Kis Ujság, 1939. március (53. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-01 / 49. szám

4* Eckhardt Tibor bírálata Eckhardt Tibor (Független Kisgazdapárt) volt a következő szónok, aki azzal kezdte beszédét, hogy a feldúlt Európa közepén egy­­ felizgatott országban nem mindig a nyugodt­­ józan ész parancsszava, hanem gyakran pil­lanatnyi nyomások súlya alatt kell törvényt hozni.­­ A zsidójavaslatnál súlyosabb és a nem­zet jövője szempontjából nagyobb hord­erejű törvényjavaslat még nem feküdt a Ház előtt. A kérdést azonban végérvé­nyesen és tisztességesen egyszersmin­­­denkorra meg kell oldani, mert nem tűrhetjük, hogy minden két év­tizedben egyszer a zsidókérdésből kifolyólag forradalmi kockázatok zúduljanak az or­szágra, máskor pedig bizonyos külföldi irányzatnak hódolva kerüljön veszélybe Ma­gyarország rendje és békéje. Ezután arról beszélt a szónok, hogy a javaslat nem tesz különbséget a zsi­dók között érdemesek és érdemtelenek szerint. Ezen a téren az olasz törvény sokkal helye­sebb út­on jár. Nincs szó a javaslatban a zsidó bevándorlás eltiltásáról, pedig ez lenne a legfontosabb intézkedés. Nemcsak a zsi­dók, hanem általában az idegen bevándorlás ellen kell védekezni. Meg kellene állapítani minden zsidóra nézve bevándorlásának időpontját, m­ert ennek a beolvadás szempontjából lénye­ges jelentősége van. Meg kell állapítani, hogy a zsidóság faj-e, fele­kezet-e, nemzetiség-e. Hazai zsidóság ve­zetői hibásak abban, hogy a maguk körén­­ belül a válaszvonalat soha nem állították fel. Az 1914 óta bevándorolt zsidókat ki kell szorítani az országból és kivándorlási lajstromra tenni. Akinek a­­ kezéből kihúzom a kenyeret, azokat át kell tiltania holland trónörökösnő, férje Bernát herceg és gyermeke. Beatrix. Crindil­­wald svájci fürd­őhelyen üdülnek. ­­ i­ vér- és tanelmélet­eiben Makray Lajos: Európában általában, de különösen Magyarországon inkább lehet nemzetről, mint fajról be­szélni. A fajiság kérdése ma a legszenvedélyesebb harcok középpontjában áll és zavarok sűrű köde üli meg. Bizonyos, hogy vannak fajok, de nem tartom tudományosan megalapozott­nak azt a felosztást, hogy vannak magasabb rendű és alacsonyabb rendű fajok. Isten az emberiséget egynek teremtette és egyenlő értékűnek minden népfajt Tagadom, hogy a fajiság főalkotó eleme a vér. Tagadom, a vér mindenek fölé való emelését, c­mely sivár és meddő anyagias gondolkodáshoz vezet, a faj istenítésére, új pogányságra, faji elzár­kózásra és határtalan faji gőgre. Én a lélek elsőbbségét hirdetem. A faj éltető eleme elsősorban a lélek. A közös leszárma­zás, a földrajzi adottság és a művelődés, a nyelv, csak előfeltételek, lényeges a lélek, vagyis az az akarat, hogy nemzetté akarunk öntudatosan tömörülni. A magyar lélek al­kotó eleme elsősorban az áldott magyar föld, másodsorban a kereszténység. Akiben él a magyar föld lelke és a keresztény gondolat kisugárzása, az már önmagában megindította a beolvadási folyamatot. A kereszténység nem változtatja meg a test összetételét, de megváltoztatja a lelket. Felvetődik tehát a kérdés, hogy nem elég-e az, hogy valaki lelkileg tartozik ehhez a nemzethez, szükséges-e, hogy testileg is hozzátartozzék? — A felelősség kérdésével is foglalkozni kell. A zsidóságról a kereszténységre áttérte­ket az állam is, az egyház is hívta. . Hatszázezer zsidónak a kérdését meg­oldani emb­erfeletti feladat, m­iért kell azzal súlyosbítani, hogy ehhez még két­százezret hozzáad­ok? Milyen alapon, milyen szerv segítségével t