Kis Ujság, 1948. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1948-04-01 / 75. szám

Orhitay Gyula mond beszédet a Tiszántúli Kultúresten A centenáris ünnepek sorozatában ma délután 5 órakor a Zeneművé­szeti Főiskola dísztermében a kul­tuszminisztérium és a kulturális egyesületek Tiszántúli-estet rendez­nek, amelyen a Tiszántúl kultúráját mutatják be. Az ünnepi beszédet dr. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi mi­niszter tartja, Veres Péter honvédel­mi miniszter pedig a Tiszántúlról be­szél. Dóka László kultuszállamtitkár a tiszántúli városokról szól. A debreceni kollégiumi kórus száztagú énekkara Csenki Imre ve­zényletével szerepel. Szerepelnek az estén a márciusi fiatalok, Juhász Géza vezetésével. Ma kimondja a felszámolást a Kisipari Hitelintézet Rendkívüli közgyűlésre hívták össze ma délre a Kisipari Hitelinté­zet igazgatóságát. Az ülésen végleg döntenek az Intézet sorsáról. Érte­sülésünk szerint az igazgatóság egyhangúlag kimondja a Kisipari Hitelintézet felszámolását, miután a régi vezetés alatt a veszteség több­millió forintot tett ki. A kisipari hiteleket a jövőben a Községi Taka­rékpénztár folyósítja. Megjelenik az egyforintos „Regényújság!" Széles néprétegek művelődési ol­vasási vágyát elégíti ki az április hó folyamán megjelenő „Regényújs­ág“, amely a legkitűnőbb magyar, és kül­földi írók egy-egy teljes, befejezett, izgalmasan érdekes regényét közli. Hosszú évek óta hiányzik a magyar olvasó asztaláról az ilyen hetenként megjelenő „teljes­ regény“! A „Re­gényújság” regényen kívül minden számban még egy „tarka-oldal“-t is ad, ahol az olvasó keresztrejtvényt, toto-jóslatokat, irodalmi híreket, könyvismertetéseket, színházi kriti­kát stb. fog közölni. A ,,Regény­újság“ minden héten, csütörtökön jelenik meg és kapható lesz minden újságárusnál. Maigrolax-tea a kiváló hashajtó TOROK-PATIKA, Király utca IS ­ria: KAMARÁS ZOLTÁN 104. Díszelőadás a Nemzeti Színházban A Nemzeti Színház művészei és művésznői ezen a napon kétszeresen, sőt háromszorosan izgatottak vol­tak. Ennek első oka volt mindaz, ami reggeltől estig történt s ami­nek valóságos szemtanúi, sőt szerep­lői voltak vagy legalább hallomás­ból értesültek. A második ok az volt, hogy Bajza József igazgató úr, akit erre felkér­tek a pilvaxbeli fiatalok, de aki ma­gától is rájött, hogy így kell csele­kednie, Katona József „Bánk bán“ című szomorú játékát tűzte ki elő­adásra. Azt a darabot, amelyet ed­dig a cenzúra nem engedélyezett, de most, hogy a cenzúra a mai napon elhalálozott, nyugodtan műsorra le­hetett tűzni. Természetes, hogy ez a színjáték a benne szereplőket már azért is izgalomba hozta, mert eddig tilos volt az előadása. Sok minden olyat beleéreztek és belegondoltak, amit talán maga Katona sem írt bele. De hát mindig úgy szokott lenni, hogy ami nem szabad, annak kétszeres vonzóereje van, ami meg is látszott a zsúfolásig megtelt néző­téren. A harmadik ok pedig az volt, hogy a „Bánk bán“ előadására ala­posan nem készülhettek elő. Volt olyan színész is, aki szerepét ma fogja először játszani. Az a heve­­nyézett próba, amit a darabból tart­hattak, nem volt elegendő arra, hogy teljes biztonsággal mozogja­nak a színpadon, nem is szólva ar­ról, hogy a szerepek betanulására sem volt elegendő idejük. Pedig ma díszelőadás lesz és en­nek a díszelőadásnak ünnepi külső­ségek között kell lezajlania, amihez az is szükséges, hogy a „Bánk bán“ kitűnően sikerüljön. El is tökélte minden szereplő, hogy latba veti teljes tehetségét, minden