Kis Ujság, 1951. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-20 / 16. szám

BÁTOR EMBEREK A krlovy-vary-i filmverseny szinesfilm díjának nyertese A Szovjet Filmhétnek ezideig há­rom­ játékfilmjéről adtunk előzetes ismertetőt, most a negyedik játék­filmjét ismertetjük az ünnepi műsor­nak, a „Bátor emberek“ című alko­tást, mely Jugyin rendező munkája. A film szinesfilm, Karlovy Varyban a „Legjobb szinesfilm" díjával tün­tették ki. A cselekmény Kaukázusba vezeti a nézőt. Egy, a lótenyésztésben kima­gasló eredményeiről híres szovjet méntelepen kezdődik a történet. A kaukázusi hegyek csöndjét farkas­üvöltés veri fel; a vadak megriaszt­ják az egyik ménest, a felzaklatott állatok magukkal ragadják a mén­telep több állatait is és a megvadult lovak egy iszonyatos szakadék irá­nyába vágtatnak. A lótenyésztők éle­tük kockáztatásával űzik el a támadó farkascsordákat, ugyanígy mentik meg a lovak százait attól is, hogy a szakadékba rohanjanak. Az izgal­mas képsorok művészi szépséggel tükrözik azt, hogy szovjet ember élete a béke idején is harc, harc a munkával, harc a természet erőivel, harc a ragadozókkal. Ez a küzde­lem azonban szép és örömteli. Ezt a boldog, szép életet zavarja meg a háború pusztítása. A telepet légitá­madás éri. A kolhoz népe lovaival felvonul a hegyek közé és innét csapnak le sólyomként a fasiszta megszállókra; támadják az utánpót­lást, a csapatokat, rettegésben tartják a nácikat. Ennek­­ során, ravasz éj­szakai jelzőtüzekkel, csapdába csal­ják az ellenség ejtőernyőseit is. Míg az alkotómunka és a háborús helytállás hősiességéről beszél a Rím, a jeleneteket vakmerő lovasbravúrok és a csodálatos kaukázusi táj képei teszik feszültté és megragadóvá. Jugyin rendező és Gelem­ operatőr a valóság reális ábrázolásának művé­szi szépségével és tel­jességével, varázs­latosan szép színes filmkockákon mu­tatja meg a szovjet élet és föld szép­ségeit, a szovjet emberek halálmeg­vető bátorságát és forró hazaszerete­tét. A fim az ünnepi műsor egyik ki­magasló művészi eseménye lesz, mon­danivalóját magyar hang tolmácsolja a közönségnek. A vezetőszerepeket: Szergej Gurzo, Gribov, Csernova, Mordvinov, Dorofejev alakítja, a ki­váló színészegyüttes élén. Színházi őrjárat a mikrofontól­ az Operaházig LÉGKÖRI ZAVAROK? A rádió kritizálását kötelességünk­nek tartjuk és azért időközönként nemcsak a jó műsorszámokról frank részletes ismertető beszámolót és kritikát, de rámutatunk azokra a ki­­sebb hibákra is, amelyeknek az éter hullámain keresztül nem szabad elő­fordulni. Most is az a célunk, hogy a rádió valóban pontosan végezze a hivatását és rávezessük mindazokat, akiket illet, hogy a mikrofon elött koncentrálják figyelmüket, ne rögtö­nözzenek, uzsonnájukat vagy vacso­rájukat ne pont a mikrofon elött fe­jezzék be, tehát mindenképpen figyelmesen beszéljenek a mikrofon­­ra, miután azt sokszázezren hallgat­ják. Ha ez így lesz, akkor majd nem mondanak be téves műsorszámokat, nem fedeznek fel új karmestert Furt P­artner“ személyében, a pontos idő sem lesz több hét-nyolc perc­et­ ... És ha már hibáznak, akkor helyesbítsék, pillanatra se hagyják tévedésben a hallgatót. Legutóbb a zenésposta keretében mint első mű­­sorszámot bemondották, hogy a Bánk bánból az ismert dalt Palló Imre dr. fogja énekelni. Erre fel is csendült­­ Halmos János szép te­norhangján a „Hazám, hazám“. Ki­lón továbbfolytatták a műsorszámot, de sokan bosszankodtak amiatt, ho­gyan lehet összetéveszteni a baritont a tenorral. A műsorszám tepergetése után azonban megszólalt a bemondó, elnézést kért a tévedésért. Nem hagy­ták szó nélkül a hibát, kijavították. KELLEMES MEGLEPETÉS Ha a színházban az ügyelő az elő­adás kezdete előtt megjelenik a füg­göny előtt, az mindig, hogy úgy­mondjuk, rosszat jelent. Műsorvál­tozást, szereplőváltozást és egyéb eh­hez hasonlókat szokott bejelenteni. Legutóbb a Varázsfuvola előadása előtt az Operaház nézőtere elsötéte­dett, kigyúlt a rivaldafény és bal­jóslataéi­ megjelent az ügyeid. Halá­los csendben a következőket mon­dotta: „Tisztelt közönségi Szereplő­­változást jelentek bel Sarastro szere­pét Székely Mihály Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló mű­vésze énekli“. A pillanatnyi csendet dörgő taps váltotta fel. Székely Mi­hály, aki előző nap az „Igor Herceg“­­ben énekelt, most is vállalta a szere­pet és az előadás folyamán orgona­­búgása hangján csendültek fel Sa­rastro áriái, amelyeket a közönség szűnni nem akaró tapsvihara köve­tett, ki Énekel? A rádió zenés kalendáriuma min­den hétfőn népszerű és kitűnő mű­­sorszám. A baj csak az, hogy be­mondják ugyan a zeneszerző nevét és a mű címét, de nem tudjuk, hogy mit adnak elő a műből és főleg, ki énekli. Abban az esetben tehát, ha megmondanák, hogy például most Boris Godunovból a kán áriáját Sal­­jespin énekli,, az egyébként kitűnő zenés kalendárium még jobb volna. OJSZTRAH-LEMEZEK A Horizontnál meghallgatták Himszki-Korsakov Seherezádé című szvitjét. A moszkvai filharmonikusok játszották, a hegedűszólót pedig David Ojsztrah adta elő. A kitűnő felvételen még a tű zerejét sem hallottuk és nemcsak a zene csengett tisztán, de David Ojsztrah művészi virtuozitása is az élő zene teljes valóságát érzé­keltette. Ez a szovjet lemez messze túlszárnyalta a newyorki jóharmo­­nikusok Scherezáde felvételét, amelyet Sinkowski vezényelt s amelyen Yehudi Menuhin hegedült. Ojsztrah egyébként egy másik szovjet lemezen is túl­szárnyalta kollégáját, amennyiben Saiai-Saens. ,,Gapricco rondo“­ című művét is szikrázó szellemességgel ját­szotta s valósággal kitárta a hegedű „lelkét". ORSZÁGKÖRÜLI UTON AZ ARANY CSILLAG Mialatt Budapesten minden este, szinte kivétel nélkül zsúfolt nézőtér előtt játsszák az Aranycsillagot, Ha­ntos György és­­Székely Endre nagy­sikerű változatos és érdekes, korszerű operettjét •A vidéken is több helyen megkezdték a próbákat Miskolcról érkezett jelentés szerint az Avas alján mutatták be a vidéki városok közül elsőnek az Aranycsillagot. Alig hogy műsorra tűzték, máris az első tíz elő­adáson az összes jegyek elkeltek. Az Aranycsillagról ma már beszélnek Miskolcon, az Aranycsillag