Kis Ujság, 1950. június (4. évfolyam, 125-149. szám)
1950-06-03 / 127. szám
4 SZÍNHÁZ A Noszty-fi esete Tóth Marival Mikszáth regényének színpadi változata a Nemzeti Színházban Kártyaadósság és váltóhamisítás, lagymatag hivatali stréberkedés és elszánt hozományvadászat: ez a Noszty-fiú — valamennyi volt Noszty-fiú — életének kerete és tartalma. „Az asszony hozza a pénzt, a hivatal elviszi“ — bölcselkezik Noszty Pál, a lump ifjú atyja és honatya. De a hírhedt „eset“ éppen abban állott, hogy hiába volt a főszolgabírói hivatal, hiába szállt le rangján alul a Noszty-sarj, a polgári milliók nem kerültek a dzsentri-család préda kezére, kudarcot vallott a vérátömlesztési kísérlet Ennyi az „eset“, de a regény lényege korántsem a polgári „erkölcs" diadala a dzsentri romlottság felett, bár Tóth Mihály, a pipafaragóból lett nagyvállalkozó, kétségtelenül a józanságot, sőt becsületet testesíti meg Tass vezér kései és gyökerükig korrupt leszármazottaival szemben. Mikszáth azonban könyörtelen fényeket villant a Tóth Mihályiján feltörő kapitalizmus álságára és belső ellentmondásaira is. Másrészt a híres „esetet“ csak az a kor láthatta lényegében szerelmi történetnek, amely Mikszáthot is csak jóízű elbeszélőnek, az úri Magyarország korszerű, regényt író kobzosának akarta látni. Ebből a tudatos félreértésből, nagyon is megfontolt félremagyarázásból eredt a regény korábbi Harsányi Zsolt-féle szirupos átdolgozása, ami ellen maga Mikszáth tiltakozik művén át félreérthetetlen erővel. A „nagy palóc“ bátor társadalom stkritikus volt akkor is, ha átadta magát mesélő kedve áradásának s ami harcos szellem hiányzott belőle, azért bőségesen találunk nála metszően éles megfigyelést, határozott bírálatot, ítéletmondó állásfoglalást. Sohasem bújik alakjai mögé, amikor a maga véleményének akar hangot adni korának társadalmát illetően. Például a maikor ezt írja a Noszty-fiúban: „Azok a jámbor, becsületes, szegény emberek tartották meg az országot, akiké nem volt Vagy Noszty Feri főszolgabírói kinevezése előtt, amikor a felvidéki megyében felvetődött az erőszakos magyarosítás kérdése: „Mindegy (a magyarok szerint) nál tanulnak a paraszt kölykök, de nem mindegy, hogy ki parancsol Voglányban.“ Máshol: a Noszty-család tagjai „mindig akkor röffentek össze, ha valami baj történt ... ezért is uralkodtak nemzedékről-nemzedékre a megyében.“ Végül, ami a legfontosabb: a regény minden fejezetéből kicsendül, hogy a Noszty-fiú nem véletlen hanem tipikus jelenség, a teljes erkölcsi tompaságig fokozott könnyelműsége minden egyéni színezés mellett is szinte végzetes szükségszerűséggel ered családja, dzsentri osztálya öröklött rossz hagyományaiból, az úri Magyarország díszmagyarban csillogó, de alapjaiban korhadt társadalmi rendszeréből. Erre a Magyarországra mini beteg és betegítő kényszerképzet súlyosodon az úrhatnámság. A magyar dzsentrinek nem úr a tét, hu báró is, a huszártisztnek nem úr az, aki lejáratkor felmutatja a váltót, az „önálló“ iparosnak nem úr az alkalmazott és a cigánynak csak az úr, aki számolatlanul fizet. Még a kutyák is azt morogják, látva a cifra fogatokat, hogy „keh jó úrnak lenni“. Lehet-e mentsége a Noszty-fiúnak ez a beteg magyar világ? Mindenesetre részben magyarázat egyénisége alakulására, magatartására, de főképen jellemző Mikszáth leleplező bátorságára, hogy mindezt és még sok mindent a tettenérés kíméletlenségével elmondott a korról, amelyben élt. Az igazi Mikszáthot igyekeznek megmutatni a regény színpadi átdolgozásában Benedek András és Karinthy Ferenc. Célt is