Kis Ujság, 1949. július (3. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-28 / 173. szám

Félkarú és féllábú rokkantak közt... Olyan munkamódszerre tanítják őket, hogy munkaközben senki sem veszi észre rokkantságukat Putnok, július A hadirokkantság fogalma a régi Magyarországon majdnem eggyé vált a koldusélettel. Ezt a szomorú „nemzeti” hagyományt örvendetesen megváltoztatta népjóléti kormányzatunk, amely egészséges otthonokban helyezi el a hadirokkantakat. Az öregebbre — ez a felírás ékeskedik a gömör városka Népkertjének szívében, a Serényi grófok egykori kastélyának homlokzatán. A kastélyt és a parkot a régi földesúr ridegen elzárta a néptől és általában a külvilágtól. Most megnyílt nemcsak a volt cselédség számára, de az egész dolgozó nép előtt. A játszóteret dolgozó szülők vidám gyerekeinek kacagása tölti be. A most épülő szabadtéri színpad pedig a Sajó-, Hernád- és Boldva-medencék lakosainak egyik legfontosabb kultúrközpontja lesz nemsokára. A gyönyörű virágágyak ma szebb képet adnak a környezetnek, mint a gróf idején. Ki hinné, hogy a mesés virágágyakat jórészt félkarú, vagy féllábú emberek varázsolták ide. Pedig így van. AZ egyiket két daloló fiatalember gyomlálja. Mindkét kezük egyforma elevenséggel mozog, a jókedvvel végzett munkában. Az átképzőiskola titka — Ugye, nem látni rajtuk, hogy félkarúak — mondja kérdőleg Szentgróti József, a Hadigondozottak Intézetének igazgatója. — Hogy lennének félkarúak — mondjuk tamáskodva —, mikor mindkét kezükkel egyaránt ügyesen dolgoznak. — Márpedig, sajnos, az egyik karuk csak műkar. Épp itt van a mi átképző iskolánk titka: csonkult és művégtagos embereket olyan munkamódszerekre és technikai fogásokra tanítunk, hogy ne tűnjék fel a rokkantságuk. — A leckét — veszi át a szót Pakoth Vilmos intézeti gondnok — olyan jól megtanulják, hogy majdnem elfelejtik rokkantságukat. Amíg az öregek, nyilván a múlt régi rossz itt megszabadul a hagyományos és igen megalázó utcai koldulás rémségeitől, a fiatalja pedig megfelelő átképző iskolákon keresztül munkaképes és magabiztos építő tagjává válik a társadalomnak. Ez utóbbi fajta iskolák között nemzetközi viszonylatban is kiválik a putnoki hagyományain nevelődve, ki szokták domborítani testi hiányosságaikat, az átképzett fiatalok már nagyon is rejtegetni szokták rokkant mivoltukat Szemérmesek. Nehogy valaki is megsajnálja őket! Nem közsajnálkozásból akarnak ők megélni, hanem önálló emberségükből, saját munkaerejükből. Tudást és készséget ad ehhez nekik az átképzőiskola. A park, a konyha meg a díszkert nagyszerű látképe igazolja, hol mily gyakorlottak ezek a fiatal hadirokkantak. A gyakorlati leckéket alapos elméleti oktatás előzi meg. Most fejeződött be a gazdasági átképzőtanfolyam második féléve. Az egész iskola és tanmenet arra irányult, hogy példaadó szövetkezeti szakemberek kerüljenek ki innen. „Nem kell félnem az élet nehézségeitől" Jó munkáról és kitűnő eredményről tanúskodik itt minden. A vizsgáknak vége, de a tanulási kedv azért tovább tart. Jó kedvvel vitatkoznak egymással. — „Dynamikus anatómiai“ kérdéseken vitatkozunk — jelenti ki mosolyogva a tanfolyam rangelső tanulója, a 24 éves Friedrich László, aki a szörnyű háború életúnt rokkantjaként jött ide borzalmas gerinctöréssel. Állandóan fűzőben jár még most is, de dereka azért itt már kiegyenesedett. — Kereskedősegéd voltam Miskolcon — meséli —, de megrokkanásom után már nem mehettem vissza régi munkahelyemre. Bizony, félembernek is alig éreztem magam, mielőtt idejöttem. Most már egészebb és talán egészségesebb embernek is vallhatom magam, mint valaha. Megszabadultam örökre szorongásaimtól. Olyat