Kis Ujság, 1950. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-05 / 232. szám

Csütörtök, október 9 kis Újság Kölcsön j­eg­y­zé­s­sel válaszolt a háborús gyujtogatóknak, az amerikai imperialistáknak! Látogatás a Békekölcsön jegyzésében élenjáró Vas megyében, ahol lelkesen jegyzett a dolgozó parasztság Körmend, október 2 ( A Kis Ujság kiküldött munkatársától) Vas megye a Békekölcsön jegyzésé­ben a megyék között jelenleg az első helyen áll. A megye járásai között pedig Körmend a második. Hétfőn délelőtt értékelték ki a vasárnap es­tig elért eredményeket és boldogan közölték, hogy több mint egymillió­százezer forintnál tartanak már. Szántó Gyula, a járási Tanács el­nöke elmondta, hogy üzemeik, a Vl­­lanytelep, a Ládagyár, a Sertéshiz­lalda, valamint a gépállomások, állami gazdaságok, termelőszövetkezeti cso­portok a legelsők között voltak a jegy­zésben. A járás tanácsa 25.500 forin­tot jegyzett. A járási bizottságnál most értéke­lik ki a néhány nap gyűjtésének eredményét. Egypár község adata: Nagyrákos 39.500 forint, Kisrákos 26.500, Ankasz 25.300, Harasztifalu 25.000, Nemesrempehollós 85.000, Rádóckölkéden, ahol pedig csak 25.000 forintra számítottak, 155.000 forintot jegyeztek. De a kisebbek is, mint ispánk, Szarvaskend, Nagymirdó 3—4000 for­i­inttal túljegyezték azt az összeget, amit vártak tőlük. Hogy hogyan érték el ezt az ered­ményt, erre azt mondják: — Népünk békét akar és bízik a békét építő kormányunkban. De a jó népnevelő munka is hozzásegített az eredmény eléréséhez. Daronics Béla postakézbesítő, aki Molnaszecsen tagja a békebizottság­nak, tanácstagjelölt, kis fizetéséből .100 forintot jegyzett és 6.000 fo­rint jegyzést gyűjtött a község kis­­parasztjai között. Ehhez hasonló eredményt ért el Molnaszecsen Varga Ilona népnevelő is. Hídvégi László egészségügyi dolgozó, békebizottsági tag 14.150 forintot jegyeztetett nép­nevelői munkája során. Bárdosi Ist­ván körmendi egészségőr, békebizott­sági tag, akinek öttagú családja van, 450 forintos fizetéséből 300 forintot jegyzett, népnevelői munkája során az egészségügyi dolgozókkal pedig a járásban 42.000 forintot jegyeztetett De eredményes népnevelői munkát végeztek Kisrákoson Kozma Dezsőné, Marton Kálmán, Marton Ernő és Tatár Tibor, Rádóckölkeden pedig Osváth István és Nyul Lajos tszcs­­tagok, akik a Békekölcsönjegyzés mellett még azt is elérték, hogy a községek az őszi munkák elvégzésé­ben túljutottak már a 80 százalékon. Arra a kérdésre, hogy milyen lelkesedéssel jegyzett Békekölcsönt a járásban a dol­gozó parasztság, felemlítünk itt néhány példát. Pinkamindszenten özv. Bognár Ist­vánné 57 éves éves kétholdas paraszt­asszony, aki a tervkölcsönre 50 forin­tot jegyzett, most a Békekölcsönre 100-at. — Meggyőződtem, hogy a ma­gyar nép állama a magyar nép érde­két védi. A Békekölcsön a békét védő­­állam erejét erősíti és a békeharc si­kerét biztosítja — mondta. Hegyi Józsefné hadiözvegy szíve­sen jegyzett Békekölcsönt. Ezt mond­ta: — A béke ügye az egész dolgozó nép ügye. Férjem a háborúban ve­szett el és nem akarom, hogy fiamat is háború pusztítsa el. Nagykölkeden F­orváth József és Holovics Jánosné dolgozó parasztok 600—600 forintot jegyeztek. — Szí­vesen jegyzünk — mondták. — Visz­­szatérül ez az összeg. Nyereményben is, de még inkább iskolákban, vasutak­on, hidakban, kórházakban, amikre ennek az­­országnak szüksége van. Pankaszon Déri József kisparaszt, aki a tervkölcsönre 50 forintot jegy­zett, m­­ost 350-et ajánlott fel. — A békét és az ország jövőjét, az ország építését erősítjük ezzel a pénzzel mondta. — Látom, hogy egyik roko­nom gyermeke kollégiumban tanul és ott említésre se méltó filléreket fi­zet csak. Magyaroddal jön, a másféldodas Né­meth Sándor 100 forintot akart je­gyezni. Felesége azt mondta neki, je­gyezzen 150-et, még akkor is ha a ruháját kellene eladni. Azt is oda­adná olyan célért, amely a békét erő­síti. — Mindent megteszünk azért — mondta —, hogy megvédjük békés életünket. A járás papjai közül is sokan oda­­álltak példamutatóan a béke szolgá­latába. Csákánydoroszlón Németh Ödön plébános 3250 forintot jegy­zett. — A béke frontjának aktív har­cosa vagyok — mondta., — Mindig a népemmel együtt voltam és vele harcolok a békéért is. Szigeti Antal ivánci plébános, a békebizottság tagja vasárnap a temp­lomi szószékről beszélt a Békeköl­csönről, felhívta híveit a Békeköl­csön jegyzésére, és a jegyzést­ a maga aláírásával nyitotta meg. Tovább tudnánk sorolni ezeket a megnyilatkozásokat, amelyek mind falvaink dolgozó népének békevágyát és kormányával való együttérzését bi­zonyítják. Tovább tudnánk sorolni a a megnyilatkozásokat és a felajánlá­sokat, amelyekből a körmendi járás­ban szinte órák alatt egyimllióegy­­százezer forintnál több gyűlt össze és az egész országban a jegyzés idejének letette előtt jóval több gyűlik egybe, mint amennyit az ország kormánya vár a Békekölcsön-jegyzésre­ szóló fel­hívásban. S. B. 16 perc: Népstadion—Délivasút! A béke műve lesz. Az ötéves terv adyja Budapest dol­gozó népének. Elindul majd a földalatti gyors­vasút a Népstadiontól, átrobog a Keleti-pályaudvar—Blaha Lujza-tér— Sztálin-tér—útvonalon, elfordul on­nan a Kossuth Lajos-tér felé, átbújik a Duna alatt, elviszi a budaiakat a Széll Kálmán-térig, onnan pedig a Déli-pályaudvarig. Már építik. Függőleges aknákat mélyítenek már a caisson-munkások a talajba, hogy kutassák, megismer­jék a talaj minőségét. Már az állomá­sok létesítéséhez is hozzálátnak. A Népstadion—Sztálin-tér útvona­lat 1954-ben átadják már a forga­lomnak, az egész fővonal ötéves ter­vünk végére, 1955-re készül el. Meg­születésével gyorsabb lesz közlekedé­sünk, biztonságosabb és kényelme­sebb. Közelebb kerül a dolgozó la­kásához munkahelye. Azt az időt, amit eddig utazással voltak kényte­lenek eltölteni az üzemek, gyárak, hivatalok, intézmények dolgozói, azt most pihenésre, tanulásra fordíthat­ják. Az új földalatti gyorsvasút valóban gyorsan szalad végig majd útvonalán. Menetsebessége átlag 36 kilométer, háromszor olyan gyors lesz, mint mai villamosaink. 16 perc alatt ér el a Népstadiontól a Déli­ pályaudvarra. A magyar nép alkotókészsége nagy diadalának ígérkezik az új gyors­vasút, a béke műve. A Szovjetunió minden támogatást megad a budapesti földalatti gyorsvasút építéséhez A Budapesten tartózkodó két szovjet mérnök nyilatkozata A napokban Budapestre érkezett két kiváló szovjet földalatti építő­mérnök,­­Selajev és Danelia nyilat­koztak a világ legszebb földalattijá­ról, a moszkvai Metróról és a buda­pesti földalatti gyorsvasút építésével kapcsolatos feladataikról. — A Szovjetúnió minden támoga­tást megad a budapesti földalatti gyorsvasút építéséhez — hangzik a mérnökök nyilatkozata. — Különös öröm s megtiszteltetés számunkra, hogy a magyar kormány meghívá­sára mi is segíthetünk tapasztalataink átadásával a budapesti földalatti gyorsvasút megépítésénél.­­ A moszkvai földalatti építkezé­sénél a munkálatok megkezdése óta, csaknem húsz esztendeje dolgozunk. Azóta a Metro építési technikája ha­talmas mértékben fejlődött. Míg a Metro első tizenegy kilométeres sza­kaszát három és fél év alatt építet­tük meg, addig most egy ugyanilyen hosszú vonalszakaszt — újítóink ér­demeként — másfél év alatt tudunk létesíteni és ezt az eredményt fo­kozza az, hogy e mellett a munkás­létszámot harmadára csökkentettük. A most épülő leningrádi földalatti építkezések során egy új alagútfúró­­pajzsot alkalmazunk. Eddig naponta átlag három-négy métert haladtunk a fúrási munkákkal, ezzel az új pajzzsal pedig naponta már tíz­­tizenk­ét métert haladnak előre. — Nemcsak az építkezés techni­kája fejlődött rohamlépésben, hanem az új állomások kivitelezése, díszí­tése is, amely — ha lehet — talán még szebb, mint az első vonal állo­másai. A moszkvai Metró szellőztető berendezései egyedülállóak a vilá­gon. — Előreláthatólag három hóna­pot töltünk Budapesten. Azon le­szünk, hogy ittartózkodásunk ideje alatt tapasztalataink átadásával minél nagyobb mértékben segítsük elő a budapesti földalatti gyorsvasút meg­építését. Hogyan vesz részt a Bartók Béla Szövetség a tanácsválasztásokban ? Az összes énekkarokat és népi zenekarokat egybefogó Bartók Béla Szövetség lelkes munkával kapcsoló­dik a tanácsválasztások előkészületei­hez. A fővárosban a Fővárosi Tanács minden kerületi tanácsának népmű­velési munkájában részt vesz a Bar­tók Béla Szövetség egy-egy kikül­döttje s elősegíti a zenei rendezvé­nyek előkésztését. Vidéken is tevékeny munkát fejt ki a Szövetség, hogy felhasználja a zene lelkesítő erejét a választási gyű­léseken. Tömegdal-brigádok alakultak s a kórusokat és egyben a közönséget is megtanítják a népszerű új dalokra, Szabó Ferenc, Mihály An­drás, Sár­közi, Tardos, Székely, Kadosa és sok más zeneszerzőnk tömegdalaira, va­lamint az időszerű szövegekkel ellá­tott cssztuskákra. A választással foglalkozó aktuális verseket magyar népdalokra is alkalmaznak. Így fogják népszerűsíteni a Bartók Béla Szövetség brigádjai a jelölteket s a zene erejével is segítségére lesz­nek a tanácsválasztás előkészítésében a dolgozóknak. Az újságírók békegyűlése A Magyar Újságírók Országos Szövetsége október 5-én délelőtt 10 órakor Sztálin­ út 101 szám alatti székházában békegyűlést rendez. A békegyűlés, melyen a külföldi és hazai sajtó képviselői mellett az üzemi sajtó küldöttei is részt vesznek, megtárgyalja az újságírók nemzetközi szervezetének Helsinkiben tartott III. kongresszusán hozott határozatokat és a magyar újságírók feladatait a békéért­ folyó harcban. A FINN VÁLASZTÁSOK A finnországi községi választáso­­kon mindenütt jelentős szavazat­nyereséget ért el a Népi Demokra­tikus Unió. Hiába volt a reakció, a kormánykoalíció és a jobboldali szo­ciáldemokraták terrorja, a Népi De­mokratikus Unió az eddigi számítá­sok szerint a szavazatok 24,2 száza­lékát kapta és 3,8 százalékkal emelte az 1947-es választáshoz képest szava­zatainak arányát. Ez a változás arra enged következtetni, hogy a finn nép megismerte a reakció, a jobboldali szociáldemokraták káros politikáját és a kormánykoalíció reakciós párt­jainak befolyása ellenére igyekszik megtalálni a népi demokrácia felé vezető utat. A hivatalos finn burzsoá politikán ugyanis soká a Szovjetuniótól való félelem uralkodott, a finn burzsoázia saját osztályérdekeit követve mind­inkább szétszakítani igyekezett azo­kat a szoros gazdasági kapcsolatokat, amelyek Finnországot a szomszéd Szovjetúnióhoz fűzték. A népellenes kormánypolitika soviniszta izgatással válaszolt minduntalan arra a rokon­­szenvre, mellyel a finn dolgozó réte­gek fordultak a Szovjetúnió felé. Ez a soviniszta izgatás tör­ténelmi magyarázatot keres: a cári rendszer az 1890-es évektől kezdve az orosz burzsoázia nyomására mindinkább igyekezett bekapcsolni az addig különállással, autonómiával rendelkező finn nagyfejedelemséget az önkényuralom középponti rend­szerébe. A finn nép 1890-től kezdve, de kü­lönö­sen 1905-ben hősies sza­badságharcot folytatott a cári elnyo­más és az orosz burzsoázia és ka­tonai nyomás ellen, amiben viszont mindig támogatta a finn nemzetet az orosz proletariátus, a bolsevikok ro­­konszenve és segítsége. Ezekre a ha­ladó hagyományokra utal most az a baloldali finn politika, amely a re­akciós kormánykörök ellen meg akarja valósítani a Szovjetúnió és Finnország közeledését és barátságát, egyben pedig népi demokratikus vál­tozásokat akar elérni az ország belső alkotmányos, társadalmi és gazdasági életében, H­iszen a finn proletariátus az orosz *'*■ proletariátussal együtt harcolt a forradalmi eszményekért. J. Sz. Iljin­­szkij Finnországról szóló érdekes könyve (Szikra-kiadás) minderről részletesen beszámol. 1917-ben Lenin Kerenszkij kormánya elől Finn­országban rejtőzött; a bolsevikok földalatti nyomdákat létesítettek Finnországban, itt tartották nem egyszer a Bolsevik Párt kongresszu­sait. 1905 decemberében a történelmi jelentőségű tammerforsi konferen­cián találkozott először Lenin és Sztálin. Kerenszkij kormánya követte a cárizmus reakciós és soviniszta politikáját és minden módon igye­kezett megakadályozni a finn nép önrendelkezési törekvéseit. Sztálin viszont ismételten rámutatott arra, hogy a polgári forradalom el­­alkudta a finn önrendelkezés ügyét. 1917 december végén a Nép­biztosok Tanácsa Lenin és Sztálin aláírásával elismerte Finnország füg­getlenségét és az ügyről 1918 január 4-én az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság értekezletén ■Sztálin nagy beszédet tartott, amely­ben rámutatott a Bolsevik Párt hajt­hatatlan következetességére a nem­zeti kérdésben. Valóban, a szovjet kormány intézkedése volt az az igazi alap, amelyen svéd királyi és orosz cári­ nagyfejedelmi uralom után a független Finnország elindulhatott új állami élete útján. Ugyanekkor viszont a régi, svéd eredetű arisztokrata körök, valamint a német-svéd hatásokkal teli nagy­burzsoázia mindenképpen igyekezett­­letörni a finn munkások és parasztok szabadságtörekvéseit, így fojtották vérbe 1918-ban a finn proletariátus szabadságharcát. Az ellenforradalom élén az a Mannerheim, volt cári tes­tőrtábornok állott, akinek egyénisége aztán rányomta bélyegét az ezutáni húsz év finn politikájára. A finn fe­hérgárdisták azóta sem szűntek meg ármánykodni a Szovjetúnió ellen és boldogan csatlakoztak végül is a hit­­lerizmus külpolitikájához, majd a második világháború fasiszta front­jához. A finn burzsoázia és a reakciós ele­­*’*■ mek politikája ellen a Finn Kommunista Párt ismételten rámu­tatott Finnország természetes gazda­sági ás politikai kapcsolatainak irá­nyára. A második világháború végén a Finn Kommunista Párt jelentős részt vállalt az ország demokratikus át­szervezésében a hatalmas politikai gépezettel rendelkező reakció ellen. Azóta­­ sem pihenhetnek azonban a finn reakció elemei, amelyek az ame­rikai tőkés behatolás eredményeire számítanak. Az amerikai hitelezők, ahogy a Pravda 1950 május 29-i cikke írta, megkövetelik finn ügy­feleiktől, hogy meghatározott irány­vonalban irányítsák az ország poli­tikáját, terrorizálják a forradalmi munkásokat, „megtisztítsák“ a ha­ladó elemektől a finn rádiót, az elnök­­választások és kormányválságok so­rán kiküszöböljék a kormányból a kommunista és haladó elemeket. Ugyanekkor Finnország egyáltalában nem bővelkedik külföldi valutában és az amerikaiak nem hajlandók semmi­féle finn árucikket vásárolni. Finn­ország mai vezetői tehát „megenge­dik“, hogy az amerikaiak rabló­­gazdasággal használják ki az ország természeti