Kis Ujság, 1950. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-03 / 101. szám

Ára 60 fillér Szerda, 1950 május 3 fillér Kik nyertek a Tótén, új tipek *­n­gető-program A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő Tudósítás a káprázatos moszkvai ünnepségről A hetedik millió felé! Huszonhárom és félezer békebizottság Több mint ötmillió békealáírás vidéken Napról-napra, szinte óráról-órára ugrásszerűen növekszik a békefel­hívást aláírók száma. Az ország vá­rosaiban és falvaiban 14.847, Buda­pesten 8679, az egész országban ösz­­szesen 23.526 békevédelmi bizottság a lakult. Az egész országban 6,375.575 ember írta alá a békeíveket Ezekből 5,046.768 a vidéki városokban és fal­vakban, 1,328.817 pedig Budapest kerületeiben és üzemeiben. A hatalmas békeszavazás részletes eredményei: eddigi A vidéki városokban és falvakban MesyR Békebizottságok Aláírások száma Baranya a 750 251.461 Bács 550 324.554 Békés 730 296.789 Borsod 1020 441.942 Gsongrád 776 315.052 Fejér 617 178.294 Győr 765 250.752 Hajdú 1336 263.417 Heves 446 215.341 Komárom 650 161.341 Nógráá 366 172.337 Pest 512 343.526 Somogy 1190 295.855 Szabolcs 456 415.994 Szolnok ,8008 304.616 Tolna 752 187.502 Vas 738 182.028 Vcsapré» 660 239.984 Zala. 522 205.983 Összesen: 14.847 5,046 768 Budapest kerneleiben is szeméiben Bazsemesz kerületei Bizottságok seMaa Aláírások T. St 18.840 II. 604 56.730 114. 345 41.983 IV. 454 64.402 V. 493 107.308 VI. 1 .­­ 945 59.240 VII. 1157 102.941 ViIi. 484 102.307 IX. 579 76.774 X. 472 58.330 XI. 266 76.851 XII. 151 33.979 XIII. 966 118.410 XIV. 273 59.610 XV. 115 31.066 XVI. 122 26.128 XVII. 60 20.126 XVIII. 148 40.727 XIX. 113 36.324 XX. 126 57.724 XXI. 113 23.124 XXII. 127_____________ 19,022 Kerületek összesen: 8194 1,231.896 Bpesti önálló nagyüzemekben összesen: 485 96.921 Összesen: 8679 1,328.817 Honvédségünk minden katonája lelkesen csatlakozik a békemozgalomhoz A Nagybudapest területén elhelye­zett katonai alakulatoknál lelkes hangulatban fejeződtek be a béke­nagygyűlések és a­­ békefelhívások aláírásai. A honvédség egyéb alaku­ltainál befejezéshez közeledik az aláírásgyűjtés, melynek során a hon­védség minden katonája lelkesen és egyöntetűen csatlakozik a békemoz­galomhoz. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöki tanácsa rendkívüli ülésen mondta ki a Béke Világmozgalmá­­hoz való csatlakozást. A nyilatkozatot aláírták Csók Ist­ván, Berény Róbert,­ Bernáth Aurél, Bortnyik Sándor, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Német­hy János, Mikus Sándor, Pogány Ö. Gábor, Schubert Ernő, Szabó Iván, Váli Zoltán és Wdress Márk. A Magyar Színház és Film­művészeti Szövetség felhívással fordult a színházak és filmgyárak dolgozóihoz. Mi magyar színház- és filmmű­vészeti dolgozók, ki akarjuk venni részünket a béke megvédéséből. A munkás, paraszt és értelmiségi dol­gozókkal együtt mi is minden erőnk­kel küzdeni kívánunk érte. Szilár­dan állunk ebben a harcban a Párt vezetésével a Szovjetunió mellett. Azon leszünk minden erőnkkel és tehetségünkkel, hogy a mi művé­szetünk is a lehető legtöbbet és a legjobbat nyújtsa az emberiség túl­nyomó többsége által követelt béke nagy ügyének. A felhívást So­­nlay Artur, Gáspár Margit, Both Béla, Hont Ferenc Molnár Miklós, Major Tamás, Dohai Lívia, Horvai István, Ladányi Fe­renc, Kiss József, Tolnai Klára és­­dr.