tudjuk megállapítani, hogy ki zsidó, ki nem! Belemennénk abba a megoldásba, hogy a jövőben a vegyesházasságot akadályozzák meg, de azokat, akik már keresztények, nem szabad kiközösíteni a keresztények társadal­mából. Azt sem tudom, hogyan lehet indokolni azt, hogy a hadi­árvákat ne állítsák a kivételek sorába? Ha a magyar nemzet elfogadta annak a zsi­dónak az életét, aki a harctéren elesett, ak­kor hol van a magyar nemesi érzés az árvák iránt? Itt a nemzet becsületéről van szó. — Végül van egy szavam a megkeresztel­kedett zsidókhoz. Mi egyenlő értékű testvé­reinknek tartjuk őket és megértő lélekkel állunk mellettük. Hisszük hogy a kérészt­ségben nyert kegyelem erőt ad nekik arra, hogy nehéz kerese­tüket elviseljék és nem szőnünk meg érdekükben és igazságukért tovább dolgozni és harcolni. Abban a re­ményben, hogy az általunk beterjesztett mó­dosító indítványokat a kormány magáévá teszi, a javaslatot elfogadom. Makray Lajos beszédét az egész Ház nagy figyelemmel, úgyszólván közbeszólások nél­kül hallgatta végig. Utána Gertler Dénes felvidéki képviselő mon­dotta első beszédét a Házban, Fábián Béla és Vázsonyi János közbeszólá­sainak kísére­tében. Gürtler azt hangoztatta, hogy a felvi­déki zsidóság a cseh uralom alatt csak hat és fél százalékban vallotta magát magyarnak. KIS ÚJSÁG SZERDA, 1930 MÁRCIUS 1 Makray Lajos fis Eckhardt Tibor fellonő beszéde a zsidfi­avaslat viifilfiban A képviselőház kedden délelőtt 10 órakor folytatta a zsidójavaslat vitáját. Az első szónok Makray Lajos (Kereszténypárt) volt, aki azzal kezdte beszédét, hogy a törvény­javas­lat indokolását több okból nem tartja sze­rencsésnek. Felvetődik az a kérdés mondotta — váljon helyes-e kiemelni a magyar társadalom­nak egy részét, a magyar nemzet közös­ségéből"? Megfontolás tárgyává kell tenni azt is, hogy váljon az az őrségváltás, amelynek be kell következnie a törvényjavaslat következté­ben, keresztül vihető-e 1943-ig anélkül, hogy súlyos megrázkódtatások érjék a magyar gazdasági életet, amely teljesen át van szőve zsidó tőkével? Ez olyan adottság, amellyel számolnunk kell.­­ Foglalkozni kell a törvényjavaslattal az emberiesség szempontjából is, elvégre keresztény civilizált és kulturált állam­ban élünk, ahol barbarizmusnak nincs helye. .A törvényjavaslat mélyen belenyúl a keresz­tény alapigazságokba, tehát a keresztény hit szempontjából is foglalkoznunk kell a javas­lattal, amely két fontos kérdést vet fel: új keresztség és a fajiság kérdését. A törvény-­­javaslat szerkezetét nem tartom szerencsés­­nek, mert téves alapból indul ki. Ha a honpolgárságot vette volna kiindu­lási alapul, nem zavarta volna meg a kérdést a keresztség és a fajiság kérdése és nem idézett volna elő súlyos lelki válsá­gokat éppen az igazi keresztény lelkekben. Nem­­került volna a következetlenségek, le­hetetlenségek hínárjába. A javaslat vissza akarja zsidósítani azokat, akik vallásilag és lelkileg kereszténnyé lettek. Előfordulhat az a képtelenség, hogy év­századok óta itt lakó zsidók, akiknek ősei ki voltak téve a magyar lélek és a keresztény gondolat hatásának, be nem olvadtaknek minősülnek, de ha valaki 11­36-ban bevándorolt, megkeresztelke­­dett, magyar honpolgár lett és keresz­tény nőt vett feleségül, annak gyermeke, már teljes jogú keresztény. A mostani javaslat különbséget tesz kereszt­ség és keresztség között. Az egyik esetben el­fogadja a beolvadást, a másik esetben nem Vagyis bizonyos mértékben határt szab a ke­resztség kegyelmi hatásának­ tenni a határon, különben