Kis Ujság, 1950. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-10 / 211. szám

4 Az ellenforradalom egy új regény tükrében Déry Tibor három kötetre tervezett regényének elsejét, a „Felelet“-et kapta az olvasó kezébe az 1950 es kömyvnapra. Ebben Köpe Bálint vasmunkás gyermekkorát írja meg a szerző. A második kötet ifjúságáról, a harmadik pedig férfikoráról szól majd. 1918 márciusában, az államosítás történelmi napjaiban zárja be a történetet az író. A kezünkben lévő első kötet talán az ellenforradalom legcsúfosabb első 1z esztendejét tárja elénk. És honnan indul neki? Tudjuk, a főhőse Köpe Bálint munkásgyerek. Még nem is serdülőkorú gyerek, csontjai sem elég kemények, munkára aligha érett! Az első tapogatózó lépéseit mutatja be az író, amint e gyenge emberpalántát elkapja a moloch, allorthy-féle feudál-kapitalizmus gyárszörnyetegei. Ám nemcsak ezt a serdülő gyermeket tartja bérrabszolgaságában a tőke. A regény sok-sok más szála vonja be Köpe Bálint főhős sorsának főmedrébe a cselekmények szövedékein át a Horthy-fasizmus egész társadalmát. A „Felelet“ arra ad valóban tömérdek összefüggést megvilágító valódi feleletet, hogy az ellenforradalmi Magyarország egész ocsmány gépezete csak az embernek ember által való elnyomására szolgált. Az úri Magyarország tőkései nemcsak a gyengecsontú, serdülő gyermekeket tartották bérrabszolgaságban, hanem megvásárolták a tudósokat, a pedagógusokat, az írókat, művészeket s a látszat-parlamentarizmus ürügyén annál durvábban és cinikusabban érvényesítették a tőkeuralmat. A maroknyi iparbáró-milliárdosnak a földesurakkal kötött uralmi szövetségéről ad lenyűgöző képet Déry Tibor. Konkrét példákon, életteljes, hiteles cselekménysorozatokon át mutatja be, hogy az egész állami gépezetet, az ipari apparátust, az irodalmi ,,termelést“, a megvásárolt művészetet, irodalmat, a megvásárolt tudományt, a magyar prefasizmus ifjúsági korporációinak bajtárs-mozgalmát mind-mind arra használták fel, hogy ki ne derüljön a legelmaradottabb uralmi rendszerükről, hogy az a XX. századira kitolt feudális rendszer! De az elnyomás módozataiban ez a rendszer mégis találékonyabb volt az ősénél. Sorrólsorra, oldalról-oldalra bizonyítja ezt itt a szemünk előtt az író. A keresztény kurzus ez a társadalmi rendszer. Az elnyomatásoknak olyan változatait, akkora tömkelegét nyújtotta, hogy annak óriási tarkaságában, torzonborz egyvelegében csakis a szocialista alkotás tükre ad eligazító fényt... Mit akar tulajdonképpen Déry Tibor ezzel az izgatóan érdekes írásával? Megmutatni — nem kevesebbet! — mint azt, hogy hogyan készült fel az ellenforradalmi világ mély sötétjében és alvilági elnyomatása idején a magyar munkásság arra, hogy méltó legyen helytállni. A feladat hatalmas. Annak a regényírónak, aki erre vállalkozik, nemcsak eseményt, hanem példázatot kell tudni adnia — olyan eseteket, amelyek túlmutatnak önmagukon, eszméltetnek minden embert, aki az alkotás iránti áhítattal hajol a szocializmust szolgáló művészetek fölől... Nos, átesett-e Déry Tibor azon a mély lelki gyötrődésen, az alkotás igazi megrendültségén, mely szükséges ahhoz, hogy a mindenféle testilelki gyötrődéseken átesett magyar munkásság 25 éves helytállásait, hibáit helyesen tükrözze, a valósághoz híven, a történelem megvilágító fényében, amint az elnyomott munkásság az adott társadalmi helyzetben hol felléleszett, hol fulladozott, hol tiltakozott. Déry Tibor valóban átesett azon a tisztulási folyamaton, a munkásságnak vele szemben