Kis Ujság, 1950. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-05 / 232. szám
Csütörtök, október 9 kis Újság Kölcsön jegyzéssel válaszolt a háborús gyujtogatóknak, az amerikai imperialistáknak! Látogatás a Békekölcsön jegyzésében élenjáró Vas megyében, ahol lelkesen jegyzett a dolgozó parasztság Körmend, október 2 ( A Kis Ujság kiküldött munkatársától) Vas megye a Békekölcsön jegyzésében a megyék között jelenleg az első helyen áll. A megye járásai között pedig Körmend a második. Hétfőn délelőtt értékelték ki a vasárnap estig elért eredményeket és boldogan közölték, hogy több mint egymilliószázezer forintnál tartanak már. Szántó Gyula, a járási Tanács elnöke elmondta, hogy üzemeik, a Vllanytelep, a Ládagyár, a Sertéshizlalda, valamint a gépállomások, állami gazdaságok, termelőszövetkezeti csoportok a legelsők között voltak a jegyzésben. A járás tanácsa 25.500 forintot jegyzett. A járási bizottságnál most értékelik ki a néhány nap gyűjtésének eredményét. Egypár község adata: Nagyrákos 39.500 forint, Kisrákos 26.500, Ankasz 25.300, Harasztifalu 25.000, Nemesrempehollós 85.000, Rádóckölkéden, ahol pedig csak 25.000 forintra számítottak, 155.000 forintot jegyeztek. De a kisebbek is, mint ispánk, Szarvaskend, Nagymirdó 3—4000 foriinttal túljegyezték azt az összeget, amit vártak tőlük. Hogy hogyan érték el ezt az eredményt, erre azt mondják: — Népünk békét akar és bízik a békét építő kormányunkban. De a jó népnevelő munka is hozzásegített az eredmény eléréséhez. Daronics Béla postakézbesítő, aki Molnaszecsen tagja a békebizottságnak, tanácstagjelölt, kis fizetéséből .100 forintot jegyzett és 6.000 forint jegyzést gyűjtött a község kisparasztjai között. Ehhez hasonló eredményt ért el Molnaszecsen Varga Ilona népnevelő is. Hídvégi László egészségügyi dolgozó, békebizottsági tag 14.150 forintot jegyeztetett népnevelői munkája során. Bárdosi István körmendi egészségőr, békebizottsági tag, akinek öttagú családja van, 450 forintos fizetéséből 300 forintot jegyzett, népnevelői munkája során az egészségügyi dolgozókkal pedig a járásban 42.000 forintot jegyeztetett De eredményes népnevelői munkát végeztek Kisrákoson Kozma Dezsőné, Marton Kálmán, Marton Ernő és Tatár Tibor, Rádóckölkeden pedig Osváth István és Nyul Lajos tszcstagok, akik a Békekölcsönjegyzés mellett még azt is elérték, hogy a községek az őszi munkák elvégzésében túljutottak már a 80 százalékon. Arra a kérdésre, hogy milyen lelkesedéssel jegyzett Békekölcsönt a járásban a dolgozó parasztság, felemlítünk itt néhány példát. Pinkamindszenten özv. Bognár Istvánné 57 éves éves kétholdas parasztasszony, aki a tervkölcsönre 50 forintot jegyzett, most a Békekölcsönre 100-at. — Meggyőződtem, hogy a magyar nép állama a magyar nép érdekét védi. A Békekölcsön a békét védőállam erejét erősíti és a békeharc sikerét biztosítja — mondta. Hegyi Józsefné hadiözvegy szívesen jegyzett Békekölcsönt. Ezt mondta: — A béke ügye az egész dolgozó nép ügye. Férjem a háborúban veszett el és nem akarom, hogy fiamat is háború pusztítsa el. Nagykölkeden Forváth József és Holovics Jánosné dolgozó parasztok 600—600 forintot jegyeztek. — Szívesen jegyzünk — mondták. — Viszszatérül ez az összeg. Nyereményben is, de még inkább iskolákban, vasutakon, hidakban, kórházakban, amikre ennek azországnak szüksége van. Pankaszon Déri József kisparaszt, aki a tervkölcsönre 50 forintot jegyzett, most 350-et ajánlott fel. — A békét és az ország jövőjét, az ország építését erősítjük ezzel a pénzzel mondta. — Látom, hogy egyik rokonom gyermeke kollégiumban tanul és ott említésre se méltó filléreket fizet csak. Magyaroddal jön, a másféldodas Németh Sándor 100 forintot akart jegyezni. Felesége azt mondta neki, jegyezzen 150-et, még akkor is ha a ruháját kellene eladni. Azt is odaadná olyan célért, amely a békét erősíti. — Mindent megteszünk azért — mondta —, hogy megvédjük békés életünket. A járás papjai közül is sokan odaálltak példamutatóan a béke szolgálatába. Csákánydoroszlón Németh Ödön plébános 3250 forintot jegyzett. — A béke frontjának aktív harcosa vagyok — mondta., — Mindig a népemmel együtt voltam és vele harcolok a békéért is. Szigeti Antal ivánci plébános, a békebizottság tagja vasárnap a templomi szószékről beszélt a Békekölcsönről, felhívta híveit a Békekölcsön jegyzésére, és a jegyzést a maga aláírásával nyitotta meg. Tovább tudnánk sorolni ezeket a megnyilatkozásokat, amelyek mind falvaink dolgozó népének békevágyát és kormányával való együttérzését bizonyítják. Tovább tudnánk sorolni a a megnyilatkozásokat és a felajánlásokat, amelyekből a körmendi járásban szinte órák alatt egyimllióegyszázezer forintnál több gyűlt össze és az egész országban a jegyzés idejének letette előtt jóval több gyűlik egybe, mint amennyit az ország kormánya vár a Békekölcsön-jegyzésre szóló felhívásban. S. B. 16 perc: Népstadion—Délivasút! A béke műve lesz. Az ötéves terv adyja Budapest dolgozó népének. Elindul majd a földalatti gyorsvasút a Népstadiontól, átrobog a Keleti-pályaudvar—Blaha Lujza-tér— Sztálin-tér—útvonalon, elfordul onnan a Kossuth Lajos-tér felé, átbújik a Duna alatt, elviszi a budaiakat a Széll Kálmán-térig, onnan pedig a Déli-pályaudvarig. Már építik. Függőleges aknákat mélyítenek már a caisson-munkások a talajba, hogy kutassák, megismerjék a talaj minőségét. Már az állomások létesítéséhez is hozzálátnak. A Népstadion—Sztálin-tér útvonalat 1954-ben átadják már a forgalomnak, az egész fővonal ötéves tervünk végére, 1955-re készül el. Megszületésével gyorsabb lesz közlekedésünk, biztonságosabb és kényelmesebb. Közelebb kerül a dolgozó lakásához munkahelye. Azt az időt, amit eddig utazással voltak kénytelenek eltölteni az üzemek, gyárak, hivatalok, intézmények dolgozói, azt most pihenésre, tanulásra fordíthatják. Az új földalatti gyorsvasút valóban gyorsan szalad végig majd útvonalán. Menetsebessége átlag 36 kilométer, háromszor olyan gyors lesz, mint mai villamosaink. 16 perc alatt ér el a Népstadiontól a Déli pályaudvarra. A magyar nép alkotókészsége nagy diadalának ígérkezik az új gyorsvasút, a béke műve. A Szovjetunió minden támogatást megad a budapesti földalatti gyorsvasút építéséhez A Budapesten tartózkodó két szovjet mérnök nyilatkozata A napokban Budapestre érkezett két kiváló szovjet földalatti építőmérnök,Selajev és Danelia nyilatkoztak a világ legszebb földalattijáról, a moszkvai Metróról és a budapesti földalatti gyorsvasút építésével kapcsolatos feladataikról. — A Szovjetúnió minden támogatást megad a budapesti földalatti gyorsvasút építéséhez — hangzik a mérnökök nyilatkozata. — Különös öröm s megtiszteltetés számunkra, hogy a magyar kormány meghívására mi is segíthetünk tapasztalataink átadásával a budapesti földalatti gyorsvasút megépítésénél. A moszkvai földalatti építkezésénél a munkálatok megkezdése óta, csaknem húsz esztendeje dolgozunk. Azóta a Metro építési technikája hatalmas mértékben fejlődött. Míg a Metro első tizenegy kilométeres szakaszát három és fél év alatt építettük meg, addig most egy ugyanilyen hosszú vonalszakaszt — újítóink érdemeként — másfél év alatt tudunk létesíteni és ezt az eredményt fokozza az, hogy e mellett a munkáslétszámot harmadára csökkentettük. A most épülő leningrádi földalatti építkezések során egy új alagútfúrópajzsot alkalmazunk. Eddig naponta átlag három-négy métert haladtunk a fúrási munkákkal, ezzel az új pajzzsal pedig naponta már tíztizenkét métert haladnak előre. — Nemcsak az építkezés technikája fejlődött rohamlépésben, hanem az új állomások kivitelezése, díszítése is, amely — ha lehet — talán még szebb, mint az első vonal állomásai. A moszkvai Metró szellőztető berendezései egyedülállóak a világon. — Előreláthatólag három hónapot töltünk Budapesten. Azon leszünk, hogy ittartózkodásunk ideje alatt tapasztalataink átadásával minél nagyobb mértékben segítsük elő a budapesti földalatti gyorsvasút megépítését. Hogyan vesz részt a Bartók Béla Szövetség a tanácsválasztásokban ? Az összes énekkarokat és népi zenekarokat egybefogó Bartók Béla Szövetség lelkes munkával kapcsolódik a tanácsválasztások előkészületeihez. A fővárosban a Fővárosi Tanács minden kerületi tanácsának népművelési munkájában részt vesz a Bartók Béla Szövetség egy-egy kiküldöttje s elősegíti a zenei rendezvények előkésztését. Vidéken is tevékeny munkát fejt ki a Szövetség, hogy felhasználja a zene lelkesítő erejét a választási gyűléseken. Tömegdal-brigádok alakultak s a kórusokat és egyben a közönséget is megtanítják a népszerű új dalokra, Szabó Ferenc, Mihály András, Sárközi, Tardos, Székely, Kadosa és sok más zeneszerzőnk tömegdalaira, valamint az időszerű szövegekkel ellátott cssztuskákra. A választással foglalkozó aktuális verseket magyar népdalokra is alkalmaznak. Így fogják népszerűsíteni a Bartók Béla Szövetség brigádjai a jelölteket s a zene erejével is segítségére lesznek a tanácsválasztás előkészítésében a dolgozóknak. Az újságírók békegyűlése A Magyar Újságírók Országos Szövetsége október 5-én délelőtt 10 órakor Sztálin út 101 szám alatti székházában békegyűlést rendez. A békegyűlés, melyen a külföldi és hazai sajtó képviselői mellett az üzemi sajtó küldöttei is részt vesznek, megtárgyalja az újságírók nemzetközi szervezetének Helsinkiben tartott III. kongresszusán hozott határozatokat és a magyar újságírók feladatait a békéért folyó harcban. A FINN VÁLASZTÁSOK A finnországi községi választásokon mindenütt jelentős szavazatnyereséget ért el a Népi Demokratikus Unió. Hiába volt a reakció, a kormánykoalíció és a jobboldali szociáldemokraták terrorja, a Népi Demokratikus Unió az eddigi számítások szerint a szavazatok 24,2 százalékát kapta és 3,8 százalékkal emelte az 1947-es választáshoz képest szavazatainak arányát. Ez a változás arra enged következtetni, hogy a finn nép megismerte a reakció, a jobboldali szociáldemokraták káros politikáját és a kormánykoalíció reakciós pártjainak befolyása ellenére igyekszik megtalálni a népi demokrácia felé vezető utat. A hivatalos finn burzsoá politikán ugyanis soká a Szovjetuniótól való félelem uralkodott, a finn burzsoázia saját osztályérdekeit követve mindinkább szétszakítani igyekezett azokat a szoros gazdasági kapcsolatokat, amelyek Finnországot a szomszéd Szovjetúnióhoz fűzték. A népellenes kormánypolitika soviniszta izgatással válaszolt minduntalan arra a rokonszenvre, mellyel a finn dolgozó rétegek fordultak a Szovjetúnió felé. Ez a soviniszta izgatás történelmi magyarázatot keres: a cári rendszer az 1890-es évektől kezdve az orosz burzsoázia nyomására mindinkább igyekezett bekapcsolni az addig különállással, autonómiával rendelkező finn nagyfejedelemséget az önkényuralom középponti rendszerébe. A finn nép 1890-től kezdve, de különösen 1905-ben hősies szabadságharcot folytatott a cári elnyomás és az orosz burzsoázia és katonai nyomás ellen, amiben viszont mindig támogatta a finn nemzetet az orosz proletariátus, a bolsevikok rokonszenve és segítsége. Ezekre a haladó hagyományokra utal most az a baloldali finn politika, amely a reakciós kormánykörök ellen meg akarja valósítani a Szovjetúnió és Finnország közeledését és barátságát, egyben pedig népi demokratikus változásokat akar elérni az ország belső alkotmányos, társadalmi és gazdasági életében, Hiszen a finn proletariátus az orosz *'*■ proletariátussal együtt harcolt a forradalmi eszményekért. J. Sz. Iljinszkij Finnországról szóló érdekes könyve (Szikra-kiadás) minderről részletesen beszámol. 1917-ben Lenin Kerenszkij kormánya elől Finnországban rejtőzött; a bolsevikok földalatti nyomdákat létesítettek Finnországban, itt tartották nem egyszer a Bolsevik Párt kongresszusait. 1905 decemberében a történelmi jelentőségű tammerforsi konferencián találkozott először Lenin és Sztálin. Kerenszkij kormánya követte a cárizmus reakciós és soviniszta politikáját és minden módon igyekezett megakadályozni a finn nép önrendelkezési törekvéseit. Sztálin viszont ismételten rámutatott arra, hogy a polgári forradalom elalkudta a finn önrendelkezés ügyét. 1917 december végén a Népbiztosok Tanácsa Lenin és Sztálin aláírásával elismerte Finnország függetlenségét és az ügyről 1918 január 4-én az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság értekezletén ■Sztálin nagy beszédet tartott, amelyben rámutatott a Bolsevik Párt hajthatatlan következetességére a nemzeti kérdésben. Valóban, a szovjet kormány intézkedése volt az az igazi alap, amelyen svéd királyi és orosz cári nagyfejedelmi uralom után a független Finnország elindulhatott új állami élete útján. Ugyanekkor viszont a régi, svéd eredetű arisztokrata körök, valamint a német-svéd hatásokkal teli nagyburzsoázia mindenképpen igyekezettletörni a finn munkások és parasztok szabadságtörekvéseit, így fojtották vérbe 1918-ban a finn proletariátus szabadságharcát. Az ellenforradalom élén az a Mannerheim, volt cári testőrtábornok állott, akinek egyénisége aztán rányomta bélyegét az ezutáni húsz év finn politikájára. A finn fehérgárdisták azóta sem szűntek meg ármánykodni a Szovjetúnió ellen és boldogan csatlakoztak végül is a hitlerizmus külpolitikájához, majd a második világháború fasiszta frontjához. A finn burzsoázia és a reakciós ele*’*■ mek politikája ellen a Finn Kommunista Párt ismételten rámutatott Finnország természetes gazdasági ás politikai kapcsolatainak irányára. A második világháború végén a Finn Kommunista Párt jelentős részt vállalt az ország demokratikus átszervezésében a hatalmas politikai gépezettel rendelkező reakció ellen. Azóta sem pihenhetnek azonban a finn reakció elemei, amelyek az amerikai tőkés behatolás eredményeire számítanak. Az amerikai hitelezők, ahogy a Pravda 1950 május 29-i cikke írta, megkövetelik finn ügyfeleiktől, hogy meghatározott irányvonalban irányítsák az ország politikáját, terrorizálják a forradalmi munkásokat, „megtisztítsák“ a haladó elemektől a finn rádiót, az elnökválasztások és kormányválságok során kiküszöböljék a kormányból a kommunista és haladó elemeket. Ugyanekkor Finnország egyáltalában nem bővelkedik külföldi valutában és az amerikaiak nem hajlandók semmiféle finn árucikket vásárolni. Finnország mai vezetői tehát „megengedik“, hogy az amerikaiak rablógazdasággal használják ki az ország természeti kincseit