Kis Ujság, 1949. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-15 / 12. szám

Ára 60 fillér A részletfizetésre vásárolható cikkek jegyzéke Éles támadás Anglia ellen az amerikai szenátusban Súlyos vádak Bevin ellen Mire költi az angol kormány Amerika pénzét? Az amerikai szenátus csütörtöki gyűlésén Morse és Brester szenátor éles bírálatban részesítette Nagybri­­tannia középkeleti politikáját. Morse szenátor kijelentette: határozottan meg kell róni Angliának azt az eljá­rását, hogy brit felderítő repülőgé­peket küldött Izrael területe fölé vagy közelébe, abban az időpontban, amikor a Palesztina­ viszályt a meg­oldás útjára terelték. Kérdem — mondta —, mi dolguk volt a brit repülőgépeknek ott, ahol nem volt semmi keresnivalójuk. Ha Bevin brit hadügyminiszternek az volt a szán­déka, — tette hozzá — hogy súrló­dást idézzen elő, jobb módszert nem is választhatott volna. Feltehető, hogy Bevinnek igazi célja az volt, hogy komolyabb súrlódást idéz­zen elő és ezen a címen ezután bekeríthesse Izraelt. Brester szenátor azt ajánlotta, hogy a Nagybritanniának nyújtott segélyt lényegesen csökkentsék, tekintettel­ a londoni kormány palesztinai politi­kájára. Hatalmas összegeket takarít­hatunk meg — mondotta — ha ki­mutatjuk, Nagybritannia a tőlünk kapott pénzeket szeszélyes diplomá­ciai és katonai kalandokra pazarolja a Közép-Keleten. Az amerikai képviselőházban szin­tén éles bírálatok hangzottak el Nagybritannia középkeleti politiká­járól. Rhodos szigetén megkezdődtek a fegyverszüneti tár­gyalások az arabok és a zsidók kö­zött. Dr. Bunchenak, az Egyesült Nemzetek békéltető megbízottjának jelentése szerint a két fél meghatal­­mazottainak első találkozása remé­nyekre jogosít fel. Ettől függetlenül Anglia és az Egyesült Államok kö­zött még mindig nem simultak el azok az ellentétek, amelyeket a pa­lesztinai helyzet kiváltott. Az angol sajtó azt állította, hogy az Egyesült Államok kérték Nagy Britanniát, szerezzen értesü­léseket izraeli csapatoknak egyip­tomi területre való behatolásáról és ez volt az oka annak, hogy brit repülőgépeket küldtek izraeli terü­let fölé. Ezt az állítást az amerikai külügyminisztérium szóvivője csü­törtökön este megcáfolta. Truman elnök tegnapi sajtóértekezletén azt mondta, hogy az Egyesült Államok az eredeti felosztási tervet támogat­ják, amely szerint Negev a zsidó államnak jut. Egy másik jelentés szerint Sir Oli­ver Tranks washintoni angol nagy­követ Trumannal folytatott tegnapi megbeszélése során rámutatott arra, hogy Izrael agresszív politikát folytat, ami arra mutat, hogy az angol diplomácia még min­dig folytatja mesterkedéseit Amerikában Izrael ellen. Dr. Weiczman, Izrael állam, el­nöke a Timesnek és a Manchester Guardiannak adott nyilatkozatában legmélységesebb aggodalmát fejezte ki Anglia és az izraeli állam viszo­nyának rosszabbodása felett. Dr. Weiczman kijelentette, hogy Izrael minden csapatát visszavonta és most egyetlen zsidó katona sincs Egyiptom területén, a négy arab állam hadse­regei viszont még most is Izrael terü­letén vannak. Dr. Weiczman abbeli meggyőződését fejezte ki, hogy idő­vel az arabok és zsidók békében fog­nak élni egymással. Schuman és Bevin Londonban megkezdték tárgyalásai­kat. A tárgyalásokkal kapcsolatban a brit külügyminisztérium kétnapos hírzárlatot rendelt el és a megbeszé­lésekről csak pénteken este, befeje­zésük után adnak ki hivatalos nyilat­kozatot. A párisi lapok legtöbbje meglehetős zárkózott hangon ír ■ a londoni tanácskozásokról, aminek egyik oka az is, hogy a francia sajtó nagy része meglehetős borúlátóan ítéli meg Bevin, sőt az egész angol kormány hely­zetét. A Parisienne Liberé több más lappal egyetértve, nem­­tartja lehetetlennek, hogy a palesztinai helyzet a legköze­lebbi időben válságba viszi a Stanley­­botrány által az