tudását és figyelmét. — A közönségnek nem szabad észrevenni — mondta Bajza József igazgató —, hogy az előadást nem készíthettük elő alaposan... El­várom mindenkitől, hogy olyat pro­dukál, mint még soha életében!... — Ne félj, igazgató uram — szó­lalt meg Laborfalvy Róza, akinek Gertrudis királyné szerepét kellett játszania. — Ne félj, minden kitű­nően fog menni! — Miért gondolod? — kérdezte mosolyogva az igazgató. Laborfalvy Róza kacér kedvesség­gel válaszolta: — Tudod, igazgató uram, minden színészednek, aki jól játssza el a szerepét, ígértem egy csókot... Úgy­látszik, örülnek ennek a királynői ajándéknak, mert mindegyik meg­esküdött, hogy kifogástalan, sőt tökéletes lesz ... — És mit ígértél a nőknek? — Azoknak semmit. De nem is kell. Kitűnő pályatársnőimnek úgyis csak egy­ a vágya, hogy lefőzzenek engem. Ehhez pedig az szükséges, hogy minél jobban alakítsák szere­peiket. — Nagy boszorkány vagy! — ne­velett Bajza és homlokon csókolta Laborfalvy Rózát. Amikor aztán este lett és kinyi­tották a színházi bejáratokat, egy­kettőre benépesült az egész nézőtér. De ma egészen szokatlan, másféle összetételű közönség foglalt helyet a széksorokban és a páholyokban. Ma teljesen hiányoztak a főrangúak, holott úgyszólván állandó törzsven­dégei voltak a színháznak. Ezzel szemben viszont nagyon sok egy­szerű külsejű, sőt paraszti szárma­­zású embert és asszonyt lehetett látni, akik pedig eddig soha nem kerültek Thália megszentelt csarno­kába. Valószínű, hogy a rákosi vá­sár résztvevői közül is sokan váltot­tak jegyet és megvárták az estét, hogy élvezzék a Nemzeti Színház ünnepi díszelőadását. Petőfi az egyik páholyban ült Vasvárival. — Nézd — mondta boldogan a költő — a nemzet színházából most valóban a nép színháza lett. Most nemcsak a kiváltságosak nézik meg az előadást, hanem azok is, akiknek eddig az irodalom és művészet ál­dásában nem volt részük. — De ez a nap csak akkor lesz csodálatos, ha a megfelelő folytatás sem fog elmaradni... De most ne beszéljünk erről! A nádor páholyában ült Jókai és Degré, Bulyovszky és Sírkei. Az első sorban, amely eddig a Nemzeti Ka­szinó tagjainak volt fenntartott he­lye, Irinyi és Vajda János foglalt helyet. De eljöttek mind, akik a Pil­­vax-kávéház törzsvendégei voltak. Helyet váltottak az egyetemi hallga­tók és sokan azok közül, akik a zuhogó esőben ott voltak a Múzeum­­kertben, vagy csatlakoztak a menet­hez és felvonultak a Helytartótanács elé. A díszelőadás a Rákóczi-indulóval kezdődött. Hogy ennek milyen gyújtó hatása volt a közönségre, le se lehet írni. A zenekarnak három­szor el kellett ismételnie, mert a kö­zönség nem tudott betelni vele. Aztán szétment a függöny és kez­dődött a „Bánk bán" előadása. Még nem ért véget az első fel­vonás, amikor újabb tömeg rontott be a nézőtérre. A színészek abba­hagyták az előadást és várták, hogy az emberek lecsendesedjenek. Erre azonban hiába vártak. Elő­ször csak néhányan, aztán egyre többen kiabáltak: — Éljen a forradalom! — Táncsics Mihály közeledik erre! — Kérjétek meg Táncsicsot, hogy jöjjön be! — Táncsicsnak is velünk kell len­nie ezen a díszelőadáson! — Hozzátok be Táncsicsot! Először a költő próbálta lecsende­síteni a kiabálókat. — Ide­­figyeljetek!... Nem illő, hogy a Nemzeti Színház művészei­nek díszelőadását megzavarjátok!... Udvariatlanság és lelketlenség, hogy nem hallgatjátok áhitatosan azt a magyar színjátékot, amelynek elő­adását eddig a cenzúra... Idáig eljutott, bár legfeljebb csak a közvetlen mellette ülők, a