egy-egy ki­tűnő jelenetét tárgyalják, idézik a bor­bély mókás „bemondásait“ és szeretettel gondolnak vissza azokra, akik a ke­ménykötésű honvédeket alakítják. Miskolc és környékének dolgozói változatlanul nagy érdeklődést mutat­tak az Aranycsillag iránt, amelynek Agárdi Gábor, Benkő Béla, Beszterczei Pál, Görög Mária, Karácsonyi Magda, Kondás József, Takács Oszkár, Somló Mária, Pintér Zsuzsa, Miklósi Dezső a főszereplői. VAZ ÉPÜL A SZÍNPADON Néhány percig bent voltunk a Ma­gyar Színház nézőterén, figyeltük a próbát Gyárfás Miklós „Hatszáz új lakás“ című vígjátékéból. Az első felvonásban építési telken játszódik a cselekmény. Házat építet­ek a szín­padon. Mindjárt meg is tudjuk, hogy A szerkesztő megmondja az igazat Szegény jó nagyváradi lapszerkesz­tő, akinek valaha­ volt időben a keze alatt dolgoztam, sok szép álmot me­lengetett a szívében. Egyik álma pél­dául az volt, hogy leleplezi a kor­rupt rendőrkapitányt. Egy másik, hogy kipellengérezi a nagyvágót, aki romlott húst szállított a városi kór­házaknak. A harmadik bogara sze­génynek az volt, hogy meghalja, mi­ként vásárolta össze a polgármester unokaöccse azokat a telkeket, ahol két hónap múlva a város villanegye­det kezdett építeni. Lobogó nagy haja volt, dús szemöl­döke, szeme mé­g gödrében meg egyetlen fekete lány villogott. Vas­bottal járt az utcán, mintha Ludas Matyi szerepére készülne, aki végigvág ostorával a város megannyi sok Döb­­rögi uraságán. Mindig készült vala­mire, szívét nagy leleplezések vágya feszítette, mint kislányok eszméletét, akik még hisznek a jóban, a szépben, a fennköltben és igazságosban. Szegény jó nagyváradi lapszer­kesztő az igazat akarta megírni. Csak egyet felejtett el szegény — kapitaliz­musban élt s az igazat nem írhatta meg soha. Mikor én megismertem, bőrrel be­vont vasbotja már úgy megkopott, mint a hite szegénynek; a bot alján lépetten fityegett a bőrleffentyű, mint az elárvult lelkiismeret. — Nem lehet, fiam, nem lehet — mondotta volt már ebben a korban, nem lehet, hümmögte, valahányszor egy vagy más munkatárs le akarta leplezni a csalót, aki nappal temp­lomban ájtatoskodik, éjszakánként kártyacsalókat­­ ír s hajnalban vé­resre veri aszott feleségét. Nem le­het, fiam, nem lehet, bugyborékolt a pipától, pálinkától, megrekedt mon­danivalóktól keserű száján, nem le­het megírni, hogy az urak csalók, mert a pénz az uraknál van s a lap pénzből él s nem zsolozsmából. Olyan lett, mint szőrét vesztett vén ordas, amint tomposan, kesén kullo­gott a város utcáin át, mint a kapi­talizmus vadvirága, akinek nem ju­tott hely a városi parkok illatos jáz­minjai között. De az álmok, hitek, nagy akará­sok a kehes szívekben is élnek; ott éltek azok igazán egy-két évtized előtt! S ezek az álmok utat keres­tek ... az igazságok szavakat keres­tek ... a szavak hangokat kerestek ... s így történt, hogy végre „Nem lehet“ szerkesztő úr is megtalálta a formá­ját a maga sajátos társadalomkriti­­kájának. Délben, lapzárta után (mert új­ságja tizenkettőkor jelent volt meg) mindig beült a város legelőkelőbb kávéházába a Főtéren, oda, amely­nek széles, több méter magas, vas­tag üvegablakai előtt a korzó húzó­dott a semmittevő, illatos hajú ka­tonatisztekkel, városi urakkal, fránya kisasszonyokkal, álmodozó szemű dologtalan szépassznyokkal és a vá­rosi pénzeket fosztogató méltóságo­­sokkal ékesen. Télidő volt éppen, mikor meg­tudtam, mennyi szabad a kapitaliz­musban. Nem volt sokat szabad, „Nem lehet“ szerkesztő úrnak va­lami azért mégis sikerült. Hazamenet pillantottam meg, amint a vastag, több méter magas üveg­ablak m­ögött ül, lefittyedt szájjal kapucinerét kevergeli, azután ki­emeli dohányporos kabátzsebéből a friss példányt s olvasni kezdi a cí­meket, de valami olyan mély undor­ral, mintha vinkót nyelt volna vagy pálinka helyett az ecetes üvegből nyakalt volna egy kupicát. Vakító hó volt az utcákon, a járdák szélén magasra búbozták a buckákat és a semmittevők serege úszott, mint nyu­godt, nagy hajó a korzó zavaros vizén. Észrevétlenül álltam meg a háta mögött, éppen azt a címet olvasta, hogy „A polgármester úr ma reggel végigkocsizta a szegény­negyedeket“. Már hozzá akartam lépni, mikor az üveg mögött az utcán feltűnt a pol­gármester rókaprémes kabátjával. Megpillantotta a szerkesztőt, mélykék Eden-kalapjához emelte bőrkesztyűs kezét és hanyagul beköszönt. — Te tolvaj — köszönt vissza rá „Nem lehet“ szerkesztő úr s arca mosollyal telt meg. A polgármester látva, hogy a város egyetlen főszer­kesztője ilyen angyali bűbájjal üd­vözli őt, a leemelt kalappal még egy kört írt le, melyet „Nem lehet“ szer­kesztő úr újabb mosolygó szavakkal kisért: — Lazacot zabálsz, te rabló, mikor a munkások márén nyomorognak. Kihűlve hallgattam! Mozdulni sem mertem, de időm SSfc, lett vo­na rá, mert a nagy vágó ért az ablak elé. Asztragánprémes kabátban egész kö­zelünkbe gurult, mintha látni szerette volna a friss példányt, amelyben há­­romhasábos címekkel volt megörö­kítve, hogy „a város szegényeinek atyja alapítványt tett elhunyt felesége emlékére az Árvák Házában“. A vá­ros szegényeinek atyja nem emelte le kalapját, lévén bőrkucsma a fején, de mélyen és megilletődötten hajolt meg a főszerkesztő előtt, aki földöntúi mosollyal fogadta az üdvözlést és közben ezt zümmögte a foga között: — Te gyilkos, halálba kergetted a feleségedet, mert nem tudott kijönni a krajcáros kosztpénzből, míg te a Papagáj lányaival mulattál. A nagyvágó egész felhevült e meg­ható fogadtatás láttán, tolvaj kezét magasra emelte és még egyszer kö­szönt a szerkesztőnek, de úgy, ahogy kedves gyermekeknek szokás. S míg így lóháttá dagadt kezét, „Nem lehet“ szerkesztő úr tovább folytatta a negédes játékot: — Azt hiszed, gyilkos, tífusztól halnak meg a betegek a kórházban? Fenétl A te romlott döghusaidtól, melyet odaszállítsz. S most, mint a lepke, szállt elénk egy vásott kicsi ember, aki testhez­álló kabátot viselt, helyre kalapot, kezében vékony pálcát tartott és úgy járt, mint buffók a színpadon. „Mi­lyen hercig ember“ — mondották róla a városban a lányos mamák. Ő volt a városka adófelügyelője. — Gazember — mondta „Nem