Kis Ujság, 1945. június (59. évfolyam, 50-70. szám)

1945-06-02 / 50. szám

KOMBAT, MS JÜNIL’S ISIS ÚJSÁG „A nemzet lelkén ne kövessen el senki sem erőszakot!" mondotta Nagy Ferenc a Kisgazda Pár hatvani nagygyűlésén Űrnapján Hatvanban tartott nagyszabású járási népgyűlést a független Kisgazdapárt. A párti központ részéről Nagy Ferenc újjáépítési miniszter, országos főititkár, Kiss Tóth József és Futó Dezső nemzetgyűlési képviselők utaztak le. A budapesti vendégek részt vettek az úrnapi körmeneten, majd a községháza udvarán virágokkal és nemzetiszínű zászlókkal feldíszített tornácon, többezer ember előtt tartották meg beszédeiket. A népgyűlésre nemcsak a hatvaniak, hanem a környező falvak lakosai is besereglettek. Zenekarral, népviseletben, külön fiu, leány, asszony és gazdacsoportban érkeztek a boldogiak. De küldöttségek jöttek Csányról, Hortról, Kesédről, Rózsaszentmártonból, Apcról, Herédről, sőt még néhány jászsági faluból is. A népgyűlést Boldog község zenekara a Himnusszal nyitotta meg, majd Nagy János a Kisgazdapárt hatvani szervezetének elnöke üdvözölte a megjelenőket és felkérte Nagy Ferenc újjáépítési minisztert beszéde megtartására. A miniszter közel másfél óráig tartó beszédét nem egyszer szakította meg a lelkes tetszésnyilvánítás. A nemzet lelkén ne kövessen el senki erőszakot Beszéde elején rámutatott Nagy Ferenc, hogy az újjáépítést egyedül egyetlen párt sem tudná megvalósítani, ezért szükség van a demokratikus pártok összefogására. Majd így folytatta: A Nemzeti Függetlenségi Front programmja közös, le kell számolni a múlttal és keményen meg kell büntetni azokat, akik a szerencsétlenséget a nyakunkba zúdították. A Függetlenségi Front programmja közös. Elfogadta mindegyik demokratikus párt, ám végül mégis az a Programm győz, amely a nép lelkében van. A programmnak valóban a nép lelkéből kell fakadnia s nem kényszerítő körülmények hatása alatt. Ne kövessen el senki sem erőszakot a nemzet lelkén. A mi pártunk modern, haladó népnek akarja látsni a magyart. Igazi, becsületes, erőszaktól mentes demokráciát akarunk. Ma már nem kell harcolni a demokráciáért, de annál többet kell dolgozni érte. Nagy Ferenc miniszter beszéde további során beszélt az új magyar politikai gondolkodás kialakításáról. Kifejtette, hogy a feudalizmus helyett a népi gondolatra van szükség, a reakció helyett a demokráciára. Leszögezte, hogy a demokráciát eddig csak hazudtuk, mert Magyarországon a múltban nem volt demokrácia. Majd felvetette a kérdést, hogy mi a reakció? — A reakciónak tartom — mondotta többek között —, mikor egy kicsiny magyar, sokszor nem is magyar rétegek politikailag, társadalmilag mind kulturális, mind gazdasági vonalon ráültek a dolgozó réteg nyakára s következetesen elnyomták őket. Ez az elnyomás végső formájában mindenütt jelentkezett, ahol parancsoltak a dolgozóknak. Beszélt Nagy Ferenc a nacionalizmusról s megállapította, hogy annak ma alkotó hazaszeretetben kell megnyilvánulnia. A főfeladat ma nem a népfegyelmezés, hanem a nép gyámolítása legyen. — A magyar népben — folytatta beszédét a miniszter — benne él a rend és a tisztelet. Tehát sürgősen el kell távolítani a nép köréből mindazokat, akik megzavarják a rendet és a nyugalmat. Ma már csak egy nemzet van Magyarországon, nincs külön nemzete a gazdagoknak, külön a szegényeknek, külön a tanultaknak és külön az