tanúsított egyesztendővel ezelőtti tisztító kritikáján, amely ezt a nyugati irányzatoktól sokat ellesett írót érte. A kritikán okulva, az írói lélek végtelen érzékeny membránján minden jó hatást átszűrve írta meg ez alatt az esztendő alatt a „Felelet”-es Ez a regény nem tekinti valóságszűkítő szemellenzőnek a szocialista esztétikát. Társadalomnevelő jelentősége épp azért van meg, mert az író ebben a regényében a munkásság hibáit is megmutatja — az azokat létrehozó társadalmi körülmények és gazdasági összefüggések széles felfestésével. Nem „állami optimizmust“ sugároz, — típusokat akar teremteni, a lényeges, a jellegzetes s nem „esetszerű eseteket“ vonja az alkotás fényébe. A főhős, Köpe Bálint gyermekmunkás életét vezérfonálként úgy vezeti végig regényén, hogy közben szorosan elénk állítja az egyén életét befolyásoló s azt formáló Horthyfasizmus számtalan társadalmi kérdését. A gazdasági alap kulturális és egyéb felépítményeit sugározza át, az osztályokra tagoltságot vetíti elénk. — éles fényt ad az osztályuralom különbnél-különbféle megnyilatkozási formáiról. És mi a hibája? Mert akad hiba is ebben a regényben. Nézzünk szembe ezzel is őszintén. Ez a hiba abban mutatkozik, hogy írói eszközei még magukon viselik a nyugati stíláramlatok beütéseit. A hasonlatok önmaguk szépségében tetszelegnek néha. De ilyenkor — valljuk Ive — az olvasó segít önmagán. Az események sodra átugratja ezeken a helyeken. Mert a „meséje“ olyan jó, olyan magávalragadó, olyan feldolgozatlan témakört emel be az irodalomba, hogy az író a „Befejezetlen mondat“-ból ismert stiláris fogásokat nyugodtan s véglegesen eldobhatja ... Erdős Jenő Lehet-e élet az égitesteken ? A Nap a Földhöz viszonyítva óriási nagy égitest. Körülbelül egymilliószor nagyobb, mint a Föld. Felületét aligha lehetne megközelíteni, mert az egész hatalmas égitest izzó állapotban van. A csillagászok mérései szerint a felületén örvénylő gázfelhők hőmérséklete öt-hatezer fok lehet. Befelé haladva, a nagy nyomás következtében a hőmérséklet fokozódik s becslések szerint több millió fokot is elér. A Nap nem áll mozdulatlanul a világtér egy bizonyos pontján, hanem a gyorsvonat sebességének mintegy ezerszeresével (óránként 118 ezer kilométert rohan a maga pályáján és magával viszi a Földet nyolc közeli égitesttársával együtt. Ennek a ..napcsaládnak.A tagjai a Naptól való távolságuk sorrendjében: Merkur, Vénusz, Föld, Mars, Kisbolygók, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz és Plútó. Ezek a bolygók a Naphoz viszonyítva kicsinyek, felszínük kihűlt, a fényt és a hőt a Naptól kapják. Csillagászati méretekkel mérve, közel vannak a Naphoz. A Földnek a Naptól mért távolsága 150 millió kilométer. Ez azt jelenti, hogy a hang sebességével haladó333 méter másodpercenkénti léglökéses repülőgép 3 esztendei utazás után érné el a Napot. A kilenc bolygó a Nappal együtt alkotja az ú. n. Naprendszert. A legközelebbi égitestekről tudjuk, hogy rajtuk levegő és víz hiányában nem lehetséges az élet. A távoli olcsókon, mint pl. a Jupiteren, mely a Naptól távolabb fekszik, mint a Földünk. 130 fokot mérnek fagypont alatt, levegőjében nincs oxigén. Hasonló állapotot találunk a Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz bolygókon is. A Plútón, mint legtávolabbi bolygón, 200 foik fagypont alatti a hőmérséklet. Lehet ezeken élet? Nem is olyan régen. 