Kis Ujság, 1949. május (3. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-28 / 123. szám
(2) Szombat, 1949 május 28 del felcserélése nem változtatja meg az összeget. Nekem azonban úgy tűnik, hogy a dolog lényege abban van, milyen sorrendben vizsgáljuk meg ezt vagy azt a problémát. A lényeg az, hogy az Ellenőrző Tanács kérdése nem alaki kérdés. Ez a kérdés elválaszthatatlan a német kérdés lényegétől. Bevinnek arra az előző napi kijelenésére vánszolva, hogy a brit külügyminiszter célszerűnek tartja a szövetséges ellenőrzésnek biztonsági kérdésekre csökkentését, Visinszkij ezt mondotta: „Váljon teljesen világos-e e tekintetben a nyugati hatalmak állásfoglalása? Bevin tegnap 1949 május 25-én azt mondotta, hogy a németeknek „önmaguktól kell fejlődnik és nekünk csak azt kell biztosítanunk, hogy ne hozhassanak létre ismét valamilyen katonai potenciált, ne kezdjenek fegyverkezni stb.“ Kitartott amellett, hogy az ellenőrzésnek biztonsági kérdésekre kel korlátozódniok. Ismeretes azonban, hogy mindössze egy hónappal ezelőtt Ktevin az USA és Franciaország képviselőivel együtt Washingtonban egyezményt írt alá a háromoldalú egyezményről és a megszállási statútumról. E két egyezményben az ellenőrzés feladatairól sokkal szélesebb körben van szó, mint biztonsági kérdésekről. Ha a megszállási statútum szövegével foglalkozunk, láthatjuk, hogy előírja a külkereskedelem, a valutaműveletek, külföldi kapcsolatok a Németország által kötött nemzetközi egyezmények, a német belügyek stb. ellenőrzését. Mindez a megszállási statútumról és ellenőrzésről szóló három oldalú egyezmény második paragrafusában van kikötve. Az említett kérdéseket csupán igen szabad értelmezés esetén lehet a biztonsági kérdések csoportjába utalni. Visinszkij emlékeztetett, hogy a németországi ellenőrző gépezet szervezeti szabályzata, amelyet az európai tanácsadó bizottság 1915 májusában dolgozott ki, továbbá a potsdami egyezmény elég világosan meghatározza a szövetséges ellenőrzés körét. A szovjet külügyminiszter kimutatta, hogy a háromoldalú ellenőrzés, amelyet a nyugati hatalmak Trizóniában létesítettek, egyáltalán nem szűkébb körű, mint az, amelyet az említett egyezmények előírtak. ..A különbség csak abban van, jegyezte meg Visinszkij, hogy a megszállási statútum jó okiratok rossz kiadása.“ Azzal kapcsolatosan, hogy Acheson az Ellenőrző Tanácsban alkalmazott az egyhangúlag védelmező szovjet állásfoglalással a nyugati hatalmak álláspontját állította Szembe, akik állítólag a szótöbbség elve alapján létesítettek, háromhatalmi ellenőrzést, Visinszkij ezt mondotta: A kérdések eldöntése az egyhangúság alapján az egyenjogú és fennálló államok részvételével megrendezett nemzetközi értekezletek rendszeres módszere, ahol megegyezésre kell jutni, nem pedig szótöbbséggel döntést kierőszakolni. Nem lehet egyetérteni Achesonnal, aki az egyhangúság módszerét „alkalmazhatatlan módszernek“ végezte Mi helyesnek tartjuk a nemzetközi értekezlet résztvevőinek egyhangúságát szem előtt tartó módszereket. Visinszkij a továbbiakban megjegyezte, hogy a háromhatalmi ellenőrzésről szóló washingtoni egyezmény ugyancsak egyhangú döntést ír elő a Németország lefegyverzésére, a Ruhr-vidék ellenőrzésére vonatkozó kérdésekben. Visinszkij Németország gazdasági helyzetéről A szovjet külügyminiszter ezután foglalkozott Németország gazdasági helyzetével. Rámutatott arra, hogy Nyugatnémetországban a létfenntartási költségek állandóan emelkednek. 