Kis Ujság, 1950. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-16 / 216. szám

Szomhat, szeptember 16 . MW*I Eco Flauérex, a* „Aonntm’de‘ című francia lap főszerkesztője le­írta utalását a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságban. Azon a nagy területen, amelyet bejárt, a francia gyarmatosító csapatok mindössze öt­­hat várost tartanak idökben, egy­­mástól többszáz kilométerre és any­­nyira elszigetelten, hogy ellátásuk csak légiúton lehetséges. Egyébként mindenütt a vietnami nemzeti zászló leng­­vel és menőben sárga esü­ng. És mindenütt feliratok: „Független­ség — Szabadság — Jólét“. A francia újságíró első benyomása az volt, hogy Vietnam felszabadított területein nyugalom és rend uralko­dik. Itt lett nyilvánvaló előtte a fran­cia hatóságok hazugsága, amely sze­rint „a rend helyreállítására“ külde­nek csapatokat Vietnamba, abba az országba, amelynek nyugalmát csakis a francia repülőgépek zavarják időn­ként ... Egy kis faluban olcsó pénzért jó vacsorát kapott Eigneres, majd elbe­szélgetett a parasztokkal. Valameny­­nyien kijelentették, hogy jól megy a soruk, sokat dolgoznak, új területe­ket hódítanak meg az őserdőből és hajlandók még többet is dolgozni, hogy elkerüljék az országban korábban oly gyakori éhínséget. Vietnam északi ré­szének szűkös földjén most arra tö­rekednek a felszabadult parasztok, hogy évenként kétszer arassanak rizst, azon felül zöldfőzeléket, kukoricát és maniókát is termelnek, lelkesen és sikerrel dolgoznak a saját földjü­kön, melyet a volt gyarmati társasá­gok birtokaiból juttatott nekik a Köz­társaság. A tudás és a tudatlanság kapuja Kulturális téren a legfőbb feladat az írástudatlanság felszámolása, gaz­­dasági téren pedig a hazai ipar meg­teremtése. Egy kis városban két kapun át lehet a piachoz jutni. Az egyiken csak azok mehetnek keresz­tül, akik el tudják olvasni a feliratot, a másik „a tudatlanság kapuja". Ez kis kerülővel visz a piacra s közben­­ a parasztokat és háziasszonyokat írásra-olvasásra oktatják. Az analfabétizmus elleni küzdelem másik módszere az, hogy g fd­dbir­tokosokkal fizettetik meg írástudót­ban alkalmazottaik taníttatását, ha a birtokosok maguk nem gondoskodnak erről. Iskolák az erdők mélyén kevesen tudják, hogy Vietnam fel­szabadított területén nagyobb és job­ban felszerelt egyetem működik, mint Hanoiban, ahol a francia megszállók uralkodnak, Vietnam minden közsé­gének van elemi iskolája és minden kerületi székhelyen középiskola mű­ködik. Figueres látogatást tett egyik iskolában, amely mint a legtöbb vietnami tanintézet, mélyen az erdő­ben fekszik. Miért? Biztonsági okok­ból, nehogy az iskola munkáját meg­zavarják a gyarmatosító franciák repülőgéptá-­madásai vagy csapatai. A lakosság ellenállási szellemét mu­tatja, hogy a vietnamiak sokszor ma­guk rombolják szét házaikat, nehogy a francia csapatok kezére kerüljenek A kényelmes házak lakói bambusz­­kunyhókba vonulnak a gyűlölt ellen­ség elől. A háború kezdetén gyakran alkalmazták a vietnamiak a „felége­­tett föhr“ taktikáját, hogy a gyarma­tosítók sehol se tudják megvetni a lábukat. A hadiipar csodái A gyárak­at