Kis Ujság, 1947. november (1. évfolyam, 108-132. szám)

1947-11-23 / 126. szám

telenül temérdek hibával rendelkező demokratikus rendet veszélyeztetik, hanem belső békénket is és tápot ad­nak azoknak a felforgató törekvések­nek, amelyek azt hirdetik, hogy a háború utáni új elrendezést egy újabb háborúval kell megváltoztatni. Nekünk semmi bajunk sincsen egyik nagyhatalommal, sem, nem hi­szünk egyiknek sem támadó szándé­kában, hódító törekvéseiben, viszont sok bajunk van belső problémáink­kal és szeretnénk ezekkel foglalkozni. Szeretnénk emelni a tömegek életszín­vonalát, szeretnénk békét és bizton­ságot benn az országban, azt kíván­juk, hogy a demokrácia minél szé­lesebb tömegekre támaszkod­jék, olyan tömegekre, amelyek valóban meg vannak elégedve a kormányzattal és a demokratikus renddel. De a nagy­hatalmak vitája arra kényszerít ben­nünket, hogy elfordítsuk tekintetün­ket az égető gazdasági kérdésekről, mert védekeznünk kell azok ellen a rolográd áramlatok ellen, amelyek ebben a vitában „ismeretlen oknál fogva“ erőre kaptak. És mi nem fe­ledhetjük el, hogy ez irányzatok el­len nemcsak a haladó magyar társa­dalmi erők küzdöttek 1818-tól 1945-ig eredménytelenül, hanem küzdöttek a háború során együttes erővel és sok véráldozattal a szövetséges nagyhatal­mak is, mégpedig eredményesen. Mi nagyon jól ismerjük a válasz­tást: itt nem a polgári demokrácia és a szocializmus küzdelméről van szó, mint Angliában Magyarország nem ismerte soha a liberális polgári demo­krácia nyugati formáját és szinte el­képzelhetetlen az, hogy minden tra­díció, társadalmi és gazdasági hátvéd nélkül, Európának ezen a pontján bármiféle külső támogatással ilyen államrendet meg lehetne valósítani Magyarország — csak úgy mint egész Európa­­ boldogulásának, belső bé­kéjének egyetlen lehetősége az, ha a polgári front tisztességes, mindkét fél részére kielégítő egyezséget köt a marxista erőkkel, amire a nagyhatal­mak vezetőinek ismételt nyilatkozatai valóban reményt nyújtanak. Viszont a kifejezetten antimarxista erőknek a felszabadítása Magyarországon nem polgári demokráciára, hanem polgár­­háborúra, esetleg az ellenforradalom valamelyik korszerű formájának resti­­túciójára vezetne, amiből a múltak tapasztalatai alapján senki nem kér És nyilvánvaló, hogy ez sem ma, sem később, sem belföldön, sem külföldön felelős tényezők cél­ja nem lehet. A londoni konferenciát tehát Ma­gyarország féltő gonddal kell, hogy kísérje, anélkül, hogy túlbecsülné az adott pozitív lehetőségeket. A magunk részéről nem vihetünk a konferencia elé nemzetközi problémákat, távoli hozzászólásunkban csak a magunk békevágyának és súlyos belső problé­máinak hangsúlyozására szorítkozha­tunk. Nincsen ellentétünk sem nagy-, sem kishatalommm­al és nem kívánunk mást, mint több megértést, lehetősé­get a békés életre és saját problé­máink megoldására. Tudjuk, hogy lét­érdekünk fűződik a békéhez, Európa egységéhez és a világ minden pontjá­val való szabad érintkezésünkhöz és reméljük, hogy minden átmeneti ne­hézség után is Európa egysége helyre fog állni. És ha egységről beszélünk, nem csak területi, hanem gazdasági, kul­turális, sőt talán politikai egységet is értünk alatta. A jövőtől a hatalmi és ideológiai ellentétek lassú csökkené­sét várjuk, mert a feszültség most már lassan elviselhetetlenné fokozódik. Fenntartás nélkül együtt kívánunk dolgozni a többi