Kis Ujság, 1945. szeptember (59. évfolyam, 124-148. szám)

1945-09-05 / 127. szám

Szerda, 1945 szeptember 5 A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja „Szabad nép független házában“ Ad­omág házából, a parlament Ülésterméből indult ki a Független Kisgazda Párt választási küzdelme. Ennek hagyományos légköréből, emelkedett szelleméből fakadtak azok az alapvető gondolatok, ame­lyeket pártunk vezérei a vasárnapi gyűlésen hangoztattak és ezzel ki­jelöltél­ a választási küzdelem irány­vonalait. Nem mindennapi feladat előtt állunk. Hathónapos ideiglenes kor­mányzás után tisztázni kell a dem­o­kratikus népi Magyarországnak, hogy milyen életforma szerint, milyen esz­mények csillagképét követve, akarja berendezni jövendő életét. A magyar függetlenségi front pártjai vállvetve küzdöttek, hogy elindítsák az álétt és agyonránzott ország vérkeringését, hogy életre galvanizálják a tetsz­halottat. Teljes s­tler koronázta tö­rekvésüket Megegyeztek a közvetítő feladatok, az újjáépítés módozatai­ban, közös munkaprogramot dolgoz­tak ki, megkeresték mindazokat a gondolatokat, gyakorlati célkitűzése­ket, amelyek együttműködésüket lehetővé teszik és ennek jegyében dolgoztak az élet megindításán. Kikristályosodott a szertehullott, darabokra tördelt magy­ar életből eg­y új államiság kezdeti formája, mi eljutottunk odáig, hogy immár döntenünk kell végleges berendez­kedésünk mikéntje felett. Meg kell hallgatnunk a magyar népet, hogy a napi feladatokban egyező munka­programon túl milyen eszmények­nek, politikai elgondolásoknak jut­tat­ja az elsőbbséget s hogy a népi, demokratikus Magyarország melyik pártnak eszmei tartalmát, szellemi és lelki világát kívánja előtérbe juttatni. Soha talán nem volt oly mélyreható jelentősége egy országot választásnak, mint a mainak! Mert túl azon a napi programon, amely­ben tökéletesen megegyeznek a fü­g­­yelenségi front pártjai, határozni fog az ország népe afelett, hogy melyik demokratikus párt gondolat­világát, eszmei célkitűzését választja útmutatóként a jövőre. A Független Kisgazda Párt tizenöt­éves múltjával, hősi harcaival olyan programot jelent, amelyet immár nem pontokban, szólamokban, asz­­faltra mázolt jelszavakban kell köz­hírré tenni, hanem amelyet erkölcsi babérokat szerző harcok, az ország sorsára döinte jelentőségű politikai cse­­lekedetek, tizenöt év politikai maga­tartása, szóval: tettek hirdetnek és fejesnek ki. Jelenti, hogy — mint ahogy azt oly szépen kifejezte Varga Béla, a fővárosi tagozat vezetője — „A Kisgazda Párt emberies, bizton­ságos magyar életet akar minden magyar számára. Az ember minden körülmények között a cél. Férle van minden és nem megfordítva. Az ál­lami berendezkedés csak akkor tel­jesítheti hivatását, ha az ember bol­dogulását szolgálja“. „Legyen egy­szer vége ebben az országban az erő­szaknak, gyűlöletnek. Tanulja meg mindenki, hogy a népet embertelen eszközökkel nem lehet boldogítani.“ Ez a magasztos, a szabad embert az állami élet központjába állító felfo­gás, tizenöt év harcainak nagyszerű tartalma. És ugyancsak dicső küzdelmek, nagyszerű áldozatok tanúskodnak arról, hogy a Független Kisgazda Pán­tettekkel és cselekedetekkel tett tanúbizonyságot a Tildy Zoltán által vasárnap is meghirdetett legfőbb programpontja mellett, amellett, hogy „Szabad nép szabad és /ügyelten ha­zában“. Nekünk egyformán elalkud­­hatatlan s az étel értékét és tartal­mát jelentő nem programpontunk, hanem hitvallásunk