Kis Ujság, 1950. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-26 / 49. szám

Ara fillér Vasárnap, 1950 február 2 A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő Üdvözöljük a Magyar Sztahanovisták Kongresszusát Ma ült össze a Magyar Sztahano­­visták I. Kongresszusa. A sztahano­vista mozgalom gondolatát a magyar dolgozók éppenúgy a Szovjetuniótól kapták, mint a kapitalista és feudális járom alóli felszabadulásunkat és ennek nyomán országépítésünk min­den új lehetőségét. A legjobb és leg­nagyobb eredményeket elérő magyar munkások jönnek most össze, hogy számot adjanak eredményeikről, tel­jesítményeikről és korszakos újítá­saikról. Országunk dolgozói, munká­sok és értelmiségiek sokat tanulnak majd ettől a kongresszustól, mint ahogy termelésünk és gazdasági éle­tünk rövid idő során óriási eredmé­nyeket köszönhetett már eddig is a sztahanovista mozgalomnak. Ember és technika soha még ilyen szoros kapcsolatban nem állott, mint ebben a mozgalomban, amely a Szovjet­­únióból indult el 1935 augusztus 30-án, mikor a doni szénmedence tár­nájából Alexej Grigorjevics Sztahá­­nov bányász egy éjjeli váltás alatt 102 tonna szenet termelt. Azóta egyre nőtt a szocialista sztahánovista mun­kások száma a Szovjetunióban és mindazokban az országokban, ahol a dolgozó nép önmagának termelhet és alkothat. De ezen a kongresszuson sokkal többről is lesz szó, mint a magyar dolgozók példaadó és úttörő teljesít­ményeiről, eredményeiről. A magyar sztahanovista mozgalom a szovjet példamutatás nyomán tömegmozga­lommá szélesedett,­­új eredmények, új tehetségek törtek felszínre és a dogozó nép megmutatta, mi a kü­lönbség a régi rendszer és a dolgo­zók országépítése között, amikor ma­gának termel és alkot a dolgozó nép, amikor a dolgozók szabadsága és függetlensége eleve lehetetlenné tesz minden kizsákmányolást. A munka, a termelés, az új magyar országépí­tés főpillére lett. S a magyar munkás hálásan fordul a Szovjetunió felé, amelynek köszönheti azt, hogy ön­magának építheti fel, minden tőkés és imperialista hatástól és uralomtól függetlenül, a maga ország­a. Minden egyes magyar dolgozó az országépítés munkája. Új hazánk, a­iga megvalósulásában számít min­­t egyes magyar dolgozó minél na­­obb és minél kiválóbb teljesílmé­­■­ére. A sztahanovista mozgalomban kifejezésre jut tehát a munkáosz­tály államalkotó és államépítő sze­repe, az a vezető szerep és az a nagy és nemes feladat, amely a saját erőnkből újjáépülő szebb hazában a munkásosztályra vár. Sztálin, a sztah­ánovisták Első Szovjet Kongresszusán, 1935 novem­ber 17-én elmondott beszédében messzi történelmi és társadalmi táv­latokat mutatott a sztahánovista mozgalomnak. Sztálin beszédének tanulságai mindenben vonatkoznak a mi sztahánovistáink, a mi mun­kásosztályunk országépítő szerepére is. Miről szólott itt Sztálin? Kifej­tette, hogy a sztahánovista mozgalom önerejéből kezdődött, valósággal alulról nőtt fölfelé, nem egyszer az üzemi vezetőségek akarata ellen. Nem egyszer az üzemi vezetőségek hátráltatták a munkások újításait és magának Sztahánovnak és első követőinek sokat kellett küzdenie, hogy öntudatos és építő szovjet em­berként az ügyet előrevezesse. De a sztahánovista mozgalom aztán hallat­lan gyorsasággal terjedt el az egész Szovjetúnióban. Egyszerű emberek, egyszerű dolgozók teremtették meg, akik­­egyáltalában nem vágytak törté­nelmi babérokra. Sztálin megállapította, hogy a Sztahanov-mozgalom alapja mindenekelőtt