Kis Ujság, 1950. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-14 / 111. szám
Csehszlovák Képzőművészeti Kiállítás A mi felszabadulásunk ötödik év. *"*’ fordulóját követően a csehszlovák felszabadulási ünnepségek különös jelentőséget adnak a budapesti Nemzeti Szalonban a Kultúrkapcsolatok Intézete rendezésében megnyílt Csehszlovák Képzőművészeti Kiállításnak. A népi Csehszlovákiában — akárcsak az új Magyarországon — a felszabadulási ünnep nem csupán politikai ünnep, nemcsak népgazdasági erők demonstrációja, de kultúrünnep is. Bizonyságuk hogy elérkezett az M6, amikor a csehszlovák nemzeti kultúra minden ballaszttól, minden külső és belső akadálytól megszabadult. Ebben a felszabadultságban szelbonthatatlanná és rendszeressé válik, ami eddig zavaros volt s meg-megszakadt: a nép viszonya az alkotóművészethez s az alkotóművészek viszonya a népélethez. A szocializmus első országának élenjáró kultúrpéldáját követve a csehszlovák művészek számára is a dolgozó nép válik művészetük legfőbb múzsájává. Az a nép, akinek és akiért a legérdemesebb alkotni. Ezen az ütőn a legszélesebb dolgozó tömegek is be tudják bízóiitani, hogy ők a művészet legmnkúsabb, legérdemesebb barátai, segítői, támogatói, így nem szorulnak többé a művészek megalázó szerepekre. Igazán és valóban hivatást töltenek be hamis szerepjátszások helyett. A művészet fejlődésére káros műkereskedelmi s egyéb kapitalista érdekeltségeikhez való alkalmazkodás helyett azt a népet szolgálják, amelyet vérbeli alkotók eddig is leginkább szolgálhattak szívük szerint. Ezen az úton arra sincs szükség, hogy a művészet magános bűvkört jelentsen. A formai tökéletesség igénye ezen az úton nem választhatja el a művészeket a tartalmi életszerűségtől. Öncélú formajátékok s úgynevezett belső körök elvont világa és megfoghatatlan értékeszmények helyett a valóság és a legfőbb érték, az ember kerül a művészet központjába. Az az ember, aki a szocializmus építésével minden eddiginél alaposabban és tökéletesebben formálja át önmagát, embertársait és környezetét. A műbaráttá váló nép művészi szempontból is újabb és újabb igényeket támaszt s nem engedi a művészetet térben s időben eltávolodni a mindenkori élettől. Hiszen a művészek hőse a dolgozó nép — ki egyben a művészek legfőbb múzsája is — az épülő szocializmusban hamar és könnyen elérheti azokat a célokat, melyeket a régi mesehősök a képzelet szárnyain is alig érhettek el. A szegény emberek fiai és leányai a népi demokráciákban megnyerték az országot és bevették azokat a várakat, amiket a zsarnokság sárkányai eddig elzártak előlük. Kizárólag tőlük függ, hogy a kopár hegyek és pusztaságok helyén is megsokasodjanak a tündérkertek- A megváltozott helyzetben sen a nép alkotóművészei, sem az alkotóművészek népei nem táplálhatnak a régi tragikus hősök módján elérhetetlen vágyakat s a tehetségek is egyre kevésbé rekedhetnek meg torzó állapotban. Amennyiben az épülő szocializmus tömegeinek és kiváló legjobbjainak legszebb vágyai is elég hamar és könnyen valósulnak, a pusztai magánosságba egyre kevésbbé kényszerülő művészeket annál kevésbbé ejtheti meg a kísértés, hogy elkalandozzanak a földtől. Bármily messzi is vinné ugyanis