úgyis­­r­eglepézott Ad­lec-kormányt. Ezek a lapok úgy vélik, hogy a Bevin ellen irányuló támadásoknak, amelyek előrelátha­tóan az alsóház jövőbeli külpolitiká­jának vitája­­során érik el időpontju­kat,­Stafford Cripps és Morrison len­nének a vezetői. F­rancia­orszá­­ban egyre terjed az infláció. A Marscha­il­­terv hatása alatt annyira romlott az ország gazdasági, helyzetét, hogy hiva­talos adatok szerint, 1988-ban a ke­nyér 46, a tej 69.5, a cukor 1­35, a növényi olaj 122, a vörösbor 59.8, a kávé 58, a szappan 96, a cipő 350, a szén 81­5, a villanyáram 143 száza­lékkal drágult. Az általános drágulás negyven­­százalékos. Ugyanakkor a dolgozók munkabére csak 15 százalékkal emelkedett. A dolgozók helyzetét még csak rosz­­szabbította a frank kétszeri devalvá­lása. Újévkor 925 milliárd papír­, frank volt forgalomban, tízszer több, mint a háború előtti 1932. évben. A francia kö­zvélemény osztatlan ellen­szenvvel fogadta az új költségvetést, amelyről kiderült, hogy a katonai kiadásokra hivatalosan előirányzott 350 milliárd frank mellett, „polgári“ tételek leple alá rejtve még 150 mil­­liárdot szán katonai kiadásokra, vagyis összesen 500 milliárd frankot, ami az egész költségvetés 26 százalé­kát teszi ki. A hatalmas katonai ki­adások által okozott 240 milliárd frank hiány fedezésére a kormány olyan adóztatási intézkedésekhez fo­lyamodott, amelyeknek nyílt osztály­jellegük van Emelik a közvetett adó­kat, ami az árak további emelkedését, a dolgozók életszínvonalának további hanyatlását eredményezi. A skandináv államokkal is sokat foglalkozik a világsajtó. A Szovjet Tájékoztató Iroda rámutat arra, hogy az amerikai imperialis­táknak szükségük van Skandináviá­ra, mint „repülőgép anyahajóra“, hogy onnan fenyegethessék Európa demokratikus népeit. Különösen Svédországnak szentelnek nagy fi­gyelmet az angol és amerikai kor­mánykörök, mert ezt az országot a távrepülő amerikai bombázók hatalmas támaszpontjává akar­ták tenni. Stockholmban azonban az az általá­nos vélemény, hogy ebben a kérdés­ben nagy óvatosságra lenne szükség. Az amerikai politikusok mindent elkövetnek, hogy Svédországot ijeszt­gessék és legfőbb érvük az, hogy semlegességét úgy sem tudná meg­őrizni. Finn lapok utalnak arra, hogy az úgynevezett skandináv hadügyi bi­zottság munkájában Anglia és az Egyesült Államok katonai szakértői is résztvesznek és figyelemreméltó­nak tartják, hogy nemrégiben angol szakértőküldöttség tett látogatást a svéd Bofors hadianyaggyárban, míg az északi államok hadifelszerelésüket amerikai mintájú fegyverekre alakít­ják át. Kínában most a legnagyobb harc Tiencsin körül folyik. Miután a városi tanács részerül kiküldött bizottság nem tu­dott megegyezni a néphadsereg pa­­rancsnokságaával, a néphadsereg újból lehette a támadást. Tüzérsége két napja szünet nélkül ágyúzza a várost. ... néphadsereg egységei behatoltak a város keleti részébe, ahol m­ost kézi­­tusa folyik, míg a város nyugati ne­gyedében nagy tűzvész pusztít. A Kuomintang rendszeréről azon,...n még az Associated Press amerikai hírügynökség is megállapítja, hogy katonai és pénzügyi téren olyan roha­mosan közeledik az összeomláshoz, hogy ez még a néphadsereg Nanking ellen irányuló általános támadása előtt is bekövetkezhet. Indonéziában is tovább folyik a harc. A szabad­ságharcos csapatok Szumátra északi részén heves támadást indítottak a hollandi állások ellen és több hely­séget elfoglaltak .Jáva szigetén is egyre élénkebb tevékenységet fejte­nek ki a szabadságharcosok. Az Indonéz Köztársaság szükségkormá­nya csütörtökön rádiónyilatkozat­ban kijelentette, hogy Indonézia népe, ha kell, éveken át is folytatja ellenállását a hollandokkal szemben. A köztársasági csapatok a „felper­zselt föld“ taktikájához folyamod­tak, úgyhogy a hollandok Szumátrá­­ban nem találtak mást, mint