és annyit tanultam itt, hogy nem kell félnem az élet nehézségeitől. — Ő volt a legsúlyosabb és legelkeseredettebb rokkantunk amióta fennáll az intézetünk — magyarázza Szentgróti igazgató. — Most nemcsak a tanulásban, hanem a jókedvben is ő az élenjáró Pedig a többiek is jól megtanulták a leckéket. Várjuk, hogy elkezdhessük a munkát Az elméleti órákon kívül az átképzőiskola kertészetében és gazdaságában kitűnő gyakorlati képzést kapott mindenki s hamarosan valamennyiüket diplomás szövetkezeti szakemberként helyezik el a tudásukhoz és egyéni képességeikhez legméltóbb beosztásban. — Alig várjuk már, hogy elkezdhessük a munkát valamelyik szövetkezetben — mondja a 24 éves Szécsi János, akin semmiképen sem látszik, hogy béna karral és szorongó lelkiállapotban jött ide. Joggal beszél többes számban, mert nincs ellenvélemény. Valamennyien megszabadultak a régi hadirokkantsors kisebbségi érzésétől. Tudják, hogy dolgozó népünknek szüksége van arra, amit ők itt tanultak. Várjuk, hogy elkezdhessük a munkát és átadjuk a helyünket itt újabb tanfolyam résztvevőinek, mert még nagyon sok hadirokkant-társunknak kell ám átesnie ezen a kiképzésen — mondja az egyik vasmegyei fiú. Erőt, egészséget! Eltávozóban egy magabiztos fiatalember jön velünk szembe a parki sétányon. Liszenko professzornak Micsurinról írt könyve van a kezében. Nemcsak olvas, de jegyzetet is készít az olvasmányból. — Ennek a fiatalembernek is műlába van — súgja az igazgató igen halkan, nehogy a fiú megsejtse, hogy róla beszélünk. A derék fiatalember azonban nemcsak nem sántít, de járása határozottabb, mint sok éplábú emberé. — Erőt, egészséget! — így köszön ránk, mikor közelébe érünk. Olyan hangsúllyal mondja ki ezt a két szót, mint aki határozottan erősnek és egészségesnek érzi magát... Nagy Tibor Hadigondozottak Állam Gazdasági Átképző Intézete ♦ Minden út Budapestre vezet Világszerte lelkes hangulatban folyik a Világifjúsági Találkozó előkészítő munkája A Világifjúsági Találkozó Előkészítő Bizottságához dr. Miroslav Novak a csehszlovák protestáns egyház prágai püspöke üzenetet intézett, amelyben kifejti, hogy a népi demokráciának építése alatt megtanultuk értékelni azokat az előnyöket, amelyeket a népi demokrácia nyújt a keresztyén egyházaknak és a vallásnak. Minden igaz keresztyén egész lelkiismeretével mindig kész arra, hogy támogassa a fiatalság lendületét, amellyel a boldogabb jövőért harcol. Az üzenet befejezéséül Isten áldását kéri a fiatalság jó munkájára. Az osztrák Demokratikus Ifjúsági Szövetség kétszáztagú küldöttséggel képviselteti magát a budapesti Találkozón. A küldöttséget ifjúmunkásokból, diákokból, tanítókból és a haladó katolikusok fiataljaiból állították össze. A Ce Soir című párisi lapban Claude Roy, az ismert francia író cikket ír a békestafétának Franciaországon történő átvonulása alkalmából. Egy hónapon keresztül minden út Budapestre vezet — írja Claude Roy. — Az öreg magyar főváros, amelyet betölt majd a nevetés és a vidámság, néhány napig annak a világnak a képét vetíti elénk, amelyben mi szeretnénk élni, amelyet mi akarunk felépíteni, ahol mindenki a békét látja jövőjében. A Drapeau Rouge, a belga kommunista párt lapja felhívással fordul a belga fiatalokhoz, arra szólítva fel őket, hogy teljes erejükkel támogassák a budapesti Világifjúsági Találkozó munkáját és harcát a békéért, a jobb életért. Az olasz kommunista párt lapja, az Unita idézi Umberto Terracini szenátornak, az olasz kommunista párt egyik vezető tagjának nyilatkozatát a Világifjúsági Találkozóról. Terracini kifejtené, hogy a budapesti Világifjúsági Találkozó fényes cáfolata lesz a népek