­­Palló Imre árnák alá. A munka és a béke harcos seregszemléje volt a dolgozó százezrek májusi felvonulása a Hősök­ terén Hajnalodik. A pesti házak felett vörösen izzva emelkedik fel a nap s bíbor fénye arannyal szórja be a háztetőket. Hat óra van. S hogy dobog már a város szíve! Már járnak a villamo­sok, futnak az autóbuszok; asszo­nyok, férfiak, gyerekek, öregek hul­­ámzanak tömött sorok­ban a pesti utcán. Még nem volt ilyen sugárzó tavaszi reggel ebben az esztendőben, mint amilyenre a munka, a proletár nemzetköziség legnagyobb ünnepé­nek napján ébredtünk. Az ég mélykék, mint a déli tenge­rek, sehol egy felhő, még egy hab­fehér foszlány sem úszik át boltoza­tán. A tájban, az égben, a levegőben, a házakban, a hullámzásban, Buda­pest szívedobogásában van valami megejtő, tiszta és sodró erejű. A lágy tavaszi szél leszalad a budai he­gyek felől és meglengeti a vörös és nemzetisém­ zászlók rengetegét. A házuk ünneplő pompában. A hidakon lobogók erdeje. A villamos­­kocsik ablakszeme előtt pirosló csil­lagok. A házak oromzatán nagy taní­tóink, Lenin, Sztálin, Rákosi arc­képei. .Középületek homlokzatán vö­rös alapon fehér betűk; e fehér be­tűk azt hirdetik, hogy e nép békét akar, e nép alkotni, teremteni, java­ka­t létrehozni, építeni, emelkedni, az élet szép örömét akarja élvezni nem akar háborút. Az hirdetik, hogy mi szabadok vagyunk, a szocializmust építjük s új szabad életünket meg­védeni is készek vagyunk — elszán­tan és keményen — a háború bujto­­gatóival szemben. S a nép, e felszabadult nép, a béke népe virágokkal ékesen, a kezekben feh­ér- és lila orgonákkal, vörös tuli­pánokkal özönlik a nagy csomópon­tok, az üzemi találkozók felé, hogy hitet­­ tegyen szabadsága, békéje, munka szép ünnepe mellett. Hét óra, de a Hősök­ terén már ezernyi tömegben hullámzanak nézők. Budapest gyermekei, akik már a hajnali derengésben kijöttek, hogy lássák legszebb ünnepünket. Micsoda megejtő, varázsos kép fogad! A tér mint roppant ünneplő fórum, olyan. Jobboldalt a Műcsarnok homokzatá­ról új társadalmunk megálmodója, a szabad ember világának legnagyobb gondolkodója, Marx hatalmas festmé­nye tekint­ve ránk. Baloldalt a Szép­­művészeti Múzeum oromzatáról Engels­z felénk, a dísztribünön Lenin és Sztálin arcképei s középen a magyar ■ nép szeretett vezetőjéé, Rákosi Má­­­­tyásé. öt tribünt látunk a tér három oldalán. Egy hatalmas széksor a Mű­csarnok előtt, egy a Szépművészeti Múzeumnál, középen a dísztribün és mellette kétoldalt a 400—400 férő­helyes két póttribün. Az emelvényeket díszfák és rózsá­in hortenziák veszik körül. A há- s­zak ablakában emberfürtök. A tér­­ két oldalán a nézők roppant tömege. Magán a térnek a közepén négy hömpölygő menetet eligazító négyes kordon. Hátunk mögött a­ Liget vén fái, velünk szer­ben a bíbor nap s s felettünk a fényes, tiszta ég. Nyolc óra lesz öt perc múlva. Már­a megjött Rákosi Mátyás. Mellete akl­lnak a Magyar Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottságának és Központi Ve­zetőségének tagjai, Dobi István, a mi­nisztertanács elnöke, a­­kormány, az elnöki tanács több tagja. A baráti államok képviselőinek élén a Szovjet­unió magyarországi nagykövete. ,A két melléktribünön a munka hősei, sztahanovisták, élmunkások, Kossuth­díjasok. Már vakító a nap s a tél tömött, mikor nyolc órakor, mint hab türemlése a vizen, végigfut kö­zöttünk a hangáradat: — Jönnek! Jönnek" Mint hömpölygő áradat... S ezer meg ezer arc egyszerre for­dul a Sztálin-út torkolata felé. Jobb oldalt a rádió tornyában megszólal az első hang, egy másik fa­torony te­tején elkattan az első fényképezőgép, berregve szaladni kezd a nagy film­gép s a Sztálin-út torkolata mellett magasba fut egy tűzoltólétra, amely­nek legfelsőbb fokán a filmhíradó riportere áll, fekszik, gépe szemét a menetelők ezrei felé tartja, hogy megörökítse a varázslatos pillanatot.