hamut és kiégett romokat. A holland anya­országban változatlanul folynak a tüntetések a kormány indonéziai po­litikája ellen. Legutóbb Amszterdam dolgozó népe fejezte ki tilakozását hatalmas tömeggyűlésen. Halálra íűtéttek és kivégeztek egy gyilkost Bukovszky Béla 45 éves érdi gaz­dálkodó január 8-án rátámadt a népszámlálási biztosra. A biztos a rendőrséghez fordult segítségért. Amikor a kéttagú rendőrjárőr az istállóban tartózkodó Bukovszkyt felszólította, hogy­­jöjjön ki. Bu­­kovszky az istálló ablakából Farkas Béla rendőrtizedest hasbalőtte­, Far­­kas Béla rendőrtizedes a helyszínen meghalt. A pestvidéki törvényszék, mint rögtönítélő bíróság január 13-án Bukovszky Bélát halálra ítélte és a halálos ítéletet ugyanezen a na­pon végrehajtották. ­ Mindszenty és a katolikus tömegek írta: Csala István JMT­I­ÉI, TÖBBET tudunk meg a Mindszenty összeesküvésről, an­nál világosabb lesz a katolikus töme­gek előtt is, hogy a prímás dolgát nem­ lehet összekeverni se az egyház­nak, se­­a vallásnak az ügyével és az érdekével. Külső és belső ellensé­geinknek rádióban, újságokban és szájról szájra adott szóbeszédben hangoztatod hazugságai, ferdítései egymást ütik agyon, népünk előtt pedig itt fekszenek a bizonyítékok, hogy mit akart az esztergomi bíboros érsek, és hogy cselekedeteinek, állás­foglalásainak mi volt az indító oka. Igen sok részlete került már nyilvá­nosságra annak a bizonyító anyag­nak, amit Mindszenty Esztergomban megőrzött és ami az államvédelmi ha­tóságok kezébe került, a fűtárgyalá­son pedig szóba kerül majd minden, szóba kerülnek az eddig még nyilvá­nosságra nem hozott adatok is. Mindszenty nem ismerte el a köz­társaságot, mert még véres háború árán is vissza akarta hozni a Habs­burgokat és zászlós úr akart lenni. Feljegyzéseiben m­egtámadta a föld­reformot, Esterházy herceggel csi­nált összeesküvést, aki nem ok nél­kül vállalt anyagi áldozatokat is, ha­nem azért, mert vissza akarta kapni a kétszázezer hold földjét. M­ed­­szenty az egész földreform megsem­misítését tervezte és­­ üldözötteknek nevezte azokat a milliomosokat és gazdagokat, akiktől a népi demokrá­cia elvette a bányákat, a gyárakat, az iparvállalatokat és a bankokat, mert abba a világba, am­i­t elkép­zelt magának és aminek érdekében még a kémkedést is vállalta, ezek a milliomosok ille­ttek b­e és nem az él­munkások, nem a mintagazdák, nem a munkásigazgatók. Mindszenty ellensége volt a ma­gyar demokráciának és most már tudjuk, hogy miért volt ellensége. Csak azt nem tudjuk megérteni, ho­gyan lehet még most is összekeverni az ő dolgát az egyháznak, vagy a vallásnak a dolgával. ■RÖPPEN A KATOLIKUS egyház­­nak, a mi egyházunknak az ér­deke, hogy bebizonyosodjék: a­­ prí­más a maga személyében bűnös és kell, hogy a maga személyében vál­lalja a felelősséget a bűneiért. Bár, m­it mondanak a külföldi rádiók, né­pünk a bizonyítékok hatása alatt meg fogja érteni, hogy itt nem va­lami katolikus bűnügyről van , szó, hanem Mindszenty bűnügyéről. Ab­ból, amit a primás tervezett és ami­nek a végrehajtását a Köztársaság hatóságai megakadályozták, sem a katolikus egyháznak, sem a katolikus hívek összeségének semmiféle előnye nem lett volna, csak Mindszenty ju­tott volna több hatalomhoz, több be­folyáshoz és zászlósurasághoz. És mikor azt látjuk, hogy az esz­tergomi érsek a Habsburgoknak a visszahozatalát tervezte és annak ér­dekében nemcsak kémszolgálatot, ha­nem összeesküvést is szervezett, be­szélnünk kell róla, mit veszítettek a dolgozó magyar milliók azzal a for­dulattal, amit a felszabadulás hozott az életükbe és mi az, amit vissza­kaphattak volna attól a rendszertől, amit Mindszenty tervezett. Mikor a demokrácia megsemmisí­tené a nagybirtokrendszert és a kapi­talizmus hatalmát az iparban, a gaz­dasági életben, katolikus és más val­­lású