Kis Ujság, 1949. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-15 / 12. szám
Ára 60 fillér A részletfizetésre vásárolható cikkek jegyzéke Éles támadás Anglia ellen az amerikai szenátusban Súlyos vádak Bevin ellen Mire költi az angol kormány Amerika pénzét? Az amerikai szenátus csütörtöki gyűlésén Morse és Brester szenátor éles bírálatban részesítette Nagybritannia középkeleti politikáját. Morse szenátor kijelentette: határozottan meg kell róni Angliának azt az eljárását, hogy brit felderítő repülőgépeket küldött Izrael területe fölé vagy közelébe, abban az időpontban, amikor a Palesztina viszályt a megoldás útjára terelték. Kérdem — mondta —, mi dolguk volt a brit repülőgépeknek ott, ahol nem volt semmi keresnivalójuk. Ha Bevin brit hadügyminiszternek az volt a szándéka, — tette hozzá — hogy súrlódást idézzen elő, jobb módszert nem is választhatott volna. Feltehető, hogy Bevinnek igazi célja az volt, hogy komolyabb súrlódást idézzen elő és ezen a címen ezután bekeríthesse Izraelt. Brester szenátor azt ajánlotta, hogy a Nagybritanniának nyújtott segélyt lényegesen csökkentsék, tekintettel a londoni kormány palesztinai politikájára. Hatalmas összegeket takaríthatunk meg — mondotta — ha kimutatjuk, Nagybritannia a tőlünk kapott pénzeket szeszélyes diplomáciai és katonai kalandokra pazarolja a Közép-Keleten. Az amerikai képviselőházban szintén éles bírálatok hangzottak el Nagybritannia középkeleti politikájáról. Rhodos szigetén megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások az arabok és a zsidók között. Dr. Bunchenak, az Egyesült Nemzetek békéltető megbízottjának jelentése szerint a két fél meghatalmazottainak első találkozása reményekre jogosít fel. Ettől függetlenül Anglia és az Egyesült Államok között még mindig nem simultak el azok az ellentétek, amelyeket a palesztinai helyzet kiváltott. Az angol sajtó azt állította, hogy az Egyesült Államok kérték Nagy Britanniát, szerezzen értesüléseket izraeli csapatoknak egyiptomi területre való behatolásáról és ez volt az oka annak, hogy brit repülőgépeket küldtek izraeli terület fölé. Ezt az állítást az amerikai külügyminisztérium szóvivője csütörtökön este megcáfolta. Truman elnök tegnapi sajtóértekezletén azt mondta, hogy az Egyesült Államok az eredeti felosztási tervet támogatják, amely szerint Negev a zsidó államnak jut. Egy másik jelentés szerint Sir Oliver Tranks washintoni angol nagykövet Trumannal folytatott tegnapi megbeszélése során rámutatott arra, hogy Izrael agresszív politikát folytat, ami arra mutat, hogy az angol diplomácia még mindig folytatja mesterkedéseit Amerikában Izrael ellen. Dr. Weiczman, Izrael állam, elnöke a Timesnek és a Manchester Guardiannak adott nyilatkozatában legmélységesebb aggodalmát fejezte ki Anglia és az izraeli állam viszonyának rosszabbodása felett. Dr. Weiczman kijelentette, hogy Izrael minden csapatát visszavonta és most egyetlen zsidó katona sincs Egyiptom területén, a négy arab állam hadseregei viszont még most is Izrael területén vannak. Dr. Weiczman abbeli meggyőződését fejezte ki, hogy idővel az arabok és zsidók békében fognak élni egymással. Schuman és Bevin Londonban megkezdték tárgyalásaikat. A tárgyalásokkal kapcsolatban a brit külügyminisztérium kétnapos hírzárlatot rendelt el és a megbeszélésekről csak pénteken este, befejezésük után adnak ki hivatalos nyilatkozatot. A párisi lapok legtöbbje meglehetős zárkózott hangon ír ■ a londoni tanácskozásokról, aminek egyik oka az is, hogy a francia sajtó nagy része meglehetős borúlátóan ítéli meg Bevin, sőt az egész angol kormány helyzetét. A Parisienne Liberé több más lappal egyetértve, nemtartja lehetetlennek, hogy a palesztinai helyzet a legközelebbi időben válságba viszi a