>tiui)ii!)i)iiuMiiiii)iiiüii[[iiiii(iiii|iyiii[iii[|iiiiiijiiui|iiiiii|iiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiii A Kis Újság regénye — Irta Bódé István rt|imO(rittmtrrthtiriimfmtn)irthiimi}rmiMmt)imrniniMtirm(rnHUftt(ituiiiiiiiii)!iiHumiiiniiiiuitiiiiti[ii[iiti((irmi(tii((iiunuínmuiinniiij m' • ■ AKAROM A GYERMEKEMET! — Elég! Különben rendőrt hívok! Erre csend lett. Iboly felvette a köpenyét és kiléptek az odúból, fi vénasszony átkokat szőtt utánuk. Nem törődtek vele, siettek, mintha bűzös ingoványból menekültek volna, ahol a kárhozat lidérctüzei ég­tek. Fújt a szél. A fákról az utolsó le­velek hulltak alá, zörögve kavarogtak körülöttük, mintha örültek vagy kár­örvendtek volna, hogy élnek. Percekig nem­ tudtak szólni. Mit is kérdezhet a fiú? Vádoljon? Igen, ez jól­esett volna. ítélni, elítélni, megalázni a nőt. Visszaadni a fájdalmas ütést. Ha’... ’fogg­yojb­a hozzá. J­e nincs. Ő csak esz­köze volt a körülményeknek. Vájjon fel tud-e még emelkedni? * És Iboly? ‘ $'tele volt zavarral. Tétova gyerek volt, aki e percekben aligha tudott volna beszámolni érzéseiről. De léptei­ben ösztönös hajlás volt az ember felé, közeledés az erősebb felé, aki az utolsó pillanatban eljött — hogy is történhetett ez? — és kiszabadította a pokolból. Mikor a vasúti híd lépcsőjéhez értek, Gyuri hirtelen a leányhoz fordult. — Ki vólt"az"a hő? — Melyik? — hökkent meg Iboly. Aki abba a piszkos kunyhóba cipelt. — Az ... Henczné volt. Egy fiatal­asszony, ott dolgozik a gyárban. — Eg­y másik? 1#4? köze hozzá: — Én nem tudtam, fiává Yesz- Nem.... Semmit se tudtam arról, hogy miképpen csinálják... Azt ... Hogy ne legyen többé baj..­. Régen­­ígérte már, hogy segít. Én nem akartam. A Manci is figyelmeztetett, hogy rossz asszony. De te nem kegyelmeztél. Hideg voltál !...y1 — Gyáva! — tette hozzá a fiú. — Ezt akarták k­­mondani. Gyáva! Gyáva! , —­ Elvesztettem az önbizalmam ... Akaraterőm megtört. És mentem. Nem kerülhetem el a sorsomat. Már úgy kezdtem érezni, hogy ez nem lehet máskép. Egészen elbódultam ... mintha köd lett­­volna a fejemben ..." Most se tudok tisztán látni... Mintha nagyon álmos lennék ... De még szeretnék va­lamit ekér­ezni • • igen • • • muszáj ... hideg szél fuj... de ezt muszáj meg­tudnom. * 'Mit2 t— Hogy el kellne mennem, egy ilyen útra*. . . . .tápfelorokhoz'­..vagy ma­radhatok? .­.. — Igen — mondta Gyuri komoran és lassan elindult a hídon. Iboly mellette ment. — Nem is tudnék többé ... most már bevallhatom ... Bármi történjék én akarom, akarom a gyermeke­met! Gyuri a legoy hirtelen fellobbanó szemébe pillantott, aztán elkapta a te­kintetét, mintha megperzselte volna — Most ne beszélj! — mondta fojtott hangon. — Talán holnap ... majd ké­sőbb ... így értek Vargáék kapujához. Fáradtan váltak el, de kézfogásuk­ban, ha csak egy pillanatra is, meg­­rezdü­lt valami közös érzés, vagy a hülye, a nyugalom, a tisztaság és szere­tet harmóniája­­után. Valami ígéret volt kezük érintésében, hogy az igazság egyszer be­ fog teljesedni. Hajnalonként talajmenti fagyok vol­tak. Péter folytatta mesterségét. Regge­lenként kiment a pályaudvar elé és ajánlgatta magát. Sokat fázott, de nem vesztette el a kedvét egy pillanatra sem, hiszen volt ígéret , magával az ígérővel is naponta találkozott. Beszél­gettek. Rudolf elmondta, mi újság a gyárban, mesélt a gépekről, a kazá­nokról, ő meg az otthoni dolgokról számolt be és nagyokat nevettek Marika k­ém­kéjének újabb hóbortjain. Egyik délután Rudolf jelentette, hogy a telefonos­ állás rendben van, a pincér bátyja elintézte a dolgot, holnap már jelentkezhet Gyuri a kávéházban. Péter örömmel fogadta a­­hírt — Köszönöm, pajtást — mondta. — Lám, te igazán jó pajtás vagy. Segítesz a barátaidon. Rudolf zavartan hárította el a kö­szönetét: — Ne izélj..­. Semmi. A? .