tolvaj, betörő, vagy bolsevista agitátor lesz belőle. Az 1867. előtt bevándorolt zsidókkal szemben csak azt kellene megvizsgálni, hogy elkövettek-e bizonyos bűncselek­ményeket. Ha igen, őket is ki kell vándoroltatni. Ily­­módon megszabadulnánk a zsidóság sa­lakjától. — A százalékarány megállapítása nem he­lyes — folytatta. — Ha a hadseregben és egyéb területeken egyáltalán nem adunk he­lyet a zsidóságnak, akkor a gazdasági pályá­kon magasabb százalékot lehet nekik meg­szabni. Nem hiszem, hogy a nemzet érdeké­ben cselekszik az, aki jobban gyűlöli a zsi­dót, mint amennyire szereti saját fajtáját Nem lehet helyeselni olyan intézkedése­ket, amelyek ártanak a zsidóságnak, de ugyanakkor a keresztény társadalom­nak is.­­ Ha a javaslatot általánosságban meg is szavazom, egyes rendelkezéseit sohasem tud­nám elfogadni Ilyen például a félvérek kér­dése. Hát olyan kevés zsidónk van, hogy számukat a félvérekkel és keresztény vallás­ban születettekkel is szaporítanunk kell? Abban a pillanatban, amikor áttérünk a faji álláspontra, olyan bomlasztó ele­met viszünk az ország életébe, amely a legsúlyosabb megrázkódtatásokkal és katasztrófákkal fenyeget. A fajok keveredését magam is helytelennek tartom, de más dolog egy keverést megaka­dályozni és más egy hetvenkét éves folyama­tot egyszerre elemeire bontani. A családfa­­kutatás felháborító rendszere ellen tiltako­zom. A vérkever­edésből egyenetlen és cik­­cakkos lelkű emberek származnak .. . Egy hang: Am­érty hová kerül? Egy másik hang: A cikk-cakkha! (Nagy derültség.) Eckhardt Tibor: Mecsér András helyesli, hogy a félvéreket a zsidók közé sorolják. Szerinte a keresztezettek között tízszer na­­yobb arányban fordulnak elő őrültek, mint a tisztafajúak között. Ezt az emberte­len elméletet nem tehetem magamévá. K­assay Károly: Tudománytalan őrültség! Eckhardt Tib­or: Ezek a félnélek rosszabb helyzetbe kerülnének, mint a valóságos zsi­dók.. Hiszen a zsidóknak meglesz a maguk érdekképviseletük, de mi lesz azokkal a szerencsétlenekkel, akiket a zsidók sem fog­nak maguk közé tartozónak vállalni. Ez a fajelméleti bumeráng nagyon sok közéleti ember fejét töri be, ha letérünk a tisztességes magyar alapról. Keresztény nevelésű embereket taszítsanak a zsidók közé, mikor a zsidókat sem tudjuk teljes számmal kiszorítani. Magyar ember ilyen javaslatot nem szö­­vegezhet és nem szavazhat meg. A négerek úgy gazdálkodnak, hogyha hozzá akarnak jutni a datolyához, kivágják a fát. Nálunk Imrédy vágta a fát és Mecsér ette a datolyát. (Óriási derültség és kitörő taps a baloldalon és a középen.) Eckhardt Tibor: Nem szavazhatom meg a javaslatnak azt a részét sem, amely a fron­ton létrejött bajtársi egységet böri meg. Nem tartom megengedhetőnek, hogy a frontharcosok, akik megtették hazájuk iránti kötelességüket, százalékarányok közé szoruljanak és esetleg kireked­jenek. A háború óta már húsz esztendő múlt el, méltányosabb megoldás lenne, ha ennek a kérd­snek az elintézését a kihalás folyama­tára bíznánk és nem hoznánk l­e a tűzhar­cosokra hadiözvegyekre és hadiárvákra kor­látozást mindaddig, amíg ilyen úton nem jön létre a hatszázalékos arány. Ezután azokról a felvidéki zsidókról be­szélt, akik húsz éven át magyarénak vallot­ták magukat, mire Rassay Károly közbe­szól:­­— Mi lesz a keresztényekkel, akik szlová­koknak vallották magukat? Eckhardt Tibor a továbbiakban a zsidó kézen levő részvénytöbbségről b­eszél. Sze­rinte a javaslat nem nyúl hozzá azokhoz a zsidókhoz, akik a tulajdonjog erejénél