Kis Ujság, 1946. december (60. évfolyam, 273-296. szám)
1946-12-01 / 273. szám
MA: Képes melléklet! Vasárnap, 1946 december 1 Ara fillér A Független Kisgazda-, Földunkás- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Kovács Béla -- Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula rnnjnai~Tin~aiirriim'lrm"~lri^niitwiiiiiBii»w~iii»nTrirftirniMti—>ítnnwiT»inM»iW^rui"ni mi iwnyi tm* 'inwi wt\ iamiiM,^wfW<i:,<i»w|i»ii^mmTTyMiwi'ffna^arorwnririiTi.itvaiiiiinnww~Hi«nwrirrTiivivwmzwBTiirrfrr 'yr,''ir] Kendéiét a kereskedői árak leszállításáról Ma életbelépett a statárium az árdrágítókra Két Mátém heliknif jama reggel se Times A dunai utak rendezése írta: Lukács Géza A külügyminiszterek tanácsának csütörtöki ülésén Molotov elfogadta a Duna szabadhajózási elvének kimondását és ezzel egy igen kényes kérdésben tudtak megegyezésre jutni a nagyhatalmak. A dunai népek számára megnyugtató ez a megegyezés, hiszen e népek gazdaságos együttműködése a megfelelő államközi jogszabályokon és azok sikerén múlik elsősorban. E népek munkamegosztását, emberi és árucsere-forgalmát pedig csakis úgy lehet megnyugtató módon összhangba hozni, hogyha a közlekedési utak körül is tisztázódnak a kérdések elvben és gyakorlatban egyaránt A dunai népek központi útvonala, főforgalmi ütőere maga a Duna. Az egyes dunai államnépek jóléte a jövőben attól függ, hogyan hasznosítják egymás és önmaguk javára a Duna-folyamot, mint közlekedési vonalat. De nemcsak a dunai s mégközelebbről a parti népek, gazdasági életét érinti vagy érdekli a Dunakérdés, hanem Európa minden népét. De nem közömbös a dunai kérdés a világnak egyetlen olyan népe számára sem, mely szervesen és komolyan kíván nemzeti sajátságaival, helyi vagy helyzeti energiáival beilleszkedni akultúra egyetemes világközösségébe. Hiszen a Duna az európai szárazföld közepének a legjelentősebb víziútja. Innen a megfelelő típushajóval három déli beltengeren keresztül mindhárom óceán legközelebbi kikötőit el lehet érni s így nagymértékben befolyásolni lehet általa a világkereskedelmet és a világbékét. A dunai víziközlekedés világfontosságát sem a vasút, sem az általánosított gépkocsiforgalom vagy repülőgépjáratok nem kisebbítik. A teherszállítás még gyorshajókon is lassú ugyan, de azért mindig olcsóbb és könnyebb marad, mint a szárazföldi tengelyen vagy a levegőben való szállítás. S bár a háborús hajótérveszteség minden állam népe számára érzékenyen hatalmas, még mindig a hajóutakon keresztül találkoznak legintenzívebben egymással a különböző világrészek lakosai s ezek anyagi és szellemi javai. A dunai kérdés szabályozása tehát igen fontos feladata a nemzetközi jognak. A dunai közlekedés államközi szabályozása nem újkeletű feladat. Az 1797-i rastadti kongresszuson vetődött fel először a dunai hajózás szabaddátételének problémája s ez akkor a német kormányérdekeltségek szűklátókörű önzésén hiúsult meg. Az 1813-i bécsi kongresszuson a parti államok egymás közötti ügyének fogták fel a tárgyaló felek a Duna kérdését, mikor a kongresszus záróaktájának 108 cikke biztosította, hogy a parti államok egyike vagy másika szabadon köthet közlekedésszabályzó egyezményt az érdekelt szomszédállam kormányzatával. Az 1856. évi párisi kongresszus résztvevői azonban már a részérdekeken fölülemelkedve látják a dunai hajóút nemzetközi rendezésének feladatkörét. Itt állították fel nemzetközi jogtételként először, hogy „nyíljék meg Szabadon minden nép számára a danai hajózás“. Az Andrássy Gyula szellemi fáradozásal létrehozott 1878. év berlini kongresszuson a felek már nagyon elégségesnek találják e