az, hogy szabad és független országban szabad em­berkém akarunk is tudunk csak élni. A mi erőnket az adja, hogy esz­méink és gondolataink mellet nem­csak 1t főváros polgársága, keveske­­kedője és iparosa, kétkezi munká­sainak tábora sorakozik fel, hanem az egész magyar vidék hatalmas többsége. Ennek az óriási tömegnek nevében szólott Nagy Ferenc, ami­kor közvetítette a parasztság üzene­tét a főváros munkásságának, mondván: „Kövesse a maga politi­kai meggyőződését, de legyen nyu­godt, fia a munkásság kisebb vagy nagyobb rétegét meggyőződése ide hova e mellé a politikai párt mellé. Készítsen minden kisgazdapárti szervezet gazdasági tervet az őszi szántás és vetés elvégzésére Nagy Ferenc és Kovács Béla felhívása a magyar parasztsághoz Nagy Ferenc, a Független Kis­gazdapárt országos elnöke és Ko­vács Béla, a párt országos főtitkára felhívást intéztek valamennyi helyi szervezet elnökéhez és a párt tag­jaihoz. A felhívás a Kis Ujság­on keresztül jut el a magyar falu népé­hez. Az országos vezetőség felhívása a következő: — Pártunk évtizedes küzdelme so­rán mindig a magyar falu népének gazdasági elnyomásán, társadalmi elesettségén akartunk segíteni olyan formán, hogy szívós ellenzéki har­cunkkal rászorítsuk, a múlt rend­szer bűnös kormányait a falu népe érdekében történő cselekedetekre. Köztudomású ez az ellenzéki maga­tartásunk és munkánk. A múltban hiábavaló volt küzdelmünk, sőt kö­veteléseink egy része még ma is fennáll és problémáink egy része még ma is­­megoldatlan. Pártunk azonban ma abban a helyzetben van, hogy részese a kormányzatnak és így erejét nem hiábavaló ellenzéki harc­ban kell elfecsérelnie, hanem felelős­ségteljes alkotómunkára kell felhasz­nán­ia. A kormányzatban való rész­vétellel nemcsak lehetőségeket nyer­tünk a programmunk megvalósítá­sára, hanem kötelességeket is vállal­tunk. Éppen ezért a jövőben állandóan tájékoztatni fogjuk helyi szerveze­teinket mindazokról a teendőkről, amelyeket minden egyes tagjának vállalnia és pontosan teljesítenie kell.­­ Mivel pártunk tagjait főképpen és nagy többségben a földművelő parasztság alkotja, így ebben a kör­levelünkben a parasztságot érintő egyik legfontosabb kötelességteljesí­tésről szólunk. Ez pedig a törvény­­beszolgáltatási kötelezettség. Szere­tettel kérünk mint helyi szervezet elnökét, sürgősen hívd össze a helyi szervezet minden egyes földművelő tagját értekezletre is nyomatékosan hívd fel figyelmüket a terménybe­szolgáltatás, elsősorban a kenyér­­gabona beszolgáltatás sürgősségire. Tudomásukra kell hozni, hogy a sürgős termésbeszolgáltatás hazafias kötelesség, amellyel elsősorban tud­juk szolgálni a demokratikus újjá­építést és az erejében napról-napra gyarapodó új magyar demokráciát. Érezni és tudni kell minden egyes paraszttagunknak, de az egész ma­gyar parasztságnak is azt, hogy csak pontos és sürgős beszolgáltatással lehet biztosítani az adott lehetősé­gek között minden magyar ember asztalára az életet adó mindennapi kenyeret. Tudnunk kell azt is, hogy az újjáépítés, sőt az egész demo­kratikus átalakulás feladatában min­den egyes magyar ember munkájára szükség van és ez a munka csak úgy végezhető el, ha a mindennapi kenyeret mindenki számára bizto­sítottuk. Ennek biztosítása pedig a magyar parasztság feladata, a fel­adat teljesítésében pedig a Függet­len Kisgazda Párt parasztemberei­nek elől kell járniok.