őket a képzelet, a fejlődő társadalom hősei és korszakos küzdelmei adják a legszebb témát. A szépség, vagyis a formai tökéletesség igénye akkor is az életszerű társadalmi környezetéhez fűzi az igazi, a vérbeli alkotóművészt, ha közvetlenül nem a cselekvő hőst, nem a dolgozó nép nagy életmozzanatait jeleníti meg, hanem egy-egy tájképet vagy egy bokrétányi virágot, vagy ha díszítő szándékkal játszik a színekkel és vonalakkal. Mindez, amit itt elmondtunk, nemcsak a csehszlovák művészetre áll, hanem a magyarországra is. De éppen ebben rejlik a Kultúrkapcsolatok Intézete rendezte budapesti csehszlovák kiállítás érdekessége. Csehszlovákiában is eljutottak a művészek ahhoz a válaszúihoz, amely Magyarország, Románia, Bulgária s a népi demokrácia több más országa művészi életének középponti kérdésévé vált Eljutottak oda, hogy tisztázzák az épülő szocializmusnak megfelelő, vagyis a haladó életnek megfelelő alkotóművészet fogalmát és feladatait. Látomásmódjuk következetességén keresztül az időérzékük is finomabbá válik. S nemcsak korukra nézve válik könnyebbé az eligazodás, de a jövőre nézve és a múltra nézve is. Megtalálják utódaikat. De megtalálják őseiket is. A szocialista realizmus ősei azok a régi realsta mesterek, akik átmentek koruk embernevelő iskoláin s nem vesztették el emberségüket. Azok a régi realisták, akiknek élete és munkássága őszinte helyesléssel viszonyult koruk haladó törekvéseihez akik nagy iskolázottságuk ellenére sem tudtak elidegenedni hazájuktól és népüktől, élményeik főforrásától, hogyan Munkácsy nyomán a nagybányaiak s még több más közösség tagjai a legkimagaslóbb „magánosokkal“ egyértelemben biztosították Magyarországon a haladó képzőművészet önálló nemzeti útját, ellentétben mind az akadémizmussal, mind pedig a kozmopolita idegenimádattal — ezt a fordulópontot élte át félévszázaddal ezelőtt a csehszlovák képzőművészet is. A század derekának egkiválóbb cseh festője, Josef Ménes (1820—1871) ,alkotásaiban arra törekedett, hogy megszabaduljon az idealizált romanticizmustól és tartalmi értéket adjon műveinek, melyek nemcsak az 1818-as forrongásokat tükrözték vissza, hanem a nemzet haladó erőinek fejődését és a szabadságért vívott harcának irányát mutatták.“ Amit Mancs csinált, az körülbelül megfelelt annak, amit a 48-as élményeket visszaidéző Munkácsy, vagy az önkényuralommal szemben Madarász képei mutatnak. Ménes festészeti törekvéseit nemcsak átveszi, de továbbvitelezi a képzőművészet másik ágazatában, a szobrászatban Josef Václon Mysllck (1848—1922). E két nagy mester útmutatása nyomán lépten-nyomon megtaláljuk a mi képzőművészeti fejlődésünknek megfelelő haladó nemzeti törekvések példáit, a mi kimagasló neveinknek megfelelő neveket. Azokat a realista elődöket, akiknek félévszázadra viszszamenően láthatjuk itt a válogatott műveiket az újabbakéval és legújabbakéval együtt. echlaba Vratislav két képe (A *■ , cselédlány és J. Rak képmása) itt önként kínálja az alkalmat, hogy élményeit és karakterizáló erejét egybevessük a mi tolsztojánus festőnkével, Mednyánszky Lászlóénál. „A csehszlovák Koszta“ — ezt mondotta a kiállítás egyik csehszlovák rendezője Kuba Ludvik egyik portréjára (Smaha