1600-ban megégette az egyház Giordano Brúnót, aki először vetette fel nyilvánosan e kérdést. Ma már tudományos kérdés ez s a megfigyelések alapján más bolygókon is feltételezzük az életet. A Naphoz legközelebb eső Meri,urnak nincs légköre, felülete is nagyon forró, tehát élet nem lehetséges rajta. A Vénuszt (Esthajnalesi Magnak ismerjük) azonban gázfelhők borítják, felszínén mintegy 60 fok meleg lehet, hőkedvelő szervezetek élhetnek itt. A Vénusz után következik a Föld, majd a Mars bolygó. Légköre oxigéntartalmú, felületén évszakok váltakoznak, hőmérséklete a mi hidegebb telünkhöz hasonló. Étel tehát itt is lehetséges. Ha elhagyjuk a Naprendszert (bolygókat, üstökösöket), hatalmas távolságok választanak el bennünket a többi csillagoktól. A legközelebbi csillag 200.000-szer van távolabb a Földtől, mint a Nap. Csillagok milliói találhatók egymásután, mindmegannyi magas hőmérsékletű gázgömb, olyan, mint a mi Napunk. Számos nap körül apróbb, kihűlt felszínű égitestek keringenek, ugyanúgy, ahogy a mi Napunk körül a bolygók. A haladó természettudomány megdöntötte azt az áltudományos elgondolást, amely a naprendszerek számának csekélységét próbálta elhitetni. Megdőlt az a nézet is a csillagászati eszközök fejlődésével, hogy a bolygók csak a mi Napunk körül léteznek. Az élet kialakulása csak alacsonyabb, 0—100 fok közötti felületi hőmérsékletű bolygókon lehetséges. Ebből származott az a feltevés, hogy az élet csak a Földön lehetséges. Ez az elgondolás éles ellentétbe áll az életről vallott tudományos felfogással és bizonyítékokkal. Az élet kialakulásáról vallott materialista felfogásunknak csillagászati bizonyítéka, amely szerint az élettelenből élő keletkezik bárhol, ahol az erre alkalmas feltételek (hőmérséklet) 0— 100° (gőzállapotú elemek, kihűlt bolygófelszín stb.) megvannak. Így történt ez a Földön is és szükségképpen így kellett ennek történnie távoli bolygókon, ahol hasonló fejlődési szakaszhoz érkezett az élettelen anyag — kis Újság — Amiről nem szól Amerika Hangja Miért lett drágább a gyapjú Angliában A gyapjú ára kerek ötven százalékkal emelkedett Angliában és elérte a békeárak hétszeresét. A dolgozóosztály már nem vásárolhat magának ruhaneműt, aminek az árát még ennél is nagyobb arányban emelték. A kapitalista sajtó azonnal munkátva látott és azt hangoztatta: „azért lett drágább a gyapjú, mert a Szovjetunióba exportálták a birodalom készletét.“ A Daily Worker most a kereskedelmi minisztérium hivatalos jelentése alapján megállapítja, hogy a Szovjetúnió mindössze hat százalékát vásárolta meg a birodalom gyapjútermésének. A többi kilencvennégy százalékot főleg Amerikába és az anyaországba importálták. ..Az árak elsősorban a háborús uszítás és a Koreát megtámadó amerikai hadjárat miatt emelkedtek,“ — szögezi le a baloldali újság. Az admirális úr gyengélkedik Az életfogytiglani fegyházra ítélt Jean Pierre-Esteva francia admirális, a vichy-i kormány legádázabb nácibarát tagja kegyelmet kapott és kisétált börtönéből. Ő volt az, aki megparancsolta a tuniszi ifjúságnak 1942- ben, hogy lépjenek be náciszolgálatba és harcoljanak a hazájuk ellen. A tengernagy szabadlábra helyezése óriási felháborodást keltett. Illetékes körök az amnesztiát azzal indokolták, hogy az admirális gyengélkedik, azonkívül Emilé Muselier admirális mellette vallott. Váljon ki ez a nácimentő tengernagy? A felelet egyszerű, Charles de Gaulle tábornok volt tengerészeti vezérkari főnöke és legjobb barátja. Kedélyes rendőrfőnök Az amerikai alvilág egyik ismert alakja, Mger Schine többszörös milliomos, megvásárolta Miami Beach-en a Renay Plaza szállodát. Schine, aki több mint száz mozi tulajdonost), azonnal megállapodást kötött Frank Erickson híres gangszterrel, aki 45.000 dollárért kibérelte a szálloda félemeleti helyiségeit játékbarlang céljaira. Közben Ericksont lecsukták és a hoteltulajdonos mással kezdett tárgyalni a bérletről. F ekkor megjelent nála két detektív és felkérte, hogy a játékkaszinót egy helyi trösztnek adja át. A tröszt vezetője maga a rendőrfőkapitány, „De hiszen itt Florida államban tilos a hazárdjáték!