kincseit és „különleges szolgálatokkal“ fizessenek az ameri­kai dollárokért, s mint ismeretes, ilyen úton haladt Fagerholm szo­ciáldemokrata kormánya. A reak­ciós körök máig sem hagytak fel az­zal a tervvel, hogy Finnországot az angol-amerikai blokkhoz csatolják, miközben viszont a szovjet-finn szer­ződés a legnagyobb gazdasági lehető­ségeket biztosította Finnország szá­mára. Mindezt pontosan és jól látják a finn dolgozók és e növekvő belátás eredménye az a jelentős politikai el­tolódás, amelynek most a finn vá­lasztásokon tanúi vagyunk. Dolgozó asszonyok Békekölcsönt jegyeznek A magyar nők, az Alkotmány által egyenjogúságot nyert asszonyok és leányok hősies munkát végeznek minden területen, ahol lelkes ener­giára van szükség. A XIV. kerületi Divatcipő NV-ben Borosné, pártonkívüli dolgozó csü­törtök reggel 300 forintot jegyzett. A második nap kiegészítette 700 fo­rinttal 1000 forintra. Havi fizetése 600 forint. Antan­né első jegyzése 500 forint volt, majd átgondolva a Békekölcsön nagy jelentőségét, még 500 forinttal toldotta meg jegyzését Egymásután járultak az asszonyok a népnevelőkhöz azzal a kéréssel, hogy pótjegyzéseket szeretnének aláírni. Fürst Simonné először 400 forintot jegyzett, majd 1000 forintra egészí­tette ki. Görög Sándorné szintén 1000 forintra egészítette ki 600 forintos jegyzését. Kovács Jánosné, párton­kívüli nőnevelő, 500 forint havi fize­téssel a tegnapi nap folyamán szin­tén 1000 forintra egészítette ki első nap tett 500 forintos jegyzését. A XIII. kerületi Burettfonó egyik dolgozója, özv. Csonka Ferencné, akinek hat gyermeke közül kettő be­teges, 300 forintot akart jegyezni, amit a párttitkár soknak tartott. Csonkáné kérte a párttikárt, fogadja el az ő jegyzését, mert tiszta szívből adja és biztos benne, hogy a Béke­kölcsön az ő gyermekei számára is visszatérül. Fehér Gézáné, amikor 700 forintot jegyzett, s megkérdez­ték, miért jegyzett ilyen magas össze­get, azt válaszolta: nem lehet összeg­ben kifejezni azt a boldogságot, amit nyugalmunk és békénk jelent. A Dózsa György­ úti aluljáró épít­kezésénél Viking Lajosné —- aki egyedül tartja el három gyermekét és az egyik oly súlyos beteg, hogy más­két éve ágyban fekszik — 360 forint fizetéséből 300-at jegyzett. Amikor aláírta az ívet, azt mondta, azért je­gyez és azért igyekszik munkájával is erősíteni hazánkat, mert nem akarja, hogy gyermekei átéljenek még egy imperialista háborút. Kuzinszki Józsefné, a Növényolaj NV dolgozója 1000 forintot jegyzett. Heti keresete 112 forint. Elmondotta, hogy egy gyermeke van, akit tanít­tat és az ő jövője érdekében min­dent megtesz. Mert a Békekölcsön hamatosan fog visszatérülni minden dolgozó számára. Szomor Jánosné követte Kuránszkiné példáját és szin­tén 1000 forintot jegyzett. „Két gyermekem van, az egyik tanul, a másik iparostanuló, tudom, hogy nem lesz gond számukra az elhelyez­kedés Az ő békés jövőjükért jegyez­tem Békekölcsönt.“ A Magyar Optikai Műveknél Galli­­ver Eeréné, pártonkívüli MNDSZ-tag tavaly a tervkölcsönjegyzésből nem tudta kivenni a részét úgy, mint ahogy szerette volna, mert nem volt állásban. „Tavaly mindössze 50 fo­rintot jegyeztem, ma azonban boldo­gan jegyzek 400 forintot, így akarom az ország építését meggyorsítani és a békét megvédeni.“ Az MNDSZ-nőnevelők is vállvetve harcoltak a Békekölcsön sikeréért. Felvilágosító munkájukkal értékes eredményeket értek el A Statisztikai Hivatalban például Kosaras Mária értelmiségi munkakörben dolgozó MNDSZ-tag, 530 forintos fizetéséből 1350-et jegyzett. Papp Mihályné két­gyermekes altiszt, havi fizetése 550 forint, 1350 forintot jegyzett.

Next