színész képmása) mutatva. S akaratlanul is át kellett menni a másik tárlati terembe a másik Kuba Ludvik-képhez, hogy vájjon nem elhamarkodott-e a két kolorista művész rokosítása. Ama másik kép (Cséplőgép) az előbbi portrénál is alaposabban alátámasztotta két egymástól független egykorú realista mester látásmódjának, képi fogalmazásának színérzékelésének bámulatosan egybehangzó világát s élménybeli rokonságát. Ha megtaláljuk a mi Ferenczy Károlyunknak megfelelő kolorista technika és képi fogalmazás mesterét Preisler Jan-ban, az élmények rokonisága is lépten-nyomon szembeszökő. A népézet nagyon is azonos problémákat vet fel ott is és a szemeiket tágranyitó csehszlovák realista művészek ugyanúgy nem menekülhetnek e problémák elöl nyugodt lélekkel, mint legjobb magyar kortársaik. Aminthogy a reakció bűnei is közösek itt is, ott is. Legmegragadóbban mutatja ezt Mysíbek Karel 1907-ből való Kivándorlók című monumentális kompozíciója. Amikor a lehorgasztottfejű csehszlovák kivándorlókra nézünk, nagyon is egynek kell látnunk őket: azokkal, akiket az Alföldről vagy a dunántúli puszták világából űzött ki a kényurak világa: itt a grófi és főpapi földesurak, ott a morva és cseh junkerek. S akiknek nem jutott útlevél a másik világrészbe, azok is könynyen kivándoroltak — hajó helyett a halál vitte el őket. Az a halál, amely oda van írva Vokra Joza Kőtörőjének egykedvű arcára Ez a kép 1891- ben világosan tükrözi a művész magatartását s érdemes tartalmában és kifejezésmódjában is egybevetni Fényes Adolf mezítlábas szegényember képeivel. S nemcsak az emberek, de a puszta tájképek is tudnak vádolni olyan avatott alkotók szemhez szóló nyelvén, mint Slanicek Antonin Hosztisovja, vagy Babas Vuclan hamvas ködben, szemérmesen finom félsötéttónusokban fürdetett nyugatcsehországi tájképe. S a színeknek és fényeknek is oly derűs hangulatfestője mint Spala Vadat is (A Berounkafolyónál, Bokréta) a népézet közelségében talált megfelelő légkört az alkotáshoz, akárcsak Láda Josef a csehszlovák téli falvak meseszerű díszítőelemekben gazdag koloratúrájú megjelenítője. A dekorativ elem uralkodik el finoman s mégsem hamis módon Benka Martin Jolsvai tájképében, Fulla Ludo Koszorús lányában. A népszeretet assonban túlmegy a népi romantika díszítő jellegén, az ünnepélyes motívumokon és ornamentikus fínomkodáson. A mi József Attilánknak megfelelő csehszlovák költő, Jirí Walker neve körül csoportosulnak a két világháború közt eltelt időszak derekán azok a fiatalabb képzőművészek, akik nem akarják kiszolgálni sem a nagypolgári szalonokat, sem a kispolgárság és a törtető parvenü újgazdagok ízlésbeli bizonytalanságaival mindenütt botrányosan visszaélő kapitalista „mit A SZOVJETÜNK FILMÜGYI MINISZTÉRIUMA tervbe vette, hogy a tudománnyal és technikával foglalkozó filmek gyártását jelentős mértékben kiszélesíti. A szovjet film fontos eszköze a politikai és tudományos ismeretek terjesztésének, segíti az ipar és mezőgazdaság fejlődését — ez a valóság vezette a filmügyi minisztériumot új intézkedésében, kereskedelemi utasításait. Az a tény, hogy valamely nagy képzőművész előd vagy kortárs helyett írói név köré tömörültek a csehszlovák képzőművészet