szom­széd páholy vendégei hallották, amit mondott. Később azonban már ő maga se hallotta tulajdon szavát. — Kíséreld meg fel — szólt oda a mellette ülő Vasvárinak. Egészen kihajolt a páholyból Vas­vári és így próbálta megérttetni ma­gát. De az ő vállalkozása sem járt eredménnyel. Intettek tehát Jókai­nak, aki azonnal felkelt a helyéről és kiment az utcára, hogy behozza Táncsicsot. A függönyt azonban le kellett en­gedni. — Hát most mit csináljunk? — kérdezte Bajza igazgató, aki szintén felment a színpadra. Egressy Gábor, aki Bánk bánt ala­kította, ezt felelte: — Ma a nép parancsol!... És a nép parancsának kötelességünk enge­delmeskedni! — Nagyon igaza van Gábornak — szólalt meg Laborfalvy Róza, aki szintén ott állt a többivel együtt, Gertrudis királyné jelmezében. — Figyeljük innen, a függöny mögül, hogy mit akarnak és úgy cseleked­jünk! A közönség a „Nemzeti dal“-t akarta hallani. Pedig már épp elég­szer hallgatták ezen a napon. De hát, úgy látszik, betelni nem tudtak vele. A színészeket félkörbe állították, középen ott volt Egressy Gábor Bánk bán jelmezében — és felhúz­ták a függönyt. Egressy pedig sza­valni kezdett: — „Talpra magyar!.. Fergeteges taps válaszolt, amikor a szavalat véget ért. Még néhány verset kellett szavalnia, mert nem akarták leengedni a színpadról. Ezalatt a színház énekes tagjai felmentek a színpadra. A karnagy, Egressy Béni intésére most ez a ha­talmas kórus énekelte el a Nemzeti dalt. Egressy Béni ugyanis még az­nap megkomponálta a muzsikát és be is tanította. A közönség újra kiáltozni kezdett: — Hol van Táncsics?! — Csak nem vitték vissza a bör­tönbe?! — Táncsicsot akarjuk látni és hal­lani! ... Egressy most a zenekarral a Him­nuszt játszotta el. Csönd lett, fel is kellett állni és a lármás követelés egyelőre abbamaradt. Utána újra elkezdődtek a kiabá­lások. Füredi Mihály jelent meg a szín­padon és magyar dalokat énekelt. Ez is csak addig használt, amíg a nó­ták véget nem értek. Újra kezdődött a lárma és a kiabálás. Most jött vissza Jókai és odasúgta a költőnek: — Táncsicsot a városházára vit­ték. A polgármester és a közgyűlés is ünnepelni akarja. — Aztán ide jön? — Nem. Mert nagyon fáradt. És haza akar menni... — Hát akkor menj fel a szín­padra és mondd meg ezt a közön­ségnek ... Jókai felment és amikor pillanat­nyi csönd állott be, így beszélt: — Polgártársak—... Táncsics nem jöhet hozzátok. A nagy nap esemé­nyei annyira megrendítették, hogy alig van járkányi ereje. Váratlan a szabadulása a börtönből... hőn sze­reteit nejének viszontlátása ... a vá­gyakozás imádott gyerekei után, otthonába vonzották... Ti megadtá­tok neki a szabadságot. Adjátok meg neki a kegyet, hogy családját magához ölelhesse!... (Folytatjuk) iért rabolta ki férjét az egykori bálkirálynő? „Halálosan gyűlöltem az volt jó, hogy eltartson“ A debreceni rendőrség egyik szo­bájában egy 26 éves fiatalasszony ül, összeszorított fogakkal, dacosan néz a detektívekre. A kérdésekre nem válaszol és rá sem néz az asztal mellett álló feldúlt arcú férfira, aki­­ a férje. Az elmúlt fasiszta éra jogászbáljai­nak egyik „tündöklő csillaga“ volt Bóka Éva, 26 éves budapesti lakos, aki 1945-ben férjhez ment Lóránt Emil debreceni nagykereskedőhöz, majd most két cinkostársával, Szalai Balog Imre volt banktisztviselővel és Kártay Miklós volt katonatiszttel összecsomagolták férje értékeit és meg akartak szökni. A határon el­lőjéli őket és az egész társaság, megjárva a budapesti főkapitánysá­­rtf­t, most szomorúan üldögél a deb­receni