Kis Ujság, 1945. július (59. évfolyam, 75-97. szám)

1945-07-04 / 75. szám

A nyilasok a németországi fogolytáborokban «féleknyomozás« atalun... . » _ , így ismerheti meg egymást a falu és a város még mindig kormányosdtt Játszanak a ,,fizetővendé«“-akcióban A napokban érkezett haza Kussinszky Endre hírlapíró, a brenauideportáló-táborból. Az újságíró Horváth Árpáddal együtt került Sopronkőhidára és közvetlenül a kiváló magyar rendező kivégzése után már ítélet előtt állott, az oroszok közeledte azonban megakadályozta Dominicséket tervük kivitelében: a sopronkőhidai fegyházat ki kellett süríteni, a .527 politikai foglyot nagykeblében összeszedték és gyalogmenetben elindították Linz irányába. Linzből Münchenbe kerültek, útiközben sokan elpusztultak, a megmaradottakat pedig Brenauban helyezték el. Kussinszky rendkívül érdekes adagokat mondott el a nyilasok meneküléséről, majd arról a tervszerű munkáról, amelyekkel az amerikaiaka magyar politikai bűnözőket ártalmatlanná teszik. — Az előzmények nem érdekesek — mondotta Kussinszky. — Már sokan előttem elmondották, hogyan végeztek szerencsélteti lakótársammal és barátommal, Horváth Árpáddal. Én inkább a brenaui élményekről szeretnék beszélni, amelyet még nem ismer a közönség, így például nem tudja, hogy Brenauban mintegy 2100 nyilast tartanak a szögesdrótok övezte táborban, ahol szigorú fegyelem és felügyelet alatt élnek. — a nyilasok az amerikaiak közeledtére a bajor hegyekbe menekültek. Az amerikaiak valóságos hajtóvadászatot indítottak ellenük és egyesével, vagy csoportosan fogdosták össze őket. Lekerült róluk a nyilas jelvény, de abban az időben már nem volt idejük átöltözni, így az egyenruha árulójuk lett és hiába ágáltak, hogy Szálasiék hurcolták el őket és kényszerítették harcolni, az amerikaiak a táborba csukták őket és külön-külön valamennyiüket kihallgatták. Eleinte szepegtek, kényszerrel siránkoztak, ártatlannak mondották magukat. Később azonban megjött a hangjuk. Hangoskodni kezdtek, úgy hogy fegyelmi büntetésekkel kellett őket sújtani. — Nem egyszer volt alkalmam megfigyelni, hogy a nyilasok még most is „játsszák“ a kormányoson. Különösen, hogyha magyar kerül a táboruk közelébe. Többször voltam fültanúja, amikor a brenaui táborban hangos kiáltozások hangzottak el: „Államtitkár úr, jöjjön csak ide!“ „Főtestvér, szabad kérni?“ — Mindez természetesen színészkedés, hangjukból hiányzik az őszinteség, de nem akarják mutatni, hogy az idők változtak és ami elmúlt, nem jön vissza többé. — Általában — különösen, ha idegen szem nem figyeli őket — csüggetegek, szomorúak, mint akik tudják, mi sors vár rájuk. Kussinszky végül elmondotta, hogy az amerikaiak által megszállt német és osztrák területeken több nyilastábor van, így például legutóbb Linzben állítottak fel gyűjtőhelyet a magyar történelem bűnös alakjai számára. Mátrai Sándor A Volksbundista svábok ellen kérnek védelmet a csángók A csángók kaszálnak, a svábok hordják el a termést! Húsztagú székely gazdacsoport érirkezett Tolna megyéből a fővárosba. Panaszt jöttek tenni sok magyar újtelepes nevében. Naphosszat járjáka hivatalokat, felkeresik a pártvezéreket, a minisztereket. Egyik vezetőjük, Gáspár Mártonbíró néhány perc alatt, ebédelés közben mondta el nekünk, mi járatban vannak. Nyolc napbarnított arcú gazda kísérte figyelemmel és tanúsította szavait. — Nem szeret a magyar, a székely panasz tenni — kezdi a szót —, mert hamar beleképzeli magát az ember szorult helyzetébe. Mégis neki kellett indulnunk, mert nem tudunk létezni többé. — Bukovinából