legjobb fiataljai, némi kétségre vallott: mintha nem bíztak volna a képzőművészeinek az irodalommal egyenrangú önálló küldetésében, mintha csak vissozfényeinek, másodlagosnak tekintették volna a szemléltető művészet vonalait, színeit, plasztikus térformációit a szavak művészete mellett. Lázas kereséssel próbálták esetenként pótolni s enyhíteni a bizonytalansági érzésüket s megtalálni a művészi magabiztosság útját. S ez utóbbira nézve voltak nagynagy eltérések a „volkeristák” között. Amilyen egyértelmű volt öszszeátásuk és állásfoglalásuk negatív, vagyis tagadó része, amikor elutasították maguktól a kapitalista műkereskedők s egyéb hitvány rendelők húsosfazekait, annyira nem tudtak egy közös nevezőre jutni csoportosulásaik pozitív célját illetően. Voltak, akik megelégedtek a maguk „belső körével“, a formajáték, a kifejezési technika egyoldalú keresésével, magával a művészi manírral s nem igyekeztek kapcsolatot keresni a társadalommal, nem igyekeztek népszerűvé formálni művészi formanyelvüket. Mások a legkönnyebb módját választották a népiességnek: azt a „népi” romanticizálást, amely nem bántja a kényes nagypolgár szemeik voltak, akik sokat akartak mondani a társadalmi kérdésekben, de mondanivalóik lényegét eltakarta egy ködös szimbolisztika. Capek Josef Tűz ciklusának itt bemutatott részlege iskolapélda, miként sikkadt el a pozitív állásfoglalás értelme a formalista keresésben, a megfoghatatlan szimbolisztikában. Más esetekben vitathatatlanul megviláglik, hogy a mondanivaló, az élménytartalom hiányos s a mankásság arra vall, hogy leplezze a hiányt. Ezzel szemben van, akinél a művészi mondanivaló értelme világos, egyszerű, tiszta, de nem a legmegfelelőbb formanyelven nyilatkozik meg a tartalmi igényesség. Lehotsky Eugen falusi életképe, « Vászonfehérítés » foltszerű itatásában igen sokat mond a katalógus színtelen lenyomatában, de a vásznon a színek fáradtsága letompítja az életerős folthatást. Ez esetben jobb lett volna megmaradni a foltszerű lágy grafikai megoldásnál, mint színekkel hatástalanná tenni a szép kompozíciót, ami éppen így, a piktúra „igényesebb” nyelvén mutat kevesebbet. Magabiztos vérbeli kolorista ezzel szentben Majernik Cyprian, aki mind művészi iskolázottságát, mind pedig társadalmi érdekű mondanivalóit tekintve magasan kiemelkedik a kortársai közül. Élményvilága félreérthetetlenül a társadalmi fejlődéshez igazodik s valóban az élmény uralkodik el műveiben a manír helyett anélkül, hogy formanyelve, stílusigénye elmaradottabb lenne, mert az úgynevezett formalisták közül a viszonylag legtehetségesebbeké. Akár a múltba (Tatár járőr) néz Majernik Cyprian, akár a jelenbe (Száműzöttek), a haladó élet társadalmi igényességével mutat előre. Hasonló pozitív igényességgel idézi a múltat Alexy Jan monumentális táblaképe, a Parasztlázadás, egyénien sárga színes fény hatáserejével. A második világháború után s kü * lönösen a februári ellenforradalmi konspiráció leverése után végre magabiztossá válik Csehszlovákiában a képzőművészet haladó útja. A régi nagy realisták és a volkeristák legjobbjainak, ez utóbbiak közül talán leginkább Majernik Cypriánnak ez útmutatása szerint. A figurális megjelenítések