1948- ban a létfenntartási jelzőszám 123 volt, az 19383-as 100-hoz viszonyítva. 1949-ben ez a szám 152- re emelkedett. A munkanélküliek száma az elmúlt öt hónapban a két és félszeresére szaporodott, ezzel szemben Keletnémetországban az ipari termelés állandóan emelkedik, a vasipar, a textilipar, az elektromos berendezések ipara és az optikai ipar meghaladja már az 1936. évi színvonalat. E fejlődés lehetetlen lett volna anélkül a segítség nélkül, amelyet a Szovjetunió Keletnémetországnak juttatott. Németország szovjet övezetében nincs költségvetési hiány — folytatta Visinszkij. Persze, vannak nehézségek, különösen azért, mert az utóbbi időben a szovjet övezet nem kap szenet és nyersanyagokat Nyugat-Németországból. Ennek ellenére 1948- ban a szovjet övezet költségvetése 700 millió márka felesleggel zárult és az idén a költségvetési felesleg eléri az egymilliárd márkát. Az adókat 30 százalékkal leszállították. Egészségvédelmi és közoktatási célokra hatalmas és egyre növekvő összegeket fordítanak. Visinszkij beszámolója után Bevin szólalt fel röviden. A tanácskozást pénteken fél 4 órakor folytatják. Mit jelent Sanghaj elfoglalása? Nincs más hatalom Kínában, csak a néphadsereg — írja a New York Herald Tribune A kínai népi hadsereg Sanghaj elfoglalása után rohamosan tört előre és elfoglalta a Jano-Ce és a Hoankho torkolati szögletében fekvő Vusungerődítményt. Ezzel mintegy 150 ezer főből álló Kuomintang-sereg harapófogóba került. A néphadsereg többi csapatai déli irányban nyomulnak előre. Sanghaj immár teljesen a felszabadító csapatok birtokában van. A városban tartózkodó külföldi tudósítók egyöntetűen megállapítják a nagy különbséget a néphadsereg fegyelmezett katonái és a fosztogató, romboló és gyilkoló Kuomintang hordák között. A Newyork Herald Tribune tudósítója leírja, hogy Sanghaj főbb utcáin vidám tüntető menetek vonultak fel A francia engedményes területen is győzelmi menetet rendezett az ifjúság. Sanghaj bevételének az egész imperialista sajtóban roppant visszhangja van. A Newyork Herald Tribune megállapítja, hogy Kínában nincs többé más hatalom, csak a népi kormány. A Gausteista L’Aurore azt írja, hogy Sanghaj bevétele Nyugateurópa és az Egyesült Államok ázsiai presztízsének összeomlását jelenti. Sanghaj, Kína legnagyobb városa, amely hatmillió lakosával a földkerekség városai között a harmadik helyen áll, száz esztendővel ezelőtt még jelentéktelen halászfalu volt a Hoang-Pu-folyó torkolatánál, amely néhány mérföldre esik attól a helytől, ahol a hatalmas Jang-Ce sárga hullámai a tengerbe ömlenek. Sanghaj felemelkedése Ázsia legnagyobb városává, egy egész földrész kereskedelmi gócpontjává, akkor vette kezdetét, amikor angol hadihajók jelentek meg a kínai partok előtt és rommá lőtték a kínai parti városokat, hogy az európai gyarmatosítás szelleméhez híven kicsikarják a kínai kormánytól az ópiumkereskedés monopóliumát. Ez a háború, az úgynevezett „ópiumháború“, 1842-ben folyt le Anglia és Kína között és azzal az eredménnyel végződött, hogy a nankingi békében a kínai kormány kénytelen volt öt kikötőt megnyitni az európai és amerikai kereskedelem előtt. Addig Kanton volt az egyetlen kínai kikötő, amely a gyűlölt fehérarcúak előtt nyitva