a munkások anyagi helyzetének gyökeres megjavulása volt. „Az élet vidámabb lett. Már­pedig, ha az ember vidáman él, ak­kor szaporán megy a munka Innen a kitermelés magas normái. Innen a munka hősei és hősnői“ Szlá­vi szavai vonatkoznak a mi magyar dolgozóinkra is, arra a helyzetre, amelyet a népi demokrácia, az épülő szocializmus teremtett a magyar dolgozóknak. A szovjet pro­gárforradalom, foly­tatta Sztálin, az egyetlen olyan forra­dalom, ame­ly nemcsak politikai ered­ményeket tud felmutatni a nép szá­mára, hanem anyagi eredményeket is. A szabadság önmagában, politikai ér­telemben véve nem elég,­­ ahhoz, hogy jól és vidáman lehessen élni, az kell, hogy a politikai szabadság áldásait anyagi jólét tetőzze be. A Szovjetunió forradalma a népnek nemcsak szabadságot adott, ha­nem anyagi javakat is és megadta a jómódú és kultúrszínvonalon álló élet lehetőségét is. Az emberek többé nem a kizsákmányolók javára dolgoznak, nem a semmitte­vők gazdagítására, hanem önmaguk­nak, saját osztályuknak, saját társa­dalmuknak. A dolgozó ember a szov­jet társadalomban nem érzi, nem érezheti kisemmizettnek és elhagyott­nak önmagát A magyar népi demo­krácia, ugyanezen az úton haladva, magasan felemelte a magyar dolgo­zók életszínvonalát és munkájuk le­hetőségeit,­­ így szélesedett nálunk is tömegmozgalommá a Szovjetunió példamutatása nyomán a sztaháno­­vista mozgalom. Sztálin arra is rámutatott, hogy az új technika is egyik jelentős forrása a sztahánovista mozgalomnak. Új technika nélkül, új felszerelés, új gyárak nélkül a Sztahánov-mozgalom nem születhetett volna meg. De az új technikával sem lehetett volna sokra jutni — új emberek nélkül. A munkások elsajátították az új tech­nikát és egyre újabb káderek szület­tek, amelyek előrevitték a sztahano­vista mozgalmat. Ha Sztálin kemény kritikával illette a régi, technikai nor­mákat és a normák mögött álló em­bereket, a megmerevedett fogalma­kat és akadályokat, ugyanez vonat­kozik a mi iparunkra és termelé­sünkre is. A szovjet munkások gya­korlati példákon látták be, hogy a régi normák elavultak és nem felel­tek meg a tényleges viszonyoknak; ugyanezt érezték a mi magyar dol­gozóink is. Annál inkább így érez­hették, hiszen önmaguknak dolgoz­nak és ha a Szovjetunióban is meg­nyilatkozott éppen a sztahanovista mozgalom kapcsán, hogy az emberi haladásnak és fejlődésnek a mun­kásosztály a legnagyobb lendítője, akkor ez az igazság áll a mi soká elmaradt társadalmi és gazdasági szerkezetünkre. A munkások haladási vágyát és munkalendületét a Szovjetúnióban sem korlátozhatták elavult normák és a gyakorlattól, a valóságtól elide­genedett technikai tudomány fogal­mai. A tudomány és a technika nem ismerhet korlátot és nem ismerhet maradiságot. „A tudományt épp azért nevezik tudománynak, mert nem ismer el fétist, nem fél kezet emelni arra, ami lejárta magát, ami elavult és éberen figyel a tapasztalat, a gya­korlat szavára.“ A Szovjetunió mun­kásai Sztálin e példamutató szavai nyomán bebizonyították, hogy a gya­korlat, a valóság, a mindennapi mun­ka és a haladó tudomány szövetsége mennyire előreviszi a technikát. Kel­lenek a technikai normák — mondja Sztálin —, hogy az elmaradt töme­geket az élenjárók előbbre vigyék. A technikai norma nagy szabályozó erő, mely a termelésben a munkások széles tömegeit a munkásosztály élenjáró elemei köré csoportosítva szervezi meg. — A magyar szlaha­­novisták is megmutatták a szovjet példa nyomán, hogy a soká