központjába kerül 1948 februárjának hőse, a csehszlovák munkásság, mely megmentette a csehszlovákiai dolgozó parasztokat és haladó értelmiségieket a további belső nyomorítóktól s megmentette a hazát a nép számára az imperialista gyarmatosító érdekeltségek befolyásától. Kovar Vladimir Bányásza már a békeharc boldog csehszlovákiai főhősének a megjelenítője. Hornok Jiri Bányásztanoncában pedig a hős apák boldog fiával nézünk szembe. Mindkettőnél elevenebb a plakátszerű monumentális grafikai jellegével sokat érzékeltető Fegyveres munkásfelkelője vagy a koloristább igényű Broz Josef harci képei. (1948 februárja stb.) Az új festők egy része a partizánharcok újraidézésével mutat előre. E tekintetben kiválik Zelibsky Ján nagy táblaképe (Partizánok visszavonulása) s a festőknél is halasabb felidézed a partizánharcoknak az olyan kitűnő csehszlovák plasztikus művészek, mint Makovsky Vincenc (Partizánharcos bronzszobor), Pribis Rudolf (Felkelés bronzrelief). A festők másik része a harcos értelmét, a tartós békét megalapozó mindennapi munkát, annak hőseit, a dolgozó nép nagy ünnepi pillanatait jeleníti meg munkaképeken kívül a tájban, a csendéletben, a hangulatos enteriőr képekben is. A grafika legerősebb ágazata a Csehszlovák Képzőművészeti Kiállításon a karrikaturista részleg legjobbjai, a nemzetközi háborús tábor nagyjainak törpecégét mutatják meg. Kár, hogy olyan keveset látunk itt Pargantonintól és Hashévtől, amit itt látunk, az is elég arra, hogy meggyűlöltesse a hamisságot, a nevetségesség görbetükrében mutassa meg a nemzetközi imperializmus álnagyságait. Nem vitás, hogy a csehszlovák festészet pozitív céljainak lényeges tisztázása után is még sok megoldatlan kérdést és vitafelületet hagy hátra. De az sem kétséges, hogy a kiállítás képei nem hagynak olyan nemes hiányérzést, amit a népi Csehszlovákiában a művészek ne tudnának minden eddiginél hamarább és könnyebben pótolni. E tekintetben a szobrászok között több a következetesség, kevesebb a törés, mint a piktúrában vagy a grafikában. Itt mintha nem lett volna olyan messzi elkanyarodás a legnemesebb múlt realista hagyományától s annak főképviselőjétől, Mysíbek Josefte. Lauda Jan megragadó Lenin bronzszobra mellett a már idézett plasztikus művészeken kívül különösen figyelemreméltó Polkorny Karé! „1945 május 9“ című bronzkorai pzíciója és Osztrava című portréja, Kafka Bohumil Útkövetők bronz kompozíciója. Nagy Tibor Kis Újság IVAN PETROVICS PAVLOV (Szovjet film ) Egy nagy fiziológusIvan Petrovics Parnan születésének századik évfordulóját ünnepli a szovjet filmművészet új dokumentáris alkotása. Pavlov nemcsak tudósnak volt kiemelkedően nagy, hanem mint ember is a legnemesebb képességeket egyesítette magában. A jóságról, például, úgy vélekedett, mint Beethoven. Egy nívóra helyezte a tudással is a legjobban becsülte Pavlov atyja lelkész volt. Papnak szerette volna látni fiát is. A fiatal Pavlov négy esztendőt töltött egy pravoszláv szemináriumban, az egyházi tudomány azonban nem elégítette ki A hatvanas évek táján forradalmát élte a természettan. Pavlov Szentpétervárra ment és beiratkozott az orvosi fakultásra. Sebész és fiziológus lett. Ettől kezdve nyílegyenesen