dolgozóknak egyformán osztotta a földet, egyformán juttatott azokból az előnyökből, amiket a dolgozó nép számára az államosítás és a többi reform jelentett. Mi, katolikusok, számszerűit az ország lakosságának többségét jelentjük és ha készítené­nek egy statisztikát ilyen szempont­ból, bebizonyosodna, hogy számará­nyunknak megfelelően kaptunk részt a demokrácia eredményeiből és jut­tatásaiból. Ha viszont azt nézem, hogy a múlt rendszerben a katolikus dolgozó parasztság általában rosz­­szabb helyzetben volt, mint más fele­­kezetek dolgozó parasztjai, ha figye-­ lembe veszem a régi statisztikákat, amelyekből kitűnik, hogy mi, kato­likusok, az országos számaránynál magasabb átlagban szerepeljünk a városokban a kizsákmányolt, a köz­segélyre szorulók, a bűnbeesettek kö­zött, azt kell mondanom, hogy a mi katolikus dolgozó tömegeinket mé­lyebbről hozta fel a demokrácia, mint a többi dolgozót és azt is kell mondanom,­­ hogy Mindszenty mé­lyebbre akarta őket visszataszítani, mint a többieket. ÉN EZZEL a kérdéssel sokat foglal-­­koztam a múltban s próbáltam megtalálni a magyarázatát, miért van a katolikus tömegeknek ez a rette­netes nagy elesettsége Nem tudtam más magyarázatot találni, mint azt a szellemet, amit a százezer holdas egyházi birtokok és ezeknek a bir­tokoknak az urai árasztotak maguk­ból és ami igénytelenségre és arra, tanította a katolikus tömegeket, hogy törődjenek bele abba, ami van, viseljék türelmesen a földi élet nyo­­­mort­ságát. És a püspökvárak, ér­seki paloták pompája mellett azt kellett látnunk, hogy iskolákban és szószékekről a szegénységbe való beletörődést hirdetik a népünknek, óvják őket a szervezkedésnek, a po­litikai harcnak a szociális és társa­dalmi igazságk­elesésnek mindenféle formájától, az egyházi nagybirtokon pedig égbekiáltó nyomorúságban élt­ a cselédség. ... Ezt a helyzetet, mindezeket a dol­gokat alapjaiban megváltoztatta a fel­­szabadulás és a demokrácia. Az egy­házi nagybirtok cselédjei éppen úgy felszabadultak, mint Esterházy herceg kéresei és én nem is csodálkozom azon, hogy Mindszenty érsek, aki a demokráciával folytatott három­esz­­tendős elkeseredett harcában annyira eltávolodott a hitéletnek, az egyház­nak, az Istennek a szolgálatától, poli­­tikai tevékenysége közben Esterházy hercegben, a régi világ leghíresebb feudális rabtartójában találta meg a maga szövetségesét. De mi köze van ennek a szövetség­­nek a katolikus egyházhoz és a val­láshoz? Honnan veszik a merészséget, hogy a katolikus hívek, tehát a dol­gozó milliók nevében beszéljenek vagy cselekedjenek emberek, akik éppen elsősorban ezeknek a katolikus híveknek az emberi érdekei ellen kö­töttek bűnös szövetséget a magyar demokrácia belső és külső ellenségei­vel?! Közülünk, katolikus dolgozó ma­gyarok közül kerültek ki a maiiban az ország koldusai. Mi adtuk a leg­több kivándorlót, a legelesettebb zselléreket, a legszegényebb ipari pro­letárokat. A mi sorainkból került ki a legtöbb analfabéta, a legtöbb el­esett szegény leány. És míg a herce­gek, grófok és főpapok cementes, c­sempézelt istállóiban állatorvos felügyelete mellett viaszo­svászon­a ellette borját a törzskönyvezett te­hén, addig a penészes, vizes cseléd­lakásokban rothadó szalmán szülte meg a gyermekét a katolikus zsellér­­asszony. Mgr ZEKTŐL a rettenetes időktől, ettől a helyzettől a demokrácia szabadított meg minket és senki se fogja tudni elhitetni velünk, hogy annak a rég­i világnak a visszaállítása a szegény dolgozóknak, úgy is mond­hatom, hogy a katolikus vallású dolgozó magyaroknak az érdeke volna. És mert a mi érdekünk a népi demokrácia fejlődése és fenn­tartása­, ezt a demokráciát meg fog­juk védelmezni a poklokkal és Mindszenty bíborossal szemben is. Szombat, 1949 január 1. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula

Next