értek, bár a feladat legkönnyebb megoldását választották: a regény döntő és érdekes jeleneteinek egyszerű színpadra vitelét. Ha mégis a regény atmoszféráját érezzük a színpadon ez a mikszáthi szövegnek és alakoknak köszönhető. A Nemzeti Színház előadása közelebb áll az eredeti műhöz, mint az átdolgozáshoz: a rendező és a színészek több életet merítettek az előadáshoz a regényből, mint a dramatizált változatból,tettért Endre, a rendező, helyes érzékkel egységes vígjátéki stílusban fogta össze a regény epikus derűjét és maró szarkazmusát. Különösen jók és hatásosak a tömegjelenetek. A Nemzeti Színház kitűnő együttese, az előadás tanúsága szerint, elmélyült és lelkes munkával készült feladatára. Kállai Ferenc játékának egészében mögötte marad az ellenszenves voltában jellegzetes Noszty-fiú szerepének. Mészáros Ági sok színnel alakítja a Tóth Mari szerepét. Bájos, amikor tüzet fog és fájdalmában is büszke, amikor megtudja, hogy csak eszköz, játékszer volt. Tompa Sándor mértéktartó eszközökkel mutatja be a feudális urak árnyékában felnövő kapitalistát, aki lánya iránti szeretetét ügyesen kapcsolja össze vagyona védelmezésével. Somlay Arthur, mint Noszty Pál, meg tudja éreztetni a dzsentri-világ nemsokára bekövetkező teljes időszerűtlenségét. Balázs Samu a lót báró szerepében és Gombaszögi Elki, mint Tóth Mihályné, egyszerűsítve, de következetesen a vígjáték vonalán mozognak. Bihari József orvosa halk és mélyről jövő szavakban ad hangot kora bizonytalan lelkiismeretének. Vízváry Mariska, Gázon Gyula, Nagy Adorján, Juhász József és Baló Elemér egy-egy jellegzetes alakítással emelkedik ki az együttes jó munkájából Varrta Mátyás díszletei és Iaczkovich Piroska jelmezei megfelelnek a korhűség és a dekoratív ízlés követelményeinek. Gyenes István A könyvnap könyvei Dózsa halála „A magyar parasztháborúk 1487—1510“ címen, a Hungária könyvkiadó kiadásában gyűjtemény jelent meg a könyvnapokra. A gyűjteményben kortársak tesznek vallomást a magyar szegényparasztság legnagyobb történelmi megmozdulásáról. Dózsa (Székely) György, Mészáros Lőrinc, a néphez hű pap és társainak parasztforradalmáról. Ebből a gyűjteményből vettük ki Szerémi György jobbágyfiúból lett psip négyszáz eztendős feljegyzésének Dózsa és társai kegyetlen halálára vonatkozó részletét. Már György vereségét, hogy elvégezték összegyűltek a magyar nagyurak és nagy köszönetet mondottak az erdélyi vajdának, hogy megszabadította őket az oroszlán torkából És váltig ajánlották magukat örökös szolgálatára. —j ha Magyarországon a fejedelemnek magva szakadna, akkor téged választunk királlyá. Csak add a mi kezünkbe Székely Györgyöt, hogy megöljük kegyetlen halállal mert tűzzel-vassal nagy romlást okozott Magyarországon Mondotta János vajda: — György kegyelmet nyert Petrovics atyámfiától hite meg az én hitem alatt. — Vajda uram, ne bántsa ez a le lelkiismeretedet, csak a mi akaratunkat töltse be te nagyságod! És így kérlelték mindenféle beszéddel, mígnem engedett nekik Mondotta Székely György, amikor megtudta vesztét ellenségeinek keze által: — Vajda uram, ne ölj meg engem, mert a jövőben nagy szolgálatokat tehetek neked, többet, mint az egész magyar nemesség, mert ezektől a vadállatoktól sokat kell majd szenvedned. A vajda hallgatott Györgynek e szavainál; a hitetlenek megfogták őt és a föld alá tették egy verembe harmadnapig. A harmadik nap elmúltával bírószéket ültek és elébük vezették. Mondotta ő: — Adott hitedre kérlek, vajda úr, ne ölesd meg velem együtt öcsémet, mert különb vitéz, mint én. A bírák ellenségei