emelkedett pályáján a feltételes reflexműködések forradalmi felfedezéséig. És még magasabbra. A Nobel-díjat már híres gyomorfisztula kísérletei alapján megkapta, pedig még csak utána következtek a legnagyobb tudományos szenzációi. Azok az idegélettan és agyműködés területén végzett kísérletek, melyek már ölelkeztek a pszichológiával és az ember, meg az állat közötti pontos választóvonalat keresték. A tudományos nemzetközi világ a kitüntetések, diplomák seregével ismerte el az élenjáró tudóst. Ezeket mutatja be a film sok korabeli híradó-felvételben és fotóanyagban, mozgalmas rendezéssel, igen érdekesen. A látnivalón túl, a tömör képek jól kifejezik azt is, hogy Pavlov materialista tudós volt. Megdöntötte az idealista tudomány tételeit és szemmel kísérjük azt az utat, melyen a tudás — az igazi tudomány művelésével — eljutott a kommunizmushoz, az igazi hazafiassághoz és a béke harcosa lett A Leningrádban megrendezett XV nemzetközi fiziológiai kongresszuson. 1935-ben, azt mondotta: „Boldog vagyok, hogy hatalmas hazám kormánya, mely a békéért harcol, az első volt, mely a történelem során kijelentette — egy talpalatnyi idegen földet sem!“ És mindezeken túl még két fontos mozzanatot mutat meg a film. Az egyik az, hogy a szocializmus hazája milyen jelentős erkölcsi és anyagi segítséggel emeli tudósait a tudomány magasságai felé és hogy mennyire megbecsüli őket; a másik az, hogy a nagy elődök gazdag hagyatékát hogyan gyarapítják tovább a fiatal szovjet tudósok, az emberiség jobb életéért harcoló tudomány képviselői. —ól— Vasárnap, május . SZÍNHÁZ BACH-VERSENYT RENDEZ AZ OPERA BRIGÁDJA A kétszázéves Bach-jubileum alkalmából az Operaház tagjai is megmutatják, mennyire magas fokon áll a magyar Bach-kultusz. A dalszínház brigádot alakított, amelyben énekesek, muzsikusok Bach-versenyre készülnek. Sokszínű műsort állítottak össze Bach János Sebestyén vokális és hangszeres műveiből. A szerzeményekből minden résztvevő a maga művészetének megfelelő szerzeményt választhat az énekesek Bach-áriát, a kórus vokális művet, a zenészek hngszerszólót, kamaramuzsikát A verseny június 15-től július 1-ig tart. Ezalatt sorozatos előadásokon, a zenekritikusok és meghívott közönség előtt az Opera színpadán fogják bemutatni a versenyzők tudásukat, képességüket, Bach-ismeretüket A versenyben az Operaház koncertező művészei nem vesznek részt, hogy ne legyen igazságtalan a versengés azokkal szemben, akik még nem otthonosak a hangversenylés terén. A koncertező művészekből alakul meg a zsűri, amely pontozza a verseny eredményét. Az Opera-brigád Bach-versenyit nagy érdeklődés várja. Pillanatkép Klara Lucskóról, a »Vidám vásár« Munka Hőséről Klara Lucskóval, a fiatal szovjet filmszínésznővel a „Vidám vásár“ című, nagy színes filmalkotásban találkozott újra a közönség. A film, mint ismertes, május 1. ünnepi műsorának bemutatói közt jelent meg, Lucskó benne mását a „Vörös partizán“ kolhoz Munka Hősét alakítja. Csupa életkedv, derű. Szépség. A környék legszebb lánya, versengenek is érte a szomszédos kolhozok legényei. Finom színésznő Eszközei egysze nek széles színskáláján erőt és gyöngéd női érzést egyformán könnyen fejez ki. Alighogy