érvényben volt normák nem felel­nek meg a mai viszonyoknak, fékeivé lettek iparunknak. Sztálin kezdeményezését ragadják meg és folytatják a magyar dolgozók is, mikor új és magasabb technikai normákkal váltják föl az elavult nor­mákat. „Új emberek, új idők — új technikai normák“ — mond­ja Sztá­lin. Csak a szocializmus adhatja meg a munka ama magasabb termelé­kenységét, amelyet a kapitalizmus nem tud megadni. Annak idején miért küszöbölte ki a kapitalizmus a feuda­lizmust? Azért, mert a munka terme­lékenységének magasabb normáit hozta­ létre, mert lehetőséget adott a társadalomnak arra, hogy több ter­méket kapjon, mint a feudális rend­szer alatt. Miért győzheti le a szo­cializmus a kapitalista rendszert? Mert a munka magasabbrendű for­máit tudjja adni, magasabb munka­termelékenységet, mint a kapitalista gazdasági rendszer. Mert több termé­ket tug adni a társadalomnak és gaz­dagabbá tudja tenni a társadalmat, mint a kapitalizmus. Ezeknek a sztá­lini eszmemeneteknek igazsága bebi­zonyult a magyar dolgozók, a ma­gyar sztahanovisták esetében is. A magyar sztahánovisták már ed­dig is egiszen új lehetőségeket nyi­tottak meg iparunknak és termelé­sünknek, igen nagy mértékben hozzá­­járu­lak ahhoz, hogy a szocializmus felé haladó népi demokráciánk jobbá és boldogabbá tegye ebben a hazá­ban az ember életét. Sztálin a szta­hánovista kongresszusi beszédében azt is kifejti, hogy némelyek azt hi­szik: a szocializmust meg lehet szi­lárdítani azáltal, hogy az emberek bizonyos anyagi egybnőségét hozzák létre a szegényes élet alapján. „Ez helytelen. Ez a szocializmus kispol­gári elképzelése.“ A valóságban a szocializmus csak a munka magas, a ■kapita izmusénál magasabb termelé­kenysége alapján győzhet, a termé­kek és mindenféle szükségleti cikkek bőségének alapján, a dolgozó társa­dalom összes tagjai jómódú és ku­l­taráit életének alapján. A szocializ­musban a munkának olyan termelé­kenységét kell tehát elérni, amely a­egfejeltebb kapitalista országok munkatermelékenységét is felülmúlja. Sztálin szerint a sztahanovista moz­galom jelentősége abban áll, hogy megdönti a technika régi, elégtelen normáit és tá­haladja a munka ter­melékenységének a vezető kapitalista országokban elért fokát. Mit bizonyítanak a sztálini példa­mutatás nyomán a sztah­ánovisták eredményei? Azt, hogy a szel­lemi és fizikai munka közli ellentét igenis kiküszöbölhető azzal, hogy a munkásosztály kulturális és techni­kai színvonalát a mérnökök és tech­nikusok színvonalára emeli. Ez a fel­emelkedés a Szovjetúnióban azzal volt lehetséges, hogy a társadalom és a munka kiszabadult a kapitalista kizsákmányolás igája alól és hogy a munkásosztály ifjú nemzedékeinek minden lehetőségük megvan arra, hogy biztosítsák a maguk számára a megfelelő technikai kiképzést. Kik ezek a sztah­ánovisták? Milyen embe­rekként ismerte meg a szovjet szta­hánovistákat a tőlük annyit tanult és egyre népesebb magyar sztahánovis-­­ták csoportja? Nagyobbára fiatal vagy középkorú m­unká­k vagy munkásnők, akik munkájukban pél­dáját adják a pontosságnak és sza­batosságnak, akik értékelni tudják az idő szerepét, akik tudják, hogy az időt nemcsak percekkel, ha­nem másodpercekkel is kell mérni. Mentesek az úgynevezett gazdasági funkcionáriusok egy részének kon­zervativizmusától és maradiságától, merészen törnek előre, a régi, elavult normák helyére új, magasrendű nor­mákat állítanak, megjavítják a mér­nökök és technikusok munkáját