annak idején a Bácskába, majd most a tolna megyei svábok helyébe telepítettek minket. Leltárral vettük át a házakat és a felszerelést, mint az állam tulajdonát, kezelés végett. A baj ott kezdődött, hogy a svábok nem akarták megmutatni a földeket. Később viszszaszivárogtak és újból betelepedtek hozzánk, a házakba. Majd kezdték elcipelni a felszerelést, amiért mi felelősségel tartozunk. Az egyik a minap egy pár ökröt vitt el az ekével a harmadik határba, azt mondta, az övé. — Mi kaszálunk, a svábok másnap elhordják a termést. Igaz-e emberek? — kérdezi Márton gazda. — Egyhangú helyeslés, bólogatás a válasz. — Védelmet pedig senkitől sem kapunk — folytatja a 62 éves gazdaember —, még az elöljáróság is az ő kedvükre játszik! Amikor az illetékesek eljöttek lefülelni a veszedelmes „bundistákat“, az elöljáróság minket jelentett be s több székely gazdát el is vittek, a hivatalos közigazgatás jóvoltából. Jómagamat is 62 éves korom, hat gyermekem és tizennyolc uonkám ellenére. Úgy szöktem meg a rácsok mögül, de még ma is van székely gazda, aki fogoly a bundisták helyett. — Közmunkára sem járnak a svábok — folytatja egy másik gazda —, minden svábnak van orvosi igazolványa, vagy nincs, de szó, ami szó, csak mi járunk közmunkára még ünnepen is. Tarthatatlan a helyzet. Mindez 1945 júliusában. Visszapillantás a magyar diplomácia működésére engedelmességet a német megszállás alatti náci kormányoknak ? Kik tagadták meg az Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök legutóbbi beszédében bejelentette, hogy az ország külügyi helyzetében jelentős változás várható, amennyiben hamarosan módunkban lesz önálló külképviseleti szerveket felállítani. Külpolitikai kapcsolataink kedvezőbbé válását hatásosan befolyásolja majd az a tény is, hogy Magyarországnak e pillanatban számos olyan diplomatája él emigrációban, akik már 1944 tavaszán, sőt ennél előbb felvették a kapcsolatot a szövetséges nemzetekkel. Ezzel kapcsolatban nem lesz érdektelen visszatekintenünk a nemzeti ellenállásnak egy kevéssé ismert fejezetére: a magyar külügyminisztériumnak és a magyar diplomáciai karnak a német megszállással szemben tanúsítot állásfoglalására. 1944 tavaszán... Közismert tény, hogy 1944 tavaszán csaknem a teljes diplomáciai kar megtagadta az engedelmességet a Sztójay-kormánynak. Wodianer lisszaboni, Hakách-Bersenyei zürichi, Ambró madridi, Apor vatikáni, Semsey argentinai, Udlein-Reviczky stockholmi követünk egyidőben deklarálták, hogy törvénytelennek tekintik a Sztójay-kormányt és függetlenségét vesztettnek Magyarországot. Nem volt ez csodálható, mert hiszen közismert tény, hogy a magyar külügyminisztérium volt az 1942-43-44-es években a demokratikus nemzetekkel való kapcsolatok keresésének és a hivatalos magyar békepolitikának legerősebb fellegvára. A diplomácia ellenállási mozgalma A magyar diplomáciai kar tagjai sorából került ki az ellenállási mozgalom két vezető egyénisége: Szentmiklóssy Andor és Szegedy- Maszák Aladár, Szentmiklóssy mártírhalált halt nemzete függetlenségének védelmében, Szegedy- Maszák Aladárról pedig, aki a magyar külügyi szolgálat egyik legnagyobb ígérete volt, az utolsó hír Pachauból érkezett. Igen jelentős szerepe volt a belső ellenállás megszervezésében a meggyőződéséért szintén súlyos börtönbüntetést és kínzásokat elviselő Nemestóthy Dénes miniszteri titkárnak is. Nyíltan ellenszegült a németek által az országra kényszerített intencióknak Barcza volt londoni követünk is, aki a hadüzenet átadásakor hivatalosan bejelentette: ő ezzel nem ért