Stanleybotrány által az úgyisreglepézott Adlec-kormányt. Ezek a lapok úgy vélik, hogy a Bevin ellen irányuló támadásoknak, amelyek előreláthatóan az alsóház jövőbeli külpolitikájának vitájasorán érik el időpontjukat,Stafford Cripps és Morrison lennének a vezetői. Franciaorszában egyre terjed az infláció. A Marschailterv hatása alatt annyira romlott az ország gazdasági, helyzetét, hogy hivatalos adatok szerint, 1988-ban a kenyér 46, a tej 69.5, a cukor 135, a növényi olaj 122, a vörösbor 59.8, a kávé 58, a szappan 96, a cipő 350, a szén 815, a villanyáram 143 százalékkal drágult. Az általános drágulás negyvenszázalékos. Ugyanakkor a dolgozók munkabére csak 15 százalékkal emelkedett. A dolgozók helyzetét még csak roszszabbította a frank kétszeri devalválása. Újévkor 925 milliárd papír, frank volt forgalomban, tízszer több, mint a háború előtti 1932. évben. A francia közvélemény osztatlan ellenszenvvel fogadta az új költségvetést, amelyről kiderült, hogy a katonai kiadásokra hivatalosan előirányzott 350 milliárd frank mellett, „polgári“ tételek leple alá rejtve még 150 milliárdot szán katonai kiadásokra, vagyis összesen 500 milliárd frankot, ami az egész költségvetés 26 százalékát teszi ki. A hatalmas katonai kiadások által okozott 240 milliárd frank hiány fedezésére a kormány olyan adóztatási intézkedésekhez folyamodott, amelyeknek nyílt osztályjellegük van Emelik a közvetett adókat, ami az árak további emelkedését, a dolgozók életszínvonalának további hanyatlását eredményezi. A skandináv államokkal is sokat foglalkozik a világsajtó. A Szovjet Tájékoztató Iroda rámutat arra, hogy az amerikai imperialistáknak szükségük van Skandináviára, mint „repülőgép anyahajóra“, hogy onnan fenyegethessék Európa demokratikus népeit. Különösen Svédországnak szentelnek nagy figyelmet az angol és amerikai kormánykörök, mert ezt az országot a távrepülő amerikai bombázók hatalmas támaszpontjává akarták tenni. Stockholmban azonban az az általános vélemény, hogy ebben a kérdésben nagy óvatosságra lenne szükség. Az amerikai politikusok mindent elkövetnek, hogy Svédországot ijesztgessék és legfőbb érvük az, hogy semlegességét úgy sem tudná megőrizni. Finn lapok utalnak arra, hogy az úgynevezett skandináv hadügyi bizottság munkájában Anglia és az Egyesült Államok katonai szakértői is résztvesznek és figyelemreméltónak tartják, hogy nemrégiben angol szakértőküldöttség tett látogatást a svéd Bofors hadianyaggyárban, míg az északi államok hadifelszerelésüket amerikai mintájú fegyverekre alakítják át. Kínában most a legnagyobb harc Tiencsin körül folyik. Miután a városi tanács részerül kiküldött bizottság nem tudott megegyezni a néphadsereg parancsnokságaával, a néphadsereg újból lehette a támadást. Tüzérsége két napja szünet nélkül ágyúzza a várost. ... néphadsereg egységei behatoltak a város keleti részébe, ahol most kézitusa folyik, míg a város nyugati negyedében nagy tűzvész pusztít. A Kuomintang rendszeréről azon,...n még az Associated Press amerikai hírügynökség is megállapítja, hogy katonai és pénzügyi téren olyan rohamosan közeledik az összeomláshoz, hogy ez még a néphadsereg Nanking ellen irányuló általános támadása előtt is bekövetkezhet. Indonéziában is tovább folyik a harc. A szabadságharcos csapatok Szumátra északi részén heves támadást indítottak a hollandi állások ellen és több helységet elfoglaltak .Jáva szigetén is egyre élénkebb tevékenységet fejtenek ki a szabadságharcosok. Az Indonéz Köztársaság szükségkormánya csütörtökön rádiónyilatkozatban kijelentette, hogy Indonézia népe, ha kell, éveken át is folytatja ellenállását a hollandokkal szemben. A köztársasági csapatok a „felperzselt föld“ taktikájához folyamodtak, úgyhogy a hollandok Szumátrában