közötti szakadásról terjesztett célzatos álhíreknek, amelyeknek legjellemzőbb kifejezője a »vasfüggöny“. Lehet, hogy egyes nyugati kormányo."; szándékosan korlátokat emelnek a magyar főváros és a Budapestre utazni készülő sok fiatal közé. A kísérlet azonban kudarcba fullad, mert Budapesten új szoros baráti kapcsolatok alakulnak majd ki, amelyek hozzájárulnak a népek kölcsönös megismeréséhez, a közös problémák megértéséhez. Ezek a kapcsolatok ellensúlyozzák majd a háborús uszítók aknamunkáját, amely újabb világfelfordulásra irányul. A méhészet is hasznot húz a szovjet erdőtelepítési tervből A Szovjetunió minisztertanácsának a véderdősávok telepítéséről szóló elhatározása az időjárást átalakító jelentősége mellett sok más hasznot is jelent a Szovjetunió nemzetgazdaságára, így nagy hatással lesz a méhészetre is. Az erdősávok azzal, hogy megjavítják a növényzet fejlődéséhez szükséges időjárási feltételeket, megkötik a talajt és a nedvességet, módot adnak nagy kiterjedésű, bővirágú mezők kialakulására is. Ezek a mezők a méhek szinte kimeríthetetlen mézlelőhelyei lesznek. De más módon is emelni fogja az erdőtelepítés a méztermelést. A méhek az úgynevezett nektárból, a virágok kelyhében lévő vizes oldatból készítik a mézet. Ha a szél hatására a víz elpárolog, a méh nem tudja felszívni a cukrot. Az erdősávok a szél erejét és sebességét is csökkentik, tehát meggátolják a gyors kiszáradást. Az erdősávok ültetésénél figyelemmel lesznek a méhészeti szempontból hasznos fákra, gyümölcsfákra és bokrokra. A tölgy, szil, nyár, topolya, nyír, hárs, kőris, juhar, fehérakác, gledicsia stb. virágzata kitűnő nektárt és viasz készítéséhez szükséges virágport ad. A hárs kitűnő mézelő, egy hektár hárserdő nem ritkán tíz mázsa nektárt szolgáltat. A gyümölcsfák, valamint a bokornövények, mint például mogyoró-, ribizke-, egres-, csipkebokor, kökény olyankor is adnak nektárt, amikor más virág még nincsen. Ságvári Endre emléke A német elnyomás legsötétebb napjaiban, 1944. augusztusában, gyászkeretes röplapokat adtak kézről-kézre az emberek és fájó szívvel olvasták, hogy július 27-én a csendőrpribékek gyilkos golyója kioltotta Ságvári Endrének, a magyar munkásmozgalom lelkes harcosának ifjú életét. Ságvári Endre 1913-ban született és egyetemi évei után csatlakozott az ifjúmunkás mozgalomhoz. 1937- ben a nyilas banditák atrocitásaira válaszolva, megszervezte az ifjúmunkások hatalmas tüntetését a nyilasok Tompa-utcai bűntanyája ellen. Száz fiatal társával együtt akkor letartóztatták és 8 hónapi börtönre ítélték. A börtön és az ott elszenvedett sok kínzás azonban nem törte meg. Kiszabadulása után még nagyobb lendülettel látott munkához. Az ifjúmunkások rajongva szeretett vezére lett, szemináriumokat szervezett, hajnaltól a késő éjszakáig dolgozott, tanított, oktatott. 1942-ben, amikor a magyar nép legjobb fiait százával hurcolták börtönbe, bujdosni kényszerült. Minden csendőrnyomozónál ott a fényképe. Üldözött vad saját hazájában, az idegenek üldözöttje. 1944 július 27-én a Pasaréten lévő Nagy-cukrászdában le akarták tartóztatni. Négy csendőr támadt rá. Ságvári fegyvert rántott, hármat lelőtt. Hősiesen harcolt támadóival, de áldozatul esett gyilkosai golyójának. Fegyverrel a kezében halt meg. Halála figyelmeztetés volt, hogy eljött a fegyveres harc órája. „Nincsen szabad nemzet szabad ifjúság nélkül.