Kis Ujság, 1949. július (3. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-01 / 150. szám

Országszerte folyik az aratás A kormányzat segítségének, a munkásság és dolgozó parasztság összefogásának köszönhető a jó termés Vígan peng a kasza a Tiszántúlon. Javában folyik a rozs aratása. A grófok, bárók földjén a százezer holdas úri birtokon most a dolgozó népnek érik a termés, sárgul a búza. A falu kizsákmányolói minden vona­lon vereséget szenvedtek. A gépállo­mások olcsó traktorszántásai, a kor­mányzat támogatása, a dolgozó pa­raszt munkája meghozta a jó ered­ményt. Az eddig beérkezett jelentések sze­rint mind a kalászosokból, mind a kapásokból kitűnő termés várható s gyümölcsből rekordtermés ígérkezik. A terméseredmények kialakulásában dolgozó parasztságunk céltudatos, tervszerű, fáradságot nem ismerő munkája mellett döntő szerepe volt a kormányzat szervezett segítségének és az ipari munkásság támogatásának. Hitel és előleg A demokratikus kormányzat a múlt év őszén és ez év tavaszán összesen 11 millió forint szántási hitelt, 4,8 millió forint vetőmagkölcsönt, több mint kétmillió forint műtrágya­hitelt, ezenkívül 4,5 millió forint traktor- és cséplőgép javítási hitelt bocsátott a dolgozó parasztság, vala­mint a szövetkezetek rendelkezésére. A szerződéses alapon termelő szövet­kezeti csoportok, valamint kis- és középparasztok a különböző mag­­termeltető nemzeti vállalatok útján összesen mintegy 140—150 millió fo­rint előleget kaptak a kormányzattól. Az idei jó termés a dolgozó parasz­tok munkáján, a kormányzat támo­gatásán, a jó minőségű nemesített vetőmagon, a műtrágyák fokozott használatán túlmenően, a gépállomá­sok szervezett és jó munkájának is eredménye. A gépek felhasználátával a földek jobb talajművelést kaptak, a munkát jobbá és a termelési költ­ségeket olcsóbbá te­tők. A dolgozó parasztság — ahol gépállomás állt rendelkezésre — mindenütt meg­értette, hogy az állomás gépeinek használata nemcsak a lökés kizsák­mányolás alól szabadítja fel őket, ha­nem azt is belátta, hogy a traktorok és a mezőgazdasági gépek igénybe­vételével jobban és eredményesebben dolgozhat. Végső fokon már most megállapít­hatjuk, hogy a jó termés a munkás­ság és a parasztság összefogásának köszönhető. Egy hét múlva aratják a búzát Egy hét múlva megkezdik a sze­gedi határban a búza aratását is. A traktorállomáson minden előkészület megtörtént, a cséplés zavartalanságá­nak biztosítására. Nyolcvanhét cséplőgép várja a munkát, s a trakto­risták komoly megbeszéléseken álla­pítják meg a cséplési munka mene­tét. A debreceni gépállomás udvarán tizenegy aratógép sorakozik s nem­sokára megkezdődik az aratás a deb­receni határban is. A DÉFOSZ veze­tősége a népi bizottságokkal már ösz­­szeállította az ellenőrök listáját, a cséplőgépvezetők és bizalmiak is mind jól tudják feladataikat. A kenyérért folyó nagy csata parancsnokai lesz­nek ők kint a földeken, vigyáznak minden szem búzára. Kik tarthatnak üzemben aratógépeket Állami gazdaságok és termelőszö­vetkezeti csoportok engedély nélkül tarthatnak üzemben aratógépeket. Aratógépek ideiglenes igénybevéte­­lét térítés ellenében a földmívelésügyi miniszter a mezőgazdasági igazgató­ságok javaslatára állami gazdaságok és termelőszövetkezeti csoportok ré­szére engedélyezheti. Aki jogosulatlanul tart üzemben aratógépet, vagy az ideiglenesen igény­bevett aratógép használatbavételét akadályozza, kihágást követ el, pénz­büntetéssel sújtható és gépe elkoboz­ható. Tervgazdálkodás­­ a háztartásban Hogyan könnyítik meg háztartási újításokkal a háziasszonyok munkáját A dolgozó nőnek mindig komoly gondot okozott a háztartás. A bevá­sárlás, takarítás, főzés, mosogatás, mosás és gyermeknevelés egész nap­ját lefoglalja annak a háziasszonynak, aki nem vesz részt tevékenyen a ter­melő munkában. Éppen ezért nem lebecsülendő az a munka, amellyel a dolgozó nő a maga háztartását rend­­ben tartja. 