elnyomottaknak. Nincsen magasabb és alacsonyabbrendű munka, csak magasabb és alacsonyabbrendű ember van. Ha el akarjuk érni a társadalmi osztályok közötti nagy kiegyenlítődést, a nép letézése helyett a nép dicsőítésének kell bekövetkezni. Beszéde további során ismertette Nagy Ferenc, a Kisgazdapárt célkitűzését. Nem a mait, hanem a tizenöt évvel ezelőttit s rámutatott arra, ha ezek a törekvések valóra válhattak volna, nem lett volna háború. — Áldozat lettünk volna, — mondotta a miniszter, —„de nem cinkos, így megmaradtunk cinkosnak és mégis áldozat lettünk. Tönkrementünk s kezdhetjük az ország újjáépítését. — Majd így folytatta: — Tele van az új magyar élet biztató jelekkel s meggyőződésem, lesz új ország és lesz új magyar élet. Beszéde végén nagyfontosságú bejelentést tett a miniszter. Közölte, hogy napokon belül megjelenik az a rendelet, amelyik egységesen fogja össze — a mai életszintnek megfelelően — a különböző kategóriákba tartozó közalkalmazottak fizetésrendezését. • — Nem lehet felépíteni az országot a régi világ alapján, mondotta Nagy Ferenc. Előre nézzünk s ne kívánjuk vissza a múltat. Vállalnunk kell minden áldozatot, melyet megkíván tőlünk az új ország felépítése. A nagy lelkesedéssel fogadott miniszteri beszéd után Heves megye főispánja, Milossin Kornél beszélt. Bejelentette, hogy a demokratikus pártok a vármegye területén szabadon szervezkedhetnek. A főispán nem egy pártnak, hanem az összes pártnak főispánja. A főispán felszólalása után Fehér András, Petőfi egyik aktuális versét szavalta el. Kis Tóth József nemzetgyűlési képviselő Baranya vármegye gazdatársadalmának üdvözletét tolmácsolta a heves megyei gazdáknak, majd beszéde további során részletesen foglalkozott az adózás problémájával, rámutatott arra, hogy adásunknak progresszív alapon kell történnie. Majd megemlékezett Bajcsy- Zsilinszky Endre haláláról, illetve temetéséről. Rendet akarunk! A gyűlés utolsó szónoka Futó Dezső nemzetgyűlési képviselő volt. Beszéde elején rámutatott arra, hogy a mai politikai helyzetnek, illetve átállásnak éppen úgy meg vannak a maga politikai kalandorai, mint annak idején a jobboldali pálfordulásnak. Ezek a politikai szélkakasok a lehető legveszélyesebbek, akiket ki kell irtani nemcsak a politikai életből, hanem még a közéleti szereplésből is. Felszólította a gyűlés résztvevőit, hogy mindig a legnagyobb tartózkodást tanúsítson az új „átképzett“ prófétákkal szemben. Beszéde további során ismét foglalkozott a rendőrség kérdésével. Bejelentette a népgyűlésen, hogy már egy memorandumot eljuttatott a miniszterelnökhöz, melyben a rendőrséggel kapcsolatos sajnálatos kilengésekről számolt be és sürgős intézkedést kért. Majd a következet mondotta: — A miniszterelnök úrhoz benyújtott interpellációmra mind a mai napig nem kaptam választ, ami nem volna baj akkor, ha a legkisebb mértékben is némi javulást vagy változást tapasztaltam volna. Még a hét folyamán újabb interpellációt nyújtok be az azóta tudomásomra jutott újabb kilengésekről s kérni fogom a miniszterelnök urat, hogy a rend, jog és a biztonság megóvásának érdekében a legsürgősebben tegye meg a szükséges lépéseket. — Érthetetlen dolog, — mondotta — hogy a belügyi kormányzat a lábbotját se mozgatja s úgy csinál, mintha a rendőrségen minden a legnagyobb rendben volna. Jóllehet a rendőrségi kérdésben éppen a közelmúltban