egyet, tudja, kik kényszerítik ezt az általa képviselt kormányra és azzal kívánja dokumentálni állásfoglalását, hogy hazatérése után sem a diplomáciai, sem a közéletben nem vesz részt. Ezt a Londonban tett ígéretét be is tartotta, sőt nem sokkal hazatérése után Svájcba emigrált. A kitínő nemzetközi összeköttetésekkel rendelkező diplomaták természetesen, amint sikerükt elszakadtak a tengely járszalagtól, kapcsolatot kerestek a szövetséges nemzetek diplomáciájával. Tekintettel arra, hogy teljesen el voltak vágva hazájuktól, csak teoretikus tárgyalásokat folytathattak. Azonban bátor kiállásuk puszta lénye is rendkívül kedvezően befolyásolta irányunkban a demokratikus nemzetek hivatalos köreinek közhangulatát. Természetesen az egyes szereplők fontosságát méltatni hivatalos igazolási eljárásuk lefolytatásáig nem lehet, de miután ez megtörtént, a magyar külügy kétségtelenül rendkívül előnyösen felhasználhatja majd ezeknek a kitűnő diplomatáknak kipróbált képességeit. Hír szerint emigrációjukban néhány igen kedvező és az egész ország sorsát előnyösen befolyásoló megegyezést sikerült létrehozniuk diplomatáinknak, akiket a bitorló kormány állampolgárságuktól is megfosztott ugyan, de akikben a demokratikus nemzetek mégis felismerték az igazi magyarság képviselőit. Szentgyörgyi András Fénymásolat,fotokópia, aluminium- DAFI VI. Andrássy-út 52 sokszorosítás (Oktogon-térnél) Négyajtós szövetszekrény, 2 vasalóasztal, 1 szabászasztal és szabóvasalók eladók Baross-utca 43.1.2. Megtekinthető d. u.5-től Budapest, Rákóczi-út 50 Olajat, petróleumot kér a Tiszajobb part A Tisza jobbparti Mezőgazdasági Kamara átirattal fordult a földművelésügyi miniszterhez s kérte, hogy a traktorok mielőbbi üzembeállításának céljából a legsürgősebben intézkedjék a traktorolaj és petróleum kiutalásáról. Az átirat hangsúlyozza, hogy a nyári és őszi talajmunkálatok kifogástalan végrehajtása, a Magyarországon annyira fontos gabonas egyéb tarlók idejébeni lebuktatása az idén nem utolsósorban attól függ, hogy a traktorok milyen számban s milyen üzemképes állapotban lesznek a termelés szolgálatába beállítva. Továbbá foglalkozik a beadvány a rendkívüli módon leapadt jószágállományunkkal és a szekerek nagymérvű hiányával s rámutat arra, hogy ezért a hordási és cséplési munkák hosszú időre elnyúlnak. A cséplést megfelelő számú munkáskezek hiányában legtöbb helyen maguknak a kisgazdáknak kell végezni. Életfogytiglani kényszermunkára ítéltek egy besúgónőt Kiss Béláné szül. Miahlik Teréz 31 éves műszaki tisztviselőnő és Flórián László MÁV-alkalmazott ügyet tegnap tárgyalta a Népbíróság. Kissné besúgónője volt a nyilasoknak. Feljelentést tett egy ellenállási mozgalmi csoportról Flóriánnal együtt. A Népbíróság bűnösnek mondta ki mindkét vádlottat és ezért Kissnét életfogytiglani kényszermunkára, Flórián Lászlót pedig nyolcévi kényszermunkára ítélte. Kicsit megkésve kezdi meg a Független Kisgazda Párt fizetővendég akcióját, de még mindig nem olyan későn, hogy ha falu és város gyorsan és lelkesen nekilát, ne járjon sikerrel. Mert csakugyan ráfér az ostromot, az utána támadt életnehézségeket átélt város, elsősorban Budapest lakosságára, hogy rövid nyári szabadidejét falun töltse, leromlott szervezetét és megviselt idegeit jobb táplálékkal és nyugalommal egy kissé helyrehozza. Az ifjúság és mindazok, akik fizikai munkát is tudnak vállalni, kimenjenek a falura segíteni a parasztságnak, s a munkájukért kapott terménybérrel téli táplálékukról részben gondoskodhassanak. Az ismeretlen falu Mi azonban