állott. A nankingi békében Kantonhoz csatlakozott Amoy, Fucsu, Ning-Pu és Sanghaj. Mind a négy egyformán jelentéktelen halászfalu volt Hogy Sanghaj mégis kiemelkedett közülük és olyan csodálatos karriert futott be a hatmilliós világvárosig, annak köszönhette, hogy itt létesült az első úgynevezett engedményes negyed, vagyis olyan városrész, amelyben a Mennyei Birodalom törvényei nem voltak érvényesek és amely tulajdonképen nem kínai, hanem brit fennhatóság alatt állott. Mikor az ópiumháború befejezése után egy esztendővel Kínában kitört a véres Taipinglázadás, a belső tartományokból a gazdag kínaiak egész serege menekült a Sanghaj újonnan létesült angol negyedébe, ahol biztonságban érezhette magát a nép haragjával szemben. Ezek a menekültek teremtették meg a mai Sangháj alapját. Az angol koncesszió mellett 1849- ben egy francia engedményes negyed is létesült, majd 1863-ban az amerikai koncesszió egyesült az angollal, egy úgynevezett „nemzetközi negyeddé". Azóta mind a mai napig két ilyen engedményes negyed állott fenn Sanghajban, a francia negyed és a nemzetközi negyed. Mind a kettő kivételes helyzetet élvezett annyiban, hogy a kínai bíráskodás egyikben sem volt érvényes, mind a kettőt választott városi tanácsok igazgatták, a nagyhatalmak konzuljainak felügyelete alatt. Ez a kivételezett nemzetközi terület vált Kína kizsákmányolásának központjává. Itt vásárolták össze angol, amerikai és francia kereskedők a Mennyei Birodalom kincseit, selymet, gyapotot, teát, drága bőröket és prémeket, olajat, viszont Sanghaj volt a kapu, amelyen át az angol és amerikai gyáripar elárasztotta selejtes áruival a kínai piacot, amelynek roppant felvevőképessége aranyözönt zúdított a nyugati kereskedők kasszáiba. A kereskedelem roppant arányokban való fejlődése után csakhamar Sanghaj iparosodása is bekövetkezett. Nagy textil- és gépgyárak létesültek, amelyeket Santung és Klanszki tartományok szene táplált. A város lakossága rohamosan nőtt Már a 90-es évek végén egymillióra szaporodott, 1927-ben elérte a hárommilliót, 1942-ben a négy és félmilliót, 1948 végén pedig hatmillióra duzzadt. Már 1942 végén több mint három és félmilliárd dollárra becsülték az angol és amerikai érdekeltségeket Sanghaj bankjaiban és nagykereskedő-házaiban, a nemzetközi negyed valóságos amerikai jellegű várossá változott, húszemeletes felhőkarcolókkal, modern luxusszállókkal, különös világ alakult ki Sanghajban, ahol a nyugati tőkés társadalom luxushajhászása a kínai alvilággal elkeveredett. Viszont annál szörnyűbb volt a nyomorúság, amelyben a kínaiak milliói éltek az ő városnegyedükben. Aki átlépte a francia engedményes terület határát és belépett a kínai negyedbe, úgy érezhette magát, mintha egyik világból gyalogszerrel a másik világba sétált volna át. Az egyik oldalon aranyözön, szédítő pazarlás és pocsékolás, felháborító luxus — a másikon milliók nyomora, koldusok tízezrei, szörnyű prostitúció és arcpirító kizsákmányolás. Minden ázsiai város a végtelek találkozópontja, Sanghaj azonban százszorosan az volt. Most a Szabad Kína népi hadserege elfoglalta ezt a várost és vele nemcsak Kína, de egész Keletázsia legfontosabb ipari és kereskedelmi gócpontját. A monopóltökések, nagykereskedők, fegyvercsempészek és ópiumcsempészek paradicsomának vége van. A nyomorúságban élő kínai dolgozók számára azonban