Kis Ujság, 1949. szeptember (3. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-21 / 219. szám
Áram miér MA: in I' O T l jre Szerda, 1949 szeptember 21 A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő Anglia után még tizenegy ország értékelte le valutáját Kihűltek a 500.000 forintos a Rajk-banda főtárgyalásán A népbíróság befejezte a vádlottak kihallgatását A harmadik tárgyalási nap a harmadrendű vádlott Brankov Lázár kihallgatásának befejezésével kezdődött. Miután az elnöknek nincs több kérdése a vádlotthoz, az ügyész tesz fel kérdést. — Ön elmondotta, milyen nagy szeretettel fogadták a felszabadult Magyarországon az első jugoszláv katonai missziót. Mivel hálálták meg ezt a szíves fogadtatást? Brankov lehajtja fejét. A sürgető kérdésre kénytelen megvallani, hogy bizony ennek a jugoszláv tiszti küldöttségnek a túlnyomó többsége a legközönségesebb kém volt. A szíves házigazdák ellen szőtt orgyilkossági is puccstervvel hálálták meg a vendéglátást. — Nagyon szégyellem magam! — hebegi zavarodottan. — Miért csak most és itt jut eszébe szégyenkezni, miért nem szégyenkezett akkor? — kérdi halkan a hátunk mögötti padsorban a tárgyalás egyik EPOSz-ista parasztifjú hallgatója. Brankovék nemcsak Magyarországon éltek vissza a szíves vendéglátással. Albániában, Csehszlovákiában, Legyelországban, Romániában és Bulgáriában is kémkedéssel hálálták meg a barátságos fogadtatást Brankov elmondta, hogy Csehszlovákiába küldött „hírszerző“ liszttársai „dolgoztak a legjobbanAz emberrablásokat és hasonló bűncselekményeket nevezi „jó munká”-nak. — Csehszlovákiában főleg a volt Illinka-gárdára támaszkodtunk — Valija be Brankov — a csehek ellen igyekeztünk hangolni a szlovák népet a Hlinka-gárdisták segítségével. — Madarat tolláról, Tito kémjeit Hlinka-gárdista szlovák barátairól ismerhetjük meg! — mondja e vallomás kapcsán a tárgyalás első szünetében egy fiatal borsodi bányász. Miért ne barátkoztak volna össze a volt Hiinka-gárdistákkal, mikor Brankov vallomása szerint Rankovics még a háború folyamán többször hangsúlyozottan kijelentette: ,,A Gestapo/«/ igen sokat lehet tanulni!" Hát tanultak is ... * Szőnyi Tibor a negyedik vádlott egy nyugtán keresztül adta el lelkét az ördögnek. A nyugta szerint Field úr, az Unitárius Segélyzőszerv svájci szervezője svájci frankot utalt ki Szőnyinek kémbanda szervezésére s kémkedési munkára. E nyugtával kényszerítették a kétlaki életre őt annak az amerikai kémhálózatnak a vezetői, akik vallási fedőnévbe burkolták ördögi céljaikat. Vajjon mit érezne Dávid Ferenc a magyar reformáció lánglelkű prédikátora, ha élne és látná, hová tüllesztették az amerikai nagytőke gyarmatosító ügynökei az 5 egykori forradalmi hitvallását. Szőnyi, vádlottársainak folyamatos előadásmódjával szemben, már meglehetősen vontatottan beszél. Különösen ott, ahol kellemetlen részekhez ér. Nagyon kínosan érinti őt Jankó elnök ama kérdése, hogy miként fogadta Rajk és Pálffy szájából a puccstervet — különös tekintettel az orgyilkos utasításokra? Képmutató mellébeszéléssel akarja kikerülni a válaszadást. Öndícsérőleg elmondja, hogy ő az első pillanattól kezdve mennyire „egyenesen“ megvallott mindent. Az elnök sürgető kérdésére azonban mégis kénytelen rátérni a tárgyra. Arra, hogy igenis tudta, vele is közölte Rajk, hogy puccsot akar népünk legjobb vezetőinek „fizikai ”megsemmisítésével.1 . Szőnyi naivnak teteti magát, mikor Titoék és Rankovics magyarországi utasításainak „célkitűzéseit” — gyakran hasznalja ezt a csúnya kifejezést — és a Rajk-puccs „célkitűzéseit“ magyarázza. Először csak annyit akar elismerni, hogy a „Népfront kiszélesítéséről lett volna szó“. Később kénytelen megvallani, hogy ez a kiszélesítés a népellenes társadalmi rétegek uralmának visszatérését akarta jelenteni. — Fokozatosan visszacsinálni a népi demokrácia vívmányait, a nyarat visszaadni a tőkéseknek s a földrefom eredményeit is likvidálni — jelenti ki ,— ez lett volna az összeesküvés célja. Végeredményben — mondja — egy burzsoá köztársaságra és polgári demokráciára törekedtünk a Népköztársaság és a népi demokrácia megdöntésével. Az első tárgyalási napon szóbakerült Kisbarnaki Farkas Ferenc hírhedt nyilas tábornok neve, akit a puccs esetén Rankovicsék volt csendőrökből és nyilas hóhérlegényekből álló terrorcsapat élén akartak Jugoszláviából Magyarországra bevonultatni. — Mit gondol — kérdi Szőnyitől az ügyész —, vájjon Kisbarnaki Farkas Ferenc és 1944-es nyilasai is „burzsoá köztársaságra“ és „polgári demokráciára“ törekedtek. Szőnyi kénytelen beismerni, hogy puccsuk célja az legvéresebb fasiszta diktatúra lett volna. * Szalai Andrást 1933-ban Szervezték be Hain Péterék fasiszta politikai rendőrségébe. Tizennyolc éves kora óta él „hasadt lelki életet.“ Nyugtalanul gesztikulálva beszél. S a súlyos részeket úgy akarja elkerülni, hogy elszalad az évek mellett. Önmagának ad fel kérdéseket, mintha így kimenekülhetne Jankó elnök és az ügyész súlyos kérdései elől. — Dialóg módon monologizál — jegyzi meg valaki szellemesen. Amit ki szeretne hagyni, ami legsúlyosabban nyomja a lelkét, azt mégis csak kénytelen megvallani a népbírósági tárgyalás nyilvánossága előtt. Nemcsak az a bűne, hogy Ságvári Endrét, Orbán Lászlót és társaikat rendőrrészre isidj rá." A Sátoraljaújhelyi börtön megölt 64 jugoszláv partizánjának vére is az ő árulásához tapad. .S a jugoszláv nép hőseinek ilyen gyilkosával szövetkezett Tito és bandája, hogy népe és a szomszédnépek elnyomásával s újabb vérfürdőkkel folytassa Hitler hekatombás „művét.“ * A hórihorgas Ognyenovics Milán vizenyős báva szemekkel mondja el szenvtelen hangsúllyal, hogyan igyekezett a Magyarországi Délszlávok Szövetségénél „politikamentes“ jelszavak alatt demokráciaellenes szervezkedést folytatni a déli határvégeken. „Kultúrmunkáról“ mer beszélni az, akinek semmi köze nincs a kultúrához, aki jóravaló , szerb tanítókat, tanítónőket, diákokat igyekezett a kultúra és az értelem ellen lazítani. Ognyenovics az a kalandor, akinek „nincs egyéni véleménye“, de azért nagyon is szeret véleményt, formálni. „Nincs nagyobb veszedelem a tevékeny tudatlanságnál“ — idézhetjük Goethének eme javait egy ilyen brutális tevékeny tudatlan láttán. . Az elnök és az ügyész már be akarják fejezni kihallgatását, de ő még kézzel-lábbal beszélne. Elmondja, hogy „milyen viszonyban volt a Magyarországi Délszlávok Szövetsége a budapesti jugoszláv követséggel“. Végeredményben kiderül a zavaros mondókából, hogy ez a szövetség jugoszláv jelű „Volksbund“ akart lenni — a magyar dolgozók hátába verték hitlerista mintára, Tito kalandor führerségének magyarországi megtámasztására. * Korondy Bélának, a volt csendőrtisztnek a népi demokrácia már 33 éves korára olyan rangot adott, aminől a múlt rendszerben csak ötven éven felül érhetett volna el. Mégis a népi demokrácia megsemmisítésére tört. Ő lett volna az első orgyilkosságok Végrehajtója — Pálffy utasítása szerint. Mit akart elérni, miért akart orgyilkolni? — e kérdésre nincs okosabb felelete, mint az, hogy volt ludovikásként és csendőrtisztként soviniszta szellemben nevelődött és megszokta a ,.gondolkodásnélküli engedelmességet“. A válasz és a konok magatartás nemcsak egy egyént tükröz itt, de mindazok összességét, akiket javíthatatlan értelemellenes beállítottságaik ellenére is „értelmiségieknek“ mondottak az ellenforradalmi Magyarországon. Nem veszt, hanem nyert az új rend Magyarországa és az értelem világa, hogyha az ilyenfajta „értelmiségiek“ tömege örökre kihull az idő rostáján. Nagyon fegyelmezett a tárgyalás követsége. * Karsai, háromnapos feszült hallgatás után mégis háromszor tört fel a kacagás Justus Pál kihallgatása közben. Az első mindjárt a kihallgatás kezdetén, amikor Justus kijelenti, hogy „őszintén sajnálja, ami történt.