hangzott el Rákosi Mátyásnak, a Kommunista Párt vezetőjének a rendőrségi kilengéseket elítélő nyilatkozata. Lehetséges lenne, hogy csupán dr. Zöld Sándor rendőrállamtitkár nem akarja tudomásul venni, hogy van még Magyarországon annyi becsületes ember, akikkel pótolni lehet azokat, akiket sürgősen le kell váltani? S ha ez az intézkedés megtörténik, nem lehet kétséges, hogy valóban meg lehet szervezni a rendnek jogot és biztonságot nyújtó igazi demokratikus rendőrséget. Értse meg az államtitkár: rendet akarunk! Beszéde további során Futó Dezső foglalkozott még az agrárolló kérdésével és rámutatott arra, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó társadalmi osztály nem tudja mindaddig akaratát kellő súllyal képviseltetni, míg engedi, hogy ereje szétforgácsolódjon különböző pártokban. Szervezkedésben az erő és a parasztságnak egy zászló alá kell tömörülni, ha jobb sorsot akar magának kiharcolni. A Független Kisgazda Párt ezért a célért küzd s a parasztságnak jobb sorsot szeretne biztosítani. Váratlan felszólalás következett ezután. Tóth János, a hatvani szociáldemokrata párt elnöke, kért engedélyt a felszólalásra. Tóth János felszólalását nagy figyelemmel hallgatta végig a nagygyűlés közönsége. Beszédében rámutatott arra, hogy a Szociáldemokrata Párt a múltban is és a jelenben is büszke a Kisgazdapárttal való együttműködésére. Nagy Ferencet, az újjáépítés miniszterét a múltban is és jelenben a Szociáldemokrata Párt is magáénak vallotta, s az ország felépítésében a legmesszebbmenőkig támogatni fogja. Lelkes taps és éljenzés fogadta Tóth János elnök szavait. A jólsikerült népgyűlés a Szózat eléneklése után véget ért. Pessnyei Szervezet gyű ésül 1315. június és júliushavénan Június 3 án 10 órakor Vác, 15 órakor Dunakeszi, 16 órakor Alag. Június 10 én 11 órakor Pestszentezsébet, 15 órakor Soroksár Június 17-én 11 óra or Bia, 15 órakor Budafok. Június 24 én 11 órakor Aszód, 13 órakor fura. Június 29-én 10 órakor Kiskunfélegyháza, 16-án Kiskunmajsa. Július 1-én 11 órakor Lajosmizse, 16 órakor Kerekegyháza. Július 8 án 10 órakor Szemendre, 16 órakor Tahitótfalu. Július 15-én 11 órakor Kunszentmiklós, 15 ómkor Fülöpszállás, 17 órakor Szabadszállás. Megalakult az Hfjzir Kereskedelmi iitollság Az agrárkereskedelemmel foglalkozó különböző szakmák: gabona, mag, hüvelyes, termény, olajosmag, toll, gyapjú, állat, gyümölcs, stb. kereskedői, valamint a borszakmák képviselőinek részvételével megalakult a KOKSz kebelében az Agrár Kereskedelmi Bizottság. A bizottság feladata a mezőgazdasági termékekkel foglalkozó kereskedelmi kérdések egységes képviselete, a kereskedelem és mezőgazdaság közötti jó viszony és összhang ápolása és a mezőgazdasági értékesítés irányítása. A bizottság első ülésén az agrárkereskedelem hitelellátásának, a szállítási nehézségeknek, a jóvátételi szállítások megszervezésének problémájával foglalkozott. 