határozatot, hogy legyen a Duna egyelőre csak a Vaskaputól lefelé semleges vagyis egészen nemzetközi folyam Az első világháború után aztán lehetővé vált, hogy a Duna teljes hajózási hosszában Ulmtól a Fekete-tengerig minden európai állam szabadon járattassa kereskedelmi hajóit. A mesterséges elzárkózásokon felépülő gazdasági nacionalizmusaink modern kínai falaival lehetetlenné tette a sokoldalú emberi és árucsereforgalom érvényét az egyes népek közötti gazdaságiviszonylatok zavarmentes kialakulását. Nemzetközi komoly békevágy helyett háborús féltékenység szállta meg a népeket s e „nemzeti” rövidlátások nyomán szakadt az emberiségre a második világháború: minden eddigi kannibalizmusok közül a legembertelenebb, a legborzalmasabb. A második világháború szörnyűségei után nem szabad többé fenntartani egyetlen nép számára sem a gazdasági nacionalizmus „rendszerét”. A nemzetközi jogszabályokat védő s azokat komolyan végrehajtó hatalmi erővel kell letörni minden olyan magatartást, amely gazdasági nacionalizmusával fenyegetné a nemzetközi építő szándékot, a békét. A második világháború előtt a monopolkapitalista érdekeltségek nemcsak a kereskedelem világbékebiztosító feltételeit zárták ki, hanem a világegyik legnagyobb államképződményét, a Szovjetuniót is kirekesztették a gazdaságpolitikai förendezésből Arra kényszerítették a Szovjetúnió népeit s országait, hogy a cárizmus bukása után is folytassák a nemzetgazdasági elszigeteltség politikáját A Szovjetunió természetes földrajzi erőforrásai oly hatalmasak és a szocialista módszerű versenygazdálkodás olyan észszerűnek és korszerűnek bizonyult az adott helyzetben, hogy az Unió népei kibírták a kényszerű zártságot és — minden megpróbáltatások ellenére is — győztesévé váltak a szörnyű háborúnak. De ahhoz, hogy a háború utáni béke nagy nehézségeit is leküzdhessék, hatalmas mértékben kell immáron bekapcsolódniuk a világgazdasági életbe. A dunai államokkal egyezményesen kell érvényesítenie a Szovjetuniónak elsősorban gazdasági téren a világ béketerveit. Olyan hatalmas csatornaépítő programok születtek s ugyancsak oly szédületes csatornaépítő munkálatok indultak máris a Szovjetunióban, amelyek teljes kiépülése után az európai Oroszországnak legfontosabb gazdasági értékű területei összeköttetésbe fognak kerülni a Donnal s azon keresztül a Feketetengerrel és a Dunával. Magyar szempontból a Don—Kaspi-tenger között épülő víziútnak lesz a legnagyobb jelentősége, mert ezen át Magyarország kereskedelmi hajókon közvetlen kapcsolatba kerül a Közép-Kelettel. A Duna-hajózás tökéletes rendezése s hajózási célból e folyam medrének karbantartása tehát immáron nemcsak a parti államnépek kormányait érdekelhetik, hanem közelről vagy távolról minden kultúrnépet. Akik csak távolról figyelnek a Duna felé — mint az óceántúli népek —, azok is igen jogosan közel kerülhetnek a dunai élethez, hogyha a tartós béke vágya hozza őket erre s a legegészségesebb munkamegosztás keretében kívánnák kicserélni szellemi és anyagi javaikat velünk. De ahhoz, hogy mindenkié legyen e nagy folyam és Ady Endre szavával mindenkinek elárulhassa titkát és szépségét, a dunai népeknek kell kitömiök először a nemzeti elzárkózások szégyenkalodájából. Itt kell kigyógyulni először a gazdasági nacionalizmus szörnyű betegségéből. Aminthogy a dunai néppé vált Szovjetúniónak már eddig is nagymértékben sikerült kilépnie a kényszeri gazdasági zártságból, a többi dunai népnek is a középpontú Magyarországgal az élén ki kell gyógyulnunk a rövidlátó „ nemzeti“ önzésből. A Dunán keresztül meg kell értetnünk magunkat egymással és a