4 — Minden háztartás egy „miniatűr állam“, amelynek „pénzügyminisz­tere“ a háziasszony — mondotta egy közgazdász. A dolgozó nő azonban nemcsak „pénzügyminisztere“, hanem kenyérkeresője is a családnak. Nem­csak beosztja a férj keresetét, de munkájával maga is hozzájárul, hogy nagyobb falat kenyeret biztosíthasson a család tagjainak. Háziasszonyaink a gyakorlatból régóta ismerik már a tervgazdálkodást. Hősiesen viselték a nehézségeket s igyekeztek a pénzt mindig úgy beosztani, hogy min­denre jusson. Tervgazdálkodási „dok­torok“ — igazi bűvészek s mégis aránylag kevesen ismerik el a házi­munka értékét, a háziasszony kiváló érdemeit. Akadtak statisztikusok, akik kimu­tatták, hogy külföldön negyedannyi időt fordítanak az asszonyok házi­munkára, mint Magyarországon. Tud­ták ezt a háziasszonyok is s mégis nagy béketűréssel, csendben végezték munkájukat. A múltban sokat lehetett hallani a háztartások korszerűsítéséről, volt is ilyen „racionalizálási bizottság“, de ennek munkája kizárólag abban me­rült ki, hogy a tehetősebbek háztar­tásait racionalizálják. A grófi asszo­nyok, akik vezetőségi tagjai voltak ennek a „bizottságnak“, m­i sem tö­rődtek a kisháztartások kérdésével, a valóban dolgozó asszonyokkal, akik között olyan is nagy számban akadt, aki munkába járt, emellett háztartást vezetett, gyermeket is nevelt, naponta átlagosan tizenhat órát dolgozott. A gáz- és villanyberendezések, amelyek a háziasszony munkáját megkönnyít­hették volna, a kisemberek számára megfizethetetlenek voltak. A feltalálók és az iparbárók nem azt nézték, hogy az új találmányok praktikusak és ol­csók legyenek, hanem azt, hogy mi­nél többet lehessen keresni. Mennyit dolgozik egy háziasszony tásban részesülnek. Ez év első felé­ben az Országos Tervhivatal 22 millió Az egyik statisztikus kiszámította, hogy 40 év alatt egy háziasszony 150.000 órát takarít, mos, foltot, 350.000 adag ételt főz, 5000 liter lek­várt és befőttet tesz el, a vidékiek pedig 8000 pár csirkét nevelnek fel. Valósággal csillagászati számok. Nem vitás, hogy a népi demokrácia rövid négy év alatt máris komoly eredményeket ért el a háziasszony tehermentesítése terén. A napközi otthonok, óvodák, az iskolai étkezte­tések, az üzemi konyhák, a társa­dalmi étkeztetések felbecsülhetetlen segítséget jelentenek a dolgozó házi­asszonyoknak. Az elkövetkezendő években még jobban csökken majd a házimunka terhe, mert az ötéves terv irányítói a háziasszonyokról sem fe­ledkeztek meg. Most végre valóban sor kerül a háztartások egyszerűsí­tésére, racionalizálására, tömegével gyártják majd azokat a háztartási eszközöket, amelyek a régóta esedé­kes racionalizálást lehetővé teszik. Háziasszony részére a legkomo­lyabb segítséget az üzemi konyhák és a társadalmi étkeztetések kiterjesz­tése jelenti. A dolgozók jobb és olcsóbb ellátá­sának biztosítására máris több bel­kereskedelmi nemzeti vállalat alakult, amelyek rendszeres tervhitel-támoga­tórintot utalt ki ezeknek a vállalatok­nak, részben új fiókok alakítására, részben pedig építkezésekre. Még ebben az évben az Élelmezési NV. 3 millió forinttal nagyteljesít­ményű konyhát építtet a Soroksári­ért 