fogva uralják a magyar gazdasági életet. A törvényjavaslat csak a gépírónőket és a vigéceket érinti, de nem a zsidó tőke hatalmi helyzetét. A zsidóság értelmes rétegei belátják, hogy nekik is szükségük van keresztény nagytő­kére és legalább a társulásra a keresztény társadalommal, belátják, hogy a gazdasági hatalmat a jövőben nem­ gyakorolhatják ki­zárólagosan. Én arra az álláspontra helyez­kedem hogy részvénytöbbséget csak úgy le­het engedélyezni, ha az magyar kézben van és általában az idegen tőke térfoglalását meg kell akadályozni. (Nagy taps.) Peyer Károly: Csak hadd vásároljanak a németek részvényeket! Eckhardt Tibor: Nem szabad elfelejteni, hogy a zsidókérdésnek nemzetközi kihatásai is vannak Chamberlain és Mussolini is meg­állapították, hogy ez az ügy nemzetközi kér­dés, amelyet egyetlen állam sem oldhat meg külön. Nem tudom, hogy ennek a javaslat­nak megfelelő nemzetközi előkészítése meg­történt-e, hogy a magunk tisztességes szán­dékainak ismertetése tekintetében a világ hatalmasságai felé emelt fővel tekinthe­tünk-e. Hitler mondotta, hogy a német biro­­dalo­m vagy exportál, vagy meghal. Azt kér­dezem tehát , szabad-e nekünk politikánkat olyan vá­gányra átcsúsztatok ahol a külföld ré­széről súlyos megtorlások lehetőségeivel is számolnunk kell? Nemcsak a javaslatban látok hibákat, hanem­­ abban a módban is, ahogyan a volt minisz­terelnök úr a törvényhozás elé vitte ezt a kérdést abban a bomlasztó destruktív légkör­ben, amely szerteáramlott az országban. Te­leki Bálban bízom, mert a zsidókérdésnek emberséges, európai, magyar és tisztességes megoldását remélem tőle. Semmiféle módo­sító indítványt nem nyújtottam be a javas­lathoz, jogoszn­agian tehát azt kérni a kor­mánytól, fontolja meg azokat a nemzeti szem­pontból hasznos elveket, amelyek végre­hajtható megoldást jelentenének, a világ egyeteme előtt nyílt fővel való kiál­lást tehetnének lehetővé és megteremtenék azt a békét, amelyet, mint minimumot meg kell adni a magyarországi zsidóságnak. An­nak az izgatásnak, amely zsidónak, vagy zsidóbérencnek nyilvánít mindenki, aki a farkascsordával együtt üvötten nem hajlan­dó, véget kell vetni. Szűnjön meg végre ez a légkör. Van becsület, van keresztény, van magyar tisztesség, tessék azt helyreállítani és tessék a zsidótörvény után irgalmatlanul leszámolni a nemzeti nyugalom minden meg­­bontójával. A következő felszólaló, Rajniss Ferenc (MKP) kijelentette, hogy szellemi mozgalmat kivívása mindig erős harccal jár. A zsidójavaslat majd rendet te­remt az országban, előbb azonban igazságot kell szolgáltatni azoknak, akik börtönbe és internálótáborba kerültek, pedig sokan kö­zülük a zsidók elleni harc előfutárjai vol­tak. Nincs igazuk azoknak, akik szerint a javaslatot az utca akarata vitte a parlament elé, mert a zsidótörvényt a nemzet összesége kívánja, a zsidókérdésen túl azonban földre­formot is le kell tárgyalni. Van egy propa­ganda, amely el akarja hitetni, hogy a zsidó­kérdés törvényes megoldására irányuló cse­lekedetek sértik az ezeréves közjogi hagyo­mányok szellemét, ő elfogadja a zsidójavas­­latot, mert bármilyen nehéz is lesz végrehaj­tása, a nemzet jövője szempontjából mégis keresztül kell vinni. Darányi Kálmán elnök ezután bejelenti, hogy a Ház legközelebbi ülését szerdán dél­­­előt 10 órai kezdettel tartja, amikor a zsidó­törvényjavaslatot tárgyalják folytatólagosan, 12 órakor pedig áttérnek az interpellációkra. " l Ofoasserek Urai Jenő: Kossuth Lajos néplapjai című nagysikerű új könyvét.

Next