Kis Ujság, 1950. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-24 / 223. szám

Vasárnap, Szeptember 24 kis Újság Hol épít új lakásokat a Fővárosi Tanács Az új építkezéseken kívül százéval hozzák rendbe a romlakásokat A Fővárosi Tanács legutóbbi ülésén Pongrácz Kálmán, a Végrehajtó Bizottság elnöke beszámoló beszédében többek közt azt is bejelentette, hogy a Tanács első három hónapi működése folyamán 741 új lakással enyhítette a fasiszta háborús pusztítás okozta lakáshiányt. Ez a szám természetesen csak egy részét fejezi ki a Nagy-Budapest területén ez időszakban felépült új lakásoknak. A „741“ szám amaz új lakásoknak az összességét sommázza, amelyeket a Fővárosi Tanács mint építtető saját beruházású építkezései nyomán adott át a rendeltetésüknek. Ezen felül ugyanis az építésügyi minisztérium, a Tervhivatal, a különböző szakminisztériumok, nemzeti vállalatok is építtettek új lakásokat s tömegével adták át ezeket ez időszakban a dolgozóknak. Nem jelentéktelen a magánjellegű családi házak építkezése sem. Népi demokráciánk békepolitikájának jele a fokozott s minden eddiginél példásabb családvédelem. Ez a családvédelmi politika kifejezésre jut abban is, hogy egyre több a családi házat építtető munkások és dolgozó kisemberek száma, minthogy egyre kevesebb a hivatali és pénzügyi akadály, amely az ilyen családi házak építése elé tornyosult a közelmúltban. — Hol adott át jelentősebb számban az elmúlt három hónapban új lakásokat a Fővárosi Tanács? — ezzel a kérdéssel fordult elöljáróban a Kis Újság munkatársa a Tanács végrehajtó Bizottságának építési ügyosztályához. — Csakis ama lakásokról beszélhetek — válaszol Bérczi Márton ügyosztályvezető —, amelyeket a Fővárosi Tanács a saját beruházási keretében építtetett fel s adott át rendeltetésüknek. A 741 ilyen lakás jelentősebb hányada Csepelen épült fel, a Sporttelep tőszomszédságában. Másik nagy része ugyanott, a Táncsics Mihály utcában. Ugyancsak nagy tömegben adtunk át új, korszerű lakásokat Kispesten a Malinovszkói úton. Ez a három jelentősebb összefüggő tömb, ahol súlypontszerű tömegével adott át a Fővárosi Tanács új lakásokat a kijelölt dolgozó családoknak. Ezenkívül városszerte, szétszórva még százával építtettünk fel új lakásokat. Többnyire a legmodernebb kívánalmak szerint, fürdőszobával s minden fontos felszereléssel ellátott lakások ezek. S többnyire olyanokat juttattunk a legkorszerűbb lakáskultúra kellékeinek birtokába, akik számára a közelmúltban elérhetetlen vágyálom volt egy fürdőszobás összkomfortos lakás. Értesülésünk szerint az új lakásokon kívül rengeteg háborús romlakást is helyrehozott a Fővárosi Tanács. — Így is van — kapjuk a feleletet. — Nehéz lenne most hirtelen hamarjában mind-mind felsorolni, hol adott át a Fővárosi Tanács az elmúlt három hónapban a kijelölt lakóknak háborús romokból újjáépített lakásokat Hiszen, ha a teljesen új építményű lakásokat sem lehet egy szuszra felsorakoztatni, még kevésbbé tudunk így minden egyes újjáépített romlakásról beszámolni Erre bizonynyal nincs is elég hely az újságban, így hát csemegeszámokként legyen elég csak annyi, hogy a Malinovszki-fasor 45/b számú romos épület helyrehozásával 22 új lakást, a Szent János-tér 2. alatt 21 lakást, a Damjanich-utcában 28 lakást, Moszkva-u. 12 alatt 20 lakást, Baross-utca 29. alatt pedig 23 lakást építettünk újjá. Olyan címek ezek, ahol nemcsak egyszerű helyrehozási munkálatokat végeztünk, de valóságosan új és szebb lakásokat varázsoltunk a régiek helyén. — Aki kételkedik, sétáljon ki az idézett címekre, hallgassa meg a régi lakók és az újak véleményét s azok alapján, de még saját szemlélődései alapján is meggyőződhet az új, a szocialista lakáskultúra és a régi állapotok közötti különbségről. — Hol vannak folyamatban jelentős, újabb lakásépítkezések? — Itt