nemzetekkel, mert dolgozni tudunk és reméljük, hogy előbb-utóbb összeül egy olyan konfe­rencia is, amely már a bizalom lég­körében az alkotás közös problémáit tárgyalja meg. A magunk csekély erőivel a békéért, Európa újjáépítéséért dolgozunk és reméljük, hogy a nagyhatalmak megadják nekünk a lehetőséget az 1945-ben jól indult demokratikus rend­szerünk továbbfejlesztésére, gyermek­­betegségeinek gyógyítására és égető gazdasági problémáink megoldására. Tegn­api este robbanóanyagot találtak egy bérház pincéjében Tegnap este a Sztálin­ tér 8. szám­i [ négy negyedkilós csomagba volt öl­­h­áz házmestere telefonon értesített,­­­ helyezve a pince folyosóján. A rend­­a központi ügyeletet, hogy a báz­i őrségnek az a feltevése, hogy az is­­pincéjében robbanóanyagot talált, is­meretlen tettesek, akik a robbanó­­központi ügyelet rendőri bizottságáP anyagat elhelyezték a pincében, ké­­valamint a közben értesített állam­­i főbb­ robbantásokat charták végre­­védelmi osztály deliktivjei megjelen­tek a Sztálin-tér 8. szám alatt, ahol megállapították, hogy a pincében talált robbanóanyag puskapor. A mintegy egy kg­ súlyú puskapor hajtant. Az államvédelmi osztály és a fő­­kapitányság erélyes nyomozást ind­í­­tott, hogy kézrekerítse a robbanó­anyag tulajdonosait. Magyar kormányküldöttség Bukarestben A mai nap politikai eseményei kö­zül kiemelkedik a magyar kormány­küldöttség bukaresti útja, amely viszonzása Groza román miniszter­elnök tavaszi budapesti látogatásá­nak. A küldöttség szombat délután indult el és vasárnap érkezik Buka­restbe. Ez az út régi mulasztásokat pótol, hiszen most történik meg elő­ször, hogy a magyar kormány tagjai, a magyar politikai élet vezetői hiva­talos látogatást tesznek Romániában. A többnapos tartózkodás során kul­turális egyezményt írnak alá, de előreláthatólag más kérdések is szóba­­kerülnek a tárgyalásokon. Itt említjük m­eg, hogy a romániai Magyar Népi Szövetség harmadik or­szágos nagygyűlése Temesváron meg­kezdődön. A romániai magyarság megbecsülését mutatja az is, hogy a megnyitó ünnepségen megjelent Groza miniszterelnök, kormányának több tagjával. Az ülésen felszólalt Vasile Luca pénzügyminiszter, aki megálla­pította, hogy a magyarság teljes ere­jével kiveszi részét abból a hatalmas harcból, amelyet a román nép foly­tat a demokrácia megszilárdulása ér­dekében. A romániai magyarság jó úton halad. — mondotta — amikor a románsággal együtt vállvetve har­col az együttélő népek testvériségé­nek megvalósításán. A soviniszták a múltban is egymás ellen uszították a két népet, de sem a román, sem a magyar nép nem gyűlöli egymást. Beszéde végén rámutatott arra, hogy a 100 millió főt kitevő dunamedencei népek szoros összefogása megakadá­lyozta az imperialista törekvések ér­vényesülését Európa e részében. Ezután Groza miniszterelnök szó­lalt fel, rámutatott a két nép és két ország szoros együttműködésének fontosságára és szükségességére, majd bejelentette, hogy nemzetiségi államtitkárságot állítanak fel és en­nek vezetésénél a romániai magyar népi szövetség egyik vezetőjét, dr. Takács Lajost, bízza meg. A Magyar Népi Szövetség naggyűlése egyébként tiszteletbeli elnökeivé megválasztotta Sztálint, Molotovot, Visinszkijt, Dinnyés Lajost, Rákosi Mátyást, Grozát, Anna Paukert és Vasile Lu­cát. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank folyó hó 26-án ismét meg­­­nyitja VI. Teréz-körút 32? szám alatt Teréz-körúti fiókját ahol legnagyobb kész­­­séggel áll t. ügyfelei­ rendelkezésére. (») Vasárnap, 1947 november 23 melltartó fiatalit 4 I­ Kisgazda Párt és képviselői Bakó Sándor Bakó Sándor élete javában van még, innen a negyvenen. Kilencszáztíz­en született. Tizenkilenc éves volt, amikor belépett a politikai életbe. Ez a „be­lépés“ akkor nem volt afféle, egészen kényelmes história. — Hát bizony, megsimogattak en­gem is egypárszor a csendőrök — mondja mosolyogva Bakó Sándor. — De hát ez sem ittlennétt meg. Ott voltam én mindenütt, huszon­kilenc óta, ha ki kellett állani a gátra. — Aztán jött a békési pártalakulás. Itt kerültünk egy táborba Tildy Zol­tánnal. Később hozzánk csatlakozott Rajcsij-Zsilinszky Endre is. Negyven­háromban már ott küzdöttem, a leg­veszélyesebb helyen, a párt élvonalá­ban. Annak az évnek az októberé­ben én is részt vettem a nagyváradi Pannonia-szállóban tartott titkos kis­gazdapárti tanácsülésen, hol pártunk, Bajcsy-Zsilinszkyvel és Tildy Zoltán­nal az élén, a háborúból való kilépés mellett foglalt állást és ilyen irány­ban memorandumot is szerkesztett, az akkori államfőhöz. Megkérdeztük, hogy mit vár az új országgyűléstől, s hogyan látja Kisgazda Párt jövendő útját. Egyet­­­len mondattal felel: — A békési programm maradék­talan végrehajtásában. Megtudtuk Bakó Sándortól, hogy a felszabadulás után Biharban az elsők között állott ki a kisgazda­­párti gondolat új életre való kelté­séért. A biharkeresztesi járás háború­tól elárvult gazdasági felügyelői hi­vatalát kapta meg s innen nevezte ki a kormány őt — az egyholdas kis­­parasztot — Bihar vármegye főispán­jává. Egészen az augusztusi válasz­tásokig állott megyéje élén Bakó Sándor, amíg most országgyűlési kép­viselő nem lett. ’ B. L. Itt az első tökéletes repülő­ autó Los Angelesből jelenti az Europa Report. A californiai San Diegoban most mutatják be a legújabb gyárt­mányú repülő­gépkocsit. Ez az új­donság abban különböz­ik a régiek­től, hogy szárnyai rövidek és azokat az autó mindig magával viheti. A leg­újabb repülő­gépkocsi óráig keringett San Diego felett. Szakértők szerint 3- 400 kilométeres légiósra alkalmas. A vállalat szerint megkez­dik a repülő­ autó gyártását és jövőre már árusításra kerül. Színes világhiradó .A VILÁG LEGDRÁGÁBB ÉT­TERME. Ezt a kétes értelmű címet most a N­em­ Yorkban lévő The Colony étterem elhódította a híres párisi ét­termektől. A nem yorki étterem tulaj­donosa az olasz eredetű: Gene Gaval­­lero. Étterme nem­ mondható pom­pásnak, hanem inkább egy kis olasz borkiméréshez hasonlít. Azonban az ételek, amelyeket a tulajdonos maga készít elő és amelyeket csak a dollár­­milliomosok tudnak megfizetni, egye­dülállóak, így például az étlapon szerepel borjú hús noailles módra, amelyet úgy készít el, hogy a hasi egy 1911-es évjáratú borban és 1811-es évjáratú konyakban áztatja egy hétig. Cavallero állítása szerint ’a vi. fogalma az ő konyhájában is­meretlen. Negyvennégy fajta bort tart raktáron, amelyek között ott szere­pel a nemes borok összes példánya. TENGERI HAJÓK ALUMÍNIUM­BÓL. Az Egyesült Államokban már évek óta építenek kisebb hajókat és vitorlás csónakokat alumíniumból, hogy tanulmányozzák ennek a kiii­­­nyfi fémnek az ellenállását a tengeri vízzel és a tengeri levegővel szem­ben. Miután a kísérletek kedvező eredménnyel zárultak, most megkezd­ték