világgal. A külügyminiszterek a jóvátételek kérdéséről tanácskoztak A leszerelési javaslat vitájában az atombomba gyártásának megtiltásáról tárgyaltak A politikai bizottság tegnapi ülésén, New-fo, kuuu, ismcl szavukertltt a megszokó csapatok visszavonásának kintire. Azzal a problémával kacsolatban, hogy az Ausztriával kötendő békeszerződés rabfikálásáig szükség van az Ausztria felé vezető utak biztosítására és ezt a biztosítást közbeneső országok területén lévő csapatok látják •"J. Bevin a következő kérdést' lelte 'fel Almbroe felé fordulva a tegnapi ülésen. • Nem használhatnának a szovjet csapatok esetleg más útvonalakat, mint amelyek a jelenleg megszállva tartott területeken vezetnek keresztül? Az Ausztria felé vezető utak biztosítását más területeken ellátva minden bizonnyal lehetősége nyílna arra, hogy többek között Magyarországról is kivonassanak a szovjet erők. Molotov megrázta a fejét és egyetlen szóval válaszolt: — Nem. Bevin leült és a problémával kapcsolatban nem tett föl több kérdést, úgyhogy amilyen gyorsan felmerült ez a csapatkivonási kérdés az ülésen, éppen olyan gyorsan le is tűnt a tárgysorozatról. Dupla vagy semrai Az olasz és bolgár békeszerződés gazdasági pontjaival kapcsolatban szóba került a politikai és gazdasági bizottság ülésén a jóvátétel kémese Ezzel kapcsolatban Bevin ragaszkodott ahhoz a korábban kifejtett álláspontjához, hogy Görögországot ugyanannyi jóvátétel illeti meg, mint Jugoszláviát. Molotov ezt nem helyeselte; szerinte Jugoszlávia nagyobb mértékű jóvátételt érdemel, mert Ha már Görögországnál tartunk, említsük, meg, hogy Tsalaris görög miniszterelnök New Yorkba repült, ahol a görög kormány képviseletében az Egyesült Nemzetek illetékes szervei előtt azzal a bejelentéssel kíván élni, hogy bizonyos külföldi államok beleavatkoznak a görögországi guerillaharcokba, akképpen, hogy segítik a felkelőket. Ez a bejelentés nyilvánvalóan rendkívül érdekes és hosszantartó, valamint előre sejthetően éles vitára ad majd alkalmat. És ha ezt az elkövetkezendő vitát összekapcsoljuk Bevinnek azokkal az imént ismertetett kijelentéseivel, amelyek a balkáni megszálló erők visszavonására vonatkoznak, akkor nem érdektelen egy pillantást vetnünk Moszkva felé. A moszkvai rádió hírmagyarázója a jugoszláv köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából megemlékezett a jugoszláv népnek a háború alatti hősies küzdelméről, majd az angolszász balkáni politikai körvonalait rajzolta meg. Azt állapította meg jobban elpusztult a háború alatt, mint Görögország. Bevin így replikázott: — A jóvátétel mértéke valóban arra szolgál, hogy összhangban álljon a pusztulás mértékével. De egyedül ezt tekintetbe venni sem Jugoszlávia, sem Görögország helyzetében nem lehet, mert mind a két ország egyforma keménységgel és hősiességgel hangolt a háború során, sokszor a legkilátástalanabb körülmények között. Úgy vélem, hogy ha végigtekintjük a görögországi olasz és német hadjáratok történetét, akkor ebben a tekintetben nem lesz véleménykülönbség közöttünk. Legyen szabad azt hinnem, hogy ez így van. Molotov igenlően bólintott. A delegátusok egész sora szólt ekkor a kérdéshez, úgyhogy hosszú ideig tartó vita keletkezett a Görögországnak és Jugoszláviának adandó egyforma mértékű jóvátétel körül. Molotov minden vitatkozó elhangzott mondataira csak egyetlen megállapítással felelt: — Jugoszláviának kétszer annyit kell kapnia. Erre a megállapításra állandóan visszatérő válasz volt az, hogy ugyanannyit kell kapnia Görögországnak is, mint Jugoszláviának Már-már úgy látszott, hogy ezt a jóvátételi vitát nem sikerül