Kis Ujság, 1948. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1948-01-24 / 19. szám
Kivégezték a sofőrgyilkos Balázs Pált A pestvidéki törvényszék december 17-én halálra ítélte ifj. Balázs Pál aszódi fiatalembert, aki kegyetlenül meggyilkolta Balogh Ferenc taxisofőrt Balázs felfogadta Baloghot egy hosszabb útra, majd az országúton a sofőrt hátulról háromszor fejbelőtte, azután egy hatalmas konyhakéssel összeszurkálta, végül a halottnak hitt sofőrt egy közeli tanya kútjába dobta. Balogh azonban eszméletre tért, kimászott a kútból és kivánszorgott az országútra, ahol megtalálták és kórházba szállították Eközben fogták el az országúton Balázst, aki a Baloghtól elrabolt autóval nem tudott mit kezdeni. Balogh a kórházbaszállítás után másnap meghalt. A köztársasági elnöki irodából tegnap érkezett le a pestvidéki törvényszékre a legfelsőbb döntés, amely szerint a köztársasági elnök szabad folyást engedett az ítélet végrehajtásának. Balázst a délutáni órákban kiszállították a gyűjtőfogházba és elhelyezték egy siralomházzá átalakított cellában.. A késő esti órákban került sor az ítélet végrehajtására. A roskadozó, falfehér gyilkos előkt ismét felolvasták az ítéletet, majd a kegyelmi kérvényelutasítását, utána pedig Bogár János végrehajtotta rajta a jól megérdemelt halálos ítéletet. Általános sztrájk Bajosországban Hitler uralomrajutása óta nem volt még olyan nagy sztrájk Németországban, mint amely mára virradó éjszaka tört ki. A bajor szakszervezetek döntése következtében Bajorországban általános sztrájk tört ki, amelyet egyelőre huszonnégy órás jellegűnek terveznek. A vonatok is megálltak, csupán a legfontosabb közszolgáltatások és a közellátás működését biztosítják. Az általános sztrájk a katasztrofális élelmiszerhelyzet miatt tört ki, amelyért a szakszervezetek szónokai a csütörtöki nagygyűlésen a megszálló amerikai hatóságokra hárították a felelősséget. A bajorországi kommunista párt tiltakozott a népkongreszszus betiltása ellen is A brit külügyminisztérium szóvivője csütörtökön kijelentette, állandóan tájékoztatni fogják a Szovjetuniót azokról a háromhatalmi megbeszélésekről, amelyeken a közeljövőben megvitatják Nyugat-Németország sorsát, majd hangsúlyozta, hogy a londoni megbeszéléseken nem tárgyalnak most Trizánia felállításáról. Csak tréfa volt, nem szabotázs felmentették a Magyar Textil munkásait Az államügyészség a hároméves terv védelmére hozott rendeletbe ütköző bűntett címén emelt vádat Bernhardt Nándor vasesztergályos, K. Szabó István géplakatos és Berta Gyula géplakatos ellen. A vád szerint az elmúlt év december elsején a Magyar Textilipar r t. gyömrői úti üzemében felszerelt és a hároméves terv ellenőrzésére szolgáló órát megrongálták, abba lúgos folyadékot öntöttek s ezzel a hároméves terv kezelébe tartozó munkálatok végrehajtását hátráltatták. Az ügyet, amely első az ilyennemű ügyek közül, az uzsorabíróság Csúcs-tanácsa tárgyalta. A vádlottak tagadták bűnösségüket. Előadták, hogy egy közös barátjuk volt az ellenőr, úgy tudták, hogy a felszerelt, de még nem működő órákat ez vizsgálja felül és tréfából az órában lévő papírhenger szélére, ahol akkor sem zavarhatta volna az óra működését, ha az már működésképes állapotban van, humoros feliratokat írtak. Később megtudták, hogy más lesz az ellenőr, megijedtek és a feliratot valami lúgos folyadékkal el akarták távolítani, de ez csak részben sikerült. Ezt a védekezésüket a kihallgatott tanúk is megerősítették. A bíróság ez alapon bűncselekmény hiányában felmentené őket. Kimondta, hogy a cselekményt elkövették ugyan, de az órát ezzel nem tették használhatatlanná és a felírással nem hátráltatták a hároméves