két hatalmas kereskedelmi hajó építését tisztán alumíniumból. A ha­jónak nemcsak a testét és a felszere­lését készítik alumíniumból, hanem még a hajón levő bútorokat is. HETVEN ÉVES lenne Ady, ha most is élne. A harc pe­dig, amely halandó testének kopor­­sóba zárásával, vagyis negyvenkettedik évében nem halkult el alkotó emberi mivolta körül, még ma — születésnap­jának hetvenedik fordulóján — sem akar egészen elcsitulni. Nem az iro­dalmi — helyesebben irodalomeszté­tikai­­ fegyverzajra gondolunk, amely még a harmincas évek elején lecsillapult egészen az akkori Akadémia és a Kisfaludy Társaság szellemi hadas­­tyánjainak s a Nyugat-közösség iti­­m­aradt irányítóinak békülékenységé­­vel. A „másik“ Ady körül folytatódva inkább a küzdelem, a látnok-költő politikai és szociális felfogása s helyt­állása körül. Az ellenforradalmi közélet néhány vezérlő politikusa s úgynevezett köz­írója szinte erőszakerejével s az egy­kori Petőfit eláruló sallangos petőfies­­kedők módján el akarta orozni Alig Endrét a magyar emberek nagyobbik s emberségesebbik táborától, az el­nyomott s ellenzéki sorsba kényszeri­­tett demokráciától. Lélekcsonkitást követtek el durván a küllőn, hogy el­­hazudhassák verseinek, hírlapi cikkei­nek s általában egész emberi maga­tartásának gyökeresen demokrata jel­legét s korszerűen humanista irány­vonalát. Most pedig, hogy a demokrá­cia ellenségei immár nem ülnek kor­mányszékben Magyarországon, az épülő új rend ellen intrikálál: sorából elég sokan merészelik megkockáztatni e kérdést: várjon ma Ady Endre, úgyis mint úgynevezett „destruktiv“ költő — ha élne — támadná-e avagy segítené a most épülő magyar demo­kráciát. Akik Ady Endre munkái­ s emberi magatartását elég jól ismerik, azok előtt egy pillanatig sem vitás, hogy a régi rend reakciós visszaálmodói ellen harcolna s ugyanekkor első irodalmi emberként támogatná a magyar de­mokrácia építőit. Az ő úgynevezett destrukciója csak a régi rend nyomo­rító építményeinek lerombolására irá­nyult egy nagyon is építő forradalmár­­ság hitével, tudasával, előrelátó em­berségével. Igaz, hogy nem lenne — aminthogy nem is volt soha — egyet­len pórthoz kötött ember avagy párt­­költő! De az is igaz, hogy pártok­ füleid emelkedettségében csakis a de­mokratikus közérdek hitvalló alkotó­­mestere marad mindig. Ady Endre fogalmi világában és sze­mélyisége erejében a demokrácia nem­csak elvi hitvallást és világnézetet je­lent, de sokkal inkább erkölcsi maga­­tartást, az élő s forradalmian élet­­njító humánum mindenkori teljessé­get. Ady emberséges forradalmársága több volt úgynevezett polgári forra­dalmár­ságnál- hiszen ő tudta, látta, hitle s hirdette, hogy az emberi jog­egyenlőség parlamentáris, vagy inter­parlamentáris törvény beiktat­ása még nem tesz mindenkit egyformán fel­szabadult emberré — polgárrá. De jól tudta azt is, hogy a társa­dalmi kiegyenlítődésnek nemcsak­­ anyagi s termeléstechnikai feltételei vannak, hanem szellemi feltételei is. A legmagasabb fokú kultúrértékek íz­lésbeli s erkölcsi követelményeinek elsajátítása s köznevekő népszerűsí­tése nélkül a dolgozók összessége vagy túlnyomó többsége sohasem emelkedhetik föl a legmagasabb em­beri fokra. Ez utóbbi igazságot igen jól látta Ady Endre, aki nem­is csak a múltba, jelenbe vagy a kö­zeljövőbe, de a távolabbi jövőbe is nézett és látott,­ vagyis haladóbb volt a szabványszerű­ haladóknál. Akik ennél valamivel is kevesebbet akar­nak megérteni Ady Endréből, sohasem érthetik meg őt igazán azok és valóban, tehát­­ hazugságmentesen. Nagy Tibor Vadászintelmek a tél küszöbén A tél küszöbén vagyunk. Éjjeli fagyok vékony jégréteget húztak az állóvizek fölé. Itt a társas­ vadászatok Id­eje. A vadászok aratása megkez­dődött! A koroy­ h>zatot­ lehetőség szerint akkor ren­dezzük­, amikor száraz, vagy keményre fagyott a talaj. Puha talajon ügyelni kell arra, hogy az őszi vetésekbe kárt ne okozzunk. A kör szétosztódásának és a gyü­leke­­zésének helye tehát soha se legyen vetésen, hanem legelőn, vagy tarlón. A vadászok érdeke, hogy a gazdákkal jó viszonyban le­gyenek, mert bizony sok helyen gazdák nagyon haragszanak a nyúlra , és ezt a nyúlgyülöletet átviszik a va­dászokra is. Ilyen helyeken tapintato­san rá kell mutatni, hogyha a nyulat „duvádnak“ minősítenék is — mint ahogy egyesek kívánják —, teljesen kiirtani úgy sem lehetne. Az az egy­néhány nyúl épúgy megrágná a nem védett gyümölcsfákat, mintha néhány száz lenne belőlük. A gyümölcsfák megvédése viszont igen egyszerű. Nád­dal, kóróval kell bekötözni a fiatal fák törzsét és akkor nincs nyúlkár. Sok helyen marhavérrel kevert tehén­trágyával kenik be a fák kérgét és ez is biztos védelmet nyújt a nyúlrágás elleni Sajnos, a népi hiedelem sok helyen károsnak mondja a legkedvesebb szárnyasvadunkat is, a foglyot. Pedig a fogoly nem kártevője, hanem ba­rátja, a legszorgalmasabb ingyen munkása a gazdának Tudták ezt nagyon jól a garammenti gazdák, akik nagyon keseregtek azon, hogy az 1940. évi pogány tél a fogoly­állományt úgyszólván megsemmisí­tette. — Oda vannak a napszámosaink — mondták a cukorrépatermelő gaz­dák. A fogolycsapatok ugyanis a leg­szorgalmasabb pusztítói voltak a cu­korrépában nagy károkat okozó or­mányos bogaraknak. Fontos, hogy a gazdák ne tekint­sék ellenségüknek ezt a mindenkép­pen hasznos, szép szárnyasunkat így a téli etetőket se rongálják meg.és Mert sajnos, a nagy aszály követ­keztében az apróvadunk téli etetésre szorul, ha szigorú, kemény telünk lesz. A fogoly- és a fácánetetőkbe homokba kevert ocsut szórjunk. Fácán hamar rászokik az etetőre, a fogoly már nehezebben, már csak akkor, amikor vastag a hótakaró. Ugyancsak akkor szorul etetésre a nyúl is. Az etetők azonban készen álljanak, hogy a vad azok jelenlétét megszokja. A vad megmentését szolgáló etetők vadtemetőkké válhat­nak, ha a vadásztársaság nem vigyáz az állatkínzó hurkozókra, akik na­gyon nagy előszeretettel választják az etetők környékét és az odavezető vadcsapásokat működésük színteréül! Az ártalmatlanná tett hurkozókért kifizetett jutalompénz a vadásztár­saság legjobb befektetőké! A legjobb módja a hurkok ártal­matlanná tevésére az, ha a drót­hurkokat egy-két helyen — legjobb a hurok fűlénél — drótvágó fogóval becsípik, úgy, hogy az messzebbről nézve sértetlennek látsszék. A hurkoló ugyanis messzebbről ellenőrzi a le­rakott hurkait és ha meglátja az épnek látszó hurkot, akkor tovább ballag és nem rak ki másikat. Az így „megszelídített“ hurok már ártal­matlan a vadra nézve. A vadóvás, a vadvédelem tagad­hatatlanul sok gonddal, költséggel jár, de enélkü­l nagyon szomorú­­ a körvadászatok, a ráhajtások ered­ménye. Mert bizony nagyon szomorú az olyan apróvadra menő társas­vadászat, ahol ritkán szól a puska, de milyen nagy élvezetet nyújt