voltak, hát mondotta: _ Vigyetek Budára, hogy legyen ott fő ítélet, van-e bűnöm vagy nincs Mondották azok: -- Nem akarjuk! Cigányokat rendeltek oda szénnel és fogókkal, vasból koronát készítettek és nagy tűzbe tették Amikor már ugyancsak izzott, György fejére helyezték Mondják, meg se mozdult, hanem béketűréssel viselte. Másodszor is a szénre tették, amíg jól átizzott. Aztán ismét a fejére helyezték a koronát Harmadszor is ugyanígy. Aztán körébe terelték a fogvatartott gulyásokat és hajdúkat, voltak vagy tizen. Meztelenre vetkőztették és ezeket a gulyásokat kényszerítettek, hogy egyék meg. Így ettek egy órahosszat. És mindezt béketűréssel viselte. — Én a pogányoktól szomjúhoztam ezt mindig a szent keresztért és íme, most testvéreim emésztenek el Valósággá; új Macedóniai György vértanú volt és megcsodálták milyen béketűréssel szenvedte el Színe előtt öccsét. Székely Gergelyt darabokra vágták, aztán harmadszorra a bilincsbe vert Székely Györgyöt lefejezték, Szent Demeter mártír napján, fejét Szegedre küldték, mert az ottaniak vele tartottak és Szegeden ereklyeként őrizték a fejét; mások azonban nevettek rajta. Háromszoros keserűség terhelte meg tehát őt; először a tüzes vaskorona, másodszor, hogy fogakkal marcangolták, harmadszor a lefejezés. íme, Székely György beteljesedett a te jövendölésed. Szólott ugyanis, amikor a szent keresztet fölszentelték rajta, ezt mondotta: — Jörtek utánam, testvérek, a pogány ellen, a hitetlen magyarokon által az én megkoronázásomra! És így végezte életét, egy pap, Lőrinc pap két fel a szent kereszt mellett, vitéz férfiú, serény katona, sok néppel együtt vette fel. Sok hitszeget győzött le, akik fölkeltek ellene és igen nagyhírű férfiú vétt vajda úr Tömöri Pált küldötte utána. Amikor megtudta, hogy Györgyöt hamis hittel rászedték és kegyetlenül megölték, a maga seregével Bihar városa mellett volt és ostromolta, sok pusztítást, zsákmánylást és vérontást mívelve a váradi egyházmegye hívei közt. És Jeromos kántor csodálatos módon ékesszóló volt. Lőrinc pap az ő akaratát követte, mikor Váradról Keresztszöghöz sietett. Ott is megfenyítette a bárókat és nemeseket és nagy vereséget mívott. Aztán ostromolta Keresztszeg várát. Várad ismét kiindult Pöstyéni Gegely tiszt tartó és nemesekkel meg nem nemesekkel maga futott Lőrinc pap ellen Megtudta ezt Lőrinc pap hamar ellene fordította táborát, megütközöt velük és egészen Váradig üldözte ő két; a földön sok hottestet számlállak össze Ezután Sólyom várában ostromolta meg a hitszegőket, mert azok megkinoztak sok kurucot; a parasztság sokaságával támadást intézett Sólyom vára ellen és elfoglalta. Sok talentumot adott ő nekik és ugyanolyan mértékkel fizették neki vissza. Amikor megtudta, hogy már Tömöri Pál van seregével Váradon, ő maga is tábort vert a közeli Bihar városa alatt. Megtudta Tömöri Pál, hogy Lőrinc pap sokasággal van Biharban, nem sietett ellene, noha meg akarta győzni hadi fegyverrel. Kihirdette: — Aki paraszt haza akar térni, hitemre és János vajda hitére, a nemesek hitére, szabadon elmehet. Amikor ezt meghallották, éjszaka egyesével, kettesével megszöktek. Látva ezt Lőrinc pap, megrémült, bátorította maradék népét és azt javallotta: — Ha a magasságos isten segítségével győzünk minden nemes megkapja a magáét. Tömöri Pál megindult. Megtudta, hogy Lőrincnek kevés a népe: mintkétfelöl szembenálltak és megütirűztek. Ott a kurucok vereséget szénvedték. Lőrinc pap megfutott Zilahi, a kurucok azután mind elestek. Olvasóim, így pusztult el végképpen a magyarok hite, esküje. A parasztok végre megértették hogy Lőrinc papot legyőzték és egy más közt igyen tanakodtak: — Fogjuk meg Lőrinc papot és igyuk a vajdához, magunknak így jegyeimet nyerhetünk így megfogták és az erdélyi vajdához vitték kegyelmet is nyertek. Lőrncet megmotozták és otárszentséget taláttak nála, ezzel együtt ítélték halálra. Kolozsvárott a verőhelyre vitték, nagy tüzet raktak és a tűzön sütötték, így szenvedett mártíromságot. Másodiknak MURADELI szovjet zeneszerző új művet írt, amelyben Sztálint, a hadvezért mutatja be. KIS ÚJSÁG A hét új filmje MAGAS JUTALOM (szovjet). Kémdráma. Bővelkedik az izgalmakban. A jóütemű cselekmény számos fordulatot, meglepetést rejteget, sűrű a feszültség légköre is, de mindez korántsem egy nyugtalanító játék üres hiábavalóságáért. A szovjet film a kelter tünetekben sem az idegekre pályázik, hanem bennük is az életet mutatva, az értelemhez szól. Figyelem: százarcú az idegen behatolás aknamunkája. Ennek a szüntelenül támadó veszélynek egyik módját leplezi le Sneider rendező ezúttal és agyunkba vési a fegyvert ellene —■ éberségi oktat tehát a fim, ügyelj, mert parányi bár csak a lazaság, de az ellenség megbújik mögötte. Megbújik és támad. Támadt akkor is, mikor a film készült I'tönben, a háború kitörésének a küszöbén. Széles társadalmi képben elevenen tárul fel az, hogy az imperialista követségek lefüggönyzött ablakai mögött, az előkelő magányban hogyan készíti elő az új háborút egy „diplomata-tábor“ és hogyan dolgoznak rabszolgáik, a nemzetközi védettséggel nem rendelkező kémek az élet forró áradatában. Az egyik — jelenleg — pincér, a másik diák, a harmadik bohóc, pénz, karriervágy és hideg elszántság hajtja őket, hogy megszerezzék Bogoljubov professzor találmányát, egy repülőgépet, melynek gyorsasága, magassága, biztonsága minden eddigit felülmúl. Hogy a kémbanda „elcsúszik“, az nem annak a bizonyos narancshéjnak köszönhető, melyen a nyugati reccsekben szokás elcsúszni, jobb megoldás híján. A filmben az NKVD áll ort a szovjet értékek, életek, találmányok fölött, a szovjet nép szeretetétől és bizalmától övezett, határozott és erős államvédelmi szerv. Ennek az államvédelmi szervnek a páncéljába ütközik a kémek aljas vakmerősége és porrá is zúzódik rajta. A veszély ma is fennáll, fokozott támadásokban nyilvánul meg nap-nap után a szocializmust építő országokban. Ezért időszerűen tanító a film. A legnagyobb tanulság talán az, hogy az éberség nemcsak az államvédelem feladata, amint annak teljesítését fölényes biztonsággal mutatja meg a film, hanem az éberségnek vérré és hússá kell válnia mindenkiben, a szovjet ember éberségéhez hasonlóan, úgy, ahogyan azt a fünt minden kockája tükrözi. A jeles színészegyüttes élén Szvobogyin, a pompás Abrikoszov, Kujakon és Aleeva nevét találjuk. A kisfiú szerepében Tumalarján, a ,,Visszatérés“ kis hőse nyeri el ismét a nézőtér szeretetét. —ói— M—.—.11 ,nmHnn 'Mi.—wnmw’wr Természettudományi előadások és filmbemutatók a szegedkörnyéki tanyákon A Magyar Szovjet Társaság, a DÉFOSz és a többi tömegszervezet egyre nagyobb súlyt helyez a tanyavilág dolgozó parasztságának kulturális nevelésére. Szegeden és Szegedkörnyékén összesen 18 helyen tartottak természettudományi előadássorozatot. A tanyaközpontokban és a falvakban pedig a Magyar Szovjet Társaság több mint 20 helyen mutatta be az „Emberek között“ című, Gorkij életéről szóló szovjet filmet. A látogatottság olyan nagy volt,hogy a bemutatóhelyiségek legtöbbször kicsinek bizonyultak. Szombat, június KIÁLLÍTÁSOK A Rákospalotai Képzőművészeti