­­— Már jönnek! Jönnek, hömpölyögnek, mint zúgó, éneklő áradat. Az arcokat még nem látni, csak a fák levelei közt megcsillanó zászlókat, a zászlók­­ hegyén az ezüstös csillagokat, a hatalmas táb­lák vörös betűit. Egyszerre nagy csend lesz. A dísz­emelvény felé nyolc harsonás sorako­zik fel. Rajtuk fehér ing, piros nyak­kendő, kék nadrág. Nyolc óra, mi­kor megfújják a fanfárokat s e harsonaszó adja hírül, hogy a­­ világ munkásosztályának legnagyobb ün­nepe is megkezdődött Budapesten. S ahogy megrendül a harsonaszó, a felvonulók négyes oszlopban a Sztálin-út torkolatánál rálépnek a Hősök­ terére. Az eget veri az éljen­zés. Mikor elhal az ünneplő szó, a harsonák megszólalnak másodszor is. E pillanatokat nem lehet többé elfelejteni. E pillanatokban annyi szépség,­ forróság volt, annyi megejtő és magával ragadó, hogy csak ámúlva tudjuk nézni a hömpölygő áradást. Varázsols percek. El nem felejthetők. Huszas sorokban, négyes oszlopban százezrek jönnek felénk Rákosi Mátyás a hortenziák ölelte díszemelvényen állva fogadja Buda­pest dolgozó népét. Kezét magasra emeli, integet. S jönnek az élen a III. kerület, a IX. kerület, a VII. kerület, a XIV. kerület fiai- A budapesti munkás­­osztály, a dolgozó nép legjobb mun­kásai. A III- IX., VII. kerület a Sztálin-úton jött, a XIV. kerület a Dózsa György­ út felől kanyarodik be a térre. Mint a rózsa szirma, mikor összehajlik, úgy olvad össze egyetlen dübörgő menetté a négyes oszlop a Hősök­ terén. A fanfárok megszólal­nak harmadszor is. A levegőben reszket valami ki nem mondható. A hangszórók az első ün­neplő szavakat kiáltják. — Éljen a világ munkásosztályá­nak bölcs vezetője, a nagy Sztálini S ezrek ajkán felcsendül az éljen. Az éljen száll ahhoz, ki a nagy Lenin mellett felépítené a dolgozók első hazáját, aki a nagy Lenin mellett a szegény emberekért a legtöbbet­ tette, aki a nagy Lenin mellett az ember új társadalmát megfogalmazta és fel­építette, aki a világ minden dolgozó­jának testvére, apja, érdekeinek el­szánt védelmezője, jobb sorsának zá­loga, boldog jövendőjének megálmo­dója. . . Húszas sorokban, négyes oszlop­ban jönnek a négy kerület élén az Ásványolajipari M­. a Tejért, az Óbudai Fehérítő és a Hungária dol­gozói. Minden üzem élén a munkás­­osztály legjobb fiai, a sztahanovis­ták. Ezernyi szín, virágok pompája. Mint tenger árja, úgy hullámzanak a lobogók, egy­más ha folynak, lengenek. Jókedvű, boldog arcok pírja, a kezek­ben magasra tartott virágok és most mindent beborít a fehér és lila or­gona. Az első csokrokat a diszemel­­vény elé szórják, ahol Rákosi Márván áll. — Éljen dolgozó népünk szeretett vezetője. Rákosi Mátyás! Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja! Békét! Békét! S a négyes oszlop, amely egymás mellett haladt a tér közepéig, a diszemelvény előtt újra négy me­netre szakad; kettő a Műcsarnok felé, kettő a Szépművészeti Múzeum irányában kanyarodik el. — Éljen a proletár nemzetközi­ség legnagyobb ünnepe, éljen a vi­lág béketáborának élén haladó nagy Szovjetunió! — kiáltják ezrek és ezrek. S jönnek dallal és virággal a dolgozó nép gyermekei. Az élen fe­­hérruhás lányok és asszonyok ma­gasra emelik a táblákat, amelyeknek rajzain magyar gyermekek állnak és ezt kiáltják felénk: Békét, Békét! Jönnek a Tejért női dolgozói kék ruhában, a férfiak kezükben sárga tulipánokkal, tulipános hímzésű szoknyában a lányok. Jönnek a Női­­ruhaipari N. V exportüzemének munkásnői kék babos­ szoknyában, piros babos ingvállban. A FHÉV KV munkásai magasra emelik díszes táblájukat, amely­et kilenc dolgozó visz. A táblán az új gyorsvasút egyik kocsijának hatalmas rajza. Dübörgő taps fogadja a felírást: Épül a gyorsvasút. Csepel—Boráros­­tér 16 perc. Jönnek piros tulipánnal, kérges kezekkel, arcukon derűvel a mun­kások és parasztok, akik a nagy Sztálin szavai szerint­­,minden zaj és lárma nélkül építik a gyárakat, bányákat és vasutakat, akik az élet összes javait létrehozzák, az egész világot táplálják és ruházzák...“

Next