nem találtak mást, mint hamut és kiégett romokat. A holland anyaországban változatlanul folynak a tüntetések a kormány indonéziai politikája ellen. Legutóbb Amszterdam dolgozó népe fejezte ki tilakozását hatalmas tömeggyűlésen. Halálra íűtéttek és kivégeztek egy gyilkost Bukovszky Béla 45 éves érdi gazdálkodó január 8-án rátámadt a népszámlálási biztosra. A biztos a rendőrséghez fordult segítségért. Amikor a kéttagú rendőrjárőr az istállóban tartózkodó Bukovszkyt felszólította, hogyjöjjön ki. Bukovszky az istálló ablakából Farkas Béla rendőrtizedest hasbalőtte, Farkas Béla rendőrtizedes a helyszínen meghalt. A pestvidéki törvényszék, mint rögtönítélő bíróság január 13-án Bukovszky Bélát halálra ítélte és a halálos ítéletet ugyanezen a napon végrehajtották. Mindszenty és a katolikus tömegek írta: Csala István JMTIÉI, TÖBBET tudunk meg a Mindszenty összeesküvésről, annál világosabb lesz a katolikus tömegek előtt is, hogy a prímás dolgát nem lehet összekeverni se az egyháznak, sea vallásnak az ügyével és az érdekével. Külső és belső ellenségeinknek rádióban, újságokban és szájról szájra adott szóbeszédben hangoztatod hazugságai, ferdítései egymást ütik agyon, népünk előtt pedig itt fekszenek a bizonyítékok, hogy mit akart az esztergomi bíboros érsek, és hogy cselekedeteinek, állásfoglalásainak mi volt az indító oka. Igen sok részlete került már nyilvánosságra annak a bizonyító anyagnak, amit Mindszenty Esztergomban megőrzött és ami az államvédelmi hatóságok kezébe került, a fűtárgyaláson pedig szóba kerül majd minden, szóba kerülnek az eddig még nyilvánosságra nem hozott adatok is. Mindszenty nem ismerte el a köztársaságot, mert még véres háború árán is vissza akarta hozni a Habsburgokat és zászlós úr akart lenni. Feljegyzéseiben megtámadta a földreformot, Esterházy herceggel csinált összeesküvést, aki nem ok nélkül vállalt anyagi áldozatokat is, hanem azért, mert vissza akarta kapni a kétszázezer hold földjét. Medszenty az egész földreform megsemmisítését tervezte és üldözötteknek nevezte azokat a milliomosokat és gazdagokat, akiktől a népi demokrácia elvette a bányákat, a gyárakat, az iparvállalatokat és a bankokat, mert abba a világba, amit elképzelt magának és aminek érdekében még a kémkedést is vállalta, ezek a milliomosok illettek be és nem az élmunkások, nem a mintagazdák, nem a munkásigazgatók. Mindszenty ellensége volt a magyar demokráciának és most már tudjuk, hogy miért volt ellensége. Csak azt nem tudjuk megérteni, hogyan lehet még most is összekeverni az ő dolgát az egyháznak, vagy a vallásnak a dolgával. ■RÖPPEN A KATOLIKUS egyháznak, a mi egyházunknak az érdeke, hogy bebizonyosodjék: a prímás a maga személyében bűnös és kell, hogy a maga személyében vállalja a felelősséget a bűneiért. Bár, mit mondanak a külföldi rádiók, népünk a bizonyítékok hatása alatt meg fogja érteni, hogy itt nem valami katolikus bűnügyről van , szó, hanem Mindszenty bűnügyéről. Abból, amit a primás tervezett és aminek a végrehajtását a Köztársaság hatóságai megakadályozták, sem a katolikus egyháznak, sem a katolikus hívek összeségének semmiféle előnye nem lett volna, csak Mindszenty jutott volna több hatalomhoz, több befolyáshoz és zászlósurasághoz. És mikor azt látjuk, hogy az esztergomi érsek a Habsburgoknak a visszahozatalát tervezte és annak érdekében nemcsak kémszolgálatot, hanem összeesküvést is szervezett, beszélnünk kell róla, mit veszítettek a dolgozó magyar milliók azzal a fordulattal, amit a felszabadulás hozott az életükbe és mi az, amit visszakaphattak volna attól a rendszertől, amit Mindszenty tervezett. Mikor a demokrácia megsemmisítené a nagybirtokrendszert és a kapitalizmus hatalmát az iparban, a gazdasági életben, katolikus és más