98. szám alatt, az AFOSz volt húsüzeme helyén. Ez az óriási konyha egyike lesz Középeurópa legnagyobb konyháinak, ahol 15 000-nél több adag ebédet lehet főzni. Merly István Épül et ételgy­ír — Ezt a nagyteljesítményű kony­hát tulajdonképpen kísérleti céllal nyitjuk meg — mondották munkatár­sunknak az Élelmezési NV-nél. — Nem az lesz a hivatása, hogy meg­szüntesse az üzemi konyhákat, ha­nem az lesz a feladata, hogy teljes kapacitását kimerítse, ellássa azokat az üzemeket étellel, ahol még nincs üzemi konyha, illetve az üzemi ét­keztetés nem kielégítő. A soroksári­ úti „ételgyár“ tehát újabb állomás lesz a dolgozó nő fel­szabadításában, mert hiszen „a jól működő társadalmi étkeztetés mel­lett a nők több szabadidőt nyernek Minden szám a­ jön­éssenn csak BARIOÉK-DANDYÉK-NELLANÉK prolongálva! Fővárosi Nagycirkusz Városliget d. u. 4 és este 3/48 órakor. Tel.: tűrt ALÁÍRTÁK a magyar-bolgár kulturális munkatervet A magyar-bolgár kultúregyezmény végrehajtására alakult vegyesbizotság kidolgozta a jövő évi munkatervet. Ezt szerdán délután ünnepélyes kere­tek között írta alá a külügyminiszté­rium tanácstermében magyar részről Mihályfi Ernő a vegyesbizottság el­nöke és Dóka László államtitkár a vegyesbizottság magyar tagozatának vezetője, bolgár részről pedig Katja Avramova a bolgár tagozat vezetője. Az ünnepélyes aláírás után Mihályfi Ernő és Katja Avramova méltatták a munkaterv jelentőségét Béke-siagypű­lések az ország különböző részein A budapesti Országos Békekon-­­ ferencia újabb lendületet adott a­­ békéért való küzdelemnek. Ország-­­ szerte gyűléseket rendeznek, amelye-­­ken a békekonferencián résztvett kül­döttek számolnak be a magyar dol­gozóknak a konferencia munkájáról. Legutóbb Szegeden, Salgótarjánban, Rajkán és Mátészalkán volt béke­­nagygyűlés. A gyűlésekről érkező je­lentések is bizonyítják, hogy a ma­gyar dolgozók milliós tömegei meg­értették és magukévá tették a kon­­ferencia határozatát, s egységesen so­rakoznak a Szovjetúnió vezette hatal­mas béketáborba. Az MM­DSZ felhívása a magyar nőkhöz Az MNDSz felhívást intézett a magyar nőkhöz, amely többek kö­zött ezeket mondja: Az üzemi dolgozók közel két esz­tendő tapasztalataival gazdagodva, államhatalmunk iránti megnöveke­dett bizalommal, népünk iránti fo­kozott felelősségérzettel fognak hozzá a hároméves terv utolsó sza­kaszának munkáihoz. Most, két és fél esztendő munkájának számba­vételekor az MNDSz büszkeséggel tekint azokra az üzemi munkás­­nőkre, akik családi otthonukban és munkahelyükön egyaránt megállták a helyüket és nagyszerű teljesítmé­nyeikkel építették népi demokra­tikus rendszerünket Ugyanakkor felhívással is fordul az üzemi mun­kásnők nagy tömegeihez, hogy há­roméves tervünk utolsó szakaszá­ban minél nagyobb számban kö­vessék a már eddig is kitűnő ered­ményeket elért munkásnőket. Nö­vekedjék meg minden üzemben a munkaversenyben résztvevő nők száma, emelkedjék a női élmunká­sok, a női brigádok száma. Válaszoljanak az üzemi munkás­nők fokozott munkával arra az egyenjogúságra, amelyet népi de­mokráciánktól kaptak, s melynek eredményekép üzemeink és köz­igazgatásunk legmagasabb posztjait is egymásután foglalják el nők, elsősorban munkásnők. Az MNDSz felhívása végén min­den dolgozó asszony elé példaképül állítja a munkásnőket, akik az építőmunkában és az ellenség elleni harcban egyformán kemények és elszántak, bátrak és lelkesek. Az árulás politikája Egy év múlt el azóta, hogy a Kom­munista Pártok Tájékoztató Irodája leleplezte Titoék árulását. Az a