Kis Ujság, 1950. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-24 / 223. szám

Vasárnap, Szeptember 24 kis Újság Hol épít új lakásokat a Fővárosi Tanács Az új építkezéseken kívül százéval hozzák rendbe a romlakásokat A Fővárosi Tanács legutóbbi ülé­­sén Pongrácz Kálmán, a Végrehajtó Bizottság elnöke beszámoló beszédé­ben többek közt azt is bejelentette, hogy a Tanács első három hónapi működése folyamán 741 új lakással enyhítette a fasiszta háborús pusz­títás okozta lakáshiányt. Ez a szám természetesen csak egy részét fejezi ki a Nagy-Budapest területén ez idő­szakban felépült új lakásoknak. A „741“ szám amaz új lakásoknak az összességét sommázza, amelyeket a Fővárosi Tanács mint építtető saját beruházású építkezései nyomán adott át a rendeltetésüknek. Ezen felül ugyanis az építésügyi minisztérium, a Tervhivatal, a különböző szak­minisztériumok, nemzeti vállalatok is építtettek új lakásokat s tömegével adták át ezeket ez időszakban a dol­gozóknak. Nem jelentéktelen a ma­­gánjellegű családi házak építkezése sem. Népi demokráciánk békepoliti­kájának jele a fokozott s minden eddiginél példásabb családvédelem. Ez a családvédelmi politika kifeje­zésre jut abban is, hogy egyre több a családi házat épít­tető munkások és dolgozó kis­emberek száma, minthogy egyre kevesebb a hivatali és pénzügyi akadály, amely az ilyen családi házak építése elé tornyosult a közelmúltban. — Hol adott át jelentősebb szám­ban az elmúlt három hónapban új lakásokat a Fővárosi Tanács? — ez­zel a kérdéssel fordult elöljáróban a Kis Újság munkatársa a Tanács vég­rehajtó Bizottságának építési ügy­osztályához. — Csakis ama lakásokról beszél­hetek — válaszol Bérczi Márton ügy­osztályvezető —, amelyeket a Fővá­rosi Tanács a saját beruházási kere­tében építtetett fel s adott át rendel­tetésüknek. A 741 ilyen lakás jelen­tősebb hányada Csepelen épült fel, a Sporttelep tőszomszédságában. Má­sik nagy része ugyanott, a Táncsics Mihály­ utcában. Ugyancsak nagy tö­megben adtunk át új, korszerű laká­sokat Kispesten a Malin­ovszkói­ ú­ton. Ez a három jelentősebb össze­függő tömb, ahol súlypontszerű­ tömegével adott át a Fővárosi Tanács új lakásokat a kijelölt dolgozó családoknak. Ezen­kívül városszerte, szétszórva még százával építtettünk fel új lakásokat.­­ Többnyire a legmodernebb kí­vánalmak szerint, fürdőszobával s minden fontos felszereléssel ellátott lakások ezek. S többnyire olyanokat juttattunk a legkorszerűbb lakás­­kultúra kellékeinek birtokába, akik számára a közelmúltban elérhetetlen vágyálom volt egy fürdőszobás össz­komfortos lakás.­­ Értesülésünk szerint az új la­kásokon kívül rengeteg háborús rom­lakást is helyrehozott a Fővárosi Ta­nács. — Így is van — kapjuk a feleletet. — Nehéz lenne most hirtelen­ hamar­­jában mind-mind felsorolni, hol adott át a Fővárosi Tanács az elmúlt há­rom hónapban a kijelölt lakóknak háborús romokból újjáépített laká­sokat Hiszen, ha a teljesen új építmé­­nyű lakásokat sem lehet egy szuszra felsorakoztatni, még kevésbbé tu­dunk így minden egyes újjáépített romlakásról beszámolni Erre bizony­­nyal nincs is elég hely az újságban, így hát csemegeszámokként legyen elég csak annyi, hogy a Mali­­novszki-fasor 45/b számú romos épület helyrehozásával 22 új la­kást, a Szent János-tér 2. alatt 21 lakást, a Damjanich-utcá­­ban 28 lakást, Moszkva-u. 12 alatt 20 lakást, Baross-utca 29. alatt pedig 23 lakást építettünk újjá. Olyan cí­mek ezek, ahol nemcsak egyszerű helyrehozási munkálatokat végez­­tünk, de valóságosan új és szebb lakásokat varázsol­tunk a régiek helyén. — Aki kételkedik, sétáljon ki az idé­zett címekre, hallgassa meg a régi lakók és az újak véleményét s azok alapján, de még saját szemlélődései alapján is meggyőződhet az új, a szocialista lakáskultúra és a régi állapotok közötti különbségről. — Hol vannak folyamatban jelen­tős, újabb lakásépítkezések? — Itt is, akárcsak a már befeje­zetteknél, csupán azokat jelölhetem meg, amiket a Fővárosi Tanács saját beruházási keretében épít. Nagysza­bású ilyen lakásépítkezések vannak folyamatban például Kőbányán, a Harmat-utcában, továbbá Angyalföldön, a Béke­­útőn és Újpesten, a Szabadság­­hősök­ terén.­­ Ezek a legnagyobb összefüggő tömbök, mert a folyamatban lévő többi lakásépítkezések is annyira szétterjednek, hogy csaknem lehetet­len feladat egy villámtájékoztatás rövid időtartama alatt mindet fel­sorolni.­­"­­ • *■ A folyamatban lévő újabb lakás­építkezéseken kívül az eddigieknél most még nagyobb lendülettel folytatódik a maradék romha­­házakban a helyreállítási mun­ka is. Nem érdektelen megvilágítani azt sem, hogy a Fővárosi Tanács műkö­dése óta mennyire meggyorsult és egyszerűbbé vált a lakásépítési enge­délyek megadása. Azelőtt hónapokig s néha félévig várták az építtetők egy-egy építési engedély hivatalos el­intézését. A régi bürokratikus eljárá­soknál a legegyszerűbb engedély megadása, illetőleg hivatalos felüllt­. A hévi­i halmok] hegyek altjá­ban olyan most a nagy kerekség, mint egy elvarázsolt, mesebeli biro­dalom. Ebben a hatalmas nád­országban — madárbirodalomban — a némaságé minden, Őszidőben nyugtalanítóan hallgat a nádvilág. A gyékény és a fák, a káka és a sás, a szulák és a tüskés bozót, a vizen tétlenkedő csősz és a gunyhójából kileső álmos pásztor, a lassan mozduló jószág s a ked­vetlen eb mind-mind hangtalan. Szétnézek a tájon és ólmos szomo­rúság nehezedik a szívemre. Egyet­len évszak sem búsítja meg úgy az embert, mint az ősznek ezek a kö­dös, nyirkos napjai. A halódó nö­vényzetek, az elvándorló élőlények egyre sokasodnak és aztán eltűnnek. Körül a fűzfák sárga lombja únot­­tan pereg, az őszi széllel kaláng — ördögszekér — nyargal s az árok­parton vérző sebek a kecskerágók, madár sehol, csupán egy csúf fekete­­kánya károg a fakuló tájék, a sző­­külő nád felett. Gomolygó fel­legek. I Aminthamulatáték,­­ magasodik s föl, egészen a hegy­tetejéig nős a fény. Körül a prés­házak ablakai mind megannyi csil­lag s bátorítóan, hívogatóan ragyog­nak azok a vándorok felé. A fekete magasságból ismerős hang — vádlód — kiált. Valahonnan harmonikaszó szüremkedik a csöndön át, s kitar­tóbb lépésekre biztatja lábainkat. Ritkultlombú fűzfasor közt kanya­rog az út. Mellette kétoldalt milliom­­nyi nád és az út végében kitáruló ajtó négyszöge villan, ott már a falu kezdődik. A nádrengeteg már utá­nam küldi nyirkos leheletét. Ott be­lül amn­onnan elébb elém csillant a fény, már bizonyosan duruzsol a vastűzhely tüze, s a meleg konyha­­sarokban halk nesszel morzsolódik, két szaporázó tenyérből a sárga ku­koricaszem, a gyűlendő csutkákból pedig hidat, tornyokat épít egy gye­rek, mint én hajdanán. A nyíló tűz­­helyajtó mögül kilobogó lángok fé­nyénél kusza árnyak tánca reszket a falakon és a nagy csöndességben monoton mese sző álmot; fáradha­tatlanul peregnek a szavak, mint va­lami örök motolla. Ilyenkor őszidőben­­ tűzhely körül a legnyugosztalóbb el­időzni, jólesik mellette üldögélni, a hosszú tél még nem unatta meg ve­lünk, újdonság még ez a bezártság, a nyár szabadsága, heve friss emlék. Kopogtatásomra nyílik az iménti ajtó, belépek rajta és kívül marad a hideg, nyúlós, szomorú­ sötétség. Az asztalra piroshímes vászonabrosz kerül s rajta nyári ízek, illatok, fé­nyek emléke: friss bor, csak murci még, de szapora nyeletekben csor­dulva torkomon, melege úgy árad szét bennem, mintha csodálatos óbort kóstolgatnék. Én a nádi világban születtem, cse­peredtem és lettem emberré, és a nádi csöndben ábrándoztam a körül való világról, amikor a jószág a nyári de­lején heverészett, vagy ringatott a csalnak a nádsűrű közt csillogó nap­sütött vizen. És most itt a nádivilág zálása is eltartott, legalább 15—20 napig Ma alig kell várni egy-egy en­gedélyre a Fővárosi Tanács Végre­hajtó Bizottságának építési ügyosz­tályán. Sőt, a kisebb építkezések sorsa fölött a kerületi tanácsok mű­szaki osztályai önállóan dönthetnek s ez is lényegesen gyorsítja és köny­­nyíti a lakásépítkezéseket. A Tanácsok eddigi működése már­is meggyorsította s megélénkítette a lakásépítkezést. S a választások után a legszélesebb dolgozó tömegek be­vonásával még újabb lendületet kap a lakásépítkezés. (“■ «­) partján, a konyha melegében is róla emlékezem. A nád titokzatos világa, sejtelmes csöndje most is fogva tart és nem tudok elválni tőle, ha el is szakadok mellőle a kényszer nyomása alatt, bárhol vagyok is egyszer csak, mindég a legváratlanabb pillanatban jelentkezik az emlék és fájdalmas nosztalgiával addig gondolok rá, amíg A nád nem csupán jelkép, egyszer csak elindulok feléje. Ben­nünket — akik itt születtünk — el­­szakíthatatlanul ide köt valami fönsé­­ges és fájdalmas szeretet. A nád taní­­tott meg bennünket megmaradni is. A deres és katoda elől ide menekült eleink is miként a nádszál, sokszor hajoltak meg a csapások kényszere alatt, de csak meghajoltak és ha csöndesedett a zivatar, újra kiegyene­sedve néztek az égre, akárcsak a szél­ről lehajló nád egyenesedtek föl a csendesedő fajban, és sokaságukban volt erejük, akárcsak a nádnak, hanem igenis prak­tikus valóság. Va­lamikor régen há­zunk födeléül, kerítéséül is szolgált, irta pedig az építőiparban egyik leg­hasznosabb segédanyagunk, de a gyáriparban sem megvetendő nyers­anyagunk, hasznát látja a haltenyész­tés, nem különben a vadászok, a madártan kitűnő tudósai pedig egye­nesen szeretik, hiszen számukra a Kisbalaton nádrengetegje azt jelenti, mint a mesebeli ember számára az üveghegyentúli Bergengócia, vagyis nekik a kifogyhatatlan csodák vi­lága, de még az íróember számára is letagadhatatlan jelentőséggel bír és mennyivel inkább jelentős a környé­ken élő szegényembernek. Nem em­bertelen, morc, vad vidék ez, ha­nem anyás, szelíd tájék és eltartója azoknak, akik ha hártyásodni kezd a vize, már el-ellátogatnak feléje. Mi­kor is kezdődhetik a nádaratás? amikor tavasz felé felgyújtják az avast, hogy majd annál jobban nőjjék az új, a friss. Fenséges látvány, ha augusztus huszadikán tűzijáték gyönyörű fé­nyei lobbanak az öreg Duna felett, és semmivel sem marad mögötte a piros lánggal égő hatalmas nádas, csak ennek szépsége egészen más. De melegedni is jó a tűzénél és félni is kell tőle. Kamaszkoromban történt velem, hogy a befagyott Zalára kü­­szet menni mentem, és mert metsző hideg szél fújt, melegedni akartam a nádtűznél. A száraz nád ropogva lángolt, aztán őrjöngve, száguldva szaladt rajta végig az emésztő tűz, én menekültem volna előle, de körbe fogott, és csak úgy maradtam meg, hogy a Kisbalaton valamelyik tisz­tására futottam. A tűz pedig har­sogva, ropogva, sziszegő lánggal pró­bált felidézőjén erőt venni és ami­kor mégis elhamvadt, engem a kis­­balatoni halászok ájultan találtak, a sokszázholdnyi fekete nádtörzsek és tenyérnyi vastag pernye közt. A magyar gyerek a gólya és gilice véres lábát is nádihegedűvel gyógyít­­gatja. Fenséges növény a nád és szén, nagyon szép most is, amikor már lassan szőkülni kezd. Borsi D. József Ősz a Balatonon És ki látott már nádi tüzet, kvtál$ ? A bizalom légkörében Hogyan fogad egy tanácstag? A Váci­ utcai kerületi tanács kapuján vadonatúj kartontábla függ. A tanácstagok fogadnak 16—18 óra között 1. emelet 13-H-15 sz. alatt Háromnegyed négykor már né­­gyen-öten ülnek az előszobában. Nyoma sincs a feszes, hivatalos han­gulatnak, lábbajhegyen való, néma tisztelgésnek a Félelmetes Hivatal előtt. Inkább egy orvosi várószoba atmoszférája lebeg a lámpák alatt, a bizalom megnyugtató légköre. Pontosan négy órakor az első láto­­gatóval lépek a forradószobába s egy kerek­asztalhoz ülünk, hárman. A tanácstag, a panaszos és az új­ságíró. Közbül nincs íróasztal, a rideg bástya, amely a bürokratákat el­szigetelte az emberektől. Egyszerű, derűs beszélgetés ez, a látogató is nyomban érzi ezt, leveti elfogódott­ságát s úgy beszél, mint az orvossal. S a tanácstag is úgy hallgat, mint egy professzor, aki tisztában van azzal, hogy egy jó, alapos kipanasz­­kodás már út a gyógyulás felé. A panasz meglehetősen bony­olati lakásügy. S. J. csepeli festőmunkás feleségét 1944-ben a nyilasok kilakoltatták kétszobás családi házából. A házat a felszabadulás után J. M. virág­kertész igényelte ki, aki tavaly há­rom hold földet kapott a Budaörsi­­úton kertészet céljaira. Juttatásán házépítésbe kezdett, egy lakható he­lyiséget már fel is épített, odaköl­tözött. Mindössze néhány bútor­darabja maradt a családi házban, de bevitte oda lánya bútorait. A ker­tész jelenleg is budaörsi kertészeté­ben lakik, csak a felesége alszik néha a Bereck-úton. S. J. zároltatta a lakást, de nem költözhet be fele­ségével és fiával, aki a néphadsereg politikai hadnagya, mert a kertész, aki ezek szerint két lakást lakik, nem hajlandó átadni a családi há­zat tulajdonosának. illetve átadná lelépésért. — Senki sem lakhat két lakásban — mondja a tanácstag. — Megkeressük egyenes úton a kerületi tanács elnö­két. Meg fogják vizsgálni, hogy a kertész budaörsi úti háza lakható állapotban van-e? Ha lakható, úgy a családi házat át kell adnia. A panaszos összeszedi a papírjait és feláll. — Jó dolog ez, kérem — mondja —, az ember érzi, hogy itt nemcsak ígérnek... A következő látogató tragikomikus adóügyet tereget ki. G. S. a Cső- és Szerelvény­értékesítő N. V. dolgozó­ja, negyven­­­hatéves mozgalmi múltja van. 1938- tól 48-ig kis műszaki boltja volt az Ó-utcában. 1948-ban iparát vissza­adta, üzletét adótartozás fejében el­árverezték. Kereseti és jövedelemadó­tartozásának, jövedelem többletadó­jának elengedését vagyonromlás cí­mén kérvényezte s azt 303.167/1949 PK. II. oszt. szám alatt el is enged­tük. A jövedelem többletadó azonban tévedésből kimaradt. Illetéktartozása is van. Öt kérvényt nyújtott már be, a legutolsót ezévi február huszadikán 174.699/1. szám alatt a Pénzügy­igazgatóság II. c. osztályához. Választ még egyikre sem kapott, ellenben ál­landóan végrehajtás alatt áll, szep­tember 27-re kitűzték lakására az ár­verési­ illetményeit letiltották s erre az évre még kivetettek rá 125 forint vagyonadót, holott semmiféle va­gyona nincsen. Érdeklődésére go­romba,­ elutasító választ kapott. Az ügy fölött, mint egyetem esti tagozatára is. Műszaki ismeretek mellett történelmet tanul- Két tanulmányi elfoglaltsága ütközik, miért is kérte az ipari iskola igazga­tóját, mentesítse az előadások hall­gatása alól. Év végén vizsgázni fog. Az igazgató ahhoz ragaszkodik, hogy beiratkozása idején még nem töl­tötte be a huszadik évét, te­hát nem mentesíthető az előadások látogatása alól. — Az ön igazgatóját — véli a ta­nácstag —, az az óvatos megfontolás is vezethette, hogy ön esetleg évköz­ben abbahagyja egyetemi tanulmá­nyait és akkor, a felmentés birtoká­ban, hónapokat bliccelhet az ipari iskolából. Talán olyan formában kel­lene kérnünk, hogy addig mentesítse önt, ameddig igazolja, hogy folytatja esti egyetemi tanulmányait. Helyes? — Helyes, — bólint a diák és fel­­derü­l az arca. — Tudtam, hogy itt megfelelő útbaigazítást kapok. Meg kell mondanom, hogy a legteljesebb biza­lommal jöttem ide. És nem csalód­tam. Kemény kézszorítással búcsúzik. — Ez a fiú nem iskolakerülő típus — mosolyog a tanácstag. — Ez már tudja, miért tanul. Írjunk egy levelet az igazgatónak. A következő történetnek ez lehetne a címe­ , az adóhivatal süket fülei. A történet szenvedő hőse bosszan­kodó nevetések között adja elő, hogy 1949 február óta az egyik Állami Áruház alkalmazottja. Állásba lépését közölte az akkori lakása szerint ille­tékes VII./A adóhivatallal. Az adó­hivatal azonbann, mintha mi sem történt volna, általános jövedelemadó címén 812 forintot vetett ki B. S.-re, aki újfent tiltakozó bejelentést tett. Mint Állami Áruház alkalmazottja nem adóztatható általános jövedelem­­­adó címén. A fenkölt adóhivatal vá­laszul 1950-re 738 forint általános jövedelemadót vetett ki rá. Mi a teendő? A teendő nagyon egyszerű. Az Állami Áruház hivatalos alkalmaz­tatási bizonyítványával keresse fel az adóhivatalt. A nagy nyilvántartó­­könyvet minden­­ félnek jogában áll megtekinteni. Kerestesse ki a törzs­lapját és nyomban vezettesse át az adatok helyesbítését. — Köszönöm szépen. Hat óra elmúlt. Három tanácstag huszonkét