lezárni, amikor Molotov, hangsúlyozta azt, hogy minden ténykedésével azt a békés hangulatot óhajtja szolgálni, amelynek keretei között ez a konferencia igyekszik megteremteni a világbékét, a következő kijelentést tette: — Elvben elfogadom az önök tételét, ki kell jelentenem azonban, a moszkvai rádió, hogy az utóbbi időben különösen Anglia és Amerika diplomáciája nem nevezhető jóindulatúnak, sőt, egyenesen ellenséges érzülettel viseltetik a Délkelet-Európában létrejött demokratikus országokkal szemben. Az angolszász diplomácia — mondotta a moszkvai rádió — megfeledkezik például Olaszország bűneiről, de megfeledkezik arról is, hogy Jugoszlávia milyen szolgálatokat tett a szövetségesek közös ügyének. Nem óhajtja elismerni az albán államot sem és ellenzi, hogy felvegyék az Egyesült Nemzetek szervezetébe. Ez a politika azonban semmiképen sem vezethet jóra — állapította meg az angolszászok balkáni politikájával kapcsolatban a moszkvai rádió. Mir és cáfolás A politika és diplomácia körvonalainak fentebbi megrajzolása után térjünk át katonai vonalra. A brit rádió angol nyelvű hírében megcáfolta a Pravda című moszkvai lapnak azt a közlését, amely szerint a németországi brit megszállási övezetiben még ma is német katonai alakulatok működnek. A hír egy régi vád felújítása, amely érthetetlen modem bukkant fel újra a sajtóban — állapította meg az angol rádió. Német bányász és egyéb munkáscsoportok valóban működnek állami szolgálatban a brit megszállási övezetben, de ezek nem katonai jellegűek, mint arról bárki könnyen megrávőződhet, hiszen a brit övezetben nincsenek zárt ajtók és bárki bejöhet az ellenőrzés megejtésére. Akntbetegség Itt van tehát az első adat a fegyveres erőkről. Ez gondolatainkat a világ általános leszerelése és a katonai alakulatok adatkijelentéseire tereli. Ebben a vonatkozásban nem érdektelen az Egyesült Nemzetek politikai bizottságának ülésén elhangzott felszólalások ama részére tekinteni, amely az atomerővel, illetőleg az atombombával foglalkozik. Lir Hartley Shawcross, Anglia kiküldöttje a maga részéről örül — mint mondotta —, hogy a Szovjetunió, akárcsak Anglia, igyekszik megvalósítani a nemzetközi ellenőrzést és az arra vonatkozó vizsgálat rendsze■két. Megkérdezte azonban, hogy a Szovjetunió ezt az ellenőrzést csupán az atomenergiára vonatkoztatva gondolja-e megvalósítani, vagy pedig hajlandó-e azt kiterjeszteni minden fegyverre? Visinszky, a Szovjetunió nevében hangsúlyozta, hogy országa az adatszolgáltatási és leszerelési indítvány beterjesztésével nagyon felelősségteljes lépést tett. A lefegyverzési problémát valamennyi állammal való szoros együttműködés útján kívánja megvalósítani. Válaszolva Sir Bartley Shawcrossnak, hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemcsak az atombombára vonatkoztatja az ellenőrzést, hanem azt félreérthetetlenül a lefegyverzés minden mozzanatán ki akarja terjeszteni. Kijelentette ezután, hogy az atombomba még mindig ott lebeg szörnyű fenyegetésként a világ feje felett. A Szovjetunió azt kívánja, hogy olyan törvények hozassanak, amelyek tehetetlenné teszik az atombomba használatát és olyan erélyes ellenőrzést léptessenek életbe, amely lehetetlenné teszi, hogy bárhol a világon a jövőben atombombát lehessen előállítani. Ezzel az atomvitával részletesen foglalkozik a Manchester Guardian ,és azt állapítja meg: Örömmel konstatáljuk, hogy Oroszország igen nagy érdeklődést mutat a béke iránt. A Times is úgy véli, hogy ilyen hangulatban nincs kétség afelől, hogy a békeszerződéseket két héten belül alárírhatják. .Maron Ferenc & Balkán Moszkva és London között