Kis Ujság, 1949. július (3. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-01 / 150. szám
Országszerte folyik az aratás A kormányzat segítségének, a munkásság és dolgozó parasztság összefogásának köszönhető a jó termés Vígan peng a kasza a Tiszántúlon. Javában folyik a rozs aratása. A grófok, bárók földjén a százezer holdas úri birtokon most a dolgozó népnek érik a termés, sárgul a búza. A falu kizsákmányolói minden vonalon vereséget szenvedtek. A gépállomások olcsó traktorszántásai, a kormányzat támogatása, a dolgozó paraszt munkája meghozta a jó eredményt. Az eddig beérkezett jelentések szerint mind a kalászosokból, mind a kapásokból kitűnő termés várható s gyümölcsből rekordtermés ígérkezik. A terméseredmények kialakulásában dolgozó parasztságunk céltudatos, tervszerű, fáradságot nem ismerő munkája mellett döntő szerepe volt a kormányzat szervezett segítségének és az ipari munkásság támogatásának. Hitel és előleg A demokratikus kormányzat a múlt év őszén és ez év tavaszán összesen 11 millió forint szántási hitelt, 4,8 millió forint vetőmagkölcsönt, több mint kétmillió forint műtrágyahitelt, ezenkívül 4,5 millió forint traktor- és cséplőgép javítási hitelt bocsátott a dolgozó parasztság, valamint a szövetkezetek rendelkezésére. A szerződéses alapon termelő szövetkezeti csoportok, valamint kis- és középparasztok a különböző magtermeltető nemzeti vállalatok útján összesen mintegy 140—150 millió forint előleget kaptak a kormányzattól. Az idei jó termés a dolgozó parasztok munkáján, a kormányzat támogatásán, a jó minőségű nemesített vetőmagon, a műtrágyák fokozott használatán túlmenően, a gépállomások szervezett és jó munkájának is eredménye. A gépek felhasználátával a földek jobb talajművelést kaptak, a munkát jobbá és a termelési költségeket olcsóbbá tetők. A dolgozó parasztság — ahol gépállomás állt rendelkezésre — mindenütt megértette, hogy az állomás gépeinek használata nemcsak a lökés kizsákmányolás alól szabadítja fel őket, hanem azt is belátta, hogy a traktorok és a mezőgazdasági gépek igénybevételével jobban és eredményesebben dolgozhat. Végső fokon már most megállapíthatjuk, hogy a jó termés a munkásság és a parasztság összefogásának köszönhető. Egy hét múlva aratják a búzát Egy hét múlva megkezdik a szegedi határban a búza aratását is. A traktorállomáson minden előkészület megtörtént, a cséplés zavartalanságának biztosítására. Nyolcvanhét cséplőgép várja a munkát, s a traktoristák komoly megbeszéléseken állapítják meg a cséplési munka menetét. A debreceni gépállomás udvarán tizenegy aratógép sorakozik s nemsokára megkezdődik az aratás a debreceni határban is. A DÉFOSZ vezetősége a népi bizottságokkal már öszszeállította az ellenőrök listáját, a cséplőgépvezetők és bizalmiak is mind jól tudják feladataikat. A kenyérért folyó nagy csata parancsnokai lesznek ők kint a földeken, vigyáznak minden szem búzára. Kik tarthatnak üzemben aratógépeket Állami gazdaságok és termelőszövetkezeti csoportok engedély nélkül tarthatnak üzemben aratógépeket. Aratógépek ideiglenes igénybevételét térítés ellenében a földmívelésügyi miniszter a mezőgazdasági igazgatóságok javaslatára állami gazdaságok és termelőszövetkezeti csoportok részére engedélyezheti. Aki jogosulatlanul tart üzemben aratógépet, vagy az ideiglenesen igénybevett aratógép használatbavételét akadályozza, kihágást követ el, pénzbüntetéssel sújtható és gépe elkobozható. Tervgazdálkodás a háztartásban Hogyan könnyítik meg háztartási újításokkal a háziasszonyok munkáját A dolgozó nőnek mindig komoly gondot okozott a háztartás. A bevásárlás, takarítás, főzés, mosogatás, mosás és gyermeknevelés egész napját lefoglalja annak a háziasszonynak, aki nem vesz részt tevékenyen a termelő munkában. Éppen ezért nem lebecsülendő az a munka, amellyel a dolgozó nő a maga háztartását rendben tartja. 