Kis Ujság, 1946. február (60. évfolyam, 27-44. szám)

1946-02-01 / 27. szám

75 éves a magyar bélyeg Döngetik kínai ' " ~ ^ XT 1,1— l,/,/tnnnn?7«ilti 7,* mncnn madvaltnTtamni hp. éK I. A posta fejlődése a gyalogfutártól a repülőpostáig Az üzenetközvetítés, vagyis a pos­ta, egyidős az emberiséggel. Művelő­déstörténetekben olvashatjuk, hogy az emberiség történésének hajnalán, a kőkorszakban, egy-egy nagyvad elej­tésére üzenetvivők útján hívták össze a szomszédos törzsek fegyverforgatóit. Természetes, az emberi kultúra fej­lődésével egyenes arányban fejlődik az üzenetközvetítési mód is. A mo­dern államok üzenetközvetítési szol­gálata ma, ha a háború utáni nehéz­ségeket nem számítjuk, a lehető leg­tökéletesebb a tudomány jelenlegi állása szerint. Igaz, vannak még ma is primitív népek, így pl. az óceániai szigetek egyes nehezen hozzáférhető részein, ahol a törzsek még ma is a régi üzenetközvetítést használják. Ilyen többek között az üres fatörzs­ből készült dob szaggatott ütögetése, füst- és fényjelek. Ez azonban, ahogy az emberi­ civilizáció terjeszkedik, úgy adja át helyét a modern hír­közlő szolgálatnak, a postának. De míg eddig eljutottunk, sok fázisa volt az üzenetközvetítésnek. Gyalogos és lovasfutárok Az üzenetközvetítés első formája a szóbeli üzenetek hírüladása volt Amikor az írást a népek megismer­ték, rátértek az írásos üzenetek vál­tására. Az ókorban csak egyes feje­delmek és nagyurak engedhették meg maguknak, hogy rendszeres postát válthassanak. A perzsa ural­kodók már gyalogos és lovas futár­­szolgálatot létesítettek üzeneteik to­vábbítására. Egykorú adatok szerint ezek a perzsa futárok a jól kiépített utakon napi 40 kilométert is meg­tettek. A rómaiak külön rabszolgákat, az úgynevezett gyalogos küldöncöket tartották erre a célra. A rómaiak nagy államférfija Cicero írja egyik levelében, hogy gyalogos rabszolgája 3 nap alatt hozta el a levelet Rómá­ból a Nápoly melletti birtokára. A levelet vivő tehát naponként átlag­ban 60 kilométert tett meg. A keres­kedők és a magánosok ekkor még csak úgy tudtak levelet küldeni, ha valaki éppen arra ment, ahová le­velüket akarták küldeni. Tehát majdnem ugyanúgy, mint a felsza­badulást követő napokban, amikor postánk még,, nem működött. Kutyabőr őseink Ázsiából hozták magukkal a posta fogalmát. Az egyes törzse­ket lovas „futó követek“ kötötték össze. Ezeknek gyors és akadályta­lan közlekedésére nagy gondot for­dítottak. Árpádházi királyaink alatt egyes szabad emberek, akik a király vagy az egyház birtokain telepedtek le és földet kaptak, ennek fejé­ben futárszolgálatot teljesítettek Gyors mozgásuk elősegítésére Szent László 1093-ban elrendelte, hogy út­közben elvihetik bárkinek a lovát, hogy gyorsabban haladhassanak, ki­véve a templomba, a püspök vagy az ispán (a megye vezetője) udva­rába igyekvő emberek, vagy a pa­pok és egyházi személyek lovát. A futó követ azonban a lovat csak há­rom mérföld távolságra vehette igénybe és ott ki kellett cserélnie. III. Béla korában ezek a futó köve­tek átalakultak lovas futárokká és már nem szóbeli üzeneteket, hanem kutyabőrre vagy pergamentre írt le­velet visznek. (A rongyból készült papír nálunk csak a XIV. században válik általános használatúvá.) A Taxis-család Az első rendszeres postajáratot I. Ferdinand állítja fel, amikor meg­bízza Taxis Antalt, hogy Bécs és Buda