ugyancsak az őserdőbe telepítik­ A francia újságíró nyom­dákat, papírgyárakat, szövődével és vegyi üzemeket látott az erdőben s némelyik több mint ezer munkással dolgozik. A legcsodálatosabb a viet­­pami hadiipar, amely a dolgozók tízezreit foglalkoztatja és ellátja a néphadsereget a szükséges fegyve­rekkel annak ellenére, hogy rend­kívül nagy szállítási és nyersanyag­­nehézségekkel kell megküzdeni. A vietnami hazafiak energiája, találé­konysága és lelkesedése azonban minden akadályt leküzd. Figueres szembeszáll azzal a téves nézettel, mintha a vietnami néphad­sereg hiányosan felszerelt partizán kötelékekből állna. A háború kezde­tén így volt, de azóta lényegesen megváltozott a helyzet. Ma is vannak természetesen partizán-osztagok és működésük rendkívül jelentős: nem rég a francia betolakodók 30 nagy szállító repülőgépét pusztították el De a vietnami köztársaságnak erős és jól f­el­szerelt reguláris hadserege is van. A fegyelem szigorú, de a kap­csolatok a katonák és a parancsno­kok között egészen demokratikusak Választott katonai bizottságok gondos­kodnak a legénység iskolázásáról anyagi szükségleteiről és harci szelle­mének fokozásáról. Két évvel ezelőtt még csak gyalogsággal rendelkezett a hadsereg, ma már azonban tüzérségi, utász- és hírszerző­ csapatok is mű­ködnek. A főparancsnoknál A francia újságírónak alkalma volt beszélni Vo Nguyen Dsiap tábornok­kal, a hadsereg főparancsnokával, aki kimagasló vezére a vietnami népi fel­szabadító mozgalomnak. A tábornok elmondta, hogy a felszabadító har­cokban a néphadsereg kezében van­­ kezdeményezés. Fogságba esett fran­cia tisztek nem győznek csodálkozni a vietnami hadsereg fegyelmezettsé­gén és erején. Ho Si­ Minh a belsőharcr­ól Ho­nd Minh, a vietnami nép vezé­re, ugyancsak fogadta a francia új­ságírót és a legmélyebb benyomáso­kat keltette benne. A vietnami nép rajongó szeretettel veszi körül veze­tőjét, aki egyszerű környezetben él és bölcsen, mélyrehatóan fejtegette a francia újságíró előtt a világpolitika nagy kérdéseit. „Igazságos szabadság­­harcunk — mondotta Ho Si Minh — szerves része annak a békeharcnak, amelyet a világ népei folytatnak.“ Ho Si Minh népe a szívébe véste ezeket a szavakat és a szabadságsze­rető világ úgy tekint a vietnami nép­re, mint a függetlenség, a szabadság és a béke hős harcosaira. kis Ujság Tanintézetek és gyártelepek az őserdő mélyén Látogatás a szabadságharcos Vietnam földjén Győzött az 1181-es irányvonat! Zöld úton robogtunk Tapolcáról Budapestre Ilii (A Kis Újság kiküldött munkatársától) Az 1181-es Irányvonal, mely Ta­polcáról 14 óra 30 perckor kiindulva, 17 óra 06 perckor, idő előtt érkezett be Alsóörsre, izgatottan tekint útja további szakasza felé. A 424—712-es masina már vagy nyolc köbméter vizet megivott. A vezetője nagyon bízik, hogy könnyedén birkóznak meg majd a hat százalékos emelke­dővel, mely ezen a szakaszon várja őket. Egy kilométer hosszon hat mé­tert kell majd hegyre mászni. — Most majd megmutatjuk, mit tudunk! Simon Pál vonatvezetőnek is az a véleménye, hogy az út neheze követ­kezik, de nem maradnak ők bent az emelkedőben, nem alszik el ott a gép, mert a moozdonyszemélyzet ismeri a vezetés minden titkát, csínját-hiúját, ismerik az utat is. Pannin szovjet sztahanovista mozdonyvezető példája nyomán mernek ők újat és nagyot kezdeményezni. Tizenhét óra 32 perc. Az alsóörsi forgalmi szolgálattevő tárcsája „in­dulás“ jelzést mutat, a mozdony ak­korát pöfög, mint egy gyárkémény, hajrá, előre, szabad a pálya! • Füstfelhőt ereszt a mozdony kéménye és indul. Bécsi Ferenc fűlő sem tét­lenkedik. Rakja a tűzre a szenet. Ahogy a tűzszekrényben a láng meg­emésztette az adagját, újból kapja a táplálékot. Vagy ötcentiméteres ré­tegben. S gyorsan előveszi a három­féle szítóvasat is. Előbb a tű­zszek­­rény elejét kotorja meg, majd egy másik szítóvassal a tűzszekrény tor­kát piszkálja. A tűz sárgás-vörös­­lilás-piros. Kápráztatja a szemet. Egyenletesen ég. A gőz nyomása magas, de éppen az kell most Bala­tonalmádi ... Átszalad a vonat az állomáson. Hátranézek, füstcsóva kö­veti utunkat. Fekete, sütét füstcsóva Mintha megdühödött volna a vas­paripa. Ki érne most rá, csodálni az almádi hegyeket, a Balaton őszi nyugalmát, csendjét, amikor szabad a pálya és rohan a mozdony, cipelve harminc kocsit. A vezéri helyen ott áll Horváth Ferenc. Harminckét­­harminchároméves férfi. A tekintete kemény. A messzeségbe szegeződik. A jelzőkre. A nagy kanyart Fűzfő előtt könnyen veszi a szerelvény. A vizes szénből újabb adagot kap a mozdony. Figyelem a vonatot. Harminc kocsi. De úgy rázódnak erre-arra, mintha megrészegü­ltek volna. V»*pVvá*>'król egyikük sem léphet ki. Követik a mozdony útját. Kígyóznak a kanya­rokban­— Most így, fisz idején könnyebb itt a mozdony konyháján az életünk — világosított fel a „vezér". De nyá­ron ... mikor a fűtő minden percben dobja a szenet a tűzre, amikor csu­rog róla a veríték, mikor kivág a tűzszekrény melege, hogy még jobban forrósítsa a 30—35 fokos hőséget, akkor bizony nem üdülés itt a munka. Vagy télen: egy lépéssel odébb még m­ínusz 30 fok, a hátunk ezt érzi, elöl pedig plusz és fok. Ez a mozdony­­személyzet kemény élete.... Suhannak mellettünk az állomások. A mozdony szilaj és vad. Jelzők mellett rohanunk tovább, mind a sza­badból mutat. A zöld pályának örül a gép a rohanása még sebesebb lesz. Most­ Balatonkenese, kezdődik az emel­kedő. Egy pillanat, úgy tűnik, hogy a XX. század e m­ammutja, ez a vas­­szörny, ez a gőzóriás, ez a minden isét, porcikáját megfeszített 424-es felmérné az emelkedőt és fitymálva, lekicsinyelve a nehézséget, indul meg­mászására. A mozdonyvezető keze a sebességszabályozón... A fűtő tömi a gsípet... A mozdonyvezető-gyakor­nok tekintete a műszereken ... Nagy pillanat ez! Minden ideg megfeszít­. A sebesség 56—60 kilométer. A fé­­kezűk rámerednek a fékre, tudják, mit kell tenniök, ha használni kellene azokat. S már fenn is vagyunk. Alattunk a Balaton. Most már nyugalmas az utazás. A feszültség felenged a gép kony­háján. Esteledik A mozdony, mö­götte 30 kocsi igyekszik Szabad, bastyán felé. Közben — most már nyugodtan beszélgethetünk — meg­tudjuk: — Régebben Tapolca—Pusztasza­­bolcs és vissza útvonalat, a 276 kilométert tehervonaton s tapolcai mozdonyszemélyzet 20 -30 óra alatt tette meg Most 42 óra 30 perc alatt. A mozdony itt már játszi könnyed­séggel uralkodik a pályán. Még egy öt­százalékos emelkedővel is megbirkó­zik, de könnyedén, hátosan. Szabad, ballyán felé igyekszünk. A repülők azt mondanák: vakrepülésben. A vasutasok csak azt mondják: vakvezetősben. Besötétedett. Most már csak a zöld­­piros-sárga jelzések, meg a mozdony­vezető éles tekintete vezeti a vasször­nyeteget Tizennyolc óra 57 perc. Szabad­b­attyánba érkezik az 1181-es irány­vonat. Győztesen. Hősi küzdelem volt. Szabadbattyén állomásán is megállás nélkül ha­ladhat át a szerelvény. Egy hosszú, egy rövid, egy hosszú füttyi kézi­féket engedd, megyünk, száguldunk tovább. De csak Börgöndig. Szabadbattyán és Pusztaszabolcs között mind­össze 32 kilométer hosszú az útsza­kasz. Ha Tapolcáról Szabadbattyá­­nig elfelejtettük, hogy tehervonaton utazunk, hogyha vonatunk 197 per­cet nyert, akkor Szabadbattyántól Pusztaszabolcsig viszont megtud­juk, mit jelent tehergombon utazni. Hörgősül: várni kell hosszabb ideig a személyvonatra. Seregélyes: több mint egy óra­hosszat várakozunk. Ellenvonalokra. Zichyújfalu is megállítja a vonatot. Igaz, hogy csak néhány percre. Komoly­ koromfekete most már az ég. A seregélyesi bejárati jelző előtt állunk. Itt 17 vagy 85 percet. A 190 perces időelőny helyett az alig vala­mivel több mint 30 kilométeres sza­kasz miatt csak 103 perces előnnyel érkezünk be Pusztaszabolcsra. Pusztaszabolcs: m­ozdonyc­sere. In­nen már más vonatkísérő-személyzet is hozza az 1181-0s irányvonalat Ferencvárosba. Valóban irány­vonat­ként. Huszonhárom óra 55 perc. Indul a gép, rohan az éjszakába. Budapest fénykoszorúja tűnik fel lassan, aztán kibontakoznak az első önálló fények. Nem lassul az iram . Nagytétény ... Száguld az irányvo­nat Budafok: rohan az 1181-es, Szabadon, gátlás nélkül halad át Ke­lenföldön is, mindenütt szabad a pá­lya, zöld utak várják, Ferencváros-pályaudvar. Valamivel hajnali 2 óra előtt befut a vonat. Győzött az 1181-es, a szocialista vasút újabb diadalt aratott, mert a munka hősei, a zöld utak hősei biztosan hozták Tapolcá­tól Budapestig... ______________Horváth B. Jenő Történelmünk legnagyobb vállalkozása AZ ÖTÉVES TERVMUNKA HÍREI „Új normával a békéért”-brigádot alakítottak a Rákosi Művek sztahanovistái Ötéves tervünk időelőtti befejezé­séért, a munka frontján a békéért vívott harc elősegítésére a Rákosi Mátyás Vas- és Fém­­műveknél egyre emelkedik azoknak a szám­a, akik munkamódszereik állandó töké­letesítésével és széleskörű terjesztő­vel túlszárnyalják eddigi eredményei­ket és társaikat is az új normát 100 százalékon felül teljesítő dolgozók sorába segítik. Néhány nappal ezelőtt Kiszlinger József, az Egyesült Izzó sztahanovista esztergályosa megindí­totta a sztahanovisták szervezett munkamódszerátadási mozgalmát és azóta a Rákosi Műveknél is egyre többen jelentik be csatlakozásukat a nagyszerű kezdeményezéshez. Muszka Imre Kossuth-díjas sztahanovista ja­vaslatára a Rákosi Művek legjobb dolgozóinak bevonásával megalakí­tották az „Új normával a békéért !