panasztevőt hallgatott meg. Ebben a szobában he­ten jártak, hat ügyet a gyors és megbízható elintézés vágányára irá­nyított a tanácstag. Jegyzeteim szé­lén összegezem, mennyi időt fordí­tottak a látogatók addig ügyeik el­intézésére, mielőtt a Tanács elé áll­tak volna. Hat ember százharminc órát. Több, mint öt teljes napot, csaknem egy hetet. És mindez elin­téződött két óra alatt. A hetedik ügyet húsz percig forgattuk, vizsgál­tuk. Jogerős bírói ítéletet és abból folyó végleges fegyelmi határozatot szeretne megváltoztatni egy asszony. Tapintatos, megnyugtató választ kap, de a Tanácsnak nincs módjában megfellebbezhetetlen bírói ítéletet felülvizsgálni. Fél hétkor lépünk ki a fogadószo­bából. Az óriási épület folyosóin szi­szeg a huzat. Mintha valahol a ho­mályos boltívek sötétbetűnő mélyén a bürokrácia hétfejű sárkánya vergődne tehetetlenül. Napról napra szorosabb gúzsba kötik és a tanácsok egyenle­tes, nyugodt csapásokkal szelik le a fejeit. — Jó­ dolog ez, — gondolom az egyik panaszossal, — megint a végén járunk valaminek, ami rossz volt, em­bertelen és keserves. A bürokrácia rá­kos burjánzása zsugorodik össze. A hivatalnok lelépett a bálvány talapza­táról. A földre, ahol a dolgozó em­ber áll. És kezet fogtak... — Nyolcvan kisgyűlést tartottak a XI. kerületben a kerületi Tanács megalakulása óta. E kisgyűléseken a Végrehajtó Bizottság tagjai és 65 ta­nácstag ismertette a lakossággal a Tanács működését és a kerület dol­gozó tömegeivel való kapcsolat je­lentőségét. Csaknem tízezer főnyi hallgatóság kisérte nagy figyelem­mel az előadásokat s számos kérdést tettek fel az előadóknak. A kérdések tartalma és a kérdésfeltevés módja is visszatükrözte azt a nagy érdek­lődést, amit a dolgozók a kerületi Tanácsok megalakulása óta köz­ügyek iránt tanúsítanak.­­ A XII. kerületi MNDSZ Béke­­bizottságainak műsoros estjén a Já­­nos-kórház színjátszói ének- és zene­kara, valamint tánccsoportja szolgál­tatta a műsort. A tömegszervezetek és az üzemek közötti együttműködés nagyszerű példája volt ez az est, amelyen­ a késő éjjeli órákig szórako­zott a kerület lakossága. a bürokrácia klasszikus homálya, öt elintézetlen kérvényt egy három éve elszámolatlan hatósági árverés és egy goromba hivatalnok-profil go­molyog. A tanácstag a félórás elő­adásból türelmesen és óvatosan fej­tegeti elő a nyers tényeket és fel­állítja a segítség sürgősségi menet­rendjét. A Tanács kéri a VII. B. adóhivatalt a transzferálást meg­előzőleg az ügy kivizsgálására. A törvényes keretek között a legméltá­­nyosabb elintézés következik. Negyedórás magánjogi eset. A Wesselényi­ utcában egy lakó hibá­jából beázott és lemállott az alatta lévő lakás mennyezete. A tanácstag aprólékosan megmagyarázza a pa­nasztevőnek a magánjogi kereset lé­nyegét és eligazítja a járásbíróság felé. Fiatal, derűs öntudatot sugárzó diák P. Sz. műszaki ipariskola másodéves halgatója. Tavaly, amikor beiratko­zott, egy hónappal volt fiatalabb, mint húsz éves. A fennálló törvények szerint köteles volt látogatni az elő­adásokat, mert csak aki már elmúlt húsz éves, az tanulhat magánúton is és vizsgázhat év végén a szaktárgyak­ból. Az első évet hetes átlaggal végezte. Az idén beiratkozott a Tudomány.

Next