egy­­egy jól sikerült fácánhajtás! Bokrétában repül fel a hajtás vé­gén a csillogó tollú fácánkakasok tö­mege, ropog a puska és a jól talált „toronykakas“ összebicsaklik a leve­­gőégben, hogy azután hulló csillag­ként zuhanjon le a nagy magasság­ból. Egy-egy róka koma is rendesen be­számol bundájával és a szerencsés jövő már előre örül, hogy micsoda üdvrivalgás fogadja otthon, ha a lom­­posfarkú, szép téli bundájú fácán­pusztítóval hazaérkezik! Hátha még a háziasszony felismerni véle benne kedves kendermagosának elrablóját. Kittenberger Kálmán Ami igaz, az igazi — Kutya ugat, pénz beszél — •szoktuk mon­dani, hát nem beteljese­dett ez is, méghozzá szó legszorosabb értelmé­­­ben?! Történt ugyanis, hogy Henry Nastil dús­gazdag angol gyáros elha­lálozott és végrendeletében napi 50 shilling életjára­dékot hagyott hű kutyá­jára, Tippre. A kutyus egyszeriben nagykutyává lett, elvégre a pénz Ang­liában is pénzt. — Netene, cukit — mondták azonban a va­gyonból kirekesztett roko­nok az örökös kutyának. — Hát még mit nem! El sem tudja költeni az összeget, nincsen családi és keresztneve, ennélfogva nem örökölhet. Eb, aki bánja, mi bizony alapo­san megtámadjuk a vég­rendeletet, amelyet ku­tyába se veszünk. A törvény mindenütt törvény s így már-már úgy látszott, hogy sze­gény Tippnek kutya­­rossz sora lesz öreg nap­jaira, amikor megjelent Maggie Coller, az elhúnyt gyáros házvezetőnője és sebtiben örökbe fogadta a kutyát. Nosza, máris lett neve: Tipp Coller, így aztán meg is kapta az életjáradékot. Tipp ide, Tipp oda, ez volt a zseniális tipp, amit az asszonyság kitalált. Magam is hajlandó vol­nék egy-két módosabb ebet, macskát fiammá fo­gadni, amennyiben jelen­tős örökséghez jutottak és nem tudják elkölteni a gubát. egyedül Csak jöjjenek bizalommal hoz­zám, atyai szívemre és pénztárcámra ölelem őket, m­eg az ajianázst. Mopsz­lit havi­­ 200, daxlit 150, kandúrmacskát 300 fo­rint készpénzzel nevemre iratok. Kanárit már 100- tól lefelé, sündisznót plá­ne potom 80-ért engedek be neves családomba. Hát lehet, folyvástl Nem vagyok finnyás szülő, ha tehát valami jómódú tücsök, hőscin­­cér avagy szöcske jelent­keznék, még azokkal szóba állok. Legszíveseb­b­­ben mégis egy csendes, szolid aranyhalat vállalok. Amennyiben aranykészle­tét be kell jelenteni a Nemzeti Banknál, üsse kő, fizetem a költségeit a közös örökségből! A­z aranyhal házias teremtés, nem kell rá vigyázni, este nem sohase marad ki, ál­landóan fürdik és ha iszik, akkor csupán ősz kell neki, szóval az alkohol megmarad nekem. Efféle jámbor partnerre régóta vágyom és dédelgetni fo­gom, ha csinos összeget hoz a konyhára. Víz lesz számára bőviben. Nos, lehet jelentkezni cicák, papagájok, bull­dogok, szobatiszta örö­kösök: máris családtag­nak tekinthetitek magato­kat, ha van némi kész­pénz. Ehhez ugyanis fel­tétlenül ragaszkodik és szeretettel vár benneteket leendő, de már most sze­rető papátokl (ia) «•Örökölt a .Megkezdődött a magyarok haza­hozatala Nyugatról is A belügyminisztérium hazahozatali szervei megkezdték a Nyugatra hur­colt és hazatérésre jelentkezett ma­gyarok hazaszállítását. Ma érkezett Hegyeshalomra az első szállítmány. Ebben 600 Bajorországban tartóz­kodó magyar érkezett hazájába. A szállítmány utasai jó egészségben ér­keztek meg és a határállomásról táv­iratot intéztek hálájuk kifejezéseként Rajk László belügyminiszterhez;

Next