elvégezte a moszkvai Színművészeti Akadémiát, máris főszerepet kapott. A nagysikerű „Három találkozás“ című filmben ő alakította Bella geológusnőt. Ott a szovjet tudósnő példaképét hozta elénk, akit a kezdeti kudarcok nemhogy elkedvetlenítenek, hanem további kitartó kutatásra sarkalnak. A cselekmény folyamán azt is bebizonyította, hogy a szovjet tudós életében a szerelem és a munka tökéletes összhangban van. Új filmjében, a Vidám vásárban, sugárzik róla az élet, munkakedvtől, test vagy tát csillog tekintete. Megkapó közvetlenséggel kelti életre azt a kolhoz-leányt, akit nem tesz elbizakodottá a munkában elért kiváló eredmény, a megbecsülés és a szeretet. Szerény és mégis öntudatos és szerelmében is tiszta, egyszerű, mentes minden kacérkodástól. Játéka hiánytalanul kifejezi az új szocialista nőtípus magas erkölcsi beállítottságát. A fiatal színésznő egyik legvonzóbb, kitűnő tagja a film nagyszerű együttesének. A Vidám vásárt, egyébként, változatlanul nagy sikerrel játsszák a fővárosi bemutatómozik VIDÁM VÁSÁR (Eszvei vígjátéki V3r8i Csillag (Erzsébet-kónkt 45.) 7. V.10. - BRIGÁD (Pestirendöric) 5. 448. - DÓZSA (Róbert keréi 58.10. VaS. v Hs- — KORZÓ (Újpest) *'58. 14a, e 444 - ROYAl. (Kispest) Mi«8. v. 3. - MUNKÁS (Kápolna-u 31b.) 6. V30. v 444. - MÁJUS 1. ( Mártírokéba 55.) 444. 6. 449 - TATRA ,pes(erzsébet) 8. v/1 9. v Vfl .. TÁNCSICS (Csepel) V16. 8. v 3. SPARTTITKÁR (partizánfilm) Szikra Torázkörút 60. 5 . 448. 4410. VÖRÖS NYAKKENDŐ (magyarul beszélő szovjet film) RÁKÓCZI (Kölcsey-útra 3.1 445 HZ 459 SZERELMEM (zenés filmvígjáték) FELSZABADULÁS (v Flórián) (Fiómintéz 3.) 445 447. 449 ABU DALAI (életrajzfilm) KAMARA (Dohány utca 42.) 4. '/(7. Vs9. PORUVART KERESZTESLOVAGOK (vígjáték) DUNA (Fürst Sándor utca 7.) 5. 7 9 — FÓRUM (Kossuth Lajosutca 18.) 455. */*7. ’/sít. Mindennap. AZ EZRED FIA (magyarul beszéld szovjet film) ÚTTÖRŐ MOZI (Bajcsy-Zsilinszky út 86.) 4. 6. vasasló 2. 4. 6 PAVIOV (dokumentfilm) FÁKLYA (Terézkörút 28.) Vs5-től este H-ig folytatólag. Vasárnap délelőtt déllől este 11-ig folytatólag. Becsületbíróság (magyarul beszélő szovjet film) BÁSTYA (Erzsébet körút 8) Vs 13, 2 ‘/só, *07. 9. — SAVOY (Üllői-út 4.) 445. 447 ‘119. — TINÓDI (Naaymei«utca 8.) 445. */»7 449 Bielki tolvajok (társadalmi dráma) ADY (Somogyi Béla-út 3.) 4. 8. 8 — KOSSUTH (Váci-út 14.) 445. 447. */A — PATRIA (Népszínház-utca 13.) 4, 6. 8. — UGOCSA (Ugocsa-utca 10.) 4, 447. ‘/s9. _ STÚDIÓ (Akácfa-utca 4.) 4, V 7, V19. Mindennap. Egy életen él (dráma) PEST IVáei-utó 4. 6. 8. Úri muri (Móricz Zsigmond regénye) SZABADSÁG (Bartók Béla-út 64.) 40 447./s 9. v 443 Pilótaszerelésű (vinisték) OLYMPIA (Erzsébet-körút 26.) 445. 447 449. v/»3. HÍRADÓ MOZI (Erzsébet körút 13.) 1. Magyar filmhíradó. 1. Mackó—Nyuszi Derby (színes szovjet rajzfilmrepriz). 3. Magyar Úttörő híradó. 4. Észak- Bukovina (színes dokumentfilm) 4. Szovjet híradó. 4. Győztes Nép (cseh dokumentfilm). Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. MÁR A KÖZELJÖVŐBEN közönség elé kerül a „Széles út“, a lengyel dokumentumfilmgyártás egyik jelentős alkotása. Beszámol arról a nagyszerű eredményről, melyet a lengyel munkásság az újjáépítésben ért el. VAS Károly-