vallású dolgozóknak egyformán osztotta a földet, egyformán juttatott azokból az előnyökből, amiket a dolgozó nép számára az államosítás és a többi reform jelentett. Mi, katolikusok, számszerűit az ország lakosságának többségét jelentjük és ha készítenének egy statisztikát ilyen szempontból, bebizonyosodna, hogy számarányunknak megfelelően kaptunk részt a demokrácia eredményeiből és juttatásaiból. Ha viszont azt nézem, hogy a múlt rendszerben a katolikus dolgozó parasztság általában roszszabb helyzetben volt, mint más felekezetek dolgozó parasztjai, ha figye- lembe veszem a régi statisztikákat, amelyekből kitűnik, hogy mi, katolikusok, az országos számaránynál magasabb átlagban szerepeljünk a városokban a kizsákmányolt, a közsegélyre szorulók, a bűnbeesettek között, azt kell mondanom, hogy a mi katolikus dolgozó tömegeinket mélyebbről hozta fel a demokrácia, mint a többi dolgozót és azt is kell mondanom, hogy Mindszenty mélyebbre akarta őket visszataszítani, mint a többieket. ÉN EZZEL a kérdéssel sokat foglal-koztam a múltban s próbáltam megtalálni a magyarázatát, miért van a katolikus tömegeknek ez a rettenetes nagy elesettsége Nem tudtam más magyarázatot találni, mint azt a szellemet, amit a százezer holdas egyházi birtokok és ezeknek a birtokoknak az urai árasztotak magukból és ami igénytelenségre és arra, tanította a katolikus tömegeket, hogy törődjenek bele abba, ami van, viseljék türelmesen a földi élet nyomortságát. És a püspökvárak, érseki paloták pompája mellett azt kellett látnunk, hogy iskolákban és szószékekről a szegénységbe való beletörődést hirdetik a népünknek, óvják őket a szervezkedésnek, a politikai harcnak a szociális és társadalmi igazságkelesésnek mindenféle formájától, az egyházi nagybirtokon pedig égbekiáltó nyomorúságban élt a cselédség. ... Ezt a helyzetet, mindezeket a dolgokat alapjaiban megváltoztatta a felszabadulás és a demokrácia. Az egyházi nagybirtok cselédjei éppen úgy felszabadultak, mint Esterházy herceg kéresei és én nem is csodálkozom azon, hogy Mindszenty érsek, aki a demokráciával folytatott háromesztendős elkeseredett harcában annyira eltávolodott a hitéletnek, az egyháznak, az Istennek a szolgálatától, politikai tevékenysége közben Esterházy hercegben, a régi világ leghíresebb feudális rabtartójában találta meg a maga szövetségesét. De mi köze van ennek a szövetségnek a katolikus egyházhoz és a valláshoz? Honnan veszik a merészséget, hogy a katolikus hívek, tehát a dolgozó milliók nevében beszéljenek vagy cselekedjenek emberek, akik éppen elsősorban ezeknek a katolikus híveknek az emberi érdekei ellen kötöttek bűnös szövetséget a magyar demokrácia belső és külső ellenségeivel?! Közülünk, katolikus dolgozó magyarok közül kerültek ki a maiiban az ország koldusai. Mi adtuk a legtöbb kivándorlót, a legelesettebb zselléreket, a legszegényebb ipari proletárokat. A mi sorainkból került ki a legtöbb analfabéta, a legtöbb elesett szegény leány. És míg a hercegek, grófok és főpapok cementes, csempézelt istállóiban állatorvos felügyelete mellett viaszosvászona ellette borját a törzskönyvezett tehén, addig a penészes, vizes cselédlakásokban rothadó szalmán szülte meg a gyermekét a katolikus zsellérasszony. Mgr ZEKTŐL a rettenetes időktől, ettől a helyzettől a demokrácia szabadított meg minket és senki se fogja tudni elhitetni velünk, hogy annak a régi világnak a visszaállítása a szegény dolgozóknak, úgy is mondhatom, hogy a katolikus vallású dolgozó magyaroknak az érdeke volna. És mert a mi érdekünk a népi demokrácia fejlődése és fenntartása, ezt a demokráciát meg fogjuk védelmezni a poklokkal és Mindszenty bíborossal szemben is. Szombat, 1949 január 1. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula