Kis Ujság, 1950. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-19 / 218. szám
Kedd, szeptember 11 Régi épületeken új felirat: Dolgozó népünk legjobbjaira szavazunk október 22-én Székesfehérvár, szeptember (A Kis Újság kiküldött munkatársától) Új választásra készül az ország, Székesfehérvár és Fejér megye dolgozó népe is. A régi Megyeháza öreg épületének árkádjai alatt sétálunk s a régi választásokról beszélgetünk. Hírhedtté tette errefelé is a régi választásokat a sokféle csalás, a vele szövetkezett elnyomás s a szegény népnek az urnáktól való távoltartása. Akik mégis megkapták a szavazati jogot s elindultak a pusztákról, urasági cselédlakásokból, földdel ölelkező viskókból a szavazóhelyiségek felé, ideterelték a csendőrök. — Ide a megyeház udvaráról — mondja kísérőm —, koholt ürügyekkel, nehogy szavazatukat az ellenzékre adják. Most egy új világban, a dolgozó nép országában készülünk választásra. Egy új világban, melynek névjegyemár ott ragyog a régi megyeháza homlokzatán: Megyei Tanács A legdemokratikusabb kormányzati formáknak, a tanácsoknak tagjait választják meg október 22-én, így a megyei tanács tagjait is. Bizalommal és lelkesedéssel készülnek ennek a városnak és az egész megyének dolgozói is erre a választásra. Bizalmuk alapja az a jó munka, amelyet a tanácsok az elmúlt hónapokban errefelé végeztek. Nézzük meg a Megyei Tanács jó munkájának eredményét egy osztály tükrében. A magyar vidéken, de különösen Fejér megyében a múltban igen elhanyagolták a népegészségügy kérdéseit. Pusztítottak a népbetegségek, egyre nagyobbra nőttek a temetők. Már megállapítható, hogy a Megyei Tanács közegészségügyi és népjóléti osztályának háromhónapos működése alatt igen nagy mértékben javult a megye közegészségügye. Működésük megkezdése óta alaposan megvizsgálták a megye területén lévő egészségügyi és szociális intézményeket. A jövőben a dolgozó parasztság egészségvédelmének biztosítására a gépállomásokat és állami gazdaságokat egészségügyi kultúrközpontokká is kifejlesztik. Az a cél, hogy az egészségügyi felvilágosítás minél szélesebb körűi legyen. Megindították a falusi orvosok továbbképzését és kiterjesztették az egészségügyi tanácsadást. Itt a közelmúlt s jelen közötti különbséget két adat világítja meg a legjobban. A székesfehérvári járásban a gyermekgyógyászati és szülészeti tanácsadóhelyeket 1949 június és július havában 6981 személy kereste fel. A tanács működése következtében ez a szám ez év június és július hónapjában 10.546 főre emelkedett. Az öregek, munkában megfáradtak gondozására is többet fordítanak. A három megyei és egy városi szociális otthon férőhelyeinek számát 220-ról 295-re emelték. A sárosdi otthont is kibővítik 60 személlyel. A móri szociális otthon felszerelésének bővítésére pedig 50.000 forintot fordítanak. A városháza is régi épület. Valamikor országra szóló polgármesteri botrányok és panamák tanyája. Ma ott büszkélkedik kapuja felett az új felirat: Városi Tanács Dolgozik már itt is, nem olyan régóta, mint a megyeházán — a legdemokratikusabb kormányzati szervünk, a Városi Tanács. A járási tanácsok tagjait is október 22-én választják. Ezek egy hónapja dolgoznak s mi munkájuk eredménye? Nézzük az enyingi járást, ahol már lelkesen készülnek a tanácsválasztás nagy ünnepére. Meg is fogadták, hogy október 22-ére befejezik az őszi vetést. Folytatják a mezőgazdasági munka irányítását, mint azt olyan jól elvégezték a terménybegyűjtés idején. A járás augusztus 20-ára 103 százalékkal elsőnek adta be a megyében gabonáját. Munkájukkal sikerült megszüntetni az általános iskolai lemorzsolódást is. A tanácstagok — hiszen igen sok közöttük a dolgozó parasztszármazású — személyesen irányítják a termelőcsoportok fejlődését. Legutóbb is négy termelőcsoport alakult a járás területén. Kiket választanak ? A tanácsok jó munkájának gazdag eredménye adja a bizalmat és a lelkesedést a választásra. De kiket választanak itt Székesfehérvár városban és szerte a megyében? Kiket küldenek a Tanácsba, hogy a tanácstagok ott minden választó érdekét képviseljék. Kik szólalnak majd fel nevükben, évtizedek régi választásainak oly sok csalódása után. Mert régen, akire szavazatukat adták, akit bizalommal felruháztak, hamarosan szembefordult választóival. Elszakadt a néptől, ha egyáltalán valaha is odatartozott. J S most kik az új jelöltek? A nevek nem is fontosak. Hiszen mindnyájan a dolgozó nép fiai lesznek. Ott lesznek közöttük az ipari munkásság képviselői. Azok az ipari dolgozók, akiknek legjobbjai a Bőrgyár NV-nél most mutatták meg, hogy ezután még keményebben dolgoznak, túlteljesítik az új normákat, az ötéves terv és a béke érdekében. Ott lesznek olyan dolgozók, akik a Felmayer-gyárból írják a tervkölcsön-húzás alkalmából, hogy örömünnep ez a nap mindnyájuk számára, mert látják és érzik a gazdasági megerősödést és az életszínvonal emelkedését. Ott lesznek olyan munkások, mint a Bauxit dolgozói, akik a terv teljesítéséért folytatott harc fokozásával válaszolnak a közéjük befurakodott ellenségnek. Dolgozó parasztságunk legkitűnőbb tagjai is a Tanács-tagjelöltek között lesznek. Régi gazdák, kis- és középparasztok, akik élen jártak a begyűjtésben s most az eső gazdag ajándéka után szorgalmasan hozzálátnak az őszi munkákhoz. ■ Közöttük lesznek az újgazdák, akik új életük Megyei Tanács Városi Tanács ben megerősödtek, akik keményen dolgoztak, de munkájuknak gazdag eredménye van. Már házakat építenek s egyre többen irányítják életüket a közös gazdálkodás felé. A termelőcsoportok dolgozó parasztjai is bekerülnek a Tanácsokba. Eddigi munkájukkal példát mutattak mindenben, felfigyeltek rájuk megyeszerte. Diszen az ercsű „Dózsa“ csoportban a helyes vetésforgó alkalmazásával 20.30 mázsás rozstermést értek el. Akik pedig Borocskán a „Vörös Csillag“-ba léptek közös gazdálkodásra, a nyűtrágyázott cukorrépában 4—5 mázsával nagyobb termést takarítottak be, mint a többiek. Dei derekasan dolgozott a kislángi „Béke“ csoport is, ahol a búzatermés elérte a holdanként 1 18 mázsát. A jó munkát tovább folytatják és a hercegfalvi „Dimitrov“ csoportnak legfőbb célja a korai vetés. A Népfront hatalmas tábora A megye dolgozói szavazatukat adják az állami gazdaságok és a gépállomások tagjaira is, akik szintén szerepelnek majd a tanácstagjelöltek között, ők is készülnek a választásra és a székesfehérvári gépállomás minden dolgozója az üzemanyagcsökkentést és a jó minőségi munkát tűzte ki célul és versenyben látott ahhoz. A fiatalok közül is kerülnek ki tanácstagok. Itt is már szélesre tárultak az iskolák kapui s a napokban történt egy jelentős lépés, amely bizonyítja az ifjúság megbecsülését. Megnyílt a szakérettségis kollégium s diákjai már hozzá is fogtak a tanuláshoz. Ipari munkások, dolgozó parasztok, a munkás-paraszt-szövetséghez hű értelmiségiek, parasztasszonyok, fiatalok kerültek a tanácstagjelöltek soraiba. Összefogja mindnyájukat a Népfront hatalmas tábora, de közöttük tesznek a pártonkívüliek is. A dolgozó magyar nép minden rétegének képviselőire — a tanácstagjelöltekre — adják le szavazatukat október 22-én az urnák elé járulók. Mindenütt az országban, így itt Székesfehérvárott és Fejér megyében is. D. L. kis Újság AZ ÖTÉVES TERVMUNKA HÍREI Két magyar mérnök találmánya: a robbantás nélküli bányászmunka A bányaipari újítások egész sorát mutatja be az október 5-én megnyíló Újítók Kiállítása. Ezek közül kétségtelenül a legnagyobb érdeklődésre Ajtai Zoltán bányamérnök és Szilárd József gépészmérnök találmánya tarthat számot. A két mérnök egy fejtőgépet tervezett a szovjet bányaipari technika tapasztalatainak felhasználásával A gép egyaránt alkalmazható fejtésre és elővájásra. Teljesítménye fejtésben 10 vagon, elővájásban 8 méter órákkint. A gép alkalmazása lehetővé teszi a robbantás nélküli munkát és nagyobb bányamezők kiművelését. Egy ember irányítja, kiszolgáló személyzete négy fűből áll. A Győri Vagongyár dolgozói nyerték el az újítási mozgalom kiszélesítése érdekében indult versenyt. Míg az előző hónapokban átlag nyolcvan újítást nyújtottak be, augusztusban 168 újítási javaslatot terjesztettek elő és ezeknek nagyobb felét el is fogadták. Az elfogadott újítások évi 1.900.000 forint megtakarítást jelentenek. A férfiruhaipar alig másfél év alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül. A Szovjetunióból kapott varrógépek a munka egészen új megszervezését tették lehetővé. Míg 1949-ben például egy férfikabát elkészítéséhez 12 órára volt szükség, addig ma már 2 óra is elegendő ehhez a munkához. A Férfiruhaipari NV kispesti gyártelepén az új munka megszervezés megkétszerezi a termelékenységet. A Szentgotthárdi Kaszagyárban az új normák bevezetése óta 80 százalékra emelkedett az egyéni versenyzők száma. A gyár jelenlegi termelése 334 százalékkal szárnyalja túl az 1945-ben elért termelési állagot. A gyermekruhák árát tavasszal 20 százalékkal leszállították. Azóta fokozatosan növekszik a forgalom. Az életszínvonal emelkedésének következtében augusztusban 78 százalékkal növekedett a gyermekruhák kereskedelmi forgalma. Alsószentiván, szeptember (A Kis Újság kiküldött munkatársától) Alsószentiván valójában nem is falu, hanem egy 2—12 kilométeres körzetben elszórt és mély, homokos dűlőutakkal lazán összefűzött régi urasági major. Telepítését a kilencezer holdas Szluha-birtok érdekei szabták meg, a cselédség sorsát és életkörülményeit durva közönnyel mellőzték. A zsíros, fekete dunántúli búzaföld az uraság és 8—10 dunaföldvári kulák nevén állt a telekkönyvben, a lakosság zsellérsorban élt, irdatlan távol a közlekedéstől, kultúrától, ahogy azt már a fejérmegyei oligarchák elrendezték, féllábbal még mindig a középkorban. A községházától, iskolától, postától óra járásra van Benedekmajor, a legnagyobb lélekszámú település. Vedlett szalmás ólak, lezüllött istállók, kopott és sivár cselédlakások maradtak az uradalom után a földhöz jutott béresekre, köztük friss falak, új tetők jelzik, hogy ez a szorgalmas, keménykötésű nép már kilépett a tompa és reménytelen jobbágysorból. Egy óriási pajta végében elfalazott lakás virágos udvarán, lócán ülünk Tóth Györggyel, aki a magyar parasztok küldöttségével a Szovjetunióban járt. Kerek, piros magyar arca van Tóth Györgynek és világos, kemény pillantása. Kis faládikóból szedi elő úti emlékeit, köztük egy vastag blokkot, teleírva sűrű, kék tintasorokkal, folyékony és egyenletes írással, holott Tóth György mindössze három elemit végzett s kilencéves korában már négy urasági ökröt hajtott. A feljegyzések közt minduntalan cirillhettrs nevek, címek, baráti emléksorok bukkannak elő. — Ezek — mondja Tóth György megilletődött, nedves fénnyel a szemében —, annak a barátságnak a kötései, amely köztünk és a szovjet emberek között szövődött. De még a barátság sem fejezi ki elég hűen azt, ami történt. Testvér találkozás volt, azt éreztük mindnyájan. A tenyerükön hordoztak bennünket, biztattak és bátorítottak, hogy mi hamarabb érkezünk el ahhoz a fejlett, boldog paraszti élethez, ahol ők tartanak. Ahogy az első kolhozt bejártuk, ahogy öszszehasonlítottuk a magunk rideg és nyomorúságos múltját, mai egyéni küszködésünket a kolhozparaszt jólétével, nyomban arra gondoltam: nekem elég volt a magányos vesződségségből, én ebben az isten hátamögött fekvő faluban megcsinálom a Termelőszövetkezeti Csoportot. És megcsináltam. Persze nem ment az olyan egyszerűen. A nagyszerű példa vonzó hatását át kellett ültetni az itthoniakba is. Elébük kellett vetíteni a szovjetparasztot, aki többé nem sárbafúlt falvakban él, hanem városi életviszonyok közt, mivel a Szovjetúnióban a város és a falu között elmosódott a határ. A Gorkij nevét viselő tyimirjazevi kolhoz életét hozta haza tömény példának Tóth György, azt a hatalmas, nagyüzemi gazdálkodást, amely az első élmény lenyűgöző hatását tette rá. — Erről, beszélek itthon a legtöbbet, ezt mondtam el falumban az alkotmány ünnepén s rá egy hétre, amikor a csoport meg is alakult. A kórházzal, iskolákkal, szülő- és csecsemőotthonokkal, mozival, sportpályával, 50 ezer kötetes könyvtárral, bámulatos gépparkkal, klubbal felszerelt kolhoz példáját, amelynek orvosait, tanítóit az állam fizeti s a nép élvezi. Elmondtam az öregek sorsát, akik szép, kertes házaikban laknak és a kolhoz úgy gondoskodik róluk, hogy fölöslegeiket el is adhatják a Szabad kolhozpiacon. A fiatalokat iparkodtam bemutatni, akiknek külső megjelenése, magatartása, öntudata bámulatba ejtet mindnyájunkat. Olyan nemzedékkel találkoztunk, amely fölött már nincs hatalma semmiféle praktikának, nyílegyenesen megy előre, mert tisztában van azzal, hogy Sztálin személyes gondoskodása és a Bolsevik Párt vezetése helyes úton viszi. Persze, az emberek mögött, mint valami bástya, ott állnak az eredmények. Ez a négyezer hektáros kolhoz kimeríthetetlen raktára a példáknak. Mit művel a társasgazdálkodás a gépi erőnek és a tudománynak az ember szolgálatába állításával? Eleinte bámultam, hogy jut ideje a kolhozparasztnak annyit olvasni, moziba járni, rádiózni. Azután megértettem, hogy ezek az emberek már nincsenek a testi munkával lenyúzva, mint voltunk mi a múltban, amikor egy újságot elolvasni nem maradt erőnk. A kolhozkertben a káposztát is gép kapálja, öntözi s a kitenyésztett káposzta — a hektár terméshozamát kataszteri holdra átszámítva — holdanként 8 mázsa vetőmagot, vagy 1500 mázsa káposztát hoz. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a káposztafejek átlagsúlya 16—18 kiló. Olyan paradicsomot termelnek, amelynek 500 mázsa a termése holdanként és kibír 5—8 fok hideget is Sárgadinnyéjüket tökkel keresztezték s most fagyálló, óriási dinnyéket termelnek, amelyek cukortartalma meghaladja a napos Turkesztán terméséét. Sokat kérdezik itthon Tóth Györgyöt a kolhozdemokrácia, a háztáji gazdálkodás, a jövedelemelosztás felől. A válaszok sűrűn rajzanak domború, csontos homloka mögött, szinte zavarba ejti az élmények bőséges áradása. Leghelyesebb lesz — javaslom —, ha egy kolhozcsalád életét vesszük alapul. Bólint. — Siskovék az említett kolhozban, négyen dolgoznak. Közülük hárman viselnek tisztséget valamelyik bizottságban, mert az irányítás a dolgozók kezében van. Az elmúlt évben 1509 munkaegységet teljesítettek, ezért kaptak 33 mázsa búzát, 99 mázsa burgonyát, 32 mázsa zöldséget, 16 mázsa száraztakarmányt, 1500 rubelt és 1400 rubel prémiumot. Háztáji gazdaságukban van egy tehén kétéves borjával, egy anyakoca 11 ivadékával. 