között postavonalat létesítsen. A Thurn és Taxis család szervezi meg a XV. században Nyugateurópa posta­­szolgálatát. Lovasokkal és kocsikkal bonyolítják le a forgalmat az általuk megszervezett vonalakon. (Innen ered a taxi elnevezés.) A család tagjai a történelem későbbi időszakában je­lentős összegekért adták el az álla­moknak postajogokat. Egyik sarjuk 1867-ben 3 millió tallérért adta el Poroszországnak néhány német feje­delemségben lévő postajogát. Ez az összeg mai vásárló értékben 12 mil­lió dollár. (Mai pengőben szinte ki­mondhatatlan összeg.) A háborús vi­szonyok miatt a postavonalak állan­dóan változnak, de egyre újabbak nyílnak meg. 1558-ban a Taxis csa­lád lemond a magyarországi posta­vonalak igazgatásáról és ezért a ki­rály Paar Péter pozsonyi postames­tert bízza meg a postavonalak szer­vezésével és igazgatásával. A felállí­tott vonalakon a rendszeres posta­járat ez időben hetenként kétszer közlekedett és a hivatalos, levelezést ingyen szállította. A magánosok leve­leit súly szerint 6 illetve 8 krajcárért vitte el. Ennek a felét a feladó, felét a címzett fizette. A soron kívül szállí­tott levélért mérföldenként, ha gya­logos vitte 4 krajcárt, ha lovas úgy SS krajcárt kellett fizetni. Külön dí­jazás mellett a posta olyan helyekre is vitt levelet, amelynek postaállo­mása nem volt. Kolduló-barátok Magyarországon a posta ebben az időben nem volt népszerű. Egyrészt mert a postamesterek idegenek vol­tak, másrészt mert Bécsből irányí­tották. Hatóságaink, de főleg a vár­megyék ezért inkább hajdúikkal küldték el leveleiket. A közönség pedig a céhek vándorlegényeit, a kolostorok koldulóbarátait és a vá­sárokba igyekvő mészárosokat hasz­nálta fel a levelek továbbítására. Kü­lönösen a hajdúsági és a szegedi mészárosokat bízták meg szívesen a levelek vitelével. Ezek természetesen alku szerint megállapitott díjért vit­ték el a leveleket. Halálbüntetés a levél felbontásáért Rákóczi korában az átkos német postát a kurucok feldúlják és ekkor a magyar postamesterek szervezik meg az új magyar postát Soha addig olyan gazdag postahálózata nem volt Magyarországnak, mint ekkor és feje­delem nem törődött annyit a postá­val, mint Rákóczi. írások bizonyít­ják, hogy jobban ismerte a posta vi­szonyait, mint főpostamestere. Súlyos büntetés várt a postásra, ha késett a levéllel, arra pedig halálbüntetés várt, aki elvesztette vagy felbontotta a le­veleket. A kuruc szabadságharc után ismét a Paar-család vette át a magyar pos­ta vezetését. 1722-ben III. Károly állami kezelésbe vette a postát és a Paar-család kárpótlásul évente 66.000 forintot kapott a posta jövedelméből. A postát ezután a bécsi udvari fő­­postahivatal igazgatja, de ennek leg­főbb tisztviselője mindig a Paar-csa­lád legöregebb tagja. A család tagjai portamentesen levelezhettek és ingyen utazhattak. A király annak ellenére, hogy az országgyűlés a postát ma­gyar állami hivatalnak minősítette, a postahivatalokat a bécsi udvari postahivatalra bízta, így lett a ma­gyar posta, minden törvényes alap nélkül, Ausztriával közös intéz­ménnyé. Az első szekrény Eddig a postával pénzt és cso­magot nem lehetett küldeni. Lilien báró javaslatára Bécs és Brünn kö­zötti gyorskocsin kísérleti járatot indítottak pénz és csomag szállítá­sára. Ennek olyan nagy sikere volt, hogy hamarosan a többi vonalon is rendszeresítették. II. József alatt ál­lítják fel a levélszedő helyeket, ahol összegyűjtötték a leveleket és heten­ként kétszer a legközelebbi posta­állomáshoz vitték. 