sokkal többet látunk ebben a fizetővendég-akcióban, mint a viszonyokhoz mért olcsó nyaralási lehetőséget és elsősorban ezért üdvözöljük, Azert akármennyit írunk, beszélünk is a falu és a város kapcsolatáról, ma még kettő nem ismeri egymást eléggé és nem ismeri úgy, ahogyan ismernie kellene. Az eddigi falun való nyaralások se voltak olyanok, hogy a város megismerhesse a falut. Rokoni látogatások voltak ezek, vagy olyan helyekre jutott a városi, ahol iparszerűen foglalkoztak azzal, hogy nyaralóvendégeket kiszolgáljanak, s magától értetődően minél többet keressenek rajtuk. A legfontosabb hiányzott belőlük, ami igazi értéket, tartalmat adott volna az ilyen pihenésnek: a lélek. Falusi eszmecsere fia pedig a a Kisgazda Párt fizetővendég-akcója sikerül, és kell hogy sikerüljön, akkor lesz igazán eredményes, ha telekkel telik meg. Ha a városi csakugyan vendég lesz ott, ahová lemegy. Ha az a falusi ház, az egész falu megtűrni elötte. Ha megismerheti vágyait, problémáit, munkáját, életcéljait és ha esti beszélgetések során a vendég feltárja a háziak előtt a város életét. Milyen megtermékenyítő napok vagy hetek lehetnek ezek! El tudjuk képzelni, hogy a tankerületi főigazgató valamelyik kis falusi vagy tanyai iskola tanítójának lesz a fizetővendége, és miniszteri tanácsos a jegyzőé, a püspök a plébánosé és azok feltárják előttük i1 maguk és falujuk életét, megvalósítható és megvalósíthatatlan vágyaikat. Azt hisszük, hogy utána a városi íróasztalok mellett a falu számára készült sok rendelet másképpen készülne el, mint eddig. De nagy nemzetnevelő jelentőséget is kell látnunk az akcióban. Ha azt akarjuk, hogy csakugyan legyen itt magyar demokrácia, amelynek megvalósításához csak éppen hogy hozzákezdünk, meg kell követelnünk, hogy minden köztisztviselői pályára lépő falun kezdje meg munkáját. Falun és lányán, amelyről ma az iskola padjai között, egyetemeinken vajmi keveset tanul. Küldjék el a tanítóképzők, a teológiák, az egyetemek városi hallgatóikat főként ezen a nyáron, de az ezután következő nyarakon is a falura. Segíteni a parasztnak, maguknak télire kenyeret keresni és megismerni a falut, a parasztot, akit segíteni élethivatásuk lesz. Ne munkaszázadokban menjenek le, azokból a múltban jórészt elegünk volt, hanem egyesével, kettesével és a teli önképzőkörök, szemináriumok munkájához is gazdag anyaggal térnek majd onnan vissza. Ezeket a szempontokat is szem előtt kell tartani a fizetővendég-akció megszervezésénél és ilyen érdeklődéssel kell a falura elkedulniuk a városból azoknak, akik majd a falura mennek. Simándi Béla Húsz éve tértünk át a pengőszámításra Éppen most húsz éve, hogy 1925 tavaszán Bod János akkori pénzügyminiszter elvetette a korona rendszerét és rátért a pengőszámításra. Ezt a merésznek nevezhető pénzügyi műveletet csaknem egy évig tartó előkészítő munka előzte meg, amely felhasználni iparkodott Hegedűs Loránd szerencsétlenül végződött árleszállító kísérleteinek tanulságait. A Hegedüs-féle kísérletezések mérhetetlen károkat okoztak az iparnak és a kereskedelemnek, emellett pedig hosszabb időre tönkretették a mezőgazdasági termelés rentabilitását. Mindezeken már csak merész császárvágással lehetett segíteni. A hazai pénzpiac mérlegei azt mutatták, hogy a pengőszámításra való áttérés nagyon is időszerű és szükséges volt. A pengekorszak hatásának első évében, 1928-ban a hazai hitelszervezetek 2,5 milliárd pengő értékű összes vagyont kezeltek, a következő évben, 1927- ben azonban már csaknem másfélmilliárddal szaporodott a bankok