Munkásakadémia, mint a népművelési minisztérium irányításával működő szabadiskola első teljes szorgalmi évének tanulmányi eredményeit tekinthetjük át a XV., Rákos utca 58. szám alatt rendezett vizsgakiállításon. Harminchat rendszeres és állandó résztvevője volt a lezáruló kultúrévadban e szabadiskolának. Ezek közül húszan a grafikai és festészeti kurzuson vettek részt, tizenhatan pedig a szobrászatin. Ez utóbbiakat Szondai Sándor Kossuthdíjas szobrászművészünk irányította, míg a festő- és grafikusi tanfolyamra jelentkezőket az iskola igazgatója, Briesztyenszky József rajztanár. A jelentkezők valamennyien dolgozók s javarészt fiatalok, férfiak és nők vegyesen. Legtöbbje gyári munkás, olyan üzemekből, ahol az üzemi kereteken belül nem működnek önálló művészeti iskolák. Jelentős arányban szerepelnek azonban a többi dolgozó rétegek is: hivatalnokok, kereskedelmi dolgozók, értelmiségiek. Valamennyi résztvevőnek a társadalmi helyzete egyező volt atekintetben, hogy a közelmúltban a szegénység és a nyomoruudások miatt művészeti irányú érdeklődésüket nem iskolázhatták ki. A népművelési minisztériumhatáskörében működő Képzőművészeti Munkás Akadémia fölfedi az arravaló tehetségeket s nyomban kimélyíti viszonyukat a művészethez. Ez az iskola formális bevezetést ad a tanulóknak a felsőfokú művészi iskolázáshoz és igényességhez. Az alkotótehetségeket a Képzőművészeti Főiskola felé irányítja. De a képzőművész pályára kevésbbé rátermett tehetséges tanulókból is kiváló műértékes közönségnevelőket nevel. Az első teljes szorgalmi év eredményeit tükröző vizsgakiállítás kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a Rákospalotai Képzőművészeti Munkás Akadémia már a múlt kultúrévadban is működött s nagyon eredményesen felelt meg már akkor is idézett feladatának, mert noha csak csonka évről volt szó — aránylag mégis — a többi munkás-szabad iskolához viszonyítva — a legtöbb tehetséges hallgatót terelte 1049 szeptemberében a Képzőművészeti Főiskolára. A mostani vizsgakiállítás nem kevesebb és minőségi súlyban sem jelentéktelenebb, Ígéretes fiatal tehetségeket mutat be. Noha a festői és grafikusi ágazatban résztvevő tanulók vannak számbeli fölényben — a kiállítás karakterét a jóval tehetségesebb szobrásztanulók tanumányai és önálló művei adják. A szabadiskola tizenhat szobászáulutójából itt tizenketten szerepelnek olyan ígéretes tanulmányokkal s részint önálló kompozíciókkal, amikkel beérkezett művészek kollektív kiállításán sem váltanának szégyent Szim László például — akit egyébként a MÁV művészeti szabadiskolájából, sőt a Világifjúsági Találkozó nagy, reprezentatív nemzeti kiállításáról is igen jól ismerünk — itt már egy mesterműnek is számbavehető kompozícióval szerepel. Ugyancsak a VIT reprezentatív nemzeti ifjúsági kiállításán, a Fővárosi Képtárban találkoztunk először Vörös László ifjúmunkásnak egy megragadó portréjával. Vörös László akkor 19 éves volt, ma egy évvel idősebb s hogy mit fejlődött Szondái Sándor kitűnő irányítása mellett egy év alatt, — megmutatja ez a kiállítás. Vörös szerepel a legtöbb szoborral és minőségileg is ő mutat Szim László mellett a legtöbbet itt. Ő egyébként az egyetlen, aki a kisplasztikai műveken túl monumentális munkával is szerepel. „Úttörő“ című monumentális szobra élményszerűsége s stádiumozottságának felső fokánál fogva bízvást megérdemli, hogy akár az Úttörő Vasút központ pályaudvarának előterét, akár pedig az Úttörő Városnak főterét díszítse. De érdemes felfigyelni kisplasztikai műveire is, melyek közül legjobbak: a „Téglarakó“ című kompozíciója, „Lukácsné házfelügyelőtül“ című karakteres portréja, „Dolores Ibárrum“ című reliefje. Az iskola második vonalbeli tehetségei közül az elsők közt kell említeni Nemes József (Kukoricamorzsoló, Fémcsiszoló), Benyovszky Győző (Éltanuló, Morzsoló), Gömbös László, Kromer Mária, Brünner Gáspár különböző tanulmányait, illetőleg önálló kompozícióikat. A festő és grafikusi ágazatban tanulók messze elmaradnak értékben attól, amit a plasztikus művészeti kurzuson résztvevő tanulótársaik adnak e vizsgakiállítás tükrében. Legkimagaslóbb tehetség s egyben legiskolázottabb közöttük ifj. Zselezen Rezső, az Elektromos Művek dolgozója, ki vérbeli alkotóművésze mind a színeknek, mind a vonalaknak. „Kakas" című festményével olyan megragadóan egyéni koloristaművésznek mutatkozik, akit már nem is kell ösztökélni a Képzőművészeti Főiskola elvégzésére. Nagyon érdemes az ő esetében kiemelni azt a tényt, hogy félkarú — egy üzemi balesetnél vesztette el egyik kezét — de a megmaradt balkezének öt ujja is elég ahhoz, hogy eredeti látásmódjának mind a színek, mind a vonalak művészi varázsával érvényt szerezzen. Persze, minthogy ennek a szabadiskolának a szobrászati kurzussal szemben, a grafikusi-festői kurzus a gyöngébb oldala az úgynevezett szűk keresztmetszete — nagy kérdés, tud-e e szabadiskola keretben továbbfejlődni ifj. Zselezen kivételes tehetsége. A többiek — kik között figyelemreméltóak Balázs József és Szabó Károly festményei és rajzos tanulmányai — messze elmaradnak mögötte. (n. t.) Színházi ügyelő SZÉKELY ENDRE, a Bartók Béla Szövetség főtitkára, aki legutóbb a Magyar-Szovjet Társaság kulturális küldöttségének tagjaként látogatást tett a Szovjetúnióban, érdekes előadást tartott a Művészetek Szövetségében tanulmányútjain tett tapasztalatairól. Székely a népi művészetek fejlődését tanulmányozta és értékes zenei anyagot gyűjtött. Alkalma volt beszélni a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének vezető tagjaival. A szovjet komponisták a Népi Alkotások Házán keresztül tartják fenn a legszorosabb kapcsolatot a néppel. Százhuszonnégy városban működik ilyen intézmény a Szovjetúnióban. Előadása során Székely elmondta, hogy nemrég Betőfi-dalciklus jelent meg a Szovjetunióban. A szovjet énekesek szeretettel éneklik a nagy magyar szabadsághős-költő megzenésített verseit. Tolmácsolta Székely Krecsnikov szovjet zeneszerző üzenetét a magyar komponistákhoz: mélyítsék el viszonyukat a néphez és kapcsolódjanak műveikkel a jelenkor eseményeibe. A MOSZKVAI FILMSZÍNÉSZEK HÁZIBAN bevezették az úgynevezett Művészestélet. Ezeken a legkiválóbb szovjet filmmesterek életét, működését, művészetét ismertetik és legnevesebb filmjeikből mutatnak be részleteket. Az első , előadást Piriev tiszteletére rendezték, a következőt Csiaurdinek szentelik. Az előadások a szovjet nép és a művészek közötti kapcsolat elmélyítését szolgálják. * KENESSEY JENŐ vezényli Aszafjev Paris lángjai című balettjének előadását az Operaházban Varzilij V. /normen betanillában és rendezésében kerül színre a szovjet balett, amelynek díszleteit Fülöp Zoltán jelmezeit Márk Tivadar tervezte Az Oner,haz. a jövő hét végére tűzte ki a bemutatót. XA „T.N.IOMF!“ bemutatójára nagyban készül a Madách Színház A színház nézőteréről az elő sort kiveszik és így adnak helyet a nyolctagú zenekar részére A „Liliomfi“hoz Sárközi István komponált muzsikát A zenekart Mura Péter vezényli A ..Liliomfi“ főszereplői: holnap Klári Dayka Margit, Lehotay Árpád, Pécsi Sándor, Ladányi Ferenc, Darvas Iván, Kemény László.