1830-ban külföldi minta alapján nálunk is felállítják az utcai levélgyűjtő szekrényeket. 1818-ban Klauzál Gábor minisz­tersége alatt végre teljesen magyar szellemű lesz a posta. A szabadság­­harc bukása után ismét német veze­tés alá kerül postánk. Ekkor jelen­nek meg az első bélyegek a külde­mények bérmentesítésére. A kiegye­zés végre meghozza az önálló ma­gyar postát. A technika fejlődésével hatalmas iramban fokozódik a levelek továb­bításának gyorsasága. A vasút, a hajózás szinte mérföldnyi léptekkel vitte előre a postaszolgálatot. A légi­postával küldött levél szinte egyidős az első repülőgépekkel. 1913-ban már továbbítanak repülőgéppel le­velet. • Az akkori kezdetleges gépek azon­­nal csak alkalomszerűen és rövid távolságra vitték a leveleket. Az első világháború után a légiposta hatal­mas fejlődésnek indult. A 30-as évek­ben már többszázmillió levelet szál­lítottak évente a különböző államok repülőgépei. A repülőgépen továbbított posta különösen a jelenlegi háborúban mu­tatta meg létjogosultságát. A világ különböző hadszínterein működő szövetséges csapatok néhány nap alatt válthattak levelet hozzátarto­zóikkal. Olyan távolságok voltak ezek, amit azelőtt hetekig járt be egy levél. A posta fejlődése azonban még ha­talmas lehetőségek előtt áll. A kép­rádió, ha majd általános használat­nak örvend, percek alatt fogja Ame­rikából Európába az üzenetet továb­bítani. Itt említjük meg még azt, hogy Henri Busignies, a newyorki táv­beszélő- és rádiótársaság kutatóinté­zetének igazgatója kijelentette: azok a kísérletek, amelyek a Holddal való radar­kapcsolat tökéletesítésére irá­nyulnak, új lehetőségeket nyitnak a távoli országokkal való érintkezésre. Az új rendszer megszüntetné a nap­sugarak és a mágneses viharok által okozott zavarokat. New Yorkból ra­dar­készülékkel a Hold közvetítésé­vel­ például 12­ órán át lehetne kül­deni jelzéseket abban az időben, amíg mind a két városban látható a Hold. A hírközvetítés a másodperc töre­déke alatt történik. Nemrég cikkeztünk belforgalmunk akadályairól s azóta örvendetes ja­vulás van e téren. Mind több tünet mutatja, hogy a forgalom barikád­jait sikerül az útból eltakarítani. Szimbóluma ennek a híd, de van sok más bizonyíték is. A rendőrség sorra fogja le a közlekedést veszé­ly­eztető banditákat. A vonatokat fegyveresek őrzik s már meg is ér­­kezett az első cukorszállitmány. Nagy a baromfi- és tojásfelhozatal és a nyúl népélelmezési cikk lett. Javul a faellátás is (bár erdeink felelőtlen pusztítása árán). Annyi veszteség után még mindig vannak készleteink és csak jogbiztonság kell, hogy piac­ra kerüljenek. Még nagyobb jelentőségű, hogy mind több rés nyílik a kínai falon, mely Magyarországot a nem-német külvilágtól elzárta. Már 1939-ben külkereskedelmünk kétharmada bo­nyolódott le a tengelyhatalmakkal, főkép Németországgal, 1942-ben pe­dig már háromnegyede. 