tőkeállománya. A rákövetkező 1928 már a rohamos javulás esztendeje volt, mert az év végén csekély híján kerek ötmilliárd pengőt tett ki a hitelszervezetekre bízott tőkék összege, ami 1930-ban 5,8 milliárd pengőre emelkedett. Pedig ezt az időszakot a gazdasági közvélemény már erősen a nemzetközi dekonjunktúra korszakának könyvelte el. A világgazdasági krízis további javulást ezen a téren kis időre megakasztotta és csak 1938—39- ben mutatkozott komolyabb javulás a pénzpiacon, amikor a hitelszervezeteink összes vagyona már megközelítette a 6.5 milliárd pengőt. Azután a fejlődés oly rohamos volt, hogy 1942-ben a bankok 10.6 milliárd pengős betétállományt mutattak ki. Ebben azonban már erősen megmutatkozott a háborús konjunktúra hatása. Minden emelkedés lényegében azt bizonyította, hogy a pengővel sikerült a közönségben helyreállítani a bizalmat a magyar pénz iránt. A mostani gazdasági helyzet korántsem hasonlítható össze az akkori pénzügyi viszonyokkal. Akkor valóban élet-halál kérdése volt az, hogy sikerül-e az ország mélyre zuhant gazdasági életét kihúzni az infláció hínárjából és a közönség bizalmát ismét helyreállítani. Ma már a bizalom kérdése nem probléma és azzal is tisztában van a közönség, hogy a pengő vásárlóereje — a külső körülmények némi zavaró hatásának ellenére is — egészséges alapokra van építve és csak idő kérdése, hogy a pengő vásárlóerőben ismét az legyen, ami a huszas évek közepén és a harmincas évek folyamán volt. PÁRTMOZGALOM Jól sikerült népgyűlést tartott Péter Pálkor a Független Kisgazda, F.Hómunkás- és Polgár, Pari Jobbágyi és Lőrinci községekben. A jobbágyi népgyűlés délelőtt 11 órakor kezdődött a Templom-téren s azon résztvettek a szomszédos falvak kiküldöttei is. A szépszámú hallgatóság előtt Tarr Béla a kisgazdapárt helyi elnöke nyitotta meg a gyűlést, majd utána Mátény Géza közellátásügyi államtitkár szólalt fel. Beszédében többek között hangsúlyozta, hogy a szabadsággal okosan kell élni. Rámutatott arra, hogy milyen fontos a pártviszályok kiküszöbölése. Majd ezeket mondta a közellátásügyi államtitkár. — Szembe kell néznünk az igazsággal. A kenyerünk kevesebb lesz, mint az elmúlt időkben. De még kevesebbé fog válni, ha nem tartunk össze, egymás közt marakodunk. Filó Sámuel az Országos Földbirtokrendező Tanács tagja szólalt fel ezután s kijelentette, hogy ő már akkor hirdette a népi politikát, amikor még bűn volt. Tizenöt éve áll a Kisgazdapárt első vonalában s hirdeti ma is éppen olyan meggyőződéssel a stárt programmját, mint ahogy azt az elinduláskor tette. Utána Vértesi Károly szólott a magyar anyákhoz, asszonyokhoz, feleségekhez, felszólítva őket, hogy kapcsolódjanak be a Kisgazdapárt munkájába, mert ők az egyedüliek, akik a férfiaknak meleg otthont tudnak adni. Rámutatott a szónok, hogy a Kisgazdapárt valláserkölcsi alapokon áll s feltétlenül híve a magántulajdon szentségének. Kijelentette, hogy a magyar anyákra nagy szüksége van a pártnak, mert a jövő nemzedék elsősorban rajtuk keresztül lehet magyar s öntudatos polgár. Vértesi Károly felszólalását igen sokan megkönnyezték s a szónokot lelkesen ünnepelték. A jobbágyi népgyűlést közebéd követte, amelyen megjelent Pálinkás János esperes plébános is. * Zalanémetfalu az ország egyik legkisebb községe, hiszen alig ötven család képezi lakosságát. Mint értesültünk, Zalanémetfaluban is megalakult a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt s a község lakossága egyöntetűen ennek a pártnak a programmját kívánja és akarja megvalósítani. Jó munkát és sikert kívánunk.