­­ A mindennapi kenyér megte­remtésével kapcsolatosan másik sür­gős feladat is hárul a magyar pa­rasztságra. Ez pedig az őszi szántás és vetés munkájának sürgős és pon­tos ellátása. Arra kérünk, hogy az összehívott értekezleten erre is hívd fel paraszt tagjaink figyelmét. Pár­tunk vezetősége és a magyar kor­mány tisztában van azzal, milyen ne­hézségekkel küzd a parasztember megfelelő igóerő, sőt egyes helyeken vetőmag hiánya miatt, azonban még­is arra kérünk minden egyes tagun­kat, kövessen el mindent, hogy egyetlen talpalatnyi föld se marad­jon szántatlanul és vetetlenül. Ép­pen ezért szükségesnek tartjuk, hogy addig, amíg a kormány segítsége — az adott lehetőségek keretében — megérkezik, helyi szervezetünk pa­raszt tagjai vegyék számba, mennyi igaerő áll rendelkezésükre. A rendelkezésre álló igaerőt úgy használják fel, hogy mindenkinek a földje meg legyen munkálva. "Kí­vánatos, hogy a Kisgazda­­Párt helyi szervezetének vezetősége a tagokkal egyetértően készítsen tervet, mely Közép- és Délkelet-Európa problé­mái mellett mindinkább előtérbe nyomul a nemzetközi érdeklődésben Nyugat-Európa kérdése is. A gazda­sági és politikai kérdések közötti szerves összefüggés talán sohasem mutatkozott meg világosabban, mint azokon a tárgyalásokon, amelyek most részben különböző külföldi kölcsönök, másrészt a nyugateuró­pai újjászervezés ügyében párhuza­mosan — mondhatnák úgy is, hogy együttesen — folynak. De Gaulle tábornok rövidesen a francia felszabadulás után tudvalévő­iig Moszkvában járt, ahol szerző­dést kötött a Szovjetunióval. Ezzel a megállapodással azonban Francia­­ország csak kelet felé rögzítette le külpolitikáját, hátra volt még a nyu­gati orientáció kérdésének rende­zése. Legutóbb a francia miniszter­­elnök tudvalévőig Amerikában járt, ahol tárgyalásokat folytatott úgy po­litikai, mint gazdasági kérdésekben. De Gaulle amerikai útjának egyik célja az volt, hogy hosszúlejáratú hitelt szerezzen az Egyesült Államok­tól és ugyanekkor árucsereegyez­­ményt is kötöttek. Francia körökben úgy tudják, hogy az Egyesült Álla­mok 700 milliós hitelt nyújtanak Franciaországnak harminc éves tör­lesztésre és hasonló feltételek mellett 350 milliós hitelt kap Franciaország Kanadától is. Az 1763. évi párizsi béke után, amelyet Anglia diktált és amelyben Franciaország csaknem egész gyar­matbirodalmát elvesztette, Choiseul hatalmas újjáépítési terveihez a francia parlamenttől erőszakolta ki az újabb és újabb összegeket. De Gaulle a németek által kifosztott, el­szegényedett Franciaországban nem keresheti azt a tőkét, amelyre szük­sége van és így kénytelen külföldi hitelekhez folyamodni. Az angol sajtó csak a legutolsó na­pokban állapította meg, hogy az ame­rikai kölcsönbérleti szerződés fel­mondása után az Egyesült Államok az egyes államokkal külön-külön folytatandó gazdasági tárgyalásokon most ütőkártyának használják fel ezt a kérdést. Franciaország csak úgy kaphatja meg, a jelek szerint, az amerikai hosszúlejáratú kölcsönt, hogyha politikai tek­in­tetben is bele­illeszkedik az angolszász hatalmak elgondolásaiba. A washingtoni tárgyalások során De Gaulle most Angliával is meg­kezdi politikai és gazdasági megbe­széléseit és Eidault külügyminiszter társaságában még a szeptember 10-iki londoni külügyminiszteri értekezlet előtt az angol fővárosba utazik, hogy tárgyalásokat folytasson az angol­francia viszony ügyében. Ezt a vi­szonyt taglalva a Times megállapítja, szerint a rendelkezésre álló fogatok olyanformán nyerjenek a felhaszná­lás