Kis Ujság, 1946. december (60. évfolyam, 273-296. szám)

1946-12-01 / 273. szám

MA: Képes melléklet! Vasárnap, 1946 december 1 Ara fillér A Független Kisgazda-, Föld­unkás- és Polgári Párt lapja Főszerkesztő: Kovács Béla -- Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula rnnjnai~Tin~aiirriim'lrm"~lri^niitwiiiiiBii»w~iii»nTrirftirniMti—>ítnnwiT»inM»iW^rui"ni mi iwnyi tm* 'inwi wt\ iamiiM,^wfW<i:,<i»w|i»ii^mmTTyMiwi'ffna^arorwnririiTi.itvaiiiiinnww~Hi«nwrirrTiivivwmzwBTiirrfrr 'yr,''ir] Kendéiét a kereskedői árak leszállításáról Ma életbelépett a statárium az árdrágítókra K­ét Mátém helik­n­if ja­­ma reggel se Times A dunai utak rendezése írta: Lukács Géza A külügyminiszterek tanácsának csütörtöki ülésén Molotov elfogadta a Duna szabadhajózási elvének ki­mondását és ezzel egy igen kényes kérdésben tudtak megegyezésre jutni a nagyhatalmak. A dunai népek szá­mára megnyugtató ez a megegyezés, hiszen e népek gazdaságos együtt­működése a megfelelő államközi jog­szabályokon és azok sikerén múlik elsősorban. E népek munkamegosz­tását, emberi és árucsere-forgalmát pedig csakis úgy lehet megnyugtató módon összhangba hozni, hogyha a közlekedési utak körül is tisztázód­nak a kérdések elvben és gyakorlat­ban egyaránt A dunai népek központi útvonala, főforgalmi ütőere maga a Duna. Az egyes dunai államnépek jóléte a jö­vőben attól függ, hogyan hasznosít­ják egymás és önmaguk javára a Duna-f­olyamot, mint közlekedési vo­nalat. De nemcsak a dunai s még­­közelebbről a parti népek, gazdasági életét érinti vagy érdekli a Du­na­kérd­és, hanem Európa minden né­pét. De nem közömbös a dunai kér­dés a világnak egyetlen olyan népe számára sem, mely szervesen és ko­molyan kíván nemzeti sajátságaival, helyi vagy helyzeti energiáival beil­leszkedni a­­kultúra egyetemes világ­közösségébe. Hiszen a Duna az euró­pai szárazföld közepének a leg­jelentősebb víziútja. Innen a meg­felelő típushajóval három déli bel­tengeren keresztül mindhárom óceán legközelebbi kikötőit el lehet érni s így nagymértékben befolyásolni lehet általa a világkereskedelmet és a vi­lágbékét. A dunai víziközlekedés világfontos­­ságát sem a vasút, sem az általáno­sított gépkocsiforgalom vagy repülő­gépjáratok nem kisebbítik. A teher­szállítás még gyorshajókon is lassú ugyan, de azért mindig olcsóbb és könnyebb marad, mint a szárazföldi tengelyen vagy a levegőben való szál­lítás. S bár a háborús hajótérveszte­­ség minden állam népe számára ér­zékenyen hatalmas, még mindig a hajóutakon keresztül találkoznak leg­intenzívebben egymással a külön­böző világrészek lakosai s ezek anyagi és szellemi javai. A dunai kérdés szabályozása tehát igen fontos feladata a nemzetközi jognak. A dunai közlekedés állam­közi szabályozása nem újkeletű fel­adat. Az 1797-i rastadti kongresszu­son vetődött fel először a dunai ha­józás szabaddátételének problémája s ez akkor a német kormányérdekeltsé­gek szűklátókörű önzésén hiúsult meg. Az 1813-i bécsi kongresszuson a parti államok egymás közötti ügyé­nek fogták fel a tárgyaló felek a Duna­ kérdését, mikor a kongresszus záróaktájának 108 cikke biztosította, hogy a parti államok egyike vagy másika szabadon köthet közlekedés­szabályzó egyezményt az érdekelt szomszédállam kormányzatával. Az 1856. évi párisi kongresszus részt­vevői azonban már a részérdekeken fölülemelkedve látják a dunai hajóút nemzetközi rendezésének feladatkö­rét. Itt állították fel nemzetközi jog­tételként először, hogy „nyíljék meg Szabadon minden nép számára a danai hajózás“. Az Andrássy Gyula szellemi fára­dozásal létrehozott 1878. év berlini kongresszuson a felek már nag­yon elégségesnek találják e hatá­rozatot, hogy