ütött a felszabadulás órája. Nem csoda, ha a hatmilliós város utcáin leírhatatlan ujjongás, harsonák szava, dobok pergése boldog emberek kacagása fogadta a felszabadító hadsereg csapatait. Hajdan nem volt annyiféle hivatalbeli orvos, mint mai napság a vármegyében. Hanem azék voltak hajdanában is tudósok, doktorok, kirurgusok és borbélymesterek, akik egyformán gyógyítottak és nem gyógyítottak s akiket a vármegye, ha szüksége volt az orvosi tudományra, egyformán megkérdezett. Akit a legközelebb ért, attól kért tanácsot. Egy pár esetet akarok felidézni, emlékeimből, miként járt a régi vármegye a régi orvosokkal, a régi fizikusokkal.* A híres Sobri Jóska meghalt ezelőtt hatvanöt esztendővel. A lápafői erdőszélben találkozott össze huszonnégy pandúrral, egy század ulánussal s vagy százötven fegyveres hajtóval. Neki is volt hat legénye, köztük az öreg Pap Andor s a fiatal Liliom Jancsi A csata eredménye nem lehetett kétséges. Az ulánusokat Beust kapitány vezette. Bátyja a későbbi Beust közös miniszternek, Sobri és társai sokáig lövöldöztek az ellenségre a fák mögül, mit Beusz utóbb megunt és rohamot vezényelt. A híres haramiavezér szép aranyveretű Hunkár-puskával vette biztos célba a kapitányt, de mielőtt lőne, körülnézett. Látta, hogy Pap Andor és Liliom menekülnek, négy más társa pedig összelővevágva. Eldobta a pasát, kirántott egy pisztolyt s azzal magát agyonlőtte. Itt volt a közelben a járási kirurgus is. Valami Durcsány nevű jámbor férfiú ki menten odament a csata színhelyére, hogy a sebesült, de még élő haramiákat keze alá vegye. Valami Szűcs nevű fiatal betyár azt mondta neki: — Hozzám ne nyúljon az úr, meg tudok én dögleni doktor nélkül is. Két golyó és három szurony járta keresztül s kardvágás is volt a fején és mellén egy csomó. A kirurgus mérgesen szólt rá: — De hiszen gazember, akasztófán kell neked meghalnod. — Oda sem kell nekem doktor. Régi megyei orvosok Lefogták erővel, úgy bírt vele csak a kirurgus. — Hát ezzel mit csináljunk? — kérdi egyik csendbiztos a járási kirurgust, oda mutatva Sobri holttestére. — El kell temetni. Ügy lett. Eltemették boncolatlanul. Reggelre kereszt is volt a sírján, koszorú is a kereszten. A vármegye megnyugodott a dolgon. Csak jó későre, miután a helytartó-tanács kérdezősködött, hívta fel a vármegye a járási kirurgust, hogy mit csinált Sobri holttestével, hol a boncolási jegyzőkönyv? A kirurgus azt felelte: „Minek utána mind közönségesen meggyőződtünk arról, hogy az istentelen duhaj rabló maga magát egy pisztollyal agyonlőtte s ekként saját életét kioltván, érdeme szerint való gyalázatos véget ért, ennélfogva holttestének felboncolása szükségesnek nem találtatott . Szinte lehetett egy kis igaza. * A szentgáli kanásznak egy kanásztársa kettévágta egyik karját fejszével. Sokáig tartott a gyógyulás, sokára tarthatták meg a végtárgyalást. —• Mit kívánsz orvosi költségre? — kérdi az alispán a bértett kanászt. — Semmit! — volt a feleleti — Mit kívánsz fájdalomdíjul? — Semmit! — Mit kívánsz munkamulasztásért? — Semmit! Előre tartják a kanásznak a főorvosi véleményt, mely három íven keresztül fejtegette, hogy minő nagy volt a seb, milyen életveszély származhatott volna belőle, mennyibe került az orvoslás. A kanász rá sem hederített, csak annyit mondott: — Beszélhet a doktor, amit akar, de azt ne mondhassa senki, hogy az én bérömet megfizette. S nem fogadott el semmit. 