1943/44-ben a nácik arra kényszerítettek, hogy ellenszolgáltatás nélkül, hozamra szállítsunk élelmet és hadianyagot. Pedig tudtuk: ha Németország győz, nem akar, ha veszít, nem tud fizetni. Az utóbbi következett be. Számunkra pedig döntő fontosságú, mi történik Németországgal. A náci imperializmus erőszaka nélkül is természetes kereskedelmi partnerünk volt a 70 milliós közeli nagyhatalom, nyerstermékeink legjobb vevője, ipari berendezésünk és használati cikkeink szállítója. Ha minket meg­kímélt volna a háború, akkor is ke­reskedelmünk legnagyobb problé­mája volna, hová szállítsunk ezután és hogyan szerezzük meg exportunk­kal a behozatalunkhoz szükséges kül­földi fizetési eszközöket? Pedig soha oly nehéz nem volt ex­portálnunk és soha akkora behoza­tali szükségletünk nem volt, mint ma. Ma annyink sincs, hogy saját népünk legszűkösebb igényeit kielé­­gíthetnők. Nyersanyagkiviteli ország­ból egyelőre importország lettünk, amelynek ma az animális léthez szükséges javakat is nagyrészt kül­földről kell kapnia. E szemszögből kell értékelnünk, hogy már most, békekötés előtt, egy­re több rés nyílik hazánkból az igazi nagyvilág felé. Amerikából, Svédországból, Dániából, Svájcból megindultak felénk a szállítmányok és ha még nincs is szó békebeli mennyiségekről, csupán az UNRRA első segélye a kétszeresét éri milliár­­dokban felduzzadt, de értékben ka­­tasztrófálisan lecsökkent bankjegy­­forgalmunknak. Ma még kölcsön és ajándék jön be s még sokkal több kölcsön és ajándék kell, míg összeszedjük ma­gunkat. De az első nehézségeken túl helyzetünk nem lesz reménytelen , észszerű politika mellett. Más orszá­goknak is át kellett már állítaniuk külkereskedelmüket és ehhez képest termelésüket is. Anglia rövid idő alatt agrárországból a világ műhelye lett. Kanada kivitele előbb a halon, majd a szőrmén, a fán, ma a búzán és az érceken alapul. Dánia kiszorult a gabonapiacról, de vezet az állati termékek kivitelében; ugyanígy fogja a legújabb ipari forradalom roha­mosan megváltoztatni be- és kivite­­lünk tárgyát és irányát. Ki mérhetné fel például a jelentő­ségét, hogy pár év alatt Euópa fon­tos kőolajtermelői közé kerültünk s ma már e téren fedezhetnék saját szükségleteinket? Ki tudta nemrég, mily kincs rejlik bauxit-telepeink­­ben? Ki tudhatja előre, milyen le­hetőségek várnak feldolgozó- és ki­készítő iparunkra? Mert ha például az USA mindenben lekonkurrálhat bennünket, a költségek összehasonlí­tásának elve alapján, mégis érdemes lehet a sokkal fejlettebb termelésű nemzeteknek is nálunk dolgoztatni ama termelési ágakban, amelyekben viszonylag a legkisebb hátrányban vagyunk velük szemben. Sajnálatos előnyünk is van e téren: munkabé­reink alacsonysága, de arra töre­kedjünk, hogy he ez biztosítsa versenyképességünket, hanem terme­lésünk fejlettsége és kereskedelmünk élelmessége. Messze néző terveknek kell e fejlő­dést elősegíteni, de alig hihető, hogy bármiféle állami tervgazdaság erre egyedül képes lehetne. Nem egyes kereskedelmi szerződések, hanem a mindennapi kereskedői munka, az egyéni piackutatás, a vevők szük­ségleteinek kitapogatása, a hasznos­sági kalkuláció az, ami termelésünk kívánt átalakításához és racionalizá­lásához a rugalmasságot megadja. A nemzetgazdasági hasznot akkor biz­tosíthatjuk, ha a gazdálkodó szemé­lyek maguk viselik üzleti kockázatu­kat és nem mint ma, veszteséges (mert sokszor nem gazdaságos) ter­melésükhöz anyagi segítséget a köz­hatalomtól várnak és veszteségüket reá hárítják. Fel kell tehát készülnünk arra, hogy a pénz stabilitásának helyre­álltával önmagukért felelős terme­lők és kereskedők vívják meg majd a külfölddel a termelési csatát. Ad­dig is azonban