égés? pin­­gától jött. Csak éppen meg kiell érteni a mások helyzetét. Aztán akad valami és ezt megmondja az ember. Olyan egyszerű dolog ez ... Na és sokszor jobb adni, mint elfogadni. Ezt látom rajtad is. Hiszen te is elvállalhatnád ta­vaszig ezt az állást, mégis melegen len­nél. Koszt és a borravaló. És te le­mondasz Gyuri javára­ is? nagy do­log, ám. Következiki jgfimm­! müncheni határozatokról záros határ­­időn belül dönteni. A kormány áttanul­mányozta az összes körülményeket és úgy határozott, hogy a béke érdekében ezeket a súlyos áldozatokat is meghozza. Elhatározta a kormány a nagyhatalmak nyomására, hogy teljesíti az ultimátum­ban foglalt nehéz feltételeket. A kor­mány egyúttal erélyes tiltakozását je­lentette be a világ közvéleménye előtt a világtörténelemben párját ritkító és távollétében meghozott drákói ítélkezés ellen. E közlemény felolvasása után a prá­gai rádió bejeelntette, hogy a titakozás és fájdalom jeléül pénteken és szomba­ton a rádió nem ad szórakoztató mű­sort, csak félóránként az eseményekről közöl híreket.­­ .. Érzékeny lelkek még talán meghatódottsá­­■got is éreznek S y r­a v­y miniszterelnök úr sirámai felett. Ezen a csonka magyar földön azonban még ezrével élnek magyarok, akik végigszenvedtek­ a szibériai hadifogság bor­zalmait és nagyon élénken emlékeznek arra, hogy milyen'merándulás nélkül űzte' a ha­lálba Syrovy a védtelen hadifoglyok ezreit. Még­ sokan vannak, akik emlékeznek arra, hogy szerencsétlen orosz férfiak, asszo­nyok százezreit áldozta fel Syrovy, hogy a rablott kincsét megmenthesse. Most egy­szerre lágy húrokat penget a véreskezű vezér,­­Szibéria kirabló­ja, „mérlegelt­ az erő­viszonyokat, amelyeket bizonyára akkor sem mulasztott el mérlegelni, amikor katonáival a világháborúban cserbenhagyta azt a zász­lót, — a Monarchia zászlóját, — amelyre fel­esküdött. De mindennél megdöbbentőbb az a siráma, amelyben arról panaszkodik, hogy a csehszlovák állam határait az ő megkérde­zésük nélkül rajzolják újra. Hát amikor áru­lásból és hazugságból megszületett a cseh­szlovák állam, az oda bekebelezett nyolcmil­liónyi magyart­, németet, tótot, rutént, len­gyelt’ megkérdezték, hogy akarnak-e az új ál­lam polgárai lenni’! A feledékenység nagy hiba, de sokszorosan az, ha szándékos fő nem­edit védelmére vál­lalkozik Lengyel munkások levegőbe röpítettek egy cseh lőszerszámos vonatot Varsó, szeptember 30. Az oderbergi pályaudvaron lengyel mun­kások megtámadtak egy cseh lőszerszállító vonatot. A munkások kézigránátokat­ dob­tak a vonatra. Egy teherkocsi a rajta lévő katonákkal együtt a levegőbe repült. Trzuniee közelében a lengyelek megtámad­ták a cseh népiskolát, amelyben a cseh népiskolát, amelyben a cseh nemzeti gárda osztagait helyezték el és lőszerraktárt léte­sítettek. A harcnak sok halott és sebesült áldozata van. Az áldozatok végleges­ számát még nem állapították meg. Konskien­él harc keletkezett egy cseh major körül, amelyben cseh csendőröket szállásoltak el. Hat csendőr elesett. Az Olsa vidékén csütörtökön az eddigi­­jelentések szerint három lengyel, cseh részről pedig 13 csendőr és öt kommu­nista esett el. A cseh fogházakba szállított lengyelek szá­mát még nem lehetett megállapítani, de számukat töbszázra becsülik. (MTI) CHAMBERLAIN LONDONBAN 1 London, szeptember 30. Chamberlain miniszterlenök hazaér­­zett, a bestoni repülőtéren államférfia­kon­ és a diplomatákon kívül óriási tömeg várta a miniszterelnököt, akit mámoros lelkesedéssel üdvözöltek. ÚJABB TALÁLKOZÓ KÉSZÜL London, szeptember 30. Az Evening Standard úgy értesül, hogy Chamberlain és Mussolini földközi tengeri kérdésről is kérdésről is tanács­koztak Münchenben és megállapodtak abban, hogy újból találkozni fognak Daladierrel együtt a földközitengeri kér­dés végleges elintézésében. Lángokban áll a Parafakőgyár. A Para­­fakőgyár Noszlopi­ úti telepéig késő este nagy tűz támadt. Az oltás az esti órákban még tart.

Next