leivel, csupán éretlen csínyt követtek el. Az ítélet nem jogerős. Virágzó barukfa. A szokatlanul enyhe téli időjárás sokhelyütt megduzzasztota a cseresznye és korai barack rügyeit és erősen fejlődésnek indult a mogyoró virágbarkája is. Nagykőrösön a mogyoró virágbarkája helyenkint 3—5 óra-re fejlődött. Dombóvárott Bogler Lajos nyomdatulajdonos udvarán kivirágzott a barackja. A szokatlanul korán virító fának igen sok nézője van. I Vásártelep Ural A csepeli nagypiacra pénteken reggel 24 vágon áru futott be. Zöme vegyes zöldség, sárgarépa, káposzta, sütőtök, céklarépa és alma. A kertészek és a gazdák 31 szekérfuvar árut hoztak fel. Tehergépkocsival 220 mázsa élelmiszer érkezett. Meglepetést keltett a piacon a vöröshagyma újabb olcsóbbodás. A makói árut 1,05, az egyéb vidékről érkezett hagymát 1,50 forintért árusították nagyban. Olcsóbb lett még a petrezselyemgyökér, a kalarabé, céklarépa és a zeller. A gyümölcsárak erősen tartottak. A mai árak kilónként nagyban a következők voltak: Gülbaha-burgonya, nyári- és őszirózsa 106, Ella 0.91, étkezési Krüger-burgonya 0.76, vöröshagyma 1.50—1.65, ♦fokhagyma 8—10, káposzta 1.20, kelkáposzta 2, kalarábé 0.50—0.80, paraj 7.—7.50, sárgarépa 0.70—0.80, petrezselyemgyökér 1—1.40, céklarépa 0.60—0.70, zeller 1.80—2, sülölök 0.75, torma 4—5.50 forint. Gyümölcs: alma 2—6, körte 3.50 —4.50, narancs 22.50—23.50, mandarin 23.40, citrom darabja 1.20— 1.50, dióbél 28, aszalt szilva 7, szilvalekvár 6.60, csiperkegomba 12—17 forint. Tojás: eredeti ládaáru 0.75-0.76, kiolvasva 0.78—0.80 forint darabonként. Házasság asztrológia útján EGGYEL több magyar-angol házasság, amelynek előzményei legalább is szokatlanok. Egy magyar származású volt színésznő, kinek első férje jónevű festőművész volt, második férjével hosszab ideig élt Afrikában. Majd hazajöttek, többrendbeli krokodilusbőrrel, rinocérosztaggal és boros-, titánékszerrel megrakodva, s a feleségről kiderült, hogy képzett asztrológus. Egész különösen remek eredményeket ért el a horoszkópban, annak megállapításával, milyen csillagképben született egyénnel szabad a horoszkóp tulajdonosnak szerelemre lépnie. Tudományának híre Londonba is eljutott és egy angol úr elküldte neki születési adatait. Az aszszony, aki egyébként igen érdekesarcú, magasnövésű hölgy, meg is csinálta a horoszkópot és ezen az alapon levelezés indult meg köztük. .4. ostrom után az angol úr úgyszólván perceken belül, jelentkezett. Az asszony értesítette hogy férje az ostrom alatt meghalt. Új asztrológiai alapon kezdődött levelezés közöttük s kiderült,hogy maga az asztrológusnő született a levelező partnernél, legkedvezőbb csillagkép miatt. A levelek személyesebb térre terelődtek, az angol úr végre megkérte a hölgy kezét és mint menyasszonyát már ki is vitette magához. Legfeljebb azon lepődhetett meg egy kissé, hogy a hölgy egy szót sem tud angolul, a leveleket a hölgy első férjénél, második kitűnő humorú felesége írta. A karácsonyi textilakció céljaira kiszolgáltatott jegyeket a fogyasztók január 31-ig saját érdekükben váltják be, mert az igénybe nem vett utalványok beváltásáért a textilárut eligazító iroda nem vállal felelősséget. Százhetven gyilkosság — A BÁL SZÜNETÉBEN Bécsből jelenti az Europa Heport. A hírhedt Sillostivall náci erődrendszer építése idején — mint ismeretes — a külföldi kényszermunkások ezrei pusztultak el. Nagyrészük a nélkülözések és éhezések következtében halt meg, rengeteget pedig megöltek a náci pribékek Most a népbíróság újabb bűnpert tárgyal, amelynek öt vádlottja van: Ludwig Groll, Stephan Beiglböck, Herman Schwarz, Hildegard Stadler tanítónő és Josef Mutralter. A vádirat szerint 170, de