3 A falu demokráciája Nincs többet használt szó a demokráciánál, és a felszabadult országnak csakugyan arra is kell törekednie, hogy sorsát a nép intézze, a hatalmat az gyakorolja. Az ország sorsának az intézését megválasztott, illetve megválasztandó képviselőire bízza, ellenben a kisebb közösségek, pl. a falvak dolgát már magának kell intéznie. Azok sorsáért nem háríthatja át a felelősséget másokra. A demokrácia tehát azt jelenti, hogy a hatalom az ország népének a kezébe került és a magyar jövő attól függ, hogyan él majd az ország népe a hatalommal. A demokrácia két fontos feltétele az erkölcs és a műveltség. Erkölcs kell ahhoz, hogy éljünk a hatalommal és ne visszaéljünk vele. És műveltség, tudás kell hozzá, hogy a megváltozott világban a magunk és a közösségek, így a falvaink sorsát is jól intézzük, amit többé nem háríthatunk másokra. Hiszen láthattuk, hová jutottunk azzal, hogy nem engedték meg nekünk a magunk sorsának intézését. Tudás és erkölcsi felelősség, hogy jó lelkiismereti, a legjobban intézzük sorsunkat. Sok tudás, amelynek megszerzéséhez a múltban kevés alkalma volt, főként a falu népének, hiszen az államhatalom mindenben az ellenkezőjére törekedett annak, ami demokrácia. Gondoljunk csak a megváltozott falura. A rövid hónapok alatt felszabadított magyar földekre, amelyek most már végre ezeréves jusson azok kezébe kerültek, akik megművelik. Szolgákból szabadokká kell emelkedniük az új földtulajdonosoknak. Minél hamarabb új termelési és értékesítési rendet kell megtanulnunk, vigyáznunk kell arra, hogy az új életkezdésnél minél kevesebbet botladozzunk, mert a reakció még nem halt meg, az titkolt reményekkel minden esetleges botlásunkra les. A politikából is tulajdonképpen ki voltak zárva a népi tömegek, úgy az országosból, mint a községiből. Az előbbi szörnyű bűnei az erőszakos, jogfosztó választások, az utóbbié az lett, hogy a faluvezetés sokhelyütt reakciós kupaktanácsok kezébe került. A hatalom gyámkodott a falu fölött és ez a kártékony gyámkodás, valamint a népnek fölemelkedéséért folytatott meddő harcának az eredménye az a közöny, reménytelenség, amely különösen a Dunántúl népén vett erőt. A most kivivott szabadság megvédésének és megtartásának legfontosabb feltétele, hogy az egész ország csakugyan demokratikusan rendezkedjék be és minden jószándékú ember ki is vegye a maga részét ebből a munkából. Ehhez minél műveltebb falura van szükség. A rossz gyámjaitól megszabadult falunak a maga útján kell elindulnia. A maga lábán kell járnia, amihez az szükséges, hogy járni tudjon. E téren is nemzedékek mulasztásait kell pótolni, ha nem akarunk lemaradni az élet versenyében. És azt se várhatja senki, hogy mások tanítják meg a tudnivalókra. A népnek magának, egymástól kell jóformán megtanulnia mindent. A szakismereteket és az erkölcsi műveltséget is, ahogyan ezt már több mint száz évvel ezelőtt Széchenyi mindenki számára követelte Magyarországon. Mert forradalomban vagyunk. Ha, hála Istennek, vérnélküli is a forradalom, teljes átalakuláson megy át az ország. Új emberek kerülnek mindenhová és az ilyen átalakulásnál elkerülhetetlen, hogy oda nem való törtetők, lelkiismeretlen érdekemberek, magukat átfestett mindenkori haszonlesők is hatalomhoz jussanak, hogy viszszaéljenek vele. Az új demokráciának önmaga iránti kötelessége, hogy ezeket visszaszorítsa, hogy megtörténjék a szakismeretben és az erkölcsi műveltségben arravalók természetes kiválasztódása. De nemcsak a magyarság, a magyar falu és forradalomban, hanem abban él egész Európa, amelynek végre a népei közötti békés együttműködést kell magából kivajúdnia. És ebből ki kell a magyarságnak is vennie a maga részét. Demokráciáját úgy kell kiépítenie városon, falun, az egész országban, hogy beleilleszkedjék a vele szomszédos népek életébe. Még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Még