legyen a Duna egyelőre csak a Vaskaputól lefelé semleges vagyis egészen nemzetközi folyam Az első világháború után aztán le­hetővé vált, hogy a Duna teljes hajó­zási hosszában Ulmtól a Fekete-ten­gerig minden európai állam szabadon járattassa kereskedelmi hajóit. A mesterséges elzárkózásokon felépülő gazdasági nacionalizmu­saink modern kínai falaival lehetet­lenné tette a sokoldalú emberi és árucsereforgalom érvényét az egyes népek közötti gazdasági­­viszonylatok zavarmentes kialakulását. Nemzet­közi komoly békevágy helyett hábo­rús féltékenység szállta meg a népe­ket s e „nemzeti” rövidlátások nyo­mán szakadt az­ emberiségre a második világháború: minden eddigi kannibalizmusok közül a legemberte­­lenebb, a legborzalmasabb. A második világháború szörnyű­ségei után nem szabad többé fenn­tartani egyetlen nép számára sem a gazdasági nacionalizmus „rendszerét”. A nemzetközi jogszabályokat védő s azokat komolyan végrehajtó hatalmi erővel kell letörni minden olyan magatartást, amely gazdasági nacio­nalizmusával fenyegetné a nemzet­közi építő szándékot, a békét. A második világháború előtt a mo­nopolkapitalista érdekeltségek nem­csak a kereskedelem világbékebiztosító feltételeit zárták ki, hanem a világ­­egyik legnagyobb államképződmé­nyét, a Szovjetuniót is kirekesztették a gazdaságpolitikai förendezésből Arra kényszerítették a­ Szovjetúnió népeit s országait, h­ogy a cárizmus bukása után is folytassák a nemzet­­gazdasági elszigeteltség politikáját A Szovjetunió természetes földrajzi erő­forrásai oly hatalmasak és a szo­cialista módszerű versenygazdálkodás olyan észszerűnek és korszerűnek bi­zonyult az adott helyzetben, hogy az Unió népei kibírták a kényszerű zártságot és — minden megpróbál­tatások ellenére is — győztesévé vál­tak a szörnyű háborúnak. De ahhoz, hogy a háború utáni béke nagy ne­hézségeit is leküzdhessék, hatalmas mértékben kell immáron bekapcso­­lódniuk a világgazdasági életbe. A dunai államokkal egyezménye­sen kell érvényesítenie a Szovjet­uniónak elsősorban gazdasági téren a világ béketerveit. Olyan hatalmas csatornaépítő programok születtek s ugyancsak oly szédületes csatorna­építő munkálatok indultak máris a Szovjetunióban, amelyek teljes kiépü­lése után az európai Oroszországnak legfontosabb gazdasági értékű terü­letei összeköttetésbe fognak kerülni a Donnal s azon keresztül a Fekete­­tengerrel és a Dunával. Magyar szem­pontból a Don—Kaspi-tenger között épülő víziútnak lesz a legnagyobb jelentősége, mert ezen át Magyaror­szág kereskedelmi hajókon közvetlen kapcsolatba kerül a Közép-Kelettel. A Duna-hajózás tökéletes rende­zése s hajózási célból e folyam med­rének karbantartása tehát immáron nemcsak a parti államnépek kor­mányait érdekelhetik, hanem közel­ről vagy távolról minden kultúr­né­pet. Akik csak távolról figyelnek a Duna felé — mint az óceántúli né­pek —, azok is igen jogosan közel kerülhetnek a dunai élethez, hogyha a tartós béke vágya hozza őket erre s a legegészségesebb munkamegosz­tás keretében kívánnák kicserélni szellemi és anyagi javaikat velünk. De ahhoz, hogy mindenkié legyen e nagy folyam és Ady Endre szavá­val mindenkinek elárulhassa titkát és szépségét, a dunai népeknek kell ki­tömiök először a nemzeti elzárkózá­sok szégyenkalodájából. Itt kell ki­gyógyulni először a gazdasági nacio­nalizmus szörnyű betegségéből. Aminthogy a dunai néppé vált Szov­­jetúniónak már eddig is nagymér­tékben sikerült kilépnie a kényszeri gazdasági zártságból, a többi dunai népnek is a középpontú Magyaror­szággal az élén ki kell gyógyulnunk a rövidlátó „ nemzeti“ önzésből. A Dunán keresztül meg kell értet­­nünk magunkat egymással és a világ­­gal. A