is, bebizonyítván Leninnek és Sztálinnak azt a régi igazságát, hogy a vezetők rengeteget tanulhatnak az egyszerű emberektől. A mi sztahánovista moz­galmunk jelentősége is ebben van. A mostani első magyar sztahánovista kongresszus majd még jobban érté­kesíti ezeket a nagy tanulságokat. A szocialista munkaverseny óriási­ eredményei nem hiába töltik el önbi­zalommal dolgozó népünket Meg­szűnt a munkaverseny kampányszerű­­sé­ge és a munkásosztály vezető szere­pét növelő, a népi demokráciát építő állandó és tartós munkává változott. Rákosi Mátyás legutóbbi nagy beszé­dében rámutatott arra, hogy „a szo­cialista munkamódszerek meggyökere­­sedése é­ egyike népi demokráciánk legnagyobb sikereinek. Nem véletlen, hogy a frontáttörés ezen a téren fel­szabadítónknak, a magyar nép nagy barátjának, Sztálinnak nevéhez fűző­dik.“ A sztálini születésnap munkafel­ajánlásai az új és biztató jelenségek egész sorát mutatták. A munka való­ban vidáman és örömmel folyt, híven ahhoz a sztálini szóhoz, mely a munka öröméről beszél. Rákosi Mátyás sza­vait minden magyar dolgozó átérezte. Hiszen a sztálini műszak, ahogy Rá­kosi Mátyás ezt kifejtette, nemcsak a szocialista munkamódszerek győzel­mes megnyilvánulása volt, de egyben először mutatta mindenki számára érthetően és kézzelfoghatóan, hogy „a munka a régi robotból nálunk is a becsület és dicsőség dolgává vált“. Szinte fogadalomként hangzottak ek­kor Rákosi Mátyás szavai, amelyek­kel minden magyar dolgozó hűséggel és becsülettel osztozik: „Rajta le­szünk, hogy a magyar Sztahanov­­mozgalom erőteljesen fejlődjön to­vább és segítse nagy vállalkozásun­kat, az ötéves tervet minden részleté­ben megvalósítani." Minden egyes munkás, minden egyes kiváló és nagyszerű teljesít­ményeket elérő magyar dolgozó így növekedik az országépítés biztos pil­lérévé. Minden egyes norma és telje­sítmény csak erősíti és fejleszti a magyar dolgozók hatalmát. Minden eredmény még előbbre visz azon az úton, amely hazánkban a dolgozók hatalmának kiteljesedése, a közbol­dogságon épülő egyetemes emberi igazság megvalósítását szolgálja. Nincsen eléggé kicsiny munkaterület, hogy azon ne lehetne jelentését és fontosat elérni és teremteni. A ma­gyar sztahanovisták, akik nagyszerű szovjet társaik és barátaik nyomán megindultak ezen az úton, most meg­mutatják, mit teremthet és n­.­ly ered­ményeket érhet el a haza és embe­riség javára az a magyar munkás, aki úr saját hazájában, építő és ál­lamalkotó tagja ennek az országnak, aki a felszabadítás nagy segítsége által megszabadult a feudális és ka­pitalista járomtól, aki a szovjet példa szerint mindennapi munkájában, mindennapi teljesítményével és ra­gyogó eredményeivel építi és fejleszti ezt a hazát. ­ Szombaton reggel megkezdődött a sztahanovisták első országos tanácskozása Ma reggel 9 órakor a Vas- és Fém­ipari Dolgozók Szakszervezetének székházában megkezdődött a sztah­a­novisták első országos tanácskozása. A tanácskozáson az üzemek 389 leg­jobb sztr­hanovistája vesz részt- kül­dőnként. Megjelentek a megnyitáson a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, a szakszerveze­tek és az ipari minisztériumok vezetői. A tanácskozáson felszólalnak a Magyarországon tartózkodó szovjet sztahánov ésta vendégek, Pányin moz­donyvezető, Dubrága szövőnő és Zsu­­ravljev öntő is, a­kik hozzászólásuk­ban munkamódszereiket ismertetik. A Szakszervezetek Országos Tanácsa az üzemek legjobbjai közül mintegy 300 dolgozó számára biztosította, hogy