ne tegyünk olyat, ami ezt az egészséges fejlődést ve­szélyeztetné. Ne üldözzük válogatás nélkül azokat, akik bár a maguk üzleti érdekében, de honfitársaik szükségleteinek kielégítése végett árut igyekeznek behozni. Ha például valaki cukrot hoz be ma az országba, meg lehet vizsgálni, törvényes úton történt-e ez, de ön­magában a cukorbehozatalt úgy hisz­­szük, ma senki se tekinti károsnak. Ha válogatás nélkül letartóztatják azokat, akiknek sikerül valamit be­hozni, ezzel csak áruéhségünket nö­velik. Ha ellenben jogállamhoz mél­tóan pontosan körülírjuk, mivel és hogyan szabad kereskedni, akkor egy lépést tettünk azon az úton, ame­lyen eljuthatunk a jogos közérdek és a jogos magánérdek harmóniája, az átfogó tervszerűség és az egyéni vállalkozási lehetőség összhangja irányában. Mert mindent meg kell tennünk, ami mai gazdasági ostrom­állapotunkban kellő beosztással és tervszerűséggel valamennyiünknek biztosítja a betevő­­falatot, de ne tegyünk semmi olyat, ami a jövőben veszélyeztetné és akadályozná életbe­vágóan fontos belső és külső forgal­munk és kereskedelmünk szabad, akadálytalan, rugalmas és természe­tes fejlődését. Major Róbert Emlékmélye­s! használ a poste a köztársaság kikiáltásának napján A magyar posta február 1-én, a részét a Magyar Köztársaság 1943 köztársaság kikiáltásának napján a február 1. Budapest postahivatal budapesti 4, 7, 57, 62, 72 és a 114-es számú“ feliratú kékszínű bélyegzővel postahivataloknál a küldemények egy­ bérmentesíti. A köztársasági ünnep ÉS8!ü1ÍSZ0rferSé| — SzílSrikában A newyorki rádió közli, hogy az és­olajból. Harmincegy hónap után Amerikai Egyesült Államokban végre megszüntethették ezeknek az élelmi­elegendő készletek állanak rendelke- cikkekben az adagolást az élelmi­zésre húsból, halkonzervből, zsírból szerbőség miatt. Reggelig tartó zárórát kérnek a vendéglátó iparosok Fellobogózzák Budapest házait A magyar köztársaság kikiáltásá­nak történelmi nevezetességű napját méltóképpen ünnepli meg az ország és a magyar főváros is. A főkapi­tányság rendeletére február 1-én a Parlament előtt rendezendő ünnep­ség tartamára a közlekedésben a kö­vetkező korlátozások lesznek: Dél­után 13—16 óráig a 6-os villamos közlekedése a Marx-tér és a Kossuth Lajos­ tér között szünetel. A 8-as és 2-es járatok délután 13—15 óráig szünetelnek. A 49-es villamos vona­lát délután 14—16-ig a Rudolf-térig hosszabbítják meg. A Kossuth-hídon 13—15 óráig pénteken gyalogosok csak a budai oldalról a pesti oldalra közlekedhetnek, míg a járműforga­lom déli 12—15 óráig a Kossuth­­hídon teljesen szünetel. A Magyar Házfelügyelők és Segéd­házfelügyelők Központja felhívja az összes házfelügyelőket, hogy február elsején a házak fellobogózásáról gondoskodjanak és jelentkezzenek illetékes kerületük helyi csoportjánál délután fél egy órakor. Onnan együt­tesen a Parlamenthez vonulnak fel. A Magyar Kereskedők Országos Központi Szövetsége felhívja a fő­város összes kereskedőit, hogy feb­ruár elsején üzleteiket legkésőbb 12 órakor zárják be és 1 órára jelenje­nek meg a KOKSz Dorottya­ utca 1. szám alatti helyiségében. A vendéglátó iparosok szakszerve­zete ma délelőtt azzal a kéréssel for­dult az­­illetékes hatóságokhoz, hogy a köztársasági ünnep alkalmából zár­­órameghosszabbítást engedélyezzen. Péntekről szombatra virradó éjsza­kán reggelig akarnak nyitvatartani