“ Ez volt a jelmondata. A Szovjetunió felszabadította Magyarországot és most valóra válhattak Ságvári szavai. A felszabadult ifjúság az ő tanításai nyomán építi a dolgozók hazáját. Bányában Írta: Petőfi Sándor Ezer ölre vagyok idelenn a Föld ölében, Hol az ősi örök és tanyázik Vadsötéten. A kis lámpa reszkető sugara Félve néz a zordon éj arcára, Mint a sasra a galamb. Ezer ölre a virágoktól s a Napvilágtól, Ezer ölre után már a pokol sincs Innen távol, Vagy már benn is vagyunk a pokolban? Benn, mert a sátán háza ott van, Ahol az arany terem. Bányaszellem, sátán, kincs királya, Mit adsz értem? Mennyit adsz, ha szívemet feneked Elígérem, Alkudjunk meg, jöszte bányaszellem, Most az egyszer volt lejönt kedvest, Vagy látsz többé vagy soha. — Vártam, vártam és hiába, mert a Kincs királya Bent maradt a sziklák tömegében, Ki nem álla. S mért nem állt kit mért nem jelent meg? Csak azért, mert nem tudta, hogy enyelgek, Hogy szivem nem eladó. Nem, szivem nem eladó, e szívnek Nincsen ára, Nem megy az be a hatalmasoknak Kincstárába... Széjjelosztom és a szegénységnek, Kik kunyhóban és útfélen élnek, köztük ingyen osztom szét. Válság , mint exportcikk Nyugaton kezdik beismerni, hogy a Marshall-terv csődbejutott Az egyre mélyülő nyugati gazdasági válság hírei mind több és több helyet foglalnak el a világsajtóban. A lapok egy ideig ugyan mellőzték ezeknek a válsághíreknek a részletesebb publikálását, de ma már olyan erősen rosszabbodik a gazdasági helyzet, hogy nem lehet titokban tartani a közvélemény előtt. Hiszen olyan hivatalos szerv, mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének titkársága s olyan illetékes személyiség, mint Truman elnök volt kénytelen beszélni a nyugtalanító válságtünetekről. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének titkársága a világgazdasági helyzetről közzétett jelentésében rámutat arra, hogy 1948. év második felében és 1949 első hónapjaiban valamennyi kapitalista országban „elakadt a termelés terjeszkedése“ és megnövekedett a munkanélküliek száma. Truman elnök a gazdasági helyzetről adott beszámolójában lényegében ugyanezt ismeri el az Egyesült Államokkal kapcsolatban. Truman a kongresszushoz intézett üzenetében sötét tényeket sorol fel, beszámol a termelés tizenhárom százalékkal történt visszaeséséről és kénytelen elismerni munkanélküliség problémájának kiéleződését is.“ Truman a július 13-iki rádióbeszédében beismeri, hogy „az ország gazdasági élete hanyatló irányzatot mutat“ és hogy „a munkanélküliek számának növekedése nyugtalanságra ad okot.“ Anglia és Amerika birkózása A válság azonban nem szigetelődik az Egyesült Államokra, hanem kiterjed azokra az országokra is, amelyek a Marshall-terv révén függőségi viszonyba kerültek Amerikától. Komoran állapítja meg a nyugateurópai sajtó, hogy a Marshall-terv legfőbb exportcikke Európa részére az amerikai válság volt. A Marshall-terv ilyesfajta hatását Anglia érzi elsősorban és emiatt növekednek egyre rohamosabban az ellentétek az Egyesült Államok és Nagybritannia között. Amerika saját áruinak értékesítésére akarja lefoglalni az európai piacokat, ugyanakkor meg akarja szerezni magának azokat az Európán kívüli piacokat is, amelyeket azelőtt Anglia vagy Franciaország uralt. Egyidejűleg erősen csökkenti behozatalát Európából. Ahogy szaporodnak a válságjelenségek az Egyesült Államok gazdasági életében, úgy ölt egyre kíméletlenebb alakot Amerikának ez a kereskedelmi politikája. A piacokért folyó egyre jobban kiélesedő harcban az amerikai monopóliumok a nyomás egyre durvább eszközeit használják. Kezdik az alacsonyabb dömpingárakkal és végzik az európai országok versenyképes iparágainak megfojtásával Az Egyesült Államok és Anglia érdekei mindenütt ütköznek: Európában és a Közel-Keleten éppúgy, mint Afrikában vagy Dél-Amerikában. És mindenütt Amerika támad és az angolok védekeznek, mégpedig egyre hátrányosabb körülmények