rendőrség kihallgató­szobájá­­ban. 1945-ben kezdődött — 1945-ben itt álltam minden tá­masz nélkül. Az apám Nyugaton volt, népellenes bűncselekmények miatt körözték, ismerőseim részint internálva, részint Nyugaton voltak. Nem volt senki, akihez fordulhattam volna — kezdi hosszas hallgatás után vallomását Lóránt Emilné Bóka Éva. — Debrecenbe utaztam a fel­­szabadulás első zűrzavaraiban, itt egy deportált nő irataival jelentkez­em és nemsokára fehérnemű-üzletet nyitottam. Két-három nap múlva egy férfi jelentkezett nálam, aki el­mondotta, hogy az üzlethelyiség ere­detileg az övé volt. Őt deportálták, most hazajött és felszólított, hogy azonnal adjam neki azt vissza. Ez a férfi, mostani férjem, Ló­ránt Emil volt. Először hallani sem akartam erről és ... bizony... ki­csúszott a számon néhány olyan ki­fejezés is, ami igazán nem volt „idő­szerű“. Lóránt fel akart jelenteni a rendőrségen. Kérlelni kezdtem, mire elállt attól, hogy az üzletet vissza­vegye, sőt udvarolni kezdett nekem. Pár hónapi udvarlás után beláttam, hogy legokosabb, ha férjhez megyek Lóránthoz. Ekkor már két volt ba­rátom, Szalai Balog Imre és Kártay Miklós, is Debrecenbe érkezett, őt is biztatták, hogy menjek Lóránthoz feleségül, azután majd „kitólunk“ vele, annyi pénzünk, vagy ékszerünk, amit ha összecsomagolok ... ellopok ... külföldre tudunk vele menni és Imre, Miklós meg én tovább élhetjük azt az életet, amit leánykoromban meg­szoktam. Dél-Amerikában akartunk menni, mert Miklós ismert néhány olyan embert, akik oda emigráltak. Ezután zavartan elhallgat. Nem igen hajlandó „Miklós“ kapcsolatai­ról beszélni, bár közben kiderült, hogy a volt Ludovikás­ főhadnagy a legutóbbi időkig élénk levelezésben volt Milotayval, Szilasival és a többi Dél-Amerikába szökött „nyilas nagy­ságokkal“. — Amikor már elég pénz volt együtt, értesítettem Szalai Balogot és Kártayt: itt az idő, szökhetünk. Csak ana volt jó, hogy eltartson — És nem gondolt arra, hogy mi lesz a férjével, ha elviszi minden pénzét? — kérdezte az egyik rendőr­tiszt. — Hogy őszinte legyek, egyáltalán uramat, csak arra bűn nem érdekelt. Férjemmel semmi közösséget nem éreztem, csupán arra volt jó, hogy eltartson. Ő ezt tudta is — mulat rá a zokogó férjére — és egy pillanatig sem hitte el, hogy szeretem és felesége akarok maradni. Pedig mindennel megpróbált leke­­nyerezni — mosolyodik el cinikusan Bóka Éva — Amit csak akartam, mindent megkaptam tőle. Nekem azonban nem kellett. Szerelmes vol­tam Kártay Miklósba. Azután... az­tán elvettük a pénzt, felültünk a vo­natra ... és most itt vagyunk — fe­jezte be vallomását a jogászbál bál­királynőjéből közönséges tolvajjá lelt fiatal asszony. A két férfi kihallgatása rövid ideig tartott. Mindent beismertek. Azzal védekeztek, hogy minél hamarabb akartak kimenni az országból. Nyilas múltjukat tekintve, a detektívek ezt el is hiszik nekik ... Lóránt Emilné Bóka Évát, Szalai Balog Imrét és Kártag Miklóst letar­tóztatták és az ügyészségnek ad­ták át. Halálosan gyűlöltem . Be kell vallanom: első pillanat­tól kezdve halálosan gyűlötem az uramat. Minden nap, minden percben arra gondolom, mikor lesz már A számolólap-illeték megszüntetését kérik a vendéglősök és kávéházak Küldöttség a pénzügyminisztériumban Ma délelőtt a vendéglátóiparosok megjelentek Antos pénzügyi államtit­kárnál, hogy megkérjék, hogy füg­gessze fel véglegesen a számlalap­­illeték életbeléptetését, amely április elsejére van tervbe véve. Az erre vo­natkozó rendelet úgy intézkedik, hogy