lehet, hogy 200 munkaképtelen beteg kényszermunkást kísértek a rechnitzi Batthyány-kastély előtt. A foglyokat az állomás közelébe terelték. Az őrség parancsnokait Batthyány grófné meghívta a bálra. Ott berúgtak és állítólag Podezin Gestapo-főnök parancsára, a bál színnélében lementek a vasútállomáshoz és géppisztolyaikkal megölték a foglyokat. Akik a golyóktól nem haltak meg, azokat agyonverték. A holttestekről lehúzták a ruhákat. A vádlottak felsőbb parancsra hivatkoztak. Apad a beregi víztenger Az újabb árhullám nem okoz áradást A Felsőtisza szakaszán a víz apadóban van s így nagy iramban folynak a gát újraépítési munkálatai Tiszabecs alatt, Tivadarnál és Tiszakóródnál. A tivadari gátszakadás helyén hat nap alatt már 50 cölöpöt vertek le az utászok, hogy megépíthessék a jászolgátat s hogy megakadályozzák ezáltal, hogy újabb árhullám öntse el megint a beregi falvakat. Illetékes ítélvén közölték, hogy a tivadari jászólgát egy hét alatt elkészül Tiszaszalka közelében megnyitották a zsilipet s a beregi viztenger lassú lecsapolása ezzel megindult. A hatás már is érezhető, Tivadarnál és Tarpa határában, valamint Gulácsnál, Gergelyi-Ugornyánál, Tákos északi részén a víz apad. Kefe, Jánd, Tiszavid és Vámosatya körgátjait javítják. A Csaroda felé vezető hidat kijavították és a közlekedés helyreállt. Az elöntött községekben tovább omlanak össze a házak is az ingóságok mentése ladikok segítségével folyik. Ungvárról érkező szovjetorosz vízjelző-jelentések szerint a legfelső szakaszán újra árad a Tisza, az előjelek szerint azonban ez az árhullám már sokkal alacsonyabb lesz, a víz viszonylag simán vonul majd le s nem okoz újabb áradást. Az építési és közmunkásgyi minisztérium felhívására intézmények közületik és pártok együtt 122 ház felépítését vállalták. Egy típusház építési költsége 8000 forint. A Kis Újsághoz érkezett újabb adományok Az árvízkárosultak megsegítésére indított országos gyűjtés szép eredménnyel folyik. Az irtózatos elemi csapással sújtott felsőliszai magyar nép küzdelmét nem szemléli érzéketlenül a magyar társadalom. A Kisjsághoz is folyamatosan érkeznek kisebb és nagyobb pénzadományok s hogy felhívásunk milyen mélyitatást keltett, annak érzékeltetésére csak egyetlen levelet közlünk a sok, közül, amely szerkesztőségünkbe érkezett. A levél, amelyet Szélinger István Törcsvár utca 25. szám atolt lakó negyedik elemista itt, így hangzik: Kedves Főszerkesztő Bácsi/ Még csal, negyedik elemsta kis diák vagyok, mégis szívem minden melegével Főszerkesztő bácsi Kis Újság beli felhívásán csüngök. Nagyon elszomorított az árvízsujtotta szegény magyar testvéreink szenvedése, amit a Tisza pusztítása okozott. Édesapám a mostani világháborúban eltűnt, évek óta semmir róla, nincs ki keressen nekünk. .. múlt évben megtakarított kis pénzemet, ami nekem nagy összeg, az egészet odaadom az árvízkárosultaknak. Nagyon szépen megkérem a Főszerkesztő bácsit, legyen, szíves hozzájuk eljuttatni (10 forintot küldök). Szilinger István (XII., Törcsvár u. 21.) Ma az alábbi pénzadományok érkeztek hozzánk a Bózd Népe 8600 számú csekklapján: Rákóczi Olvasókör gyűjtése (Túrkeve) 300.—. Kr. M. Sándor (Bpest, Hirity u. 7- 20.—. RüH János, Marcali 5.—. Ordas Istvánná. Rákoskert , Wrehovszky József, Szerencs 30.—, Ilyés Dénes 10.—. Nagy Jenő 10.—. Vereckei Károly és neje 30. , Szélinger István 10.—. Osváth Józsefné 20.—. Gsergyesi József 10.—. Kemenes ,'ala 2., Repa Benjáminná, Berettyóújfalu 2. —. Patazi Ernő. Berettyóújfalu 2.—. Orsoszki József. Berettyóújfalu 2.—. Guttiy Mikis, Karcag 10.—. dr. Istók Barnabás, Makó Zrt.—. Kálóczi István, Kiskomárom Krt.összesen 528.— forint. Eddigi gyűjtésünkkel (7058.