tekintetében beosztást, hogy a szántási és vetési idő alatt a jogár­­tulajdonos földje, a fogattal nem rendelkező pártbarátaink földje és nem utolsósorban a most földhöz­­jutott, de fogattal nem rendelkező bármilyen párthoz tartozó paraszt­hogy a francia-angol szerződés az angol-szovjet szerződés kiegészítése, mert ezzel a három európai hatal­mat benső egységre hozná. Utal a lap arra, hogy Belgium is be akar lépni a biztonsági rendszer keretén belül létesítendő nyugat­európai csoportba. A Times szerint a folyamatban lévő keleteurópai új­jászervezést Nyugat-Európában ha­sonlóval kell kiegészíteni. A lap hang­súlyozza, hogy Európa csak mint egység virágozhat és így helytelen lenne európai tömbök kialakítása. Foglalkozik a franciaországi po­litikai helyzettel a moszkvai Krasz­­naja Zvejzda című lap is, amelynek diplomáciai tudósítója a többek kö­zött ezeket írja: „Az egyeduralmi érdekek képviselői a francia nép de­mokratikus törekvéseiben mindig komoly akadályát látták a nyugat­európai reakciós rendszerek megte­remtésére irányuló terveik megvaló­sításának. De Gaulle amerikai útjá­nak célja a francia politika bizonyos irányzatainak megerősítése volt. A francia lapok cikkeiből kitűnik, hogy a francia politika vezetői Fran­ciaországot az amerikaiak szemében „a nyugati művelődés előőrseként“ igyekeznek feltűntetni. Gazdasági se­gélyt kérnek az amerikaiaktól, ennek az „előőrs“-nek a megerősítésére“. A moszkvai lap ezután hivatkozik az „Economic“ című francia folyó­irat cikkére, amelyet demokrata­ellenesnek bélyegez. Nemcsak Franciaországnak, hanem Nagybritanniának nyújtandó ameri­kai hitelről is folynak a tárgyalások. Mint a Reuter-iroda washingtoni különtudósítója jelenti, az Egyesült Államok pénzügyminisztériumában amellett vannak, hogy Nagybritannia dollárhitelt kapjon és így megelőz­hetők legyenek azok a komoly ne­hézségek, amelyek a kölcsönbérleti szállítmányuk megszűnéséből ered­hetnek. Végleges döntés az ügyben még nem történt, de úgy tudják, hogy ez a gyorssegélyként nyújtandó hitel­­ nem érinti az angol-amerikai pénzügyi kapcsolatokra vonatkozó hosszúlejáratú terveket. Anglia gazdasági helyzetéről érde­kes adatokat hoztak éppen tegnap nyilvánosságra. A brit rádió megál­lapította, hogy a győztes háború so­rán Anglia nagyon elszegényedett. Nagybritannia eladta a külföldi be­fektetéseinek nagy részét és nemzeti adóssága több mint 22 milliárd font­ra rúg. Byrnes amerikai külügymi­niszter, aki ugyancsak Londonba utazik a külügyminiszterek tanácsá­nak szeptember 10-én kezdődő meg­beszélésére, valószínűleg néhány nap­ol előbb érkezik az angol főváros­­a és ugyancsak tárgyal majd gaz­dasági kérdésekről is. K­attlee brit miniszterelnök hétfőn este a japán fegyverletételi egyez­mény aláírása alkalmából hosszabb rádióbeszédet mondott. Bevezetőben hangoztatta a japán vereség nagy jelentőségét, majd többek közt ki­jelentette: „A leckét, hogy a béke oszthatatlan és csupán a jog ural­mának megőrzésére tartható fenn a Világ bármely részén, 1918-ban, ember földje megmunkálható legyen. ■— Amikor helyi szervezetünk ezt a tervet összeállította, kívánatos, hogy utána összeüljön a nemzeti bizottsággal, vagy a községi elöl­járósággal, a többi pártok vezetői­vel, hogy esetleg az általuk is össze­­­állított tervvel a kisgazdapárt ter­vezetét összehangolja.