ha­tározat, amelyet akkor a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről kiad­tak, a dolgozók soraiban világszerte megdöbbenést keltett, az imperilisták között pedig reménységet, hogy Titoék árulása megbontja a népi demokrá­ciák egységét A dolgozók megdöb­benését hamarosan felváltotta a ha­rag, amit Titoék aljassága és elvete­mültsége felett éreztek. De ez a ha­rag termékeny lelki talajává vált azoknak a tetteknek, amelyekkel az­óta a világ dolgozói a béke frontját megerősítették, szétzúzták az im­perialisták egész sereg vállalkozását és még szorosabbra fűzték kapcsola­taikat a világ szabadságszerető népei­nek nagy támaszával, a Szovjetúnió­­val. Ma nincs a földkerekségen olyan becsületesen dolgozó munkás, akinek szíve nem lenne eltelve gyűlölettel és megvetéssel Tito és klikkje iránt. Árulásuk valódi céljai világosan áll­nak a világ dolgozói előtt: tudják, hogy ezek az árulók a békefront megbontására vállalkoztak olyan időszakban, amikor a háborús uszí­tással szemben a világ valamennyi bé­­keszerető népe felsorakozott. Az im­perialista bajkeverésnél, ezek az el­vakult brávói a legaljasabb feladatra vállalkoztak, amire egy sokat szenve­dett nép méltatlan vezetői vállalkoz­hatnak, akiknek tudniok kellett, mit jelent a Szovjetúnió és a köréje cso­portosult népi demokráciák egységes és erős békefrontja abban a küzde­lemben, amelyet a világ népei egy elszánt háborús klikk tervei ellen folytatnak, hogy megvédjék a békét hogy egyesült erővel útját állják az újabb világkatasztrófának. Titoék árulása egyenesen a béke­front ellen irányult, amikor arra vál­lalkoztak, hogy megbontják annak a frontnak az egységét, amelynek szi­lárdsága, céltudatossága és követke­zetes helytállása a világ minden táján mozgósította a népeket a háborús uszítás ellen. Ennek a frontnak a szi­lárdságán természetesen megtört az imperialisták valamennyi bomlasztó kísérlete. Ezért néztek reménykedve az árulókra, ezért fogadták felcsil­lanó reménységgel Titoék felajánl­kozását. S itt érte őket a legnagyobb hozását. Azt remélték, hogy meg­találták a rést a békefront szilárd bás­tyáján. S itt érte őket a legnagyobb csalódás. Reményeik hamarosan szer­tefoszlottak, mert látniok kellett, hogy az árulókat leleplezték és ez a leleplezés fokozta a béke híveinek, a haladás táborának öntudatát és ere­jét és fokozta a dolgozók éberségét is az árulók malomalatti próbálkozá­saival szemben. Kiderült, hogy Titóék árulása nemcsak hogy nem bontotta meg a Szovjetúnió vezetése alatt álló békefrontot, nemcsak hogy nem ütött rést a békefront szilárd bástyáján, hanem még jobban összekovácsolta azoknak az erőknek az egységét, amelyek szembeszállnak az impe­rialista tervekkel, keményen védel­mezik a felszabadított népek nagy vívmányait és a béke ügyét az egész világon. Tiboék ez alatt az egy év alatt el­keseredett erőfeszítéseket tettek, hogy leplezzék aljas politikájuk céljait és árulásuk teljes csődjét. Példátlan erő­szakoskodásokkal, egyre féktelenebb szovjetellenes uszítással igyekeztek érdemeket szerezni az imperialisták táborában. Csakhogy ma már a leg­­elvakultabb uszító is megtanulta, hogy a szocialista és békefront erején ezek a hiú és nevetséges próbálkozá­sok rendre szétporladnak. A belső bomlasztásra irányuló kísérlet éppen úgy csődöt mondott, mint az impe­rialisták nyílt támadásai. A békefront a szovjetúnió vezetésével ma erősebb, mint valaha és a világpolitika leg­utolsó fejleményei is azt mutatják, hogy az imperialisták kénytelenek, ha fogcsikorgatva is, számot vetni a békefront erejével és megbonthatatlan egységével. A párisi értekezlet ered­ményei is azt mutatták, hogy a "há­­borús politika ügynökei kénytelenek voltak meghátrálni a Szovjetunió kö­vetkezetes békepolitikája és a világ dolgozóinak hatalmas béketábora előtt. A meghiúsult bomlasztási ma­nőver visszájára fordult: napvilágra kerültek az imperialisták belső ellen­tétei, Anglia és Amerika nyílt gazda­sági harcban állnak egymással és aljas kis ügynökeik, az áruló Tito­­klikk most szembetalálja magát áru­lásának következményeivel. A jugo­szláv nép legjobbjai, régi forradalmá­­rok és igaz hazafiak állnak csata­sorba, hogy országukat megszabadít­­sák az imperializmus bukott ügynö­keitől és felszámolják az árulás poli­tikáját. Tito és klikkje a legkomi­­szabb, Hitlertől tanult terrormódsze­rekkel igyekszik meghosszabbítani e minden ízében romlott rendszer ural­mát. Nem kétséges azonban végső sorsuk: az árulás nemcsak a leghit­ványabb politikai alap, de a leginga­tagabb is. Megmondta Rákosi Mátyás: „Ez a rendszer el fog pusztulni és Jugoszlávia dolgozó népe ujjongva térhet majd vissza a szocializmust építő népek nagy családjába." A dolgozókat többé nem lehet félre­vezeti sehol a világon. Tudják, megtanulták, hogy aki a Szovjet­únió ellen fordul, az ellene fordul az egész világ dolgozói, az egész földkerekség munkásosztálya ellen. Aki pedig a munkásosztály hatalmas erőivel kerül szembe, azt az imperia­listák dollármilliói sem mentik meg árulásának következményeitől. Min­den becsületesen gondolkozó magyar ember megvetéssel és gyűlölettel for­dul az árulók felé, akik nemcsak a haladás ügyét akarták egy elvakult nacionalista politika homokbástyái mögül hátbatámadni, de megpróbál­ták hátbatámadni a békéért folyó harcot is. Titoék áruló válalkozása, amely éppen annyira ostoba volt, mint amennyire gonosz, természete­sen meghiúsult a kommunisták éber­ségén és a dolgozó tömegek szilárd­ságán és világos céltudatán. A béke­­front szilárdan áll és ezen a fronton sorakozik fel az egész magyar nép, munkás, paraszt,, haladó értelmiségi, olyan egységben, olyan elszántsággal, amin megtörik az imperialisták min­den bomlasztási kísérlete. Ezt az összes árulók megtanulhatták hatá­ron túl és határon innen. Meg kell tanulniuk és meg fogják tanulni, hogy mi vár azokra, akik elárulták a hala­dás és a béke ügyét. Leleplezték Móricz Zsigmond emléktáblájét Szerdán délben leplezték le a Bar­tók Béla­ út 56. számú ház falában elhelyezett emléktáblát, amelyet Mó­ricz Zsigmond, a nagy magyar realis­ta regényíró születése 70. évforduló­ja alkalmából állítottak. Az ünnepségen Bóka László kultuszállamtitkár mon­dott beszédet. — Móricz Zsigmond emberi és írói nagyságának alapja és biztosítéka az volt — mondotta Bóka államtitkár —, hogy bátor kézzel nyúlt hozzá kora nagy társadalmi és politikai kérdéseihez és mindig kiállt a ki­zsákmányoltak és a társadalmi hala­dás mellett. Budapest dolgozói nevében Simon Lajos alpolgármester emlékezett meg Móricz Zsigmondról. — Neki, a nagy realista írónak köszönhetjük mi, városi emberek — mondotta —, hogy eleven, nagy mű­vészi erővel megalkotott műveiből megismerhettük a falu szegény dol­gozóinak életét. Budapest dolgozói kegyeletes hálával őrzik meg Móricz Zsigmond emlékét. Hed­el, sportpályát tévéz, épít! VOSZÚCÚl, csokeot, cscecpesi/teágot elad ! Ünnepélyes alkalmaUUto wild nös­énnyel díszít: Fővárosi Kertészet Községi Vállalat Budapest, /!/. kzeület, Maci­ utca 36 Telefon: 382-163, 188-231 Péntek, 1949 július 19)

Next