— forint) együtt 7580.— forint. Szombat. HI48 Január 24 (..) Írta: KAMARÁS ZOLTÁN 46. Gyónás az éjszakában A küllő megállt. Úgy érte ez a könyörgő hang, a rongyos férfi hangja, mint a hideg zuhany. Vagy mint a korbácsütés, amely nagyon fáj, de hirtelen magához is téríti álmodozásából. El is szégyelte magát. Ő azért csavarog, azért rohan az éjszakában, mert Hivatal Anikó nem akarta meghallgatni szerelmes vallomását. Ez az ő legfőbb baja és gondja. Ezért nem tudott elaludni kényelmes ágyában, holott nagyon is itt van az alvás ideje. És akkor mások szintén csatangolnak az éjszakában. Más ok miatt, de sokkal lényegesebb, fájdalmasabb és embertelenebb ok miatt. Ki tudja, hányan vannak ezek! És nem csak itt, a fővárosban, hanem az egész ország területén! Ki tudja, hányan vannak és mi űzi őket ki az éjszakába?! — Ez a rongyos férfi, akivel véletlenül szembe találkozott, meg is szólalt. Két szóval meggyónta neki egész élete nyomorúságát és kétségbeesését, ami kikergette őt az éjszakába. Két szóval, ami olyan volt, mintha a földi pokol legmélyebb és leggyötrelmesebb szakadékéból tört volna fel: — Könyörüljön rajtam!... Megfogta férfi kezét, megszorította és őszinte részvétlet kérdezte: — Miben lehetek segítségére? Wolt a rrmnyn* férfit riffl-i rel ve*t lesen zavar, mert erre nem számított Maga sem tudta, hogyan szaladt ki száján, szinte akaratlanul, az előbbi mondat. A késégbeesésnek az a két rekedt szava, amely fojtogatta a torkát, de amit mégse akart kimondani. Amit szégyell kimondani. — Bocsásson meg, uram — dadogta zavartan —, hogy meg mertem szólítani... De már bánom és szégyenlem... Nem lett volna szabad megállítanom kegyelmedet, akinek bizonyára nagyon fontos és sürgős útja van... A költő még mindig fogta a rongyos férfi kezét. — Ne kérjen bocsánatot és ne mentegetődzzékl... Sőt inkább nekem kell bocsánatot kérnem, amiért szótlanul tovább akartam menni... A rongyos férfi lehajtotta a fejét és csupa könny lett a szeme. A költő most nézte meg alaposabban. Ilyen fájdalmas arcot még nem látott életében. Ezen az arcon az örömnek, a boldogságnak, de még csak a megelégedésnek a leghalványabb fénye sem csillog. Ez az arc maga a testté merevített gond, szomorúság, reménytelenség és nyomor ... Ez a száj nem tudhat másról beszélni, mint a szenvedésről és megaláztatásról. .. Ennek a szemnek fénytelen tükrében a kétségbeesés örvénye viharzik ... De a homlok okosságot árul el, ha keresztül-kasul szántották is a gondok és nyomorúság ráncai. — Hová igyekezett? — kérdezte a költő. — Nem tudnám megmondani... — Mégis ... — Ahol könyörületes emberek vannak ... De hol laknak ilyenek?... A költő lehajtotta a fejét. Ebből a néhány szóból mindent megértett. Hányszor érezte ő is az emberek jéghideg szívtelenségét, amely megdermeszti a legszebb érzéseket és megöli a legtisztább szándékot is. Hányszor és milyen kétségbeesetten keresett ő olyan szívet, amelyben visszhangra találnak szenvedései és amelynek dobogásából kiérzi azt az emberi együttérzést, ami nélkül nem lehet, mert nem érdemes élni. És hányszor kellett csüggedten rádöbbennie, hogy egészen egyedül van és ha önmagában nem lesz elég erős a további harcra, el kell pusztulnia. — Is honnan jött, amikor találkoztunk? ... A férfi keserűen nevetett. De ebben a nevetésben több volt a sírás, mint a kacagás. — Otthonról, uram ... ha ugyan otthonnak lehet nevezni azt az odút, aholl — Elhallgatott. Nem bírta folytatni. A költő még most is lógta a kezét és melegen megszorította. — Beszéljen!... — Erről beszélni nem lehet!... Ezt látni kell... — Hát akkor vezessen oda. — Miért vezessem? — kérdezte a rongyos férfi. — Miért lássa kegyelmed