4 — Minden háztartás egy „miniatűr állam“, amelynek „pénzügyminisztere“ a háziasszony — mondotta egy közgazdász. A dolgozó nő azonban nemcsak „pénzügyminisztere“, hanem kenyérkeresője is a családnak. Nemcsak beosztja a férj keresetét, de munkájával maga is hozzájárul, hogy nagyobb falat kenyeret biztosíthasson a család tagjainak. Háziasszonyaink a gyakorlatból régóta ismerik már a tervgazdálkodást. Hősiesen viselték a nehézségeket s igyekeztek a pénzt mindig úgy beosztani, hogy mindenre jusson. Tervgazdálkodási „doktorok“ — igazi bűvészek s mégis aránylag kevesen ismerik el a házimunka értékét, a háziasszony kiváló érdemeit. Akadtak statisztikusok, akik kimutatták, hogy külföldön negyedannyi időt fordítanak az asszonyok házimunkára, mint Magyarországon. Tudták ezt a háziasszonyok is s mégis nagy béketűréssel, csendben végezték munkájukat. A múltban sokat lehetett hallani a háztartások korszerűsítéséről, volt is ilyen „racionalizálási bizottság“, de ennek munkája kizárólag abban merült ki, hogy a tehetősebbek háztartásait racionalizálják. A grófi asszonyok, akik vezetőségi tagjai voltak ennek a „bizottságnak“, mi sem törődtek a kisháztartások kérdésével, a valóban dolgozó asszonyokkal, akik között olyan is nagy számban akadt, aki munkába járt, emellett háztartást vezetett, gyermeket is nevelt, naponta átlagosan tizenhat órát dolgozott. A gáz- és villanyberendezések, amelyek a háziasszony munkáját megkönnyíthették volna, a kisemberek számára megfizethetetlenek voltak. A feltalálók és az iparbárók nem azt nézték, hogy az új találmányok praktikusak és olcsók legyenek, hanem azt, hogy minél többet lehessen keresni. Mennyit dolgozik egy háziasszony tásban részesülnek. Ez év első felében az Országos Tervhivatal 22 millió Az egyik statisztikus kiszámította, hogy 40 év alatt egy háziasszony 150.000 órát takarít, mos, foltot, 350.000 adag ételt főz, 5000 liter lekvárt és befőttet tesz el, a vidékiek pedig 8000 pár csirkét nevelnek fel. Valósággal csillagászati számok. Nem vitás, hogy a népi demokrácia rövid négy év alatt máris komoly eredményeket ért el a háziasszony tehermentesítése terén. A napközi otthonok, óvodák, az iskolai étkeztetések, az üzemi konyhák, a társadalmi étkeztetések felbecsülhetetlen segítséget jelentenek a dolgozó háziasszonyoknak. Az elkövetkezendő években még jobban csökken majd a házimunka terhe, mert az ötéves terv irányítói a háziasszonyokról sem feledkeztek meg. Most végre valóban sor kerül a háztartások egyszerűsítésére, racionalizálására, tömegével gyártják majd azokat a háztartási eszközöket, amelyek a régóta esedékes racionalizálást lehetővé teszik. Háziasszony részére a legkomolyabb segítséget az üzemi konyhák és a társadalmi étkeztetések kiterjesztése jelenti. A dolgozók jobb és olcsóbb ellátásának biztosítására máris több belkereskedelmi nemzeti vállalat alakult, amelyek rendszeres tervhitel-támogatórintot utalt ki ezeknek a vállalatoknak, részben új fiókok alakítására, részben pedig építkezésekre. Még ebben az évben az Élelmezési NV. 3 millió forinttal nagyteljesítményű konyhát építtet a