“­­brigádot, amely feladatául tűzte ki, hogy először a brigádon belül, azután az egész üzemben széles körben ter­jeszti a sztahanovisták munkamód­szereit. A cél az, hogy a brigád kez­­deményezése nyomán a gyár minden dolgozója rövid időn belül ne csak teljesítse, hanem túl íz teljesítse új normáját. Győr városában az ötéves terv során nagyszabású fásítási munka folyik. A városi ta­nács 7 hold területen csemetekertet létesít, hogy biztosítsa a fásításhoz szükséges csemetéket. Mosonmagyaróváron az ötéves terv keretében nagyszabású lakásépítés kezdődött. Két korszerű nagy bérház építését már be is fe­jezték. Az egri dohánygyár szivargyártási műhelyének dolgozói 589.000 darab szivarhoz szükséges borítékot készítettek a megtakarított anyagból. A Fővárosi Tanács Végrehajtóbizottsága a jövő évi nép­művelési terv feladatainak szempont­jaként a kultúrotthon-mozgalom fej­­lesztését határozta meg. Az ötéves terv keretében minden budapesti ke­rületben legalább egy kultúrpark lé­tesül. A fővárosi Állatkertet tovább­fejlesztik és a természettudományos nevelés szolgálatába állítják. Az iparostanulókról, a jövő szakmunkásairól a népi demo­krácia a legmesszebbmenően gondos­kodik. A budapesti iparostanuló ott­honokban közel 8000 fiatal lakik, akiknek a reggelit, uzsonnát és vacso­rát az Üzemélelmezési NV szállítja. Az ebédet minden iparostanuló — akár az otthoniak, akár a szüleinél lakik —­ üzemében díjmentesen kapja. A mozdonyvezetők 70 százaléka bekapcsolódott a 2000 tonnás és az 500 kilométeres mozga­lomba. A legkiemelkedőbb teljesít­ményt Tóth III. János Kossuth-díjas sztahanovista mozdonyvezető érte el, aki 2200 tonnás irányvonatot vitt 50 kilométeres sebességgel rendeltetési helyére. A lakásépítő szövetkezetek előtörlesztési összegét a pénzügy­minisztérium negyedrészével csökken­tette, így például a 27.500 forintos lakás előtörlesztési összege — ame­lyet a lakásba való beköltözésig kell fizetni — havi 02 forintról 60 forint­ra csökkent. A 35.000 forintost lakás havi előtörlesztési összege 117 forint helyett 88 forint, a 42.000 forintos lakásé 140 forint helyett 100 forint, a 46.500 forintos lakásoknál pedig 155 forint helyett 117 forint. A Budapesti Városrendezési Intézet az üzemek közvetlen közelében és a legszebb helyeken jelöli ki a szövet­kezeti társasházak helyeit. Október közepén kezdik meg a lakásépítő szövetkezetek első házainak építését Csepelen a Sporttelep melletti Béke­téren, a XI. kerületben a Fehérvárr­út és Bártfai-utca sarkán, a gyár­­negyed közvetlen közelében, a XII. kerületben a Szilágyi Erzsébet-tér és Júlia-utca sarkán, a XII. kerületben pedig a Madarász-utca és Mosoly­utca sarkán épülnek szövetkezeti tár­sasházak. A budapesti réál építkezési munkák — a Fővárosi Tanács végre­­hajtó bizottságának határozata alap­ján — november 15-től március 15-ig tartanak. A „Véleményszönyv“ hű képet ad az „ATEX" NV boltok n­épszerűségéről Az ÁTEX NV Erzsébet­ körút 34. sz. I fogynak leginkább, amelyek legjob­at ti 17-e­s számit Haltiálmn vaaviink hnn mafffftlfilmVL n/íi L-RevlümAUnak alatti 17-es számú boltjában vagyunk Tágas üzlethelyiség, szép portállal és ízlésesen elrendezett