is, akárcsak a már befejezetteknél, csupán azokat jelölhetem meg, amiket a Fővárosi Tanács saját beruházási keretében épít. Nagyszabású ilyen lakásépítkezések vannak folyamatban például Kőbányán, a Harmat-utcában, továbbá Angyalföldön, a Békeútőn és Újpesten, a Szabadsághősök terén. Ezek a legnagyobb összefüggő tömbök, mert a folyamatban lévő többi lakásépítkezések is annyira szétterjednek, hogy csaknem lehetetlen feladat egy villámtájékoztatás rövid időtartama alatt mindet felsorolni." • *■ A folyamatban lévő újabb lakásépítkezéseken kívül az eddigieknél most még nagyobb lendülettel folytatódik a maradék romhaházakban a helyreállítási munka is. Nem érdektelen megvilágítani azt sem, hogy a Fővárosi Tanács működése óta mennyire meggyorsult és egyszerűbbé vált a lakásépítési engedélyek megadása. Azelőtt hónapokig s néha félévig várták az építtetők egy-egy építési engedély hivatalos elintézését. A régi bürokratikus eljárásoknál a legegyszerűbb engedély megadása, illetőleg hivatalos felüllt. A hévii halmok] hegyek altjában olyan most a nagy kerekség, mint egy elvarázsolt, mesebeli birodalom. Ebben a hatalmas nádországban — madárbirodalomban — a némaságé minden, Őszidőben nyugtalanítóan hallgat a nádvilág. A gyékény és a fák, a káka és a sás, a szulák és a tüskés bozót, a vizen tétlenkedő csősz és a gunyhójából kileső álmos pásztor, a lassan mozduló jószág s a kedvetlen eb mind-mind hangtalan. Szétnézek a tájon és ólmos szomorúság nehezedik a szívemre. Egyetlen évszak sem búsítja meg úgy az embert, mint az ősznek ezek a ködös, nyirkos napjai. A halódó növényzetek, az elvándorló élőlények egyre sokasodnak és aztán eltűnnek. Körül a fűzfák sárga lombja únottan pereg, az őszi széllel kaláng — ördögszekér — nyargal s az árokparton vérző sebek a kecskerágók, madár sehol, csupán egy csúf feketekánya károg a fakuló tájék, a szőkülő nád felett. Gomolygó fellegek. I Aminthamulatáték, magasodik s föl, egészen a hegytetejéig nős a fény. Körül a présházak ablakai mind megannyi csillag s bátorítóan, hívogatóan ragyognak azok a vándorok felé. A fekete magasságból ismerős hang — vádlód — kiált. Valahonnan harmonikaszó szüremkedik a csöndön át, s kitartóbb lépésekre biztatja lábainkat. Ritkultlombú fűzfasor közt kanyarog az út. Mellette kétoldalt milliomnyi nád és az út végében kitáruló ajtó négyszöge villan, ott már a falu kezdődik. A nádrengeteg már utánam küldi nyirkos leheletét. Ott belül amnonnan elébb elém csillant a fény, már bizonyosan duruzsol a vastűzhely tüze, s a meleg konyhasarokban halk nesszel morzsolódik, két szaporázó tenyérből a sárga kukoricaszem, a gyűlendő csutkákból pedig hidat, tornyokat épít egy gyerek, mint én hajdanán. A nyíló tűzhelyajtó mögül kilobogó lángok fényénél kusza árnyak tánca reszket a falakon és a nagy csöndességben monoton mese sző álmot; fáradhatatlanul peregnek a szavak, mint valami örök motolla. Ilyenkor őszidőben tűzhely körül a legnyugosztalóbb elidőzni, jólesik mellette üldögélni, a hosszú tél még nem unatta meg velünk, újdonság még ez a bezártság, a nyár szabadsága, heve friss emlék. Kopogtatásomra nyílik az iménti ajtó, belépek rajta és kívül marad a hideg, nyúlós, szomorú sötétség. Az asztalra piroshímes vászonabrosz kerül s rajta nyári ízek, illatok, fények emléke: friss bor, csak murci még, de szapora nyeletekben csordulva torkomon, melege úgy árad szét bennem, mintha csodálatos óbort kóstolgatnék. Én a nádi világban születtem, cseperedtem és lettem emberré, és a nádi csöndben ábrándoztam a körül való világról, amikor a jószág a nyári delején heverészett, vagy ringatott a csalnak a nádsűrű közt csillogó napsütött vizen. És most itt a nádivilág zálása is eltartott, legalább 15—20 napig Ma alig kell várni egy-egy engedélyre a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának építési ügyosztályán. Sőt, a kisebb építkezések sorsa fölött a kerületi tanácsok műszaki osztályai önállóan dönthetnek s ez is lényegesen gyorsítja és könynyíti a lakásépítkezéseket. A Tanácsok eddigi működése máris meggyorsította s megélénkítette a lakásépítkezést. S a választások után a legszélesebb dolgozó tömegek bevonásával még újabb lendületet kap a lakásépítkezés. (“■ «) partján, a konyha melegében is róla emlékezem. A nád titokzatos világa, sejtelmes csöndje most is fogva tart és nem tudok elválni tőle, ha el is szakadok mellőle a kényszer nyomása alatt, bárhol vagyok is egyszer csak, mindég a legváratlanabb pillanatban jelentkezik az emlék és fájdalmas nosztalgiával addig gondolok rá, amíg A nád nem csupán jelkép, egyszer csak elindulok feléje. Bennünket — akik itt születtünk — elszakíthatatlanul ide köt valami fönséges és fájdalmas szeretet. A nád tanított meg bennünket megmaradni is. A deres és katoda elől ide menekült eleink is miként a nádszál, sokszor hajoltak meg a csapások kényszere alatt, de csak meghajoltak és ha csöndesedett a zivatar, újra kiegyenesedve néztek az égre, akárcsak a szélről lehajló nád egyenesedtek föl a csendesedő fajban, és sokaságukban volt erejük, akárcsak a nádnak, hanem igenis praktikus valóság. Valamikor régen házunk födeléül, kerítéséül is szolgált, irta pedig az építőiparban egyik leghasznosabb segédanyagunk, de a gyáriparban sem megvetendő nyersanyagunk, hasznát látja a haltenyésztés, nem különben a vadászok, a madártan kitűnő tudósai pedig egyenesen szeretik, hiszen számukra a Kisbalaton nádrengetegje azt jelenti, mint a mesebeli ember számára az üveghegyentúli Bergengócia, vagyis nekik a kifogyhatatlan csodák világa, de még az íróember számára is letagadhatatlan jelentőséggel bír és mennyivel inkább jelentős a környéken élő szegényembernek. Nem embertelen, morc, vad vidék ez, hanem anyás, szelíd tájék és eltartója azoknak, akik ha hártyásodni kezd a vize, már el-ellátogatnak feléje. Mikor is kezdődhetik a nádaratás? amikor tavasz felé felgyújtják az avast, hogy majd annál jobban nőjjék az új, a friss. Fenséges látvány, ha augusztus huszadikán tűzijáték gyönyörű fényei lobbanak az öreg Duna felett, és semmivel sem marad mögötte a piros lánggal égő hatalmas nádas, csak ennek szépsége egészen más. De melegedni is jó a tűzénél és félni is kell tőle. Kamaszkoromban történt velem, hogy a befagyott Zalára küszet menni mentem, és mert metsző hideg szél fújt, melegedni akartam a nádtűznél. A száraz nád ropogva lángolt, aztán őrjöngve, száguldva szaladt rajta végig az emésztő tűz, én menekültem volna előle, de körbe fogott, és csak úgy maradtam meg, hogy a Kisbalaton valamelyik tisztására futottam. A tűz pedig harsogva, ropogva, sziszegő lánggal próbált felidézőjén erőt venni és amikor mégis elhamvadt, engem a kisbalatoni halászok ájultan találtak, a sokszázholdnyi fekete nádtörzsek és tenyérnyi vastag pernye közt. A magyar gyerek a gólya és gilice véres lábát is nádihegedűvel gyógyítgatja. Fenséges növény a nád és szén, nagyon szép most is, amikor már lassan szőkülni kezd. Borsi D. József Ősz a Balatonon És ki látott már nádi tüzet, kvtál$ ? A bizalom légkörében Hogyan fogad egy tanácstag? A Váci utcai kerületi tanács kapuján vadonatúj kartontábla függ. A tanácstagok fogadnak 16—18 óra között 1. emelet 13-H-15 sz. alatt Háromnegyed négykor már négyen-öten ülnek az előszobában. Nyoma sincs a feszes, hivatalos hangulatnak, lábbajhegyen való, néma tisztelgésnek a Félelmetes Hivatal előtt. Inkább egy orvosi várószoba atmoszférája lebeg a lámpák alatt, a bizalom megnyugtató légköre. Pontosan négy órakor az első látogatóval lépek a forradószobába s egy kerekasztalhoz ülünk, hárman. A tanácstag, a panaszos és az újságíró. Közbül nincs íróasztal, a rideg bástya, amely a bürokratákat elszigetelte az emberektől. Egyszerű, derűs beszélgetés ez, a látogató is nyomban érzi ezt, leveti elfogódottságát s úgy beszél, mint az orvossal. S a tanácstag is úgy hallgat, mint egy professzor, aki tisztában van azzal, hogy egy jó, alapos kipanaszkodás már út a gyógyulás felé. A panasz meglehetősen bonyolati lakásügy. S. J. csepeli festőmunkás feleségét 1944-ben a nyilasok kilakoltatták kétszobás családi házából. A házat a felszabadulás után J. M. virágkertész igényelte ki, aki tavaly három hold földet kapott a Budaörsiúton kertészet céljaira. Juttatásán házépítésbe kezdett, egy lakható helyiséget már fel is épített, odaköltözött. Mindössze néhány bútordarabja maradt a családi házban, de bevitte oda lánya bútorait. A kertész jelenleg is budaörsi kertészetében lakik, csak a felesége alszik néha a Bereck-úton. S. J. zároltatta a lakást, de nem költözhet be feleségével és fiával, aki a néphadsereg politikai hadnagya, mert a kertész, aki ezek szerint két lakást lakik, nem hajlandó átadni a családi házat tulajdonosának. illetve átadná lelépésért. — Senki sem lakhat két lakásban — mondja a tanácstag. — Megkeressük egyenes úton a kerületi tanács elnökét. Meg fogják vizsgálni, hogy a kertész budaörsi úti háza lakható állapotban van-e? Ha lakható, úgy a családi házat át kell adnia. A panaszos összeszedi a papírjait és feláll. — Jó dolog ez, kérem — mondja —, az ember érzi, hogy itt nemcsak ígérnek... A következő látogató tragikomikus adóügyet tereget ki. G. S. a Cső- és Szerelvényértékesítő N. V. dolgozója, negyvenhatéves mozgalmi múltja van. 1938- tól 48-ig kis műszaki boltja volt az Ó-utcában. 1948-ban iparát visszaadta, üzletét adótartozás fejében elárverezték. Kereseti és jövedelemadótartozásának, jövedelem többletadójának elengedését vagyonromlás címén kérvényezte s azt 303.167/1949 PK. II. oszt. szám alatt el is engedtük. A jövedelem többletadó azonban tévedésből kimaradt. Illetéktartozása is van. Öt kérvényt nyújtott már be, a legutolsót ezévi február huszadikán 174.699/1. szám alatt a Pénzügyigazgatóság II. c. osztályához. Választ még egyikre sem kapott, ellenben állandóan végrehajtás alatt áll, szeptember 27-re kitűzték lakására az árverési illetményeit letiltották s erre az évre még kivetettek rá 125 forint vagyonadót, holott semmiféle vagyona nincsen. Érdeklődésére goromba, elutasító választ kapott. Az ügy fölött, mint egyetem esti tagozatára is. Műszaki ismeretek mellett történelmet tanul- Két tanulmányi elfoglaltsága ütközik, miért is kérte az ipari iskola igazgatóját, mentesítse az előadások hallgatása alól. Év végén vizsgázni fog. Az igazgató ahhoz ragaszkodik, hogy beiratkozása idején még nem töltötte be a huszadik évét, tehát nem mentesíthető az előadások látogatása alól. — Az ön igazgatóját — véli a tanácstag —, az az óvatos megfontolás is vezethette, hogy ön esetleg évközben abbahagyja egyetemi tanulmányait és akkor, a felmentés birtokában, hónapokat bliccelhet az ipari iskolából. Talán olyan formában kellene kérnünk, hogy addig mentesítse önt, ameddig igazolja, hogy folytatja esti egyetemi tanulmányait. Helyes? — Helyes, — bólint a diák és felderül az arca. — Tudtam, hogy itt megfelelő útbaigazítást kapok. Meg kell mondanom, hogy a legteljesebb bizalommal jöttem ide. És nem csalódtam. Kemény kézszorítással búcsúzik. — Ez a fiú nem iskolakerülő típus — mosolyog a tanácstag. — Ez már tudja, miért tanul. Írjunk egy levelet az igazgatónak. A következő történetnek ez lehetne a címe , az adóhivatal süket fülei. A történet szenvedő hőse bosszankodó nevetések között adja elő, hogy 1949 február óta az egyik Állami Áruház alkalmazottja. Állásba lépését közölte az akkori lakása szerint illetékes VII./A adóhivatallal. Az adóhivatal azonbann, mintha mi sem történt volna, általános jövedelemadó címén 812 forintot vetett ki B. S.