Soroksáriért 98. szám alatt, az AFOSz volt húsüzeme helyén. Ez az óriási konyha egyike lesz Középeurópa legnagyobb konyháinak, ahol 15 000-nél több adag ebédet lehet főzni. Merly István Épül et ételgyír — Ezt a nagyteljesítményű konyhát tulajdonképpen kísérleti céllal nyitjuk meg — mondották munkatársunknak az Élelmezési NV-nél. — Nem az lesz a hivatása, hogy megszüntesse az üzemi konyhákat, hanem az lesz a feladata, hogy teljes kapacitását kimerítse, ellássa azokat az üzemeket étellel, ahol még nincs üzemi konyha, illetve az üzemi étkeztetés nem kielégítő. A soroksári úti „ételgyár“ tehát újabb állomás lesz a dolgozó nő felszabadításában, mert hiszen „a jól működő társadalmi étkeztetés mellett a nők több szabadidőt nyernek Minden szám a jönéssenn csak BARIOÉK-DANDYÉK-NELLANÉK prolongálva! Fővárosi Nagycirkusz Városliget d. u. 4 és este 3/48 órakor. Tel.: tűrt ALÁÍRTÁK a magyar-bolgár kulturális munkatervet A magyar-bolgár kultúregyezmény végrehajtására alakult vegyesbizotság kidolgozta a jövő évi munkatervet. Ezt szerdán délután ünnepélyes keretek között írta alá a külügyminisztérium tanácstermében magyar részről Mihályfi Ernő a vegyesbizottság elnöke és Dóka László államtitkár a vegyesbizottság magyar tagozatának vezetője, bolgár részről pedig Katja Avramova a bolgár tagozat vezetője. Az ünnepélyes aláírás után Mihályfi Ernő és Katja Avramova méltatták a munkaterv jelentőségét Béke-siagypűlések az ország különböző részein A budapesti Országos Békekon- ferencia újabb lendületet adott a békéért való küzdelemnek. Ország- szerte gyűléseket rendeznek, amelye-ken a békekonferencián résztvett küldöttek számolnak be a magyar dolgozóknak a konferencia munkájáról. Legutóbb Szegeden, Salgótarjánban, Rajkán és Mátészalkán volt békenagygyűlés. A gyűlésekről érkező jelentések is bizonyítják, hogy a magyar dolgozók milliós tömegei megértették és magukévá tették a konferencia határozatát, s egységesen sorakoznak a Szovjetúnió vezette hatalmas béketáborba. Az MMDSZ felhívása a magyar nőkhöz Az MNDSz felhívást intézett a magyar nőkhöz, amely többek között ezeket mondja: Az üzemi dolgozók közel két esztendő tapasztalataival gazdagodva, államhatalmunk iránti megnövekedett bizalommal, népünk iránti fokozott felelősségérzettel fognak hozzá a hároméves terv utolsó szakaszának munkáihoz. Most, két és fél esztendő munkájának számbavételekor az MNDSz büszkeséggel tekint azokra az üzemi munkásnőkre, akik családi otthonukban és munkahelyükön egyaránt megállták a helyüket és nagyszerű teljesítményeikkel építették népi demokratikus rendszerünket Ugyanakkor felhívással is fordul az üzemi munkásnők nagy tömegeihez, hogy hároméves tervünk utolsó szakaszában minél nagyobb számban kövessék a már eddig is kitűnő eredményeket elért munkásnőket. Növekedjék meg minden üzemben a munkaversenyben résztvevő nők száma, emelkedjék a női élmunkások, a női brigádok száma. Válaszoljanak az üzemi munkásnők fokozott munkával arra az egyenjogúságra, amelyet népi demokráciánktól kaptak, s melynek eredményekép üzemeink és közigazgatásunk legmagasabb posztjait is egymásután foglalják el nők, elsősorban munkásnők. Az MNDSz felhívása végén minden dolgozó asszony elé példaképül állítja a munkásnőket, akik az építőmunkában és az ellenség elleni harcban egyformán kemények és elszántak, bátrak és lelkesek. Az árulás politikája Egy év múlt el azóta, hogy a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodája leleplezte Titoék árulását. Az a határozat, amelyet akkor a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről kiadtak, a dolgozók soraiban világszerte megdöbbenést keltett, az imperilisták között pedig reménységet, hogy Titoék árulása megbontja a népi demokráciák egységét A dolgozók megdöbbenését hamarosan felváltotta a harag, amit Titoék aljassága és elvetemültsége felett éreztek. De ez a harag termékeny lelki talajává vált azoknak a tetteknek, amelyekkel azóta a világ dolgozói a béke frontját megerősítették, szétzúzták az imperialisták egész sereg vállalkozását és még szorosabbra fűzték kapcsolataikat a világ szabadságszerető népeinek nagy támaszával, a Szovjetúnióval. Ma nincs a földkerekségen olyan becsületesen dolgozó munkás, akinek szíve nem lenne eltelve gyűlölettel és megvetéssel Tito és klikkje iránt. Árulásuk valódi céljai világosan állnak a világ dolgozói előtt: tudják, hogy ezek az árulók a békefront megbontására vállalkoztak olyan időszakban, amikor a háborús uszítással szemben a világ valamennyi békeszerető népe felsorakozott. Az imperialista bajkeverésnél, ezek az elvakult brávói a legaljasabb feladatra vállalkoztak, amire egy sokat szenvedett nép méltatlan vezetői vállalkozhatnak, akiknek tudniok kellett, mit jelent a Szovjetúnió és a köréje csoportosult népi demokráciák egységes és erős békefrontja abban a küzdelemben, amelyet a világ népei egy elszánt háborús klikk tervei ellen folytatnak, hogy megvédjék a békét hogy egyesült erővel útját állják az újabb világkatasztrófának. Titoék árulása egyenesen a békefront ellen irányult, amikor arra vállalkoztak, hogy megbontják annak a frontnak az egységét, amelynek szilárdsága, céltudatossága és következetes helytállása a világ minden táján mozgósította a népeket a háborús uszítás ellen. Ennek a frontnak a szilárdságán természetesen megtört az imperialisták valamennyi bomlasztó kísérlete. Ezért néztek reménykedve az árulókra, ezért fogadták felcsillanó reménységgel Titoék felajánlkozását. S itt érte őket a legnagyobb hozását. Azt remélték, hogy megtalálták a rést a békefront szilárd bástyáján. S itt érte őket a legnagyobb csalódás. Reményeik hamarosan szertefoszlottak, mert látniok kellett, hogy az árulókat leleplezték és ez a leleplezés fokozta a béke híveinek, a haladás táborának öntudatát és erejét és fokozta a dolgozók éberségét is az árulók malomalatti próbálkozásaival szemben. Kiderült, hogy Titóék árulása nemcsak hogy nem bontotta meg a Szovjetúnió vezetése alatt álló békefrontot, nemcsak hogy nem ütött rést a békefront szilárd bástyáján, hanem még jobban összekovácsolta azoknak az erőknek az egységét, amelyek szembeszállnak az imperialista tervekkel, keményen védelmezik a felszabadított népek nagy vívmányait és a béke ügyét az egész világon. Tiboék ez alatt az egy év alatt elkeseredett erőfeszítéseket tettek, hogy leplezzék aljas politikájuk céljait és árulásuk teljes csődjét. Példátlan erőszakoskodásokkal, egyre féktelenebb szovjetellenes uszítással igyekeztek érdemeket szerezni az imperialisták táborában. Csakhogy ma már a legelvakultabb uszító is megtanulta, hogy a szocialista és békefront erején ezek a hiú és nevetséges próbálkozások rendre szétporladnak. A belső bomlasztásra irányuló kísérlet éppen úgy csődöt mondott, mint az imperialisták nyílt támadásai. A békefront a szovjetúnió vezetésével ma erősebb, mint valaha és a világpolitika legutolsó fejleményei is azt mutatják, hogy az imperialisták kénytelenek, ha fogcsikorgatva is, számot vetni a békefront erejével és megbonthatatlan egységével. A párisi értekezlet eredményei is azt mutatták, hogy a "háborús politika ügynökei kénytelenek voltak meghátrálni a Szovjetunió következetes békepolitikája és a világ dolgozóinak hatalmas béketábora előtt. A meghiúsult bomlasztási manőver visszájára fordult: napvilágra kerültek az imperialisták belső ellentétei, Anglia és Amerika nyílt gazdasági harcban állnak egymással és aljas kis ügynökeik, az áruló Titoklikk most szembetalálja magát árulásának következményeivel. A jugoszláv nép legjobbjai, régi forradalmárok és igaz hazafiak állnak csatasorba, hogy országukat megszabadítsák az imperializmus bukott ügynökeitől és felszámolják az árulás politikáját. Tito és klikkje a legkomiszabb, Hitlertől tanult terrormódszerekkel igyekszik meghosszabbítani e minden ízében romlott rendszer uralmát. Nem kétséges azonban végső sorsuk: az árulás nemcsak a leghitványabb politikai alap, de a legingatagabb is. Megmondta Rákosi Mátyás: „Ez a rendszer el fog pusztulni és Jugoszlávia dolgozó népe ujjongva térhet majd vissza a szocializmust építő népek nagy családjába." A dolgozókat többé nem lehet félrevezeti sehol a világon. Tudják, megtanulták, hogy aki a Szovjetúnió ellen fordul, az ellene fordul az egész világ dolgozói, az egész földkerekség munkásosztálya ellen. Aki pedig a munkásosztály hatalmas erőivel kerül szembe, azt az imperialisták dollármilliói sem mentik meg árulásának következményeitől. Minden becsületesen gondolkozó magyar ember megvetéssel és gyűlölettel fordul az árulók felé, akik nemcsak a haladás ügyét akarták egy elvakult nacionalista politika homokbástyái mögül hátbatámadni, de megpróbálták hátbatámadni a békéért folyó harcot is. Titoék áruló válalkozása, amely éppen annyira ostoba volt, mint amennyire gonosz, természetesen meghiúsult a kommunisták éberségén és a dolgozó tömegek szilárdságán és világos céltudatán. A békefront szilárdan áll és ezen a fronton sorakozik fel az egész magyar nép, munkás, paraszt,, haladó értelmiségi, olyan egységben, olyan elszántsággal, amin megtörik az imperialisták minden bomlasztási kísérlete. Ezt az összes árulók megtanulhatták határon túl és határon innen. Meg kell tanulniuk és meg fogják tanulni, hogy mi vár azokra, akik elárulták a haladás és a béke ügyét. Leleplezték Móricz Zsigmond emléktáblájét Szerdán délben leplezték le a Bartók Béla út 56. számú ház falában elhelyezett emléktáblát, amelyet Móricz Zsigmond, a nagy magyar realista regényíró születése 70. évfordulója alkalmából állítottak. Az ünnepségen Bóka László kultuszállamtitkár mondott beszédet. — Móricz Zsigmond emberi és írói nagyságának alapja és biztosítéka az volt — mondotta Bóka államtitkár —, hogy bátor kézzel nyúlt hozzá kora nagy társadalmi és politikai kérdéseihez és mindig kiállt a kizsákmányoltak és a társadalmi haladás mellett. Budapest dolgozói nevében Simon Lajos alpolgármester emlékezett meg Móricz Zsigmondról. — Neki, a nagy realista írónak köszönhetjük mi, városi emberek — mondotta —, hogy eleven, nagy művészi erővel megalkotott műveiből megismerhettük a falu szegény dolgozóinak életét. Budapest dolgozói kegyeletes hálával őrzik meg Móricz Zsigmond emlékét. Hedel, sportpályát tévéz, épít! VOSZÚCÚl, csokeot, cscecpesi/teágot elad ! Ünnepélyes alkalmaUUto wild nösénnyel díszít: Fővárosi Kertészet Községi Vállalat Budapest, /!/. kzeület, Maci utca 36 Telefon: 382-163, 188-231 Péntek, 1949 július 19)