“ Mármint azt, hogy 1930 óta folytatott rendszeres, módszeres és céltudatos tevékenységet a munkásmozgalmon belül a munkásság ellen. Másodszor azzal nevetteti meg a hallgatóságot, hogy megjegyzi, nagyon szeretett volna fegyvert fogni Jugoszlávia fasiszta ellenségei ellen., — Lesz még alkalma — mondotta neki 1945-ben Cimil ezredes —, hogy Szolgálatát igénybe vegyük Jugoszlávia ellenségei ellen. Hát igénybe is vették Justus szolgálatát, de nem a fasiszták ellen, hanem a fasiszták oldalán. — Most a „magyar Trockijjal“ vacsorázunk — így mutatta be őt Jávorszky őrnagy egy másik, titoista tizttársának azon a vacsorán, amelyiken Justust felavatták Tito és az újfasizmusba süllyedt Jugoszlávia kémjének. A „trockizmus“ fűzte őt az elvtelenül álbalodali „világpolgárt“ a „nacionalista“ Rajkhoz. Justus elmondja, hogy „rossz viszonyban volt Rajkkal“. Annyira azonban nem volt ellentétben Rajkkal, hogy ne találkozott volna vele a dolgozó nép elleni gyűlöletben. Csak egyszer találkozott, hogy megtárgyalhassák a népi demokrácia megdöntéséhez a közös tennivalókat. Másodszor már nem sikerült a találka, mert közben Rajkot letartóztatták, így hát itt találkozik újra a „nacionalista“ hazaáruló a „kozmopolita“ rombolóval. Nagy Tibor Szőnyi Tibor beismeri bűnösségét dr. Jankó Péter, a népbíróság különtanácsának elnöke 9 óra után néhány perccel nyitja meg Rajk László és bűntársai hétfői főtárgyalását. Dr. Alapi Gyula népügyész kérdéseire Brankov Lazar, a budapesti jugoszláv követség illegális és terrorcselekményeiről vallott. Titóékt hasonló módszerekkel dolgoztak Albániában, Bulgáriában, Romániában, Lengyelországban s különösen Csehszlovákiában. Részletesen beszámolt, hogyan szöktették meg hamisított útlevél segítségével Roh Antont. Moics Milos magyar állampolgárt Rankovics jugoszláv belügyminiszter ismételt írásos utasítása alapján gyilkolták meg. Brankov kihallgatása után az elnök egyik kiegészítő kérdésére Rajk László felsorolta, kik voltak azok a magyarok, akikkel együtt volt internálva Franciaországban. Ezek: Cseresnyés Sándor, Major Frigyes, Gayer, Rabh, Kálcsics, Kovács. Ő maga nem Rajk, hanem Firtos fedőnéven működjön Spanyolországban. Ezután került sor a negyedik vádlott, dr. Szőnyi Tibor kihallgatására. Elnök: Megértette a vádat? Szőnyi: Megértettem. Elnök: Elismeri a bűnösségét? Szőnyi: Elismerem bűnösségemet. Vallomása bevezető részében elmondotta, hogy 1944 őszén Svájcban mint politikai emigráns került kapcsolatba az amerikai titkosszolgálattal. Szőnyi: Svájcban volt a háború alatt az amerikai katonai stratégiai hírszerző szolgálat, az úgynevezett Office of Strategic Services — európai központja, amelynek vezetője Allan Dulles volt, mint európai megbízott. Hivatalosan Allan Dulles a berni amerikai követség beosztottja volt. Ténylegesen európai vezetője volt az OSS-nek. A háború végefelé az amerikai hírszerző szolgálat munkájának középpontjába azt a feladatot állította, hogy az ottlévő politikai emigránsok között kémeket szervezzen be, azzal a célkitűzéssel, hogy ezeket azokra a területekre, amelyeket a szovjet csapatok szabadítanak fel, a kommunista pártok elleni aknamunkára beépítse. Ennek a munkának a során kerültem én is kapcsolatba az amerikai kémszervezettel. Durlesnak ebben a munkájában közvetlen munkatársai voltak: Noel H. Field, aki hivatalosan Svájcban egy amerikai kémszervezetnek, az unitárius segélyszervezetnek, az Unitarian Service Commitee-nek volt a vezetője, ténylegesen Dulles közvetlen munkatársa volt a kémszervezetben. Feladata az volt, hogy a politikai emigránsoknak anyagi támogatást nyújtson. Allan Dulles további segítőtársa Lampar Misa, aki Zürichben hivatalosan az ottani jugoszláv emigráns csoportnak a vezetője volt . Én vezetője voltam egy magyar politikai emigránscsoportnak, amely 1942 végén, 1943 elején a Magyar Függetlenségi Front svájci csoportja néven létesült. Ez a csoport diákokból, értelmiségiekből állott, politikailag ingadozó elemekből, akiket én Lampar Misa befolyása alatt, soviniszta székemben és amerika-barát szellemben neveltem. Az én csoportom arra a nézetre jutott, hogy a háború után Magyarországon nekünk a kommunista párton belül kell el-