külügyminiszterek a jóvátételek kérdéséről tanácskoztak A leszerelési javaslat vitájában az atombomba gyártásának megtiltásáról tárgyaltak A politikai biz­ottság tegnapi ülé­sén, New-f­o, kuuu, ism­­cl szavukertltt a megszokó csapatok visszavonásá­­nak kintire. Azzal a problémával ka­­csolatban­, hogy az Ausztriával kötendő békeszerződés rab­fikálásáig szükség van az Ausztria felé vezető utak biztosítására és ezt a biztosí­tást közbeneső országok területén lévő csapatok látják •"J. Bevin a kö­vetkező kérdést' lelte 'fel Almbroe felé fordulva a tegnapi ülésen. • Nem használhatnának a szovjet csapatok esetleg más útvonalakat, mint amelyek a jelenleg megszállva tartott területeken vezetnek keresz­tül? Az Ausztria felé vezető utak biztosítását más területeken ellátva minden bizonnyal lehetősége nyílna arra, hogy többek között Magyar­­országról is kivonassanak a szovjet erők. Molotov megrázta a fejét és egyet­len szóval válaszolt: — Nem. Bevin leült és a problémával kap­csolatban nem tett föl több kérdést, úgyhogy amilyen gyorsan felmerült ez a csapatkivonási kérdés az ülé­sen, éppen olyan gyorsan le is tűnt a tárgysorozatról. Dupla vagy semrai Az olasz és bolgár békeszerződés gazdasági pontjaival kapcsolatban szóba került a politikai és gazdasági bizottság ülésén a jóvátétel kémese Ezzel kapcsolatban Bevin ragaszko­dott ahhoz a korábban kifejtett álláspontjához, hogy Görögországot ugyanannyi jóvátétel illeti meg, mint Jugoszláviát. Molotov ezt nem helye­selte; szerinte Jugoszlávia nagyobb mértékű jóvátételt érdemel, mert Ha már Görögországnál tartunk, említsük, meg, hogy Tsal­aris görög miniszterelnök Ne­w­ Yorkba repült, ahol a görög kormány képviseleté­ben az Egyesült Nemzetek illetékes szervei előtt azzal a bejelentéssel kí­ván élni, hogy bizonyos külföldi államok beleavatkoznak a görög­­országi guer­illaharcokba, akképpen, hogy segítik a felkelőket. Ez a be­jelentés nyilvánvalóan rendkívül ér­dekes és hosszantartó, valamint előre sejthetően éles vitára ad majd alkal­mat. És ha ezt az elkövetkezendő vitát összekapcsoljuk Bevinnek azok­kal az imént ismertetett kijelentései­vel, amelyek a balkáni megszálló erők visszavonására vonatkoznak, akkor nem érdektelen egy pillantást vetnünk Moszkva felé. A moszkvai rádió hírmagyarázója a jugoszláv köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából megemléke­zett a jugoszláv népnek a háború alatti hősies küzdelméről, majd az angolszász balkáni politikai körvona­lait rajzolta meg. Azt állapította meg jobban elpusztult a háború alatt, mint Görögország. Bevin így repli­­kázott: — A jóvátétel mértéke valóban arra szolgál, hogy összhangban álljon a pusztulás mértékével. De egyedül ezt tekintetbe venni sem Jugoszlávia, sem Görögország helyzetében nem­ lehet, mert mind a két ország egy­forma keménységgel és hősiességgel hangolt a háború során, sokszor a legkilátástalanabb körülmények kö­zött. Úgy vélem, hogy ha végigtekint­jük a görögországi olasz és német had­járatok történetét, akkor ebben a tekintetben nem lesz véleménykülönb­ség közöttünk. Legyen szabad azt hinnem, hogy ez így van. Molotov igenlően bólintott. A dele­gátusok egész sora szólt ekkor a kérdéshez, úgy­hogy hosszú ideig tartó vita keletkezett a Görögország­nak és Jugoszláviának adandó egy­forma mértékű jóvátétel körül. Mo­lotov minden vitatkozó elhangzott mondataira csak egyetlen megállapí­tással felelt: —­ Jugoszláviának kétszer annyit kell kapnia. Erre a megállapításra állandóan visszatérő válasz volt az, hogy ugyanannyit kell kapnia Görögor­szágnak is, mint Jugoszláviának Már-már úgy látszott, hogy ezt a jóvátételi vitát nem sikerül lezárni, amikor