“. ., kiáltott fel meglepetten Sebine, akiben egyszerre megszólalt a törvénytisztelő polgár. Mire a detektív fölényesen válaszolt: „Éppen ezért, magának is jobb, ha a rendőrség kezeli a kártyaklubot.“ Gyorsaság nem boszorkányság Háromszázhetven amerikai hírlapíró nyüzsög Korea délkeleti csücskében és vetélkedik egymással, ki tud szenzációsabb tudósítást küldeni. Abban is folyik a versengés, hogy kinek az írása jut el gyorsabban Tokióba, ahonnan távírón juttatják tovább az Egyesült Államokba. Az United Press tudósítója postagalambokat bérelt (ez maga micsoda reklám!) és úgy juttatta közleményét Tokióba. A lusta galamb kilenc nap múlva érkezett a japán fővárosba. Úgy látszik, a tudósítás amerikai vereségről számolt be, mert a sajtóügynökség tokiói főnöke, amikor elolvasta, így kiállott fel: „Ez ráért volna még kilenc napig.“ A polgármester úr új címe Dearborn amerikai város (Michigan állam) polgármestere Orville Houribaul nevezetes alak. Lovon jár, „demokrata“ és panamázik. Végre az ügyészség megelégelte a kétes üzleteit és elrendelte letartóztatását. A polgármester úr erre lóra pattant és elszökött Mexikóba Száműzetéséből közölte, hogy továbbra is vezetni fogja a város ügyeit a telefonon. A kis határmenti szállodában kibérelt egy szobát és annak ajtajára táblát szegezett: „A dearborni polgármesteri hivatal ideiglenes helyisége.“ Színházak szombati műsora Nemzeti: Szentivánéji álom (7). — Madách: Liliomfi (7). — Vidám: Ingyenélők (7). — Fővárosi Varieté: Májusfa (8). — Vidám Park Színpad: Vidám esték (8). — Rádió: A Nosztyita esete Tóth Marival (Petőfi 19.20). — Fővárosi Nagycirkusz: Szeptemberi vidám műsor (4. 8). RÁKÓCZI címmel történelmi daljátékot mutat be a rádió vasárnap 19 óra 30 perckor a Petőfi hullámhoszszon. A daljáték szövegét Bakonyi Károly nyomán Dékáry András írta, míg a zenéjét Kacsáti Pongrác szerezte. Polgár Tibor vezényel, Fischer Sándor és Török Tamás a rendezők. Főbb szereplők Kárpáti Zoltán, Gáborjáni Klára, Görbe János, Tompa Sándor, Győző László, Lukács Margit, Képes József. Vasárnap, szeptember !• Új világ az ősi Jénában Stier doktor a vaskos fonánsok fölé hajol. Vastag, boltozatos falak veszik körül. A keskeny ablakokon túl a régi Jéna, az óragyártók, optikusok és diákok városajátszik. Stier doktor lassan forgatja a lapokat, azoknak a névsorát nézi, akik 1548 óta doktori címet kaptak a jénai egyetemen. Rámutat egy névre: Karl Marx. Itt nyerte el a fiatal Marx Károly a bölcsészetdoktori címet „Demokritosz természetfilozófiájának és Epikurosz természetfilozófiájának különbsége“ című értekezéséért. Szívesen megmutat mindent, ami itt Marx nevéhez fűződik. Itt vannak Marxnak az egyetem tanáraihoz írt levelei a másolatban. Az eredetieket az egyetem a moszkvai Marx-Engels- Lenin-Intézetnek ajándékozta. Az egyetem folyosóján márványtábla hirdeti, hogy Marx Károly a jénai egyetemen kapta doktori címét. A fasiszta zsarnokság éveiben tilos volt Jénában Marxról és a marxizmusról beszélni. A fasiszta „halál filozófia“ nem tűrte az élet filozófiáját. De a Szovjetúnióhősi fegyverei győzelmet arattak és 1945- ben a jénai egyetem is megnyílt kétezer új diák, munkások és parasztok gyermekei számára. A jénai egyetem hajléka négy évszázaddal ezelőtt kolostor volt. A mult század közepén új otthont kapott az egyetem, mely kívül várra, belül kolostorra emlékeztetett. Ebben a kőrengetegben akarták megőrizni a középkori egyetemi hagyományokat. A felszabadulás kiszellőztette a dohos, poros egyetemi falakat. 1945-ben a fasiszta tanárokat eltávolították és a mogorva arcú teológia-professzor mellett megjelent a marxizmus-leninizmus fiatal, mosolygó arcú tanára. Borsi Alwan, a munkástagozat hallgatója azonban még mindig látja, hogyan kóborolnak cél nélkül az egyetem folyosóin a régi Németország fiókái, a kapitalista és fasiszta tisztviselők gyermekei, akik nem tanulni jöttek az egyetemre és egymásután el is buknak a vizsgákon. Borsi Almán szívéből megveti őket Apja a fasizmus idején koncentrációs táborban ült , maga egy téglagyárban nehéz munkával kereste meg kenyerét. A háború után Nyugat- Németországban hosszú ideig bolyongott munka nélkül, míg eljutott a keleti övezet határáig. Ez a határ életében is határt jelentett. A trizóniai munkanélküliből a jénai égtem diákja lett. Kétezer ifjú és leány, munkások parasztok gyermekei tanulnak a mai egyetemen, hogy meghódítsák tudomány várát A tanárok szerettei tanítják őket, örömmel állapítjameg, hogy rajtuk keresztül a jói egyetem szoros kapcsolatba került termeléssel. (Az Ogonyok cikke) 2000 előadásban veszi fel a harcot a Természettudományi Társaség a babona ellen Boszorkány szállt háromszor körbe és vissza pont éjfél idején a templomtorony körül és már itt is az eredménye: a Kerek Istvánék kis Katicája forróságba esett, a Kovácsék disznaja pedig megdöglött. — adták egymásnak a hírt a szomszédok még néhány évtizeddel ezelőtt is, különösen az eldugottabb falvakban. Azok a tájak amelyeket akkoriban messze elkerült a forgalmasabb útvonal és a vasút, televényei voltak a borzalmak meséinek. Kísértett ott a boszorkány, garázdálkodott a javasasszony. Mikszáthi novellménták hevertek a poros, eldugott falvakban, butaságot tálalt lépten-nyomon az arra járó, a szellemi elnyomást pedig a rémület kísérte. Azóta sokat jóvult a helyzet, bár a múlt „kultúrpolitikája“ igyekezett a kultúrából kizárni az „egyszerűbb népet“. A babona azonban még mindig kísért, különösen pedig az időjárási babona. Még ma is megtörténik néha egyes falvakban, hogy harangoznak a vihar elé, mert hát: — A harangzúgás szétoszlatja a felhőket, megtöri a villámot. S a falu apraja-nagyja, ha közelednek a vésztjósló felhők, kirohan a szabadba, pokoli ricsajt csap, hogy ezzel akadályozza meg a vihar garázdálkodását. Vagy hányan akadnak még, akik úgy gondolják hogy a hold irányítja az időjárást is! Vélik: amint a tengereken a dagály és az apály a holdvonzás következménye, ugyanúgy vonzással van a levegőre is. Az cselelés-csőverés körül még ma is a legképtelenebb babonák uralkodnak. Például: viszket a jobb szemem, eső lesz. Ha szárazság van, locsoljuk körül a templomot és megered az eső. De ha valaki éppen akkor kezével tépi a füvet, jégeső lesz. Vagy például: ha szárazság van, el kell lopni a temetőből egy keresztet, azt be kell áztatni a folyóvízbe, de úgy, hogy el ne vigye az áradat s akkor jó eső fog esni kilenc napi ázás után. Szegedkörnyéki babona: ha jég esik, vesd ki a baltát, mindjárt eláll. S még így tovább lehetne