három forintig illetékmentes a szám­la, 3—10 forintig terjedő összeg után 20 fillér, 10—100 forintig 1 forint és 100 forint után 5 százalék bélyegille­ték fizetendő. A vendéglők és kávéházak forgal­mát ez a rendelkezés még jobban le­­csökkentené és ezenkívül a fizetési blokkal, bélyegekkel való manipulá­ció hallatlanul megnehezítené és meg­lassítaná a fizetést és minden admi­nisztrációs munkát. A vendéglátóipar szerint a kincs­tár erről a jövedelméről 1945 szep­temberében lemondott, amidőn a számlálólapilleték végleges elenge­dése ellenében 9 százalékra emelte a kávéházak és vendéglők forgalmi­adóját. A pénzügyi kormány ma dönt a vendéglátóipar kérelméről. Részleges árcsökkentés Franciaországban A francia minisztertanács kedd délutáni ülésén árcsökkentő intézke­déseket tárgyalt. A kormány egye­lőre a következő árcsökkentéseket rendelte el: a magánháztartások ál­tal fűtésre használt szén 10 száza­lékkal, a háztartási áram 7 száza­lékkal, a tüzelőfa 10, a munkacipő 5, egyéb cipő 3, a munkaruha 20— 25, a lepedővászon 10, a szerszámok 12, a mezőgazdasági felszerelések — traktorok kivételével — 7 és műtrá­gya 5 százalékkal olcsóbbodnak. (MTI) FELÜLVIZSGÁLJÁK az ellenállás címén mentesített földbirtokokat. A miniszterelnökségen erre vonatkozólag törvénytervezetet készítettek, amelyet az országgyűlés politikai bizottsága elé terjesztenek. Két évvel ezelőtt kö­rülbelül 200 földbirtokosnak hagyott meg a nemzetgyűlés politikai bizott­sága 100—200 vagy 300 holdat. Ezek közül a jelenlegi ellenállási felülvizs­gálatok során mindössze tizen kértek igazolásokat OLTVÁNYI IMRE, Magyarország berni követe, mint a Kis Újság ér­tesül, vasárnap délután visszautazott állomáshelyére. AZ EGYSÉGES MUNKÁSPÁRTBA csak odavaló emberek kerülhetnek, írja a Népszava. A becsületes dolgo­zók pártjában nincs helye iszákos­nak, kártyásnak, hazugnak, korrupt­nak, csalónak. Ezért a két munkás­párt tagjaiból alakult egységbizott­ságok nemcsak politikai szempont­ból vizsgálnak felül csaknem vala­mennyi munkáspárti tagot, hanem erkölcsi és emberi magatartás szem­pontjából is. Hozzáfűzi a Népszava, hogy komoly munkát igényel, míg a munkásosztály keresztülmegy ezen a szűrön.* RÁKOSI MÁTYÁSNÉ 15 ezer fo­rintot gyűjtött az árvízkárosultak ré­szére Tiszakóródon létesítendő ta­nácsadói váróhelyiség céljára, * TIZENKETTEDIK gyermeke ke­resztapjául Tildy Zoltán köztársasági elnököt kérte fel Héjas László külső­­ballószögi napszámos, ■fr KECSKEMÉT VÁROS nemzeti bi­zottsága elhatározta, hogy törli tagjai­nak sorából a Polgári Demokrata Párt kiküldöttjét, mert a pártnak a leg­utóbbi választások alkalmával Kecske­mét 83 választási körzetében mind­össze 82 szavazója akadt. A bizottság felkérte a város vezetőségét, gondos­kodjék a PDP visszahívásáról a tör­vényhatósági bizottságból és a szak­bizottságokból.* MAGYAR-SZOVJET barátsági la­pokat rendeztek Kaposvárott is. Mi­hályi­ Ernő miniszter, a köztársasági elnöki hivatal vezetője nyitotta meg a vármegyeháza nagytermében ebből az alkalomból rendezett „Harminc­éves a Szovjetunió“ kiállítást és tar­tott előadást a Szovjetunióban tett látogatásának tapasztalatairól. El­mondta a miniszter, hogy járt nyu­gaton, az Egyesült Államokban is, de sehol az önfegyelemnek, az ud­variasságnak olyan példáját nem látta, mint Moszkvában és Kievben, ahol látszik az embereken, hogy új társadalmi berendezettségben nevel­kednek és olyan légkörivé­ élnek, mint sehol máshol a világon. Sz. J. am Csütörtök, 1948 április 1 (3).

Next