Molotov, hangsúlyozta azt, hogy minden ténykedésével azt a békés hangulatot óhajtja szolgálni, amelynek keretei között ez a kon­ferencia igyekszik megteremteni a világbékét, a következő kijelentést tette: — Elvben elfogadom az önök té­telét, ki kell jelentenem azonban, a moszkvai rádió, hogy az utóbbi időben különösen Anglia és Amerika diplomáciája nem nevezhető jóindu­latúnak, sőt, egyenesen ellenséges ér­zülettel viseltetik a Délkelet-Európá­­ban létrejött demokratikus országok­kal szemben. Az angolszász diplo­mácia — mondotta a moszkvai rádió — megfeledkezik például Olaszország bűneiről, de megfeledkezik arról is, hogy Jugoszlávia milyen szolgálato­kat tett a szövetségesek közös ügyé­nek. Nem óhajtja elismerni az albán államot sem és ellenzi, hogy fel­vegyék az Egyesült Nemzetek szer­vezetébe. Ez a politika azonban sem­­miképen sem vezethet jóra — álla­pította meg az angolszászok balkáni politikájával kapcsolatban a moszkvai rádió. Mir és cáfolás A politika és diplomácia körvona­lainak fentebbi megrajzolása után térjünk át katonai vonalra. A brit rádió angol nyelvű hírében megcá­fol­ta a Pravda című moszkvai lap­­nak azt a közlését, amely szerint a németországi brit megszállási övezet­­iben még ma is német katonai alaku­latok működnek. A hír egy régi vád felújítása, amely érthetetlen modem bukkant fel újra a sajtóban — álla­pította meg az angol rádió. Német bányász és egyéb munk­áscsoportok valóban működnek állami szolgálat­ban a brit megszállási övezetben, de ezek nem katonai jellegűek, mint ar­ról bárki könnyen megrávőződhet, h­i­szen a brit övezetben nincsenek zárt ajtók és bárki bejöhet az ellenőrzés megejtésére. Ak­ntbetegség Itt van tehát az első adat a fegy­veres erőkről. Ez gondola­tainkat a világ általános leszerelése és a kato­nai alakulatok adatkijelentéseire­ te­reli. Ebben a vonatkozásban nem érdektelen az Egyesült Nemzetek politikai bizottságának ülésén el­hangzott felszólalások ama részére tekinteni, amely az atomerővel, ille­­tőleg az atombombával foglalkozik. Lir Hartley Shawcross, Anglia kikül­­döttje a maga részéről örül — mint mondotta —, hogy a Szovjetunió, akárcsak Anglia, igyekszik megvaló­sítani a nemzetközi ellenőrzést és az arra vonatkozó vizsgálat rendsze­­■­két. Megkérdezte azonban, hogy a Szovjetunió ezt az ellenőrzést csu­pán az atomenergiára vonatkoztatva gondolja-e megvalósítani, vagy pe­dig hajlandó-e azt kiterjeszteni min­den fegyverre? Visinszky, a Szovjetunió nevében hangsúlyozta, hogy országa az adat­szolgáltatási és leszerelési indítvány beterjesztésével nagyon felelősségtel­jes lépést tett. A lefegyverzési prob­lémát valamennyi állammal való szo­ros együttműködés útján kívánja megvalósítani. Válaszolva Sir Bartley Shawcrossnak, hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemcsak az atombom­bára vonatkoztatja az ellenőrzést, hanem azt félreérthetetlenül a le­fegyverzés minden mozzanatán ki akarja terjeszteni. Kijelentette ez­után, hogy­ az atombomba még min­dig ott lebeg szörnyű fenyegetésként a világ feje felett. A Szovjetunió azt kívánja, hogy olyan törvények hozassanak, ame­lyek tehetetlenné teszik az atom­bomba használatát és olyan erélyes ellenőrzést léptessenek életbe, amely lehetetlenné teszi, hogy bárhol a világon a jövőben atombombát lehes­sen előállítani. Ezzel az atomvitával részletesen foglalkozik a Manchester Guardian ,és azt állapítja meg: Örömmel kon­statáljuk, hogy Oroszország igen nagy érdeklődést mutat a béke iránt. A Times is úgy véli, hogy ilyen hangulatban nincs kétség afelől, hogy a békeszerződéseket két héten belül alárírhatják. .Maron Ferenc & Balkán Moszkva és London között

Next