a tanács­kozásokon mint hallgató résztvehessen. .Szombaton Apró Antalnak, a SZOT főtitkárának beszámolója nyitotta meg az értekezletet. Este a küldöttség a Nemzeti Színházban megtekinti Gorkij: „Ellenségek“ című színművét. Vasárnap egész nap f­oytatódik a vita. Este 8 órakor, a tanácskozások befejezése után a kormány fogadást rendez a Parlamentben a konferencia küldötteinek tiszteltére. Ausztrália a Canberra! titk­os megegyezés következtében valójában az USA dominiuma lesz Singaporeból jelentik. Az Admirali­tás-szigetcsoport Monus-szigete­n lévő ausztráliai tengeri és légitámaszpon­tot állandó használatra átadják az amerikai tengerészetnek és légierő­nek. Az ausztráliai kormány ezen­felül megadta az USA-nak a jogot, hogy Új-Guineában, Port Moresby­­ban tengeri támaszpontot létesítsen. Az amerikai szakértők rövidesen el­kezdik a munkát az új támaszponton, amely alkalmas lesz az USA csendes­óceáni flottá­ja legnagyobb egységeinek befogadására. Ausztrália északi partjá­nak tengeri és légitámaszpontjait korszerűsítik, bár ezeket alig néhány évvel ezelőtt építették ki Az amerikai haditengerészet ezeket a támaszpontokat is használhatja majd. Az amerikaiak arra készülnek, hogy csendes óceáni flottájuknak és nehéz bombázóiknak nagyrészét Ausztráliá­ban központosítják. Az egyezményt egyrészről Strattmeyer tábornok, az USA távolkeleti légierejének főpa­rancsnoka, másrészről Fadden, ausz­tráliai miniszterelnökhelyettes és Har­rison, ausztráliai hadügyminiszter kötötte meg január végén Can­­berrában. Az egyezmény alapján az amerikaiak megvethetik lábu­kat ausztráliai területen. Az egyez­ményt megelőző titkos tárgyalá­sok eredményeként Ausztrália gya­korlatilag az USA domíniuma lesz. Jelentések szerint Stratemeyer a megbeszéléseken igen erőszakosan lépett fel és az amerikai fegyverszál­lítások megszüntetésével fenyegette Ausztráliát, ha nem egyezik bele hadi támaszpontjainak átadásába. Elfogták a finn parlament ellen elkövetett merénylet tettesét Szülei jelentették fel a rendőrségen Jelentették, hogy néhány héttel ezelőtt a finn parlament főkapuját felrobbantották. A h­elsinkii rendőr­ség most közölte, hogy letartóztatták a merénylet tettesét, Gustav Ekriis tom­a­kos hadnagyot, aki a Svéd Néppárt tagja. Ekrus a robbanás után elmesélte tettét szüleinek, akik jelentést tettek a rendőrségen. A merénylő beismerte tettét. Elmondotta, hogy a háború óta gránátokat és egyéb robbanó­szert rejtegetett. Tovább terjed a párisi és páriskörnyéki sztrájk A sztrájkoló párisi és páriskörnyéki autóipari-, vas- és fémmunkások száma 120.000-re emelkedett. A sztrájk a franciaországi ipari köz­pontokra is átterjedt. Nagyszabású munkabeszüntetésekre került sor a páriskörnyéki építőipar­ban, valamint a lyoni középfrancia­országi textiliparban. Egyre növek­szik azoknak a gyáraknak a száma, amelyeknek igazgatósága a sztrájk következményeitől félve megadja a munkásoknak a követelt 3000 frank bérpótlékot. A Renault- és a Ford-gyárak után nagyszámú rendőri készültség szállta meg a Saint-Denis-i Hotchkiss-gyárat, valamint a Precision Mécanique nagyüzemeit. Pénteken délután 150.000-re emel­kedett a sztrájkolók száma. A He­­nault-művek után Franciaország má­sodik legnagyobb gépkocsigyárában, Citroennél is leállt a munka. La Pallice kikötőjében a munkások ismét megtagadták az amerikai fegy­verek kirakását a kikötőbe befutott két hajóról. A hajók kénytelenek voltak más kikötőbe menni.

Next