le­het“ szerkesztő úr nyájasan, mikor ráköszönt. — Miből vettél két sarok­házat, te zsivány? Abból a havi két­százból, ami a fizetésed? Az adófelügyelő, különben is játé­kos, pajkos emberke, a bókokat meg­köszönendő, pukkedlit csinált a szer­kesztő előtt és tovalibegett. A város legelőkelőbb asszonya ér­kezett a következőnek. Úgy úszott a korzó zavaros vizén, mint fáradt, szomorú hattyú a tavon. Szeme ho­mályos volt, s merengő, unott arcát fátyol takarta s egész mozgásában volt valami gőgös dölyt. A szerkesztő egyetlen pillantást vetett az újságra, amelynek hírrovatában az állt, hogy az asszony, mint a nőegylet elnöke „Az asszonyhűség és Karenin Anna“ címen tart legközelebb előadást az Egyházi Kör dísztermében, azután kissé megemelkedett s úgy köszönt át a hangot elfogó vastag üvegen: —­ Te céda! Nem is elég három szerető, négy kell neki. S kezével bókoló mozdulatot tett s ahogy a fáradt kéz a félkört le­írta, hozzámért, hozzám, aki a háta mögött álttam. — Te vagy az? — kérdezte, de olyan szomorúan s halkan, mintha imádság közben köszöntem volna rá. Leültetett, beleborzolt a nagy has­­ába, az elvetélt életébe, a redős homlokába: — Csak ennyit lehet . . . csak így lehet ... — mormolta s a két öreg keze tenyérrel mindig kifelé fordult, mintha kérdené: miért, miért? . . Huffy Péter kis Újság a társulat az elmúlt napokban lent járt Dunapentelén és hosszabb ideig tanulmányozta a munkáslakások épít­kezését. A darab egyik szereplője, Vándor József, aki sztahanovistát ala­kít, brigádjával elment az egyik épít­kezéshez dolgozni. Munka közben sajátította el, hogyan kell építeni és amit tanult, most a színpadon játék közben kamatoztatja. Marton Endre rendezővel az élén nagy becsvágy­­gyal és szeretettel készülnek a szí­nészek az előadásra. Azt mondják, hogy ez az első magyar szocialista vígjáték. Mindannyian érzik, hogy ha majd elkészülnek, a premier nap­ján nagy sikernek lesznek részesei. Frátkai Márton Kossuth-díjas érde­mes művészünk mérnököt alakít. A két szemben álló fél Bessenyei, mint az Építkezési Nemzeti Vállalat válla­latvezetője és az üzem főmérnöke, Básti. Kitűnő szerepe van Lukács Margitnak, Vízvárt­ Mariskának. Ér­dekes a szerepe Peti Sándornak. Z. Molnár Lászlónak, Sluttkay Évá­nak, Makláry Zoltánnak. Mai éle­tünket vedlik a színpadra Pataky Károly Filmhíradó az amerikaiak fejvesztett koreai menekü­léséről Peking mozijai bemutatták azt a filmhíradót, melyet a Koreában küzdő önkéntes csapatokkal együtt­­haladó kínai filmoperatőrök készítet­tek. A film beszámol arról a lát­ványról, mely a fejvesztetten menekülő ameri­kai csapatokat üldöző katonák szeme elé tárul. Láthatja a közönség a rosszul célzott amerikai bombázások eredményét, az amerikai bombák áldozatául esett amerikaiak holttesteit, másutt a szé­lőtt amerikai járművek hosszú sora feketévik az utakon. Rávilágít a film arra az emberséges magatartásra is, melyet a kínai önkéntesek a hadi­­foglyok és sebesültek iránt tanúsíta­nak. Érdekes felvételek mutatják be a hadifoglyok hosszú sorát. Míg ál­talában a hadifoglyok nem szeretik, ha fényképezik őket, addig ezeken a képeken az amerikai hadifoglyok széles mosollyal néznek szembe a felvevőgéppel. Örülnek, hogy végre hadifogságba kerültek és megszabadultak a továb­bi harc borzalmaitól. A Magyar Rádió Lengyel Zenei Hetének műsora SZOMBAT: Petőfi, 19.00: Vadas Ágnes hege­dül, Bálint Ágnes kíséretével Chopin—Sarasate, Chopin.—Ziuber­­mann, Zarzycki, Mroszczyl műveiből. Petőfi, 20.20: A lengyel rádió mű­sorából. 1. Noskoulski: A sztyeppe, szimfonikus költemény. 2. Makiakie­­wicz: Lengyel tánc, szvit. 3. Karlo­­wicz: Örök di­ók, szimfonikus köl­temény. 4. Bussicki: Szvit a Casa­nova c. vígoperából . Nicwiadomski, Dobrzansk­i, Bosycki kórusai, dalai. 63 új filmet mutattak be 1950-ben Milliós tömegek a mozikban 1950 folyamán, az ötéves terv első esztendejében, 63 új filmet mutattak be a magyar mozik. Ezeknek legna­gyobb része szovjet alkotás volt. Az év elő legkiemelkedőbb filmese­ménye, a „Sztálingrádi csata I. II.“ bemutatója volt, a művet ezideig több mint 1.600.009 dolgozó látta. Műsorra került a VIT-film is a „30 éves Szovjet Film ünnepe“ al­kalmából. Az ünnepi hét megmozdu­lásában több mint másfélmillió dolgozó vett részt. Kiemelkedő siker volt a tavaszi évad végén bemutatott „Vi­dám vásár“, az őszi évad legnagyobb sikerét pedig a „Berlin eleste“ aratta, melyet másfél hónapig vetí­tettek a premier-mozik. A film még mindig sok helyen szerepel műsoron, eddig több mint másfélmillió ember tapsolt neki. Ugyancsak több mint másfélmilió nézője volt a múlt év végéig a feb­ruárban bemutatott Ludas Matyinak, az első magyar színes játékfilmnek. A népi demokráciák filmjei közül a „Néma barrikád“ című csehszlovák filmet csaknem másfélmillió dolgozó nézte meg. Óriási sikere volt az „Is­tenek tanácsa“ című demokratikus német filmnek is. Filmszínházaink műsorpolitikájában, a minőségi javulás mellett, fejlődést jelentett az is, hogy a műsorpolitiku­­sok egyre inkább figyelembe veszik az időszerű eseményeket, így például: a tavaszi mezőgazdasági vásár alkalmával mutatták be a „Gazdag menyasszony“ című szovjet kolhozfilmet, a DISZ-kongresszus ide­jén sok helyen vetítettek ifjúsági fil­meket, a tanév megnyitásakor a ta­nulók életével foglalkozó filmeket és így tovább. Nagy sikere volt a nyári mozibér­letnek, több mint 80.000 bérlet fo­gyott el. Ugyancsak komoly sikere volt az őszi „Nagyfilmek bérletes ak­ciónak, több mint 60.000 dolgozó vál­tott bérletet. A múlt év eseményei voltak továbbá: az újpesti Fény do­­kumentumfilmszínház megnyitása, to­vábbá a Felszabadulás és a Dózsa premiermozik létesítése. Külön mozit kaptak az úttörők. Vidéken 15 addig szünetelő mozit nyitottak meg és to­vábbi 12 mozit átépítettek. Mozi VIHAR GRÚZIÁBAN, I. rész: (történelmi film) SZIKRA (Lenin-körút 120) 5, 7, 9. TÁNCSICS (Csepel) S. 448. VIHAR GRÚZIÁBAN, II. rész: FELSZABADULÁS (Flórián­tól­ 3) 944, 6. V.9.­­TÁTRA (Pesterzsébet) ‘tó, 8.­­ KOSSUTH (Váci­ út 14) ‘tó,­­hl, %9. VIHAR GRÚZIÁBAN, I.—II. rész: KORZÓ (Újpest) csak ‘/«7-kor. HARC A BÉKÉÉRT: I 195». V. 1. KOREÁ­BAN. 2. KOREAI HÍRADÓ. L. A BÉ­KÉÉRT. 4. HARCUNK A BÉKÉÉRT: FÁKLYA (Lenin-krt. 8) d. u. 445-től este 1411-ig folytatólag. — FÉNY (Új­pest) d. u. 5-től este 1710-ig folytatólag. — ASTÓRIA (Szent László-tér 14) 446, 448.­­ STEFÁNIA (Kispest) */76. 'tó. - RÁKÓCZI (Csepel) ‘tó. szó. KIS KATALIN HÁZASSÁGA: (utejáték) VÖRÖS CSILLAG (Lenin-körút 45) 'tó. */77. 9. — SZABADSÁG (Bartók B.-út 64) 4. 'tó. — UGOCSA (Ugocsa-u. 10) 144. 946, 8. A TRUBADÚR (Verdi operája olasz fil­men) DUNA (Fürst S.-u. 7) 445. 97, 9. — FÓRUM (Kossuth L­.-u. 18) 4, ’/·7. 449. — MÁJUS 1 (Mártírok útja 55) ’45, %7, 9. KÖVTRÁG: (színes film) ÚTTÖRŐ (Bajcsy- Zs.-út 38) 4, 6. — ÓBUDA (Selmeci-u. 14) ‘tó. V-7, 'tó. GÁT: (cseh film) ROYAL (Kispest) 6. *tó. — BRIGÁD (Pestszentlőrinc) 5. 448. Az eresz kérdés: (magyarul beszéld szovjet film) BÁSTYA (Lenin-körút 8) 11. 1, 3, 5, 7, 9. — BETHLEN (Bethlen-tér S) 'tó. 447. 'tó. Semmelweis (az anyák megmentője) DÓZSA (Róbert K.-körút 61) ’tó. 1/17, 9. — MUNKÁS (Kápolna-u. 3/b) ‘tó. 448. — ADY (Somogyi B.-út 3) 4. 447. ‘tó. — ELIT (Szt. István-körút 16) 445. 1/­7. 'tó. — ZUGLÓI (Angol-u. 26) 4. 6. 8. — GLÓRIA (Thököly-út 56) 4. 6. 8. Erdei történet és Artyek: (színes szovjet filmek) SAVOY (Üllő­-út 4) 'tó. 648. 8. Berán eleste I.—II. rész: (magyarul beszélő színes szovjet film) PÁTRIA (Népszín­háza. IS) 41­7. Kárhozottak összeesküvése: (magyarul be­szél) színes filmial JÓZSEF ATTILA (Kál­vária-tér 7) 4. 047. 449. Vidám vásár: (színes zenés film) MARX (Landler J.-u. 39) 444. 6.­­t6. Dalolva szép az élet (zenés vígjáték) KUL­TUR (Kinizsi-u. 68) 11, 1. 3, 5, 7, 9. — VESTA (Lenin-körút 39) 10, 12 2, 4, 6. 8. — PETŐFI (Rottenbiller-u. 87) V14. 6.­­t6. Halló, Moszkva: (zenés film) BODOGRÁF József-körút 63) V14. 016. 8. Négy szív: (vígjáték) ÚJLAKI (Bécsi­ út 69) 4, 6. 8. HÍRADÓ MOZI: (Lenin-krt. 13) 1. Maervar híradó 2. Szovjet híradó 3. ÉPÍTJÜK A VÖRÖS HAJÓKAT 4 KOREAI HÍR­ADÓ. 5 KRISTÁLYOK VILÁGA. Reggel 9-től este 11-ig folytatólag. Szombat, Január 28 A SZOVJET FILMHÉT ELŐKÉ­SZÜLETEI serényen folynak az MSZT szervezeteiben. Január 15­-20 között minden kerületben filmanké­­let rendeznek, azokon a kerületi ta­nács előadói és írók beszélnek a szovjet filmművészet nagyszerű al­kotásairól. Budapest területén, az MSZT szervezetei a kerület legjobb dolgozóit vendégül látják a Szovjet Filmhetet megnyitó díszelőadásokon. A nyíregyházi MSET-szervezet bé­lyegzőt készített a Szovjet Filmhét két jelmondatával és azt — figyelem bélyeggyűjtők! — a helyi postah­ivatal minden levélre rányomja, a filmhét ideje alatt. • FIGYELEM MOZIBÉRLETTULAJ­DONOSOK! A mozibérlet szelvényei a Szovjet Filmhét valamennyi film­jéhez beválthatók. A bérlettulajdono­­sok bérletük 4. és 5 szelvényével „A nagy hazafi“ I. és II. részét te­kinthetik meg. A még fennmaradt üres szelvényeket a Szovjet Filmhét bármelyik műsorához be lehet vál­tani, minden megkötöttség nélkül. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy pél­dául „A nagy hazafi“ előadására a bérlettulajdonos vendéget is vihet magával.

Next