­­­ Szeretettel arra kérünk, hogy mindkét kérdésben az értekezletet sürgősen egybehívni és a fentiek értelmében eljárni szíveskedjél. — Eredményes munkádban és tagtársaink megértésében bízva, pa­raszttestvéri szeretettel köszönt: Nagy Ferenc országos elnök, Kovács Béla országos főtitkár is meg kellett volna tanulni." Ezután hangoztatta a brit miniszterelnök, hogy az idei télen igen nehéz idő­szakra kell számítani, amikor a ki­kerülhetetlen élelmiszer-, üzem- és nyersanyaghiány súlyos zavarokat fog kelteni. „Ki kell vennünk ré­szünket az európai állapotok helyreállításából — folytatta Attlee. — Kötelezettségeink vannak Dél­­kelet-Európában, a Földközi-tenger térségében és a Közelkeleten. Ezek a felelősségek mint győztesekre há­rulnak ránk. Egyetlen törekvésünk lehetővé tenni a népek érvényesülé­sére irányuló akaratát és minden olyan kormányok létrehozásánál se­gíteni, amelyek a közvélemény óha­ján alapszanak. Ez talán nehéz és hálátlan feladat, de meg kell olda­nunk.“ Attlee ezután főképpen a leszerelés kérdésével foglalkozott és hangsú­lyozta, hogy a Japán elleni háború gyorsabb befejezése meggyorsítja a leszerelést is, azonban nem szabad túlságosan derűlátónak lenni. A le­szerelésnél a Berin-féle tervet köve­tik. Elsősorban a házépítésben, textil­iparban és más elsőrendű fontos­ságú munkákban résztvevőket men­tik fel azonnal a katonai szolgálat alól, azonban továbbra is behívják katonai szolgálatra a 18—30 év kö­zötti férfiakat, elsősorban azokat, akiket éppen most bocsátanak el a hadianyagiparból. Hangsúlyozta Attlee­­a következő­ket: „Nem szabad kudarcba fullasz­­tani a világot, a demokráciáért har­coltunk, be kell tehát bizonyítanunk, hogy gyakorlati megvalósításának fel­tételei megvannak. Mindennek meg­van a maga visszahatása a mi saját helyzetünkre.“ Beszélt végül Anglia mérhetetlen veszteségeiről és kijelen­tette, hogy ezek hiábavalók maradnak addig, amíg ay másik harcmezőn, ez emberi szellem küzdőterén, nem ér­nek el egy újabb győzelmet. A japán fegyverletételről Csang-Kai-Sek generalisszimusz is beszé­det mondott és bejelentette a kínai népnek több újítás bevezetését, ezek közt a hírellenőrzés megszüntetését, a szólásszabadság biztosítását, a po­litikai gyülekezés és szervezkedés engedélyezését és minden politikai párt szabad szervezkedését. „Csak ‘pl­ egyengethetjük útját — mon­dotta Csang-Kai-Sek’ — az Egyesült Államokban és Nagybritanniában fellelhető demokráciának és csak így létesíthetünk a Távalkeleten mint a­­demokrata államot“. Csang-Kai-Sek tábornagy és Mao- Ce-Tung kínai kommunista vezér között egyébként ideiglenes megálla­podás jött létre, eszerint a kínai központi kormány hozzájárult ah­hoz, hogy valamennyi pán képvise­lőiből alakítsanak kormányt és a nemzeti tanácskozótestü­letet egy év­re elnapolják. A központi hatalom továbbra is Csang-Kai-Sek kormá­nyának kezében marad. László Ferenc Délkelet-Európa kérdései után Nyugat-Európa megszervezésének ügye kerül előtérbe Attlee brit miniszterelnök beszéde Anglia kötelezettségeitől Délkelet- Európában, a Fölközi-tenger mentén és a Közelkeleten akkor se visszafelé halad, hanem a tisztességes és becsületes magyar fejlődés vonalára áll.“ A Független Kisgazda Párt nem egy réteg érdekképviselete, hanem az egyetemes magyarság eszméinek és gondolatainak,­­ célkitűzéseinek ki­fejezője. És mint ilyen áll sorom­póba, hogy magasan lengetve az örök magyar eszmények, a hívő lelkiség mocsoktalan zászlaját, tizenötéves el­lenzéki harc után diadalra juttassa az igazi magyarság programját. D. Gy. ÁRA 4 PENGŐ

Next