és „különleges szolgálatokkal“ fizessenek az amerikai dollárokért, s mint ismeretes, ilyen úton haladt Fagerholm szociáldemokrata kormánya. A reakciós körök máig sem hagytak fel azzal a tervvel, hogy Finnországot az angol-amerikai blokkhoz csatolják, miközben viszont a szovjet-finn szerződés a legnagyobb gazdasági lehetőségeket biztosította Finnország számára. Mindezt pontosan és jól látják a finn dolgozók és e növekvő belátás eredménye az a jelentős politikai eltolódás, amelynek most a finn választásokon tanúi vagyunk. Dolgozó asszonyok Békekölcsönt jegyeznek A magyar nők, az Alkotmány által egyenjogúságot nyert asszonyok és leányok hősies munkát végeznek minden területen, ahol lelkes energiára van szükség. A XIV. kerületi Divatcipő NV-ben Borosné, pártonkívüli dolgozó csütörtök reggel 300 forintot jegyzett. A második nap kiegészítette 700 forinttal 1000 forintra. Havi fizetése 600 forint. Antanné első jegyzése 500 forint volt, majd átgondolva a Békekölcsön nagy jelentőségét, még 500 forinttal toldotta meg jegyzését Egymásután járultak az asszonyok a népnevelőkhöz azzal a kéréssel, hogy pótjegyzéseket szeretnének aláírni. Fürst Simonné először 400 forintot jegyzett, majd 1000 forintra egészítette ki. Görög Sándorné szintén 1000 forintra egészítette ki 600 forintos jegyzését. Kovács Jánosné, pártonkívüli nőnevelő, 500 forint havi fizetéssel a tegnapi nap folyamán szintén 1000 forintra egészítette ki első nap tett 500 forintos jegyzését. A XIII. kerületi Burettfonó egyik dolgozója, özv. Csonka Ferencné, akinek hat gyermeke közül kettő beteges, 300 forintot akart jegyezni, amit a párttitkár soknak tartott. Csonkáné kérte a párttikárt, fogadja el az ő jegyzését, mert tiszta szívből adja és biztos benne, hogy a Békekölcsön az ő gyermekei számára is visszatérül. Fehér Gézáné, amikor 700 forintot jegyzett, s megkérdezték, miért jegyzett ilyen magas összeget, azt válaszolta: nem lehet összegben kifejezni azt a boldogságot, amit nyugalmunk és békénk jelent. A Dózsa György úti aluljáró építkezésénél Viking Lajosné —- aki egyedül tartja el három gyermekét és az egyik oly súlyos beteg, hogy máskét éve ágyban fekszik — 360 forint fizetéséből 300-at jegyzett. Amikor aláírta az ívet, azt mondta, azért jegyez és azért igyekszik munkájával is erősíteni hazánkat, mert nem akarja, hogy gyermekei átéljenek még egy imperialista háborút. Kuzinszki Józsefné, a Növényolaj NV dolgozója 1000 forintot jegyzett. Heti keresete 112 forint. Elmondotta, hogy egy gyermeke van, akit taníttat és az ő jövője érdekében mindent megtesz. Mert a Békekölcsön hamatosan fog visszatérülni minden dolgozó számára. Szomor Jánosné követte Kuránszkiné példáját és szintén 1000 forintot jegyzett. „Két gyermekem van, az egyik tanul, a másik iparostanuló, tudom, hogy nem lesz gond számukra az elhelyezkedés Az ő békés jövőjükért jegyeztem Békekölcsönt.“ A Magyar Optikai Műveknél Galliver Eeréné, pártonkívüli MNDSZ-tag tavaly a tervkölcsönjegyzésből nem tudta kivenni a részét úgy, mint ahogy szerette volna, mert nem volt állásban. „Tavaly mindössze 50 forintot jegyeztem, ma azonban boldogan jegyzek 400 forintot, így akarom az ország építését meggyorsítani és a békét megvédeni.“ Az MNDSZ-nőnevelők is vállvetve harcoltak a Békekölcsön sikeréért. Felvilágosító munkájukkal értékes eredményeket értek el A Statisztikai Hivatalban például Kosaras Mária értelmiségi munkakörben dolgozó MNDSZ-tag, 530 forintos fizetéséből 1350-et jegyzett. Papp Mihályné kétgyermekes altiszt, havi fizetése 550 forint, 1350 forintot jegyzett.