a vendéglátó üzemek. A sütőiparban február 1-én csak négy órai munka lesz és ezért a sütő­üzemek pénteken házikenyér sütését nem fogadják el. Mint a Kis Újság jelentette, a szín­házak és mozik ingyen játszanak a pénteki köztársasági ünnepen. Fel­hívjuk a Kisgazda Párt tagjainak figyelmét, hogy a Független Kisgazda Párt alábbi mozijaiban a műsort in­gyen nézhetik meg pénteken: Fórum-mozi 6 és 8 órai előadás (jegyek kaphatók az országos pro­paganda-osztályán.) Capitol-mozi fél 5 és fél 7 órai előadás. (Jegyek kaphatók XIV. kerületi pártszerve­zetünkben, Thököly-út 73.) Stúdió­mozi 5 és 7 órai előadás (jegyek a VIII. kerületi pártszervezetnél, Rá­­kóczi-út 41.) Olimpia-mozi (5 és 7 órakor.) Damjanich-mozi fél 5 és fél 7 órakor. (Jegyek a VII. kerü­leti­ szervezetnél, Wesselényi-utca 49.) József Attila-mozi 5 és 7 órai előadás. (Jegyek a IX. kerületi párt­­szervezetnél, Üllői-út 19.) Béke-mozi 5 és 7 órai előadás. (Jegyek a XIII. kerületi szervezetnél, Váci­ út 161.) A mozikon kívül a budapesti szín­házak is ingyenes előadásokat ren­deznek. A színészek erre az estére lemondtak fellépti díjaikról. A jegyet a közönségnek a­­ színház pénztára adja ki. Személyenként egy-egy je­gyet adnak az illető színház előadása előtt egy órával. A pénteki előadásra előre megváltott jegyek a­­ színház következő, pénteki előadására érvé­nyesek. A TF­BE közli, hogy a köztársaság ünnepén, február 1-én, bankszünet lesz. Hatvan­ napon belül megérkezik az első UNRRA-szállítmány A Magyarországnak megadott UNRRA-szállítmányok ügyében je­lentős lépés történt a tegnapi napon. Mr. Craddock, az UNRRA magyar­­országi főmegbízottja hosszabb tar­tózkodásra Budapestre érkezett. Mr. Craddock Key altábornagy és Ko­vach alezredes társaságában tegnap látogatást tett Tildy Zoltán minisz­terelnöknél, majd Bárányos Károly közellátásügyi­­miniszternél, akikkel hosszabb megbeszélést folytatott. Az UNRBA-főmegbízott a mai na­pon már közli Londonnal, Washing­tonnal és Pakissal, mi Magyarország szükséglete. Budapesten UNRRA-iro­­dát állítanak fel, amelynek vezetőit rövidesen kinevezik. Az UNRRA-szál­­lítások első részletei hatvan napon belül már meg is érkeznek Magyar­­országra. Itt írjuk meg azt is, hogy Tildy Zoltán miniszterelnök tegnap dél­előtt ugyancsak hosszabb riegbzsk­­­lést folytatott Eric Olsenu­­, d­­e­ Vöröskereszt kiküldöttével, a dán Vöröskereszt által Magyarországra indítandó élelmiszerszállítmányokról. Mit tett Amerika a Szovjetunióért A moszkvai rádió az elhunyt Harry Hopkins érdemeiről A moszkvai rádió Amerika szá­mára közvetített adásában hossza­san méltatta Roosevelt elnök most elhunyt tanácsadójának, Harry Hopkinsnak érdemeit. A szovjet hír­­magyarázó utalt arra, hogy Hopkins 1941-ben, az orosz történelem egyik legválságosabb időpontjában járt Moszkvában, amikor Hitler csa­patai váratlan gyorsasággal törtek a szovjetunió szíve felé. Az amerikai államférfi Rooseveltnek adott be­számolója nyomán engedélyezte a „kölcsön és bérlet“ szállításokat a Szovjetúnió javára. A páncélosok, repülőgépek, ágyúk és gépkocsik, amelyek rövidesen áramlani kezd­tek Amerikából a szovjet arcvonalra, halhatatlan emléket állítottak Hopkinsnek és megteremtették a második világháború során kialakult amerikai—szovjet együtt­működés alapjait, amely ma is szilárd ténye­zője a nemzetközi politikának.

Next