is azt a nyomort, amelyet én otthonnak vagyok kénytelen nevezni? ... A fületeten, nyirkos, bútor nélküli szobát... Az anyát, aki halálos beteg és nyomorúságom társa ... És a kisfiámat, aki az én áldozatom . .. — Ne beszéljen, hanem vezessen oda! — követelte a költő. A rongyos férfi csüggedten legyintett. — Semmi értelme ... Kegyelmed se látszik olyannak, mint aki segíteni tudna. Jobbmódú, mint én, de szintén szegény ember. Aztán határozott hangon hozzátette: — Szegény ember segítését pedig nem fogadhatom el! A költő felkapta a fejét. Ez a rongyos férfi most, ezzel a néhány mondatával, nemcsak őszintén magyarázta élete nyomorúságát, hanem hitet tett becsületes öntudatossága mellett, amely nem koldul az élettől és nem kunyerál alamizsnát, hanem büszkén, felemelt fővel követeli magának azt, amihez joga van, ha el is akarják ütni ettől a jogától. Ez a rongyos férfi hitet tett igazi embersége mellett, amely ott gomolyog már a népmilliók lelkének mélyén, csak éppen arra várnak, hogy valaki hangos szóval világgá kiáltsa? Ezt a rongyos férfit ebben a pillanatban különbnek, többnek és emberibbnek tartotta saját magánál. Szerette volna magához ölelni, de attól tartott, hogy a férfi még viszszautasítja és ez nagyon fájna neki. — Barátom. ■— mondta kis idő múlva a költő. — Kérek valamit kegyelmedtől.. __ Tőlem?... A koldustól? — nevetést fanyarul a rongyos férfi. — Részesítsen engem abban a megtiszteltetésben, hogy hazavezet otthonába — mondta nagyon komolyan a költő. — Mi értelme volna?... Kegyelmed kínosan érezné magát, én pedig szégyelném ... — Nem erről van szó ... Hanem az asszonyról és a kisfiáról. A nagyon beteg asszonyról, akinek kell a segítség... — Orvos kéne és patikaszer. De ez pénzbe kerül. — Van nálam annyi! — De én nem fogadhatom el! Mert kegyelmed is szegény ember... — Nincs joga visszautasítani! — tiltakozott a költő. — A saját nevében megteheti, de " nincs joga erre, amikor súlyosan beteg a felesége és éhes a kisfia ... — Igaz — hajtotta le a fejét a rongyos ember. — Haza kell mennem . . — Együtt megyünk!... A rongyos ember vállal vont és sietősen indult. — De nagyon messze lakom ... — Szedjük gyorsan a lábainkat, hogy mielőbb odaérjünk . .. A költő belekarolt a rongyos férfiba és úgy folytatták az utat. Hosszú idő múlva a költő megkérdezte: — Mi a kegyelmed foglalkozása? — Gyári munkás voltam, amíg ki nem dobtak ... Földmunkás is voltam, de ott is elkergettek... — Miért?. . Nem bírta a munkát?... — Dehogy! Más oka volt ennek! — Mi? A rongyos férfi megállt és mélyen, átható tekintettel nézett a költő szemétre. — őszintén beszélhetek? — kérdezte. — Kérem ... — Azért kergettek el minden munkahelyemről, mert nem bírtam nézni az igazságtalanságot. — Miféle igazságtalanságot? —lfogy amíg ezren és ezren éheznek, vagy legfeljebb annyit kapnak keserves munkájukért, hogy éhen fel ne forduljanak, néhányan, kevesen, a kiváltságosak tejben-vajban fürdenek és élvezik az étel minden szépségét. — Úgy igaz, ahogy mondja — helyeselt a költő. — És én ezt meg is mertem mondani!... A szemükbe vágtam!... Hát kirúgtak... De még arról is gondoskodtak, hogy sehol másutt ne kapjak munkát... A költő nem mondott semmit. Beleharapott a tulajdon szájába, hogy egyetlen szó se hagyja el. Mert amit most mondana, olyan keserű volna, hogy ezt a rongyos férfit még jobban elkeserítené. Messzi jártak már. Egy düledező viskó előtt megállt a rongyos férfi. Azon buzgólkodott, hogy vidáman Csongjtsna hangja, amikor így szólt: — Megérkeztünk!... Ez az én úgynevezett otthonom! .. — Gyerünk be! — sürgette a költő. — Mert nagy szükség van reánk... A rongyos ember kinyitotta a kaput. ( Folytatjuk.)