között. Az utóbbi időben az Egyesült Államok már erősen lecsökkentette bevitelét az angol árukban. Ellenrendszabályként az angol kormány elhatározta, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozza dollárért történő vásárlásait. Erre Amerika a font árfolyamának leszállításával válaszol. A csődbejutott terv Persze nemcsak Anglia, hanem a többi nyugateurópai ország is érzi az amerikai válság kihatásait a Marshall-terven keresztül. A „marshallizált“ európai országokban egyre erősebben terjed a rettegés a válságtól, amely az Egye-sült Államokkal együtt őket is sújtja. A franciaországi bércsökkentések, sztrájkok és a növekvő munkanélküliség mind-mind az óceánon át közelgő válság előjelei. És éppen most, amikor az óvatos nyugateurópai kapitalisták is kezdik már érezni — éppen e válságtünetek hatása alatt — a Marshall-terv bukását, igyekeznek Jugoszlávia mai vezetői országuk sorsát ehhez a csődbejutott tervhez hozzákötni. Nemrég közölte a Corrierre della Sera newyorki tudósítójának egy cikkét, amely leleplezi, hogy Sforza olasz külügyminiszter áprilisi washingtoni tartózkodása során memorandumban javasolta Achesonnak, hogy „Tito Olaszországon keresztül kapjon széles alapon nyugvó gazdasági segítséget“. Sforza kifejtette, hogy „az ilyen segítség Jugoszláviának a Marshall-tervben való tényleges részvételét eredményezné.“ A Corriere della Sera jelentése szerint az amerikai uralkodó körök teljes mértékben helyeselték Sforza javaslatát, s meg is kezdődött Jugoszlávia bekapcsolásának előmunkálata a Marshall-tervbe. ’ Sforza hazautazása után erősen megélénkült az olasz-jugoszláv „együttműködés“. Rómában jegyzéket írtak alá arról, hogy Olaszország hadihajókat ad át Jugoszláviának. Belgrádban egyezményt írtak alá, amely az olaszoknak megengedi a halászatot a dalmáciai partok mentén. Nem sokkal később egyezményt írtak alá Belgrádban azoknak a vagyonoknak kárpótlásáról, amelyeket olaszok hagytak a békeszerződés szerint Jugoszláviának juttatott területeken. Jugoszlávia erre a célra egyelőre tízmilliárd líra előleget fizet. A „gyászfátyol“ Jugoszlávia felett De eljött a közvetlenebb kapcsolatok felvételének az ideje is. Belgrádban találkozás jött létre Castiglione olasz bankár, több amerikai bank tanácsadója és Tito között. Belgrádból visszatérve Castiglione jelentette, hogy Tito néhány koncessziót szándékozik adni amerikai cégeknek, különösen ólombányászatra. Ugyanakkor megindultak a kölcsöntárgyalások amerikai bankárokkal. Így kezdődik meg a folyamat, hogy Jugoszlávia az amerikai imperialisták gyarmatává váljék. Az amerikai bankárok segítsége persze nem fogja megmenteni Jugoszlávia mai vezetőinek becsületét a jugoszláv nép szemében, de ugyanakkor ez az új üzletfél még nem fogja megszilárdítani a Marshall-terv düledező épületét. Mindössze annyi történik, hogy az amerikai válság, amely eddig csak Nyugateurópa felett lebegett „hatalmas gyászfátyolként“ — ahogy a New York Herald Tribune írja —, megjelenik Jugoszlávia fölött is. Emelkedik a bűnözők száma Angliában A belügyminisztérium által közzétett bűnügyi statisztika mutatja, hogy a bűnözés Angliában 1948-ban aggasztó módon emelkedett. A bűntettek és vétségek miatt elítélt vádlottak száma 13.712-vel, azaz 11,9 százalékkal volt nagyobb, mint 1947- ben és 65 százalékkal nagyobb, mint 1938-ban. Az élet és testi épség ellen elkövetett bűntettek száma 101 százalékkal, a betöréses lopásoké 117 százalékkal emelkedett A legsúlyosabb tünet az ifjúkori bűnözés nagyarányú emelkedése. A 17 éven aluli elítéltek által elkövetett bűntettek és vétségek száma 58 százalékkal fokozódott Csütörtök, 1949 július 28 __ (5)