kirakatokkal hatalmas üzleti polcokon rengeteg férfi- és nőr szövet, selyem, és pamut­­áru van felhalmozva. Délután 5 óra. Vevők jönnek, vevők mennek. Ott állunk Csillag üzletvezetővel a helyi­ség hátsó sarkában. Negyedóra alatt nyolc vevő kereste fel az üzletet, nagyobb részben dolgozók felesége és dolgozó nők. A kiszolgálás, csomago­lás és pénztári lebonyolítás gyors ütemben folyik. A gyors üzletmenetre vonatkozóan Csillag üzletvezető ér­dekes megfigyelésekkel szolgál. Életszínvonalunk emelkedése óta megváltozott az üzlet menete — mondja — Régebben a vevő túlnyo­­mó részben előbb csak szemlét tar­tott a textilüzletekben Megnézett tob­i- féle szövetet selymet és egyéb anyagot. Amikor már egy harom áru feküdt előtte a padon, a legtöbb vevő kijelentette, hogy előbb megbeszéli odahaza és csak azután fog vásárolni. Most 90 százalékban­­ komoly­­ vevők keresnek fel bennünket. Az üzemek­ben, vállalatoknál és irodákban úz áruink mindenütt feltűnést keltenek Egyik vevő küldi a másikat. Már előre tudják, hogy mit fognak vásá­rolni és mennyibe kerül az áru. Azért lett ütemes, gyors a forgalom és a ki­szolgálás. — Mely anyagok most a legkere­settebbek? — kérdezzük. — A megindult őszi forgalomban a szöve­­k közül a kamgarnazöpe el, baji megfelelnek női kosztümöknek és férfi felöltőknek De nagy kereslet van selyemanyagokban: ruha, blúz és bélésselymekben. Az őszi sláger a szép mintájú és különböző színű „ktoké”-selyem. Selymekben az őszi divatszín: a mogyoróbarna, drapp, sötétkék és a fekete. Most egy kiszolgáló lép az üzlet­­vezetőhöz, ■"*" Kérem, a „VéleményköryveW — mondja. — Talán valami baj van* — kérdi az üzletvezető. — Ezenkesőleg! — mondja öröm­mel a kiszolgáló. — Egyik vevőm annyira megelégedett a vétellel és a kiszolgálással, hogy nyilatkozni óhajt a ,,Véleménykönyv“-ben. Odamegyünk a vevőhöz. Negyven év körüli dolgozó férfi. Jókora cso­mag fekszik előtte. A kiszolgáló eléje teszi a könyvet. A vevő leül és ír. „Ebben az üzletben a dolgozó sze­mélyzet előzékeny szakszerű felvilá­­gosítással szolgál. A dolgozóhoz méltó kiszolgálásban részesültem. Fenyves György hegesztő, Nagydiófa­ utca Átlapozzuk a ,,Véteménykönyv­ et, Február óta többszáz véleményt nyil­vánítottak a dolgozó vevők. Csupa el­ismerő nyilatkozatot olvasunk. Gratulálunk az üzletvezetőnek. — Mi csak kötelességünket teljesít­jük­­- mondja. — Igyekszünk meg­valósítani a szociális kereskedelmet. Eladóink szakképzett emberek. Fő­feladatunk, hogy vevőinket felvilágo­sítsuk és segítségükre legyünk vásár­­l tásaikban. Munkánkat megkönnyíti az a fontos körülmény, hogy csupa minőségi áru van raktáron. Már nincs szükség külföldi árukra, fej­lődő magyar iparunk teljesen pótolni tudja a külföldi szöveteket és selyem­­árukat. Most felcseng a telefon. Az üzlet, vezető felveszi a kagylót, néhány perc múlva megszólal: — Most kaptam egy értesítést, hogy mi boltunkat is besorozták az esti árusításba. Már eddig is este 8 óráig tartottunk nyitva, a jövő héttől kezd­ve este 10 óráig tart az árusítás. Ki­mondja örömmel, munkatársai felé fordulva. In. M M.umzQKíiAJtuiaiQZQ ki él sok­ban

Next