folytatni hosszan. A természettudományos nevelés azonban sokat segített a babonák eloszlatásában. Különösen megmutatkozik az eredmény a felszabadulás utáni fordulat éve óta. Azóta, hogy sikerült szélesre tárni a dolgozók előtt a fejlődés és a haladás kapuját. Ott ahol megismerkedhettek az emberek a tudománnyal, sovány falat maradt a további népbutítás számára. A magyar dolgozók előtt a Szovjetúnió természettudományának és a nyomában született hazai eredményeknek megismerésével teljesen új világ tárult fel. Az ipari dolgozók körében ismert lett a magas színvonalú szovjet techika. S nyomában kifejlődött az újítómozgalom, a műszaki szakemberek segítségével a sztahanovista mozgalom. Ledőltek a régi mesterséges korlátok a fizikai dolgozók és az értelmiségiek között s éppen a technikai ismeretek kiterjesztése segítségével megszűnt a nagy tudásbeli és egyéb különbség. A múltban, még néhány évtizeddel ezelőtt is, a babonák és a tudatlanság mélyére süllyesztett és ott fogvatartott dolgozó parasztság is új világhoz jutott azzaal, hogy megismerkedhetett a természettudományokkal A falusi dolgozóknak a szovjet természetátalakító tudományok elhozták a harminc év alatti kolhozok és laboratóriumok együttműködése eredményezte ismereteket. S míg a fizikai dolgozók és értelmiségiek közti ellentét a technikai ismeretek kibővítése segítségével szűnt meg, párhuzamosan a falu és város közti különbség is kezd eltűnni — a természetátalakító tudóslányok segítségével. Korántsem értünk el azonban a természettudományos nevelés terén teljes eredményt. Folytatni kell azt tovább, mégpedig teljesen új rétegekre kiterjesztve és még erőteljesebb lendülettel. Itt még itt-oli akadályokba ütközik, — mint erről Mariski Zoltán, a Természettudományi Társaság főtitkára tájékoztatta a Kis Újság munkatársát. Mint mondotta: — A népi demokrácia kormányzata mindent elkövet, hogy a műszaki ismeretek eljussanak az üzemek dolgozóihoz, továbbá, hogy a tudományok privilégiuma falu és város viszonylatban is megszűnjön Mindem megtesz, hogy a dolgozók felvértezhessék magukat a tudomány fegyverével. Ennek ellenére él a polgári örökség, a babonás, idillisztikus elképzelések szembenállanak a széles rétegek tanulási vágyával, azzal a törekvéssel, hogy a nép kulturális színvonala emelkedjék. A reakció ezen a téren jobban érezteti hatását, jobban összefogja eszközeit, hogy gátat vessen a haladásnak. De ezt a folyamatot már semmi, a reakció által emelt gát nem tudja feltartóztatni. — A Természettudományi Társaság az őszi évadban is folytatja a tömegszervezetek bevonásával a nevelő munkát. Sorozatos előadásokat tart a fővárosban és vidéken egyaránt. Több mint kétezer előadást rendez. Ezeken az előadásokon foglalkoznak azokkal az akadályokkal, melyek gátolták és gátolják a fejlődést Tárgyalják az előadások továbbá a babona eredetét és mutatkozó mérgező hatását. A világegyetem fejlődése is tárgyuk lesz. Felvilágosítást nyújtanak, hogyan alakult ki az élet a földön, az egysejtű lénytől hogyan jutottunk el az emberig, tárgyalják az ember származását is a munka jelentőségét az emberre. Ismertetik a természet átalakításának jelentőségét, a talaj életének fejlődését, a természeti erők kihasználását — különös tekintettel a szovjet eredményekre. — A Természettudományi Társaság ezen túlmenően hét szakosztályán, az Élet és Tudomány, a Természet és Technika című folyóiraton keresztül fejti ki munkáját, diapozitivokkal, fali újságokkal látva el a falut és * várost. H. R. J.