20 birka, rengeteg apróbaromfi és 20 család méh. Ha meggondoljuk, hogy Siskovéknak orvosra, iskolára, kultúrára egy fillért sem kell költeni, feleslegeiket szabadon értékesíthetik, könnyen megérthető, hogy előttem sincs többé más kívánság, mint a társasgazdálkodás. Ez a nagyszerű jövedelem különben a kolhoz hasznának 78 százaléka. 12 százalék az államé — benne az adó és a beszolgáltatás —, 13 százalék a kólhozfejlesztési tartalék és 3 százalék fedezi bőségesen az öregek ellátását. Most arról beszélünk, hogy munkál a magyar falu népében a személyes tapasztalat, amelyet Tóth György, a falu küldötte szerzett és raktározott el, a tanulmányúton. Így, ezt a falut, a maga elzártságában már az is megindítottál, hogy közülük is elküldték parasztságunk egyik követét az útra. A büszkeség lassan és egyenletesen szétáradó, örvendező várakozássá vált. Ahogy aztán Tóth György és a népnevelők összeverbuválták a falu dolgozó parasztságát, elkezdtek fedezni a kérdések s Tóth György válaszolt. Nem vált szónokká, e erre semmi szükség. A nép nem virágos szavakra éhes, hanem az igazságra. Egy asszony például ezt kérdezi: — Aztán látta-e, szomszéd, hogy segít az állam a parasztnak? Látta. Az egyik kolhozban például, éppen a látogatás alatt, egy százhektáros gyapotföldön állati kártevőt fedezett fel az agronómus. Motorkerékpáron robogott a kolhozközpontba, onnan rövidhullámú rádión ment a riasztás a kerületi bizottsághoz. Nem telt bele másfél óra, két repülőgép ereszkedett alá s alacsonyan valósággal végigpermetezte a gyapotföldet. Vegyszerrel permetezték át a fertőzött gyapotot, aztán elszálltak. Ki segített? A dolgozó szovjet nép állama, amelynek egy gondja van: könnyíteni, óvni, segíteni a nép munkáját. — És ez az állam — mondja Tóth György — a barátunk. Ezt nem mondom, hanem érzem. Kazahsztánban és Moszkva körül, Ukrajnában és Üzbegisztánban úgy öleltek meg öreg, munkaérdemrendes parasztok és fiatal traktorosok, hogy mindnyájan könnyeztek. Az orosz ember örömében könnyezik s mindnyájan együtt örvendeztünk, együtt könynyeztünk. Mutattam itthon az öreg Mehmutov képét, most a szobánk falán van. Fehérszakállú, szikár, jóságos öreg üzbég, kétoldalt megcsókolt, legszebb almáit rakta elém, édes almabort töltött, fejemre tette dúsan hímzett kis sapkáját és fiának nevezett. — Csakhogy láthatlak, fiacskám — mondta könnyei között —, érezd magad otthon a mi nagy, boldog családunkban ... Tóth György most megfogta a munka végét, hogy lerakja a magyar parasztok boldog jövőjének a fundamentumát is. s Tszcs-t alapított Tóth György a Szovjetunióból hazatért parasztküldött KuHVV-VEI,TUDASSA LA ! ÖTÉVES TERVE Az Atlanti HiadUc Uö*ii/undanságai: Regény Fűzve Kötve BAZAKEVICS: Tavasz az Oderán. Regény. (Révai) . . 19.— 25.— WASZILEWSZKA: A leigázott föld. Regény. (Révai). . . 15.— 20.50 Ismeretterjesztő müvek JENSEN: Kína győz. (Franklin) . . 5 ,5 5 3 s . ..— 26.— ÉK S.: A szovjet festészet néhány tanulsága. (Brosúra) (Hungária) ............................................................................ 2.— — K. PATAKI MÁRIA: A dolgozó nő háztartása. (Athenaeum) 11.— —.— O. M. B. példatár 7/a. szerelések és lakatosmunkák. Pótfüzet. (Nehézipari min.) ........ 5 18.— —.— ÉPÍTŐIPARI TELJESÍTMÉNYI SZAKNORMÁK. (Építéstudományi intézet.) 18. füzet. Beton útburkolat építési munkák............................ 1.30 Kaphatók a Könyvesbolt Kiskereskedelmi Vállalat és Szikra könyvesboltjaiban. KÖHN lkI ESZT.Ö Y i l .l fi UT