-re, aki újfent tiltakozó bejelentést tett. Mint Állami Áruház alkalmazottja nem adóztatható általános jövedelemadó címén. A fenkölt adóhivatal válaszul 1950-re 738 forint általános jövedelemadót vetett ki rá. Mi a teendő? A teendő nagyon egyszerű. Az Állami Áruház hivatalos alkalmaztatási bizonyítványával keresse fel az adóhivatalt. A nagy nyilvántartókönyvet minden félnek jogában áll megtekinteni. Kerestesse ki a törzslapját és nyomban vezettesse át az adatok helyesbítését. — Köszönöm szépen. Hat óra elmúlt. Három tanácstag huszonkét panasztevőt hallgatott meg. Ebben a szobában heten jártak, hat ügyet a gyors és megbízható elintézés vágányára irányított a tanácstag. Jegyzeteim szélén összegezem, mennyi időt fordítottak a látogatók addig ügyeik elintézésére, mielőtt a Tanács elé álltak volna. Hat ember százharminc órát. Több, mint öt teljes napot, csaknem egy hetet. És mindez elintéződött két óra alatt. A hetedik ügyet húsz percig forgattuk, vizsgáltuk. Jogerős bírói ítéletet és abból folyó végleges fegyelmi határozatot szeretne megváltoztatni egy asszony. Tapintatos, megnyugtató választ kap, de a Tanácsnak nincs módjában megfellebbezhetetlen bírói ítéletet felülvizsgálni. Fél hétkor lépünk ki a fogadószobából. Az óriási épület folyosóin sziszeg a huzat. Mintha valahol a homályos boltívek sötétbetűnő mélyén a bürokrácia hétfejű sárkánya vergődne tehetetlenül. Napról napra szorosabb gúzsba kötik és a tanácsok egyenletes, nyugodt csapásokkal szelik le a fejeit. — Jó dolog ez, — gondolom az egyik panaszossal, — megint a végén járunk valaminek, ami rossz volt, embertelen és keserves. A bürokrácia rákos burjánzása zsugorodik össze. A hivatalnok lelépett a bálvány talapzatáról. A földre, ahol a dolgozó ember áll. És kezet fogtak... — Nyolcvan kisgyűlést tartottak a XI. kerületben a kerületi Tanács megalakulása óta. E kisgyűléseken a Végrehajtó Bizottság tagjai és 65 tanácstag ismertette a lakossággal a Tanács működését és a kerület dolgozó tömegeivel való kapcsolat jelentőségét. Csaknem tízezer főnyi hallgatóság kisérte nagy figyelemmel az előadásokat s számos kérdést tettek fel az előadóknak. A kérdések tartalma és a kérdésfeltevés módja is visszatükrözte azt a nagy érdeklődést, amit a dolgozók a kerületi Tanácsok megalakulása óta közügyek iránt tanúsítanak. A XII. kerületi MNDSZ Békebizottságainak műsoros estjén a János-kórház színjátszói ének- és zenekara, valamint tánccsoportja szolgáltatta a műsort. A tömegszervezetek és az üzemek közötti együttműködés nagyszerű példája volt ez az est, amelyen a késő éjjeli órákig szórakozott a kerület lakossága. a bürokrácia klasszikus homálya, öt elintézetlen kérvényt egy három éve elszámolatlan hatósági árverés és egy goromba hivatalnok-profil gomolyog. A tanácstag a félórás előadásból türelmesen és óvatosan fejtegeti elő a nyers tényeket és felállítja a segítség sürgősségi menetrendjét. A Tanács kéri a VII. B. adóhivatalt a transzferálást megelőzőleg az ügy kivizsgálására. A törvényes keretek között a legméltányosabb elintézés következik. Negyedórás magánjogi eset. A Wesselényi utcában egy lakó hibájából beázott és lemállott az alatta lévő lakás mennyezete. A tanácstag aprólékosan megmagyarázza a panasztevőnek a magánjogi kereset lényegét és eligazítja a járásbíróság felé. Fiatal, derűs öntudatot sugárzó diák P. Sz. műszaki ipariskola másodéves halgatója. Tavaly, amikor beiratkozott, egy hónappal volt fiatalabb, mint húsz éves. A fennálló törvények szerint köteles volt látogatni az előadásokat, mert csak aki már elmúlt húsz éves, az tanulhat magánúton is és vizsgázhat év végén a szaktárgyakból. Az első évet hetes átlaggal végezte. Az idén beiratkozott a Tudomány.