1934-ben késői fagy pusztította túl a dunai gazdaságokat. Vasvármegye elkezdett tűnődni, mi az oka a kései fagynak s lehetne-e az ellen mentőszert találni? Felhívták egyebek közt a vármegyei fizikust is: adjon e tárgyban indokolt véleményt. A fizikus véleménye az volt, hogy miután a kései fagy évenként összeesik a kökényfa virágzásával, tehát azt nem idézheti elő más, mint a kökényfa. Ki kell tehát irtani a vármegye területéről minden kökényfát s meg kell keresni az ország összes vármegyéit, de főképpen a szomszéd vármegyéket, hogy a kökényfát hasonlóképen irtsák ki mindenütt. Zala vármegyében nem kisebb ember, mint Deák Ferenc szólalt fel az indítvány elfogadása ellen. Veszprém vármegyében viszont akadtak tüzes szónokok, akik Vasvár megye átiratát pártolták. Végre felszólalt Kocsi Sebestyén Gábor tisztiügyész, akinek elméssége később az országgyűléseken országos hírűvé vált: — Én pártolom — úgymond — nemes Vasvár megye közönségének átiratát s egyetértek a vármegyei fizikussal, sőt még meg is toldom az indítványt. Minekutána köztudomású ugyanis, hogy nálunk nyáron felette kevés eső szokott esni s az aszály sok kárt okoz s viszont, azt is tudja minden ember, hogy a tyúkszem kéthárom nappal előre rendesen megérzi az eső bekövetkezését, ennélfogva a nemes vármegye szigorú büntetést szabjon mindazon borbélyokra és kirurgusokra, nemkülönben magánszemélyekre is, akik nyári időn a tyúkszemet kimetszik s ezáltal aszályt idézve elő, embertársaiknak sok nagy károkat okoznak. A nemes vármegye elnevelte magát s ekként Vasvármegye átirata el nem fogadtatott. (Eötvös Károly feljegyzéseiből) Hazafiak sorsa Tito rémuralma alatt A Tito-klikk rémuralmára jellemző az a tudósítás, amelyet a kanadai Torontóban megjelenő jugoszláv demokratikus lap, az „Eínség“ közöl. A lap Jugoszláviából származó értesülése szerint Bianko Vukelicsot, az ottawai jugoszláv követség tanácsosát, akit Zágrábban tartanak fogyságban, halálbüntetés fenyegeti Vukelics, aki a felszabadító háborúban hősiesen harcolt Jugoszláviában, később az ottawai követségre került, ahonnan azonban Titoék visszahívatták és bebörtönözték, mert felszólalat a Tito-klikk nacionalista és szovjetellenes politikája ellen. A lap jelentése szerint Vukelicset Zágrábban magánzárkában tartják és senki sem látogathatja meg. A hír nagy felháborodást váltott ki a Kanadában élő jugoszlávok körében, akik szervezeteik útján többszáz tiltakozó határozatot fogadtak el, követelve Vukalicsnek és a Tito-klikkáttal bebörtönzött többi jugoszláv hazafinak szabadonbocsátását. A matyóbaba és a népi hímzés a külföld kedvence A magyar iparművészeti és népművészeti cikkek iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg a külföldön. A különböző vásárokon elsősorban az ezüst-ötvösmunkát, a bőrdiszmóárut, a matyóbabát és a népi hímzéseket keresik. A régi időkben alkalmi exportkörök bonyolították le a kivitelt oly módon, hogy olcsón vásárolták össze a kisemberektől a népművészeti cikkeket és azokat hatalmas haszonnal exportálták. Most megfelelő árat fizetnek ezekért a cikkekért és a kivitel fokozására megalakul az „ARTEX“ nemzeti vállalat, amelynek célja, hogy a magyar iparművészeti és népművészeti cikkeket elhelyezze a világpiacokon és a kisiparnak megfelelő ellenértéket fizessen munkájáért. A