csak a szabadságunk van meg. Most kell majd megkezdenünk élni is ezzel a szabadsággal. Márpedig mindjárt jól is élni, mert kísérletezésekre már nincsen időnk. A most elkövetendő hibáink jóvátehetetlenek lehetnek. Kis nép vagyunk és kis népek kis hibái is nagyok, végzetesek, jóvátehetetlenek lehetnek, összefogást követel a falutól is a demokrácia. Minél több jószándék, becsület, tudás összefogását. Hogy lehetőleg csak ilyen emberek éljenek falvainkon, de legalábbis szóhoz csak ilyenek jussanak. Simámli Béla Nagykikinda zászlót ajándékozott a vörös csapatoknak Moszkva, május 31 (TASS) Katonai diszkivéret hozta Moszkvába azt a zá°zót, amelyet Nagkikinda város polgárai ajándékozik a 2. ukrajnai arcvonal vasútépítő csapatainak hálából azért, hogy helyreállitották a város vasútállomását és a környékbeli vasútvonalakat. A város zászlójával kitüntetett vasútépíő csapatok Zsukov tábornagy capjaival együttt az elsők között vonultak be Berlinbe. A vasútépítő csapatok katonái a Vörös Hadsereg többi egységeivel együtt harcoltak a német eredők elfoglalásáért vívott küzdelmekben. Asszonyok , lányok Anyák napja, Gyermekek Hete, megtartjuk hivatalosan a főváros egész területén. Felsorjáznak majd az anyák, hallani fogják mindazt, amivel tartozik nekünk minden emberséges lelkű ember. Elfelejthetik rövid órákra azt, hogy korunk gyermekének és korunk anyáinak születtek. Rendeznek majd a vidéki városokban és falvakban is ünnepségeket. Mindenütt, ahol ráérő idejük lesz az anyáknak és gyermekeknek arra, hogy elmehessenek ünnepelni. Anyák Napját és Gyermekek Hetét azért rendezik esztendő óta, mert figyelmeztetni kellett az embereket arra, hogy ők is vannak. Anyák, akiknek olyan sokjáról csak akkor tudták meg, hogy voltak, amikor már nincsenek, amikor hiányoznak, mint a napsütés és mint a levegő. Amikor nincs akiről énekeljék: „Éjszaka font, nappal mosott, jaj de keservesen tartolt.“ Fel lehetne sorolni sok szóval, miért kell és kellett ilyen napokat rendezni. Szó volt már arról is, nem egyszer, hogy szobrot állítanak minnél több helyen „a névtelen anyának“. Mindnyájunk édesanyjának, akinek élete sorsát bele lehet tömöríteni ebbe: szült, nevelt, dolgozott fogyásig, belefáradt azután meghalt. Majd akkor lesz igazi anyák napja, amikor minden anya sóhajtás nélkül fog lefeküdni és keserves gond nélkül felvirradni a következő napra. Ha nem kell a kenyeret véknyan vágni és minden gyermekről tudni fogják, hogy nem „fölösleges embernek szülését!“. Amikor minden gyermek előtt nyitva áll, tehetsége szerint, az érvényesülés kapuja. Majd akkor természetes lesz minden anya számára, hogy ünnepnap minden napja csak azért, mert anya. Miért késik ii rézgálic sürgős szétosztása? A földmívelésügyi miniszter száz vágón rézgálicot bocsátott a szőlősgazdák rendelkezésére, melynek szétosztása a kereskedők kikapcsolásávaltörténik. A rézgálic azonban még mindig nem jutott el kellő mennyiségben a szőlősgazdákhoz. Valószínű az az oka, hogy a szétosztást végző szervek vagy túlságosan lassú, vagy a szakértelem hiánya hiányzik belőlük. Miért nem lehett a fürge kiskereskedőket is a rézgálic szétosztásába belekapcsolni. Ebben az esetben bizonyosan előbb kerülne sor a feketepiac rézgálic árainak letörésére, amely nem hogy csökkent, hanem egy hét leforgása alatt húsz harminc pengét emelkedett.