kisiparosság érdekképviselete, az OKISZ állandóan tartja a kapcsolatot a külkereskedelmi szervekkel, az Állami Háziipari Rt. pedig gondoskodik arról, hogy a háziipar pontosan megkapja a munkájához szükséges nyersanyagokat. Motorfecskendőkkel a cserebogarak ellen Svájcban igen nagy kárt okoztak a cserebogarak, ezért a svájci gazdák irtóhadjáratot indítottak ellenük. A régi eljárás, amely abból állott, hogy egyszerűen leszedték a cserebogarat a fáról, teljesen csődöt mondott, ezért most megindult a vegyi háború a cserebogarak ellen. Az egyik svájci vegyészeti gyár „Hexalo” nevű anyagot állít elő, amellyel a cserebogaraktól megszállott fákat és bokrokat bepermetezik. Ez az eljárás nagyon eredményesnek bizonyult. Egy területen, ahol pontosan ellenőrizték az eljárás eredményét, három hét alatt aránylag kis területen 23 ezer cserebogár esett áldozatul az új eljárásnak. A kézifecskendők azonban elégtelennek bizonyultak, mert azoknak a sugara nem, érte el a fák koronáját. Ennélfogva motorfecskendőket alkalmaztak, amelyekkel 40 méter magasságban is be lehet permetezni a fákat. Ezeket a motorfecskendőket különleges ventillátorokkal kapcsolták össze, amelyek a fecskendőkben alkalmazott vegyi folyadékot egészen finom részekre szórják szét, úgy hogy a fecskendő sugara ködszerű felhőként borítja be a fák koronáját. Ezáltal nemcsak azt érték el, hogy a bogarakat elpusztító folyadékot mindenhová el tudják juttatni, de azt is, hogy az eljárás nagyon takarékos és olcsó. Egy veszedelmes üsnyőztető halála a Népligetben A népligeti bokrok között ma a hajnali órákban egy férfiholttestet találtak. A rendőri bizottság megállapította, hogy a népligeti holttest, Kavallier József 28 esztendős fiatalemberrel azonos. Kavallier többszörösen büntetett előéletű, veszedelmes alvilági alak volt életében. A rendőri nyilvántartó szerint 1945-ben egyike volt azoknak, akik állandóan veszélyeztették a főváros közbiztonságát. Hírhedt vetkőztető volt, aki az éjszakai órákban kirabolta áldozatait és azoknak értéktárgyait pénzzé téve, nagylábon élt. Számos rendőri jegyzőkönyv tanúsága szerint nem egyszer bocsátkozott tűzharcba a rendőrséggel, ezek során meg is sebesült, de elfogni nem sikerült. Kavallier holttestét felboncolták s megállapították, hogy a veszedelmes bűnözőt régi szívbaja ölte meg. Vihar egy macska körül Tegnap este az Alpár út 3. számú házban nagy botrány játszódott le. A házban lakó Deli Lászlónénak már régen nem tetszett, hogy Bordás Gizella női szabó és Beregi Magdolna elárusítónő kedvenc macskájukat a hentesüzletből vásárolt húsokkal táplálják Deli „mama“ megbotránkozott a leányok macskájának nagyszerű „életmódja“ miatt s ennek többször kifejezést is adott. A leányok és Deline között annyira elmérgesedett a viszony, hogy többször éles összetűzésre került sor. Tegnap azután kirobbantak a szenvedélyek. Deline „megbízta“ fiát, Deli Lászlót, hogy vessen véget a leányok tűrhetetlen viselkedésének. Deli László — mint szófogadó gyermekhez illik — az esti órákban Bordás Gizellát és Beregi Magdolnát alaposan elpáholta. A verekedés zajára összecsődült a ház népe s a leányokat megtépázva szedték ki Deli László kezéből. Bordás Gizella és Beregi Magdolna feljelentést tett a felbujtó anya és a verekedő Deli László ellen. A rendőrség megindította a vizsgálatot a házi perpatvar ügyében.